Mocskos elit - 49.
Sziasztok!
Meghoztam a következő részt, és itt szeretném megragadni az alkalmat arra is, hogy nagyon boldog új évet kívánjak minden egyes lelkes, hűséges olvasómnak! A világot jelenti nekem, hogy itt vagytok velem! <3
Puszi&Pacsi
49. fejezet
Szerencsére a bandának egyre jobban megy, fellépéseket szerveznek, és az első lemez is meglehetősen pozitív fogadtatást kapott. Hamarosan egy kisebb amerikai turnéra indulnak, én pedig nagyon büszke vagyok rájuk. Arra, hogy a barátjuk lehetek. Legalábbis remélem, hogy még annak tekintenek. A stúdió, ahol mindennap dolgoznak Manhattanben van, de Damiano Brooklynban bérel magának egy kis lakást, amióta a legtöbb idejüket New Yorkban töltik. Voltam már itt korábban, aprócska, csak egy konyhával egybekötött nappali, egy zuhanyzós fürdőszoba, és egy akkora háló tartozik hozzá, amibe éppen csak befér egy közepes méretű franciaágy. Mindezt még így is egy vagyonért Dam szerint.
- Éhes vagy? - kérdi, ahogy becsukjuk magunk mögött az ajtót, és lepakolunk minden cuccot a nappali oldalába. - Van egy kis maradék hamburgerhús tegnapról. Megsüthetem magunknak.
- Bármi jól hangzik - sóhajtok fel, és a konyhába indulok Dam után, hogy segítsek neki ha kell, de nem kér belőle, csak leültet a szűkös kis körasztalhoz a helyiség szélében. Nagy vendégfogadásra nem alkalmas, mindössze két szék fér el mellette.
- Amíg én konyhatündérkedek neked, te csiripelj, hogy mi szél hozott ide ezzel a kivert kutya ábrázattal? - sandít rám oldalra, miközben előveszi a műanyag ételes dobozt a hűtőből, és elkezdi összerakni a vacsoránkat. - Ha az a terved, hogy már ennyitől is megsajnállak, jelzem, hogy tévedsz. Még mindig eléggé utállak, szóval több kell a kiskutya szemeknél.
- Először is… Sajnálom - kezdek bele, és tudom, hogy haragszik rám. Látom most is, szörnyen bántam vele, és borzasztó dolgokat vágtam a fejéhez, de nagyon bízom benne, hogy helyre tudom hozni. Hogy elég lesz neki a magyarázatom. Soha nem fogom megbocsátani magamnak, ha a viselkedésem miatt elveszítem Damianót is. - Nagyon sajnálok mindent, amit az arcodba üvöltöttem, mert semmiben sem volt igazam. Hálásnak kellett volna lennem neked azért, mert megpróbáltál értelmet verni a fejembe.
- Na és mi hozta meg ezt a nagy ráébredést? - kérdez vissza egy cseppet gúnyosan, de inkább kíváncsian.
- Mint tudod… Aznap délután lefeküdtem Louis-val.
- Nem sokat tudok róla. Annyit láttam, hogy valami történt, és annak minden bizonyítéka ott díszelgett a hasadon, de ennyi - von vállat. - Úgy érted… Lefeküdtetek? Igazából? Teljesen?
- A legteljesebben - bólintok, Dam pedig egy félmosollyal pillant rám, de már int is, hogy folytassam. - Szóval… Az eléggé összekavarta bennem a dolgokat. Louis jelenléte, közelsége, mindent felzavart bennem, ami addig valahol már leülepedett a mélyben. Újra az a tizenéves srác lettem, aki rajongva szereti őt, de ezúttal mégis más volt, mert többé nem voltak titkaim előtte. Tudta, ki vagyok. Nyílt lapokkal álltunk egymás előtt, és ennek súlya volt. Aztán… Azután is azt hittem, hogy rendben lesz így minden. Nélküled és Louis nélkül. Az járt a fejemben, hogy ott van Zora meg a családja. Zayn, Niall, mi kell ennél több? Gondoltam, talán te is megbékélsz majd valamikor, és nem akarod majd tönkretenni az életem. Istenem, de idióta vagyok…
- Na, hát ebben aztán nem foglak megcáfolni - horkan fel, közben egészen szép húspogácsákat készít, és teszi az olajtól sercegő serpenyőbe. - Ezek szerint megjött az eszed, és ezzel egyidőben… mi? Mindent felborítottál? Lemondtál a vagyonról meg rangról? És akkor most mi lesz?
- Nem tudom - vallom be, mert ez is egy olyan dolog, amit igazából nem gondoltam át, mielőtt megléptem mindent. - Fogalmam sincs, hogy Jamie ezután hajlandó lesz-e megtűrni a cégnél, vagy kirúg a faszba - temetem az arcomat a tenyerembe, és miközben veszek néhány mély levegőt, megérzem Dam kezét a vállamon.
- Nem mindenkinek van egy milliárdos apósjelöltje, aki megoldhatja az egész életét, és mind életben tudunk maradni. Talán nem olyan könnyű minden, mint álmaidban, de Harry, ideje felnőnöd, és megértened, hogyan működik az élet.
- Igen - sóhajtom, és nyelek is egy nagyot Damiano szavaira. Igaza van. Ugyanúgy, ahogy Louis-nak is az volt. Körbenézek az apró brooklyni bérlakásban, és megértem, hogy ez is élet. Dam boldog a saját életében, mert képes megtalálni azokat a dolgokat, amik örömet okoznak neki. Ha elképzelem magam ebben a lakásban Louis-val, boldognak látom magam. Louis… Egyértelműen rá van szükségem. - Vissza akarom szerezni őt.
- Kit? - kérdi Dam szinte rémülten, és egyértelmű, hogy Zora jár a fejében, hisz Jamie-ről beszélgettünk, ezért csak halkan felnevetek.
- Louis-t.
- Nem tudom, Puppet - rázza meg a fejét, miközben visszasétál a tűzhelyhez, hogy megfordítsa a húspogácsákat. - Véresen vagy közepesen?
- Véresen - válaszolom, aztán folytatom. - Elmentem hozzá, mielőtt döntést hoztam és összepakoltam a cuccaimat. Amiket mondott… Azok térítettek észhez.
- Szóval igazat beszéltél, hogy ő az egyetlen személy, aki képes hatni rád - húzza el a száját, ahogy az én még rózsaszínes marhámat a hamburger bucira teszi, a sajátját pedig tovább süti. - Pedig ahogy megjelent az esküvőn, aztán az utolsó sorból végignézte az egészet egyetlen kurva szó nélkül… Eléggé felbaszott. Aztán amit veled művelt, mielőtt lelépett. Amilyen állapotban otthagyott… Nem igazán az a tökéletes és édes srác, mint amilyennek lefestetted.
- Én tettem ilyenné - suttogom, ő pedig egy pillanatra rám néz, aztán folytatja a hamburgerem felépítését. - Sírt… Ma sírva mondta el, hogy tönkretettem mindent, és ennek ellenére még mindig szeret engem. Szerinted egy ilyen után van még esélyem? Visszaszerezhetem valahogy?
- Őszinteséggel - bólint, és amikor az én szendvicsemmel elkészül, szór mellé egy kis chipset a tányérra, és elkezdi a sajátját is. - És azzal, hogy bebizonyítod neki, nem számít semmi más, csak ő. Az, hogy a beszélgetésetek után egyből kitálaltál Zorának, aztán összeszedted a sátorfádat, eléggé jó kezdet.
- Nagyon remélem, Dam - rágom a szám, aztán felkelek, és a tányéromért sétálok, amikor a saját vacsorájával is elkészül, és poharakat vesz elő. - Szükségem van rá.
- De ugye… Nem azért, mert egy újabb lehetőséget látsz benne? - kérdi óvatosan Dam, és rám sem néz közben, csak kimászik a nyitott ablakon át a hamis teraszra. A lakásnak nincs valódi erkélye, csak a tűzlépcsőhöz tartozó, ahova egyébként nem szabadna kimennünk csak úgy, de ez egyik new yorkit se szokta érdekelni. Letelepszünk a falnak támasztva a hátunkat, és magunk mellé tesszük a kólával töltött poharainkat. Már jócskán sötét van odakint, eléggé késő este, ezért tökéletesen belátunk a mellettünk lévő ház lámpafényes ablakain. Családok tévéznek, vagy szintén vacsoráznak. Dam a combjára teszi a tányérját, és evés előtt még rágyújt. Aztán utána is rá fog, már pontosan tudom. - Szóval… Nem csak azt látod benne, hogy ő is egy lehetőség, ugye? Kérlek, mondd, hogy nem!
- Soha nem használnám Louis-t - vágom rá azonnal, és beleharapok a burgerembe. - Soha nem tenném. Szeretem őt, minden sejtemmel. Azt hittem, már nem így van, hogy már jól vagyok…
- Ugyan, kérlek! - nevet fel Damiano, miközben kifúj egy nagy adag füstöt. - Egyetlen pillanatra sem szűntél meg szeretni őt, ezt tökéletesen láttam.
- Tényleg?
- Lehet, hogy te nem vetted észre, és tényleg hittél magadnak, de bízz bennem.
- Bízom.
- Na szóval? Hogyan tovább? - kérdi meg újra, valójában csak kényszerítve arra, hogy gondolkodjak rajta.
- Apám meghalt - mondom ki, de még én is hallom, mennyire színtelen hangon.
- Mi?!
- Nyugi, ez… Tudod, hogy nem taszít padlóra.
- Tudom, de… akkor is - motyogja, aztán elnyomja a cigijét az ablakpárkányon pihenő hamutartóban. - Sajnálom. Vagy mi…
- Köszi. Vagy mi… - lököm oldalba, aztán megint csak felsóhajtok, és a vállára hajtom a fejem. - Először is, nagyon bízom abban, hogy megbocsátasz, amiért egy vadbarom voltam. Te vagy a legjobb barátom, és kívánni se tudnék jobbat.
- Nem teszi meg Zayn vagy Niall? - kérdez vissza gúnyosan.
- Ők is jó barátok, Zayn egykor a legjobb volt, de… Nem, Damiano - emelem fel a fejem, hogy a szemébe nézzek, ahogy ő is felém fordult. - Senki sem érhet a nyomodba.
- Nyalizós - simít az arcomra, aztán megcsókol. Olyan Damhez méltó baráti puszival. - Ha nem épp az előbb mondtad volna, hogy tervezed visszaszerezni szép szemed fényét, talán kényszerítenélek, hogy bizonyítsd be, mennyire sajnálod.
- Ha nem akarnám kétségbeesetten visszakapni Louis-t, meg is tenném - vigyorgok rá, és végül mindketten eszünk tovább. - Holnap hazamegyek, beszélnem kell a családdal. Van még elég pénzem ahhoz, hogy kifizessem a temetést, aztán… Nem tudom. Talán beszállok a családi vállalkozásba. Fogalmam sincs. De találnom kell valami munkát. És ha ez megvan, akkor… Újra el kell mennem Louis-hoz. Muszáj beszélnem vele. És ha kell, könyörögnöm, hogy adjon csak egyetlen egy, ténylegesen utolsó esélyt.
- Szerinted fog?
- Nem hiszem - rázom a fejem egy falat marhahúson rágódva. - De meg kell próbálnom, mert azzal nem veszíthetek semmit. Anélkül pedig nem tudom meg, nem igaz?
- De, igaz.
Természetesen igazam volt. Azután is rágyújt, hogy megettünk mindent, majd még legalább ötször, amíg idekint ülünk és beszélgetünk mindenről. Már éjfél is elmúlik, mire becuccolunk a konyhába, és amíg én elmosogatok, addig Dam eltűnik a hálóban.
- Csak hogy ne érezd, minden rendben van, és egy perc alatt felejtek, mint egy ostoba aranyhal, ma este alhatsz a kanapén - közli, ahogy visszatér egy halom ágyneművel a kezében. Szépen letakarja az ezeréves heverőt egy lepedővel, aztán rádobja a párnát és a takarót. - Aztán majd meglátjuk jól viselkedsz-e, és talán kaphatsz belépőt a szobámba.
- Értettem, Master - mosolygok rá a konyhából, de ő csak a fejét rázza, ahogy felém sétál, ad egy puszit az arcomra, aztán hátat fordít és integet a háta mögött.
- Hízelegj csak, nem árt meg. Jó éjt, Puppet!
***
Anya nagyjából a kedvenc gyerekeként bánik velem azóta, hogy odaadtam neki a pénzt, amiből egy eléggé szép temetést rendezhet. Úgy csinált, mintha szomorú lenne, amiért nem haza költözöm addig, amíg nem igazán van hova mennem. Természetesen nemet mondtam erre, mert egyfelől nincs is hova beköltöznöm, Aria és Wyatt még mindig ugyanabban a szobában laknak, meg persze anyám is, szóval nem, határozottan nem akartam ezt. Inkább maradok Dammel. Azt viszont megígértem, hogy a temetést kézben tartom, mert tudom, hogy rajtam kívül mindenki eléggé maga alatt lesz, főleg anya.
Szóval kora reggel idejöttem, hogy intézzem a dolgokat, elfuvarozzam az egész családomat a temetésre, aztán vissza is vigyem őket a házba. Néhány családi barát és szomszéd is átjött egy egészen velős halotti torra, amire anya napokig készült. Valahogy én az első pillanattól kezdve semmi mást nem éreztem, csak dühöt, még mindig, annak ellenére is, hogy próbáltam tényleg mindent egy kicsit más perspektívából nézni.
- Rettenetesen hosszú nap volt… - zuhan le anya a kanapéra, miután az utolsó vendég is hazament. - És még nincs vége, szeretnék beszélni veletek.
- Miről? - kérdi Mateo, és mind besétálunk a nappaliba, csatlakozunk anyához, miközben ő előre hajol az asztalra készített mappához. - Biztos, hogy most kell ezt anya? Bármi is ez. Szerintem ráér még egy kicsit.
- Ez apátok hagyatéka felétek, és nekem is fontos, hogy megkapjátok - magyarázza tovább, aztán Mateo kezébe adja a mappát. Fogalmam sincs mégis mit hagyhat ránk, ha egyszer nem volt az égvilágon semmije. Kivéve a burgerezőt. Ez az egyetlen tippem.
- Oké, én lemondok róla - adja tovább a papírokat Wyattnek, aki éppen átolvassa.
- Miért? - néz anya meglepetten Mateora, nyilván tudja, mi áll az iratokon.
- Mert van munkahelyem, amit szeretek, és egyáltalán nem érzem, hogy lenne plusz energiám a burgerezőhöz, és azt is tudjuk, hogy csak félig a miénk, mert apa eladta a felét valami idegennek - darálja el egyértelműen az álláspontját Mateo, anya pedig nem is mond rá semmit. Rám pillant ugyan, de aztán inkább Wyattre figyel. - Szóval nem akarom még ezt is a nyakamba, ezt a kemény 12,5% tulajdont. Félek inkább a pénzt vinné, mint hozná.
- Én is egyetértek - mondja halkan Wyatt, mert látom, hogy nem akarja megsérteni anyát, de az alapján a magyarázat alapján, amit Mateo mondott, még inkább megértem Wyatt döntését, akinek az állapota évről évre romlik, és nem igazán tudja már egyedül ellátni sem magát. Megértem, hogy nem szeretné még ezt a terhet is magára venni, mert hát… El tudom képzelni, mégis milyen helyzetek uralkodhatnak abban a burgerezőben ma. Már négy éve is csak egy szeméttelep volt. Akárki is vette meg a másik felét, kétlem, hogy fellendítették volna. Akkor anyának lett volna pénze arra, hogy eltemesse apát. - Lemondok róla, mert nem hiszem, hogy érdemben részt tudnék venni bármiben is. Nem igazán értek az üzlethez, és mi mást tudnék csinálni?
- Aria? - néz anya a húgunkra, aki csak a száját rágja. - Tudom, hogy milyen terveid vannak, de…
- Nem tudom, anyu… - rázza a fejét a már egészen tipikus tinédzserré cseperedett húgom. - Tényleg Kaliforniába akarok fősulira menni, és… Nagyon szeretném csak érted megtartani, de apának több adóssága van ebben az üzletben, mint haszna. Folyamatosan az üzlettársa segítette ki, és húzott ki minket is a szarból, cserébe apa éjjel-nappal dolgozott. Szerintem a legjobb döntés az lenne, ha eladnánk az egészet. Talán a pasi megvenné a másik 50%-ot is, mit gondolsz?
- Nem tudom, hogy megvenné-e - rázza a fejét anyu egészen elkeseredetten. - Szerintem már így is túl sok pénzt és energiát tett ebbe a vállalkozásba. Talán ő is ki akar szállni ezután… És csak eladni az egészet. - Anya teljesen maga alatt van, annyira, amennyire talán még soha nem láttam, és képtelen vagyok végignézni, ahogy tényleg az utolsó falat apáról is le kell mondania, amit most a burgerező jelképez.
- Én megtartom - jelentem ki, amivel mindenkit meglepek magam körül, még anyát is. - Nem tudom, ki vette meg, majd vele is beszélek, ha túl vagyok minden elintéznivalón Zorával, de aztán megpróbálok utánajárni, hogy mégis mit lehet kihozni ebből az üzletből. Nem mondok le róla, anya, rendben? És őszintén… Nekem is munkára lesz szükségem, mert Zora hívásából eléggé biztos vagyok abban, hogy Jamie nem csak pillanatnyilag, de egyáltalán nem akar velem dolgozni. Szóval, én megpróbálnék kezdeni valamit a burgerezővel, ha ti nem.
- Ez csodálatosan hangzik, Harry - érzékenyül el anya, pedig nem várok semmilyen hálálkodást vagy akármit. Többnyire tényleg magamért teszem, és persze Louis-ért. Ezt is felmutathatom majd neki, mint bizonyítékot, hogy jó útra tértem. Igyekszem, és próbálkozom változni, még ha néha vannak is olyan pillanataim, amikor azt érzem, hogy ez nem fog menni, hogy megint a könnyebb utat akarom választani, mert gyenge szar vagyok. Damiano sokszor rángat vissza, és próbálja a fejembe verni, hogy ez nem igaz. - Fogalmad sincs, mennyire örülök ennek.
- Nem, tényleg… Nem tudom, hogy sikerülni fog-e, hogy alkalmas vagyok-e ilyen munkára, de… - emelem magam elé mindkét kezem, hogy ellenkezzek. - Megpróbálom.
- Akkor öcsi, tied az egész családi business - vigyorog rám Mateo, Wyatt pedig felém nyújtja a burgerező papírjait, de bele se nézek, csak becsukom a mappát és az asztalra teszem. Tényleg csak a rövid életű házasságom lerendezése után akarom beleásni magam. Az pedig holnap lesz, szóval egyébként sincs sok időm felkészülni rá. Ma délelőtt hívott Zora, hogy holnap délután találkozzunk a lakásban, és hozzam az ügyvédemet is. Ami nincs, szóval egyelőre még csak reménykedem benne, hogy nem is lesz rá szükségem. Úgysem akarok harcolni semmilyen ingóságért vagy akármiért. - De egy család vagyunk, itt vagyunk, ha elakadsz, oké?
- Oké.
- Na és, öcsi - sóhajt fel Mateo, ahogy leül az egyik kanapé szélére, közvetlenül Aria mellé. - Mi a helyzet Zorával? Tényleg menthetetlen a dolog? Basszus, még csak most vetted el.
- Hiba volt elvennem - felelem szűkszavúan. Nem számítottam rá, hogy elő fogjuk venni a szarba ment házasságom történetét is ma este, pedig gondolhattam volna. Mindenkinek csak futólag, néhány mondatban számoltam be arról, hogy ennyi volt. Louis-ról pedig persze semmit sem mondtam. Egyfelől anya miatt, és mert amikor rá gondoltam, élénken élt bennem a pillanat, amikor apa megvert, anya pedig végignézte, másfelől, mert én sem tudom, mi lesz, talán semmi. Akkor meg, miért számoljak be mindenről? - Túl későn tértem észhez, de a lényeg, hogy nem szerettem őt. Nem úgy, ahogy megérdemelné. Pedig megpróbáltam. Nagyon akartam ezt a házasságot.
- Csak aztán rájöttél, hogy csak üzlet lenne - jegyzi meg Wyatt, amivel egyfelől meglep egy kicsit, másfelől örülök is, hogy kimondta. Bár azt sajnálom, hogy látják, ismerik ezt az oldalamat.
- És arra is, hogy nem tudnék így leélni egy életet, hiába ígért milliókat - vonok vállat, aztán elkapom Aria büszke mosolyát. Faggatnak még egy kicsit, hogy hol lakom most pontosan, mik a terveim és hasonlók, én pedig elmondom nekik, hogy megpróbálok mocskos játszmák nélkül élni, még ha ez nem is juttat az elit rétegbe. Őszintén meg akarom próbálni.
2 Comments
Sziaa
VálaszTörlésNeked is Nagyon Boldog Új Évet.🎉🥰 Kívánok minden szépet és jót. Hogy minden álmod teljesüljön.❤️
A részt pedig imádtam, mint mindig.
Damiano a legjobb barát. Annyira szeretem. És úgy örülök, hogy a banda egyre jobb és jobb. Imádom őket😍
Tetszett, hogy Dam azért ismertette Harryvel, hogy nincs minden elfeljtve, de ettől függetlenül ott van neki. Tényleg nagyon nagyon örülök, hogy az élet összesodorta Damianoval. A legjobb dolog volt. Szüksége volt Harrynek az egy ilyen jó barátra.
"Talán nem olyan könnyű minden, mint álmaidban, de Harry, ideje felnőnöd, és megértened, hogyan működik az élet." ❤️
"És azzal, hogy bebizonyítod neki, nem számít semmi más, csak ő. Az, hogy a beszélgetésetek után egyből kitálaltál Zorának, aztán összeszedted a sátorfádat, eléggé jó kezdet." Biztos lesz esélye, csak innentől tényleg őszintének kell lennie mindenben és megmutatni neki, hogy változott. Hogy csakis ő számít neki. ❤️ Menni fog Harry. Már most nagyon jó úton haladsz.
Még mindig szívettörő, mikor azt olvasom, hogy Louis Harry miatt lett ilyen...
"Egyetlen pillanatra sem szűntél meg szeretni őt, ezt tökéletesen láttam." 💙💚
"- Először is, nagyon bízom abban, hogy megbocsátasz, amiért egy vadbarom voltam. Te vagy a legjobb barátom, és kívánni se tudnék jobbat." ❤️
Amúgy szerintem se érhet fel senki Damhoz barátság terén, pedig Zaynt is nagyon szerettem Harry mellett.
Örülök annak, hogy vissza akarja szeretni Louist Harry. Nagyon kell már ez nekik és nekünk is. Be fogja tudni bizonyítani hogy számára Lou a minden.
"- Csak hogy ne érezd, minden rendben van, és egy perc alatt felejtek, mint egy ostoba aranyhal, ma este alhatsz a kanapén -" Imádom ezt a pasit😂❤️ És jól teszi, hogy nem engedi azonnal az ágyába. Hadd teperjen kicsit Harry😂
Tetszik az ötlet, hogy Harry meg akarja tartani a burgerezőt. Biztos vagyok benne, hogy ki tudna hozni belőle valamit. És jó, hogy magáért meg Louisért teszi ezt.
Azért belenézhetett volna a burgerező papírjaiba csak mondom😏😂
"- És arra is, hogy nem tudnék így leélni egy életet, hiába ígért milliókat - " Köszönöm. Végre.
"én pedig elmondom nekik, hogy megpróbálok mocskos játszmák nélkül élni, még ha ez nem is juttat az elit rétegbe. Őszintén meg akarom próbálni."
Büszke vagyok Harryre, hogy végre tényleg megvilágosult. Hogy látja mi a fontosabb. Biztos vagyok benne hogy menni fog neki minden is. ❤️
Köszönöm!
Ui. Dreamy Girl voltam.
Szia!
VálaszTörlésBoldogságban Békességben Szeretetben Egészségben Teljes Sikerekben Gazdag Új Esztendőt Kívánok Neked!
Harry hajrá csak előre! Úgy örülök, hogy kezd kitisztulni a szemed...és helyre rázódni az eszed..
Nem lehet mos könnyű otthon lenni, de ezen a têren le a kalappal elég szépen veszed az akadályt. Wayatt... (mondtam, hogy emlêkeztetsz egy nagyon jó barátomra...Ő már azóta nyugovóra tért és fentről örködik. (Nem azért irtam, hogy elszomorítsalak..) remêlem még sokáig a családod körében lehetsz. Matteo teljesen ésszerű döntês. Aria ...sok sikert a tovább tanuláshoz.
Harry kíváncsi leszek a válásra...
És az arcodra mikor megnêzed a burgerező papírjait. És utánna jársz a dolgoknak . Szurkolok, hogy sikerüljön Louval együtt lenni, de őszintén szólva örülök, hogy küzdened kell.
Dam ..jó barát vagy!!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a részt is olvashattam!