The Prince of Ice - Epilógus
Sziasztok!
Meghoztam a karácsonyi történetünk záró fejezetét. Bevallom őszintén, nagyon akartam ezt a sztorit, és végül mégis nehézkesen akart megszületni, vagy inkább megindulni, de végül annál is jobban szerettem megírni az egészet. Remélem ti is éppúgy örömötöket leltétek benne, mint én az írásnál, és adott egy pici téli, karácsonyi hangulatot idénre is. Mindenképp hagyjatok nyomot, ha szerettétek! (Akkor is hagyhattok, ha nem.)
Puszi&Pacsi
.jpg)
Epilógus
Harry hosszan gondolkodott Louis szavain. Hetekig, hónapokig, miután vége lett az ünnepeknek, a félistennek pedig tényleg muszáj volt elhagynia a brit szigetországot. Azt hitte, minden rendben lesz, hogy bírni fogja a következő télig. Sőt, annyit sem kellett volna várnia, mert Louis megígérte neki, hogy nyáron, amikor szünet lesz az óvodában, elviszi az Északi-sarkra, de Harry képtelen volt ennyit is várni. Úgy érezte, kitéptek belőle egy hatalmas darabot, amikor Louis magára hagyta őt. Hiányoztak neki a beszélgetések, Louis humoros, cserfes énje, aki mindig, minden helyzetben képes volt mosolyt csalni az arcára, vagy épp nevetésre sarkallni őt. Rájött, hogy nélküle többé semmi sem lesz ugyanolyan, ezért heteket töltött azzal, hogy kitalálja, miként költözhetne a lehető legközelebb az Északi-sarkhoz. Ez egyáltalán nem egy könnyen meghozható döntés valakinek, aki ennyire szereti a családját, a barátait, és a meleget, de Louis… Louis mindezek felett állt, mert Harry még soha nem volt annyira szerelmes, mint akkor.
Így talált rá az apró kisvárosra, ami technikailag az Északi-sarkhoz legközelebbi, még könnyebben élhető hely a bolygón. Ez volt Longyearbyen, ami alig ezer kilométerre volt a sarkvidéktől. Nem volt könnyű döntés, de végül felmondott a munkahelyén, és a családjától is elbúcsúzott, hogy ebbe a kisvárosba költözzön. Longyearbyen különleges volt, a téli hónapokban ugyanis egyáltalán nem kelt fel a nap, a hőmérséklet pedig elérte akár a mínusz harminc fokot is, míg a nyári hónapokban egyszer sem nyugodott le, viszont soha nem volt melegebb tizenöt foknál. Annak ellenére, hogy a természeti viszontakságok ennyire kínzóak voltak, a városban volt élet. Hotelek, kávézók, éttermek is üzemeltek, volt saját reptere és iskolája, óvodája is, így Harry mindig talált magának valami elfoglaltságot, szerezhetett új barátokat, és még gyerekekkel is dolgozhatott. Az egészben mégsem ez volt a legjobb, hanem az a rengeteg idő, amíg a városra vaksötét telepedett, a heves hóviharok pedig kicsit sem számítottak szokatlannak a környéken. Louis gond nélkül maradhatott Harry kis két hálószobás kabinjában anélkül, hogy különösebb feltűnést keltene az időjárás, amit magával vitt. Harrynek természetessé vált, hogy nem tud mindig autóval közelekedni, néha kénytelen a motoros hójáróval, illetve hogy nincs annyi lehetősége, mintha nagyvárosban élne. Posta ugyan volt, sok dolgot rendelhetett Dániából, és mindig viszonylag hamar oda is ért, azért javarészt próbálta beérni azzal, amit a városi boltokban is meg lehetett venni.
– Na gyere szépen… Nem arra! – hallotta meg Louis hangját végre azon a péntek délutánon, amit már annyira várt. A félisten ugyanis megígérte, hogy mivel a sarki utazásuk tavaszra tolódott, hogy ne legyen végig koromsötét, valami meglepetéssel készül neki hétvégére. Az viszont összezavarta, hogy beszélt valakihez odakint a nappaliban. – Tipegjél kicsit beljebb és viseld magad! Tudtam, hogy nem téged kellett volna elhoznom…
– Te kivel diskurálsz? – lépett ki a meleg hálóból Harry, és egy egészen különös látvány tárult elé. Louis éppen a havat söpörte le a ruhájáról, és fadarabokat dobált a direkt hatalmasra kialakított, nyitott kandallóba, miközben egy valódi pingvin lépkedett mellette. – Istenem! Hoztál nekem egy pingvint!
– De már megbántam – morogta Louis, ahogy felkelt a kandalló elől, hogy Harryhez lépjen egy csókra. A fiatal férfi már a városba érkezése óta vágyott egy háziállatra, bár legtöbbször kutyát emlegetett, nehéz volt olyat találni a környékükön, főleg ha Louis is vele van, amelyik igazán jól bírja a hideget. Ekkor döntött úgy, hogy ajándékoz neki egy baba pingvint a Déli-sarkról. – Egész úton visítva kapálózott, és egyszer még belém is csípett, amikor valami olyat látott, ahol le akart szállni és körülnézni. Alig tudtam megtartani.
– Rossz voltál? – vigyorgott Harry, ahogy a kis pingvin elé térdelt a szőnyegre, és óvatosan felé nyúlt, de az állat egészen barátságosnak bizonyult. Miután megbizonyosodott arról, hogy Harry nem fogja bántani, már hozzá is dörgölőzött a tenyeréhez egy kis plusz simogatásért. – Nekem édesnek tűnik.
– Áruló… – motyogta Louis, a pingvint nézve összeszűkített szemekkel. – Hiányoztál, halandó – lépett inkább Harryhez, felhúzta magához, és egy szerelmes csókba vonta. – Én is hiányoztam?
– Nem is tudom…
– Itt hagyhatlak a hálátlan pingvineddel – hajolt el kicsit Louis, de a mosolya tökéletesen elárulta, mennyire nem vette komolyan Harry szavait. – Hétvégén elmegyünk a hegyekbe? Imádni fogod onnan a kilátást.
– Varázsolsz nekem valami gyönyörű jégkilátót is?
– Amiről majd megint lecsúszhatsz, hogy csak az utolsó pillanatban sikerüljön elkapnom, mielőtt a hóban landolsz? – nevetett fel Louis, mert ez már előfordult a múltban.
– Majd fogod a kezem – vont vállat Harry, és közelebb hajolt, hogy Louis nyakába temesse az arcát.
– Ma éjjel erőteljes aurora borealis várható – lelkesedett fel Louis, és úgy forgatta körbe Harryt a nappaliban, mintha éppen táncolnának. Ugyan az északi fény nagyon gyakori volt a város felett a sötét hónapokban, Harryt mindig elkápráztatta, Louis pedig tudta, hogy azon az éjszakán igazán különleges lesz. Harrynek a legjobb helyről kellett látnia. – Mikor mész haza?
– Három hét múlva – felelte Harry. Még nem járt otthon, mióta felköltözött ide, és karácsonykor sem biztos, hogy haza tud majd jutni a téli időjárás miatt, ami a kisvárosban lesz, ezért kivett egy hónap szabadságot, hogy hazamehessen kicsit a családjához. – Velem jössz?
– Jobb, ha nem – rázta a fejét a félisten. – Megint mindent összezavarnék, de ha gondolod, hazaviszlek. nem kell jegyeket foglalnod.
– Az jó lenne – súgta Harry, ahogy végigsimított az orrával a férfi állkapcsán. Kezdte egyre jobban viselni a Louis testéből áradó hideget, és ezt mindketten nagyon élvezték. – Mielőtt kimegyünk… Nincs kedved összebújni kicsit a szaunában?
– Menjünk – csókolta meg halandó szerelmét Louis. Nagyon szeretett komisz módon mókázni Harry kárára néha, de valójában gyakoribb volt, amikor inkább a szeretetével és hálájával halmozta el. A fiatal férfi hatalmas áldozatot hozott érte, a kapcsolatukért, és ezért nem győzte elkényeztetni őt, és megadni neki mindent, amire csak vágyott. Jack Frost boldog volt, évszázadok óta először határtalanul boldog, és bár ez kevés volt ahhoz, hogy megmentsék a világot a globális felmelegedéstől, és megállítsa a félisten öregedését, segített. Látványosan segített, mert a boldogsága megsokszorozta a hatalmát is, és sokkal többre volt képes, mint Harry előtt. Végre elég volt ahhoz, hogy minden téli országban fehér legyen a karácsony, ezzel milliók álmát valóra váltva.
2 Comments
Sziaa.
VálaszTörlésEzek a képeeek! (Ahh, kedvenc rajzom.) Én is szeretnék ott lenni! Vigyetek magatokkal! Kérleeek! ❄🤍💙💚🥺🥰 Havat szeretnék és hideget!! 😭😭
"Úgy érezte, kitéptek belőle egy hatalmas darabot, amikor Louis magára hagyta őt. Hiányoztak neki a beszélgetések, Louis humoros, cserfes énje, aki mindig, minden helyzetben képes volt mosolyt csalni az arcára, vagy épp nevetésre sarkallni őt. Rájött, hogy nélküle többé semmi sem lesz ugyanolyan, ezért heteket töltött azzal, hogy kitalálja, miként költözhetne a lehető legközelebb az Északi-sarkhoz." Aww, életem. 🥺😭❤️ De megértelek, én is ezt tenném a helyedben. Egy ilyen édes, humoros, szexi (hótündér) hercegért bármit feláldoznék. Jó, nyilván könnyen beszélek mivel velem ez nem történt meg... mert azért tudom én, hogy nem lenne ennyire egyszerű a dolog, ha nekem is választanom kellene, hogy elköltözök az Északi-sark közelébe jó messze a szüleimtől, testvéreimtől... Fájó lenne itt hagyni a családot, az ismerős környeztet, mindent is. Szóval nagy lépés volt ez Harrytől, de a szerelem már csak ilyen. Ha örökké tart, megéri. (És az övéké örökké tart!!)
"Longyearbyen különleges volt, a téli hónapokban ugyanis egyáltalán nem kelt fel a nap, a hőmérséklet pedig elérte akár a mínusz harminc fokot is, míg a nyári hónapokban egyszer sem nyugodott le, viszont soha nem volt melegebb tizenöt foknál. " Utána kerestem merre is van, és én azt hiszem máris csomagolok XDD Ideális hely, mert nincs nagyon meleg nyáron se. Bár ezeket a sötét meg állandó világos napokat nehéz lenne megszokni, ahogy a mínusz fokokat is, mert itt már nem tudom mikor volt utoljára úgy igazán hideg...lassan mínusz fok se lesz.
"Louis gond nélkül maradhatott Harry kis két hálószobás kabinjában anélkül, hogy különösebb feltűnést keltene az időjárás, amit magával vitt." Aww 💙💚🥰
"– Istenem! Hoztál nekem egy pingvint!" Itt nagyon felnevettem! Annyira jó ötlet volt! Imádooom! Aww, kis pingviiin. De édes leheeet!
"– Egész úton visítva kapálózott, és egyszer még belém is csípett, amikor valami olyat látott, ahol le akart szállni és körülnézni. Alig tudtam megtartani." Annyira láttam őket együtt, és nagyon nevetek! Louis ahogy morogolódik a pingvinnel az úton. Sírok XD
"– Varázsolsz nekem valami gyönyörű jégkilátót is?
– Amiről majd megint lecsúszhatsz, hogy csak az utolsó pillanatban sikerüljön elkapnom, mielőtt a hóban landolsz? – nevetett fel Louis, mert ez már előfordult a múltban.
– Majd fogod a kezem – vont vállat Harry, és közelebb hajolt, hogy Louis nyakába temesse az arcát." Aww, olyan édesek. Meghalooook. Állandóan csak olvadozok rajtuk ❄🤍
Egyszer de szeretném látni az északi fényt. Biztos csodálatos látvány lehet. 😍😍
"Nagyon szeretett komisz módon mókázni Harry kárára néha, de valójában gyakoribb volt, amikor inkább a szeretetével és hálájával halmozta el. A fiatal férfi hatalmas áldozatot hozott érte, a kapcsolatukért, és ezért nem győzte elkényeztetni őt, és megadni neki mindent, amire csak vágyott. " Imádom a kis komisz Louist és a szerelmest is. Bizony, nagy áldozatott hozott, ami nagyon is megérte. 💙💚
"Jack Frost boldog volt, évszázadok óta először határtalanul boldog"
"Látványosan segített, mert a boldogsága megsokszorozta a hatalmát is, és sokkal többre volt képes, mint Harry előtt." Mondom én. Nagyon is megérte! Mindketten hihetetlen boldogok és szerelmesek és Louis hatalmas is nőtt!
"Végre elég volt ahhoz, hogy minden téli országban fehér legyen a karácsony, ezzel milliók álmát valóra váltva." Bárcsak így lenne. 🤍❄ De jó volt ezt elképzelni.
Annyira nagyon szerettem ezt a kis mesét. És mint mondtam már, szívesen olvastam volna még tovább. Nehéz a búcsú... De tudom, még jó párszor el fogom olvasni. Köszönöm, hogy megírtad. Nekem sokat jelentett, mert mindig is erre vágytam. És pont azt kaptam, amit szerettem volna. Legszebb karácsonyi ajándék volt. Imádtam minden pillanatát. Varázslatosan csodálatos lett.❄🤍 Tökéletes, mint mindig minden írásod!
Ezzel a mesével még szebbé tetted nekem az Ünnepeket! ❤️❤️
Köszönöm! Puszillak😘❤️
Szia! Varázslatos volt! Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a történetet is olvashattam! Nagyon szépen köszönöm az élményt!
VálaszTörlés