Gyilkos Hit - 15.
Sziasztok!
Megérkeztem egy új résszel, és remélem, hogy szeretni fogjátok. Csempésztem bele valamit, amit eddig még sosem írtam. :P Remélem az is átjön majd. :)) Kíváncsi vagyok a véleményetekre, mindenképp mondjátok el nekem.
Jó olvasást!
Puszi&Pacsi
- 15 -
Túl a gyóntatáson, már Louis ebédszünetében üldögéltek a kis papi privát lakás konyhájában. Harry meleg ebéddel várta őt, ami a tiszteletes szívét is melegen tartotta. Tudta, hogy itt a vége. Már az előző este is pontosan tudta, hogy nincs tovább. Megvan mindene, ami kell. Sikerült a terve, és már semminek sem kellene visszatartania őt. És belülről kezdte marni a félelem, amikor arra gondolt, hogy megteszi. Egész éjszaka nem aludt, csak szorosan ölelte magához a szörnyeteg fiút, akit a hallottak után már csak egy áldozatnak érzett. Egy borzalmas démont látott csak, ami Harry lelkébe költözött, hogy sötétségbe vonja a józan ítélőképességét, és bosszúra sarkallja. Igen, így már végre tisztán látta, hogy a göndör is csak egy áldozat volt, akit megtörtek, és ezzel elvesztette a képességét, hogy szét tudja választani a jót a rossztól. Mire a nap felkelt, Louis már nem akarta, hogy Harry mindenért megfizessen. Helyette segíteni akart, hogy elégtételt vehessen, és ezzel újra képes legyen látni attól a fekete, sűrű és fullasztó homálytól, amiben vakon kiáltozott feloldozásért, de Louis rátalált, és már ott a fény is vele. A fény, ami képes vezetni őt, amíg a köd eloszlik. A pap hitt benne, hogy ezt Harry is így látja. Elhitte, hogy ha megbosszulhatja a bemocskolt gyerekkorát, akkor ők ketten talán elölről kezdhetnek mindent. Még azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy együtt visszaköltözzenek Angliába. Tiszta lappal indulhattak volna. Ez lebegett a szeme előtt.
- Nagyon finom - mosolygott a fiúra, és szélsebesen tolta magába a tortillát, amibe Harry párolt zöldségeket töltött, és valami isteni szósszal kente meg, de nem ismerte fel. Abban biztos volt, hogy készen ilyet nem tartott otthon, így nyilvánvalóan azt is Harry készítette.
- Tudom - bólintott a fiatalabb magabiztosan, és miután mindketten végeztek, a mosogatóhoz lépve eltakarított maguk után.
- Ma délután átjön a húgom… - kezdett bele Louis, de a hangján érezni lehetett, hogy mennyire óvatos ezzel a témával. Szerette volna megmondani Harrynek, hogy hagyja őket kettesben, mert Lottie-t nem akarta kellemetlen helyzetbe sodorni. Valamiért mégis nehezére esett elküldeni a fiút. Akár csak arra a néhány órára is. - Nem sokáig… Csak egy kis tea és uzsonna.
- Akkor addig kicsit rendbe szedem magam otthon - mosolygott megértően a göndör, és Louis-hoz sétálva egy puszit nyomott a homlokára. A férfi hálásan ölelte át a derekát, és döntötte a homlokát a fiú hasfalának, még mindig a széken ülve. - Rám fér egy kis edzés is. Azóta, hogy bekopogtál hozzám újra, ki sem mozdulunk az ágyadból.
- Ez így nem helyes - ingatta a fejét a tiszteletes, és felnézett a ragyogóan zöld szemekbe, amiknek smaragdjába egy pici fekete aggodalom keveredett akkor. Louis felnevetett ezen, és folytatta, hogy megnyugtassa a fiút. - Egyszer a te ágyadban is voltunk.
- Az ágyam határozottan nem kap elegendő szexet - nevetett fel, felvéve a szórakozott beszélgetés fonalát. - Ezért azt mondom, nem is jövök vissza ma már. Ha végeztetek, akkor gyere el hozzám. Otthon foglak várni.
- Egy csipkehálóingben? - húzta fel a szemöldökét a pap egy kéjsóvár vigyorral, mire Harry csak összeráncolta a sajátját, és szemből Louis ölébe ereszkedett. Hosszú lábai így is a földet érték, alkarjait pedig a férfi vállára fektette, majd lehetetlenül közel hajolt az ajkaihoz.
- Te beteg vagy… - kuncogott, majd végignyalt Louis száján, aki csak morogva a hajába markolt, és szenvedélyesen falta a fiú ajkait. - Miről fogsz beszélni a következő alkalommal?
- A megbocsátásról - lehelte a fiatalabb szájára, és újra közel húzta. Harry felmordult, ahogy a tiszteletes talán egy kicsit durvábban szorított a hajtövére, Louis viszont csak a csókba mosolygott. A szeretkezésüket mindennél jobban élvezte, de ettől még nem gondolta, hogy le kell mondaniuk az egyéb, nagy izgalmakat okozó dominancia harcaikról.
Miután befejezte a délutáni szónoklatát, aminek a témáját tagadhatatlanul a körülötte zajló események ihlették, a kis lakásában ült a kanapén, a laptopjával az ölében, míg Lottie-ra várt. Visszahallgatta az előző éjszaka elhangzottakat, majd egy kis flash drive-ra másolt minden hanganyagot, amit valaha felvett, majd mindent törölt a gépéről. Ezzel együtt a programot is, ami a mikrofonokat működtette. Nem volt többé szüksége rá.
A kis adathordozót az asztalra tette, míg rágyújtott egy szál cigire, várva, hogy a húga betoppanjon. A lány kopogás nélkül engedte be magát, és egy hangos köszönés után a kanapéra huppant Louis mellé.
- Jobban festesz - mosolygott óvatosan a szőkeség.
- Jobban is érzem magam - válaszolt egy halvány mosollyal a férfi, egy újabbat szívva a cigarettájából. Már legalább tíz csikk hevert a hamutálban mellette, mire Lottie csak a fejét ingatta, de nem szólt rá semmit.
- Örülök neki - simította a kezét a bátyja hátára. - Idővel csak egyre könnyebb lesz.
- Visszamentem hozzá - nézett mélyen a húga szemébe, mire Lottie mosolya egy lélegzetvételnyi időn belül köddé vált. - Így már jobban vagyok. Mert Istenemre mondom, nélküle halott voltam belül.
- Lou… - sóhajtotta a lány, és a férfi vállára hajtotta a fejét.
- Szeretem őt, Lotts. Megpróbáltam, de már elvesztem - ingatta meg a fejét Louis, és miután elnyomta az aktuális szál csonkját, egyből egy újabbat vett az ajkai közé. - Nélküle már csak élettelenül lézengek.
- Sajnálom, Lou… - motyogta a fiatal lány, és nem mozdult Louis válláról. Felhúzta a lábait, és teljesen a testvére oldalának tapadt, aki fél kézzel magához ölelte. - Azt, hogy nem adtál magadnak több időt.
- Többet? - húzódott el a lánytól, és a vitrines szekrényhez lépett, hogy öntsön magának egy pohár whiskeyt. A szemét forgatta a gondolatra, hogy milyen jól indult a megbeszélt teadélután. - Öt kibaszott hétig csak az alkohol meg a cigi tartott életben!
- Mindenki átmegy ezen egy szakítás után, Louis, csak neked ez még új volt, ennyi az egész - feleli keményen Lottie. - Ha elveszítünk valakit, akit szeretünk, az mindig fáj, mindegy, hogy milyen módon szakadtunk el tőle. Gondolj csak Nanára…
- Leszarom Nanát! - szakította félbe húga kezdődő monológját a nagyanyjukról egy hangos kiáltással.
- Louis! - pattant fel a kanapéról a lány, és hitetlenkedve tárta szét a karjait.
- Komolyan mondom, Lottie! - szállt szembe a testvérével, és érezte, ahogy lángra lobban a vére. - Egész életemben manipulált, és rám kényszerített valamit, ami nem én vagyok! Ez… - kezdte, majd végigmutatott a lakáson, aztán levette a nyakából a fehér kollárét, amit meglengetett Lottie előtt, mielőtt a dohányzóasztalra hajította. - Ez nem én vagyok!
- De igen, Louis! Ez vagy te! - kiabált vissza a húga is, de aztán lágyított a hangján. - Egy kedves, nyugodt srác, aki a vallásának él. Mindig is ez voltál te.
- Nem, csak mindenki elhitette velem, hogy így van - vetette oda, aztán egy nagyot kortyolt az italából. - Lassan a harminc küszöbén vesztettem el a szüzességem…
- Soha nem kellett volna elvesztened - szúrta közbe Lottie, mire a férfi csak egy haragos pillantással folytatta.
- És tudod mit? Bánom - folytatta Louis, tudomást sem véve a húga megjegyzéséről. Érezte, hogy mindkettejüknek így lesz jobb. - Bánom, hogy csak most. Már sokkal hamarabb kellett volna, és akkor nem vesztegetek el ennyi évet. Ha időben tudom, hogy valaki mennyire boldoggá tehet, ha mellettem van, akkor eszembe sem jut bevonulni a Szemináriumba.
- Ez Harry műve, igaz? - szűkítette össze a szemeit Lottie. - Ő okozta ezt.
- Csak megmutatott egy másik életformát - felelte flegmán, de már nem kiabálva. - És sokkal inkább érzem magam otthon benne, mint a templom falai közt.
- Hová lettek a terveid, Louis? - lépett közelebb, és kétségbeesetten próbált valamivel is hatni a bátyjára. - De tudod mit? Teljesen mindegy! Már rég a rendőrségre kellett volna menned. Rögtön az első nap!
- Te is tudod, hogy nem tehettem…
- Ki nem szarja le, Louis?! - szakította félbe, és újra hisztérikusan felemelte a hangját. - Nem tetted, mert nem akartad! Számtalan kiskaput találhattál volna, ha igazán akarod, ebben biztos vagyok! Ennyire azért ismerlek, még így is, hogy ez az új Louis teljesen idegen nekem. Kérhettél volna tanácsot fentebbről, vagy csak egyszerűen feladod őt. Egy ilyen súllyal bíró ügynél nem lett volna az a hatóság, aki ellened megy.
- Azzal árulást követtem volna el - ingatta a fejét, de látszott, hogy csak magát győzködi. - Megszegtem volna az esküm.
- Mondd csak, most nem szegted meg? Emberéletekről beszélünk, Louis - húzta fel a szemöldökét Lottie, a hangja számonkérő és ellenséges volt. - Sokkal nagyobb árulást követtél el az egyház ellen, mintha csak feladod őt.
- Semmit sem értesz… - próbálkozott Louis, de ő is érezte, hogy gyengül, és fogytak az eszközei, amivel megmagyarázhatta a tetteit. Lassan nem maradt más, csak a szerelem, amibe kapaszkodhatott.
- Ó, hogyne érteném! - bólogatott szemrehányóan. - Jobban élvezed az alkoholt, ahogy látom, és esténként Harryt az ágyadban, mint utat mutatni a híveidnek. Mindent értek!
- Szeretem őt! - üvöltötte Louis, de a lány meg sem rezzent. Őt is fogva tartotta a vérében száguldó adrenalin a vitájuk miatt. Életükben először ütköztek az érdekeik, és egyikük sem élvezte.
- Ő egy kegyetlen gyilkos! - lépett az előbbinél is közelebb a férfihoz. Talán abban reménykedett, hogy minél közelebb van, annál nagyobb hatással lehet rá. - Rengeteg vér tapad a kibaszott kezeihez, Louis! Azokhoz a kezekhez, amikkel téged simogat!
- Okkal tette, és teszi a mai napig - felelte végül a pap, mire Lottie elszörnyedve nézett rá, és az eddigi közeledését hátrálásra váltotta.
- Megcsináltad… - lehelte maga elé, a szemeit végig Louis-n tartva. - Kiszedtél belőle mindent?
- Igen - felelte keserűen, és az asztal felé sétált, majd felvette a kis flash drive-ot, amit néhány másodpercig csak az ujjai között forgatott. - Ezen van minden. De nem fogom felhasználni…
- Tessék...? - lehelte Lottie, és akkor már komoly félelem csillogott a szemeiben. Talán addig azt hitte, végül sikerül hatnia a bátyjára, de úgy tűnt, hiába remélte, hogy még mengmentheti őt Harry karmai közül. De amikor végignézte, ahogy a testvére a nappali komódjának a fiókjába hajítja az egyetlen bizonyítékot, az adu ászt, akkor minden reménye elszállt. - Ezt nem teheted, Louis. Ez már bűnrészesség. Ha lebukik, téged is magával fog rántani.
- Talán nem érdekel - ingatta a fejét fáradtan a férfi, de ő is tudta, hogy amit mond, az nem igaz. Rettegett attól, hogy akár ő, akár Harry börtönbe kerülhet. De bízott abban, hogy kézben tudja tartani a fiút ezek után már. Hogy eléggé közel kerültek egymáshoz, és Harry hallgatni fog rá. A felgyülemlett feszültséget le tudják vezetni éjszakánként, és többé nem lesz szüksége a gyilkolásra. Aztán ha megtalálják Cherylt, minden borzalom véget érhet. Ő komolyan hitt ebben. - Most mennem kell.
- Hová mész? - állta útját Lottie, de a tiszteletes csak ellépett mellette, felkapott egy kapucnis pulcsit a fekete ingre, a zsebébe gyűrt egy még bontatlan doboz cigit és a telefonját. Miután belelépett a cipőibe, és a kulcsait is magához vette, várakozásteljesen nézett a húgára. A lány a fejét rázva sietett el mellette, és köszönés nélkül hajtott ki Louis házának parkolójából.
Amikor a pap kopogás nélkül, csak besétált Harry otthonába, azonnal meglátta a nappali sarkában a nyomópadon izzadó fiút, fülhallgatóval a fülében. Nem akarta megijeszteni, hogy aztán magára ejtse a súlyokat, ezért halkan a feje mögé lépkedett, és amikor éppen magasra tolta a súlyzót, akkor Louis elkapta, és segített neki a tartóba tenni. A göndör hajú elmosolyodott, kihúzta a füléből a zenéjét, és a pad alá ejtette. Már készült felkelni, amikor a pap a mellkasára tenyerelve visszanyomta. Harry napbarnított bőre csillogott, és Louis ezt hihetetlenül izgatónak találta. A teste még mindig feszült volt a csupán fél órája lezajlott veszekedéstől, ezért tudta, hogy egy valami van a világon, ami azonnal el fogja lazítani. Harry.
A fiú felnézett rá a padon fekve. A haja egy kilazult kontyban lógott, és egy kék rövidnadrágot viselt csak. Épp lehúzta a kezeire öltött fekete, ujjatlan kesztyűket, amikor Louis a nadrágja után nyúlt, hogy kigombolja magán. Nem húzta le, csak a gombot oldotta ki, és a cipzárt engedte le. Ennyi is elég volt, hogy elő tudja bújtatni a már ennyitől is félmerevvé vált férfiasságát. Előcsalta a makkját, és Harry arcához simogatta magát. A fiú eddig homlokráncolva nézett rá, de ettől megduplázódtak a légvételei, és oldalra dugta a nyelvét, ezzel jelezve, hogy a szájába kéri a férfit. Louis megragadta Harry karjait, és hátrébb húzta őt, így a feje lelógott a pad végéről. A tiszteletes szemérmetlenül nyomult a másik torkába, aki csak nyögött egyet, és védekezés gyanánt hátranyúlt, hogy a férfi combjait markolva segíthesse őt egy mindkettejüknek megfelelő ütembe. Louis a tartóban pihenő súlyzó rúdjába kapaszkodott, míg a fiú szájában mozgott. Az orális szex ezen formája túl izgató volt neki ahhoz, hogy képes legyen sokáig uralkodni magán, és másképp is akarta Harryt, ezért csak hagyta, hogy elsodorja őt az élvezete, amit az előtte heverő fiú közben néhány nagyobb nyögéssel díjazott, Louis szerszámával a torkában.
Az idősebb lassan, egy kis cuppanással elvált Harrytől, aki perverz vigyorral nyalta körbe a száját. Előre sétált, és míg a nadrágjában matató göndör fiút nézte, megvált minden ruhájától. Háttal Harry arcának, ráült a fiatalabb derekára, és róla is lerángatta a feleslegessé vált textilt, hogy hozzá férhessen a hasán lüktető erekciójához. Marokra fogta, és hátrébb helyezkedett, hogy végül szinte elfekhessen a fiún, így már csak a lábujjai érintették a talajt. Harry egy hangos nyögéssel lökte fel türelmetlenül a csípőjét, mire Louis a feneke alá nyúlt, és abba markolva mozgatta a fejét. Érezte a fiatalabb mozdulatain, nyögésein, hogy miként sodródik az orgazmus irányába. Harry kezei a hátán, oldalán és combjain siklottak, egyetlen pillanatra sem megtorpanva. A pap csukott szemmel élvezte ki a nyelvén a fiú minden centijét, mire Harry a csípőjébe mart, és hátrébb rántotta őt. Egyik kezével muszáj volt a pad oldalába kapaszkodnia, mert a lábai már nem érték a padlót. A szemei kipattantak, és kiengedte a szájából a fiú hosszát, amikor megérezte Harry kezeit, ahogy szétfeszítik a fenekét, és egy pillanat múlva a forró nyelvét, ahogy végigsiklik az eddig még érintetlen területen.
- Harry… - nyögött fel hangosan, amikor a göndör megállapodott az ánuszánál, és apró, hümmögő hangok kíséretében nyalogatta körbe. - Mit…?
A fiú azonban nem hagyta elkalandozni az idősebb férfit. Előre nyúlt, és visszanyomta a fejét, ezzel jelezve, hogy neki most más dolga van.
- Kibaszottul izgató, hogy még senki nem járt itt - lihegte, és a hüvelykujját pontosan a feszes izomgyűrűkre nyomta, hogy egy kis körkörös masszírozással ingerelje. - Én leszek az első.
Egy morgással újra játékba hívta a nyelvét, Louis pedig teljesen összezavarodott. Nem volt biztos benne, hogy ő is egészen készen áll arra, hogy szerepet cseréljenek, bár az tény, hogy ha másért nem is, hát azért, hogy kipróbálja, mindenképp bele akart menni egyszer. De hogy ez ilyen hamar bekövetkezzen, arra nem számított. Amit akkor csinált vele Harry nyelve, az viszont tagadhatatlanul csodálatos érzés volt. A férfi tudta, hogy mi lesz a következő lépcső, és görcsbe rándult gyomorral várta, hogy a fiatalabb használatba vegye az ujjait is.
- Nem foglak bántani - motyogta Harry, és Louis-t kirázta a hideg, ahogy megérezte a leheletét a nedves hátsóján. A fiú alaposan előkészítette magának a terepet, és ezért a tiszteletes kimondhatatlan hálát érzett. Tartott a fájdalomtól, bár azt gondolta, hogy ki fogja bírni. Annyira nem lehet borzasztó, ha olyan sok férfi élvezi, és vágyik rá újra és újra. - Tudom milyen, ha nem figyelnek rád az első alkalommal… Veled nem történik meg.
Louis szíve sajogni kezdett, amikor meghallotta ezeket a szavakat. Szinte maga elé tudta képzelni a kicsi, csupán tizenöt éves Harryt, őrjítően göndör hajjal, és édes, angyali mosollyal, amint örökre megtörik, és sötétségbe taszítják a lelkét. Érezte még néhányszor a fiú nyelvét magán, mielőtt egy kicsit elhúzódott, és a mutatóujjával kezdett nagyon óvatosan benyomulni a még mindig túl szoros izmok közé.
- Lazulj el, Kicsi - bátorította Harry, és ott csókolta a felforrósodott bőrét, ahol csak érte. Louis már egyáltalán nem tudott arra koncentrálni, amit eddig csinált, a fiú merevedését ugyan még mindig a kezében tartotta, de a fejét a csípőjére hajtotta, és lehunyt szemekkel próbált egyenletesen lélegezni. Minden kilégzésnél lazított magán egy kicsit, és Harry ujja beljebb férkőzhetett. A férfi ritmusában mozdult, semmit sem kényszerített rá. Ettől Louis is felbátorodott, és érezte, ahogy egyre könnyebben engedi magába azt az egyetlen ujjat. Boldogságot érzett, amiért fájdalmat viszont egyáltalán nem, de jól tudta, hogy ez messze nem a vége. Ami odalent történt… Nem nevezte volna fájdalomnak. Inkább egy furcsa, teljesen idegen, és némiképp ingerlő érzés volt. Amikor Harry mozgatni kezdte az ujját, akkor rándult meg egy kicsit, mert kifelé egy hangyányi fájdalmat érzett, míg befelé csak azt a megfoghatatlan, élvezetnek nem is biztosan nevezhető valamit. Néhány ilyen mozdulat után viszont már akadálytalanul siklott benne az az egy ujj, és tudta, hogy hamarosan kap egy következőt.
- Ne ijedj meg, Kicsi, csak lazán - suttogta Harry, és megint megérezte a nyelvét, közvetlenül az ujja mellett. - Jól csinálod. Nagyon jól.
- Rajta… - motyogta Louis türelmetlenül, és ahogy résnyire nyitotta a szemeit, még mindig Harry tökéletes erekciója tárult elé, miközben a tövét markolta, mintha az egy kapaszkodó lenne bármivel szemben is. Hogy elterelje a figyelmét egy kicsit, úgy döntött visszatér hozzá, és maga felé döntve, a szájába vette a végét, és a nyelvével ízlelgette. Harry morgott valamit, amit nem lehetett érteni, de Louis esküdni mert volna rá, hogy csak káromkodás volt, amikor kijjebb húzta az ujját, és egy másodikat is hozzá társítva, nagyon lassan engedte vissza. A tiszteletes összeszorította a szemeit, de laza tudott maradni, hála Harry halk suttogásának, hogy mennyire jól csinálja. Az érzéstől valami egészen másik bolygóra keveredett. A szemei újra lehunyva, és Harry merevedésének a szivárgó végét szopogatva nyöszörgött az érzéstől, ami készülte bekebelezni.
- Szólj, ha készen állsz, Kicsi - harapott finoman a fenekébe, amitől az idősebb felmordult. - Hárommal már ügyesen bánsz.
- Három…? - engedte ki a fiút az ajkai közül, és próbált hátralesni a válla felett.
- Nem szóltam, mert így legalább nem ellenkezett a tested - magyarázta Harry, és a hangján hallani lehetett, hogy mosolyog. - Minden agyban dől el, Kicsi.
- Akkor érjük el, hogy ne legyek képes gondolkodni - zihálta, mert ettől persze ösztönből feszítette meg magát. Feltolta a mellkasát a kezeire támaszkodva, ezzel jelezve Harrynek, hogy ennyi elég volt, és valami mást akar. A fiú kihúzta az ujjait, és segített Louis-nak, hogy megforduljon, és kényelmesen elfeküdjön a nyomópadon. Már amennyire az kényelmes tud lenni. Szó nélkül felkelt, és nyugodt lépésekkel tűnt el a hálószobájában, hogy aztán néhány másodperc múlva egy flakonnyi segítséggel térjen vissza. Louis a már újra merev péniszét masszírozta a keskeny padon fekve, lábait lelógatva, amikor a fiú leült elé, és megragadva a combjait, egy kicsit magára húzta, hogy majd kényelmesen hozzáférjen.
- Annyira vártam ezt - ingatta a fejét, ahogy már a hűvös zselét simogatta el magán, és le sem vette a szemét Louis kéken ragyogó íriszeiről.
- Fogalmam sem volt - mondta az idősebb, és felváltva nézte Harry szemeit, és a merevedését előkészítő kezét. - Sosem mondtad.
- Nem szándékoztam ráderőszakolni semmit sem - mosolyodott el, de a keze egyre lassabb mozdulataiból Louis arra következtetett, hogy már csak pillanatok választják el attól, hogy megérezze őt magában. - És amúgy sem ez lesz az alapfelállás ezután sem. Ahhoz túlságosan imádom a farkad.
- Furcsa egy szerelmi vallomás volt ez - vigyorodott el Louis, de a feszültség a hangjában szinte tapintható volt. Harry csak felnevetett, és miközben beszélt, a merevedése végét Louis hátsójához igazította.
- Csak mert ez nem az volt - magyarázta, és az idősebb nem tudta biztosan megmondani, mitől jött zavarba. Attól, hogy a szerelemről kezdtek beszélgetni, vagy pedig attól, amit csinálni készültek. Harry előre nyúlt, és puhán cirógatta végig Louis egész felsőtestét. Amikor a nyakához ért, a férfi felsóhajtott, lehunyta a szemeit, és a bőrén libabőr futott végig. - Ha bármi nem olyan, ahogy elképzelted, csak szólj.
- Csináld, mielőtt az agyam felébred - nyögte a tiszteletes, de a torkára forrtak a szavak, amikor Harry óvatosan előrébb csúszott, ezzel elérve, hogy az erekciója csúcsa eltűnjön a lüktető izmok közt. Louis mindkét kezével a nyomópad szélébe markolt, és szorosan zárta le a szemeit, hangosan zihálva. Harry nem állt le. Komolyan mondta, hogy csak akkor fog, ha Louis szól neki, és ezért a férfi hálás volt. Nem biztos, hogy ilyen könnyen ment volna, ha túlaggódják mindketten az egészet. Fájt, és feszített, de nem állt szándékában leállítani a dolgot. Ezek csak pillanatok… Ezt mantrázta magában. Csupán pillanatok, és a fájdalmat a kéj fogja felemészteni.
És ő maga sem gondolta, hogy ez mennyire nagyon igaz. Akkor eszmélt csak fel, amikor Harry csípője a fenekéhez ért, és ebből tudta, hogy vége. Ennyi volt, ezt kellett túlélnie, innen már vége a fájdalmas menetelésnek a hegytetőre, jöhet a lejtmenet, ami reméli, hogy sokkal hosszabb lesz, hogy végül a völgyben hulljanak apró darabokra. A fiú megállt, és egy ideig nem mozdult, de Louis érezte magában, ahogy néha ő is megfeszül. Résnyire nyitotta a szemeit, és csak egy ziháló, plafon felé meredő, izzadt göndör tárult a szeme elé. Csodálatos volt. Szerette volna elmondani neki, hogy az. Hogy gyönyörű, és mennyire szereti, de nem tette. Nem ez volt a megfelelő alkalom erre, és abban sem volt biztos, hogy egyáltalán készen áll-e már egy ilyen vallomásra.
- Ez lehet a mennyország, Lou… - nyögte a fiatalabb, és Louis ettől ugyancsak odafent, a fellegek felett érezte magát. Harry lenézett rá, és ő is elmosolyodott, de látva a pap elfehéredett ujjait, ahogy a fekhelyét szorongatja, úgy döntött, ideje elterelnie egy kicsit a figyelmét. Egyik kezével Louis combját tartotta a sajátján, másikkal pedig a hasán fekvő merevedését kezdte masszírozni. Nagyon lassan. Éppen olyan lassan, ahogy ő maga is mozogni kezdett, és az idősebb arca eltorzult. Először talán a fájdalomtól, de sóhajokból, és apróbb nyögésekből arra következtethetett, hogy ez egyre kevésbé rossz neki, így minden behatolásnál egy kicsit gyorsított a tempón, bár a legőrültebb, legmagasabban szárnyaló szenvedélyük alatt sem vált a szex durvává köztük. Talán még Louis előző esti bánásmódjánál is gyengédebb volt az idősebbel. - Én ezt már nem fogom sokáig bírni… Annyira szűk vagy…
Harry mellkasa gyorsan emelkedett, és a pap látta rajta, hogy a lejtő alját közelíti meg éppen. Louis mondani akarta, hogy ő sem, hogy ha még egy kicsit abban a szögben mozog, és ilyen erősen szorítja a farkát, akkor biztosan másodperceken belül elélvez, de képtelen volt ezt mind elmondani. Ehelyett csak valami artikulálatlan nyögés szakadt ki belőle, és az együttlétük óta először, ő is mozogni kezdett.
Louis volt az első. Minden bizonnyal ő volt, mert csak azután hallotta Harry legmélyebb nyögéseit, miután ő már túl volt rajta, és érezte, ahogy ráfeszül a fiatalabb fiú péniszére úgy, hogy képtelen kontrollálni azokat az összehúzódásokat. Ugyanabban az ütemben tört rá, ahogy az élvezete is a hasára lövellt.
- Istenem… - hörögte Harry, és ezek a mozdulatok voltak a legdurvábbak. Ennek ellenére Louis nem bánta őket. Elveszett Harry élvezetének szépségében, és azt kívánta, bárcsak még ennél is tovább tartott volna. Bárcsak nézhette volna még hosszú perceken keresztül. - Ez… tökéletes volt…
- Az - értett egyet az idősebb, és hagyta magát felemelni, amikor Harry kihúzódott belőle, és a karjainál fogva felhúzta magához, hogy megcsókolhassa. - Nem fájt. Köszönöm…
Harry csak elmosolyodott, és szorosan ölelte magához a férfit. A nyelveik szenvedélyesen siklottak egymáson, és minden sóhajukban benne volt a további, szinte olthatatlan vágy a másik iránt.
- Szóval tetszett? - vált el tőle a fiatalabb, és egy önelégült mosollyal nézett le Louis-ra. - Szerepet cserélünk?
- Azt nem mondtam - nevetett fel a tiszteletes, és feltápászkodott a padról, magával húzva a magasabb fiút. - De nem volt rossz. Közel sem. Szóval talán máskor is…
- Ki nem hagynám - bólogatott Harry mindentudó pillantásokkal, és a hálószoba felé húzta Louis-t. - Akkor most erőszakolj meg!
- Hát, ha ilyen szépen kéred… - vigyorodott el az idősebb, és rácsapott a göndör hajú fenekére.
3 Comments
Boldog vagyok, leírhatatlanul. A vége egyszerűen tökéletes lett. Nincs rá jobb szó. 😇🙏
VálaszTörlésSajnálom, hogy veszekedtek, de ez várható volt, hiszen Lou szerelmes, ő tudja Harry titkát, és örülök hogy segíteni akar neki. Idővel talán Lotti is megérti, hogy mi a helyzet. Rossz elő éreztem van, hogy most jön valami rossz. De nagyon bízom benne, hogy nem fog semmi rossz jönni. Tökéletes szeretkezés volt, jelenleg még mindig magam előtt látom őket és szerelmes vagyok. ❤️
Nos, így hogy tudjuk Harry múltját, így értem Lou viselkedését, viszont ha nem tudnám, akkor sem Lottival értenék egyet. Hiszen mi emberek ítélkezünk, ahelyett hogy a dolgok mögé látnánk és néha megkérdeznénk, hogy hé, te miért tetted? Vagy megfigyelné az embert, hogy rájöjjön a dolgok miértjére. Igen Harry ölt, csúnya dolog volt, de érthető hogy miért tette. Biztos vagyok benne, hogy előbb utóbb lebukik vagy valami történik és akkor megfizet. Félek attól, hogy Lotti elveszi a pendrive–t és megmutatja a zsaruknak. Még nem jött el az idő, hogy Harryt lecsukják. Mert ha lecsukják Hazzt, akkor Lou összetörik, haragos lesz és ő fogja megölni azt a nőt. Harryt adig nem csukhatják le, amíg meg nem találta azt a szemét picsát. 😠
Nagyon izgatottan várom a következő részt, mert fantasztikusan tökéletes lesz az is, mint az előző részek 🙏😇😍❤️❤️😍
Szia Drága!
VálaszTörlésCsatlakozom az előttem szólóhoz.
Majdnem szóról szóra ezt gondolom én is. Bár a gyilkosság bűn, és előbb utóbb mindenki megbünhődik, de remélem ebben az esetben Harryre nem vár börtön.
Szökjenek meg egy trópusi paradicsoma, ahol semmi más gondjuk nincs csak, hogy elég hideg legyen a koktél és épp milyen pózban szexszeljenek.
Nem lenne megoldható?
Nem akarom azt ami sejtésem szerint most jön.
Nagyon látványosan került az az adathordozó a fiók mélyére. És amilyen aggodalom van Lou hugában félő, hogy a tettek mezejére lép.
Nagy kár lenne. Louis erre még nem áll készen. Ahogy Harry sem.
Bár ki tudja?
Imádat még mindig. 💖
Ez a sztori kicsinál, de nem hagynám ki egyetlen sorát sem.
Ezek után képtelen leszek másra gondolni ha meglátok egy fekvenyomó padot, csak erre az őrült látványos szexre!
Most nem tudom eldönteni, hogy megköszönjem - e vagy inkább legyek mérges. Szerencsére nem sűrűn fordulok meg edzőteremben.
Szerencse, hogy nem uszodai afférjuk volt a fiúknak! Akkor nagy bajban lennék.
Puszcsi! 💖
Cukik!!! ❤ Remélem Lottie nem kavar be, rossz előérzetem van 👀 Várom nagyon a kövit, szurkolok nekik nagyon!!! 😘
VálaszTörlés