Mocskos elit - 44.
Sziasztok!
Kéééésve kééésve, de itt az új rész, bár ha majd a végére értek, talán annyira mégsem bánjátok, hogy késtem vele... Hagyjatok nyomot!
Puszi&Pacsi
44. fejezet
Már január végén jártunk, amikor kész csoda, hogy nem szédültem le a motoromról. Zaynhez mentem, már az intézet parkolójába készültem bekanyarodni, amikor Louis kémlelt jobbra, aztán balra, mielőtt a piros Corvette-jével kihajtott a rehabilitációs központ területéről. Úgy láttam, nem vett észre, a forgalmat figyelte, de ez nem segített abban, hogy ne omoljak össze egy pillanatra. Gyönyörű volt, a haja megnőtt, a füle mögé kellett tűrnie, és csak... Csodálatosan nézett ki még a szélvédőn át nézve is, egyetlen pillanat erejéig. Akkor döbbentem rá arra, hogy még mindig ugyanúgy szeretem. Hónapok óta együtt voltam Zorával, és bár azt tudtam, hogy vele közel sem olyan könnyű kapcsolatban élni, mintha Louis lenne, képes voltam rá. Ha úgy éreztem, nem kívánom eléggé ahhoz, hogy teljesíteni tudjak az ágyban - és ez egyre általánosabb lett -, akkor kitaláltam, hogy máshogy elégíthetném ki őt, miközben semmit nem vesz észre, vagy egyszerűen... Meleg szexre gondoltam. Arra, hogy Louis ér hozzám, vagy Dam. Ezt soha nem mondanám el Damianónak, mert életem végéig cikizne azzal, hogy rá gondolok szex közben, de akkor is így volt. De talán épp ezért nem gondoltam, hogy még mindig ezt érzem Louis iránt. Hogy még mindig össze tud törni, ha meglátom.
- Hát ez közel volt... - motyogtam, ahogy berobbantam Zaynhez. - Legközelebb jobb, ha ideszólok, mielőtt jövök.
- Nem tudtam, hogy bejön ma - válaszolta, ahogy rágyújtott egy szál cigire a szobája teraszán. Ott telepedtünk le egy kis időre, még ha kurva hideg is volt.
- Nem jött el Niall esküvőjére, azt mondta, Párizsban van - magyaráztam, mintha lett volna bármi közöm is hozzá. - Váratlan üzleti útról beszélt...
- Harry... - szakított félbe, és ahogy a lábát rázta, aztán habozott a folytatással, már tudtam, hogy nem fog tetszeni. - Nialltől tudta, hogy ott leszel, sőt, azt is, hogy Zorával vonulsz be, mert ő meg koszorúslány. Tőle tudja, hogy egy ideje együtt vagytok Zorával.
- Szóval miattam nem jött el! - csattantam fel, mert tényleg rohadt dühös voltam. - Ezért igazán nem kellett volna hazudnia!
- Nem hazudott, elmondta Niallnek, hogy egyáltalán nem akarja végignézni se a Zorás jeleneteket, de találkozni sem akar veled - mondta óvatosan, mintha attól félne, tényleg bármelyik pillanatban robbanhatok. - Niall hazudott neked, gondolom, hogy kíméljen.
- Nagyszerű! Kurva fasza!
- Kellemetlen érzés rájönni, hm? - nézett rám. A szavai, a hangsúlya, minden kellett ahhoz, hogy egy kicsit észhez térjek. Igaza volt, ha valaki, hát én igazán nem kérhetem ki magamnak a hazugságot. - Figyelj, szerintem Lou jól döntött. Mindkettőtök érdekében. Zora is veled volt, akit elvileg szeretsz, szóval nem tudom, miért borultál ki ezen egyáltalán.
- Nem tudom, csak... - motyogtam, és szerintem annál rosszabbul már nem érezhettem volna magam. Damiano volt az egyetlen, aki tudta, hogy valójában nem vagyok szerelmes Zorába. Mindenki másnak azt mondtam, hogy a kapcsolatunk jól működik, szeretjük egymást. Damnek meg amúgy sem hazudhattam volna. Tök mindegy, mit csináltam, vagy mondtam, ő átlátott rajtam. - Nem tudom, mit csináljak vele.
- Semmit? - vont vállat Zayn, aztán ahogy elnyomta a cigijét, bementünk a szobájába felmelegedni egy kicsit. - Nincs dolgotok egymással, szóval csak... Ennyi.
- Gondolom.
- Inkább meséld el, milyen volt az esküvő!
- Fényűző - nevettem fel kicsit, aztán elkezdtem mesélni. Mindent a dekorációról, arról, hogy Niall néha nem is tűnt annyira boldognak, bár lehet, csak én láttam bele, de Zayn szerint az lehetett a baj, hogy a szülei erőszakolják rá ezt a házasságot. Nekem Ava is eszembe jutott, akiért Niall éveken át odavolt, hogy talán még ma is. Abban mindenesetre biztos voltam, hogy nem akarta tiszta szívből ezt a házasságot, még ha egyébként szereti is Marie-t.
- Mikor engednek végre ki? - kérdeztem, amikor már a sálamat kötöttem a nyakamba, és indulásra kész voltam. - Muszáj eljönnöd a srácok egyik fellépésére, őrülten jók! Hamarosan végeznek a lemezzel.
- Világsztárok már? - nevetett fel. - Dam jól el van tűnve.
- Mert kurva sokat melóznak - bólogattam, tényleg agyonhajszolták magukat, azóta meg csak még jobban, de ez van, ha egy művész maximalista. - De azért még messze nem világsztárok. Klubokat viszont már megtöltenek. Nagyon menő.
- Ha minden jól megy, február végén hazamehetek.
- Azt majd meg kell ünnepelnünk.
*
Mióta Jamie-nél gyakorlatoztam, ritkán jártam be az egyetemre. A nála töltött munkaóráimért kaptam a jelenléti krediteket. Hihetetlenül élveztem, a legjobb az egészben mégis az volt, hogy jó voltam benne, Jamie pedig elkezdett egyre jobban megbízni bennem. Nagyobb és nagyobb munkákat kaptam, egyre többször hallgattak rám. Aztán volt egy munkanap, ami végre a szerencsenapomnak bizonyult.
- Hé, Greg! - bámultam a képernyőket, mert bár a számok általánosak is lehettek volna, én láttam előre, hogy mi történik.
- Igen?
- Előrébb tudjuk hozni a csütörtökre tervezett részvények befektetését? - kérdeztem, de egy pillanatra se vettem le a szemem a monitorról. - Mondjuk... Most azonnalra!
- Ez nem így működik, kölyök...
- Egy óra múlva minimum a tripláját fogjuk szakítani vele, mintha csütörtökön csinálnánk! - toltam ki a székem, és azonnal elindultam Jamie irodája felé. Minden erőmmel imádkoztam, hogy bent legyen, de szerencsémre már az üvegen át láttam őt az irodájában ténykedni. - Bejöhetek?
- Persze, fiam!
- Tudom, hogy még csak gyakorlatozok, azt is tudom, hogy Greg a főnököm, és az van, amit ő mond, de nem hallgat rám - daráltam el gyorsan, mert minden percre szükségem volt. - Most azonnal be kell iktatnunk a csütörtökre szánt részvényeket, mert úgy három órán belül két milliárdot szakíthatunk vele. Addigra a rendszerbe kell kerülnie. El kell adnunk, amikor a legtöbbet éri.
- Képtelenség... - ingatta a fejét, de láttam, hogy nem igazán kételkedik a szavaimban. Egyből felkelt, hogy a monitorokhoz siessen velem. - Mit látsz?
- A számok nem hazudnak, most még nincs nagy eltérés, de ezek itt - mutattam a képernyő jobb sarkára -, túl gyorsan növekednek. Valami történik, amiről még nem kaptunk hírt. Most azonnal be kell fektetnünk, hogy mire elcsitul a hullám, milliárdokat érjen!
- Biztos vagy ebben? Teljesen biztos, hogy nem tévedsz?
- A legbiztosabb - bólintottam, mert ebben tényleg nem volt kérdőjel. Láttam, hogy mi történik. Azelőtt, hogy bárki más is észrevette volna.
- Greg, csináljátok, amit mond! - utasította Jamie, így mindenki egyből kapkodni kezdett, hogy perceken belül beiktassák a szóban forgó részvényeket. - Ajánlom, hogy igazad legyen.
Az a két óra, amit szinte néma csendben ültünk végig a növekvő számokat nézve, szinte idegtépő volt, de tudtam, hogy igazam lesz. Levakarhatatlan vigyor ült ki az arcomra, amikor a dolgozók elkezdték felolvasni a majd két és fél órával a befektetésünk után érkező első híreket.
- Váratlan tőzsdei emelkedés... Lassú hullám... Mindenki kapkod, hogy legalább a végét meglovagolhassa... - Greg hitetlenkedve számolt be a vezető tőzsdehírekről. - Azt írják, senki sem figyelt fel rá időben, annyira lassú volt a felemelkedés.
- Valaki mégis felfigyelt rá - nevetett ördögien Jamie, és megpaskolva a hátam, átölelte a vállam. - Hihetetlen voltál fiam! Egymilliárdon áll, amikor mások még csak most eszmélnek fel.
- Azt mondtam kétmilliárd is lehet, de úgy gondolom, még nem értük el a félidőt, talán több lesz a vége.
További három órán át izgultunk, és amikor a lábam rázva és a számat rágva vártam azt az egy számot, aminek meg kellett jelennie a képernyőn, úgy éreztem a mennyországban vagyok. Milliárd dollárok folytak át a kezeim között, és ez csak a kezdet volt. Végre elkezdtem az álmaimat élni. A küszöbön álltam hozzá, ami lehetetlenül boldoggá tett.
- Most! - kiáltottam fel, és azonnal lehajoltam a billentyűzethez, hogy villámgyorsan kivegyem a pénzünket, mielőtt a számok rohamosan romlani kezdenek.
El se tudtam hinni, hogy ez tényleg megtörtént, hogy ekkora szerencsém volt, csak amikor mindenki üvölteni és ujjongani kezdett, Jamie pedig nevetve a vállaimat megragadva rángatni, majd megölelt.
- Megcsináltad! - kiáltotta a fülembe. - Két és fél milliárd dollárt csináltál nekünk alig hat óra alatt! Elképesztő vagy! Zorának igaza volt!
- Köszönöm, uram! - mosolyogtam, ahogy elváltunk egymástól.
- Úgy tudom, szülinapod volt nemrég, még azt se ültük meg - magyarázta, de én kicsit még mindig más világon jártam a történtek után. Nem tértem túl gyorsan magamhoz. - Tartsuk meg vasárnap! Gyertek át ebédre, ezt is megünnepeljük. Nagy voltál, fiam!
- Köszönöm.
Azon a napon már nem lehetett lerángatni engem a felhők közül. Szerintem úgy lebegtem haza, vagyis Zoráék manhattani házába, ők pedig már izgatottan vártak haza. Jamie természetesen megelőzött, és elmesélte nekik az egész napos munkám, mire megérkeztem. Így ünnepi vacsorát tartottunk, és Laura, Zora anyja még sütit is sütött nekünk. Jól éreztem magam azzal a családdal. Hittem benne, hogy boldog lehetek Zora mellett, még ha nem is voltam szerelmes. Szerettem őt, a szüleit is, és kedveltem Jamie-t.
Talán addigra tudtam egy kicsit lenyugodni és újra önmagam lenni, mire mind elvonultunk a hálószobákba. Zora már indult is a fürdő felé, amíg nekem muszáj volt írnom Damianonak.
Puppet
Csináltam ma 2,5 milliárdot a banknak
6 óra alatt
Ünnepelt sztár lettem a családban. Jó esélyem van egy jobb pozícióra, akár véglegesítésre az egyetem után
Master
Gratulálok!
Mi pedig végeztünk a lemezzel, már csak az utómunkálatok vannak vissza. 1-2 hónap és megjelenhet
Il ballo della vita
Ez lesz a címe
Puppet
Mint a tetoválás a mellkasodon
Ami egyébként az egyik kedvencem
Gratulálok!
Master
Valamikor találkozunk?
Puppet
Holnap hívlak
Master
Jó éjt, puppet
Puppet
Neked is!
Éppen akkor néztem fel a telefonomból, amikor Zora, már meztelenül kikukkantott a fürdő ajtaján.
- Jössz?
- Megyek.
*
A vasárnapi ebéd viszont... Közel se ment olyan zökkenőmentesen, mint hittem. Jamie nem adta olcsón az álmaimat, és rajtam állt, hogy hajlandó vagyok-e megfizetni az árát.
Már túl voltunk az ebéden, mindenki az utolsó falat szülinapi tortámat majszolta, amikor Jamie és Judith egy mappát tolt elém és Zora elé.
- Ez a mi ajándékunk nektek - mondta Judith, Jamie pedig csak mosolygott. - Nem a szülinapra vagy bármi, csak mert szeretünk titeket, és úgy gondoljuk, elég idősek vagytok már ahhoz, hogy valóban elkezdjétek a közös életeteket.
- Mi ez, nagyi? - mosolygott Zora, és ahogy kinyitotta a mappát, egy gyönyörű penthouse lakás prospektusa volt benne, és egy kis nejlon, benne nyilván a liftet működtető mágneskártyákkal. Azonnal Louis-ék lakása jutott eszembe, amihez szintén ilyen kártya tartozott kulcsok helyett. - Ez... Komolyan mondjátok?
- Ennyi már rég járt neked, kicsilány - szólalt meg Jamie is, és ahogy Zora a képeket kezdte nézegetni, én láttam a tulajdoni lapot, amin ugyan az én nevem is szerepelt, mint állandó lakó, aki rendelkezhet a lakással bizonyos helyzetekben, de nem voltam még csak résztulajdonos sem. Persze, ez nem volt feltétlenül meglepő. Valószínűleg sokkal jobban sokkolt volna, ha kapok egy fél Upper East Side-i lakást pár hónap után, szóval ezért is hálás voltam. Boldog, mert ez már az út eleje volt, innen csak felfelé vezetett. Legalábbis akkor még ezt hittem.
- Istenem, ez csodaszép! - ámuldozott Zora, aztán felpattant, hogy mindenkit végigöleljen, és hálálkodjon. - Nagyon köszönjük! El tudod ezt hinni, édes? - ült az ölembe Zora, aztán finoman megcsókolt, miközben a nyakamba kapaszkodott. - Persze, ha... Te is szeretnél összeköltözni? Nem erőszak, ha még korainak érzed, teljesen megértem, és...
- Szeretnék, szívem - szakítottam félbe, és mintha ettől mindenki fellélegzett volna. Elégedetten mosolyogtak ránk. - Köszönjük szépen, ez... Nem is tudom, mit mondjak.
- Beszélhetnék veled négyszemközt, fiam? - szólalt meg Jamie, és bár azt sugallta, hogy van választásom, valójában nem volt, már mozdult is, hogy elhagyjuk az étkezőt.
A dolgozószobájába zárkóztunk be, de csak a kanapé két oldalára ültünk le.
- Megdolgoztál a bizalmamért és az elismerésemért is - kezdett bele. - Nem csak a hét eleji munkáddal, de azóta, hogy nálunk gyakorlatozol. Nagyon okos vagy, és rettentően jó bróker. - Itt tartott egy kis szünetet, amit kihasználtam arra, hogy megköszönjem a dicséreteket. - Zora boldogabb, mint valaha, amióta mellette vagy. Látom, hogy mennyire szeretitek egymást, ez a legfontosabb. Mindig ezt kívántam Zorának, egy okos, tanult és szerető partnert, aki mellett boldog, és nőnek érezheti magát.
- Igyekszem boldoggá tenni.
- Nem kétlem - mosolyodott el egy kicsit. - Hosszú távon gondolkodom veled, Harry. Szeretném, ha hamarosan az a lakás a te neveden is lehetne. Szeretnék felajánlani neked a diplomaosztód után egy sokkal magasabb pozíciót a cégnél. Azt akarom, hogy te vezesd a bróker osztályt.
- Tessék...? - leheltem magam elé, mert nem voltam biztos benne, hogy ezt jól hallottam. - Vezető pozíciót? Úgy érti...?
- Te lennél mindenki főnöke az osztályon - bólintott, hogy igen, nagyon is jól értettem, én pedig már szédültem a gondolattól is. - Júliustól kezdenél, a fizetés pedig közel fél millió dollár egy évre.
- Nem tudom... Nem is tudom, mit mondjak, én...
- Tudom, hogy szegény családból jöttél - folytatta, így volt még időm szavakat találni. - Ez neked nagy dolog, megértem, de szeretném, ha büszkén viselnéd. Lássák rajtad, hogy megérdemled, és birtoklod a sikereidet.
- Megígérem!
- Mindez viszont egyetlen feltétellel fog megtörténni - szögezte le, és bár tudtam, hogy ez valami nagy dolgot jelent, akkor sem estem kétségbe. Nagyjából bármire képes voltam ezért. - Előbb természetesen hivatalosan is be kell kerülnöd a családba - jelentette ki, és a mellénye zsebébe nyúlt, aztán egy piros bársony dobozkát tett le az asztalra. Nyelnem kellett egy nagyot, mert valamiért... Fogalmam sincs miért, de nem számítottam erre. Huszonkét évesen az utolsó gondolatom volt megnősülni, még ha Niall és Zayn miatt sem volt idegen a fiatalon házasodás fogalma. - Szeretném, ha ezzel a Zorához méltó gyűrűvel kérnéd meg az unokám kezét, és a diplomaosztó után összeházasodnátok. Így a nevedre írathatjuk a lakás felét, valamint az unokám férjeként, családtagnak adhatom az osztály vezetését.
- Ez... Értem.
- Természetesen nem kell aggódnod, tudom, hogy egyelőre nincs nagy vagyonod - próbált enyhíteni a nyilvánvalóan erős kikötésen. - A lakás számláit és az esküvő teljes költségét én állom. Csakúgy, mint a gyűrűt is a lánykéréshez - mutatott a dobozra, én pedig a kezembe vettem, hogy megnézzem, bár attól is majdnem elájultam. Még soha nem láttam élőben akkora gyémántot, mint az volt.
- Varázslatos.
- Természetesen nem ma este gondoltam, bármikor, amikor te is készen állsz - szögezte le. - Sőt, nem is muszáj megtenned, de azt tudnod kell, hogy ehhez kötöm a felkarolásodat.
- Megértettem, és köszönöm a lehetőséget - mondtam ki végül. - Ezt elteszem addig is.
- Helyes. Menjünk vissza.
*
Fel és alá mászkáltam a stúdió előtt, ahova Damianóval egyeztettünk találkozót. Beszélnem kellett vele. Muszáj volt. Kellett valaki, akivel megoszthattam, milyen terhet tett a nyakamba Jamie. Nem is tudom, mit gondoltam. Nyilván nem léphettem feljebb és feljebb, építhettem a karrierem Jamie szárnyai alatt úgy, hogy csak múlatom az időt az unokájával. Fogalmam sem volt, hogy lehettem ennyire hülye, vagy inkább naiv. De feleségül venni valakit, akit nem is szerettem szerelemmel, csak mint embert, csupán a vagyonért és rangért... Az egy egészen új szint volt.
- Na mi a helyzet, Puppet? - ölelt magához Dam, ahogy mellém ért. Sokat változott mióta kevesebb időnk volt találkozni. Levágatta a haját egészen rövidre, és a korábbinál is őrültebb ruhákban járt, de még így is kimondhatatlanul dögös volt, ezt ő is tudta magáról. - Nyúzottnak tűnsz.
- Nem sokat aludtam tegnap éjjel.
- Mi nyomja a lelked? - sóhajtott fel, ahogy leültünk az útpadkára, kivette a cigit a füle mögül, ahol mindig tartotta, és rágyújtott. - Csiripelj.
- Havi negyven lepedő... bróker főnöknek akar a tőzsde osztályra - soroltam. - Penthouse lakás az Upper East Side-on, félig az enyém lenne, de minden számlát ő fizet.
- Úgy hallom, sikerült elérned az álmaidat - mondta, cseppet sem vidáman, inkább ironikus hangsúllyal. - Attól tartok, van ára. Ezért vagy ennyire kiborulva. Kibaszott mocskos elit banda... Mit kér? Valami törvényelleneset? Lebukhatsz vele?
- Hogy vegyem el Zorát még idén júniusban.
- Mi van?! - nevetett fel, és szívott egy nagy slukkot a cigijéből. - Eladja neked az unokáját, nem is kevés pénzért? Tényleg mi a fasz? Hagyd a picsába ezt a dolgot, Harry, nem éri meg.
- Miért nem?
- Miért nem?! - tagolta lassan, közben értetlenül nézve felém. - Viccelsz! Azért, baszki, mert nem szereted őt! Mert az eleje óta csak használod! Az egész egy üzlet neked! Azért!
- Mások is házasodnak üzletből - vontam vállat, mert bár tudtam, értettem, miről beszélt Dam, és nem akartam házasodni, kurvára nem, egy részem képtelen volt lemondani a fizettségről, amit cserébe ígértek nekem. - Rangból vagy vagyonért. Nem én lennék az első.
- Igen, csinálták ezt emberek a kibaszott középkorban! - rivallt rám. Annyira ideges volt, hogy a lábát rázva, szünet nélkül szívta a cigijét. - Ne legyél hülye, Harry! Elbaszod az életed. Ez nem te vagy.
- Erre vágyom gyerekkorom óta - motyogtam lehajtott fejjel. - Talán mégis ez vagyok én.
- Nem, ez egy szörnyű oldalad, de én láttam a valódi Harryt is. Együtt éltem vele három évig. És én szeretem azt a Harryt. Az a Harry nem csinálna ekkora faszságot.
- Akarom azt a munkát. Akarom, Dam...
- Nem a munkát akarod - ingatta a fejét. A hangja lemondó volt. Mintha pontosan tudta volna, hogy bármit mond, akkor is végigcsinálom. Mintha lemondott volna rólam, ami bár szörnyű, égető érzés volt, igaza volt. Végig akartam csinálni, mert ez volt az egyetlen lehetőségem. Fájdalmasan viszolyogtam a házasság gondolatától, de akartam a fődíjat. Sokat agyaltam éjjel, arra gondoltam, félek megtenni, hogy biztos jó ötlet-e, de minduntalan arra jutottam, hogy akarom a munkát, akarom ezt a karriert, akkor pedig Zorával kell maradnom még nagyon sokáig, vagy örökre. Ha pedig így van, miért ne vehetném el? Az csak egy papír. - A pénzt akarod, és a rangot a felső tízezerben. Nem tudom, miért, de olyan fontos neked, hogy kész vagy eladni érte a lelkedet is.
- Mi lesz velünk, ha megteszem?
- Velünk? - horkantott fel, aztán a gyűrűket kezdte piszkálni az ujjain. Miatta kezdtem én is újra hordani néhányat. Van, amit tőle kaptam, és a mai napig viselem. - Ez nem rólunk szól, csak rólad. Akkor is a barátod vagyok, ha állati nagy hülyeségre készülsz, vagy ha egy hárpiát veszel el, esetleg úgy döntesz, bevonulsz papnak. Tanuld meg, hogy bármekkora faszságot is művelsz az életeddel, a barátod maradok, de... Nem fogok asszisztálni ehhez, se támogatni téged benne. Sőt, könnyen lehet, hogy azon leszek, valahogy mégis egy kis értelmet verjek a fejedbe, és meggondold magad.
- Szeretlek, Dam - borultam a nyakába, mert azok után, amit a gimis barátaim elvesztése miatt éltem meg, mindig rettegtem attól, hogy valahogy elveszítem Damianót is.
- Én is, Puppet - simogatta a hátam, de ettől még éreztem, hogy feszült, és nem vagyunk túl ezen a vitán. Talán sose leszünk. - Nem tudsz levakarni. Ettől még idiótaságra készülsz. Világi idiótaságra.
- Csak maradj mellettem, mert szükségem van rád.
- Tudom. Mégha nem is tudom megakadályozni, hogy végül bezárd magad a kalitkába, amit feltetováltattál.
Azt hiszem, Damiano szavai, hogy mindenek ellenére is láttam, nem fog elfordulni tőlem, segített meghozni a döntést. Bár végül tényleg arra készültem, hogy kalitkába zárjam magam, úgy éreztem, megéri. Hogy az ajánlat túl jó ahhoz, hogy veszni hagyjam.
Még a következő hétvégén, egy egyszerű vasárnapi ebéd előtt, Zora teljes családja előtt kértem meg a kezét, ő pedig könnyek között mondott igent nekem. Abban a pillanatban magamban is összetörtem valamit, éreztem, mert Louis arca kitörölhetetlen volt a fejemből. Folyamatosan láttam magam előtt a tizennyolc éves fiút, ahogy a pulton ül, a lábát lógatva, miközben vacsorát főzök neki.
6 Comments
Szia! Nagy hibát követtem el bele kezdtem...de félbe kell hagyjam..... De
VálaszTörlésHarryyy! Még nem olvastam végig...ezt a rêszt...viszont így is tudom kicsinálod magad lelkileg...megéri?! Ne is válaszolj! Áh lökött felnőtt-gyermek!!
Arról nem is beszélve minket is kicsinálsz közben....báhhh!
VálaszTörlésVégig olvastam ezt a részt...
VálaszTörlésHarry?? Érted?? A végére értem!! És már az elején sejtettem...jajj Harry ..
Sose szerettem azt, mondani, hogy megmondtam... kifejezetten van olyan helyzet amikor rühellem, hogy igazam van .., de itt pár sor után megmondtam, hogy összetöröd a lelked. Mondjuk ez borítékolható volt.
Jajj ..oké...annyi mindent szeretnék még irni...szaval igyekszem lehiggadni ..de bevallom nem könnyű Harry nagyon nagyon nagyon nem könnyű...
Vesztettem ...
Vesztettem családot -vérszerintit
Veszettem szerelmet-igazit
Vesztettem valós barátokat.
Felszívtam magam kezdtem majdnem nulláról
És most újra magamra zárom a rácsokat.
Mert igen ez egy börtön jobbszóval kalitka
Csak, hogy a kis madárnak nagy a titka...
Kérdés meddig birja a kalitka..
És a szív? És a lêlek?
Vagy ezután mély érzelmeknêlküli hêly leszek?
Nyerhetek? ....
Sötétvan, de a pénz hangja és a nagyság rangja vezet..
Nyerhetek?
Egyességet kötöttem
A lelkem az ördögnek oda löktem
Nyerhetek?
Okos az agyam meg van egy kis bátorságom...
Meg egy velem egyetnem értő de mellettem álló hátországom
Nyerhetek?
A kérdésre a választ még magam sem tudom,
A belegondolok forog a gyomrom..
De ez volt minden álmom-hazugság volt nagyobb és sokkal fontosabb..- nem szabad feladnom .
Harry nehezen térek napirendre...de igyekszem.
Okos vagy ez nem volt kérdés és gratulálok! De a franckarikába Harryyyy boldogulnál máskêpp is...más hát széllel ..oké oké tudom a külső vonalró könnyű magyarazni...
Szerintem nem lep meg, de Damnak megint igaza van
Örülök, hogy melletted marad neki is szüksége van rád...
Örülök, hogy Zayn hamarosan kijöhet.
Óh és igen lincselj meg..de Lounak is igaza van.
És Harry...ez ez...jajj...
Téged is szeretünk egyem a májad szegletit...de most úgy megmosnám a fejed :)
Köszönöm szépen, hogy ezt a részt is olvashattam! Nagyon nagyon kíváncsian várom a folytatást!
És tudod Harry...az hölgyemêny se érdemlimeg amit teszel..
TörlésNem csak magadat teszed tönkre, de Őt is..
És ahogy Dam is említette ez a Harry nem tetszik....mêg hozzá tennêm, hogy ez a Harry fáj... nagyon nagyon nagyon fáj..
Törlés
VálaszTörlésSziaa
Megérkeztem☺️ Ez a rész... Huh. Újabb tockos áradatot zúdítok Harryre...
"Gyönyörű volt, a haja megnőtt, a füle mögé kellett tűrnie, és csak... Csodálatosan nézett ki még a szélvédőn át nézve is, egyetlen pillanat erejéig. Akkor döbbentem rá arra, hogy még mindig ugyanúgy szeretem. " Louiiis😍🥰Végree. Igaz csak egy pillanatra, de itt volt☺️ Azért nagyooon hiányzott.
Ő mindig gyönyörű. Te meg persze hogy szerelmes vagy belé még mindig.
Nagyon sajnálom Louist amúgy. Elég szar érzés lehet, hogy tud Zoráról és tökre meg lehet érteni hogy miattuk nem akart menni. Én se mentem volna a helyében.
"- Kellemetlen érzés rájönni, hm? - nézett rám. A szavai, a hangsúlya, minden kellett ahhoz, hogy egy kicsit észhez térjek. Igaza volt, ha valaki, hát én igazán nem kérhetem ki magamnak a hazugságot. - Figyelj, szerintem Lou jól döntött. Mindkettőtök érdekében. Zora is veled volt, akit elvileg szeretsz, szóval nem tudom, miért borultál ki ezen egyáltalán." Hát igen Harry. Pont te ne. Légyszi. Elvileg szeretsz.😏
Harry tényleg jó abban, amit csinál, de utálom hogy így jutott oda. Ez számomra gyomorforgató és szomorú is.
"Il ballo della vita"
"Mint a tetoválás a mellkasodon
Ami egyébként az egyik kedvencem" én is imádooom😍😍
Nagyon sajnálom Zorát. Általában nem szoktam szimpatizálni a női karakterekkel. Nem tudom miért, de őt az elejétől kezdve hogy "megismertük" kedvelem. Rossz olvasni azt, hogy Harry mit tesz vele. Nem ezt érdemli. Rosszul vagyok az egésztől. Annyira nagy tockost adnék neki ismételten. Mérges vagyok rá.
"Előbb természetesen hivatalosan is be kell kerülnöd a családba" ...
"- Sőt, nem is muszáj megtenned, de azt tudnod kell, hogy ehhez kötöm a felkarolásodat." Nem muszáj, de ha nem teszed, akkor ennyi. Fú. Engem ez undorít és fel is háborít de nagyon!
"Levágatta a haját egészen rövidre, és a korábbinál is őrültebb ruhákban járt, de még így is kimondhatatlanul dögös volt, ezt ő is tudta magáról." Mindig az. Olyan mint Louis. Állandóan dögös.
Amúgy annyira imádom, hogy tudja is magáról. Megőrjít vele😍
"- Eladja neked az unokáját, nem is kevés pénzért? Tényleg mi a fasz? Hagyd a picsába ezt a dolgot, Harry, nem éri meg.
- Miért nem?
- Miért nem?! - tagolta lassan, közben értetlenül nézve felém. - Viccelsz! Azért, baszki, mert nem szereted őt! Mert az eleje óta csak használod! Az egész egy üzlet neked! Azért!" Dam mindig mindent jól lát. De hiába ha Harry meg nem... Miért nem??? Megcsaphatom?? Kérleeek!! Felcseszi az agyam ezekkel a hülye gondolataival.
"- Nem, ez egy szörnyű oldalad, de én láttam a valódi Harryt is. Együtt éltem vele három évig. És én szeretem azt a Harryt. Az a Harry nem csinálna ekkora faszságot." Én is azt a Harryt szeretném. Jó lenne ha végre felfogná hogy ez nem normális dolog. De úgy látszik kell még egy jó nagy pofon neki az élettől, mert az első nem volt elég. Sajnos.
"Tanuld meg, hogy bármekkora faszságot is művelsz az életeddel, a barátod maradok, de... Nem fogok asszisztálni ehhez, se támogatni téged benne. Sőt, könnyen lehet, hogy azon leszek, valahogy mégis egy kis értelmet verjek a fejedbe, és meggondold magad." Úgy szeretem Damot❤️
"- Tudom. Mégha nem is tudom megakadályozni, hogy végül bezárd magad a kalitkába, amit feltetováltattál." 😞
"Folyamatosan láttam magam előtt a tizennyolc éves fiút, ahogy a pulton ül, a lábát lógatva, miközben vacsorát főzök neki." Ezen elmosolyodtam meg közben el is szomorodtam. Szerettem ezeket a pillanatokat. Most újra átéltem is megszakadt a szívem. ❤️💔
Ajj Harry...
Köszönöm! Nagyon szerettem ezt a részt is mégha megcsapkodnám Harryt, akkor is.
Várom a kövit.
❤️😘