Gyilkos Hit - 7.
Sziasztok!
Meghoztam egy kis friss husit a másik gyermekemből is. Nos, ebben a részben azt hiszem derülnek ki dolgok, és kommentben nagyon várom a véleményeket hozzá! :)) Ne hagyjatok kétségek közt, hogy mit gondoltok. :))
Jó olvasást, millió puszi a sok sok megnyitásért! Imádlak titeket! :)
Puszi&Pacsi
- 7 -
Louis betegnek érezte magát az emlékképektől, amik az előző estét vetítették elé. Nagyon részeg volt. Túlságosan is, de ettől még tudta, hogy mit csinál. Mi több, saját akaratából cselekedett. Minden mozdulatával, apró mosolyával, és váratlan érintésével látta Harryn, hogy közelebb engedi magához. Ez volt az egyetlen terve. Akármennyire is félt attól, hogy mi történhet, ha erre fény derül, valahogy erősebb kötelességének érezte azt, hogy akárhogyan is, de a rendőrség kezére adjon egy sorozatgyilkost, mint a saját erénye. Rengeteget gondolkodott ezen, és két doboz cigit szívott el közben, de egyszerűen nem jutott ennél működőképesebb terv az eszébe. Harryt láthatóan nem lehetett máshogy megpuhítani. Hiába akart beszélgetni vele, a fiatalabb egyszerűen nem vett részt benne. Egyoldalúvá vált, és míg a göndörhajú minden információt elvárt Louis-tól, addig ő semmit sem adott magából. Az ajtó, ami elzárta őt az fiatal férfitól, ugyanúgy lakatra volt zárva, hiába mutatta azt Louis, hogy az övét kinyitotta Harry előtt. Nem maradt más lehetősége, az intim pillanataikkal kellett őt magához édesgetnie, hogy egy tökéletes pillanatban, amikor Harry majd teljesen kitárulkozik neki, akkor kapja el. Tudta, hogy ha megteszi, az egyház valószínüleg kizárja őt, de remélte, hogy Isten érti, hogy amit tesz, az fontosabb annál, mint hogy egy templomot vezessen. Borzasztóan bízott abban, hogy az egyetlen Istene hisz benne.
Akkor még ezt az egészet egy hatalmas áldozatnak gondolta, és eszébe sem jutott, hogy Harry valaha is több lehet neki, mint egy lelepleznivaló gyilkos. Ő pedig nem érezte azt, hogy ez egy meghozhatatlan áldozat, megannyi életért cserébe.
Gondolataiból késő délután a csengő, aztán rögtön utána a nyikorgó ajtó szakította ki. Felkelt a kanapéról, hogy megnézze ki az, amikor húga ugrott a nyakába egy puszira, majd lerúgva a cipőit, egyből bement a nappaliba.
- Jesszusom, Louis - szörnyülködött, ahogy körbenézett a rideg legénylakásban. - Szörnyen üres az egész. Az enyém sem egy igazi otthon, de legalább olyasmi. Nem érzed itt szarul magad?
- Tökéletesen jól érzem itt magam - hazudta, pedig ő is pontosan úgy gondolta, hogy ez nem az otthona. Ez a munkahelye, ahol mellesleg aludni is tudott, és egy fillérjébe sem került a fenntartása, hála az egyháznak, de hogy otthon… Nem, attól nagyon messze állt.
- Kitetted ezeket a képeket? - fordult felé Lottie könnyes szemekkel, és úgy érezte, mintha az előbbi pislogás alatt elaludt volna, mert biztos, hogy több időnek kellett eltelnie ekkora hangulatváltozás alatt. Nők… Tudta, hogy soha sem fogja igazán megérteni őket.
- Persze, hogy ki - helyeselt, a falon és polcokon pihenő néhány családi fotóra pillantva. - De a kupák fontosabbak, azoknak járt a kiemelt hely.
- Egoista! - nevetett fel Lottie a nagyképű kijelentésen, de nyilvánvalóan nem gondolta komolyan. - Nem hiányzik a foci? Olyan bolond vagy, hogy abbahagytad.
- Hiányzik - felelte teljesen őszintén.
- A tiéd lehetett volna a gimi legjobb sportösztöndíja egy menő egyetemre… - ingatta a fejét Lottie, a férfi pedig pontosan tudta, hogy igaza van. - Akár az NYU-ra. Emlékszem, milyen sokszor mondtad, hogy New Yorkban akarsz majd élni. Focizni, és művészeti egyetemre járni.
- Mérnökire, Lottie, mérnökire - javította ki húgát felhúzott szemöldökkel, de a másik csak vállon csapta, és otthagyta, hogy leüljön a kanapéra.
- Tök mindegy - forgatta meg a szemét, mintha tényleg nem érdekelte volna, de látszott, hogy minden mozdulata játékos. - Rajzolgatni.
- És te? - ült le mellé, és gyújtott rá az aznapi talán századik cigijére. - Nem akarsz egyetemre menni?
- Gondolkodtam rajta, de ami érdekelne is, az mind rohadt drága - kelt fel, hogy töltsön magának egy csésze teát a már odakészített készletből, aztán visszaült. - Diákhitelt meg nem akarok. Jó ez így most. Dolgozom, és félreteszek. Meglátjuk mi lesz. Talán minden jóra fordul a zöldszemű hercegemmel. Elvesz feleségül, lesz egy nagy házunk, kettő kutyánk, egy macskánk, és három gyerekünk.
- Azta! - vigyorgott Louis, és szívott egy nagyot a cigijéből. - Ezt neki inkább ne add még elő, ha nem akarod, hogy világgá szaladjon.
- Ti férfiak olyan érthetetlenek vagytok - szűkítette össze a szemét. - Minek kerülgetni az elkerülhetetlent?
- Azért, mert ha mindezt te erőlteted rá, úgy érzi majd, hogy csapdába ejtetted - kezdte magyarázni Louis, aztán átnyújtotta a félig elszívott szálat Lottie-nak, aki elfogadta, és egyből bele is szívott. - Ha viszont adsz neki időt, hogy maga jöjjön rá, hogy ezt akarja, ő lesz a legboldogabb, hogy vele akarsz élni.
- Furán működtök - ingatta a fejét a lány, és visszaadta a cigit Louis-nak. Ő ritkán dohányzott, főként csak a bátyja társaságában.
- Visszatérve - fordult felé, de a mosoly még látszott az arcán. - Tudom, hogy soha nem fogod hagyni, hogy segítsek a megélhetésedben, de engedd, hogy fizessem a fősulid.
- Megőrültél? - nevetett fel Lottie. - Az egy vagyon.
- Pont ez a lényeg - bólintott Louis, és próbált nagyon meggyőző, és határozott lenni. - Nekem van, és úgysem költöm el.
- Ne már… Légyszi - könyörgött Lottie, és kiitta a csészéjét. - Nagyon közel vagyok, hogy igent mondjak, de gyűlölnék ennyi pénzzel tartozni neked.
- Nem kérem vissza - felelte Louis, és egy utolsó slukk után, elnyomta a cigijét. - Ez a lényeg.
- Hülye vagy - nevetett a lány, de látszott rajta, hogy már csak egy hajszál választotta el attól, hogy igent mondjon.
- Gondolkodj rajta, és holnap beszélünk - simított végig a karján, a lány pedig kedvesen elmosolyodott.
- Rendben - egyezett bele végül Lottie, majd felkelt, és az előszoba felé indult. - Most mennem kell. Hamarosan randim van, csak gondoltam beugrom köszönni. Itt volt dolgom néhány utcával lejjebb.
- Ó, akkor sok sikert! - nevetett fel Louis, miközben kikísérte őt. - És lehetőleg hagyd ezt az családalapítós dolgot még, oké?
- Oké - vigyorodott el Lottie, és kiszaladt a kocsijához.
Louis már mindent megcsinált, amit a takaítás fogalma alá lehetett sorolni, és erősen éjszakába fordult az idő, de Harry még sehol nem volt. Esküdni mert volna, hogy már kora este az ajtajában fog várni, de nem így lett, és ez valamiért bosszantotta a férfit. Számított rá, hogy eljön, főleg azok után, hogy még meg is említette reggel, hogy este találkozhatnának, ezért egyből arra asszociált, hogy éppen bánt valakit. Tenni akart valamit, de fogalma sem volt, hogy mit. Azt sem tudta, merre kellene elindulnia.
Miután lezuhanyozott, aztán bemászott az ágyába, ott még elszívott egy szál cigit a telefonját nyomkodva, de az álom sehogy sem akarta megközelíteni. A rossz érzés, ami a bensőjében duzzadt, nem hagyta nyugodni.
Végül addig cincálta saját magát belülről, amíg egy nyögés kíséretében ledobta a takarót, majd felkapott egy piros melegítőt, és egy szürke kapucnis pulóvert hozzá. Aztán a zsebébe nyomott egy még bontatlan cigisdobozt, a telefonját és a kulcsait, és az autójába ült. Fogalma sem volt, hogy hová megy. Azt sem tudta, hogy van-e bármi célja az úton. Össze volt zavarodva, és amikor ez történt vele, az volt az egyetlen, ami segített rajta, hogy beült az autójába, felhangosította a zenét, és rótta a mérföldeket. Ez volt az egyetlen orvosság erre. Minden ilyen út után, amikor hazatért, meg tudta magának válaszolni azokat a kérdéseket, amik addig gyötörték. Aznap is ezt várta Amerika éjszakai sötétbe burkolózó országútjaitól.
Már autókázott egy ideje, mire visszaért az egyik szomszédos városból, és elindult a másik irányába. Nem volt rossz a környék, ahol éltek. Szerette, mert nyugodt. Komolyan soha nem történt itt semmi. És éjszaka szinte egy lélek sem volt az utakon. Az első fényszóró akkor vakította el, amikor a másik irányba fekvő szomszédos város bekötőútján kanyarodott le. Dühítette, hogy a sofőr a legerősebb reflektort használta, és még csak le sem tompította, pedig látta, hogy valaki szembe hajt vele. Amikor átnézett a másik járműbe, abban a pillanatban, hogy az elhajtott mellette, a vér is megfagyott az ereiben. A húga ült a utasülésen, ami rendben is lett volna, hiszen aznap este tudta, hogy randija volt. De az állítólagos Jeremynek, félelmetesen ismerős zöld íriszei, és barna loknijai voltak.
Látta elkerekedni Harry szemeit, abban a másodpercben, hogy egy pillanatra találkozhatott a tekintetük, aztán gyorsan továbbszáguldottak az ellenkező irányba. Louis nem gondolkodott. Ösztönösen taposott a fékbe, és tekerte a kormányt ütközésig, hogy füstölgő gumikkal megfordulhasson, aztán padlógázzal Harry autójának a nyomába indult. Mindent bele akart adni abba, hogy kialakítson egy látszólag bensőséges kapcsolatot a fiúval, csak azért, hogy szépen lassan rács mögé juttassa, de ebben a percben semmi sem számított. Tudta, mi történik. Azonnal lepergett a szeme előtt az egész, és legszívesebben a kormányba verte volna a fejét, hogy ez nem állt össze neki hamarabb. Miért nem kérdezősködött többet arról a Jeremyről? Amikor őrült tempóban megelőzte Harry autóját, aztán már a városhatárba érve elég távol került tőle ahhoz, hogy lefékezzen az út közepén, ezzel torlaszt állítva, addigra már szinte vöröset látott, és tudta, hogy ölni is képes lenne a húga biztonságáért.
- Louis! - ugrott ki az autóból Lottie, és a férfi felé sietett. A szemei totális értetlenséget tükröztek. - Mi a fene történt?! Jól vagy?!
- Ülj be az autómba! - kiáltott rá, ami sokkal erősebbre sikerült, mint arra számított, és a szőke hajú lány ijedten rezzent össze. Harry még mindig nem szállt ki a kormány mögül, frusztráltan a száját rágva, elfehéredett ujjakkal szorította azt. - Azt mondtam, szállj be!
- Nem! - kiabált vissza a lány, és az épületek hiányában hűvös levegőn, maga köré fonta a karjait. - Nem, amíg nem mondod el, hogy mi a franc történik!
Louis nem válaszolt. Tudta, hogy semmit sem árulhat el a lánynak a valóságból, így az agya őrült tempóban pörgött, hogy kitaláljon valamit, ami nem tűnik eszement őrültségnek.
- Mi a baj, Louis? - kérdezte Lottie egy lépéssel közelebb húzódva a bátyjához. - Megijesztesz…
- Nem randizhatsz vele - szűrte végül a fogai közt, de minden erejére szüksége volt, hogy ne üvöltse ki az egész világnak, hogy azért mert meg fogja ölni őt.
- Mi? Miért? - értetlenkedett a kékszemű lány, és Louis hirtelen határozta el magát. Nem volt semmi más választása. Tudta, hogy a lány megtartja a titkát, és talán olyan nagyon elítélni sem fogja, de ami biztos, hogy legalább meghallgat majd tőle egy magyarázatot. Harry felé indult, aztán kitépve a vezető ülés ajtaját, az inge gallérjánál fogva rántotta ki a hűvös levegőre. Idegességében az adrenalin szintje megnövelte az erejét is, mert nem biztos, hogy képes lett volna erre, ha nem kényszerítik ebbe a szituációba. Nekivágta a fiatalabbikat az autó oldalának, így a helyzet kezdett kísértetiesen hasonlítani az előző este fordítottjára.
- Ezért nem - felelte végül rekedt hangon, és megcsókolta Harryt. A fiú megdermedt egy pillanatra, de aztán ő is kivette a részét az akcióból, amikor hátra nyúlva, rámarkolt Louis hátsójára, és annál fogva húzta őt magához, míg az idősebb a göndör fürtjeit markolta. Megszűnt számára a külvilág, bár tervei szerint végig magánál szeretett volna maradni, ez mégsem sikerült neki. Az előző este is szenvedélyes volt köztük, de jócskán tompította az alkohol. Most viszont minden apró idegszálán érezte Harryt. Érezte őt a bőre alá férkőzni, és fogalma sem volt róla, hogyan építsen páncélt ellene, amikor már bejutott.
Miután sikerült eltolnia Harryt, a fiú még mindig átkarolva őt, próbálta közel tartani magához, és az arcát a nyakába fúrta.
- Menjünk haza - morogta a gyors légvételeitől nedves bőrére. - Szükségem van rád.
- Hazaviszem Lottie-t - felelte szárazon Louis, és ellökve magától Harry kezeit, a saját autója felé indult, ahol a húga állt, az állával az aszfalton. - Várj a templomnál. Te pedig szállj be!
- Mi az isten volt ez, Louis?! - esett neki a húga, amikor már csak ketten voltak a férfi kocsijában.
- Őszintén? - kérdezett vissza egy elkeseredett, és már-már hisztérikusba csapó nevetéssel. - Fogalmam sincs. Tudom, hogy szörnyű dolgot művelek, oké? Nem kell emlékeztetned rá.
- Te és Jeremy… - kezdte óvatosan, de Louis dühösen a kormányra csapott.
- Nem ez a neve! - morgott, aztán egy éles kanyarral a főútra hajtott, hogy a központba vigye Lottie-t. - Fogalmam sincs, hogy miért találkozgatott veled, és azt sem tudom, miért mondott hamis nevet. De ő Harry, és… Én… Néha találkozom vele. Az utóbbi időben minden este.
- Jézusom, Louis…
- Tudom! - kiáltott fel, de hamar lehalkította a hangját. Nem Lottie-ra volt dühös igazából. Ő semmiről sem tehetett, csak örült neki, hogy egy jóképű férfi, aki mint Louis megtudta pontosan olyan jóképű, amit csak el lehet képzelni, szemet vetett rá. Ennyi történt Lottie szemszögéből, és ezért semmi oka sem volt mérgesnek lenni a húgára. Harryre viszont annál inkább, és az a harag készült felemészteni őt. - Tudom, hogy nagy hibát követek el, de… Bíznod kell bennem.
- Bízom benned, Louis - bólintott Lottie néhány másodperc után. - Tényleg. De neked is bennem. El kellett volna mondanod. Tudtam, hogy valami nyomaszt.
- Sajnálom - felelte Louis, és teljesen komolyan is gondolta. Talán Lottie-val a valóságot is megoszthatná. Talán titokban tartaná, és segítene neki, hogy leleplezzék Harryt. Ezen el akart gondolkodni később, de biztosan nem azon az estén. - Most muszáj mennem. Meg kell tudnom, mi a fene volt ez tőle.
- Oké - sóhajtott fel Lottie, de mielőtt kiszállt volna az autóból, még Louis kezére simította a sajátját. - Ha ez vigasztal, semmi sem történt köztünk. Egész este borzasztóan tartózkodó volt.
- Nem annyira vigasztal most - rázta meg a fejét Louis, a hangja pedig még mindig rekedt volt, és érezhetően frusztrált.
- Pedig kellene - mosolyodott el Lottie, és a testvéréhez hajolt egy puszira, aztán már ki is szállt az autóból. Lottie semmit nem értett, de a férfi nem is hibáztatta ezért.
Louis adott egy kövér gázt az autónak, és a templomhoz száguldott. Nem kellett több néhány percnél, az idegei pedig pengeélen táncoltak. Harry az autójának támaszkodva várt rá a templomkert bejáratánál. Az idősebb férfi szinte kiugrott az autójából, és olyan hangosan vágta be az ajtót, hogy a kocsi egész szerkezete beleremegett. Harry egy arrogáns vigyorral kezdett sétálni felé, de Louis csak a fejét ingatta, aztán a templom főbejáratának irányába bökött a fejével. A fiatalabbik egy pillanatra megtorpant, aztán elindult a dühöngő kékszemű után.
- Hová megyünk? - kérdezte, amikor átlépték a hatalmas tölgyfa kaput. - A pulpitusra fektetve akarsz megdugni?
- Kuss! - morogta Louis, és jobbra kanyarodott a padsorok előtt. - Ülj be!
Harry egy másodpercig csak gyanúval teli tekintettel méregette a gyóntató fülkét, de miután Louis eltűnt a saját oldalán, végül ő is helyet foglalt.
- Ha csak itt vagy hajlandó őszinte szavakat kiejteni a szádon, akkor hajrá! Mit akartál a húgomtól? - dörögte Louis, és legszívesebben a ruhájánál fogva ráncigálta volna a fiatalabbat válaszokat követelve. - Ő lett volna a következő?
- Igen - felelte egyből, és a hangjában árnyéka sem volt a megbánásnak, vagy bárminemű bűntudatnak. - Nem tudtam, hogy a húgod.
- Ne nevettess! - köpködte a szavakat Louis, és az apró lyukakat mintázó ablak felé fordult. Alig lehetett átlátni rajta, de az illúziója legalább megvolt, hogy számon kéri a fiút. - Ne akard elhitetni velem, hogy nem tudtad a nevét!
- Tudtam, de csak a keresztnevét - válaszolta, és az ő hangja sem volt már annyira nyugodt, mint eddig. - Ma ástam bele magam jobban. Kutakodtam egy kicsit délelőtt, aztán amikor találkoztunk, megbizonyosodtam róla, hogy ő az.
- És? - csattant fel Louis, miközben ujjait összefűzte az ölében, és körmeivel a körömágyán felszakadt bőrdarabokat kapargatta. - Ettől még meg akartad ölni őt, igaz?
- Nem - felelte Harry, és lehalkította a hangját. - Soha nem csináltam még ilyet, de nem.
- Ne hazudj nekem, Harry! - követelte Louis, a hangja pedig már remegni kezdett. - Itt nem hazudhatsz!
- Nem hazudok, bassza meg! - üvöltött a fiatalabbik a másik oldalon, és ököllel beleütött egyet a díszes fa tákolmány oldalába.
- Miért csinálod ezt, Harry? - kérdezte végül, mert tudta, hogy ez az egyik nagy lehetősége. Itt most felteheti a kérdéseit.
- Louis… - kezdte Harry, de a hangja már sokkal nyugodtabban csengett.
- Válaszolj!
- Nem akarok beszélni róla… - válaszolta a fiatalabb, és érezhetően vált a gyengébb féllé a beszélgetésben. - Kérlek, ne kényszeríts. Még ne. Egyelőre nem megy. Soha senkinek nem meséltem erről korábban. Fogalmam sincs, hogyan kellene szavakba öntenem.
- Csak egyszerűen mondd ki a rohadt szavakat! - erőltette tovább, de aztán lehunyta a szemeit. Isten házában voltak. Nem kényszeríthette Harryt, és pláne nem veszíthette el úgy a kontrollt, hogy káromkodjon idebent. De a húgáról volt szó. Ki ne tette volna meg? - Esküdj meg, hogy el fogod mondani! Még a közeljövőben - követelte, és érezte, hogy most az ő kezében van az irányítás. Harry alárendelte magát, és ezt muszáj volt kihasználnia. Egy nap, ezen a fülkén kívül is hallania kellett azt a történetet. Ez volt az egyetlen esélye arra, hogy végül bizonyítékot mutathasson fel ellene. Máris elkezdte tervezni, hogyan fogja felhasználni ellene a bizalmát és a gyengeségét.
- Esküszöm - felelte Harry, és felkelt a saját oldalán. - És arra is, hogy nem fogom bántani a húgod. Nem tudom, mit szólt hozzánk, de nekem kétségkívül tetszett az akciód. Kibaszott izgató volt.
- Elég - hajtotta le a fejét Louis, és egy fájdalmasan frusztrált sóhajt engedett ki. Tudta, hogy Harry nem hazudik. Fogalma sem volt, hogy miért bízik benne, de valamiért tudta, hogy ha idebent ígérte meg neki, hogy soha nem fogja bántani a lányt, csak tudta, hogy megteheti. Hogy bízhat a szavaiban, ha a fülkében vannak.
- Szerintem is - vette vissza a szót, majd kilépett a fülkéből. - Ennek a beszélgetésnek vége.
Louis is éppen ki akart lépni a saját fülkéjéből, amikor Harry visszatolta oda, aztán magukra csukta az ajtót. Louis visszaült a piros bársonnyal bevont, párnázott padra, Harry pedig az ölébe mászott, és a pulóverébe kapaszkodva húzta az ajkaira, hogy megcsókolhassa.
- Tudom, hogy ez nem szép dolog - lehelte a szájába, és közben a nyelvét hívta táncba a sajátjával. - De annyira szexi. Majd később ezt is meggyónjuk.
Louis nem szólt semmit, csak a fiatalabb derekára tette a kezét, és egy kicsit közelebb húzta magához. Folyamatosan azzal győzködte önmagát, hogy ez mind csak a terv része, semmi több. Mindennél jobban akarta, hogy ez így legyen. Közben pedig magában imádkozott, hogy az Istene tudja ezt. Hogy az Istene belelásson a fejébe, és tudja a terveit.
- Harry. Nem oldhatsz meg mindent gyónással, míg engeded magadnak, hogy azt tegyél, amit csak akarsz - nyögte a csókjukba Louis, ahogy a göndör hajú a pulóvere alá nyúlt. - Menjünk át a lakásba.
- Ahogy parancsolod - húzódott magabiztos mosolyra a szája, miközben elhajolt az idősebb férfitól, és felegyenesedve kisétált a templomtérbe. Louis utána sietett, és még gyorsan körülnézett, hogy biztosan nem látta-e őket senki. Miután beléptek a férfi magánlakásába, bezárták maguk mögött az ajtót, és így már ő is megnyugodhatott egy kicsit. Frusztrálta a gondolat is, hogy Harry csak a bőréhez érjen, vagy megcsókolja őt a temlpomban. Az már túl sok volt.
- Kérsz valamit? - kérdezte a pap, amikor lehúzták a cipőiket, és beljebb sétáltak.
- De mennyire - nyalta meg az ajkait Harry, majd maga után vonta Louis-t a hálószobája felé. Leült az ágy szélére, aztán lassan lehúzta a kékszemű összes ruháját, a padlóra ejtve azokat. Áthúzta a vastag pulóvert Louis nyakán, aztán a melegítőt is letolta a combjaira, ahonnan már a kábult férfi távolította el véglegesen.
- A bokszert is - bökött a fejével Louis felé, és az alsó ajkát rágcsálva nézte, ahogy az idősebb nyelt egyet, és megtette, amire kérte.
Feljebb mászott a matracon, és a tiszteletest is maga után húzta.
- Ma mutatok neked valami újat - lehelte az idősebb nyakába, aztán a derekába markolva dörzsölte össze magukat. Egy pillanat alatt lettek mindketten az izgalmuk csúcsán, és Louis maga sem hitte el, hogy az érzéstől, ahogy egymás forró bőrén siklanak, érezve mindkettejük merevedését, ilyen nyögéseket csalhat elő belőle. Hangos volt, és szinte éhezett arra, hogy többet kapjon Harryből, de nem tehette meg. Még nem. És ő maga sem volt még készen rá. Soha nem volt senkivel ezelőtt. Csak a középiskolában megnézett pornófilmekből tudta, hogy mire lenne szüksége, és hogyan működik ez a dolog tökéletesen két férfi közt, de valamiért úgy érezte, hogy Harry nem hagyná őt tanácsok nélkül. Ennek ellenére mégis tanácstalannak érezte magát. A lelkében és agyában tomboló hurrikán felkapta őt, és alaposan megpörgette, ezzel olyan szédülést idézve elő, hogy azt se tudja hol van. Annyira sok dolog történt, és borzasztó gyorsan. Lottie, ahogy halálos veszélyben van, aztán Lottie, ahogy megérti Louis-t, és támogatja, úgy is, hogy csak annyit lát, egy pap paráználkodik, aztán Harry vallomásai és ígérete, amivel megtudta, Lottie végül mégsem volt veszélyben, mert a fiúnak, állítása szerint életében először eléggé fontos volt valaki más ahhoz, hogy félretegye az önös érdekeit, és áldozatot hozzon. Ígéretet tett, hogy idővel vallomást fog tenni Louis-nak mindenről. Az idősebb tudta, hogy bármi is történik, neki az ügy áldozataként kell sodródnia, különben hamar elveszhet az előnye Harryvel szemben. Meg kellett tennie mindent. - Finom, igaz?
- Annyira… - zihálta Harry felett, aztán végül a vágya legyőzte őt, és hagyta, hogy elragadja a szenvedély, tudta, hogy ha nem gondolkodik, csak az állatias ösztöneire bízza magát, akkor végig tudja csinálni.
Belemarkolt Harry hajába, így rántva oldalra a fejét, és a nyakába kóstolt, megpróbálva ugyanazokat tenni, amiket a fiú is tett vele korábban. Harry bőre sós volt, és izzadt, és Louis-t ez még jobban felizgatta. Erősebben lökte előre a csípőjét, Harry pedig hangosan felnyögött, amikor enyhén a nyakába mélyesztette a fogait.
- Szent szar… - nyöszörögte a göndör hajú, és már csak lehunyt szemmel vonaglott az idősebb férfi alatt, fokozatosan gyorsítva a csípőmozgásán. Mindketten kétségbeesetten akartak még, és annál is többet. Többre volt szükségük. - Használd az ujjaid… Gyerünk!
Louis el volt veszve. Hirtelen ötlete sem volt mire céloz Harry, és ezt a fiatalabb is észrevette, így csak megragadta a kékszemű kezét, és a szájába vette két ujját. Louis elnyílt ajkakkal nézte, ahogy Harry az ujjait simogatja körbe a nyelvével, és akaratlanul is elképzelte, milyen lehet, ha ezt odalent csinálja vele. A gondolatba beleremegett, Harry pedig elmosolyodott, és miután egy cuppanással elengedte a benedvesített ujjakat, levezette Louis kezét a saját ágyékához, majd még lejjebb.
Louis néhány másodpercig csak bámult rá, és Harry már éppen nyitni akarta a száját, hogy mondjon, vagy parancsoljon neki valamit, amikor Louis teljesen elmerítette benne az egyik ujját.
- Baszki! - kiáltott fel Harry, és hátrafeszítette a fejét. - Lassabban.
- Bocsánat! - kezdte elhúzni a kezét, de Harry a csuklójára szorított, mielőtt megtehette volna.
- Ne engedj el… - lehelte, és fátyolos tekintettel a szemébe nézett. - Csak lassabban.
Louis szótfogadott neki, de idővel, ahogy Harry nyögései megduplázódtak, és úgy hintázott az ujján, mintha az lett volna a világ legélvezetesebb tevékenysége, a játékhoz adta a második ujját is, amitől végül a göndör is és ő is, minden józan eszét elvesztette. Testük őrült tempóban simult egymáshoz, újra és újra, Louis keze pedig olyan ütemet diktált, amitől a fiatalabbik levegőt is alig kapott.
- Lou! - hörögte Harry, és Louis érezte, ahogy ráfeszül az ujjaira, aztán a forró nedvességet kettejük közt. Felnyögött a sikamlós érzéstől, és csak még tovább dörgölte magát a ziháló fiúhoz, míg végül őt is utolérte az elkerülheteten, és Harry hasára élvezett.
Óvatosan kihúzta az ujjait, amitől a göndör hajú egy kicsit megvonaglott, aztán néhány levegővételig a mellkasára döntötte a homlokát. Arra eszmélt fel, hogy Harry a hátára simítja a kezeit, mire legördült a fiatalabbról, és az éjjeli szekrényen lévő zsebkendős dobozért nyúlt. Kivett belőle néhány darabot, és Harry felé nyújtotta, hogy ő is le tudja törölgetni magát. Miután végeztek, magukra húzta a takarót, és az ágy szélére húzódva, hátat fordított Harrynek, miután lekapcsolta a villanyt.
- Tegyél meg egy szívességet - dörrent Harry hangja a sötét szobában, és érezte, ahogy helyezkedik az ágy túloldalán.
- Mit? - emelte fel a fejét Louis, hogy jobban tudjon figyelni Harry hangjára.
- Ne legyél az a fajta ribanc, aki egy fejvesztett dugás után úgy csinál, mint akit megerőszakoltak - morogta az orra alatt, majd végül lenyugodtak a mozdulatai, ahogy valószínűleg megtalálta a megfelelő pózt a kényelmes alváshoz.
- Nem így van, tudom jól - felelte Louis, és végül Harry felé fordult. Nem lehetett távolságtartó. Az visszavetné a tervében. - Én is akartam. Még mindig akarom.
9 Comments
Szia. 😇
VálaszTörlésEzt a csodás részt, úgy vártam, mint Louis Harryt, szóvaal nagyoon vártam. 😍
Nem csalódtam, hiszen imádtam olvasni. Izgalmas volt, s esemény dús. Aww egyre csodásabb lesz. Nos örülök, hogy végre tudjuk Louis szándékát, és ügyesen rájött, hogy hogy tud többet kicsalni belőle. Imádtam, hogy hallgatott a megértésére, mert azok sohasem csapnak be. Lotti megmenekült, hálistennek, vagyis Louisnak. Örülök, hogy ilyen remek testvérek, hiszen az életben csak a családra, s testvérekre számíthatunk. Harry végre bevallottam, hogy szüksége van Loura, s ezt olyan jóérzés volt olvasni. Úgy érzem egyre közelebb kerülnek egymáshoz, s ha Lou felszívja magát, Harry behódol, ugyanakkor ez fordítva is igaz szerintem. A vége csodás volt, ahogyan átadják magukat az egymás iránt érzett vágyuknak, hihetetlen érzés volt olvasni. Harry egy szeretetre éhes fiú, csak jól titkolja, valamint Lottiban észrevette Louis vonásait, s azért nem ölte meg. Annyira csodás lett. Imádom olvasni, köszönöm, hogy mindig bearanyozod a csütörtök reggeljeimet. ❤️😍
Imádlak. 😘😁
Szia! :)
TörlésÖrülök, hogy így várod minden két hétben. :))
Lou és Lott remek testvérek. Ezt semmiképp se felejtsük el a későbbiekre nézve. Fontos dologra mutattál rá. ;)
Harry már változik, ezt jól látod, Louis viszont továbbra is csak arra tud gondolni hogyan csukassa le, meglátjuk ő megtörik-e vagy ez egy sokkal különbözőbb történet a többi olvasott sztorinál. :P :D
Én köszönöm, hogy mindig egyből itt vagy, hogy olvass és támogass! Hálás vagyok!
Puszii!
Szijja! 💖
VálaszTörlésJó kis terv!
De mint minden előre kigondolt, minden oldalról átrágott tervnek, ennek is vannak buktatói.
Mégpedig az érzelmek.
Most komolyan? Lou feláldozná a lelki üdvét? Bízva abban, hogy az istene mindent lát és megbocsát?
Egy meghitt pillanat után majd jól kifaggatja Harryt,és hanyatt homlok rohan a zsarukhoz az infóval?
Nem hiszem! 😃
Mondtam én, hogy Lotti lesz a következő áldozat. De hála az égnek nem jött össze.
Egyre jobban bírom ezt a Harry fiút. Kíváncsian várom a vallomását. Miért lépett erre az útra. (bár erre is van egy elméletem) 😃
Szenzációs ez a sztori! És idegtépő! Mindig nagyon várom /várjuk. 😃💖
Pussz 😘 😘 😘
Szia!
TörlésPontosan. Meglátjuk itt az érzelmek vagy a józanész le erősebb. Mikor szokott nyerni az ész az érzelmek felett? Van olyan? Na megnézzük. :D
Iiiigen, átláttatok rajtam Lottieval, nem lett eléggé elködösítve. Bár ez csak egy apró kis bukkanó volt, még dobok le bár bombát, van 1-2 atombombám is raktáron mire végigérünk a sztorin. ;)
Nagyon örülök, hogy ennyire szereted és várod! :) Én imádlak, hogy mindig itt vagy, hogy ezt el is mond!
Pusziii!
Várom a folytatást, hogy alakul a sztori. Szuper!
VálaszTörlésKöszönöm, hamarosan hozom a következőt is. ;)
TörlésVájuk az Ikrek véget is!
VálaszTörlésMár kint is az új rész, ha esetleg még nem akadtál rá. :)))
TörlésHello 😊
VálaszTörlésOMG!! OMG!! Totálisan végem van ettől a résztől is!! Imádtaaaaam! 😍😍 Ez valami eszméletlen rész lett, akárcsak az eddigiek, és gondolom a többi is az lesz! Egyre izgibb és izgibb és annyi minden kavarog a fejemben! Kicsinálsz, de nem baj az, csináld csak 😅😁
Hm, nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan sikerül Louis terve, miszerint így édesgeti magához Harryt. Tényleg ez az egyetlen lehetősége, ahogy látom, de ebből még lesznek még bonyodalmak az biztos. Mert hát most még csak terv, de ha egyre közelebb kerülnek egymáshoz, hát, nem biztos, hogy csak a terv része lesz a dolgoból. Már most kicsit mintha érezhető lenne. Mindig próbálja magában is mondani, hogy ez csak az.
Imádom Lottie és Louis kapcsolatát. Olyan jó olvasni őket. 😊😍 Jó, hogy itt vannak egymásnak ❤️
Ajj, tiszta ideg voltam, mikor Harry nem jelent még meg. Iszonyatosan aggódtam, mert Lottiet szemelte ki magának Harry! Állandóan mondogattam magaban, hogy Louis keresd már meg, vagy csinálj valamit. Szerencsére neki is gyanús volt, hogy nem jelent meg nála. Pedig tudjuk jól, hogy milyen Harry mikor Lousiról van szó.
Akkor nyugodtan csak meg, mikor Lottie végre kiszállt Harry kocsijából. Aztán ahogy Louis lekapta Harry, wow, csak pislogtam nagyokat. De mindenki megdöbbent 😅😁 Hála az égnek Lottie biztonságban van! Nagyon féltettem. Szóval nem bántaná, mivel Louis húga. Ez azért nagy előrelépés Harrytől. Nem hiszem, hogy ezt bárki másért megtette volna.
Annyira tudni akarom, hogy mi vezetett ide. Hogy mi az amitől Harry ezt csinálja! Alig várom, hogy kiderüljön. Agyalok rajta mindig, mikor eszembe jut a sztori 😁
És a vége, wow. Csodálatos lett! Imádtam minden sorát! 😍
Puszi 😘 amint elolvastam a kövit is, jelentkezem 😁