Gyilkos Hit - 8.
Sziasztok!
Meghoztam az új részt! Remélem tetszeni fog, ééééés elmondjátok majd a véleményeteket róla, mert nagyon kíváncsi vagyok rá. Ennél a történetnél mindig extrán... :))
Olvassátok, szeressétek!
Puszi&Pacsi
- 8 -
Harry arra ébredt, hogy borzasztóan elzsibbadt mindene, és nem tudta megmozdítani a nyakát. Amikor kinyitotta a szemeit, hamar felfedezte izmai sajgásának a legfőbb okát. Louis hangosan szuszogott alatta, ahogy ő szinte keresztben feküdt az ágyon, fejével a férfi mellkasán.
- Basszus… - nyöszörögte, ahogy visszamászott a saját oldalára.
Fogalma sem volt, mi késztette arra álmában, hogy hozzábújjon Louis-hoz, de valószínűleg csak egy természetes reakció volt a testétől, miközben egy másik meleg testet érzékelt a közelben. Egy kis forgolódás és szemdörzsölés után végül észbe kapott, és újra elé tárult az előző délután minden nyomorúságos pillanata. A lávatömegként forrongó dühe, ami akkor éledt benne, amikor megtudta, hogy az áldozata Louis húga, majdnem mindent elpusztított belül. Egy hajszálon múlott, hogy úgy döntsön, végül így is megöli a lányt, tulajdonképpen még akkor sem döntött egyértelműen, amikor hazafelé vitte Lottie-t. Az elhatározása, hogy életben hagyja őt, akkor született meg, amikor Louis kirántotta az autóból, aztán úgy tapadt rá, mintha éhezett volna a csókja nélkül. Nem gondolta, hogy valaha ilyet fog tenni vele a férfi, mégpedig a nyílt utcán, valaki más jelenlétében. Ez egy olyan bizonyítéka volt annak, hogy a terve meglehetősen jól haladt, sokkal jobban, mint azt gondolta, hogy azt nem ronthatta el azzal, hogy éppen Louis húgát gyilkolja meg.
Pedig annyira könnyű áldozat volt. Az egész randi olyan simán ment. Lottie szinte felkínálta magát neki. Gyerekjáték lett volna a lakásába jutni péntek este. Így viszont újra a nullán állt. Nem volt még kiszemeltje sem, pedig már szorította az idő. Ilyenkorra el kellett volna kezdenie megpuhítani a kiválasztott nőt. Olyan időhátrányban volt, ami miatt egyszerűen nem tudta, mitévő legyen. Még soha sem hozta magát ilyet helyzetbe. Alig maradt három napja mindenre, ami már most is nagyon frusztrálta.
Louis alvó alakja felé fordult, felkönyökölt a párnáján, szabad kezét pedig óvatosan a fiatal tiszteletes hasára tette. Louis nagyon szép férfi volt. Elsőre csodálkozott a néhány tetováláson, amik a karját és mellkasát fedték, de mostanra már megbarátkozott velük. Ha tehette volna, eltüntette volna őket, hogy lássa hibátlanul is a napbarnított bőrét, de rögtön utána visszakérte volna mindet. Ez egy falat volt Louis mocskos énjéből, ami ritkán fedte fel magát, akkor is csak messziről integetett neki, be sem mutatkozott igazán, de Harry tudta, hogy ott van, csak ki kell csalogatnia.
Ahogy ujjaival cirógatta a köldöke körül, Louis légzése szabálytalanná vált, Harry pedig kénytelen volt mosolyogni ezen.
- Tudom, hogy ébren vagy - suttogta, de hangja reggeli rekedt tónusát így is tisztán lehetett hallani.
Keze végül lejjebb kalandozott, és az idősebb ébredés utáni merevedésén simítva végig. Ehhez mindössze egyetlen ujját használta, amitől Louis élesen beszívta a levegőt, de továbbra sem mozdult. Aztán két ujját táncoltatta a másik egyre keményebb farkán, végül az összessel cirógatta, míg Louis mellkasa már sebesen mozgott, és a szája is elnyílt, hogy több levegőhöz jusson. Harry épp csak annyi időre vette el tőle a kezét, hogy közelebb helyezkedhessen, de Louis elkapta a csuklóját, és visszatette a feszülő férfiasságára.
- Ne hagyd abba! - utasította olyan karcos hangon, amilyet még nem hallott tőle Harry ezelőtt.
A fiú csak elmosolyodott, és fél kézzel közelebb tekergőzött, miközben folytatta a simogatást.
- Hm, tetszik a kanosan ébredő Louis - motyogta az idősebb férfi nyakába, és fogai közé csípte az érzékeny bőrt. A tiszteletes erre csak felnyögött, és Harry felé fordította a fejét, ezzel rákényszerítve őt, hogy elhúzódjon, és ránézzen. Louis a fiú tarkójáért nyúlt, és lehúzta magához egy csókra. Ajkaik lustán mozogtak egymáson, de Harry egyre szorosabban simult a mellette fekvő meztelen férfihoz, merevedését a másik csípőjének szorítva.
- Már nagyon nehéz visszafognom magam, Lou - morogta a tiszteletes szájába, aki csak bólintott erre, és Harry egyáltalán nem értette, mit akart ez jelenteni, de folytatta a férfi kínzását, bár már percről percre kevésbé volt szégyenlős, amikor izgató dolgokat mondott neki. Éppen ezért döntött úgy, hogy a játékot egy újabb szintre emeli. Szüksége volt a zavarodott Louis-ra, legalább annyira tetszett neki, mint a domináns Louis. - Meg akarom lovagolni a farkad, és órákig le sem szállni róla.
- Jézusom… - nyögött fel Louis, és ösztönből lökte fel a csípőjét, aztán húzta magára Harryt teljes testével.
- Tudom, hogy akarod - ült fel a göndör hajú, és úgy helyezkedett Louis ölében, hogy a férfiassága a megfelelő helyre illeszkedjen. - Istenem, annyira izgalmas, hogy fogalmad sincs, mit hagysz ki minden egyes nap, amikor ellenállsz nekem.
- Bárcsak ne kellene megtennem - suttogta Louis, és egy kicsit megmozgatta magát, hogy némi súrlódás formájában jusson egy kis enyhüléshez, de látszott rajta, hogy már minden érintés kevés.
- Menjünk tovább - lehelte a mellkasára a fiatalabb fiú.
- Harry… - sóhajtotta Louis, mert a göndör nem csak a mellkasát támadta, ezzel egyidőben a farkának dörgölőzött, és egyik kezével pontosan a helyes pozícióba helyezte azt a behatoláshoz.
- Csak egy mozdulat lenne - motyogta, ahogy fogai közé vette a férfi már vöröslő bimbóját.
- Szűz vagyok, de azért annyit tudok, hogy ez nem így van - mosolyodott el Louis, és végigsimította az egyik kezét Harry meztelen hátán.
- Mm, pornóból tanult a kisfiú? - nyalta körbe a nyáltól fénylő ajkait, ahogy állát Louis mellkasára támasztva nézett fel rá.
- Nem volt más lehetőségem - nevetett fel, és úgy nézett ki, mint aki tényleg el tudta magát engedni végre Harry társaságában. A göndör hajú ezt igazi sikernek könyvelte el, és folytatta az eddig alkalmazott közeledő technikáit.
- Elképzellek, ahogy a vatikáni szobádban maszturbálsz, miközben homopornót nézel - vigyorodott el Harry. - A pápa büszke lett volna rád.
- Ne már! - lökte le magáról az addigra már nevető fiút, és ő kerekedett fölé, merevedését a combjának nyomva. - Gimi óta nem csináltam olyat.
A szavak olyan csendesen hagyták el az ajkait, hogy Harry elmosolyodott rajta. Arcán megjelent egy halvány, de ismerős pirosság, és a fiatalabb fiú régi ismerősként üdvözölte.
- Csak, hogy tudd - kezdte Harry nagyon komoly, és meglehetősen mély hangon. - Ez kibaszott izgató. Én vagyok neked az első, mindenféle értelemben, és még csak magadhoz sem nyúltál már évek óta.
- Oké, inkább felejtsd el! - nevetgélt Louis zavarodottan, és elkezdett legördülni Harryről, de a fiatalabbik megállította, és szorosabban ölelte magához.
- Nem, nem, nem! - vigyorgott, és a másik fülébe csókolt. - Szóval, azért nem csináltad, mert féltél, hogy a nagyfőnök rádnyit?
- Mármint, most komolyan a pápára gondolsz? - mosolygott le rá Louis, és a fejét rázta.
- Szóval nem tőle tartottál? - húzta tovább Harry, de a vigyora szinte már körbeért. - Felesleges is. Tuti ő is naponta rejszol a csillogó, aranybevonatú magán rezidenciáján. Vagy éppen az apácákat keféli.
- Harry - olvadt le a mosoly Louis arcról, és döbbenten nézte a kócos fiút.
- Most mi van?
- Nem beszélhetsz így! - dorgálta meg, de hangjában még mindig gyengédség csendült. Harry szívét megremegtette, hogy Louis törődik vele, és lágyan beszél hozzá, még egy számára kényelmetlen, vagy bántó helyzetben is. Nem tudta, mit tett, amivel elérte nála ezt a szintű törődést, de nem akarta elherdálni. Louis megfogta a kezét, ami eddig a feje alatt volt, hogy megtámassza azt, és a kézfején lévő kereszt alakú tetoválását simogatta. - Tudom, hogy erős a hited, miért csinálod ezt?
- Nem azt mondtam, hogy nem hiszek - rázta meg a fejét, és nagyon komolyan beszélt. - De az, hogy Istenfélő vagyok, még nem jelenti azt, hogy az egyházban is hiszek. Tele van hazug papokkal, akik jogtalanul osztogatják a feladatokat, amikkel majd feloldozást biztosítanak. Hamis szócsövek, és ezért meg tudnám őket ölni. Mégis, ők az egyetlen kapcsolat Istennel, ha gyónnod kell. Ez nagyon frusztráló. És akkor még nem említettük a gyerekmolesztálási, és egyéb csodálatos témákat, amikről annyit beszélnek.
- Értem - felelte Louis, és az ajkait összepréselve próbálta magában tartani a véleményét. Harry látta rajta. - Én is egy vagyok ezek közül.
- Most már - válaszolt azonnal Harry, és végigsimított Louis karján. - Ez más.
- Mitől más? - húzta fel a szemöldökét az idősebb férfi, és végül Harry hagyta, hogy lemásszon róla, és visszafeküdjön a saját helyére. Az éjjeliszekrényen heverő cigisdoboza után nyúlt, és a hasára téve egy hamutartót, mélyen beszívta a számára nyilvánvalóan nyugtatóként alkalmazott füstöt.
- Mert te tiszta vagy - szólalt meg Harry, miután végignézte a férfi mozdulatait. - Én vagyok az, aki belekevertelek ebbe, és még mindig nem lenne késő leállnunk.
- Így gondolod? - fordította oldalra a fejét, a hangja pedig fojtott volt, ahogy közben a tüdejében tartotta a füstöt, mielőtt a plafonra nézve kifújta azt.
- Így - felelt egyszerűen a kócos, és a hajába túrva fordult az oldalára.
- Nem vagyok ebben olyan biztos - ingatta a fejét Louis. - Nem tudom…
- Mit nem tudsz?
- Én… - kezdte az idősebb, de végül tétovázott a válasszal.
- Hé - nyúlt előre Harry, és Louis karjára tette a kezét, ezzel kifejezve a figyelmét és támogatását.
- Nem tudom, hogy képes lennék-e arra… - folytatta, aztán szívott egy nagyot a cigiből. Szemmel láthatólag minden egyes szót nehéz volt kimondania. - Arra, hogy távol maradjak tőled.
- Ez hízelgő - mosolygott Harry, ezzel próbálva megnyugtatni Louis-t. - Nem is hagynám.
- És ettől nem leszek különb, mint azok, akiknek irányítani kellene az emberek hitét - ingatta a fejét, a hangja pedig igazán keserűen csengett. - Nem vagyok több, mint akikben csalódnod kellett, és akik miatt nem bízol az egyházban.
- Oké, figyelj - helyezkedett egy kicsit közelebb, és kezét még mindig Louis karján pihentette. - Ez engem nem érdekel. Nem miattad van ez, oké? Nem csalódtam benned, mert már sokkal hamarabb megtörtént másokkal, és azóta komolyan nem érdekel. Tudom, mi az amiben hinnem kell, és nekem ez elég. Azt pontosan tudom, hogy a te hited éppen olyan erős, mint az enyém, ha nem erősebb, így tökéletesen megbízom benned, amikor a segítségedre van szükségem.
- A segítségemre? - kérdezte Louis, a hangja enyhén megremegett, és az éjjeliszekrényre pillantott. Nem volt ott semmi, csak a cigije, amiből egy még mindig égett a kezében, és a telefonja.
- A segítségedre - bólintott, aztán elvette Louis hasáról a hamutartót, és a szekrényre tette, miközben adott egy nedves csókot a helyére. - Beszéljünk másról, látom, hogy ez felzaklat téged.
- Ha kérdezek, válaszolsz nekem? - nézett le rá Louis, és elnyomta a cigijét.
- Az attól is függ, hogy mit kérdezel, Kicsi - vigyorodott el, és körbenyalta az alatta fekvő férfi köldökét.
- Soha nem ismerted egyik családtagodat sem? - érdeklődött olyan óvatosan, ahogy csak tudott.
- Nem - ingatta meg a fejét, és érezte, hogy most egy komoly kérdezz-felelek fog következni. Egy kis bosszúsággal a mozdulataiban feljebb helyezkedett, úgy fészkelte be magát Louis karja alá, és döntötte fejét a mellkasára, mint az igazi szeretők. - Mióta az eszemet tudom, nekem nem volt családom.
- Soha nem fogadtak örökbe? - puhatolózott tovább, és a hangja nagyon lágy volt. Látszott rajta, hogy félt attól, hogy Harry bármelyik pillanatban megelégelheti a kíváncsiskodását, és véget vethet az őszinteség órájának.
- De, egyszer igen - válaszolta egyszerűen. - Nem tartott sokáig.
- Miért?
- Nem voltam olyan ellenállhatatlanul cuki, mint amilyenre számítottak - kezdte el mesélni, Louis pedig a felkarjára szorított, és a hüvelykujjával kezdte simogatni őt. Harry tudta, ez valamiféle biztatás akart lenni, hogy folytassa, és hogy Louis támogatja őt. Be kellett vallania, ez jólesett neki. - Nehezen nyíltam meg. Nem igazán beszéltem. Keveset ettem. Főként csak néhány autóval játszottam, de ennyi. Hamar rám untak. Persze ez bekerült az aktámba, hogy a furcsa viselkedésem miatt visszavonták az örökbefogadást, így soha többé nem volt olyan, aki meg akarta velem próbálni.
- Sajnálom - suttogta Louis, és erősebben ölelte az oldalához a fiút.
- Ja… Szóval miután tizennyolc lettem, elmehettem. Addigra viszont már el voltam cseszve…
- Miért mondod ezt? - kérdezte Louis, és a telefonjáért nyúlt, de Harry nem látta miért. Talán az időt nézte meg, vagy értesítést kapott, de hamar vissza is tette az asztalra.
- Sok szarság történt ott bent - folytatta, és a hangja legalább egy oktávval elmélyült. - Az a rengeteg rémtörténet… Nem csak mese.
- Mondd el - nógatta őt Louis, és Harry érezte, ahogy a homlokához simulnak a férfi ajkai. Ez furcsán ellazította őt, pedig az izmai már kezdtek görcsössé válni a feszültségtől, ami a zsigereiben gyülekezett, hogy felszínre törhessen.
- Hidd el, Kicsi, jobb ha nem tudod - rázta meg a fejét Harry.
- Bízz bennem! - kérte őt Louis, és érezte a száját a homlokán mozogni. - Itt vagyok.
- Ahhoz, hogy elmeséljem azt a sok szart, nekem komoly mennyiségű alkoholra, és a farkadra van szükségem - felelte Harry, és felemelkedve belecsókolt az idősebb férfi nyakába, aztán ajkait az álla vonalán vezetve végig, végül szenvedélyesen megcsókolta őt. Louis elmosolyodott, Harry nem tudta, hogy a csóktól, vagy a célzástól, hogy megint valami izgatót akart csinálni vele, de Harry szája is egy mosolyba fordult a másik férfi ajkain.
- El kell mennem, Lou - vált el tőle néhány perc után, és bár nehezére esett, de kikászálódott a férfi karjai közül.
- Hová mész?
- Dolgom van - felelte egyszerűen, ahogy felrántotta magára az alsóját, aztán a nadrágját. - Szerintem sejted.
- Nem… Én… Nem tudom… - dadogta, és felült, hogy a támlának támaszkodjon. - Elmondod?
- Pontosan úgy beszélsz, mint aki tudja - kacsintott rá a férfira félig hátrafordulva, mielőtt áthúzta a fején a felsőjét. - Később látlak, ugye?
- Este meccs van a pályán - mosolyodott el Louis, és miután felkelt, gyorsan a komódhoz sétált, aztán elővett egy tiszta alsót, amit felvehetett. - A csapatod nem hívott? Ugyanazokkal a srácokkal játszunk.
- Nem, még nem - vigyorgott Harry, és az ajtókeretnek támaszkodva nézte, ahogy Louis felöltözik. Fekete nadrág, fekete ing, és imádta végignézni, amint felteszi a fehér gallért. - De lehet, hogy ez a te hibád.
- Miért gondolod így? - nevetett fel Louis, és miután elkészült, Harry felé indult. Mosolygott, és Harry összehúzott szemekkel nézett rá. Az a mosoly… Már megint nem volt őszinte.
- Mert legutóbb annyira elterelted a figyelmem, hogy egy balfasz voltam - ölelte át végül Louis derekát, és közelebb húzta magához. - Megérteném, ha nem bíznának bennem.
- Én is - helyeselt az idősebb, és lábujjhegyre emelkedett, hogy megcsókolja Harryt. A fiúnak tetszett, hogy Louis egyre közvetlenebb volt vele. Komolyan tetszett neki az az énje, amit senki más nem ismerhetett rajta kívül. Ettől úgy érezte, hogy Louis csak az övé. Senki sem kapott még belőle ennyit, és kezdte az gondolni, hogy nem akarja azt sem, hogy bárki valaha is kapjon rajta kívül. - Béna voltál.
- Az ennivaló segged volt a hibás - motyogta a másik szája sarkára.
- Akkor ezúttal én hívlak meg - mosolyodott el Louis, és eltolta magától a fiatalabb fiút, hogy mellette ellépve a nappaliba sétáljon. - Ketten legyőzhetetlenek leszünk.
- Jól hangzik - lépkedett utána Harry, de nem állt meg az ajtóig. - Akkor este a pályán?
- Hatkor - felelte Louis, Harry pedig csak egy kacsintással hagyta ott a férfit, és csukta be maga után az ajtót.
Beült az autójába, és néhány másodpercig csak gondolkodott, hogy rendbe tegye a dolgokat a fejében. Minden érzését Louis uralta, de este hatig száműznie kellett az alacsony férfi arcképét, mosolyát, csókjának ízét, és finom érintéseit az agyából. Áldozatot kellett találnia, mégpedig sürgősen. Beindította az autót, és gondolkodás nélkül hajtott a város legforgalmasabb bárjába. Veszélyes volt ilyen kevéssel a gyilkosság előtt fényes nappal mutatkoznia valakivel, akit el akart tüntetni, de érezte már a szükséget, ami egyre csak épült, az idő viszont minden másodperccel csak fogyott. Ezúttal kockáztatnia kellett. Legfeljebb színészkedik majd egy kicsit, és eljátssza, hogy ismerte a lányt.
Miután leállította a kocsit a bár előtt, leült a pulthoz, kikért egy sört, és körbenézett. A sarokban lévő darts mellett látta meg Jessicat. Ismerte őt. A sheriff lánya volt. Tudta, hogy eljön majd az idő, amikor ő fog következni, de azt gondolta, az még odébb van. Valószínűleg az apja igazi hajtóvadászatot fog indítani az eltűnése után, de Harry már erre is kitalálta a megfelelő elterelést. Végül a sörét sem itta meg, sarkon fordult, és elhagyta a helyet. Jobb volt a békesség, mielőtt megteszi. Jobb, ha nem látják őket együtt.
Hála a sheriffnek, gyakorlatilag mindent tudott Jessicaról. A lány a helyi közösségi házban dolgozott, ahol találkoztak is néhányszor. Harry már akkor elkezdte megalapozni a kapcsolatukat, hogy később könnyebb dolga legyen. Megvolt neki a lány száma, tudta hol lakik, és azt is, milyen beosztással dolgozik. Ahogy az sem kerülte el a figyelmét, hogy Jessica Jamie-vel volt együtt. Meg kellett tudnia ma a sráctól a pályán, hogy van-e valami péntek esti programjuk.
Miután hazament, otthon elkezdte a kutatását. Feltörte Jessica számítógépét, így jutva olyan adatokhoz is, amikhez egyébként problémás lett volna. Átnézte az e-mailjeit, csekkolta a fotóit, a naptárbejegyzéseit, és még a beszélgetéseit is a közeli ismerőseivel. Már egy órája bámulta a képernyőt, amikor megtalálta a számára legérdekesebb társalgást. Jessica és egy barátnője közt zajlott, és Harryről volt szó benne. Mindketten róla áradoztak, annak ellenére, hogy mindkét lánynak volt valakije. Harry egy győztes mosollyal vette elő a telefonját.
- Hé, Jessica - szólt bele, miután a lány felvette.
- Harry? - lepődött meg Jamie barátnője, de aztán felnevetett. - De örülök neked, mi újság?
- Nem is tudom, hogyan mondjam - halkította le a hangját a fiú, azt sugallva, hogy amit mondani akart az bizalmas, és zavarban van tőle.
- Rajta - kezdett suttogni a lány is.
- Tudom, hogy… Ez nem egy jó ötlet - kezdte, és igyekezett olyan zavartnak tűnni, amennyire csak tőle telt. - Már régóta csak gondolkodom, hogy mit tegyek… De végre rászántam magam, szóval… Jess, nem lenne kedved elmenni valahová?
- Mármint…
- Igen - helyeselt egyből, és azon gondolkodott, mennyire mehet messze egy első telefonbeszélgetésnél. - Egy randi?
- Komolyan beszélsz?
- Nagyon - felelte halkan. - Tudom, hogy ez meglepő ilyen hirtelen, de ha tudnád, mióta akarom már ezt, akkor megértenél.
- Nem, nem - szabadkozott a lány, mielőtt még Harry visszavonná az ajánlatát. Ezen a kétségbeesésen muszáj volt elmosolyodnia. - Egy kicsit meglepett, de én… Valójában örülök, hogy megtetted.
- Én is - válaszolta, és egyáltalán nem bánta, hogy hallani lehetett a hangján a mosolyát. - Péntek este? Elviszlek valami semleges helyre. Mondjuk a szomszéd városba. Úgy senki sem lát meg minket.
- Szóval tartsuk titokban? - értetlenkedett a lány, Harry pedig kezdett begurulni tőle. Miért ennyire idegesítő minden csaj, aki azt hiszi, hogy megtalálta az igazit? Miért akarják öt perc után világgá kürtölni?
- Szeretném, ha ez csak a miénk lenne - mondta azt, amiről tudta, hogy a lány hallani akarta. A romantikus ígéretek az egyetlen fegyvere ilyen rövid idő alatt. - Együtt kitalálhatjuk, hogyan tovább, mielőtt szétkürtöljük. Jamie a barátom…
- Tudom - felelte végül a lány egy sóhajjal. - Rendben.
- Megígéred, hogy senkinek nem beszélsz rólunk, mielőtt mi ketten találunk egy megoldást? - erősködött tovább Harry, mert hallani akarta az esküt. - Hadd legyek én az első, akivel beszélsz a kettőnk dolgáról.
- Jaj, Harry… - olvadozott a telefonba a lány, a göndör hajú pedig kezdett rosszul lenni tőle. - Persze, hogy megígérem. Addig senkinek egy szót se. Úgyis mindenki olyan pletykás itt.
- Igen - hallatott egy műnevetést Harry, aztán felsóhajtott. - Akkor pénteken találkozzunk a városhatárnál. Oda tudsz jönni? Ott felveszlek.
- Persze - válaszolta a lány. Harry pedig megszakította a hívást. Elővette a jegyzettömbjét, és elkezdett mindent megtervezni a péntekkel kapcsolatban. Pontról pontra feljegyezve az egész napot. Bármennyire is szokatlan volt számára, lezárásként Louis nevét firkálta a csíkos lapra. Ez volt az első alkalom, hogy a gyilkosság estéjén valaki mással is találkozott, de ez egyben egy nagyon jó alibinek is ígérkezett. Úgy tervezte, elintézi, hogy mindenképpen meglássák őket együtt valahol. Elviszi Louis-t vacsorázni, vagy megisznak egy sört. Ez egy nagy dobás a sheriff lányával. Szüksége volt a kőkemény alibire, és Louis tökéletes volt erre.
9 Comments
OMG!
VálaszTörlésJézusom én ezért odáig vagyok! Brutálisan kurvára jó lett. Ohh istenem mi lesz itt még! 😍
Imádom! Ez a romantikus pillanatok aww, Louis te kis pimasz, hangfelvétel nem jött össze. Istenem az eleje annyira bejött meg a vége meg úgy az egész aww imádom 😇😍
Ohh, Hazz ne már te sunyi. Ebből kurva nagy gáz lesz...
Szia!
TörlésÖrülök, hogy rájöttél, Lou trükkjére. Féltem, hogy nem voltam eléggé egyértelmű a mobilos dologgal. :D Örülök, hogy még mindig ennyire tetszik. :))
Várom a folytatást!
VálaszTörlésKöszönöm a támogatást! :)
TörlésOOo... Pedig azt hittem véget ért az öldöklés.
VálaszTörlésMindenki fondorlatos játékot játszik. De csak egy valaki győzhet. Ajj... Úgy sajnálom, hogy valaki nagyot fog sérülni.
Fantasztikus! Köszi. Pussz 😘
Véget? Ó ugyan, kérlek... Messze még az... :PPP
TörlésNagyon várom, hogy mit gondolsz majd a végéről. :) Köszönöm, hogy mindig itt vagy, drága.
Puszillak!
Bevallom, hogy a kezdô karakterbeállítások (fôleg Harryé) nem voltak a kedvenceim mégis valamiért ez a történet az egyik szerelmem a Larrysek közül eddig. Megmagyarázhatatlan okból naponta nézem van-e új rész! ( na jó nem annyira megmagyarázhatatlan 🙄) Várom nagyon a folytatàst, eddig nagyon szuper! ❤
VálaszTörlésNagy örömmel olvasom a soraid. :))) Mi volt a baj a karakterbeállításokkal? Érdekel a véleményed. Engem a negatív kritika is mindig nagyon érdekel. :))
TörlésÖrülök, hogy ennyire várod mindig az új rész. Kint is van egy újabb. :) Köszönöm, hogy írtál, mindig nagy öröm, ha látlak is titeket, nem csak sejtem, hogy ott vagytok. :P :)))
Sziaa!
VálaszTörlésNagyon orulok, hogy ez minden resz utan igy van! Es annyira bizom benne, hogy a vegeig is megmarad majd. 😊
Igen szandekosan neha elmerotettem mindenkit az idillben, amit a sajat kis vilaguk teremtett, hogy aztan hidegvizes vodorkent megint meghozzam a valosagot. Sajnos nem engedhetjuk el, hogy tortenik a haloszoba falan tul.
Nem volt biztos benne, mit tegyen, mert soha nem torte meg meg a rutint. Nem volt olyan, hogy valakit elengedett azutan, hogy kiszemelte maganak. Szoval..... Igen, Lou volt aki atlenditette, es eldontotte, hogy tenyleg nem banthatja a lanyt. De mar ez is haladas volt tole valojaban. 😊
Es igen, azert nyult a telefonert, hogy felvegye Harry "vallomasat" de Harry ennel sokkal okosabb. Nem baj, ha nem tunt fel elsore. Meglehet, hogy nekem kellett volna sokkal reszletesebben leirnom ott, hogy mi tortenik. :))
Meg fogod tudni, hogy mik tortentek az otthonban, mert az az oka Harry jelenlegi problemajanak. :/ Es elegge durva igen. Nem finomkodtam 😅
Imadom, hogy imadod!
Pusziii! 😘