Gyilkos Hit - 4.
Sziasztok!
Csak mert szerda, és csak mert a menetrend szerinti gyilkos élmény sem maradhat el. :) Remélem szeretni fogjátok. Jó olvasást hozzá! Ó, is itt is várom a hozzászólásaitokat, mert ugyan annyira fontos a visszajelzésetek, mint a másiknál. :)))
Puszi&Pacsi
- 4 -
Harry a nappalija egyik sarkában kialakított kis edzőteremben igyekezett kiadni magából minden felgyülemlett energiát, amik nem hagyták aludni. Már hajnali négy volt, de ő még mindig a bokszzsákot püfölte, és egy fiatal, szőke nőt képzelt oda, kék szemekkel. Előtte volt, ahogy tipeg a fekete magassarkújában, amikor elkapja őt, és agyonveri. Ez a gondolat mindig segített rajta. Mindig őt képzelte el, ha arra volt szüksége, hogy túllépjen minden fizikai akadályon, amik nem is léteznek, csak az agy gördíti az ember elé, elhitetve vele, hogy képtelen tovább csinálni. Most pedig nagyon frusztráltnak érezte magát. Komolyan megkísértette Louis, és az ártatlansága, és minden erejére szüksége volt, hogy ne menjen vissza oda. Régen volt már, hogy valakit ilyen ősi erővel akart behálózni. Hogy valakit igazán akart, és bár egyelőre igyekezett elhitetni magával, hogy csak az ágyban akarja őt, a valóság már az ajtaján kopogtatott, csak talán még nem akarta meghallani. Ha most lettek volna barátai, mármint valódi, akit ő is annak tart, nem csak a másik személy érez így vele kapcsolatban, akkor valószínűleg felhívta volna, hogy tanácsot kérjen. Az egy természetes emberi reakció lett volna. A probléma csak az, hogy ő viszont minden volt, csak nem egy természetes, hétköznapi emberi lény. Helyette inkább addig ütötte és rúgta a plafonra függesztett zsákot, míg az le nem szakadt. Ez volt neki a jelzés, hogy ideje átpártolnia a futógéphez. Miközben felgyorsított arra a fokozatra, amin képes akármeddig is elfutni, már minden gondolata csak a kékszemű körül volt. Ezúttal viszont egy másik kékszemű volt a gondolatai fókuszpontjában. Neki nem volt szőke haja, és Harry nem azt tervezgette, hogyan fogja kreatívan megölni. Egy újabb szórakoztató forgatókönyv helyett, ezúttal az járt a fejében, hogy a másnapi misére időben kell érkeznie. Első sorból akarja nézni, és ha elkésik, a vének befoglalják előtte a jó helyeket.
Végül annyira lefárasztotta magát éjjel, hogy megint csak a kanapéig jutott, és izzadtan, egy rövidnadrágban aludt el. A belső órája viszont ezúttal nem hagyta cserben, másfél órával a mise kezdete előtt ébredt. Gyorsan lezuhanyozott, a haját csak összefogta, aztán egy fekete, kötött pulóverben, és egy szürke melegítőben indult el.
Ahogy tervezte, a templom még üres volt, így ledobta magát a legelső sorba, szinte pontosan a pulpitussal szembe, hogy Louis is biztosan láthassa őt, és neki is tökéletes rálátása legyen a papra. Több, mint húsz perce volt csak ülni, és várni arra, hogy mások is megérkezzenek, és a férfi is végre megjelenjen odafent. Lehunyta a szemeit, összefonta az ujjait az ölében, és elképzelte őt. Az izmos lábait, és azt a hihetetlenül formás seggét, abban a rövidnadrágban a pályán. Tökéletesebbet talán faragni sem lehetett volna. Meg akarta érinteni. A vékony, de mégis kellően izmos karjait, amit néhány tetoválás fed. Nem figyelte meg őket alaposan, de feltűnt neki már akkor. A vékony ajkait, ahogy végignyalt rajtuk, mielőtt elmosolyodott a sietős bemutatkozásuk közben. Igazi táncba hívó mozdulat volt, és a pap még csak nem is tudta ezt. A szemeit, amikor apró ráncok keretezik, és a bozontos haját. Puha volt. Olyan csodálatos kontraszt lenne, ahogy a csillogó és selymes haját durván a markában tartaná. Megtenné, aztán térdre nyomná maga előtt. Gondolkodás nélkül megtenné. A képektől fészkelődni kezdett a padon, és egy kis mosoly jelent meg az ajkain.
Az addigra már mocskos gondolatai közül egy idős hölgy hangja rántotta ki, aki a helyet szerette volna mellette. Harry egy őszinte mosollyal tudott bólintani, mert a fantáziája elképesztő jelenetekkel ajándékozta meg. Már nyitott szemmel várta, hogy a templom teljesen megteljen. Ahogy körülnézett, meglepetten konstatálta, hogy eléggé sok fiatal lány érkezett a misére, akik az első sorokban ülnek, és sugdolózva várják a kezdést. Harry megforgatta a szemét, ahogy realizálta, hogy a sok liba mind Louis miatt jött, pusztán azért, hogy a nyálukat csorgassák rá. Louis atya a fiatal lányokat is megtéríti. Harry ezen a gondolaton majdnem hangosan elnevette magát, de szerencsére abban a pillanatban a függöny ellibbent, és Louis jelent meg az emelvényen. Egy fekete öltönynadrág volt rajta, amibe a fekete inge szorosan be volt tűrve. Nyakában pedig a fehér kolláré szinte izgató volt a göndörhajúnak. Harry a férfi egész lényét egy csábító kihívásnak tekintette. Várta, hogy megjelenjen végre, és egy cseppet sem csalódott. Pontosan tudta, hogy ennyire dögös lesz ebben a szerelésben.
Amikor végre eljött a várva várt pillanat, és Louis lenézett rá, Harry tökéletesen hallotta azt az apró remegést a hangjában. Valószínűleg senki másnak nem tűnt fel, de ő az is tudta, hogy miatta volt. Onnantól kezdve mintha mindkettejüknek megszűnt volna a külvilág. Louis néha robotikusan végigvezette a tekintetét a templomban összegyűlteken, de az csak azért volt, hogy ne tűnjön fel senkinek, ahogy az idő többi részében Harryt bámulja. A fiatalabb viszont egyetlen másodperces kihagyás nélkül tartotta fogságban a tekintetével. Fogalma sem volt róla, hogy miről beszél Louis, mert lefoglalta a tény, hogy újra látja azokat az ajkakat, amiket az elmúlt félórában feszesen a merevedése köré képzelt. Nem elégítette ki magát este, és aznap reggel sem. Így teljes pompájában, újra a lábai közt ágaskodott vágyakozó férfiassága, amit a fantáziaképeivel kínzott.
Egy alkalommal látta, hogy Louis lopva végigméri a testét, Harry pedig kapva a lehetőségen, feljebb emelte összefűzött ujjait a hasára, térdeit pedig kissé széttárta, így a lábára feszülő szürke melegítőben tökéletesen látszott a merevedése. Csak és kizárólag Louis-nak címezve. Majdnem felnevetett, amikor látta elkerekedni a férfi szemeit, majd az igyekezetet a mozdulataiban, hogy elrejtse mások elől, ami történt. A kelleténél is jobban élvezte, hogy szavak és érintések nélkül is ennyire zavarba képes hozni őt.
Miután vége lett a misének, Harry ülve várta, hogy mindenki eltűnjön a templomból. Kezdte egyre jobban felhúzni magát, ahogy a sok tini rajongó Louis kezét szorongatta az ajtóban, vagy éppen ölelgette őt. Legszívesebben odaszólt volna, hogy szakadjanak már le róla, a műsornak vége, de tűrtőztette magát. Pedig érezte épülni a mellkasában a birtoklási vágy nyomását. Az álcája feddhetetlen kellett, hogy maradjon. Soha senkivel nem lehetett modortalan.
- Végre az enyém vagy? – kelt fel a padról, és a zsebeibe süllyesztette a kezeit. Ő mosolygott, de Louis szemeiben rémület játszott. Bárki meg tudta mondani, hogy Harry egy nemkívánatos személy volt a közelében.
- Micsoda? – lehelte maga elé az idősebb, Harry pedig halkan elnevette magát. Annyira élvezte a látványt! A félelmet, a zavart, azt, hogy szinte hallotta, ahogy forognak a kis fogaskerekek a fejében, mert azon gondolkodik, mit tegyen, vagy mit mondjon.
- Most, hogy mindenkinek hagytad, hogy megtapogasson – kezdte, és magabiztosan elindult a függöny mögé, bár még soha nem járt ott korábban. – Végre én jövök?
- Mit csinálsz itt? – kérdezte Louis fojtott hangon, és követte a fiatalabbat, aki addigra már a háza bejáratánál ácsorgott. Ide is nyílt egy ajtó, csak hogy ne kelljen megkerülnie az egész épületet az összes alkalommal, amikor a templomtérbe jön.
- Gyakran járok templomba, bár tény, hogy a miséket nem tartom sokra – felelte egyszerűen a fiatalabb, és egy vállrándítással benyitott Louis otthonába. A pap utána sietett, és gondosan bezárta az ajtót. Nem hiányzott neki, hogy meglássák Harryvel a magánlakrészében. Már maga a tudat, hogy ez történik, pontosan elég volt. Nem kellettek pletykák, vagy bármilyen szóbeszéd. – Rajta.
- Mi? – kérdezett vissza Louis, és komolyan zavarodottnak tűnt, hogy mit vár tőle Harry. Úgy tűnt, hogy elmerengett valamin, és hirtelen nem is tudta, mi történik körülötte.
- Öltözz át nyugodtan – vigyorodott el ördögien a göndörhajú, és ezúttal a nappali kanapéjára helyezkedett el. – Biztos nagyon kényelmetlen ez a gönc.
- Jól vagyok – válaszolt azonnal Louis, és a hangja egy kicsit megkeményedett, mintha valahonnan erőt merített volna, de a fiú tudta, hogy csak a nyugtalanságát álcázza. Harry imádta ezt. Látni akarta a zavarát, amikor levetkőzteti őt, és akkor is, amikor először a szájába veszi a férfit. Vörösnek akarta látni az arcát, amikor látja majd az első alkalommal elélvezni őt egy másik ember által. Más esetben ez egyáltalán nem érdekelte volna ennyire. Nem volt az a típus, akinek a szex ennyit járt az agyában. Ezt Louis hozta ki belőle, és úgy gondolta, hogy a legnagyobb valószínűséggel a hófehér múltjával.
- Ma nincs kedved beszélgetni? – húzta fel az egyik szemöldökét Harry, és töretlenül Louis-t bámulta.
- Kérsz valamit? – kérdezte meg végül Louis, néhány pillanatnyi gondolkodás után.
- Valójában farkas éhes vagyok – felelte Harry, és felpattant, hogy a férfi után menjen a konyha irányába. – Ma még semmit sem ettem.
- Miért? – sandított hátra a válla felett az idősebbik, és Harry szinte tapintani tudta a feszültségét.
- Sokáig aludtam, húzós éjszakám volt – vallotta be az igazat, és Louis megtorpant előtte. Visszafordult, és gyanakvó pillantásokkal illette a vele szemben álló férfit.
- Miért? – ismételte meg az előző kérdését, Harry pedig felnevetett ezen. Pontosan tudta, mire gondol Louis, mit csinált, és ez szórakoztatta. Annyira rohadtul szórakoztatta.
- Nem tudtam aludni, szóval edzettem, ha ennyire érdekel – nyalta meg a száját egy vággyal teli mozdulattal. – Szeretnéd elképzelni közben a testem? Szeretnéd megérinteni?
- Én… - Louis képtelen volt befejezni a mondatot. Még csak azt sem tudta, hogy mit mondhatna, helyette csak nyelt egy nagyot, ezzel csalva újabb mosolyt Harry arcára. A fiatalabb közelebb lépett hozzá, rákényszerítve őt, hogy lassan a konyhaszekrényig hátráljon. Harry a csípője mellett támaszkodott két oldalt a pultnak, és egy érzéki sóhajjal hajolt a tiszteletes nyakához, de mielőtt hozzáérhetett volna, felnevetett, miközben a pap szinte reszketett a közelében.
- Krisztusom – hátrált el, aztán leült az asztal mellé. – Azért vegyél levegőt.
Louis beszívott néhány mély lélegzetet, és szó nélkül lépett a hűtő elé. Elővett minden hozzávalót, hogy melegszendvicset csinálhasson, és látványosan minden erejével azon volt, hogy figyelmen kívül hagyja Harryt.
Miután készített pár szendvicset, egyetlen szó nélkül ebédeltek meg, egymással szemben ülve. Harry megvizsgálta a konyha összes apró részletét, és elkönyvelte magában, hogy Louis biztosan nem tölt túl sok időt itt. Nem valami felszerelt, és a hűtő is szinte üres volt, amikor kinyitotta. A szekrényekben csak néhány edény és tányér volt. A falak üresek. Se egy fotó, vagy festmény, egyetlen naptár sincs sehol. Nincsenek szuvenír mágnesek a fémfelületeken, és ez az egész helyiséget rideggé teszi. Ez nem zavarná Harryt, ha az egyik áldozatáról lenne szó, de valamiért nem tetszett neki így, hogy Louis él itt. Borzasztó személytelennek találta.
- Nem szeretsz főzni? – kérdezte, miközben az utolsó falatot rágta, majd megtörölve a száját, hátradőlt a székében. Louis-nak még vissza volt egy fél szendvics, de a fejét ingatva válaszolt.
- Nem különösebben – motyogta, miután lenyelte, ami a szájában volt. – Időpazarlás, ha rendelhetek is, vagy elmehetek a helyi vendéglőbe.
- Szóval mindig éttermi koszton élsz? – fintorodott el a gondolaton. Harry utált étteremben enni, és a rendelt ételekkel is ki lehetett űzni őt a világból. Ha úgy van, ahogy Louis mondta, akkor örült, hogy végül saját készítésű ebédet ehetett, még ha az csak egy szendvics is.
- Többnyire, de olykor a mirelittel is megbékélek – bólogatott Louis, ahogy egy újabb falatot harapott. – Te gondoskodsz magadról?
- Igen – felelt egyszerűen, és észre sem vette, mennyire hétköznapi ez a beszélgetés. Mennyire egyszerűen ment ez akkor. Mennyire jó is lehetett volna ez az egész, ha nem lett volna már a gyökereiben elbaszva. Ha titkon nem éppen tönkretenni készült volna azt a férfit, és olyan mélyen magához láncolni, hogy végül ne okozzon gondot, vagy emeljen akadályt elé, amikor a bűneiről van szó. – Szeretek főzni.
Louis csak elmosolyodott ezen, miközben befejezte az ebédjét, de nem volt valódi az a mosoly. Ezt bárki megmondhatta volna, Harry pedig egyértelműen tudta. Nem érte el a szemeit, hogy ott ráncokba gyűrje a bőrét. Hamis volt az egész.
- Miért vagy megint itt? – dőlt előre végül a székében, és úgy tűnt, minden bátorságát összeszedte, hogy komoly hangon tegye fel ezt a kérdést.
- Hát nem az isteni főztöd miatt – nevetett fel Harry, majd felkelt, hogy a mosogatóba dobja a tányérját.
- Nyilvánvalóan nem – forgatta meg a szemét Louis, és ő is követte a fiatalabb előbbi cselekedetét. Ahogy megnyitotta a csapot, hogy elmosogassa mindkét tányért, minden kiesett a kezéből, amikor megérezte a hátának simulni Harryt, és a lehelete a füle alatti felforrósodott bőrét cirógatta.
- Nem hiszem el, hogy hagytad volna úgy fél órája, hogy éppen ezen a pulton dugjalak meg – súgta az idősebb fülébe, azzal a szándékkal, hogy teljesen kibillentse őt az egyensúlyából.
- Nem… nem… - dadogta Louis, és az izmok megfeszültek a karján, ahogy ökölbe szorította a kezeit, hogy tartsa magát, miközben szinte zihálva vette a levegőt. Harry hihetetlenül élvezte a műsort, legszívesebben egy puha fotelben hátra dőlve szórakozott volna ezen, pattogatott kukoricával az egyik kezében, és a farkával a másikban. Alig akarta elhinni, hogy komolyan ilyen hatása van Louis-ra, és ezért képtelen volt visszafogni magát. Vagy inkább csak ez is egy volt az indokok közül, amiért nem tudta abbahagyni a másik férfi kínzását. Egyszerűen csak minden pillanatát élvezte.
- Megtetted este? A zuhany alatt? – lehelte rá a puhának tűnő bőrre, anélkül, hogy hozzáért volna. – Rám gondoltál?
- Nem – zihálta Louis, egy igazi reszkető katasztrófává válva a fiatalabb hatalma alatt. Kezdett teljesen kiborulni attól, ami történik, és Harry nem tudta, hogy mi lenne akkor. Mi történt volna, ha Louis elveszti a kontrollt. Megüti, vagy megcsókolja? Imádkozott, hogy jobban tudjon olvasni a férfiban.
Harry nem felelt semmit, csak mégjobban Louis nyakába hajtotta a fejét, és mélyen beszívta az idősebb férfi parfümjének illatát. – Mi a programod délutánra?
Louis kapkodta a levegőt, és szinte beletörtek a körmei a mosogató szélébe, olyan erősen szorította. Harry távolabb sétált, ezzel adva egy kis oxigént a férfinak, mert kommunikálni akart vele, annak ellenére, hogy mennyire élvezte a hatalmát Louis felett.
- Nem terveztem semmi különöset – felelte végül, és még mindig enyhén remegő kézzel, de folytatta a mosogatást. Lenyugodni látszott, bár Harry esküdni mert volna, hogy valami sötét csillogást látott a szemeiben, amikor egy pillanatra ránézett. – Talán festek egy kicsit.
- Azokat a képeket odakint te festetted? – kapott észbe Harry. Hiszen már akkor is megállapította, hogy azok emberi kéz által készültek. Azt viszont nem gondolta, hogy Louis csinálta őket.
- Igen – bólintott, és a hangja már sokkal nyugodtabbnak tűnt, pedig még feszült volt. Pont, mint valaki, aki színészkedik. – Kikapcsol. Szeretek festeni. Talán ezzel foglalkoznék ma, ha nem papnak tanulok. Nem tudom.
- Mennyivel jobb lett volna – vágta rá Harry. Minden tisztelete megvolt Isten felé, de Louis nem illett az egyházba. Szerinte ez a férfi egyszerűen nem volt boldog. Úgy tett, mintha az lett volna, de belül szenvedett a magánytól. Harry ezt tisztán meg tudta mondani róla. – Elmeséled a történeted?
- Milyen történetem? – kérdezett vissza Louis, miután megtörölte a kezét, és hosszú percek múlva újra Harryre nézett. A fiatalabb a nappali ajtajában állt, és a félfának döntötte a csípőjét. Elidőzött rajta a tekintete, úgy tűnt, mint aki mélyen gondolkodik, és Harry hagyta, hogy néhány pillanatig ezt tegye. Hagyta, hogy csak nézze őt, pedig gyűlölte, ha bámulják.
- Azt, ahogy végül pap lettél – válaszolt végre, és a nappaliba sétált, hogy visszaüljön a kanapéra. Louis kivett két poharat a szekrényből, majd Harry felé nézett.
- Kérsz valamit inni?
- Whiskey? – kérdezett vissza, Louis pedig bólintott. Kitöltött neki egy fél pohárral, majd újra eltűnt a konyhában néhány kocka jégért, hogy végül Harry elé tegye. A saját poharát narancslével töltötte meg odakint, aztán leült a fiatalabb mellé. Olyan távol tőle, amennyire csak lehetett ugyanazon a kanapén.
- Nem egy túlságosan hosszú és bonyolult történet – kezdett bele végül, miután rágyújtott egy szál cigire, és közelebb húzta magához a hamutartót. – Nagyanyám ezt akarta, én meg nem. Aztán mielőtt meghalt, kérte, hogy hadd legyen ez az utolsó kívánsága. Így megtettem.
- Miért nem mondtad meg neki, hogy neked nem ez az álmod, és húzzon a picsába? – kérdezett vissza Harry, és a hangjában akkor őszinte kíváncsiság csengett a durva szavak ellenére is.
- Azt hiszem féltem tőle – nevetett fel kissé frusztráltan, de Harrynek tetszett az őszinte reakciója, majd a mosoly eltűnt, és szívott egy mély slukkot. – Ítélkező volt, és kicsit sem elfogadó mindazok felé, amit a Biblia helytelennek tartott. De engem nagyon szeretett.
- Ítélkező? – húzta fel a szemöldökét Harry, ahogy megértette, hogy mire gondolt Louis ezzel a megjegyzéssel, és a Biblia említésével. – Szóval tudtad, ha megtudja, hogy meleg vagy, akkor nem fog már nagyi pici kincsének tekinteni.
- Nem erről van szó – mosolyodott el Louis, de a hangja keserűen csengett. – Nem csak erről…
- Nos, már nem él – emelte a szájához a poharat Harry, és miután belekortyolt, sziszegett egy kicsit, mert annyira erős volt az ital. Louis nem iszik gyakran, de azt nem bízza a véletlenre. – Mondhatnád, hogy te ezt is kipróbáltad, de jobban kívánod a faszt annál, mintsem ennek szenteld az életed. Már nem kell tartanod tőle. Amilyen önző ribancnak hangzik, valószínűleg úgyis pokolra jutott, te pedig, ha nem csinálsz túl nagy hülyeségeket hátralévő életedben, nyilvánvalóan nem fogsz. Szóval soha többé nem látod őt.
- Harry! – szidta le a mellette ülő fiút, aki erre felé kapta a fejét. Nem volt hozzászokva, hogy valaki rendre intse. Louis pont úgy festett, akár egy apa, aki megdorgálja valamiért a már nagyra nőtt fiát.
- Mi van? – morogta vissza, de Louis csak a fejét ingatta.
- És te… hogyan… - kezdett volna bele, de Harry feltartotta az egyik mutató ujját, miközben egy kortyot ivott a poharából.
- Nem beszélgetünk Harryről – felelte, és a jégdarabokat kocogtatta neki a pohara falának. Az túl nagy támadási felület lett volna neki, ha kiadja magát a gyóntatófülkén kívül is. Nem engedhette meg magának. Nem bízott ennyire Louis-ban. Jó úton haladtak, hogy azt tudja mondani, a tiszteletes az egyetlen személy az egész világon, akinek a mondanivalója egy kicsit is érdekli, de még így is nagyon messze voltak egymástól ahhoz, hogy a véres magánéletéről csevegjenek. A bizalom még messze járt.
- Neked is beszélned kell magadról – erősködött tovább a pap, nem észrevéve Harry egyre növekvő dühét az értetlensége miatt. – Nem fair, hogy te mindent tudni akarsz rólam, de én semmit sem tudhatok rólad.
- Mit akarsz tudni rólam? – kapta felé a fejét ingerülten, Louis pedig egy kicsit összerezzent emiatt, de utána hamar összeszedte magát. Kényszerítette a testét, hogy semmilyen jelét ne adja a benne uralkodó feszültségnek.
- Mesélj a gyerekkorodról.
- Nem – felelte Harry egyszerűen, gyorsan kiürítve a poharát. – Beszélgetés vége.
- Akkor mesélj a családodról – próbálkozott újra elszántan Louis, de Harry még mindig hajthatatlannak bizonyult.
- Nem.
- Akkor mondd el, mit csinálsz a szabadidődben – folytatta Louis, és már ő is kezdett dühös lenni, ez pedig magabiztosságot adott neki. Nagyobbat, mint amit eddig birtokolt, Harryt viszont egyre inkább szórakoztatta. A magabiztos Louis egy nagyon új Louis volt még a számára.
- Téged üldözlek - mosolyodott el végül Harry, és mindent beleadott, hogy a beszélgetést ezúttal egy izgalmasabb irányba fordítsa. - Ez az új kedvenc szabadidős tevékenységem.
- Nagyszerű - nyögött fel a tiszteletes a szemeit forgatva.
- Vigyázz az ilyen hangokkal - figyelmeztette Harry, miközben közelebb csúszott hozzá a kanapén. - És a szemtelen reakcióiddal is. Felhúzol vele.
- Van valami, amivel nem? - kérdezett vissza Louis, bebizonyítva Harry szavait. Vakmerőségét egyértelműen még mindig a dühe generálta.
- Nos, úgy tűnik, kivételesen idegesítő természettel lettél megáldva - folytatta Harry, és az idősebb feszült izmait kezdte masszírozni a vállára simítva mindkét tenyerét. A combjuk összeért, annyira közel ültek egymáshoz. - De szerencsére rendelkezel azokkal az adottságokkal is, amikkel egy pillanat alatt lenyugtathatsz.
- Mit csinálsz, Harry?
- Szörnyen feszült vagy - felelte olyan hangon, mintha ez komolyan meglepte, vagy aggasztotta volna. - Rád fér egy kis lazítás, tiszi.
Harry egyik kezét felsimította a nyakára, majd onnan egyenesen a hajába fűzte az ujjait, mire Louis élesen szívta be a levegőt. Valójában arra számított, hogy a férfi el fogja őt lökni magától, vagy felugrik, de ez nem történt meg, csak pislogott néhány szaporát, és keményen megfeszítette az állkapcsát. Látta lehunyni a szemeit az érintéseire, és ez tovább ösztönözte Harryt. Eredetileg úgy tervezte, ez is csak egy kis szórakozás, és nem tervezett egy percig sem olyat, hogy komolyabb dolgot tegyen Louis-val. Kibillenteni a komfortzónájából. Ennyi volt a terv. De a saját vágya is készült teljesen maga alá gyűrni őt, miközben arra is kíváncsi volt, hol van Louis határa. Meddig hajlandó elengedni őt? Úgy érezte, borzasztó nagyot csalódna benne, ha már azon az estén az ágyában kötnének ki, bármennyire is akarta azt mindeközben.
Hirtelen mozdult, amitől Louis összerezzent, ő pedig elmosolyodott, ahogy a férfi lábai elé térdelt. Végigsimított a combjain, aztán a térdébe markolva széthúzta a lábait, hogy közéjük mászhasson. A pap már alig kapott levegőt, a leégett cigaretta csikkjét a keményfa padlóra ejtette, és láthatóan tökéletesen leszarta, hogy ott mi fog történni vele. Harry egy vigyorral nyúlt utána, és hajította bele a háta mögött lévő hamutartóba, aztán újra teljes figyelmét a tiszteletesnek szentelte. Harry a térdein kihúzva magát éppen olyan magas volt, mint Louis belesüppedve a puha kanapéba, így már csak centiméterek voltak a fiú kéjjel teli mosolya, és Louis levegőt kapkodó ajkai közt. A fiatalabb mindkét kezét a rövid barna tincsek közé merítette, és szenvedélyes sebességgel húzta a saját ajkaira az idősebb férfit. Louis belenyögött a mozdulatba, és mindkét tenyerét Harry mellkasára feszítve próbálta eltolni magától a göndörhajú fiút, ám ő tudta, hogy ez lesz, így felkészülhetett rá. Ezért is tartotta két kézzel Louis fejét. Néhány másodpercig nem volt ez egy csók. Csak szorosan összepréselődött, de mozdulatlan ajkak. Akkor formálódott csókká, amikor Louis rájött, hogy a fiatalabb fiú sokkal erősebb nála, és bármit tesz, úgyis az lesz, amit ő akar. Akkor lett ez valódi összekapcsolódás, amikor Louis elengedte magát, és hagyta, hogy megtörténjen az, amiről a szíve mélyén, nagyon mélyen eltemetvetudta, hogy nem akadályozhat meg. Ez is része volt a szörnyű játéknak.
Harry komoly meglepetéssel tapasztalta, amikor megérezte a másik férfi ajkait csókba formálódni. Mindenre számított, csak erre nem. Valójában azt hitte, hogy majd kínozhatja így egy kicsit, aztán élvezheti a teljes zavart, amit ezzel okozott. Persze csak miután kiélvezte a férfi szájának ízét. Így viszont az egész forgatókönyv újraírta magát. Harry a térdein csúszva, az előbbinél is közelebb mászott hozzá, és a nyelvével simogatta Louis keményen csókoló száját, de az ettől sem nyílt el annyira, hogy beférkőzhessen, ezért a fogai közé szívta az alsó ajkát, ezzel kijátszva a összeszedetlenségét. Ezzel komoly hatást ért el, mert Louis szinte felzokogott az érzés nyújtotta élvezettől, legalábbis a fiú annak tulajdonította, még ha nem is így történt. Harry kezdte teljesen elveszíteni a fonalat a férfival kapcsolatban, aki egyáltalán nem tűnt úgy, hogy tiltakozni akarna, bár semmilyen kezdeményezést, vagy erotikusabb mozdulatot nem engedett meg magának, és mindkét keze már szinte elfehéredett, olyan erősen szorította ökölbe azokat. Csókjuk elmélyült, és hihetetlenül szenvedélyes volt. Harry nem tudta felidézni, hogy valaha volt-e része csak hasonlóban egyáltalán. Amikor a következő óvatos lépésén gondolkodott, Louis egy nagyon finom, esetlen próbálkozást tett, hogy megharapja Harry ajkát, ami annyira váratlan izgalmi hullámot küldött végig a fiú testében, hogy szinte beleremegett a saját nyögésébe.
- Krisztusom, Louis - lihegte, még mindig a másik férfi fogai közt az alsó ajkával. - Baszki…
Már nyúlt volna Louis dereka után, és a kanapéra akarta nyomni őt, amikor a pap megállította. Elhúzódott, és minden erejét összeszedve lökte őt a mögötte elterülő dohányzóasztalnak. Harryt meglepte a hirtelen ellene irányuló támadás, ezért az asztalba kellett kapaszkodnia, de hamar összeszedte magát, és elkapta Louis ingének nyakát, hogy talpra rántsa őt. Mondani akart neki valamit. Valami durvát, amivel megbántja, vagy megfélemlíti. Valamit, amivel majd eléri, amit akar anélkül, hogy erőszakba fordulna a dolog, mert az általa oly hőn szeretett Istene legyen a tanúja, hogy megtette volna. Annyira vágyott Louis-ra.
Végül szó nélkül, csak erősen nekilökte az alacsonyabb férfit a falnak, és gyorsan utánalendülve tapadt újra a durva csóktól duzzadt ajkaira.
- Harry… kérlek… - próbált könyörögni neki Louis, de nem volt túl meggyőző Harry számára. Remegett, és a fiú úgy gondolta, azt akár az izgalom is okozhatja, és mint az alábbi példa is mutatta, annyira nem is gyenge, ha arról van szó, hogy megállítsa őt.
- Ezt nem bünteti semmi - morogta Harry, és ez úgy tűnt, mintha orvosságként hatott volna Louis-ra, lazított a testében feszülő izmokon, és újra részt vett a csókban. Amikor a fiatalabb egy pillanatra kinyitotta a szemét, csak annyira, hogy lássa az ártatlan férfit megtörni, Louis nyitott, és gondolkodó tekintetével találta szembe magát. Az idősebb azonnal lehunyta a szemeit, és vett egy mély levegőt.
Harrynek viszont kezdett kevés lenni, hogy csak ennyit érezhet a csábító férfiból, ezért lassan, de erősen dörzsölte a másik csípőjének, mostanra már keményen várakozó férfiasságát. Hála a vászonnadrágnak, és Harry melegítő melletti választásának, tökéletesen érezhették egymást, minden mozdulatban. Harry Louis gallérjához nyúlt, és kihúzta a kollárét az ing nyakából, ezzel szabad utat engedve magának, hogy kigombolja azt legalább annyira, hogy a férfi mellkasa szabaddá váljon. Mire Louis felfogta mi történik, és mozdítani akarta a kezeit, hogy ellenálljon, Harry az egyik mellbimbóját kezdte körbenyalogatni, és olyan odaadással szopogatni, mintha egész életében erre vágyott volna. Kezeit közben Louis nadrágjának gombja felé irányította, a férfi pedig lágyan a fiatalabb csuklói köré fonta az ujjait.
- Nem… nem lehet… Nem csinálhatjuk ezt… - lihegte a szenvedélyben, ami körülöttük tombolt, mint egy hatalmas vihar, és kezdte teljesen a hatalmába keríteni. Harry csak elvigyorodott Louis mellbimbójával a fogai közt, ezzel kicsalva egy mélyről induló, karcos nyögést, de folytatta, amit elkezdett. Louis minden lelkierejét összeszedve próbált koncentrálni, hogy képes legyen önmaga maradni, a fiú biztos volt ebben. - Én megesküdtem.
- Nos - kezdte Harry, és elkapva Louis azon dolgozó kezét, hogy eltolja magától megint, inkább a saját merev farkára szorította azt. - Nem hiszem, hogy bármelyik esküdben is szerepelt, hogy Harry Styles nem szophatja le a farkad. De persze szólj, ha tévedek.
- Nem… ez… - Louis már alig kapott levegőt, közben pedig próbálta mozdulatlanul tartani a kezeit, ám Harry ezt nem igazán könnyítette meg neki. Egymás szemébe néztek egy pillanatra, majd Louis tekintetén átvillant valami megmagyarázhatatlan. - Ez így nem szerepelt…
Az utolsó mondatát szinte csak lehelte, Harry pedig vívódást látott a szemeiben. Nem akart hinni annak, ami elé tárult. A pap pontosan úgy nézett ki, mintha mindenáron arról akarta volna meggyőzni magát, hogy ez talán nem is akkora vétek, amíg továbbra is szűz marad. Harry az idősebb nyakába temette az arcát, és a bőrét kényeztette apró szívásokkal, harapásokkal és nyalogatásokkal, miközben félkézzel, még mindig magán tartva Louis ujjait, lejjebb tolta a nadrágját, hogy szabadon érezhesse a férfi érintését.
- Bassza meg… - nyögte a forró, puha bőrre, amin biztos volt benne, hogy jól látható nyomokat hagyott, amikor Louis kissé izzadt, remegő ujjait érezte magán. Először csak erőszakkal, de végül a reszkető ujjak akaratlagosan is megmozdultak, és lüktető erekciója köré fonódtak, amitől Harry teljesen elvesztette az eszét. Elengedte Louis csuklóját, és szinte széttépte a férfi fekete nadrágját, hogy eltüntesse az útból. Miután a sötét szövet halk susogással a földön landolt, a szűk alsót is letolta Louis combjain, és szinte azonnal rámarkolt a mereven várakozó farkára.
A tiszteletes megfeszült az érzéstől, a fejét egy nyögéssel hátravetette, és a falnak döntötte a vállait, csak hogy előrébb lökhesse a csípőjét a fiú kezének. Harry ugyanígy mozdult, majd amikor merevedésük összeért, egy laza mozdulattal összefogta őket, és fokozatosan gyorsuló tempóval kezdte kielégíteni, mostanra már fájdalmasan sürgető vágyukat. Szerette volna lassan csinálni. Jó lett volna Louis minden mozdulatát, rezdülését, sóhaját és nyöszörgését kiélvezni, de annál most sokkal élesebb volt a kielégülésért könyörgő fájdalom.
- Harry - nyögött a plafon felé Louis, Harry pedig keményebben folytatta a mozdulatait, egyre hangosabb nyögéseket előcsalva a most már nem is annyira tiszta Louis-ból, akinek mintha egy könnycsepp szökött volna ki a szeméből, de Harry nem tudta biztosan, hogy az folyt végig az arcán, vagy egy csepp izzadtság a kéjtől.
- Szereted ezt - morogta, és ajkai egy féloldalas mosolyra húzódtak. - Mocskos vagy, Louis. Épp annyira, mint én. Akarod, hogy abbahagyjam most?
- Mi? - döntötte lejjebb a fejét a pap, és ködös tekintetével megpróbált Harryre fókuszálni, bár nem sok sikerrel. Már nagyon az élvezete határain táncoltak, a fiú felismerte a jeleket. Nem most csinálta ezt először.
- Akarod, hogy leálljak? - lihegett egyre jobban, és göndör fürtjei kissé kikandikálva tapadtak izzadt nyakára a meglazult kontyából. Louis csak értetlenül nézett rá, sűrű pislogásokkal keretezve zavarodottságát, aztán alig láthatóan, hogy úgy tűnjön, mintha meg sem történt volna, megrázta a fejét.
- Mondd ki - utasította keményen Harry, és a kezei is a hangja erősségével váltak intenzívebbé. Louis kezdett darabokra hullani a fiú előtt, és ez a látvány annyira gyönyörű volt számára. Hallani akarta, hogy kimondja, hogy akarja őt. Tudta, hogy az fogja megadni számára is a kegyelemdöfést. - Mondd, hogy folytassam!
- Folytasd, Harry - zihálta Louis, és néhány pillanatig a zöld szemekbe nézett, majd lassan lehunyta a sajátjait, teljesen átadva magát az orgazmus közelgő hurrikánjának. És akkor már Harry látta, hogy a könnyei folytak az élvezettől. - Ne hagyd abba…
Egy bizonytalan, de minden kétséget kizáróan szenvedélyes mozdulattal a fiatalabb csípőjébe mélyesztette az ujjait, így késztetve őt, hogy közel maradjon. Akkor ért hozzá először a göndörhöz saját akaratából. Harry vigyora kiszélesedett, majd az ő szemei is lecsukódtak, ahogy egy mély üvöltéssel hajtotta hátra a fejét, és a keze már egy eszeveszett tempót diktálva facsarta ki mindkét fiúból a bűnös gyönyört, amire jobban vágytak, mint aminek akkor tudatában voltak.
- A szopást még bepótoljuk - súgta érzékien, közvetlenül Louis fülébe, miután kezdett lenyugodni a légzése, bár a tiszteletes keményen igénybe vett tüdeje aggasztotta egy kicsit. - Mindig megtartom az ígéretem.
12 Comments
Ohh szent Louis! 😍
VálaszTörlésHát micsoda fantasztikus rész lett. Imádom. 😍
Csodásan fogalmaztad meg, szinte szárnyaltam miközben olvastam. Letaglózott az, hogy mit éreznek közben. Szóhoz sem jutok. Mesés lett, Izgatottan várom a következő részt. 😍😋
Fenomenális lett, egyszerűen hihetetlen mit tesznek, s mit éreznek egymás iránt. Wow 😍
Igyekszem mindig a legnagyobb mélységekig elmenni, hogy bemutassam a lelkivilágokat. Nagyon örülök, hogy tetszik, és hamarosan jön az új rész. Még ezen a héten hozom. :))
TörlésÉrdekes, nagyon érdekes!😍😍😍
VálaszTörlésÉs reményeim szerint egyre érdekesebb lesz. :P:))
TörlésEz a kedvenc történetem az összes Larry közül. Nagyon sötét és nagyon komoly de mégis ez a kedvencem. Nem hiszem el ami történik. Harry játéka és kegyetlensége és Lou felszín alatti ügyködése hogy kijátssza Harryt. Eszméletlen az egész háló a háttérben. Nagyon kíváncsi vagyok a kibogozás menetére. Ez egy Larry szóval nyilván történni fognak még dolgok és elképesztően kíváncsi vagyok mit tudsz kihozni egy ilyen karaktei felállásban.
VálaszTörlésNagyon várom a következő rész. Ha jól értelmeztem ez egy megírt történet. Nem lehetne hogy itt is könyörögjünk a heti frissítésért ne csak kéthetente? Az nagyon jó lenne!
Ez a kedvenced? Wow, ez megtiszteltetés! :)) A háló a háttérben komoly, és a kibogozása részről részre megkezdődik.
TörlésHeti frissítés? Hahaha, nem is tudom. Majd meggondolom, ígérem... :D
Hú, de szerettem ezt, amikor kezdtek testileg egymásra hangolódni... és még hol a vége ennek a közös felfedezésnek... :D
VálaszTörlésÁh, őt kell nem szeretni Carmenen kívül... :P Ő tudja mi lesz a vége. :D Hahaha... Remélem az egész történet tetszett, nem csak ezt a részt szeretted. :))
TörlésDöbbenet! Nem jut eszembe más szó!
VálaszTörlésEz a sztori ki fog csinálni. Olyan kettősség van benne amire minél hamarabb választ akarok kapni.
Ha most ez lapozgatós könyvben lenne, már rég elolvastam volna a végét! Tudom, tudom.... De akkor is! Baromi türelmetlen, és kíváncsi vagyok.
Ugye nem lesz több hulla?
Az a bizonytalan érintés a végén... Bevitték Lou babát a málnásba, és nincs annyi szenteltvíz és ostya ami onnan kikergetné.
Pussz 😘
Szeretem megdöbbenteni, megbotránkoztatni az embereket, és kimozdítani őket a komfortzónájukból. :))
TörlésTöbb hulla? Nos... de. Harry sajnos egy igazi gyilkos, és nem sok érzelem szorult belé. Vagy csak nagyon mélyen el vannak veszve, és a felszínre kellene hozni őket.. Ki tudja ezt?
Louis bizony elindult a lejtőn. :P De vajon aggódnunk kell érte, vagy ura a helyzetnek? Annyira várom amúgy én is, hogy végigolvassátok. Mindig nagyon érdekesek a vélemények. Értékelem nagyon, amikor írtok róla. :))
Köszönöm, hogy itt vagy!
Puszillak drága!
Halihó 😊
VálaszTörlésTe jóságos ég! OMG! Szent egek és még sorolhatnám! Meghaltam... Ennyi, végem. És ez még csak a 4. rész. Mi lesz velem később? Bele se merek gondolni 😅😬
Végre Harry nem aludt el, és elment a misére. Oh, hát én kifeküdtem ettől az egész résztől. Teljesen kicsináltál. Annyira, de annyira imádom, hogy azt nem tudom már szavakba önteni. Eszméletlen az egész, amit érzek, miközben olvasom a részeket.
"Louis atya a fiatal lányokat is megtéríti." Megértem. Teljes mértékben megértem őket. Ha Louis lenne nálunk is az atya, tuti járnék templomba, és ott ülnék az első sorban. 😂😂😅 (amúgy meg igyekszem feléje se menni, csak ha keresztelőre vagy esküvőre kell mennem, szóval nem vagyok egyáltalán templomba járós) De Louisért bármit megtennék az egyszer biztos 😅😍
Amit Harry leművelt a mise alatt. Hát totál kicsinált. Louis fest? Aww, annyira látom magam előtt, ahogy művészkedik a lelkem. (való életben nem, de itt igen XD) Édes lehet, és igen, jobban járt volna, ha ezzel foglalkozik, mint hogy pap lett. De ha nem így lett volna, akkor nem lenne ennyire izgis a történet! 😍😍
Louis? Komolyan? Wow! Nem gondoltam volna, hogy hagyja magát, de megértem. Azért nem lehet egyszerű a dolog. Harry rohadt szexi, és egyszerűen nem lehet neki ellenállni. Tényleg egyre többi mindent kell majd meggyónnia a drágának 😁😁
Kibaszottul imádoooom! Váááááá! Eszméletlen! Meghalok! Tuti, hogy a végére nekem annyi!
Annyira várom, hogy kiderüljenek dolgok Harryről, és hogy mik lesznek itt még!
Köszönöm, hogy írsz ❤
Puszi 😘
Szia!!
TörlésIgen, még csak a negyedik rész, és már most teljesen rá vagy pörögve. :DD Ennek én nagyon örülök. :))))
Ugyeeeee, én bevallom, egyáltalán nem vagyok hívő, templomba sem járok, a vallás nem része az életemnek, de egy ilyen pap.... :P :DDD Lehet, hogy a kedvéért számot vetnék a dolgokról, és még egyszer alaposan átgondolnám, hogy érdemes e foglalkoznom a vallással. :DD
Igen, Harry mocskosul szexi itt, és Louis-t ez is gyengíti, de azért ne felejtsük el, hogy kedvenc papunknak vannak tervei is kedvenc sorozatgyilkosunkkal. ;))
Nagyon örülök, hogy itt vagy velem mindig, és annak is, hogy a meséimet ennyire szereted. :)) Kíváncsian várom a kommentjeidet a többi fejezetnél!
Millió puszi!