Sziasztok!
Igen, hagytam magam. Itt vagyok. De nem engedem rávenni magam már arra, hogy ennél is gyakrabban legyen rész! :P :D
Ez egy amolyan mérföldkő lesz majd a történetben, mindenképp érdekel, hogy mit gondoltok majd. Feltétlenül írjátok meg! :)
Jó olvasást!
Puszi&Pacsi
Épp matekórán senyvedek, amikor üzenetet kapok, és bár azt hiszem, hogy Caroltól jött, kiderül, hogy csak egy e-mail. Carol olyannyira berágott rám, hogy egy másik padba ült ma, pedig máskor mindig mellettem van. Ha voltak is vitáink a múltban, annyira sose volt durva, hogy ne üljön mellém. Hiába próbáltam beszélni vele, meg sem hallgatott. Hozzám se szól. Fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem, hogy kiengeszteljem. Egy kis sóhajtással inkább megnyitom az üzenetet a pad alatt, ami úgy tűnik nem reklám, mert megszólítanak az elején, ráadásul a teljes nevemen. A feladó viszont totálisan ismeretlen számomra. Villámgyorsan végigfutom a levelet… Aztán mégegyszer. És újra, mert vagy én maradtam le valamiről, vagy ez egy nagyon rossz tréfa. Vagy nem tudom…
- Tanárnő! - teszem fel a kezem azonnal, ahogy a pulóveren zsebébe dugtam a telefonom. - Kimehetnék mosdóba?
- Siess! - válaszol kedvesen Mrs. Austin, és még szinte a szó végére sem ér, már felpattanok, hogy kirohanjak a teremből. Bezárkózom az egyik WC fülkébe, és megint elolvasom. Tisztelettel beszélnek velem a levélben, de nem értem. Valami videóról van szó, ami nagyon felkeltette az érdeklődésüket. Fogalmam sincs milyen videóról beszélnek, mert én soha az életbe, még facebookra sem tettem ki semmilyen videót. Zárójelben van egy link is, amire muszáj rákattintanom, mert komolyan össze vagyok zavarodva. Ahogy betöltődik az oldal, elkerekednek a szemeim, és azonnal lezárom a képernyőt, hogy elhallgasson. Ez nem létezik! Totálisan, kibaszottul, kurvára lehetetlen, hogy ez megtörténik velem! Előhalászom a fülesem a zsebemből, és miután bedugom a telefonba, lassan, remegő ujjakkal újra megnyitom. Nincs mentségem. Mindenre emlékszem most már, de azt képtelen vagyok elhinni, hogy Kevin ezt tette velem. Komolyan képes volt feltenni azt a rohadt videót rólam a világ legnépszerűbb pornó oldalára? Ahogy tudatosul bennem, hogy mi történt, könnyek gyűlnek a szemembe. Ha ezt bárki meglátja a suliban, megkeserítik az életem. Ha a tanárokhoz is eljut, biztos, hogy elmondják anyáéknak, és akkor… Akkor fel kell kötnöm magam. Azt nem élem túl. Nem tudnék soha a szemükbe nézni újra. Istenem! Fogalmam sincs mihez kezdjek…
- Harry? - rezzenek össze Carol hangjára. Mi a francot keres a fiú WC-ben? Még mindig remegő kézzel teszem el a telefonom, és a pulóverem ujjával törlöm le az arcom, miközben kilépek a fülke ajtaján. A barátnőm komoran fürkésző szemekkel néz engem, és nem tudok megszólalni, csak csuklok a sírástól.
- Mi a fene van? - kérdezi olyan hangnemben, ahogy velem soha nem beszél, aztán ledobja a lábam mellé a táskámat. Ezek szerint már kicsöngettek? Jesszusom, meddig voltam idebent?! - Még mindig nem józanodtál ki rendesen? Szörnyen nézel ki!
- Nem… Én… - nem tudok egyhuzamra kimondani bármit is. Egyszerűen csak kiborultam. Sokkot kaptam, vagy nem tudom. Nem mond többet, csak elindul a kijárat felé, és érzem, hogy a pánik újra eluralkodik rajtam. - Carol! Kérlek…
Valósággal könyörgök neki, és látom, hogy lassulnak a léptei, mire egy második “kérlek” után, sóhajtva megáll.
- Gyere a helyünkre, Rosie-ék már ott vannak - a hangja hideg, és tudom, hogy ettől még mindig haragszik, csak megsajnált, amiért ilyen szánalmasan szarul festek.
- Nem, Carol - kapok a keze után, és most már nem olyan üres a tekintete. Azt hiszem aggodalommal néz rám. - Erről csak veled tudok beszélni. Kérlek, Cary, ne haragudj rám. Szükségem van rád. Most nagyobb szükségem, mint valaha életemben.
- Harry, megijesztesz - lép felém, és a pillantásom keresi, aztán megfogja a kezem és a táskám, hogy kivigyen a mosdóból. A könyvtárba cibál be, és a leghátsó, eldugott sarokban ültet le. Itt egy kicsivel hangosabban is lehet beszélgetni puszta suttogásnál, és nem sokan mászkálnak körülöttünk. Tudom, hogy ezért hozott ebbe a részlegbe. - Elmondod, hogy mi bajod?
- Először csak… bocsánat, Carol - nyöszörgöm, és a kezembe veszem a kezeit. Nem húzódik el, és ezt egy nagyon jó jelnek veszem. - Egy bunkó voltam veled, de te vagy a legjobb barátom.
- Jaj, Harry - ölel magához, és a könnyeim ettől újra megindulnak. Nem akarok már ennyit sírni, de egyszerűen képtelen vagyok visszatartani. Lejjebb húzza a pulóvere ujját, és megtörli a szemem alatt, amikor elhúzódik tőlem. - Mondd el, mi a baj. Komolyan megijesztesz.
- Kevin… - kezdem, mire egyből összeráncolja a szemöldökét.
- Mit csinált? - kérdezi, és a hangja egyszerre feszült és riadt. - Mit tett veled? Bántott? Annyira tudtam, hogy nem kellett volna otthagynom téged…
- Nem! - próbálom megnyugtatni őt, de még magamat is képtelen vagyok. - Hozzám sem ért… Ez valami más. Inkább megmutatom. Azt hiszem…
Előveszem a telefonom, és benne hagyva a fülest, de még véletlenül sem odaadva Carolnak, elindítom újra a szörnyű felvételt. Nem kell, hogy hallja is, elég ha látja. Eltátja a száját, ahogy nézi, én pedig úgy fél perc után leállítom a videót.
- Ezt ő tette fel a netre? - szűri a fogai közt, és felpattan, de még időben sikerül elkapnom.
- Nem ez az egyetlen dolog - rázom a fejem, és megint az orra alá dugom a telefont, megnyitva az üzenetet, amit órán kaptam.
- Ki a fene az a Victor Austin? - fintorodik el, de már látom, hogy kezd összeállni neki lassan a történet. - Basszus! Ez…
- Igen - bólintok, és teljesen megsemmisültnek érzem magam.
- Ez a weboldal? - kérdezi, mire közelebb hajolok a mobilhoz. - Live Imagine?
Hatalmas szemekkel nézek a kis képernyőre, mert nem akarom elhinni, hogy ezt eddig nem vettem észre. Csak a pasi neve jutott el a tudatomig, az alatta színes, szépen ívelt betűkkel felírt cégnév fel sem tűnt. Ez komoly? Valaki szórakozik velem? Ez az az oldal, amire előfizettem Tommo miatt. Nem létezik!
- Ne is válaszolj erre, Harry - rázza meg a fejét hirtelen, és visszaadja a telefonom. - Ez teljesen hülyeség.
A szemembe néz, és azt hiszem láthatja a hezitálásom, vagy nem tudom, de úgy fürkészi a tekintetem, mintha előre ugrottunk volna az időben, és már igent is mondtam volna nekik. Tudom, hogy ez kemény dolog, gyakorlatilag pornózni hívnak, de most, hogy befészkelte magát a fejembe a gondolat, hogy Tommo is ott van… Talán lenne esélyem találkozni vele. Talán megismerhetném.
- Jézusom, Harry, remélem nem gondolkodsz ezen, ez őrültség! - pöröl velem elfojtott hangon, közelebb hajolva az arcomhoz. - Tizenhat vagy! Csak képzeld el, mit szólnának a szüleid, ha kiderülne. Egy életre szobafogságot kapnál.
- Persze, tudom - bólogatok gyorsan, és próbálom magamat is meggyőzni, hogy így lesz a legjobb. Igaza van. Nem is válaszolok a levélre, valóban hülyeség az egész. - Ne aggódj emiatt.
- Viszont más miatt már tehetem - morogja, aztán sarkon fordul, és elviharzik. Felkapom a táskám, hogy utána szaladjak, de már csak az egyik folyosón érem utol, ahol éppen Kevint rángatja el a társaságától, hogy kettesben beszéljenek.
- …részeg volt, és betépett! Kibaszottul kihasználtad, te fasz! - hallom meg Carol mondatának a végét, mire odaérek. Kevin meglepően ijedtnek tűnik, bár az tény, hogy Carol nem egy kis virágszál, ha begurul.
- Ő is benne volt - feleli halkan, mire a barátnőm már majdnem felrobban.
- Abban is, hogy feltedd az internetre?! - szűri a fogai közt, és Kevin hátrál egy lépést tőlünk, de nem menekül el. - Hogy lehetsz ekkora köcsög?
- Nem az én hibám, én… - kezdi szétesve, de aztán vesz egy nagy levegőt, hogy nyugodtabban folytassa. - Nem volt vele semmi rossz szándékom. Én is részeg voltam. A videót csak magamnak csináltam. De a haverok megtalálták a telefonomon, és…
- És mi? - förmed rá Carol, a srác pedig úgy néz ki, mintha éppen felelne Mr. Remondnál. A faszi egy nagyon durva alak. Mindenki retteg tőle, és a rideg belsőt még egy üvegszem is tetézi. Hátborzongató a pasi, és most Carol se kevésbé.
- Azt mondtam, azért csináltam, hogy feltegyem a netre - feleli halkabban, és látom hogy bánja, bár ezzel nem sokat segít. A videó már fent van, és amikor utoljára megnyitottam már több ezer megtekintés volt rajta. Ó, istenem, ettől megint elszorul a torkom, és képes lennék sírni is. - Azt hittem ezzel megúszom, de fellelkesültek, és bulinak tartották, hogy egyből regisztráljuk fel. Sajnálom! Komolyan!
- Azonnal töröld le! - rivall rá a vörös, és most méginkább tüzes barátnőm, ő pedig egyből előveszi a telefonját. - Lássam!
Nem felel semmit, csak belép az oldalra, és az egész profilt úgy, ahogy van kitörli.
- Nagyon helyes - morogja Carol, de még mindig nem ereszti a srácot. - Most pedig a videót is a telefonodról.
Itt már habozik egy kicsit, aztán rám néz, és mintha szavak nélkül próbálna mondani valamit, de nem értem. Végül csak elsuttog egy rendbent, és azt is törli. Hatalmas kő esik le a szívemről, és végre nem érzem minden pillanatban, hogy bőgni akarok. Carol megragadja a kezem, és szó nélkül elrángat Kevintől.
Becsöngetnek fizikára, ezért egyből a terembe megyünk, és a legjobb barátom végre mellém ül le. Annyira jó érzés ez. Sokkal vigasztalóbb, mint bármilyen szavak. Ahogy a tanár megérkezik, mindenki elhallgat, és az órára figyel. Carol csak firkálgat valamit a füzetébe, én meg megtámasztom a fejem, és bámulom a könyvet, de nem olvasok egy szót se, csak az e-mailen gondolkodom. Az Imagine-től jött. Nem tévedek, pontosan tudom, hogy ő is ott dolgozik. Egyszerűen nem tudom, hogy mit csináljak. Napok óta azon vagyok, hogy utána kutassak. Csak egyetlen nyomot, ha találhatnék, de semmi. Gyakorlatilag nem létezik az interneten, csakis azon a weboldalon, és kizárólag Tommo néven. Már most mardos a gondolat, hogy mi lesz, ha elfogynak a filmek. Persze, újra és újra végig fogom nézni mindet, de tudom, hogy az kevés. Már most is kevés. Képeket akarok róla. Akár ruhában is. A barátaival, a családjával. Tudni akarom, hogy mi lehet a hobbija. Biztos valami rohadtul szexi dolog. Mondjuk barkácsol, vagy nem tudom. Autókat szerel össze. Valami férfias. Érzem. A felvételeiből árad a férfiasság. Bárcsak megismerhetném, és akkor belém szerethetne. Uralkodhatna felettem, bármit megtehetne. Ha csak egyetlen lehetőségem lenne, hogy beszéljek vele.
Kiráz a gondolataimból, hogy Carol egy kitépett füzetlapot tol elém, amire firkált valami üzenetet.
“Remélem nem gondolkodsz azon a hülyeségen, Hazza?”
Persze, hogy olvas a gondolataimban. Mindig ezt teszi. Carol túl jól ismer már engem. Hazudjak neki? Hazudhatnék, sose jönne rá, de nem akarok. Nem akarom elveszíteni, és tudom, hogy ha hazudok, megtörténhet. Szörnyű volt a tudat, hogy nincs mellettem, és nem akarom átélni soha többet.
“Nem tudom…” - írom gyorsan a papírra, aztán visszatolom elé. Eltátja a száját, drámaian rám néz, és a szemei tele vannak kérdéssel, mielőtt visszahajol a lap fölé, hogy válaszolhasson. Elég hosszan ír valamit, szóval felkészülök a lecseszésre.
“Ez egy oooltári nagy hülyeség, Harry! BAROMSÁG! Nem vagyok olyan intelligens, mint te, de én is tudom, hogy ez nagyon veszélyes lehet. Ez nem játék! Komolyan nem! Ne csinálj ilyen idióta dolgot. Nagy bajba kerülhetsz, a szüleid vagy akár a tanárok előtt is. Nem éri meg. Mégis miért gondolkodsz ezen egyáltalán?”
A szavai olyan idegesek. Meg tudom mondani pontosan, hogy mit érez, és szinte hallom az ideges hangját, ahogy ezeket mondja nekem. Igaz. Minden szava az. De akkor miért nem tudom azt mondani, hogy nem, és kész? Jobban mondva pontosan tudom, hogy miért nem. Tommo az oka. Persze, hogy tudom, mekkora ökörség az, hogy ha igent mondok nekik bármire is, és valószínűleg miután megtudják a korom már nem is számolnak velem, de Tommo… Ő még mindig ott mosolyog a lelki szemeim előtt, és ez nem hagy nyugodni.
“Nem tudom…”
Felkuncog mellettem, és zsigerből kapom a fejem a tanár felé. Nem kellene elvennie a lapot, vagy az osztályfőnöknek panaszkodnia a viselkedésem miatt.
“Értelmesen lehet veled ma beszélgetni” - írja a lapra a választ, és csak mosolyog rám, aztán kedvesen megsimogatja a combom. Tudom, hogy látja mennyire nyugtalan vagyok, de nem akarom most elmondani, miért is gondolok egyáltalán arra, hogy bele kellene mennem az ajánlatba. Nem tehetem, nem vagyok még csak nagykorú sem. De ettől még elmehetnék oda nem? Talán látnám őt…
“Csak nem tudom. Ennyi. Biztos jól fizet. Menő dolgokra költhetnénk a pénzt. Elmehetnénk annyi helyre, meg minden…”
Tudom mennyire hülyén hangzik ez, de van benne igazság is. Anyáéktól kapok zsebpénzt, de azért biztos nem annyit, amennyit egy ilyen cég fizetne.
“Nem érdekel mennyit fizetnek. Semmi menő nem kell, ha cserébe magadat adod oda, Hazza. Csak ne gondolkodj ezen többet. Engedd el. Majd kijárjuk ezt a szart, és a te agyaddal valami nagymenő egyetemre fognak felvenni. Ha lediplomázol kereshetsz egy csomó pénzt. Akkor is rám költheted majd!”
Elmosolyodom, ahogy olvasom, és csak ráfirkálom, amit már eddig is tudtam. Hogy igaza van. Nem kellene eladnom magam azért, hogy több zsebpénzem legyen. De Tommóért sem érné meg? A gyönyörű kék szemeiért? A borzolnivaló hajáért? Tökéletes haja van. Annyira nem szeretem az olyan fiúkat akik csak egyszerűen rövidre nyírják, mert jól van az úgy. Vagy a teljesen kopaszok… Az is kiborít. Kell nekem, hogy a szerelmem hajába gabalyodhassanak az ujjaim. Tommoé olyan. Aztán az a felsőtest, és olyan nagyon izmosak a lábai. A kifogástalan feneke felett is van egy tetoválás. Szexi. Kibaszottul szexi. El sem lehet hinni, mennyire. És akkor a hangjáról még nem is beszéltem, főleg amikor éppen irányítja azt, akivel van. Parancsokat ad neki, megmondja, mit csináljon. Ha csak elképzelem, hogy ezt velem csinálja… Máris kőkemény vagyok. Bassza meg! Ezt nem kellene a suliban művelnem. Rohadtul csak otthon kellene gondolnom rá, mert most majd egész szünetben a könyveimmel takargathatom a nadrágom.
***
Ahogy beérek a szobámba, még mindig nem vagyok jobban. Egy cseppet sem. Egész rohadt nap nem tudtam kiverni Tommot a fejemből, és ettől nagyon kellemetlen volt emberek közt lenni. Tudom, hogy be kellene osztanom a megmaradt filmeket, mert különben túl hamar el fognak fogyni, de most azt hiszem, mindennél nagyobb szükségem van rá, hogy az én mindenem segítsen rajtam…
Bezárom az ajtóm, és néhány zsepit a kezem ügyébe készítve eldőlök az ágyamon, hogy kiválasszak valamit az oldalról. Lendületből ülök fel, és csorgó nyállal bámulok a képernyőre, amikor megnyitom a színészeket, és látom, hogy új fotót használnak róla a profiljában. Félmeztelen rajta, és valami asztalnak dől neki. A haja kócos, és egy kis borostája is van, amitől teljesen megvadulok. Egyszerűen nem bírok betelni vele. A nadrágja ki van gombolva, és a merevedése csillogó csúcsa kikandikál a farmerből. Az egyik keze lazán a combján pihen, a másik meg a tarkóján van. Annyira hihetetlenül szexi. Szerintem vagy tíz percig is bámulom, mielőtt lejjebb görgetek, hogy mozogni is lássam. A tökéletes filmet kiválasztva, már az első néhány másodpercben látom, hogy egy csodálatos negyven perc vár rám. Mint mindig…
Mielőtt anyu vacsorázni hívna, eldöntöm, hogy válaszolok az e-mailre. Alaposan elgondolkodtam rajta, de akármennyire is akarom ezt a férfit, még nem vagyok nagykorú. Addig nem is biztos, hogy szóba állnának velem. Az üzenetemben leírom, hogy sajnálom, de nem vállalhatok el ilyesmit, mert még csak tizenhat vagyok, és a szüleimmel élek, de az ajánlat érdekelne, talán miután betöltöm a tizennyolcat. Ezt döntöm el magamban is, persze addig még bármi történhet, és addigra már sokkal érettebben tudok erre gondolni. Most jelenleg még a Kevin által feltöltött videó is képes volt megsiratni, rettegnék minden pillanatban, hogy ki fogja meglátni, és mikor tudja meg az összes ismerősöm és hozzátartozóm. Nem kockáztathatok. Túl fiatal vagyok hozzá. Ezzel a nyugodt, és szerintem egy tudatos, felnőttesen meghozott döntéssel megyek le, hogy együtt egyek a családommal, elmeséljem nekik a napom - persze kihagyva a szörnyűségeket - aztán mindenki újra menjen a dolgára. Le is zuhanyoztam, a cuccaimat is elpakoltam holnapra, amikor újra kézbe veszem a telefonom, amin egy friss e-mail vár.
“Kedves Mr. Styles,
Megkaptuk a levelét, de még nem szeretnénk a végső válaszának tekinteni azt. A felmerült problémákat továbbítottam a vezérigazgató úrnak. Szeretne megbeszélni Önnel egy találkozót péntek délutánra. Addig sajnos nem tartózkodik a városban, de már nagyon várja, hogy személyesen is beszélhessenek a problémákról, és azok kiküszöböléséről. Kérjük, jöjjön el a láblécen megjelölt címre péntek délután négyre, Mr. Austin már nagyon várja az időpontot.
Kérem jelezze, ha ennek ellenére sem tud megjelenni nálunk. Fontos lenne tudnunk.
Köszönjük a megértését és válaszát!
Üdvözlettel: A Live Imagine csapata”
Egy nagy sóhajjal döntöm a párnámra a fejem. Nagyon akarnak, és ez jó érzés. Még soha nem volt hasonló helyzet az életemben. Ha végiggondolom az egészet… Nem ez akkor is félelmetes nagy hülyeség lenne. Aggódtam a korom miatt, de elmondtam nekik őszintén, és ennek ellenére is beszélni akarnak velem. Mi több, a nagyfőnök akar! Ez amennyire hízelgő, pontosan annyira meg is ijeszt. Legszívesebben kitörölném az összes üzenetet tőlük, és soha többet nem is gondolnék rájuk, de ott van a dolog másik fele. Mi van, ha pénteken, amikor bemennék, esetleg ha távolról is, de láthatnám Tommot? Mi van, ha beszélhetnék is vele? Tudom, hogy ő egy pornósztár nem egy hollywoodi híresség, de az ő köreikben is szoktak közös fotót kérni? Meghalnék egy közös képért vele. Kincsként őrizném, nem is kérdés. Percekig másra sem vagyok képes gondolni, csak arra a képzeletbeli találkára, és hogy talán annyi is elegendő lenne, hogy valahogy megragadjak neki. Hogy esetleg csak megtudjam a teljes nevét, és akkor már felvehetném vele a kapcsolatot. Ez a találkozó összehozhatna vele. Elmegyek pénteken. Ott is mondhatok egy újabb egyértelmű nemet, miközben az esélyem, hogy lássam őt, megsokszorozódik. Begépelem az illedelmes választ, hogy szeretnék ott lenni, aztán leteszem a telefonom. Eléggé késő van. Valószínűleg ma már nem fognak válaszolni, ha válaszolnak egyáltalán. Az is felesleges, hisz mindent megbeszéltünk.
***
Gyomorgörccsel lépek be a hatalmas irodaháznak tűnő épületbe, ahonnan nagyon jóképű férfiak sétálnak ki, vagy éppen jönnek be velem együtt. Kétségtelenül jó helyen vagyok, de amíg mindenki más egy mágneskártyával tovább tud menni, én az előtérben ragadok tanácstalanul nézelődve, hogy merre kellene mennem.
- Segíthetek? - lép mellém egy magas, és meglehetősen ijesztő biztonsági őr, akinek a hangjára összerezzenek.
- Én Harry Styles vagyok - kezdem halkan, és a szemöldökét is felhúzza a magabiztosságom teljes hiánya miatt. - Időpontom van ma Mr… Victor Austinhoz.
- Menj a recepciós pulthoz - mutat a mágnes kapuk melletti fekete márványpult felé, ahol két csinos nő telefonálgat. - Ők tudnak majd segíteni neked.
- Köszönöm! - bólintok felé, de csak megrázza a fejét, és ott hagy. Gyorsan szedem a lábaimat a pulthoz, ahol azonnal egy vakító mosollyal fogadnak.
- Miben segíthetünk? - kérdi a fiatalabbnak tűnő hölgy, de közben tovább pakolgatja a lapokat maga előtt.
- A nevem Harry Styles, és a…
- Ó, Mr. Styles! - kapja rám a pillantását, és gyorsan megkerülve a fekete márványt, kijön hozzám, aztán a pulóveremre csíptet egy vendégeknek szóló mágneskártyát. - Már vártuk. Az igazgató úrhoz kísérem.
- Köszönöm - felelem halkan, mert teljesen zavarba hoz, hogy ilyen filmbe illően bánnak velem. Furcsa, de nagyon jó érzés. A hölgy nem szól hozzám többet, és ahogy végigmegyünk az épületen, kétségbeesetten kapkodom a fejem az összes irányba, ahonnan mozgást látok, hátha Tommo az. A mai délután az egyetlen esélyem. Egy üvegezett lifttel megyünk fel a tizedik emeletre, ahol aztán tényleg minden fényesen csillog, és luxus vesz körül. Életemben nem voltam még ilyen drága helyen. A nő megkér, hogy üljek le az ajtó melletti fotelba, mert Mr. Austinnak még tart az előző megbeszélése.
Talán öt perce várakozom, amikor nyílik az ajtó, és nyelek egy nagyot. Néhány pillanat múlva kilép rajta egy pasi vörös hajjal és szeplőkkel. Tudom, hogy ki ez! Jézusom! Ez a srác, akivel olyan sok videója van Tommonak. Nem lehet… A valóságban még szebbek a vonásai, mint a felvételeket. Létezhet ilyen? Mi van ha Tommo is sokkal dögösebb élőben, mint a képernyőn át, és nem csak spontán erekcióm, de orgazmusom is lesz, ha meglátom? Magamban elmosolyodom, és felugrom, ahogy a másik férfi rám néz. Magasabb, mint én, és a haja már őszülni kezdett, de még látszik a valódi, sötétbarna árnyalata. Egy fekete keretes, elsőre is látványosan drága, márkás szemüveg ül az orrán, és szürke öltönyt visel. Nagyon megnyerően néz ki. Egy kicsit talán még ijesztő is számomra. Még Robin sem ilyen komoly férfi. Talán nem is találkoztam még ilyennel, és tessék, most itt vagyok, egyedül, egy megbeszélésen, és attól tartok, hogy lenyelem a nyelvem, és megszólalni sem fogok tudni.
- Örülök a találkozásnak, Mr. Styles - nyújtja felém a kezét, amit viszonzok is egyből, miközben a hangját elemzem. Kedves, mint mindenki, akivel bármilyen beszélgetés is zajlott köztünk, akár az e-mailemen, akár odalent. - Fáradjon be. Még egy kolléga fog csatlakozni hozzánk, és megbeszéljük a szerződése részleteit.
- Értem - bólintok esetlenül, és betéblábolok a hatalmas irodába, aztán leülök oda, ahová mutatja nekem. Megkínál mindenfélével, a kávétól kezdve a konyakig mindennel, tényleg, de én csak a fejemet rázom, és izzadó tenyérrel várom, hogy mi fog történni. Egy apró kopogás után nyílik az ajtó, és egy Mr. Austinhoz borzasztóan hasonlító férfi sétál át rajta, majd felém indul, és ő is a kezét nyújtja.
- Gerald Austin - rázza meg a kézfejem, és egy nagy mosolyt villantok felé, mert úgy érzem kezd az egész helyzet annyira kellemetlenné válni. Vagy csak számomra, nem tudom.
- Harry Styles - bólintok, majd leül velem szemben a dohányzó asztal másik oldalára, és Victor is csatlakozik hozzá.
- Nos, mint azt az e-mailben is leírtuk, láttuk a videóját az internetre feltöltve, és igazán megnyerőnek találtuk. Azt gondoltuk, talán szívesen csinálná egy kicsit komolyabb körülmények között, profi felszerelésekkel, és természetesen nagylelkűen megfizetve - kezdi el Victor, és az asztalra tesz néhány papírlapot. - Érdekelne, hogy mit gondol. A videó története, indíttatása, és aztán megmutatnánk a weboldalunkat, egy kicsit mélyebben bemutatva a cégünk, azon belül is a részleget, ahová önt gondoltuk.
- Öm… - kezdem szerencsétlenül, mire Gerald felvonja a szemöldökét, és ezzel kegyetlenül megdobogtatja a szívem. És nem a jó értelemben. Úgy érzem ha nem szedem össze magam, pillanatokon belül kipenderítenek innen, és esélyem sem lesz arra, hogy részleteket halljak. - Az a videó egy véletlen volt, igazából. Egy buliban készült, ahol életemben… másodszor, valójában, de nagyon sokat ittam. Egy olyan srác csinálta, aki aztán feltette a netre, de én nem tudtam róla. Most már nincs is fent.
- Zavart téged, hogy láttak az interneten? - kérdi Gerald, és a hangja vérfagyasztóan tárgyilagos.
- Persze - felelem óvatosan. Nem tudom, hogy mi a jó válasz erre egy ilyen tárgyalásnál, de szerintem nem ez lett volna. - Én írtam is, hogy mennyi idős vagyok. Nem szeretném, ha anyuék, vagy az osztálytársaim meglátnák.
- Igen, és ez érthető - veszi át a szót Victor, aminek egy kicsit örülök, mert őt már most is sokkal jobban kedvelem. Kedvesen szól hozzám, magáz, nem úgy mint a másik férfi, és figyelmesen hallgat. Illedelmes. Ellenben a testvérével. Legalábbis gondolom, hogy az, a nevük és a hasonlóságuk alapján. - A cégünk sokrétű. Van egy hagyományos, komoly forgatási körülmények között legyártott filmekkel rendelkező oldala, illetve van egy olyan, ami talán egy kicsit még gyerekcipőben jár, de folyamatosan fejlődik. Ez az élő videózással foglalkozik. Erről szeretnék inkább beszélni, mert oda képzeltük el önt.
Csak bólintok, és figyelmesen hallgatok minden elhangzott mondatot. Nagyon hosszan mutatja be, és még egy elém tolt laptopon is prezentálja, hogyan is néz ki a dolog. Nagyjából egy órán át, csak ezt hallgatom, és azóta egyetlen szót sem szóltam, mert Victor folyamatosan beszél. Ez megnyugtató, mert addig sem kell nekem, és tulajdonképpen amiket mond, az egyáltalán nem is olyan szörnyű. Nem azt akarják, hogy konkrét pornófilmeket csináljak, hanem csak annyit, hogy játszadozzak magammal élőben, webkamerán át, másoknak. És rohadtul, cseszettül, kibaszottul sok pénzért. Ettől még tudom, hogy ez mennyire nem oké, és nem is szabadna elgondolkodnom sem rajta. Próbálok Carol szavaira gondolni, mert marhára igaza volt abban, hogy miért lenne világméretű baromság elvállalnom bármi ilyesmit is. Ez ugyan nem az, amit ő ellenzett, hanem teljesen más, és talán ez ellen nem is lenne annyira kifogása, de nem változtat azon, hogy ha kiderülne, fejbe is lőhetném magam, mert tutira nem élném túl a dolgot.
- Mit gondol? - áll meg a mondandójában egy kérdéssel, én pedig hirtelen nem tudom miről van szó, mert nagyon elmerengtem.
- Én csak… - kezdem rekedt hangon, és folytatom, miután megköszörültem a torkom. - Valójában csak elgondolkodtam azon, hogy kiskorú vagyok, és hogy ez milyen problémákat csinálhat. Meg azon, hogy mi van, ha meglát valaki a környezetemből.
- Nos, ez nem egy egyszerű kérdés - vesz egy nagy levegőt Victor, és a kezébe veszi az asztalon lévő papírokat. - A kora eléggé problémás. A szerződést csak nagykorúként írhatja alá... törvényesen persze. De van erre egy kiskapunk, amire hajlandóak vagyunk, ha azt mondja, szeretne velünk dolgozni.
- Megtudhatom? - nézek rá kíváncsian, mire elmosolyodik, és bólint.
- Tudunk csináltatni egy olyan személy igazolványt, amiben a saját adatai fognak szerepelni, de a születési dátuma szerint tizennyolc éves lesz. Ez rizikós, csak annak érdekében készítenénk el, ha esetleg ellenőrzést kapunk.
- Egy hamis személyi? - kérdem aggodalmas hangon, pontosan tudom, hogy az volt, még talán fel is ugrott egy oktávval.
- Nem te lennél az első ilyen dolgozónk - szól most már közbe Gerald is, és valamivel barátibb a hangja. - Még soha nem bukott meg a cég ilyesmin.
- És az arcom? - kérdezem halkan. Még jobban rámijesztettek a hamis okmányokkal, és akkor még ez is ott van. Képtelenség, hogy ebbe belemenjek.
- Kezdetekben hordhatna maszkot - veti fel Victor, mintha csak most, ezekben a pillanatokban találná ki. - Még izgalmas is lenne, hogy senki sem láthatja, csak a szemeit, a száját és a testét. Adna egy misztikumot a személyiségének.
- A misztikum pedig vonzza az embereket - veszi át a szót Gerald. - És a pénzt is a számládra. Mit mondasz?
Mielőtt bármit is kiejthetnék a számon, kopognak az ajtón, és ahogy kinyílik az előbbi nő lép be rajta. Azt egy pillanatig sem hallom, hogy mit mond, mert a nyitott ajtón át meglátom őt. Csak egyetlen másodperc volt oldalról, ahogy egy kávés papírpoharat emel a szájához, de amikor a képbe kúszik a mellette sétáló vörös pasi is, már biztos vagyok benne, hogy jól láttam. Ki akarok szaladni oda. Most azonnal. De nem tudom, mit gondolnának rólam akkor, így inkább meg sem moccanok, csak abba a kis ajtórésbe bámulok, hátha meggondolják magukat és a másik irányba fordulnak, hogy újra láthassam Tommot. Csak egyetlen levegővételnyi ideig.
- Rendben - felel valamire Victor, amikor a nő készül elhagyni az irodát. - Mondd nekik, hogy tíz perc és ott leszek.
A hölgy bólint egyet, és visszacsukja az ajtót, elzárva engem annak a lehetőségétől, hogy újra láthassam Tommot. Nem hiszem el, hogy ez történik velem. Miért nem tudott akkor elsétálni a rohadt ajtó előtt, amikor odakint ültem?
- Nos, Mr. Styles - fordul vissza felém Victor. - Sajnálom, de egy másik megbeszélésen várnak hamarosan. Mit szól? Ilyen feltételekkel benne lenne?
- Igen - vágom rá azonnal, egy percig sem gondolkodom rajta. Elvakít a tudat, hogy ha nap mint nap megfordulhatok ebben az épületben, ő is itt lesz. Képtelen vagyok bármi másra gondolni, csak az a töredékmásodperc van a szemem előtt újra és újra és újra… Teljesen elvakítva minden egyébre, és elvéve az összes józan eszem.
- Nagyszerű hír! - csapja össze a tenyerét, és kezet nyújt nekem, majd feláll a karosszékéből, és magához vesz néhány mappát az asztaláról. - A bátyám segíteni fog a szerződésekkel. Semmit ne siessen el, minden olvasson át alaposan, mielőtt aláírja, rendben?
- Természetesen - bólintok, és még mindig extázisban vagyok attól, amit az előbb láttam. Tommo eddig nem volt nekem más, csak egy férfi a telefonom képernyőjén át, akibe teljesen belebolondultam. És most? Megelevenedett előttem az egész. Teljes valójában sétált el az ajtó előtt, és láttam a mosolyát az arcán. Ez egy olyan robbanást idézett elő a szívemben, hogy képtelen vagyok ezek után nem látni őt soha többé. Geraldal maradok a szobában, és oldalról oldalra írok alá minden egyes papírlapot, amit elém tol.
13 Comments
Aranyos Harry! Kiváncsi vagyok, mi lesz ha találkoznak..
VálaszTörlésHamarosan ez elkerülhetetlen lesz. :))
TörlésImááádom 😍😍😍😍
VálaszTörlésAlig várom már hogy személyesen találkozanak, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy akkor mi történik majd😍😍😍 vajon mit gondol majd Louis Harryről?
Várom a folytatást ❤️
Nagyon jó író vagy csak így tovább 😘
Nagyon örülök! :))
TörlésÉs köszönöm, hogy írtál, meg amit írtál. Kedves vagy! :) A találkozás mindenképp érdekes lesz, nem egy hétköznapi pillanat. :P :))
Mire nem késztet a szerelem? Vagy inkább az őrült vágy?
VálaszTörlésHarry baba veszélyes mutatványba kezd, alig kinőve a baba korból.
Maszkban, tök pucéran, profi világítással... Megnézném! Khm... Nem vagyok perverz, kicsit sem. 😄
De még csak 16 éves!! Atya ég!
Egyébként Harry elég határozott jellemnek tűnik, és mindenek felett bátor is.
Az első találkozás... Ki tudja. Bármilyen lehet. De ami biztos tűzijáték szerű élményt várok. 😄
Pussz 😘 😘 😘
Szerelem ez? Ki tudja... Ő ezt hiszi, és mi is ezt hittük amikor gyerekek voltunk, nem? Én azt hittem évekig, hogy szerelmes voltam Brian Molkoba általánosban. :D Lehet az is voltam. A fenébe, mi történhet ilyenkor a tini agyban? Az viszont biztos, hogy képes minket kifordítani önmagunkból. Lásd Harry őrületét.
TörlésJaja, én is mindig így vagyok ezzel... Ne! Nem! 16! Nem nézném meg! Hahaha... :D
Tűzijáték? Meglátjuk. :))) Ez a történet nem egy átlagos szerelmi történet lesz, de erre gondolom már rájöttetek. :) Kíváncsi vagyok mit fogtok szólni hozzá. :))
Imádlak, puszii!
Hát, Hazz most jó nagy hülyeséget csináltál azt be kell valljuk. *elhúzza az ajkát*
VálaszTörlésAmúgy isteni lett. 😍 Szokás szerint imádtam olvasni. 😉😍
Hmm, azért izgatott vagyok, hogy milyen lesz Harrynek ott dolgozni. Remélem Louival is fog találkozni majd. Biztos felejthetetlen lesz. 😁😍
Nagyon, sőt eszméletlenül kurva jól írsz. Teljesen magával ragad a történetet, kikapcsolok közben ott vagyok, s látom, hallom érzem az illatukat. Mennyei. 😍
Igen, Harry kedves kis naiv fiúcska. HDawn tudja, hogy néha mennyire sajnáltam őt, amikor ezekről írtam. :D Mert nem érti igazán most még, de olyan rossz dolgot csinál.
TörlésFelejthetetlen? Louisval biztosan mindig felejthetetlen találkozni. :P :D
Nagyon, sőt kurvára hálás vagyok, amiért ilyen kedveseket, lelkesítőket, és támogató kommenteket írsz. Iszonyú jól esik! :))
Imádat, amiért mindig itt vagy!
Puszillak!
Egy kicsit lemaradtam mert vizsgák voltak és olyankor nincs szórakozás. De mindenen túl vagyok és végre ez volt a jutalmam szerintem. Nagyon szeretem ezt a történetet. Magával ragadóan írod meg és hihetetlenül komoly mondanivalója van azon túl hogy még élvezed is mert vicces, fordulatos, szeretnivaló karakterekkel. Nagyon várom a folytatást!:)
VálaszTörlésRemélem a vizsgák jól sikerültek, és örülök, hogy itt vagyok. :) Az pedig, hogy jutalomnak kezeled az írásaim, igazán hízelgő. :))
TörlésKöszönöm, hogy értékeled, és élvezed is. :)
Pici Harry... miután meglátta Tommot, nem nagyon kellett noszogatni :D
VálaszTörlésPici Harry annyira naiv... Annyira rossz... Reméljük, majd megjön az esze... Vagy valami :D
TörlésSzijjjja!(sztok)XDDD
VálaszTörlésJajjjjjj most utállak XDDD na jó nem!
Teljesen kifogtátok a szelet az UTÁLJUK Kevint mozgalmam vitorlájából.
Puff adtatok egy tök egyértelmű, kézenfekvő magyarázatot.....és még grátisz meg is sajnáltattátok velem. Az az apró hezitálás, nézés törlés előtt mindent elmond. (most forgatom a szemem)Megint varázsoltál! Összegyúrtad a teóriáimat. XDD
Még a végén a Live szekcióban Kev lesz a legnagyobb előfizetője Hnak. XDDD
Bakker ez egy néha kevésbé színvonalas, vagy csak inkább nevezzük ált sulis fogalmazások gyűjtőhelyének, lehetne egy sima fapados sztori egyenes út a szivárványhoz....H Kev hezitálásától megvilágosodik, szemei felragyognak...blabla bla...és egymáséi lesznek örökkön örökké. Kb 100 részben taglalva, mert azért a "haverok" szívnák Kev vérét, míg H szívná Kev egyéb testrészét jobban pornografálva ezen részeket mint ahogy itt történik. Nem állítom, hogy azért ebben nem lenne némi potenciál. XDDD
De térjünk vissza!
Tehát Kevet lehúztátok a listámról. :)
Jajjj az az édes kínokkal, világvégi eseményekkel megáldott, gyönyörűséges TINISZERELEM!!! A mindenre rávevő.....nekem nem most volt már ez a korszak, de azért a Larry láz erőteljesen kihozta a tinidiliteszemet. Amire nincs orvosság, csak az idő, vagy a Larry esetben remélhetőleg az sem. De ezen sorok alapján időt utaztam. Na nem akartam soha pornószínész lenni senki miatt. XDD De annyira megértem és érzem, átérzem most Harry lényét. Értem tetteit. Csak a fejem tudom csóválni, mert mint gyakorló anya NAGYON sokszor mantrázom, hogy MI SEM VOLTUNK KÜLÖNBEK!! Hát ez most ennek a példája. Ki nem látná, hogy ez egy orbitális faszság??? Hát csak a tinik. De hát őszintén...ki nem tett meg csomó mindent ebben a korban egy káprázatos (számodra) fütyiért??? Ha őszinték vagyunk nem sok kéz lenne a levegőben.
Élemedett korban is olvadozok a hangjától, a szemétől.....azt én még mást nem is láttam!!!!!!(Erőteljes reklamációs hangvétel XDD)
A haja, az a haj.....a mostani kép is valami fenomenális.....(ugráló szívecskés szemű emoji)...a haj monológ minden betűjével egyetértek.....szoktam is reklamálni a kopasz férjemnek..XDDD (Bár így nincs bizonyíték arra, hogy miattam hullott e ki vagy nem. XDD)
Kev helyett azért kaptam kettő potenciális jelöltet a listámra.
A kettő újabb sunyi rókát, az ikreket. Nagyon kíváncsi vagyok, de ismerve téged és az angyalkának látszó kisördög tanácsadódat, nem számítok sima útra. Kb mint Zsákos Frodó útja volt. :)
Jajj a rettegett tanár leírása tisztára mint egy karakter a Harry Potterből. Az is Harry csak kicsit más...XDDD Na mindegy egy jó kis szörny tanárt rittyentettetek. :)
Köszönöm ezt is....millió csók!!
(Bocsi, hogy most zúdítom rád.)
Gyö, Lou ég hogy én hogy le vagyok maradva!!!!
U.i.:A KV kortyoló kép....hogy lehet Lou foga oly vakítóan fehér ha mindig teázik vagy KV-zik??? XDD Vagy kell nekem is milyen fogkrémet használ, vagy hetente fehéríttet!!! XDD DE olvasztó még oldalról is!! :)