Gyilkos Hit - 6.
Sziasztok!
Szívemnek egy nagy szerelme ez a mese. Hoztam belőle egy újabb részt. Remélem szeretni fogjátok. Mindenképpen osszátok meg a véleményeteket, ötleteiteket, hogy mi vár rájuk, vagy csak hagyjatok nyomot. :)
Puszi&Pacsi
- 6 -
Harry egy éles kanyart vett, aztán lassítani kezdett, mielőtt leparkolt a háza előtt. Borzasztóan feldühítette Louis viselkedése, ezért minden erejére szüksége volt, hogy ne bántsa őt. Korábban, amikor megtalálta hazafelé sétálva, már így is fájdalmat okozott neki, nem akart annál messzebb menni, de ha a férfi nem csinál valamit a kezelhetetlen magatartásával, érezte, hogy meg fogja tenni.
Kihúzta a kulcsot a gyújtásból, aztán a ház irányába bökött a fejével, így jelezve, hogy megjöttek, és Louis kövesse őt. Az idősebbik összepréselt ajkakkal, szó nélkül tette, amit mondott, ez pedig már tetszett Harrynek. Pontosan ezt várta el tőle. Azt, hogy ha azt mondja neki, hogy várjon a kocsinál, akkor megtegye, vagy ha arra kéri, hogy kövesse őt akár az ismeretlenbe is, akkor ne kérdezzen, csak csinálja. Azt, hogy ha arra vágyik, hogy megdugja, akkor Louis azonnal tépje le a ruháit, és tegye magáévá, bár tudta, hogy ehhez még puhítania kell a férfit. Ez csak egy kis plusz volt a lista végén, amire szívesen gondolt. Már kigondolta, hogyan fogja csinálni, és el is kezdte aznap este, amikor összefutottak az utcán, de Louis elcseszte, és ezért elvesztette azt a türelmet, amit addig magára erőltetett. A terve viszont egyre élesebben körvonalazódott: kedves, és túlontúl türelmes lesz vele, ezzel magába bolondítva a tiszteletest, hogy végül a saját oldalára állítsa. Nem akart harcolni vele. Azt akarta, hogy szövetségesekké váljanak. És mióta kapott egy apró kóstolót belőle, azt is akarta, hogy az ágyasa legyen, ha Louis idővel beadja a derekát neki.
- Gyere be - invitálta őt a házába az ajtót átlépve, aztán lerúgta a cipőit, és beljebb sétált. Figyelemmel követte, ahogy Louis tétován utána lépett, de mielőtt becsukta volna az ajtót, még utoljára visszanézett az utca irányába, és sóhajtott egyet. Ő is megvált a laza sportcipőitől, aztán Harryre nézett, választ várva, hogy mit akar tőle. - Igazán tetszik, amikor abban a fekete összeállításban vagy, amiben ma délelőtt, de meg kell hagyni, a sportos cuccok is jól állnak neked.
- Kösz - húzta egy mosolyra hasonlító ívre az ajkait, de ez nem az volt. Harry ezt mindig tökéletesen meg tudta mondani.
- Éhes vagy, vagy valami? - tette kezeit a zsebeibe, és a fejével a konyha irányába bökött.
- Nem igazán, de valószínűleg ennem kellene - felelte egy újabb feszült sóhajjal Louis, aztán mint aki tudja, hogy innen nem szabadul addig, a konyha felé indult.
- Van még egy kis maradék sajtos makarónim ebédről, de csinálhatok is valamit, ha mást akarsz - lépkedett utána, és hányni tudott volna a saját nyájas hangjától, viszont Louis-n azt látta, hogy egyre kevésbé feszült ettől, szóval folytatnia kellett.
- A makaróni tökéletes - bólintott komoran, és leült az asztalhoz.
Harry bedobta a mikróba a hűtőből kihalászott műanyag tárolót, aztán elosztotta kétfelé, és maguk elé tette. Nem kérdezte meg, hogy mit kér inni, csak szó nélkül töltött neki, és magának is egy pohár bort, és ahogy az asztalra tette, ő is leült.
- Ez finom - mosolyodott el Louis, és ezúttal őszinte volt a mosolya, még ha nem is túl nagy.
- Tudom - kacsintott rá egy félmosollyal Harry, és a fejét ingatva tovább evett, aztán egyszerre öblítette le a pohár vörösborával. Louis pontosan ugyanezt tette, a fiatalabbik pedig nem kérdezett semmit, csak kitolta a székét, a mosogatógépbe dobta a tányérokat, aztán újratöltötte Louis poharát. A pap egyetlen nagy korttyal szinte a felét eltüntette, Harry pedig felhúzta az egyik szemöldökét, mielőtt megszólalt.
- Sejtettem, hogy csak azért szerénykedtél a bárban, mert nem akartad, hogy lássa a város a részegen parádézó tiszteletesét.
Louis csak elhúzta a száját a megjegyzéstől, aztán ledöntötte a maradék italt is. - Whiskey-t?
- Nem, most már jól vagyok - ingatta a fejét Louis, aztán néhány nagyon hosszúnak tűnő néma csendben töltött perc után felkelt, hogy a nappaliba sétáljon. Az alkohol már dolgozott az ereiben, főleg miután háromfélét is ivott, és kezdte érezni, ahogy tompulnak az érzékei, de még uralta a testét, és a gondolatait. A kanapéra ült, és elővette a cigisdobozát a farmerzsebéből.
- Nem bánod? - kérdezte felemelve a dobozt, de válaszra sem várva, már nyitotta is ki.
- Igazából, de - felelte Harry, és mellé lépve kivette a kezéből, aztán az asztalra hajította. - És otthon sem kellene ezt csinálnod. Bár tagadhatatlanul kibaszott szexi a kezedben.
- Tudom, hogy szar, de valójában én szeretem szívni - mondta egyszerűen.
- Szívd a farkamat helyette - huppant le mellé, és a kezébe adott egy whiskey-s poharat, amit befelé jövet hozott magával, miután követte a vendégét. - Az mindkettőnknek feszültséglevezető lehet, és még egészséges is.
- Kösz, majd máskor - forgatta meg a szemét Louis, és a hangja gúnyosan csengett, de Harry csak felnevetett rajta.
- Ezt ígéretnek veszem - kacsintott rá, és kortyolt egyet a saját poharából, amibe mellesleg sokkal kevesebbet töltött, mint Louis-éba. Nem állt szándékában teljesen lerészegedni. Közelebb akart kerülni a férfihoz, ahhoz pedig szüksége volt a kontrolljára.
Egy bő órával, plusz három pohárral Louis-nak, és számos jelentéktelen téma érintésével később, Harry már úgy látta az idősebb kellőképpen ellazult. Mindenen hangosan nevetett, és valójában igazán aranyosnak gondolta ezt tőle.
- Most már elmondod, hogy mi borított ki ennyire? - kérdezte Louis-tól, miután visszajött egy mosdó körútról.
- A családom csak kívülről tökéletes - sóhajtott fel, de a mondat végén egy apró kuncogást azért így is megejtett. Harry csak mosolyogva a fejét ingatta erre.
- Mi a baj velük?
- Anyám férje, Daniel, nem igazán bír engem - felelte, de a nyelve itt-ott összeakadt egy kicsit. - Soha nem bírt, ez nem újdonság, de évről évre egyre jobban idegesít az, hogy anyámat ez nem idegesíti.
- Nem védett meg tőle soha? - fordult enyhén felé, az egyik lábát felhúzta a kanapéra, és a támlára könyökölt.
- Nem - rázta meg a fejét. - És nem félelemből vagy valami. Azt hiszem, nem is igazán érdekelte a dolog. Biztos úgy gondolta, hogy nagyfiú vagyok, majd megoldom.
- Miket mondott, vagy csinált veled? - puhatolózott tovább a göndör, és csak remélni merte, hogy ez a mese nem megy nagyon messzire. Nem akarta bántani azt a férfit, de ha valaha is kezet emelt Louis-ra, úgy érezte, hogy valószínűleg megteszi, még ha nem is tudta, mihez kapcsolni ezt az érzést.
- Semmi igazán komoly, tényleg - rázta le ezt a részét, és kellőképp laza maradt, amivel meggyőzte Harryt, hogy minden rendben ilyen téren. - Inkább azért haragszom nagyon anyámra, mert azóta, hogy a pasival van, elengedte a hitét. Teljesen. Nem jár templomba, és a házasságuk után született tesóim sincsenek megkeresztelve. Mindezt azért, mert Dan nem hívő, és hülyeségnek tartja az egészet.
- Már értem a frusztrációd - bólogatott mosolyogva Harry. Belül valahogy örült neki, hogy csak ennyiről van szó, még ha látta is Louis-n, hogy őt ez komolyan kiborítja.
- Te képes lennél erre? - nézett Louis nagyon komolyan Harry szemeibe. - Elengedni a hited, vagy megváltoztatni valaki másért?
- A te seggedért, bébi? - húzta fel az egyik szemöldökét. - A lelkemet is eladnám az ördögnek.
- Most komolyan, Harry - csapott a göndör hajú hasára, Harry pedig elkapta a kezét, amitől a mosolya azonnal eltűnt az arcáról, és egy kicsivel közelebb húzódott a fiatalabb fiúhoz. Az arca kipirult már a sok italtól, Harry pedig ezt hihetetlenül izgatónak találta. Attól, ahogy Louis némán kelleti magát, úgy, hogy valószínűleg józanon soha nem láthatta volna ezt tőle, valamiért igen hamar megkeményítette őt a lába közt.
- Komolyan - morogta Harry, és a kanapéra térdelve, egyszerre húzta Louis-t közelebb a kezénél fogva, és közelített felé ő is addig, míg végül szemben vele, az ölébe tudott ülni. Louis teljesen ledermedt, és fogalma sem volt, mit lépjen. Ez tisztán látszott rajta. Tétován mindkét kezét Harry csípőjére tette, talán nem is azért, hogy közelebb húzza, inkább, hogy eltoltja, de a fiatalabb minden önkontrollját elveszítette az óvatos érintéstől. Lejjebb nyomta magát Louis ölében, így megérezve a férfi merevedését is a saját hátsójának nyomódva. - Bassza meg… - lehelte, ahogy Louis nyakába rejtette az arcát, és harapni, nyalogatni kezdte azt, miközben csípőjével hintázott, hogy némi súrlódást érjen el. - Magamban akarlak érezni.
- Harry - nyögte Louis, de a hangja akadozott, és olyan gyorsan vette a levegőt, mintha fuldokolna.
- Tudom… tudom - motyogta Harry a férfi harapásaitól kipirosodott bőrére. - Kibaszottul utálom, hogy te vagy a rohadt papom.
Louis nem felelt erre semmit, de ahogy egy óvatos mozdulattal kicsivel feljebb emelte a csípőjét, Harry felkapta a fejét, és csodálkozó szemekkel nézett rá. Nem akarta elhinni, hogy jól érezte az előbb. Az nem az volt. Nem lehetett.
- Mit szeretnél, Louis? - kérdezte Harry, és a hangjában olyan erős volt a sürgetés, mintha már órák óta ezt csinálták volna. - Mit tegyek veled?
- Nem… - kezdett bele, és Harry már készült üdvözölni a visszatérő ellenkezést, mire Louis folytatta. - Nem tudom…
- Valami jót? - nézett le rá, és legszívesebben azonnal a hálószobájába rángatta volna. Louis nem válaszolt, csak egyetlen apró bólintást engedett meg magának, de ahogy alsó ajkát a fogai közé szívta, az komolyan elvette Harry eszét. Előrehajolt, és nyelvével simogatta meg Louis száját, ami egy sóhajtással így elnyílt, a göndör pedig beférkőzhetett a nyelvével, hogy megkergesse Louis-ét. Mozdulataik folytonossá váltak, kezükkel egymás testét barangolták be, csípőjük közös ütemre mozgott, csókjuk pedig lehetetlenül kétségbeesetté vált.
- Akarlak - lehelte Harry a másik szájába, miközben a nyelvével duzzadt ajkait rajzolta körbe. Louis erre is csak bólintott, mire a fiatalabbik elhajolt tőle. - Mondd ki - utasította a tiszteletest, aki még mindig a derekát simogatta, ahogy folyamatosan mocorgó csípővel ült a lábai közt. - Hallani akarom, ahogy ezt mondod nekem.
- Akarlak… - suttogta Louis néhány másodperc múlva. Harry elkapta a férfi kezét, és a hasára tette, elindítva azt a felsője alatt, majd elengedte a csuklóját, hogy egyedül folytathassa. Louis tenyere azonnal megállt, de nem sokkal később óvatosan folytatta az útját a fiatalabb forró bőrén, egészen a mellkasáig, miközben Harry ezzel egyetemben gombolta ki az inget magán.
- Annyira akarom, hogy elengedd magad, és azt csináld velem, amit az ösztönöd diktál - morogta Harry, visszatartva a saját izgatott indulatait, hogy ne tegyen semmi meggondolatlant. Louis eddig a fokozatosan előtűnő, tetovált hasfalát nézte, de ettől a zöldekhez kapta a tekintetét.
- Bárcsak azt tehetném veled, amit a gondolataimban teszek - felelte erre, és Harry álla majdnem leesett az alaposan átgondolt, és szenvedélyesen megfogalmazott mondattól. Végül képtelen volt megszólalni, mire Louis megelőzte azzal, hogy lesöpörte a válláról a már kigombolt inget. Harry úgy döntött, a legjobbat akkor cselekszi, ha hagyja, hogy Louis diktáljon. Azon felül, hogy hihetetlenül izgatta a gondolat, végre látta rajta, hogy elindult ezen az úton.
Enyhén hátradőlt, és Louis térdeire támaszkodva kínálta fel magát a láthatóan remegő férfinak. Beharapva az alsó ajkát, várta, hogy mit lép a kékszemű. Lassan emelte fel az egyik kezét, és a hasától indulva, reszkető ujjakkal simított végig a fiatalabb kidolgozott mellkasán, elidőzve néhány tetoválása felett, aztán már kicsit bátrabban váltott irányt lefelé. A nadrágja szegélyénél végül megakadt, és kézzelfogható tanácstalansággal nézett fel a perzselően lángoló zöld szemekbe.
- Azt teszel velem, amit csak akarsz, Kicsi - szólalt meg Harry, de a hangja távoli volt, és a megszokottnál is rekedtebb.
- Semmit sem tehetek - felelte Louis, de a göndör nem keseredett el ettől. Lemászott az idősebb öléből, és széthúzva a lábait, közéjük térdelt. Louis ösztönből megemelte a csípőjét, amikor látta, hogy milyen közel hajol hozzá Harry, de annyira jó akart maradni. Látszott rajta. Harry tudta, hogy nem csinálhat vele semmit. Nem akkor, amikor részeg. Másnapra kiakadt volna, és talán hátrébbról kellene indulnia, mint ahol az elején jártak.
- De én tehetek - lehelte Harry, és Louis nadrágja felé nyúlt. Az idősebben látszott, hogy ellenkezni akart, de abban a pillanatban, hogy Harry a merevedésére markolt, már nem tűnt úgy, hogy mindenáron meg akarta volna állítani. A göndör hajú kigombolta a farmert, aztán lehúzta a cipzárt, mire az idősebb már emelte a csípőjét, hogy teret adjon Harrynek, eltávolítani a felesleges anyagot az útból. A fiatalabb csak élesen beszívta a levegőt, de egy gyors mozdulattal Louis térdéig lehúzta a nadrágot. A pap akkor teljesen kitárulkozott előtte. Ott ült, a pólója csak az alhasáig ért, semmi sem takarta őt, és lüktetve várakozott akár csak egy apró érintésre is. Harry éppen közelebb hajolt hozzá, amikor végül nem tette meg azt, amit tervezett. A szájába akarta őt venni. Érezni akarta az ízét, de még annál is jobban akart valami kegyetlenül jót éreztetni az eddig még szűz férfival. Ez a gondolat viszont megállította. Vajon mi számít már szexnek, és mi számít csak játékos körítésnek?
Végül úgy döntött, hogy helyette csak a kezébe veszi őt, és közben saját magát is, így segítve a sürgető vágyukon. Igazi kínzás volt ez neki, de nem tehetett mást. A hosszú távú tervei felülírták a rövid távú vágyait.
- Harry… - nyöszörögte a fiatalabb nevét már sokadjára, mióta az nyállal benedvesített ujjaival kényeztette teljes hosszát, de ő is rásegített azzal, hogy minden egyes mozdulat elé ment a csípőjével.
- Imádom, ahogy a nevemet sóhajtozod - zihálta Harry, és gyorsított a mozdulatain. - Folytasd!
- Hadd csináljam - felelte helyette, Harry pedig mély levegőt vett ettől a kéréstől, mintha teljesítette volna azt, amire ő kérte. Nem mondott semmit, csak felegyenesedett, aztán újra az ölébe ült. Louis, bár bizonytalan mozdulatokkal, de végül megérintette Harryt, és miközben nyelt egy nagyot, a göndör hajú az ajkára hajolt, és olyan vadul kezdte csókolni, hogy lehetőleg minden gondolatot kisöpörjön a fejéből, ha esetleg eszébe jutna abbahagyni, amit csinál.
- Krisztusom, Louis… - szakadt el tőle, és érezte, hogy csak másodpercei vannak hátra. Alaposan előkészítette a terepet már Louis-nak, de valójában a férfi tapasztalatlan mozdulatai azok, amik komolyan lesodorják őt a szakadék széléről, bele a legmélyebb élvezeti hullámba, amit hosszú ideje érzett. - A büdös picsába… Kibaszott jól csinálod!
Louis felnyögött a szavaitól, Harry pedig elmosolyodott ezen. Alig akarta elhinni, hogy az eddig hófehér, és kristálytiszta papot ilyen mértékben felizgatja a mocskos szája.
- Ez tetszik neked, igaz? - kérdezte, és még nagyobbakat lökött a csípőjén, közben szünet nélkül dolgozva Louis-n. - Tetszik, hogy káromkodok. Ez felizgat téged. Hogy lehetsz legbelül ennyire mocskos?
Louis csak újra és újra a nevét nyögte, mantrázta, mintha az valamiféle jelszó lenne, amivel kinyílik a szenvedély útja végén lévő díszes ajtó, ami a fergeteges orgazmusát rejti. Régebben nagyon sokszor elképzelte már, hogy milyen lehet, ha ezt nem magának csinálja, de ez mindent felülírt.
Végül Louis volt a gyorsabb, szinte egy remegő katasztrófává vált a markában, Harry pedig kénytelen volt magának befejezni, mert az idősebbik teljesen elveszett. Csukott szemmel, hátrahajtott fejjel kapkodta a levegőt. Harry lemászott róla, aztán a használt ingével letörölgette magát, majd Louis-t is, és mire újra a földre ejtette az átázott anyagot, a tiszteletes légzése lenyugodott. Teljesen rendbe jött, de a szemei még mindig le voltak hunyva.
- Louis? - hajolt le hozzá, mire realizálta, hogy a férfi elaludt. - Baszki, totálisan kiütötted magad.
Végül úgy döntött, nem ébreszti fel. Szándékosan legalábbis nem, de a nadrágját levette, az alsóját pedig visszahúzta rá. Felkapta az alacsonyabb férfit, és a hálóba sétált vele, aztán letette az ágyra, és betakarta.
Ő elment lezuhanyozni, és egy kicsit lenyugtatni magát. Sokkal többre vágyott Louis-tól, de nem követelhette.
- Olyan kurva nehéz türelmesnek lenni… - morogta az orra alatt, ahogy beállt a forró víz alá, és elkezdte beszappanozni a testét.
Nem volt probléma számára, hogy Louis itt tölti az éjszakát, de tudta, hogy reggel meg kell válnia tőle. Abban reménykedett, hogy nem neki kell majd kiraknia, hanem a férfi fog magától elmenni. Muszáj volt némi kutatást végeznie a legújabb szőkéje után. Semmit sem tudott róla. Az egyetlen infója, hogy egy étteremben dolgozik, és megbeszéltek egy randit hétvégére. Még azt is előbbre kell hoznia valami ügyes indokkal péntek estére. Ha nem akar nyomot hagyni, muszáj mindent megtudnia az életkörülményeiről, és a családjáról, mielőtt kialakítja a játékterét. Azt tervezte, hogy másnap elmegy ahhoz az étteremhez, és észrevétlenül követi a lányt, hogy megtudja hol lakik, ezzel együtt kideríthesse a teljes nevét is. Szívesen töltötte volna minden idejét Louis-ra koncentrálva, de érezte a testében gyülekező impulzusokat, amiket még akkor sem tudott volna elengedni, ha egész éjszaka szeretkezik ezzel a gyönyörű férfival. Ezek egyetlen módon tudtak csak távozni a testéből, mielőtt elevenen felemésztették volna, és az a péntek esti programja. Másnap már kedd, csak négy napja maradt mindent megtervezni.
Ahogy kilépett a zuhany alól, megtörölközött, és elővett egy szem Advilt Louis-nak, amit a hálóba sétálva a férfi melletti éjjeliszekrényre tett. A szekrényből kivett egy üveg vizet, és azt is odakészítette, tudva, hogy erre biztosan szüksége lesz, amikor felébred.
Végül meglepően hamar nyomta el az álom, és már csak arra ébredt, hogy Louis mocorog mellette, aztán még mielőtt kinyithatná a szemét, a férfi kiugrik az ágyból.
- Mi a…? - halt el a hangja a kérdés közben, és amikor Harry kinyitotta a fél szemét, hogy lássa őt, éppen a haját túrta hátra frusztráltan. - Ugye nem…?
- Nyugi - dörmögte Harry a reggeli extrém mély hangján, aztán ásított egyet, és ledobva magáról a takarót, háttal Louis-nak, felült az ágy szélén. - Ha dugtunk volna, nem lenne rajtad se bokszer, se póló.
- Akkor csak… - kezdte, de a hangja elcsuklott egy pillanatra, mielőtt folytatta. - Annyi történt, amire emlékszem?
- Emlékszel rá? - fordult meg Harry, aztán nagyot nyújtózva felkelt, és a szekrényhez sétált. Elővett egy szürke farmert, és egy fekete pólót, és míg felöltözött, várta, hogy Louis válaszoljon.
- Igen - felelte az idősebb, és a hangja bizonytalanul csengett. - Homályosan…
- Biztos nagyon fáj a fejed - állapította meg Harry, ezzel próbálva elterelni a figyelmét az önmarcangolásról. - Ott a gyógyszer, szedd be. Hamar jobb lesz tőle.
- Köszi - motyogta a férfi, és Harry látta, milyen sietősen nyelte le a pirulát. Még a vizet sem bontotta fel hozzá.
- Nekem dolgozni kell mennem, de ha van kedved, este találkozhatnánk - mosolyodott el a fiatalabbik, aztán a nappaliba sietett, hogy visszaadja Louis-nak a nadrágját. A tiszteletes elvette tőle, és villámgyorsan bújt bele.
- Én… - kezdett volna bele bármilyen magyarázatba is, hogy miért lehetetlen, de akkor megrezzent a telefonja a zsebében. Előkapva fogadta a húga hívását, aztán néhány helyeslő szó, és nevetgélés után újra a zsebébe nyomta, utána tolva az asztalon heverő cigisdobozt is. - Most megyek.
- Rendben, gyere - intett az ajtó felé Harry, és közben ő is a kezébe vette a pénztárcáját, telefonját, és kulcsait. Haját egy laza kontyba kötötte a tarkóján, és a fejére húzott egy baseball sapkát, mielőtt kiléptek volna a ház elé. - Van még annyi időm, hogy hazavigyelek.
- Köszönöm - bólintott Louis, és bemászott a fekete Range Roverbe. - Már kezdtem elfelejteni, hogy Amerikában mindenki ilyennel furikázik. Mit szerettek ebben annyira?
- Mondja, akinek egy Mercedes áll a felhajtóján - mosolyodott el Harry, és kikanyarodott a főútra, hogy a templomhoz hajtson. - Mi a terved mára?
- Semmi különös - felelte egyből, és az ablakon kezdett nézelődni. - A templomban leszek, később pedig találkozom a húgommal.
- Rendben - bólintott Harry.
- Mivel foglalkozol? - kérdezett rá Louis, pedig Harry már sokkal előbb várta ezt a kíváncsiskodást.
- Semmi izgalmassal - válaszolt egyszerűen, és tudta, hogy adnia kell valamit Louis-nak, különben megint egy lépéssel hátrébb kerül. - Informatikai dolog.
- Értem - mosolyodott el Louis, és Harry is kénytelen volt, mert úgy érezte, hogy így talán működni fog a gépezet, amiben mozogtak. - Szóval dögunalom.
- Igen - nevetett fel Harry, és a szeme sarkából látta, hogy az idősebb mosolya is kiszélesedett. Megjelentek a ráncok a szeme sarkában, és ezt Harry imádta látni.
- Nos akkor, én megyek… - sóhajtott fel Louis, és egy utolsó pillantást vetve az éppen bólintó Harry felé, kipattant a kocsiból, és olyan gyorsan masírozott be a lakásba, hogy a fiatalabbnak esélye se legyen megállítani. Harry pedig már alig várta, hogy újra beléphessen ennek a lakásnak az ajtaján.
8 Comments
Te jó isten! Annyira imádom olvasni! Egyszerűen fantasztikus! 😍
VálaszTörlésMegyek újra olvasni. 😉
Áhh hát ez csodás annyira szeretem. Köszönöm, hogy Írod és van aki ellenőrzi. Ez egy csodás történet, szavakkal leírhatatlan mit érzek amikor olvasom. Napi szinten várom a részt, mert teljesen belehabarodtam eme csodába. ❤
Hihetetlen, hogy Harry így rájött mit kell tennie Louval. Célja érdekében nem történt meg amire már mindketten vágynak. Hmm Lou Örülök hogy kicsit önmaga lehetett még ha le is kellett itatni hozzá. Van egy olyan érzésem, hogy Louis tesója Harry új áldozata.
Heves szívdobogással és lehető legnagyobb izgatottsággal várom a következő lehengerlő részt. 😍❤
Imádom, hogy imádod!
TörlésNagyon boldoggá tesz mindig a kommented, és hogy ennyire várod, és szereted. :)) Sok erőt ad. Bár ez már egy megírt történet, de még mindig napi szinten a fejemben van nekem is. Az egyik olyan írásom, amivel a legmélyebben foglalkoztam.
Na hamarosan itt az új rész, és akkor kiderül, hogy jól gondolod-e amiket gondolsz.
Köszönöm minden szavad!
Millió puszi!
Szia Drága! ❤️
VálaszTörlésEz a rész megvert kilóra! 😃
Imádtam! Mejdnem el is feledtem, hogy Harry egy szadista gyilkos. De csak majdnem!
Úgy érzem ez most a vihar előtti csend.
Innen felgyorsulnak az események, és baromira utalni fogom Harryt.
Ennél a sztorinál az is pont elég lenne, hogy Louis pap. Az is felvet egy csomó kérdést. De plussz még gyilkossagokkal is megspékelve! Fogalmam sincs, hogy lehet ebből jól kijönni. Szerencsére te írod a sztorit és a te képzelőerőddel simán menni fog.
Én csak szépen hátradőlök és élvezem az írásod. ❤️
Pussz 😘
Szia szia!
TörlésIgen, ha Harry egy kicsit megembereli magát, egészen jókisfiú is lehetne. :P
Vihar? Számítasz viharra? ;))))
Azt soha egyik sztorimnál sem ígérem, hogy a végére majd "jól jönnek ki a dologból" a szereplőim, deeee meglátjuk. Remélem, hogy az utolsó rész után is kellemesen gondolsz majd vissza a történetre, mert én minden percét imádtam, amíg ezen dolgoztam. :))
Köszönöm, hogy vagy!
Pusziiiii!
Várom! Kivancsi vagyok a hugica találkozására Louissal, miközben Harry követi, és utána Harry arcára.
VálaszTörlésNnnnnna, én meg a reakciótokra majd mindenre, ami még jönni fog. Köszönöm a kommentet mindig! :)))
TörlésSzia 😊
VálaszTörlésOMG!!Szent egek!! Wow!! Végem! Totálisan kikészítesz ezzel a sztorival! (Jó értelemben persze😍😍) Úristeeen, annyira de annyira imádooom! Nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire! Egész nap csak azon agyaltam, hogy mi lesz a kövi részben, és már alig vártam, hogy hazaérjek és folytathassam! Totálisan beszippant! ❤️😍❤️😍
Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lesz ebben a részben😁 Harrytől azért néha megijedek, mikor dühös. Sosem tudom, hogy mit fog tenni, habár Louist talán nem fogja bántani, hiszen nem ez a terve. Nagyon jól tud játszani. Mondjuk ez már akkor kiderült róla, mikor arról volt szó, hogyan illeszkedett be a közösségbe.
Olyan furcsa, mikor vacsoráztak, meg iszogattak és beszélgettek, mert ilyenkor mindig elfelejtem egy kicsit, hogy kicsoda is Harry, de mikor megint eszembe jut, fáj a szívem. Mert ajj, ennek nem hiszem, hogy jó vége lehet. Mármint a történetnek. 😬😔
Aranyos volt Louis becsiccsentve, annyira láttam magam előtt😍😊 Így egy kicsit megnyilt Harry előtt. Már csak az kell, hogy fordítva is megtörténjen a dolog. De ha Louis is jól jászik, biztos meg fog történni.
Lottie... Ő az új áldozat... Neeee! Nem akarom! Ettől féltem. Nem bánthatja. Ajj, alig várom, hogy tovább olvashassam már 😅
Imádaaaat van ezerreeeeeeeeel!! 😍😍😍😍
Puszi 😘
Szia!!
TörlésOlyan boldog vagyok mindig, amikor olvasom a kommentjeidet. :DDD
Harrytől lehet a valóságban is megijednék, ha dühös. A mély hangja, a magassága.... Mostanra már izmos is eléggé. :DDD De Lou-t nem fogja bántani. Ha talán elő is fordulna ilyesmi, nem úgy, amitől Lou tarthatna igazából.
Nem ígérem azt, hogy jó vége lesz. Sose tettem az előszavaimban sem a részek előtt. :/ De azt sem mondom, hogy feltétlenül szörnyű. Mármint az utolsó rész. Mondjuk úgy, hogy reális próbáltam maradni a leges legvégéig, mert hát ennyire talán már kiismertél. És ezek azok, amik miatt írtam, hogy imádkozom, hogy szeressd végig a mesét. <3
Várom a későbbi kommentjeid a részek alatt! Kíváncsi vagyok rájuk! <3
Millió pusziii