The Prince of Ice - 6.
Sziasztok!
Meghoztam a történet hivatalosan utolsó részét, de holnap még megosztok egy epilógust hozzá, amit reményeim szerint imádni fogtok. (: Ígértem, hogy azért lesz benne 16+, de ennél többet nem tudtam "beleszuszakolni" a történetbe. Túl meseszerű, túl varázslatos, nem éreztem, hogy működne egy részletesebb 18+ jelenet. Remélem ettől még szerettétek. Hagyjatok nyomot!
Puszi&Pacsi
.jpg)
Fagyos érintés
Harryt valamikor hajnalban mégis elnyomta az álom ott a kanapén, a csak szelíden ropogó kandallótűz mellett, Louis pedig ezt az időt használta ki, hogy magára hagyja picit. Ajándékot akart adni neki karácsonyra. Ez a hagyomány számára egészen addig semmit sem jelentett, de amikor Harry éjjel arról mesélt neki, mi mindent vett a családtagjainak, és olyan boldog volt a tudattól, hogy ad nekik valamit, aminek majd örülnek, az ő kedve is megjött az ajándékozáshoz. Ő ugyan nem drága boltokat járt be érte, csupán kiment a hátsóudvarba, hogy varázsoljon. Ez jégből formált kis üreges kocka volt, amibe havat tett, és megbűvölte. A jég így soha nem fog elolvadni, bármilyen melegben is tartják, a hóból formált kis emberi alakok pedig örökké hógolyózni fognak egymással. Arra gondolt, ennek Harry majd örülni fog, egy örök emlék lesz neki az előző estéről.
A hó a kisvárosban már szinte kezelhetetlenné vált, az autók képtelenek voltak közlekedni, és gyalogosan is egyre nehezebb volt kilépni az utcára. Ez Louis miatt volt, amiért megszakítatlanul annyira sok időt töltött ott, ezért tudta, hogy már nem lehet vissza sok. Ha nem akar túl nagy feltűnést kelteni, történelmi eseményt létrehozni, hamarosan el kellett hagynia a várost. Igaz ennek még a gondolata is fájdalmat okozott neki.
– Csináltam neked forró kakaót – suttogta, amikor már a kanapé mellett ült, és látta, amint Harry ébredezni kezd a finom cirógatásra az arcán. – Nem vettem ki a mikróból, így forró is maradt.
– Köszönöm, de most kávé kell. Sok-sok kávé a kakaó mellé – motyogta álmosan és rekedten. A szemét is alig tudta kinyitni, Louis pedig csak kuncogott ezen.
– Hogy aludtál? – kérdezte a hóisten, és továbbra is az édesen ébredező Harryt nézte. Elragadónak találta, ahogy nyújtózkodott, és hogy a bőre olyan meleg volt a takarótól, amikor az ujjai az arcáról a nyakára kalandoztak. Nagyon óvatos volt, éppen csak érintette, mert nem akarta, hogy Harry fázzon.
– Jól, veled álmodtam.
– Velem? – lepődött meg azonnal Louis, és még a kezét is elhúzta. Törökülésben ült, az ölében a botjával, és pislogva kémlelte Harryt a válaszra várva.
– Igen – ásított egy nagyon a fiatal férfi. – Elvittél az Északi-sarkra. Bemutattál a jegesmedvédnek.
– Ha ezt neki mondanád, hogy az én jegesmedvém, téged lökne a vízbe – nevetett fel Louis magas, karcos hangon. – De ezt megtehetjük bármikor. Elvihetlek oda.
– Tényleg megtennéd? – ébredt fel azonnal Harry, mert egészen addig ez csak egy álom volt. Valójában soha nem is vágyott az Északi-sarkra, de ez a gondolat, hogy Louis vigye oda, igazán felvillanyozta. Varázslatos utazásnak ígérkezett.
– Persze, a botommal bármikor elrepülhetünk oda – bólogatott Louis, és fejben már az utazásukat tervezte. Azt, hogy hova viszi majd el Harryt, ha már ott lesznek, és melyik gyönyörű jéghegyet fogja neki először megmutatni, amit ő maga kreált.
Ezek után csak az utazásról tudtak beszélgetni egész reggel, és megállapodtak, hogy már teljesen biztos és hivatalos, az ünnepek után elrepülnek az Északi-sarkra. Harry maximumra kapcsolt minden radiátort a házban, és a kandallót is folyamatosan magas fokozatra kapcsolta, hogy ne csak pislákoljon benne a tűz, hanem valósággal lobogjon. Ugyanis Louis bár felajánlotta, hogy elmegy kicsit, így a lakás nem fog teljesen lehűlni, mire megérkezik Harry családja a vacsorára, de Harry hallani sem akart erről. Sokkal inkább együtt akart főzni Louis-val, addig vele lenni, amíg csak lehetősége volt azon a napon.
A kacsa már a sütőben volt, a torta a hűtőben várta, hogy megfelelő hőmérsékletre dermedjen, a köretek pedig félkészek voltak, ők pedig istenien szórakoztak, mert bár Harry próbált nagyon odafigyelni mindenre, Louis folyamatosan belekontárkodott a művébe. Észrevétlenül lekapcsolta a főzőlapot, eldugta a hozzávalókat Harry elől, vagy éppen kanalat ragadva kóstolgatta a készülő remekműveket. Mindezek ellenére is Harry annyira jól érezte magát, ahogy már régen. Felszabadult volt, boldog, és egyenesen a fellegekben járt, amikor az egyik csínytevés leleplezése után Louis váratlanul elkapta a derekát, és magához húzta, hogy megcsókolja. Egészen addig semmi jelét nem mutatta, hogy ilyesmit szeretne tenni, Harry már egészen azt hitte, az előző éjszaka csak különleges, egyszeri élvezet volt, amikor csókolózhatott ezzel a gyönyörű hóistennel. Az igazat bevallva, még bele is törődött, mert az is annyira különleges volt, ha soha többet nem történt volna meg, ő akkor is boldogan emlékezett volna vissza rá. Harry asztalon heverő telefonja zavarta meg őket, és úgy húzódtak el egymástól, mintha rajtakapott tinédzserek lettek volna.
– Anyu – mondta ki Harry, pedig szükség nem igen volt rá. Bárki lett volna, Louis elfogadja, hogy felvegye. Sőt, mosollyal az arcán hallgatta, ahogy köszöntek egymásnak, és arról érdeklődtek, hogy van a másik. Egyedül akkor komorodott el, amikor Harry valamivel zaklatottabb lett, és az ablakhoz sétált. – Ó… Eddig észre sem vettem, hogy már ekkora. A konyhában voltam – motyogta, Louis pedig tudta, hogy mire értette. Ő maga sem vette észre, hogy mióta a városban volt, megállás nélkül havazott. Addigra pedig közel térdig ért azokon a helyeken, ahol nem próbálták meg eltakarítani. – Nem… Jobb, ha otthon maradtok, nem akarom, hogy apu vezessen ilyen utakon. Tényleg, anya. Szeretném, ha otthon maradnátok. Majd ha… – nézett fel Louis-ra, aki időközben mellé sétált. Harry arca fájdalmat és csipetnyi félelmet tükrözött. – Majd ha elolvad a hó, tartunk egy közös karácsonyt.
– Sajnálom, Harry – húzta el a száját Louis, miután a másik letette a telefont. – Ez az én hibám, pedig nem ez volt a szándékom.
– Tudom! – szakította félbe azonnal. – Egy percig sem hibáztatlak ezért, ha azt hiszed.
– Pedig… Ha én nem maradok itt ennyire hosszan, semmi baj nem történt volna.
– Baj? – húzta fel a szemöldökét Harry, és közelebb lépett a hóistenhez. – Már most olyan különlegessé és varázslatossá tetted nekem ezt az ünnepet, amilyet még soha nem éltem át. Nem mindenkinek van esélye megismerni a tél hercegét – mondta a végét már sokkal halkabban, aztán közelebb lépett a fehér hajú férfihoz, és lassan a nyakába simította a kezét, hogy megölelhesse.
– Herceg?
– Nekem az – mondta halkan, aztán megpuszilta Louis nyakát, ahol kikandikált a kapucnis pulóvere alól. – A hercegem.
Louis talán egyetlen hajszálnyival jobban érezte magát, bár még mindig bűntudata volt, amiért miatta nem láthatta Harry a családját karácsonykor. Emiatt méginkább szeretett volna adni neki valamit, és a kis varázslatos jégkockát már nem is találta akkora meglepetésnek. Valami sokkal különlegesebbet akart, de ami eszébe jutott, az eléggé őrülten hangzott. Szorosan magához ölelte Harryt, és ezúttal a csókjuk a korábbinál is szenvedélyesebb lett. A fiatal férfi olyan érzéseket korbácsolt fel benne, amire soha nem számított volna, különösen nem egy embertől, aki addig még csak nem is hitt benne. Nem csak Harrynek, számára is minden annyira mesebeli volt azon a télen.
– Mi lesz most? – kérdezte, miután egyáltalán nem könnyen, de sikerült elhajolnia Harrytől. – Annyit készültél, az étel is hamarosan kész, az ajándékok is becsomagolva a fa alatt…
– Ha már így alakult… – kezdett bele halkan, egészen biztosan zavarban is volt. – Velem maradhatnál. Megesszük a vacsorát együtt, és… Aztán nézünk valami karácsonyi filmet? Valami ilyesmi?
– Persze – válaszolta azonnal Louis, mert bármire képes lett volna, hogy ellensúlyozza, amit elrontott. – Bármit, amit szeretnél, halandó.
– Akkor fejezzük be a vacsorát – hajolt megint kicsit közelebb Harry, hogy megcsókolja, amitől ki is rázta a hideg, de az ő olvasatában csakis pozitív módon, aztán folytatták a karácsonyi menü összeállítását.
Harry egyszerre volt boldog és szomorú, de tudta kezelni. Louis sokkal jobban aggódott azon, hogy talán haragszik rá, csak nem mondja. Ennek ellenére egyikük sem szólt semmit, úgy folytatták az estét, mintha eredetileg is pontosan így tervezték volna. Louis kicsivel többet segített a vacsora elkészítésében, mint ahányszor valami csínytevésbe fogott, és mire besötétedett odakint, már minden készen állt.
– Ha szeretnél, ehetünk bent a tűz mellett – szólalt meg Louis, amikor látta, ahogy Harryt kileli a hideg, miközben a kacsát vágja fel maguknak.
– Nem – ellenkezett azonnal, és hatalmas adag ételt varázsolt mindkettejük tányérjára. – Olyan szép itt az asztalnál, annyira kellemes a gyertyák fényében, és innen a hóesést is látni odakint.
Louis nem felelt semmit, csak elmosolyodott, aztán megmozdította az ujjait, ezzel gyönyörű hóesést varázsolva a konyhába is. Persze nem olyat, mint odakint, ezek a hópihék meg voltak bűvölve, és soha nem értek földet, igazán hidegnek sem érződött, de gyönyörű volt. Harry alig tudta elhinni, hogy mindez tényleg megtörténik vele.
– Nagyon finom! – kapta fel a fejét Louis az első falat kacsa után. Őszintén meglepett volt, hogy lehet étel ennyire isteni.
– Ez ennyire sokkoló? – nevetett fel Harry, és az asztal alatt megrúgta Louis lábát, aki erre csak megsimogatta Harry bokáját a sajátjával.
– Egészen az! – kacsintott rá Louis, addigra már tényleg csak Harryt cukkolva. – Még a végén megtartalak, halandó.
Harry nem felelt rá, még ha ezer meg egy gondolat is futott át a fején ezt hallva. Csak mosolygott és ettek tovább. Arról beszélgettek, Louis-nak mik voltak eddig a kedvenc ételei, amikor mégiscsak evett, mire ő persze az édességet mondta. Harry viszont mindvégig Louis szavain gondolkodott. Megtartani őt. A kétségbeesés kezdett eluralkodni rajta, de csak mert akkor tudatosult benne, hogy ez nem olyan, mint amikor az ember találkozik valakivel, randizni kezdenek, és meglátják, hogy működik-e, együtt akarnak élni a jövőben is, vagy sem. Az járt a fejében, mi van, ha itt nincs választása? Ha ő akarja, ha működne is, ha szeretnék is egymást, de mégis hogyan lehetnének együtt? Louis-t senki sem látta vagy hallotta. És együtt élni vele is igen kalandosnak bizonyult, révén mindent megfagyaszt maga körül.
– Tényleg nagyon sajnálom, Harry – mondta halkan Louis, amikor már befejezték a vacsorát és a nappaliba siettek, hogy a fiatal férfi felmelegedhessen. A kandalló előtt ültek a meleg szőrmeszőnyegen, Harry pedig egy kötött takaróba tekerte magát. – Nem szabadott volna ennyi ideig maradnom, ez… Nem volt a tervben.
– Kérlek, ne mondj ilyet – rázta meg a fejét Harry, és közelebb hajolt, hogy Louis nyakába bújhasson. Nagyon szeretett volna uralkodni magán, de nem ment tovább. Az a sok gondolat a fejében, és még Louis szavai is… A könnyei elárulták őt.
– Hé… – húzta szorosabban magához Louis, amikor megérezte, hogy Harry sír a nyakában. – Ne csináld ezt velem, kis halandóm. Nem tudom, hogyan kell megvigasztalni valakit. – Louis tényleg megrémült, mert mindenre készen állt, de egy síró Harryre, aki ráadásul nem is azért sírt, ami miatt ő aggódott, különösen nem számított. – Van neked valamim.
– Mi? – lepődött meg Harry, és ez egy kicsit el is terelte a figyelmét a saját kétségbeeséséről.
– Szerettem volna adni neked valamit karácsonyra – habogta zavarodottan a félisten, aztán mélyen a fa alá mászott, hogy előhalássza mögüle. Muszáj volt jól eldugnia, nem akarta, hogy Harry idő előtt meglássa. – Ezt… Én csináltam. Kicsit hideg, de meg van bűvölve, soha nem fog elolvadni, bárhol is tartod.
– Istenem… – teltek meg könnyel Harry szemei újra, ahogy a kezébe vette a jégkockát, amiben a miniatűr másuk hógolyózott. – Ez gyönyörű, ez… Annyira különleges. Én nem igazán készültem semmivel, mert… Nem számítottam arra, hogy ma ketten leszünk itt. És… Most szörnyen érzem magam, én…
– Hallgass már, halandó! – nevetett fel Louis, és közelebb húzta, hogy megcsókolja őt. Harry azonnal letette a fa mellé a jégkockát, és Louis-hoz simult. Hálás volt, boldog, és mindezek mellett borzasztóan vágyott is Louis közelségére. Így történt, hogy a csókjuk egy idő után szenvedélytől lángolt, a nyelvük pedig egymásét simogatta. Harry akarta Louis-t, minden módon, ahogy csak az övé lehetett, Louis-nak ellenben fogalma sem volt, mi az az elemi erő, ami Harry felé löki, de nem ellenkezett. Csókolózva dőltek el a vastag szőrmeszőnyegen a tűz mellett. Louis nagyon figyelt arra, hogy Harryt megpróbálja közepesen melegen tartani, bár néha túlságosan elragadta a kéj, és későn figyelt fel a jégvirágokra a fiatal férfi meztelen karján, vagy éppen mellkasán, miután a pólója a padlóra került mellettük.
– Hogy érhetnék úgy hozzád, hogy ne ártsak neked? – simított végig az arcán Louis, Harry pedig elmosolyodott, elkapta a kezét, és pille puszikat hintett minden egyes ujjbegyére, amivel varázsolni tudott.
– Nem zavar, hogy olyan hűvös az érintésed – suttogta Harry, ahogy a kezeit Louis kapucnis pulóvere alá csúsztatta. – Mindent így szeretek. Ettől olyan különleges ez.
Egyiküknek sem kellett ennél több biztatás, hogy folytassák. A tűz hevesen lobogott mellettük, és ez nagyban Louis segítségére volt, hogy minél több helyen, minél szerelmesebben érinthesse Harryt, a halandót, aki pillanatok alatt elrabolta a szívét. Annyiszor nevette ki a testvéreit az istenek között, akik halandókat szerettek, erre az ő élete is váratlan fordulatot vett. Nem vágyott másra, csak hogy együtt lehessen halandó szerelmével. Minden pillanata csodálatos volt. A csókok, a gyengéd simogatások, Harry finom reszketése, amit egyszerre okozott a kettejük között dúló szenvedély és a hűvös, ami Louis meztelen testéből áradt. Louis évszázatok óta nem csinált még csak hasonlót sem, és Harry sem volt nagy fogyasztója a kalandoknak, ezért mindketten a fellegekben jártak egymás törődésében.
– Jól vagy? – súgta Louis Harry nyakába, amikor már kezdtek újra észhez térni, de még mindig Harry forró testéhez simulva feküdt. A szeretkezésük órákig tartott, néha talán kínzó is volt a vágy, de muszáj volt odafigyelnie és szüneteket beiktatnia, amikor úgy látta, Harry már kezd mindenhol átfagyni. Utólag visszatekintve viszont mindketten úgy érezték, ettől csak még tökéletesebb lett az együttlétük.
– Csodálatosan – felelte, és bár időközben közelebb húztódtak a kandallóhoz, Harry nyakig betakarózva bújt Louis-hoz. – Louis?
– Halandóm?
– Mi a terved a bolygóval? Mi lesz a téllel a jövőben?
– Tényleg erről szeretnél most beszélgetni? – simogatta meg Harry haját, és még egy deres puszit is hintett a tincsek közé.
– Tudnom kell a terveidről.
– Semmit sem tehetek – sóhajtott fel Louis, aztán az ujjait mozgatva, újra hóesést varázsolt maguk fölé. Igazán romantikus volt, mert a szobát egyedül a karácsonyfa lágy, és a kandalló lobogó fénye világította meg. – Hagynom kell, hogy az történjen a bolygóval, ami felé tartunk. Egyedül az emberek tehetnek ellene. Viszont kitartok majd… Amíg csak tudok.
– Ez annyira szomorú.
– Ne szomorkodj ma – fordult felé Louis, ezzel Harry lecsúszott a mellkasáról, és szembe találták magukat egymással a puha szőnyegen. – Ez a boldogság ünnepe.
– Boldog vagyok, hogy veled lehetek. Bárcsak örökké tartana – szorult el Harry torka, mert tudta, persze, hogy tudta, hogy ez nem tarthat örökké, hogy jobb, ha minden egyes pillanatát kiélvezi.
– Minden rajtunk áll, kicsi halandóm – mosolyodott el Louis. – Mi vagyunk a saját sorsunk írói.
3 Comments
Szia!
VálaszTörlésNagyon szerettem ezt a részt is! Nagyon szépen köszönöm, hogy olvashattam!
Sziaaa.
VálaszTörlésAww, a kép... Olyan gyönyörű rajta Louis.😊🥰😍 Én egyáltalán nem hiányoltam a +18-at, úgyhogy ne aggódj, így tökéletes ahogy van! És ez a kedvenc részeeeem! ❤️😍 Jó, nyilvánvalóan az egész történetet imádom, de ez a rész ez annyira nagyon megfogott!
"Ez jégből formált kis üreges kocka volt, amibe havat tett, és megbűvölte. A jég így soha nem fog elolvadni, bármilyen melegben is tartják, a hóból formált kis emberi alakok pedig örökké hógolyózni fognak egymással. Arra gondolt, ennek Harry majd örülni fog, egy örök emlék lesz neki az előző estéről." Ez az ajándék egyszerűen gyönyörű! Ha én kapnék ilyet... Aww. Miért nincs nekem is egy Jack Frostom? Miért? Kegyetlen az élet... Szeretnék egy ilyen kis (nagy) csodát az életembe. 😭❤️
Louis annyira édes volt, hogy most odafigyelt a kakaóra, hogy forró maradjon. Hát nem megenni való? Aww. 😍🥰 Harryn meg jót mulattam, hogy sok sok kávé kell neki. Édesek mindketten.
"– Elvittél az Északi-sarkra. Bemutattál a jegesmedvédnek.
– Ha ezt neki mondanád, hogy az én jegesmedvém, téged lökne a vízbe – nevetett fel Louis magas, karcos hangon. – De ezt megtehetjük bármikor. Elvihetlek oda." Ezt azért megnézném, ahogy belelöki Harryt, bár szerintem azonnal jéggé fagyni szegény, szóval inkább csak elképzeltem és jót nevettem. 😂😂
"...ők pedig istenien szórakoztak, mert bár Harry próbált nagyon odafigyelni mindenre, Louis folyamatosan belekontárkodott a művébe. Észrevétlenül lekapcsolta a főzőlapot, eldugta a hozzávalókat Harry elől, vagy éppen kanalat ragadva kóstolgatta a készülő remekműveket. Mindezek ellenére is Harry annyira jól érezte magát, ahogy már régen. Felszabadult volt, boldog, és egyenesen a fellegekben járt, amikor az egyik csínytevés leleplezése után Louis váratlanul elkapta a derekát, és magához húzta, hogy megcsókolja." Na de Louis, te kis huncut! 😜😂 Nem is ő lenne, ha nem csinált volna egy pár kis csínytevést. Imádtam! És az a csók. Aww. Olyan jó olvasni, hogy ilyen boldogok mindketten.
De aztán jött a hívás... Sajnálom, hogy Harry nem tudta a családjával együtt tölteni az ünnepeket, de legalább ott volt neki Louis. 🤍🥰
"– Már most olyan különlegessé és varázslatossá tetted nekem ezt az ünnepet, amilyet még soha nem éltem át. Nem mindenkinek van esélye megismerni a tél hercegét " Ez mindent kárpótol. Louis se volt egyedül, Harry se. Csodálatossá tették egymás karácsonyát. 💙💚
"– A hercegem." 🥺🤍😭
"– Olyan szép itt az asztalnál, annyira kellemes a gyertyák fényében, és innen a hóesést is látni odakint.
Louis nem felelt semmit, csak elmosolyodott, aztán megmozdította az ujjait, ezzel gyönyörű hóesést varázsolva a konyhába is. Persze nem olyat, mint odakint, ezek a hópihék meg voltak bűvölve, és soha nem értek földet, igazán hidegnek sem érződött, de gyönyörű volt." Aww, ez a rész olyan gyönyörű. Annyira láttam ezt az egészet magam előtt. Varázslatos. Én is szeretnék ilyet. Valakit aki ilyenek varázsol nekeeem 🥺❤️😭❄
" – Még a végén megtartalak, halandó." Ajánlom hogy megtartsd!! 😒
"A kétségbeesés kezdett eluralkodni rajta, de csak mert akkor tudatosult benne, hogy ez nem olyan, mint amikor az ember találkozik valakivel, randizni kezdenek, és meglátják, hogy működik-e, együtt akarnak élni a jövőben is, vagy sem. " Hát igen, ez nem egy szokványos ismerkedés, de mindent is meg lehet oldani! 😉🥰
"– Kérlek, ne mondj ilyet – rázta meg a fejét Harry, és közelebb hajolt, hogy Louis nyakába bújhasson. Nagyon szeretett volna uralkodni magán, de nem ment tovább. Az a sok gondolat a fejében, és még Louis szavai is… A könnyei elárulták őt.
– Hé… – húzta szorosabban magához Louis, amikor megérezte, hogy Harry sír a nyakában. – Ne csináld ezt velem, kis halandóm. Nem tudom, hogyan kell megvigasztalni valakit. " Aww, Louis. Ajj, miért kell megsiratni? Miért? 😭💔❤️
"Így történt, hogy a csókjuk egy idő után szenvedélytől lángolt, a nyelvük pedig egymásét simogatta." 💙💚 Én meg meghaltam...
Törlés"Csókolózva dőltek el a vastag szőrmeszőnyegen a tűz mellett. Louis nagyon figyelt arra, hogy Harryt megpróbálja közepesen melegen tartani, bár néha túlságosan elragadta a kéj, és későn figyelt fel a jégvirágokra a fiatal férfi meztelen karján, vagy éppen mellkasán, miután a pólója a padlóra került mellettük." Aww, hagyjál békén ez... Meghaltam. Ez az egész dolog, hogy jégvirág jelenik meg Harry testén, ez annyira szép még ha tudom, hogy veszélyes is. De akkor is.
Ahogy Harry puszikat hintett Louis minden egyes ujjbegyére. Aww. Szétolvadok itt teljesen. Valakinek majd fel kell törölnie a tócsámat a padlóról.
"Nem vágyott másra, csak hogy együtt lehessen halandó szerelmével. Minden pillanata csodálatos volt. A csókok, a gyengéd simogatások, Harry finom reszketése, amit egyszerre okozott a kettejük között dúló szenvedély és a hűvös, ami Louis meztelen testéből áradt. Louis évszázatok óta nem csinált még csak hasonlót sem, és Harry sem volt nagy fogyasztója a kalandoknak, ezért mindketten a fellegekben jártak egymás törődésében." Gyönyörű ez a rész is. Engem totál kicsináltál vele. Két kis szerelmes. ❤️
"... ujjait mozgatva, újra hóesést varázsolt maguk fölé. Igazán romantikus volt, mert a szobát egyedül a karácsonyfa lágy, és a kandalló lobogó fénye világította meg." Aww, kicsinálsz. Olyan gyönyörű, varázslatos, romantikus, szerelmes. Én is szeretnék ilyet. 😭🥺
Nem akarok itten most szomorkodni meg minden, de bárcsak mi emberek végre felfognánk, hogy a természet ami körülvesz minket mennyire fontos és nem azt néznénk csak, hogy nekünk mi a jó. Egyszer talán eljön az az idő is. Talán...
"– Boldog vagyok, hogy veled lehetek. Bárcsak örökké tartana – szorult el Harry torka, mert tudta, persze, hogy tudta, hogy ez nem tarthat örökké, hogy jobb, ha minden egyes pillanatát kiélvezi.
– Minden rajtunk áll, kicsi halandóm – mosolyodott el Louis. – Mi vagyunk a saját sorsunk írói." Sirass meg még így a végére is, persze. Kösziii. (imádlak tudod jól)
Örökké fog! Muszáj örökké tartania! És mivel minden rajtuk áll... Ők meg teljesen szerelmesek. szóval..
Tudod mi a baj? Az, hogy én annyira de annyira nagyon olvasnám még tovább és tovább, mert annyira megszerettem. Csodálatos volt minden pillanata ennek a kis mesének. Köszönöm! 🤍💙💚❄❤️
ui: bocsi, hogy megint ilyen sokat kiemeltem, de ajj, nem tudtam kevesebbet, pedig igyekeztem.😂😅