Sziasztok!
Egy kicsit nyugisabb rész, de picit belemásztunk Harry buksijába. Bevallom, akik ismernek tudják, mennyire aggódtam, amikor elkezdtem írni ezt a mesét, Harry szemszöge miatt. Már egy jóóó ideje elmúltam 16, és féltem, hogy már nem emlékszem, hogy nem tudom majd hozni ezt a még naiv, hebrencs, bármire képes, és ezer fokon égő, olykor túl mélyen vagy a túl magasan szárnyaló karaktert, ami erre a korosztályra jellemző. :)) Mostanra mégis jobban szeretem írni, mint Louis-t... Érdekes...:D
Remélem tetszeni fog, hagyjatok nyomot!
Puszi&Pacsi
Carol egy divatmagazint lapozgat mellettem, amikor hirtelen oldalba lök, én pedig rákapom a tekintetem. Teljesen elmerültem a Lou körüli gondolataimban, annyira borzasztóan aggódom érte.
- Figyelsz te rám? - kérdi halkan, a hangjában nincs sértettség, csak egyértelműen észrevette, hogy máshol járnak a gondolataim, és valószínűleg beszélt hozzám, míg én a süketet játszottam. - Történt valami?
- Louis-val - felelem végül halkan. Nem akarom, hogy az egész szalon fültanúja legyen a beszélgetésünknek. Szombat van, és a teljes hétvégém szabad, ezért beiktattunk egy szépségnapot mára. A gyantázáson már túl vagyunk, így csak a kellemesebb része maradt. Eddig próbáltam nem túl sokat gondolni Lou-ra, de mióta feltették a relaxáló arcmaszkot mindkettőnkre, nincs ami lefoglaljon. Csak fekszem, nézem a plafont, és azon gondolkodom mi történhetett. Nem tudok túl sokat, csak amennyit elcsíptem a beszélgetésből, és amit sikerült kiszednem Andyből, amikor a csokit odaadtam neki.
- Mi van vele? - fordítja egy kicsit felém a fejét, de próbál nem túlságosan sokat mozogni a maszk alatt.
- Kórházban van - felelem, és elhúzom a szám a gondolatra. - Valami elmebeteg zaklatta őt már egy ideje levélben, aztán néhány napja elrabolta egy klubból, és megpróbálta fogva tartani.
- Micsoda? - kerekednek ki a szemei, és már nem foglalkozik az arcán lévő dolgokkal. A teljes figyelmét rám szenteli. - És hogy van most?
- Nem tudom - ingatom a fejem egy nagy sóhajjal. - Borzasztóan szeretném őt látni. Be akarok menni hozzá, de azt is tudom, hogy nem szeretné, ha megtenném. Az viszont, hogy nem tudom mi van vele, hogy van… teljesen kiborít.
- Elhiszem - válaszolja, és nyugodtabbnak tűnik az előbbi rémülethez képest, de a hangja továbbra is aggódó. - Tudom, hogy hallani sem akarsz erről, de még mindig azt mondom, hogy túl kellene tenned magad rajta, és… talán találni valakit, aki viszonozza is a szerelmed. Talán... az egész céget ott kellene hagynod. Mit gondolsz?
- Igazad van - bólintok óvatosan a saját maszkomra ügyelve. - Tényleg hallani se akarok róla. Tudom, hogy nem kellek neki, Car, nem azt mondom, hogy nem fogtam fel, csak… Nem tudom. Nem akarok mást. Őt akarom. Nem adhatom még fel, csak még ki kell találnom valamit. Bármit. Nem tudom.
- De ez nem csak rajtad múlik, nyuszi - simítja meg a karom, mire csak a fejem ingatom lehunyt szemmel. Tudom jól, hogy ehhez ő is kell, de még mindig csak rá tudok gondolni, és arra, hogy mennyire szeretem őt. Ha adott volna nekem egy esélyt… Csak, hogy bebizonyítsam, mennyire szeretem. - Viszont valahogy nem vagyok most nyugodt emiatt a zaklatós dolog miatt. Lehet tudni, hogy miért csinálta, vagy ki volt az?
- Valami rajongó - rántom meg a vállam, mert semmi többet nem tudok róla, Andy csak ennyit árult el kutyafuttában.
- Nagyszerű - morogja a barátnőm, és becsukja a magazint, hogy maga mellé ejtse a kisasztalra. Érzem, hogy most egy hosszú beszélgetés vár rám. - Erről beszéltem már az elején is. Nem csak olyanok néznek téged, akik kedvesek és aranyosak. Nem mind olyan, mint te voltál, amikor Louis-ért kezdtél rajongani. Mi van, ha neked is lesz egy zaklatód, Haz? Van erre valami céges intézkedés, vagy tudom is én?
- Nem tudom, Carol - forgatom meg a szemeim, mert igazából nem félek ilyesmitől. Eddig nem is nagyon gondoltam rá, hogy velem is történhetne akár bármi ehhez hasonló dolog. - Azt mondta Victor még akkor, amikor aláírtam a legelső szerződésem, hogy van egy ügyvéd a cégnél, aki a jogainkat képviseli, és bármikor fordulhatunk hozzá. Gondolom ezzel is.
- Ha így van, Louis miért ne tette volna meg? - húzza fel a szemöldökét. - Még mindig nem vagyok meggyőződve róla, hogy biztonságban vagy. A fenébe is, Harry, utálom a munkád. Bárcsak otthagynád a francba.
- Bár tudnám, hogy Lou mit, miért csinál… - reagálok egy sóhajjal az első mondatára, és próbálom nem figyelembe venni a többit. - Amikor utoljára beszéltem Andyvel, küldtem neki csokit. Akkor még nem tért magához. Valamivel begyógyszerezte az az őrült.
- Jézusom! - szűri a fogai közt, és tudom, hogy csak azért, mert most legszívesebben felkiáltott volna. - Szerintem be kellene menned hozzá mégis. Nem akarok hülye tanácsot adni, de biztos minden törődés jól esne neki.
- Nem valószínű, hogy ez a helyzet az én törődésemmel is - motyogom halkan, és még csak el sem gondolkodom ezen. Egyszerűen nem bírnám ki, ha újra bármilyen szavakkal is bántana, vagy csak simán elküldene. - Majd hétfőn megkeresem Andy-t, hogy megkérdezzem, hogy van.
- Írd meg, ha tudsz valamit - bólogat, de még mindig feszültnek tűnik. - Elkapták azt a fickót, ugye?
- Igen - felelek egyből, mert szeretném egy kicsit megnyugtatni őt. Valójában nem tudom, hogy le is tartóztatták, vagy börtönbe zárták-e. Csak azt tudom, hogy tudják, ki tette. Biztos nem hagyják szabadon mászkálni ezek után. - Nem kell aggódnod, Car. Lou-t hónapok óta zaklatta ez a fószer. Ha bármi ilyesmi történik, egyből segítséget fogok kérni, rendben?
- Megígéred, hogy nem lesz bajod? - néz rám, és olyan gyengéd, féltő a hangja, hogy egyből átnyúlok megszorítani a kezét.
- Meg - mosolygok rá, és ő is egyből visszamosolyog. - Ne aggódj értem. Túlságosan féltesz. Látod, jól vagyok, tudom kezelni. Rendben leszek.
Még látom, hogy mondana valamit, de közben megérkezik a kozmetikus, hogy elkezdje lehámozni rólunk a maszkokat, és tovább kényeztessen minket.
- Van kedved ezután elmenni vacsizni? - szűröm a szinte mozdulatlan ajkaim közül.
- Mikor nincs kedvem hozzá? - nevet fel, most már sokkal hangosabban, mint ahogy eddig próbáltunk beszélgetni. - Arra a puccos helyre megyünk? Mert akkor előtte haza kellene ugranunk, hogy átöltözzek.
- Ha akarsz, mehetünk oda - mosolyodom el, mert tudom, hogy mennyire szereti azt az éttermet.
- Még szép! - bólogat erőteljesen, én meg csak a fejem ingatom, miután a kozmetikus most átlép az ő háta mögé.
***
Nem akarok bemenni a céghez a szabadnapomon is, ezért csak megvárom Alexet a bejárat előtti korlátnak támaszkodva. Lopva pillantok fel a telefonomból, amikor mintha Andy hangját hallanám, és be is bizonyosodik a megérzésem. Egy magas, kicsit idősebbnek tűnő pasival beszélget, aki a vállát átkarolva sétál mellette, és figyelmesen hallgatja, ahogy a srác magyaráz neki valamit. Nem nagyon akarok zavarni, de borzasztóan kíváncsi vagyok, hogy van Louis, ezért mégis odapofátlankodok.
- Szia, Andy - köszönök halkan, amikor melléjük érek, ő pedig először kérdőn néz felém, de amikor rájön, hogy én vagyok, már elmosolyodik. Szürreális, hogy mennyire utálom ezt a srácot, amiért irigykednem kell rá, mégis sokkal nyitottabb és kedvesebb velem, mint Lou. A másik férfi is mosolyog, és akkor veszem észre magam. Tudomást sem vettem róla, csak a vörös srácnak köszöntem. - Szia.
- Harry, miújság? - kérdez vissza Andy, pedig biztos vagyok benne, hogy pontosan tudja, mit szeretnék tudni, miért vagyok itt.
- Ő hogy van? - motyogom halkan, és érzem azt is, ahogy elpirulok egy kicsit, de tudnom kell. Valamiért nem kérdezősködött már múltkor sem, hogy miért foglalkozom ennyit a barátjával, szóval szerintem tudja, hogy szeretem. Valószínűleg Louis végül mindent elmesélt neki arról a napról. Az őszülő férfi kérdőn néz először rám, aztán Andyre, és látom, hogy hirtelen nem tudja, milyen beszélgetést folytatunk. Nem tudom, ki lehet ő. Talán Andy pasija? Annak nagyon örülnék. Így is megesz az irigység, amiért annyira közel állnak egymáshoz Lou-val, de legalább ezek szerint más nincs köztük, csak erős barátság.
- Felébredt, és kutya baja - mosolyodik el még jobban a vörös, és most már a társa is megértette kiről lehet szó. Ezek szerint ő is ismeri. Vagy legalábbis tudja, hogy kicsoda Louis. - Már ki is engedték, de amíg az a fazon szabadon kószál, nálam lakik. Jövő héten még szabin van, de utána már dolgozni is fog.
- Ez jó hír - bólintok egy halvány mosollyal, és tényleg hatalmas szikla gördül le a mellkasomról. Borzasztó volt a vak tudatlanság egészen eddig. - Örülök, hogy nem lett komolyabb baja. Mert ugye…
- Nem - feleli a fejét rázva. - Semmi igazán komoly, de azért nem szívesen mászkál így egyedül.
- Ne is! - bólogatok veszettül, és emiatt elmosolyodik. A telefonom csörgése zavarja meg a beszélgetésünket, és sietve előkapom, de még Andyre nézek, mielőtt felvenném. - Most mennem kell. Vigyázz rá!
A srác csak vigyorogva bólint, és folytatják az útjukat a parkolóba, míg én felveszem a telefont Alexnek.
- Hol vagy már? - kérdi köszönés nélkül, és hirtelen zavarodottan kezdek körbenézelődni az épület körül, mert sehol sem látom.
- Rád várok - felelem értetlenül. - Merre vagy?
- A teremben - hallom meg a válaszát, ami teljesen összezavar. Tisztán emlékszem, hogy azt beszéltük meg, ma dolgozik, ezért a cég előtt várjam meg.
- De azt mondtad a stúdióhoz jöjjek, és itt felveszel - tárom ki a szabad kezem. Így most feleslegesen buszoztam el idáig az edzős cuccommal, mehetek vissza abba az irányba, ahonnan jöttem.
- Nem azt, hogy a teremnél ütközünk? - kérdez vissza, de a hangja egy hangyányit elbizonytalanodik.
- Nem - morgom azonnal, és futólépésben indulok a megálló irányába, amikor meglátom a buszt közeledni a távolból.
- Basszus, bocs! - szabadkozik, de végül is nem kell sokat várnom, ezért csak gyorsan elköszönök, és felszökkenek a járatomra. Viszonylag hamar az edzőteremnél van, nem kell sokat mennem vele, de ahhoz mégis elég, hogy teljesen lenyugodjak, mire odaérek. Gyorsan átöltözöm, és amikor belépek az edző térbe, Alex épp egy lánnyal beszélget, aki a haverom telefonjába ír valamit, aztán egy mosollyal ellibeg.
- Hát ő meg ki volt? - lépek mellé, és Alex meg sem próbálja elrejteni az önelégül vigyorát.
- Ha minden jól megy, a ma esti numerám - húzogatja a szemöldökét, de engem totálisan sokkol a szavaival. Valószínűleg teljes ledöbbenve, kitágult pupillákkal bámulhatok rá, mert csak hangosan felnevet, és meglöki a kezem, ahogy elsétál mellettem, hogy a nyomópadra üljön a súlyzóival.
- Alex, te… - kezdek el tátogni, hogy valami értelmeset is kicsikarjak magamból. Evidens, hogy nem biztos, hogy teljesen meleg, ez mégis valamiért eddig eszembe sem jutott. - Biszex vagy? Nem is mondtad.
- Hetero vagyok - vigyorog fel rám, és ha azt mondtam az előbb, hogy sokkolt az új infóval, amit nem gondoltam volna valamiért, hát akkor erre most szavak sincsenek. - Az oxigénhiányos állapotodat látva, erre nem számítottál. A dolog elé megyek akkor inkább, nem én vagyok az egyetlen a cégnél.
- Ezt nem értem - ülök le végül a mellette lévő padra. Teljesen megsemmisülten nézek a mostanra eléggé jó haveromra, mert amit mondott, az nem fér a fejembe, hiába is próbálom felfogni az értelmét.
- Hogy akkor mit keresek a melegpornókban? - kérdez rá teljes természetességgel. Mellesleg Alex szerintem egyáltalán nem is reagálja túl ezt a dolgot. Bárhol vagyunk, nyugodt szívvel beszél a munkájáról, ezzel belém is csepegtetve napról napra egy kicsivel több magabiztosságot. - Kibaszottul jól fizet. Sokkal jobban, mint a hetero pornók.
- De… Hogy tudod csinálni? - rázom a fejem még mindig értetlenül. Csak a pénzért? Ettől még nem bírom elhinni.
- Gyógyszerrel, mint bárki - nevet fel. - Vannak a stúdióban sokkal erősebb cuccok is, mint gondolnád.
Akaratlanul is eszembe jut, hogy ha Alex nem meleg, és elmondása szerint annyi más kollégánk sem, akkor talán… Mi van, ha Lou is hetero? Mi van, ha azért volt olyan velem, és ezért utasította vissza egyből a szerelmem? Lehetetlenül elszégyellem magam a gondolatra, hogy mennyire hülye helyzetbe hoztam magam előtte a vallomásommal, ha esetleg ez az igazság. Így is úgy érzem, semmi esélyem, de akkor tényleg elásnám magam a föld alá. A fejembe furakodik az az alkalom, amikor Alex volt a partnerem, és a jövő havi beosztás szerint lesz is még hamarosan. Akaratlanul is itt van a szemem előtt minden pillanat. Ahogy simogatott, hozzám ért, csókolt, vagy épp a szájába vett. Úgy szexelt velem, hogy még én is elhittem, ez a valódi identitása.
- Jézusom, Alex - lehelem magam elé teljesen értetlenül. - Elképzelni sem tudom, mit éreztél, amikor le kellett feküdnöd velem.
- Nyugi, Harry - mosolyog rám, de nem hagyja abba az edzést, tovább emelgeti a súlyokat, és már láthatóan kezd túl sok lenni, mert minden mozdulatnál összeráncolja a homlokát. - Ez csak munka. Ha belekevernék bármi mást, akkor nem lennénk ilyen jóban.
- Nem tudnám elképzelni, hogy lányokkal… - súgom halkan, ő pedig bár azt hittem majd kinevet, de csak kedvesen mosolyog rám.
- Biztosan van, aki ezt nem tudná csinálni - ért egyet velem.
Hiába próbálok belegondolni… Majdnem lefeküdtem Carollal, de az más volt. Az, hogy munka közben, érzelemmentesen lányokkal szexeljek, teljesen elképzelhetetlen számomra. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fordult meg a fejemben, milyen lehet a másik oldalon lenni, de tulajdonképpen a saját szerepköröm sem zavar. A hetero pornó viszont teljesen kizárt.
- Én nem tudnám - jelentem ki magabiztosan. - Tisztellek ezért.
- Miért? Hogy pasikat dugok, mert az többet fizet? - húzza fel a szemöldökét. - Ó, husi, a tiszteleted valaki iránt szerintem ne itt kezdődjön.
- Két hét múlva együtt forgatunk - mondom ki, ami a fejemben kavarog közben. Annyira más megvilágításba kerül így az egész dolog.
- Nehogy ez bármiben is feszélyezzen, Haz - rázza meg a fejét, és ledobja a súlyzókat, hogy megtörölje a homlokát. Szépen visszateszi őket a helyére, aztán hozzám vágja a fekete fáslikat, amit magam mellé tettem, amikor leültem. - Fel a kesztyűket és gyerünk a ringbe! Még nagyon sokat kell tanulnod, de szerencsére nem tűnsz menthetetlen esetnek.
- Köszi - mosolyodom el ettől, és követem őt a másik terem irányába. - És szoktál randizni, vagy…
- Nem igazán, majd ha már megszedtem magam eléggé, és vehetek egy házat, hogy elköltözzek a nagyanyámtól, akkor talán - válaszol őszintén. Korábban már mesélte, hogy eléggé elcseszett a kapcsolata a szüleivel, és amikor gimi után azt mondták dolgozz, vagy költözz, ő talált magának munkát egyből a cégnél, de ettől még elköltözött. Eredetileg Skóciában él a családja, de a nagyszülei ide költöztek a nyugdíjas éveikre, Alex pedig inkább hozzájuk cuccolt, és őket segíti a pénzből. Nem mondom, hogy nem értem meg, de azért rossz volt hallgatni, hogy a szüleivel nem olyan szoros a kapcsolata, mint mondjuk nekem. Belehalnék, ha egyszer eljutnánk oda, hogy már nem néznek rám annyi szeretettel, mint most.
***
A nap teljesen monoton módon zajlik, bár a srác, akivel ma forgatok, ha jól tudom Evan, egészen rendes. Haverok nem hiszem, hogy leszünk, mert amikor a rendező szünetet kiált ő jobbra, én meg balra, de a közös munka egészen gördülékenyen megy. Mostanra valamennyire, ha lehet ilyet mondani, megszoktam a forgatások menetét. Nem volt egyszerű, főleg Lou után, de felfogtam, hogy tévedtem. Ez nem csak arról szól, hogy valakivel szexelsz, és közben felveszik. Eléggé kimerítő, sok órás elfoglaltság, és még komolyan oda is kell koncentrálnod. Számtalanszor elgyengültem már, és arra gondoltam, hogy befejezem, mert mégsem vagyok rá képes. Ahogy besétálok a kantinba, és meglátom Louis-t az egyik pultnál nevetgélni Andy oldalán, tudom, hogy nem hagyhatom itt a céget. Szükségem van arra, hogy legalább néhány percig idebent ülhessek, és lopva őt bámulhassam. Elképzelve, milyen lenne ha idejönne, lehelne egy csókot a számra, és édesemnek szólítana. Tudom, hogy magamat kínzom ezzel, de ha nem tenném, és itt hagynám, akkor még jobban szenvednék. Szeretem őt, és bármit is mondott, nem tudja mit érzek. Fogalma sincs róla, hogy mennyire valódi vagy sem.
Egy pillanatra megdermedek, és egy hatalmasat kell nyelnem, amikor megfordulnak, és nem sokkal később összetalálkozik a tekintetem azokkal a csodás kék szemekkel. Csak arra tudok koncentrálni, és a szívem majd kiugrik a helyéről, amikor halványan elmosolyodik. Viszonozni szeretném, de csak dermedten nézem őt ahogy felém közeledik, miután mondott valamit Andynek.
- Szia - néz le rám, miután az asztalomhoz ért. A velem szemben lévő szék támláján pihenteti a kezeit, és csak azt kívánom, bárcsak leülne rá, és velem enne. Még visszaköszönni is képtelen vagyok, de nem is igazán várja meg. Mintha hezitálva körbe nézne, és gondolkodna mielőtt megszólal. - Köszönöm a csokit, kedves gesztus volt. Tényleg csodaszer!
- Igen, öm… Anyu mindig azt vesz, ha valami bajunk van - bólintok, és a hangom, mintha nem is az enyém lenne. Lehetetlenül zavarban vagyok. Ő csak mosolyog rám, és most egy kicsit még a szemöldökét is felhúzza erre. Fenébe, pont úgy beszélek, mint egy gyerek! - Örülök, ha segített. És annak is, hogy jobban vagy.
- Kutya bajom - legyint egyet hanyagul, egy borzasztóan szexi mozdulattal. Muszáj felsóhajtanom, miközben őt nézem. Végül visszanéz rám, és mintha megint nem tudná, hogy mit mondjon, vagy hogyan viselkedjen a közelemben. Nem tudom, hogy az, ami most történik egy jó, vagy egy semmilyen jel, de én valahogy mégis örülök neki. Annál a megvető, majdnem undorodó férfinál ez a Louis százszor jobb, és boldoggá tesz már csak annyival, hogy kedvesen hozzám szólt. - Tartozom egy bocsánatkéréssel. Tudom, hogy Andy elmondta mi történt. Azok után jár a bocsánatkérés, amiért ahhoz a fickóhoz hasonlítottalak. Rohadt dolog volt tőlem.
- Semmi baj, Lou - rázom meg egyből a fejem, de még mindig érzem magamban a fájdalmat, amit akkor, amikor ezt mondta nekem. Lehajtott fejjel, csak az asztalon heverő tálcám szélét piszkálgatom. - Hála az égnek, hogy nem lett nagyobb baj. Aggódtam.
- Köszönöm - mondja végül, de már csak akkor, amikor felsandítok rá a szempilláimon át. Szeretlek, Lou. Ezt is ki akarom mondani, de nem tehetem. Hagynom kell őt, mert nem erőszakolhatom rá magam. Nem is tudnám, mert már egyszer kifejtette a véleményét. Az biztosan nem változott sokban annak ellenére sem, hogy az akkori beszélgetésünknek ez a részlete mégis változott. Mondaná, ha így lenne, biztos vagyok benne, én mégis mindent megtennék pusztán a barátságáért is ezek után. Talán képes lennék még arra is, hogy csak egy barát legyek, ha úgy megengedi, hogy a közelében maradjak. Bárcsak megengedné. - Most visszamegyek, mielőtt Andy felfalja a kajám.
- Rendben, majd… Nem is tudom. Később találkozunk - felelem esetlenül, és nem tudom, hogy mennyire égetem le magam újra előtte, de most csak bólint egyet. A mosolya már nem olyan őszinte, mint a beszélgetés elején, de azért még ott van.
- Persze, összefutunk biztos - int felém, és ennyi volt. Visszasétál a barátjához, akivel még mindig sokkal jobban érzi magát, mint az én társaságomban. Nem tudom, hogy mit gondoljak ezek után. Szeretném azt hinni, hogy jóban lehetünk. Hogy talán tényleg kialakulhat valami normálisabbnak mondható viszony is köztünk. A napokban komolyan sokat gondolkodtam azon, hogy talán nem éri meg itt lennem, és fel kellene mondanom. Mindent megtettem Louis-ért, amit jelen helyzetemben tehettem, és fel kell fognom, ha nem működik valami. Most mégis… Ezzel újra fellobbantotta a hitet egy pillanatra, hogy az idő képes segíteni dolgokon, és nekem itt kell maradnom vele. Nincs min hezitálnom tovább, mert ő itt van, és ha én elmegyek, akkor a legkisebb szikra is kihuny. Minden lehetőségemtől és reményemtől elvágnám magam. Nem tehetem meg. Amikor ez ellen az egész ellen akarok dönteni, mindig kapok egy égi jelet Lou formájában, ami ráébreszt, hogy itt a helyem. Nem mehetek innen sehová, és nem is akarok. Jó itt. Lou közelében. Nap mint nap.
3 Comments
Édes Harry!😍
VálaszTörlésJajj ez a fiú! Édes.
VálaszTörlésAzért jó, hogy nem nyomul rá nagyon Loura. De, hogy még mindig nem adja fel! Kár lenne érte. Hátha megváltozik Louis hozzáállása.
Imádtam! Köszi. 😘
Édes kis cukorborsó....😍😍😍😍
VálaszTörlésEz egy reményt adó rész lett!
Hidd el számomra tökéletesen tudod megalkotni a tini H gondolatait!
Tényleg hetero emberek is szerepelnek meleg filmekben??? És itt nem egy szavannán forgatott környezetismertetőre gondolok...XDDD
HIHETETLEN!! Mert az hogy áll e a zászló, vagy épp nem tiszteleg az ma már tényleg csak gyógyszerkérdés...bár szerintem a full halott kígyót az sem állítja fel!! Erre néztél valami tanulmányt??? Kutatást??? XDD
Na de az orál rész????Tuti nagyon durva vírus kell ezeknek az embereknek, hogy hányingerük támadjon, ha képesek oboázni!!!!
Értem én, hogy heteroként sincs nagyobb gusztusod, mert full ismeretleneket kell kényeztetned, ha van kedved, ha nincs.....de akkor ez majdnem olyan mint ha animal pornót kellene forgatnod.....áááááááááá.....most kicsit felkavaró lett ez a gondolatmenet...csak most nem az agyamban okozott kavart......ha hetero nőként a puncinyalásra gondolok....blöhhhhhh
Pusztulásra ítéltetett a létünk!!! XDDDDD
Megyek megsikálom a fogaimat.......