Mocskos elit - 50.
Sziasztok!
Hát... Sokan már kommentben találgattatok, és eszetekbe jutott ez az eshetőség. Igazatok lett, *kínos nevetgélés*, azért ne gyertek utánam vasvillával. Inkább mondjátok el, hogy most mindezek után mit gondoltok, hogyan lesznek a dolgok? Istenem... 50. rész. Ez azért nagyon emotional pillanat, mert nincs 60. szóval hamarosan a történet végéhez fogunk érni. Na de... Az még picit odébb van, addig is... Hagyjatok nyomot!
Puszi&Pacsi
50. fejezet
Nem mondanám, hogy nyugodt utam volt egészen idáig, sokkal inkább, hogy felzabál az ideg, de túl kell esnem ezen a napon. Muszáj. Ezután nem kell többet a Dimon család szemébe néznem, csak ezt a napot éljem túl.
Nagy levegőt kell vennem, ahogy beszállok a liftbe, és elindulok az egykori lakásom felé. Ami valójában soha nem volt az enyém, és ezzel talán tudat alatt tisztában is voltam. A testem nem akar engedelmeskedni, mert amint megérkezem az emeletre, alig tudok kiszállni a liftből, és minden lépés egy örökkévalóságnak tűnik a bejárati ajtóig. Amikor már ott vagyok, előtte állok, lehunyom a szemem, és csak belélegzem a folyosó friss, tiszta levegőjét, aztán lassan bekopogok.
- Szia, gyere be! - tárja ki előttem az ajtót Zora, és bár nagyjából az egész családra számítottam, csak ő van itt, az ügyvédjük és persze Jamie.
- Szia - köszönök neki halkan, és legszívesebben megölelném, már csak azért is, mert ennyire higgadtan és megértően kezel mindent, de nem merészkedek addig, egyszerűen csak állok mellette és várom, hogy mit kér tőlem. - Hogy vagy?
- Szörnyű kérdés a mi helyzetünkben - húzza fel a szemöldökét, aztán beljebb is invitál, mindenki az étkezőasztalt üli körbe.
- Dr. Mason Coleman vagyok - nyújtja felém a kezét a nagyjából a szüleimmel egyidős ügyvéd, tiszteletteljesen még fel is áll hozzá, aztán a nyakkendőjét lesimítva visszaül a székére. - Örvendek!
- Harry Styles - bólintok, és én is leülök az egyik szabad székre, hogy elkezdhessük ezt az előre is nagyon kellemetlennek ígérkező beszélgetést.
- A jogi képviselőjére várunk még? - néz rám Coleman, én pedig egy kicsit zavarba jövök, hogy csak egymagam jöttem.
- Nem én... Magamat képviselem - jelentem ki, és Zora meg Jamie is úgy néznek rám, mintha valami világi idióta lennék emiatt. Talán az is vagyok, most hirtelen én is így gondolom, de nem éreztem, hogy egy egyszerű házasság érvénytelenítési aláíráshoz szükséges lenne kifizetnem többszáz dollárt a jelenléte miatt.
- Rendben, akkor azt hiszem, kezdhetjük is - néz rám az ügyvéd, és az asztalra készített egyik köteg papírhoz nyúl, rajta sárga és zöld jelölőkkel. - Tehát a házasság törvényesen létrejött, és ügyfelem azt szeretné, ha az önök közötti házasság felbontása közös megegyezéssel történne meg. Ehhez előkészítettem az egyezség tervezetet, amelyet aláírás után benyújthatunk jóváhagyásra a bírósághoz.
- Igen - válaszolom egyből, de nem is merek mást nézni az ügyvéden és a papírokon kívül. - Várjon... Válás? Azt hittem, egyszerű érvénytelenítésről van szó.
- Mint ahogy az előbb elmondtam, az önök házassága törvényesen jött létre, így az érvénytelenítés nem lehetséges.
- Biztosan nincs semmilyen más mód arra, hogy ne kelljen bíróságra mennünk? - kérdezek vissza bizakodva, hátha mégis találhatunk egy kiskaput.
- Nem gondolod, hogy mi már végigjártuk ezt a kérdéskört? - förmed rám Jamie. - Nekünk is egyszerűbb lenne, ha csak megszabadulhatnánk tőled egy aláírással.
- Ha hallani szeretné, akkor rendben van, nagyapa - állítja le Zora Jamie-t, nagy meglepetésemre egyébként. - A helyében én is ezt tenném, főleg, hogy nincs ügyvédje.
- Nem, rendben van - rázom meg a fejem. - Ha azt mondjátok, esélytelen, akkor elhiszem. Szóval rendes válás lesz? Tárgyalásra kell majd mennünk?
- Ha aláírja az általam megfogalmazott, és az ön és ügyfelem akaratát tartalmazó egyezség-tervezetet, akkor a bíróság jóvá fogja hagyni - próbál megnyugtatni Coleman. - További tárgyalásra majd csak a vagyonmegosztási javaslat benyújtása után lesz szükség.
- Rendben - sóhajtok fel, mert egyáltalán nem erre számítottam. Több alkalommal kell bíróságra mennem ezért, pedig azt hittem, egyetlen aláírással megoldható lesz ez az ügy. Alig három kurva hét házasságról beszélünk!
- A gyerek...
- Várj, ez... - szólal meg Zora hirtelen, én pedig egészen összezavarodok attól, ahogy félbeszakítja az ügyvédet. Attól meg még jobban, ahogy Coleman kezdte a mondatát. - Még nem tudsz róla, Harry, de... - vesz egy mély levegőt Zora, aztán kinyit egy kisebb mappát, amit eddig maga mellett tartott, majd elém csúsztatja.
- Mi ez? - szólalok meg rekedt hangon, kiszáradt torokkal.
- Az ott... Néhány orvosi lelet és ultrahang képek - magyarázza meg az amúgy egyértelműt, de én teljesen el vagyok veszve, mert... Azt hiszem, sokkos állapotba kerültem, vagy nem tudom. De nem vagyok jól. - Babát várok. Most lépek a harmadik hónapba. Szóval... Jóval az elcsesződött esküvőnk és a félrekúrásod előtt fogant.
- Ez... valami vicc, ugye? - ver le a víz, és érzem, hogy egyre nehezebben kapok levegőt. Lehetetlen, ez... Oké, ez nem lehetetlen, mert rendszeresen lefeküdtünk, de mégis... - Védekeztünk... Mi... Komolyan beszélsz, Zora?
- Ugorhatnánk tovább? Neked ezzel... - kezdi Jamie unott hangon, de ez most nem az a pillanat.
- Nem, kurvára nem ugorhatnánk tovább! - csattanok fel, sőt, ki is kell mennem a konyhába egy pohár vízért, de ez is csak alibi, hogy mozoghassak, hogy csinálhassak bármi mást, mint csak itt ülök.
- Épp most tudta meg, hogy apa lesz, adjatok már neki legalább egy percet! - hallom Zora feszült hangját is kintről, nemsokkal később pedig már előttem áll a konyhában.
- Jól vagy?
- Nem - rázom meg a fejem teljes önkívületben.
- Én sem voltam jól - vallja be, összefűzi a kezét a mellkasa előtt, és nekidől a pultnak. Nem néz rám, miközben beszél. - Emlékszel, már az esküvő előtti hetekben is volt olyan, hogy étvágytalan voltam, vagy túl sokat akartam enni, de arra fogtam, hogy ideje menstruálnom, fel se tűnt, hogy már addigra is mennyit késett. Teljesen lefoglalt az esküvő és a szervezés. Aztán... miután elmentél. Nem volt valami nyugodt éjszakám, nem is aludtam szinte. Másnap reggel rosszul voltam. De az idegre fogtam. Azóta se vagyok rosszul reggelente, viszont egyre furcsábban éreztem magam. Fáradtnak. Aztán ahogy arra gondoltam, talán ideje megjönnie, összeállt, hogy észre se vettem... Ott volt a majdnem két hónapja vett doboz tampon a szekrényben. Bontatlanul.
- Bassza meg... - suttogom, és vele szembe a másik pultra támaszkodom én is.
- Azonnal hívtam Amyt, hogy azt hiszem, baj van, és jöjjön át - utal a legjobb barátnőjére. - Idefelé hozott nekem három tesztet is. Remegő kézzel csináltam meg mindet. Nem is bíztam csak egyre a dolgot. Aztán amikor mindhárom pozitívat mutatott, a padlón zokogtam Amy ölében. Szerintem órákig nem tértem magamhoz. De az biztos, hogy addig fel sem fogtam, amíg el nem mentem az orvoshoz, ahol láttam őt a képernyőn.
- Mi lesz most? - nézek a szemébe, nem is tudom miben reménykedve. Bármilyen megnyugtatóban.
- Ha most előállsz valami olyan idiótasággal, hogy velem maradsz emiatt, és próbáljuk meg újra, akkor kilöklek a tizenkettedikről - jelenti ki, és ezen normálisan valószínűleg nevetnék vagy minimum mosolyognék, most mégsem megy. A számat rágva nézek rá. - Megtartom, az abortusz eszembe sem jutott. De nem kötelezlek semmire. Sőt, a legjobb lenne, ha lemondanál minden apai kötelezettségedről, vagy...
- Nem akarlak ennyire cserben hagyni - szakítom félbe, de csak a fejét rázza.
- Nem akarok osztott felügyeletet, vagy ilyenek. Nyugalomban akarom nevelni. Hacsak nem csinálsz őrültséget, törvényileg nem tilthatom el tőled, nem is akarom, de... Azt sem, hogy kétlaki legyen. Kérlek, ne állj ki ellenem ebben a kérdésben, Harry!
- Nem fogok, csak... Legmerészebb álmomban sem számítottam erre a mai találkozónkon, ez...
- Őrület, tudom - fejezi be egyféleképpen a mondatomat. - De ez van, és ki kell találnunk a módot, ahogy mindenki a legkevésbé fog sérülni ebben a történetben.
- Igen.
- Menjünk vissza - kéri, én pedig csak bólogatok, és követem őt, továbbra is a kezemben tartva a pohár vizet. - Folytathatjuk.
- A magzat jövőjét illetően is meg kell beszélnünk néhány dolgot - szólal meg az ügyvéd, miután mind újra jelen vagyunk. - A bíróság automatikusan az anyának ítéli a felügyeleti jogot, az egyezségben pedig mi is az édesanyát kérjük a bíróságtól, hogy jogosítsa fel a szülői felügyelet gyakorlására.
- Én... - kezdem, mert nem vagyok jól. Kellett volna az a rohadt ügyvéd, mert nem tudom, mit csinálok. Nem tudom, mit kellene csinálnom.
- Harry, kérlek, ne nehezítsd meg! - rángat ki a gondolataim közül Zora kezdetlegesen dühös hangja.
- Már így is épp eleget tettél! Nem hagyom, hogy tönkretedd ennek a kisgyereknek az életét! - förmed rám Jamie is, mire csak megrázom a fejem.
- Mi van, ha beleegyezek ebbe? - nézek az ügyvédre. - Attól még láthatom őt, ismerhetem? Az apja maradok?
- Ön a gyermek apja, tehát az ön nevét viseli, az egyezségben szabályozott módon kapcsolatot is tarthat a gyerekkel, de az édesanya lesz a törvényes képviselő, ő a gyerek szülői felügyeletére feljogosított egyetlen szülője, minden fontos döntést a gyermekkel kapcsolatban kizárólag ő hozhat meg - bólint, ismertetve a részleteket, hogy is néz ki a dolog. - Ettől függetlenül kérhet gyakoribb kapcsolattartást, elviheti nyaralni, jelen lehet a fociedzésén, vagy balett előadásán, mindezt az anya beleegyezésével. Ha az édesanyával történik valami olyan, amely miatt nem tudja a gyermek személyes gondozását, felügyeletét, képviseletét kellően ellátni, az ön szülői felügyeleti joga automatikusan feléled.
- Értem.
- Minden ehhez kapcsolódó nyomtatványt ebben a stócban talál - tol közelebb hozzám egy adag papírt. - Kérem olvassa át, és a zölddel jelölt részeken írja alá.
- Rendben - lehelem, aztán elkezdem olvasni az iratokat, de semmit se fogok fel belőle. Csak arra tudok gondolni, hogy ez képtelenség. Hogy nem történhet meg pont velem. Hogy mennyire kell szerencsétlennek lenni ahhoz, hogy egy ilyen kibaszott helyzetbe kerüljek, aztán persze megértem. Hogyne érteném... Szépen lassan mindent visszakapok a sorstól. Kihasználtam Zorát, most pedig megfizetek érte. Ennek ellenére is képtelen vagyok felfogni. Amikor a végére érek a vagy nyolc oldalas irattömegnek, mindenhol aláírom, ahol zöld jelölő van.
- Köszönöm. - Oldalra nézek Zorára a háláját hallva, és persze tudom, hogy ez volt a legjobb lépés, mégis elönt a félelem és a rossz érzés. Az a gyerek még meg sem született, de mi már helyette döntjük el, mi a jó neki... Ha tehetnék, valószínűleg egyetlen tollvonással el is tiltanák tőlem, a nevemet sem viselné, mert valószínűleg szégyenként élik meg az egészet. Ez mind leolvasható Jamie arcáról. És pontosan ilyen a manhattani elit, ahova olyan mocskosul tartozni akartam. Nem számít, mit akar majd a gyerek, a sorsa már akkor megpecsételődik, amikor beleszületik a Dimon családba, és itt leszek én, aki semmit sem tehet majd érte. Akitől azt várják, hogy inkább majd maradjon is ki ebből az egészből, mert csak ront az összképen. Soha nem tartoztam ide. Mindenkinek igaza volt, mert soha, egyetlen percig sem voltam része a manhattani elitnek, csak azt hittem, hogy így van. Most pedig, mint egy betegség, amit a szervezet kilök magából, én sem vagyok többé szívesen látott vendég a köreikben. Ebben az elitben hagyom azt az ártatlan gyereket, és emiatt nagyon rosszul érzem magam.
- Ez pedig a vagyonmegosztási javaslat, amelyet a válás kimondása után nyújtunk be a bíróságra - tol Coleman egy újabb adag papírt felém. - Írja alá, kérem, minden zöld jelölésnél.
Persze, elkezdem átolvasni, tudom, hogy jobb, ha valamennyire észnél vagyok, de nem vagyok. Nagyjából minden harmadik mondat jut el az agyamig. Annyi biztos, hogy Zora nem is próbált meg húzódozni az ajánlatom miatt, minden ingóság és ingatlan, ami a kettőnk nevén van, a válás után kizárólag az övé. Ezeket a papírokat már sokkal könnyebb aláírnom. Nem is éreztem volna jól magam, ha bármit is elveszek, vagy magammal viszek, amihez már előtte se volt közöm, vagy nem én dolgoztam meg érte.
- Legalább együttműködtél - morogja Jamie, aztán újra az ügyvéd veszi át a szót.
- A aktuális hivatalos lakcímére fogja megkapni a bírósági idézést - pakolja el a papírokat Coleman. - Ezeket a nyomtatványokat itt hagyom, nézze át alaposan. Megjelöltem, hogy az önök esetét tekintve milyen mértékű éves házastársi és gyerektartást szabhat ki a bíró. A házastársi tartást a válás kimondasától kell majd fizetnie, a gyerektartást pedig a gyermek születésétől számítottan. Tehát jelen pillanatban az első kötelezettsége lesz megjelenni a bírósági tárgyaláson. Van esetleg bármilyen kérdése?
- Nem, azt hiszem, nincs - rázom meg a fejem, mire az ügyvéd minden mappát az aktatáskájába pakol, és a kezét nyújtja felém. Természetesen viszonzom, de teljesen zavartan.
- Kikísérlek, Mason - int neki kedvesen Zora, és így maradok kettesben Jamie-vel. Ez csak akkor válik egészen világossá, amikor komótosan kihúzza a mellettem lévő széket, és leül rá.
- Gondoltam nem árt tudnod, hogy nagyon hálás lehetsz Zorának.
- Az vagyok, mindenért - felelem egyből, ő viszont leint, mintha azt mondaná, nem adott engedélyt a beszédre, szóval fogjam be.
- Ha ő nem kéri tőlem, hogy csak legyünk túl rajta tisztán és gyorsan, hogy továbbléphessen mindenen, holnapra ki lennél semmizve a családoddal együtt, és valószínűleg egy central parki padon kellene aludnod. A gyerek soha nem tudná meg, ki az apja, mert nem hagynám, hogy a te semmitérő nevedet viselje. Egyáltalán nem érdemled meg - tisztázza le, hogy mire is gondolt az előbb, és egyáltalán nincs kedves vagy megnyugtató hangszíne. Mondjuk akkor is pont ilyen volt, amikor összejöttünk Zorával, szóval nem ismeretlen ez az oldala. - Abba viszont nincs beleszólása, hogy mit teszek veled az üzleti világban. Véletlenül pont tudom Zorától, hogy minden álmod volt egy kényelmes pozíció a Wall Streeten, de abban teljesen biztos lehetsz, hogy ezek után próbálkoznod is felesleges az egész Egyesült Államokban, mert még takarítónak se fognak felvenni a tőzsdeirodákba. Minden szavamat tisztán értetted?
- Kristálytisztán, Jamie.
- Remélem a válás után soha többé nem kell látnom a képedet. És felfogod, hogy annak a gyereknek sokkal jobb lesz az élete nélküled. Ha elég okos vagy, nem nehezíted meg neki - utal pontosan arra, amit legszívesebben jogilag is elintézett volna, de ha nem, hát megpróbál "szépen" kérni. - El se hiszem, hogy ennyi év után a szakmában, mégis bedőltem neked. Tudnom kellett volna, hogy csak a pénzre hajtasz te undorító buzi - köpi még felém, aztán felkel, és a konyhába megy. Lehunyt szemmel dolgozom fel, hogy gyakorlatilag most kaptam életem első homofób megjegyzését. Ebből azt is tudom, hogy Zora beszámolt a családjának mindenről, de nyilván nem hibáztathatom érte.
- Köszönöm, hogy nem nehezíted meg, és mindenben együttműködő vagy, Harry - lép mellém Zora, és én is felkelek az asztaltól a papírokkal a kezemben.
- Azt hiszem, ez a legkevesebb - húzom félmosolyra a számat. - Ha... Ha szükséged van bármire is, akármire, akkor hívj, rendben?
- Megleszek.
- Csak nem akarom, hogy azt érezd, egyedül vagy ebben, és én csak leléptem - győzködöm tovább, hogy nem vagyok egy utolsó szarházi, aki csak felcsinálta, és utána elmenekül. - Jobb, ha megyek.
- Nagyapa megsürgeti majd a dolgot, a válóper költségeinek a felével pedig majd kereslek - sorolja még, ahogy az ajtó felé kísér. - Szerintem így korrekt.
- Persze - motyogom, ahogy kilépek a folyosóra. - Akkor... Majd találkozunk.
Fogalmam sincs, hogy jutottam haza. Már csak akkor térek magamhoz, amikor belépek a lakásba, Damiano pedig int felém a kanapéról. Olyan vagyok, mint egy zombi, eléggé tisztában vagyok vele, ahogy lerúgom a cipőm, és csak lehuppanok mellé. Valami sorozatot néz a tévében, közben a gitárja a kezében.
- Na milyen volt? - kérdi félvállról, nem is számítva arra, hogy bármi embertelenül brutális hírrel érkeztem haza. - Mondd csak, te belekukkantottál már a burgerező papírjaiba?
- Most nagyon magasról leszarom a burgerezőt - morgom, aztán az asztalon heverő cigisdobozért nyúlok. Mindkét ablak nyitva van, szóval tudom, hogy Dam is bent dohányzott, nekem is szabad. Az egyetem óta alig gyújtottam rá, de most határozottan muszáj.
- Biztos?
- Teljesen biztos - jelentem ki, és még dühít is, hogy mi a szart akar a burgerezővel, amikor láthatja, hogy egy kibaszott idegroncs vagyok. - Zora terhes.
- Mi van?! - teszi le azonnal a gitárt, én pedig a kezébe nyomom a papírokat, amiket hazahoztam, aztán nagyvonalakban elmesélem neki, mi volt a találkozón.
- És nem játszik az érvénytelenítés, ezért többszöri bírósági tárgyalás és válás lesz. Szóval... Kelleni fog egy ügyvéd - zárom le a mesét, Dam pedig még mindig mélyen a válási papírokba van burkolózva.
- Hát, reméljük, nem a te csimotád.
- Kié lenne? - nézek rá oldalra, és azóta már a második szál cigimet szívom. - Zora biztosan nem csalt meg.
- Akkor se add már ilyen olcsón a bőröd, Harry! - csap meg a nyomtatványokkal, aztán az asztalra hajítja őket. - Mindenképpen csináltass apasági tesztet, mielőtt kifizeted nekik a fél életedet. Ugyanis az asszonytartást például Zora és a te keresetedből fogják kiszámítani, és tartok tőle, hogy nem lesz túl olcsó.
- Mégis mi a jó istent csináljak? - nyöszörgöm, és eldőlök a kanapén, a fejemet egyenesen Damiano ölébe ejtve. Kiveszi a fél szál cigit a kezemből, és beleszív. - Egyáltalán nem számítottam erre a fordulatra. Azt hittem, ma mindent letudhatok, és vége. Elengedhetem az elbaszott múltam. Ennek nem így kellett volna történnie. Mindenre pontot kellett volna tennünk, ha már eddig kitartottam, és nem futottam sírva Zorához, hogy bocsásson meg - darálom, közben pedig teljesen elveszem. A szemem megtelik könnyel, végtelenül sok a feszültség és kétségbeesés bennem. - De ma...
- Ma kiderült, hogy ennek a hajónak van egy horgonya, ami soha nem fog túl messzire engedni a múltadtól - fejezi be helyettem sokkal művészibb szavakkal Damiano, mint ahogy én tettem volna. A szavaitól pedig még erősebben vesz hatalmába a keserűség, és ténylegesen sírni kezdek az ölében. - Az a gyerek mindig emlékeztetni fog arra, hogy honnan indultál, és milyen hibákat követtél el, de nézd a dolog jó oldalát.
- Mi lenne az?
- Zora nem egy őrült szuka, aki egy spanyol szappanoperában képzeli magát, és próbál ezzel is visszaszerezni magának, vagy magához láncolni. Nem akarja, hogy teljes értékű apja legyél a gyereknek, de végülis nem tilt el tőle. Rád bízta. Szóval innentől eléggé rajtad állnak majd a dolgok, ami nagyon is jó. Anyagilag kurva nehéz huszonegy év áll előtted a gyerek miatt, és hát... Bízz benne, hogy Zora hamar újra férjhez megy, és onnantól rá már nem kell fizetned. De ha úgy vesszük, egészen könnyen megúsztad ezt a dolgot ahhoz képest, hogy tudják, milyen mocskosan játszottál - magyarázza, és tulajdonképpen igaza van, tudom jól. Eszembe sem jutott, hogy milyen egyéb kimenetelei lehettek volna ennek a dolognak, ha Zora nem olyan korrekt nő, mint amilyennek megszerettem. Már csak Jamie szavait felidézve is szörnyű véget érhetett volna ez a dolog, ha Zora csak hátradől, és hagyja a nagyapjának, hogy azt tegyen, amit akar. Valahogy mégsem vigasztal semmi.
Voltak pillanatok a költözésem óta, amikor úgy éreztem, végtelenül nagy hibát követtem el, amikor csak itt feküdtem a kanapén, amíg Damiano nem volt itthon, és bámultam a plafont, ha hason feküdtem, akkor meg a padlót. Csak félig léteztem, mert tudatosult bennem, hogy mit tettem. Hogy mindentől elvágtam magam. Hogy esélyem se lesz többé. Összetörtem egy üveg vodkát a konyhakövön dühömben, Dam pedig hihetetlenül mérges volt miatta. Voltak pillanatok, amikor mélyen meg voltam győződve arról, hogy a lehető legnagyobb hibát követtem el, és már készen álltam összecsomagolni, hogy visszamenjek Zorához, ha kell, térden állva könyörögjek neki. Aztán még itt volt apa halála is, a temetése körüli teendők, én pedig süllyedtem. Úgy éreztem, minden pillanattal egyre mélyebbre süllyedek, és a helyzet rosszabb volt, mint a gimiben, amikor kiderült rólam minden. Akkor még volt esélyem újrakezdeni. Most itt állok egy Harvard diplomával a kezemben, és tudom, hogy Jamie Dimon miatt akár a kukába is hajíthatom. Nincs semmim. Újra a padlón vagyok, és nincs semmim egy kölcsön kanapénál, amin alhatok, és egy nyomorult, fél burgerezőnél. Világéletemben rühelltem azt a burgerezőt, most pedig nincs semmi másom, csak az. Az utolsó esélyem, és gyűlölöm. Nem gyűlölhetném ennél jobban a sorsomat, mint ezekben a pillanatokban.
Damiano rángat ki a mély és sötét gondolataimból, amikor az egyik ujjával letörli a könnyeket az arcomról.
- Igazad van - sóhajtok fel, aztán visszaveszem a megmaradt csonkot a cigimból, hogy én fejezhessem be. - Ettől még... Nem érzem jobban magam, Dam... Kibaszottul szarul és elveszve érzem magam. A kurva sors a legkegyetlenebb módon fordult ellenem, és...
- Hibáztatod érte?! - nevet fel, de közben gyengéden cirógatja a hajam. Már egészen hosszúra nőttek a tincseim. Túl hosszúra, de Dam szereti, én meg azt szeretem, ha birizgálja. Neki már régóta rövid, így én leszoktam róla. - Ha én lennék a sors, ennél sokkal durvábban leckéztettelek volna meg. De ez se rossz, és szerintem nagyon is fair dolog, hogy nem hagyott röhögve kievickélni ebből a dologból.
- Te most kinek az oldalán állsz?
- Mindig a tiéden, bébi, épp ezért mondom ezt.
- Nem úgy néz ki... - morgok, és a tévé felé fordítom a fejem az ölében, de nem mozdulok, tovább élvezem a cirógatását. Megnyugtató, és a könnyek is egyre kevésbé szúrják a szemem.
- Pedig de, mert mindez a te javadat fogja szolgálni - folytatja. - Segít minden nap észben tartani, hogy nem lehetsz egy orbitálisan nagy farok másokkal úgy, hogy ne fizess meg érte. Hogy többé ne használj ki másokat, és ne bántsd azokat az embereket, akik szeretnek. Az a gyerek a horgonyod, hogy a kikötőhöz közel maradj, és ne sodródj megint a nyílt tengerre, ahol bekebelez a vihar.
- Nagyon költői vagy ma este, zenét írtál éppen?
- Olyasmi - von vállat. - Mindenesetre most gubózz be kicsit, nyalogasd a sebeidet, hisztizz és tombold ki magad. Rendben van. De aztán kelj fel, nyisd ki annak a kurva burgerezőnek a mappáját, és rendezd el az életed. Ez nem a világvége, Harry. Emberek sokkal nagyobb problémákkal, sokkal fanyarabb sorssal küzdenek életük során. Próbáld meg ebből a szempontból nézni. Hogy lehetne rosszabb is. Mindig lehetne rosszabb. Nincs rossz életed, hiába próbálod elhitetni magaddal. Háborúban állsz a sorsoddal, de nem nyerhetsz, Harry. Meg kell értened! Nem írhatod át a Nagy Könyvet. Fiatal vagy, dögös, kibaszott okos, előtted az élet. Minden lehetőség, csak meg kell ragadnod, nem pedig újra a könnyebb utat választani. Fogalmad sincs, mennyi potenciál van benned. És ha végre hagynád, hogy utat törjön magának, ha nem akarnál valaki olyan lenni, aki nem lehetsz, akkor minden működne.
- De miért nem lehetek az, aki lenni akarok?
- Mert az élet néha szar - von vállat. - Mert sajnos süket duma az, hogy bárki és bármi lehetsz. Van, hogy nem így van. De ez nem jelenti azt, hogy nem hozhatod ki a legjobbat a létezésedből. Nagyon szeretnék egy nap akkora legenda lenni, mint Freddie, vagy Michael, Elton, Mick... Valószínűleg nem leszek, de ettől még nem fogom széttenni a lábam olyan lemezcégeknek, akik tudom, hogy megadnák nekem, ha mocskosan játszhatunk. Inkább tiszta maradok és középszerű.
- Miért nem lehetek olyan, mint te?
- Lehetsz, csak most még van előtted egy hatalmas barikád, amit te magad építettél - simogatja még mindig a hajam. - Ha végre elég erőt gyűjtesz ahhoz, hogy átlépd, aztán végleg magad mögött hagyd, egymillió lehetőséget fogsz meglátni egy boldog jövőhöz. Csak ne akard mindig az egész világot, az nem lehet a tiéd. Egyszerre csak egy lépcsőfok, tudod.
- Ühüm... - nyöszörgöm megint. - Nélküled már halott lennék.
- Tudom, Puppet.
2 Comments
Szia!
VálaszTörlésHarry tudom, hogy talán ezredik alkalommal irom le ..de Damianonak igaza van! Sőt minden szava arany!
Zorával pedig nagyon nagy szerencséd van, hogy szêpen fejezzem ki magam.
Igen az élet ilyen. Egy utca sarki némber. De ha az élet citrommal kínál izleld meg és keverd valamivel amitől igazán fantasztikus lesz. Igen most megtapasztaltad milyen is az Elit. És igen sajnálom a csemetét aki még megsem született már eldölt a sorsa hiába tudom, hogy Zora a tőle telhető legjobbat fogja neki nyujtani. Az tetszett, hogy nem akarod a gyereket magára hagyni (remélem Zorának nem lesz semmi baja...de ha mêg is valami történne akkor pedig az idős emberrel kêne felvenned a kesztyűt...de tudom, hogy nálad is jó helyen lenne a kicsi. Főleg Louval együtt, de egyedül is elboldogulnátok ) Szerezz egy ügyvêdet, nyalogasd kicsit a sebeid de aztán szedd össze magad és mutasd meg, hogy igen is megy ez neked! Mert nagy nagy menet lesz ez. Kis millió meg egy szinten, nem lesz könnyű, de menni fog! Gyerünk Harry! Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a részt is olvashattam!
Sziaa
VálaszTörlésImádtam, mint mindig! Annyira szeretem ahogy írsz!!❤️❤️
Érdekes, hogy én már olvastam, de így is ismételten gyomorgörccsel olvastam végig az elejét, ahogy Harry megérkezik Zorához. Nyilván azért van ez így, mert annyira jól megírod az érzéseit, meg mindent is, hogy teljesen bele tudom élem magamat a helyzetébe. (Meg még azért is, mert én mindig is fostam Jamietől.XDD Kicsit ijesztő karakter számomra) Harrynek piszok nagy szerencséje volt, hogy Zora ilyen rendes volt vele azok után, amit vele művelt. Nem mindenki lett volna ennyire elnéző vele. Mint ahogy olvashattuk Jamie még durvábban odavágott volna neki. Így is kapta, de azért ennél sokkal de sokkal rosszabbul is járhatott volna. És bár csúnya ezt mondani, de megérdemelte. Egy életre megtanulta, hogy ha baszakszik az élettel, az kegyetlenül visszavág.
Örülök annak, hogy a gyereket nem akarja magára hagyni, és remélem, hogy engedik majd hogy a kicsi életének részese lehet ő is. Mégiscsak az apja, és Harry nem hagyná csak úgy ott.
Tudom, hogy már egy párszor mondtam, de mivel ez így van ezért megint leírom: Damianonak igaza van! Minden egyes szavával tökéletesen egyetértek! (Az én pasim. Ennyi XD)
"- Segít minden nap észben tartani, hogy nem lehetsz egy orbitálisan nagy farok másokkal úgy, hogy ne fizess meg érte. Hogy többé ne használj ki másokat, és ne bántsd azokat az embereket, akik szeretnek. Az a gyerek a horgonyod, hogy a kikötőhöz közel maradj, és ne sodródj megint a nyílt tengerre, ahol bekebelez a vihar." Így igaz!
" - Mindenesetre most gubózz be kicsit, nyalogasd a sebeidet, hisztizz és tombold ki magad. Rendben van. De aztán kelj fel, nyisd ki annak a kurva burgerezőnek a mappáját, és rendezd el az életed. Ez nem a világvége, Harry. Emberek sokkal nagyobb problémákkal, sokkal fanyarabb sorssal küzdenek életük során. Próbáld meg ebből a szempontból nézni. Hogy lehetne rosszabb is. Mindig lehetne rosszabb. Nincs rossz életed, hiába próbálod elhitetni magaddal. Háborúban állsz a sorsoddal, de nem nyerhetsz, Harry. Meg kell értened! Nem írhatod át a Nagy Könyvet. Fiatal vagy, dögös, kibaszott okos, előtted az élet. Minden lehetőség, csak meg kell ragadnod, nem pedig újra a könnyebb utat választani. Fogalmad sincs, mennyi potenciál van benned. És ha végre hagynád, hogy utat törjön magának, ha nem akarnál valaki olyan lenni, aki nem lehetsz, akkor minden működne." Dam, szóval én csak annyit szeretnék kérdezni, hogy feleségül vennél? Vagy lehetnénk barátok is... Én azt is elfogadom, de annyira szükségem lenne egy ilyen társra az életben! A legjobb barát a világon. ❤️
"Inkább tiszta maradok és középszerű." ❤️ Mondom, vegyél el! Kérleeek!
Harry meg tudod csinálni! Ahogy Dam mondta, nyalogasd a sebeid, aztán tessék összeszedni magad és újra felállni! Menni fog! Erős vagy! És ami még fontos, hogy nem vagy egyedül! Minden rendbe fog jönni! A másik meg, hogy tessék végre Louist is visszaszerezni! Hajrá!!
Annyira szereteeem! Köszönöm!!
Ui Harrynek: Néééézd meeeeg a burgerezőőőő papírjáááááát!! Nézd már meg!!