Mocskos elit - 43.
Sziasztok!
Nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy Louis visszatérjen, ígérem. De előbb mondjátok el, hogy Harryvel vagy Dammel értetek egyet? Hagyjatok nyomot!
Puszi&Pacsi
43. fejezet
Egészen furcsa, bizsergető érzés volt újra felvenni a drága öltönyöm, aztán taxiba ülni, és Manhattanben elautózni a Plaza Hotelig. Természetesen Niall szüleinek a szállodájában tartották a partit, ahogy a közeledő esküvő is pont oda volt megtervezve. A Plaza Hotel díszterme, ahol politikusok és nagy emberek, maga az elnök jár rendezvényeket tartani. Elképesztő érzés volt már a fogadtatás is, ahogy kiszálltam az autóból. Megnézték a meghívomat, aztán úgy bántak velem, mint egy királlyal. Mindenhol ajtót nyitottak előttem, és kíséret mutatta meg, merre kell mennem a bulihoz. Épp csak beléptem a hihetetlenül luxus partiba, máris ellepett az a jóleső izgatottság a múltból. Újra azt éreztem, hogy igen, ezt akarom, ide akarok tartozni. És azt is tudtam, hogy az az este jó esélyeket tartogathat nekem ehhez.
A parti gyönyörű volt, a vacsora isteni, és Niall is figyelt arra, hogy ne legyek teljesen egyedül. Egyik legrégibb barátjaként mutatott be mindenkinek, akivel egy asztalnál ültem, és egészen jól elbeszélgettünk sokakkal, névjegyeket is begyűjtöttem, ezért már akkor úgy éreztem, megérte elmennem. A java, az, ami miatt ma ott tart az életem, ahol, csak ezután következett.
- Ahhoz képest, hogy legrégibb barát, és te is a Harvardra jársz, még sose láttalak Niall közelében - szólalt meg a tőlem három székre ülő Zora, amikor mindenki más már táncolt vagy iszogatott, mert a vacsorának vége volt. Egész este alatt akkor szólt hozzám először, bár Niall őt is bemutatta nekem. A legfelsőbb körökből való, a családjával volt ott, az ország egyik legnagyobb bankjának, a Chase Bank vezérigazgatójának az unokája. - Szóval mi foglal le annyira a hétköznapokban?
- Tanulok, dolgozom, tanulok, tanulok, tanulok - válaszoltam mosolyogva, ő pedig nézett rám egy ideig, aztán szinte láttam a döntés meghozatalának pillanatát a szemében, megragadta a pezsgős poharát, és közelebb ült hozzám.
- Mi a munkád?
- Nos… - köszörültem meg a torkom, mert ez abban a közegben valahogy megint kibaszott kényelmetlen érzéseket keltett bennem. Aztán egy másodpercre felderengett előttem Dam arca, és ahogy napokig stoppoltunk Amerika déli részén, csak hogy eljussunk Vegasba. Dam, és az értékrendje volt az, ami rábírt, maradjak őszinte. - Csapos vagyok az egyik pubban. Niallel jártam egy gimibe, csak én ösztöndíjas voltam.
- Azta! - csodálkozott el, de nagy meglepetésemre abszolút pozitívan. - Akkor nagyon okos lehetsz. Megsúgom, hogy engem még fizetősen se vettek fel az egyik hasonlóan nagy manhattani, de lány gimibe. Még szerencse, hogy apám mindene vagyok.
Felnevettem, muszáj volt, mert a lány kedves volt, vicces és természetes. Sokkal emberibb, mint bárki abban a teremben. Így onnantól kezdve végigbeszélgettük az egész estét, újra és újratöltve a pezsgőspoharainkat. Azon az estén talán nem egyedül arra gondoltam, hogy Zora tökéletes lehet a terveimhez, a jövőhöz, amit élni akarok, mert részeg voltam, és kedveltem is őt, jó volt vele szórakozni. Táncolni, nevetni, aztán elbotladozni a Times Square-re, hogy ott vegyünk magunknak McDonaldsos hamburgereket, és a hatalmas ledpanelek alatt, az egyik hideg padon ülve együk meg.
Zora tette meg az első lépést, még csak nem is én voltam. Ott álltunk a világ egyik leghíresebb terének a közepén, felmásztunk az emelvényre, amit a turistáknak állítottak oda, hogy a legjobb fotókat készíthessék magukról, és amikor annyira megszédültem a nagy nevetésben, hogy majdnem leestem, elkapta a zakóm hajtókáját, és megtartott. Akkor csókolt meg először. Onnan indult minden, ahogy részegen csókolóztunk a Times Square-en, őrült gyerekekként fogtunk egy taxit, és visszamentünk a Plazaba. Minden vendég nevén volt egy hotelszoba, ez a szuper abban, ha a szüleidnek van egy saját szállodája. Már nem is pontosan emlékszem, melyikünk szobájába estünk be, de arra tisztán, hogy azon az éjszakán feküdtem le lánnyal a gimi óta először.
Nem volt fenomenális, elsöprő vagy felejthetetlen. Ez járt a fejemben másnap reggel, ahogy Zora meztelen, forró teste hozzám simult a takaró alatt. Louis érintése óta soha semmi nem volt fenomenális, de a Zorával eltöltött hosszú éjszakámnál még egy tíz perces szopás Damianoval is jobb volt. Tudtam, hogy a legnagyobb probléma Zora nemével van, nem ő magával, de aztán eszembe jutott minden, amiről este részegen beszélgettünk. Az ígéretei, hogy bemutat a nagyapjának, és elintézi, hogy felvegyenek gyakorlatosnak a tőzsde osztályukra. Hogy beköltözhetnék Manhattanbe, és a Wall Streetes gyakorlatom közben lediplomázni. Túl kecsegtető volt, túlságosan vágytam a segítségére, amivel elérhetem a legnagyobb álmaimat, amikért annyit szenvedtem és fizettem. Éppen ezért, azon a reggelen csak vettem egy mély levegőt, és magamhoz ölelve megcsókoltam Zorat. Az újabb őrült lejtmenetem ezzel kezdődött.
*
Másnap vissza kellett mennem Cambridge-be, csak egy hétvégét töltöttem otthon a családdal Niall partija után. Ez viszont nem volt akadály, hogy Zora is a közelben legyen, mivel szintén a Harvardra járt, csak egy teljesen más szakra.
Master
Hé, Pumpkin, mi van veled? El vagy tűnve
Vissza se hívsz
Beszéljünk már!
Puppet
Ne haragudj, pörgős hétvége volt
Master
Azt elhiszem, a milliárdosok között…
Egyszer magaddal vihetnél egy ilyen partiba
Megmutatnám nekik, hogy kell szórakozni
Puppet
Egyszer magammal foglak
Dam, ráérsz? Tudunk beszélni?
Még csak választ se írt, egyből hívott, én pedig mosolyogtam rajta.
- Na mesélj, mi volt? - kérdezte úgy, hogy közben hallottam a srácok beszélgetését a háttérben, meg a zene tompa moraját. - Feltételezem valami izgi beszámolód van, ha ilyen csendben voltál eddig.
- Ezt úgy mondod, mintha máskor zaklatnálak - nevettem fel.
- Szoktál - vágott vissza, és szinte láttam magam előtt, ahogy végighúzza a nyelvét az ajkain. - Na csiripelj nekem!
- A parti jó volt, nagyon is - kezdtem bele, de nem voltam biztos benne, hogyan kellene felvezetnem neki mindent, amiről beszélni szeretnék. - Niall bemutatott egy csomó embernek, akik jótékony hatással lehetnek a karrieremre. Aztán… Nagyon élveztem, Dam. Megint éreztem, hogy ezt akarom, mindennél jobban akarom.
- A sznobok közé tartozni?
- Igen - feleltem halkan, mert tudtam, hogy Dam nem fog mellém állni és mosolyogva támogatni, de akkor is így éreztem. - Gyerekkorom óta vágyom rá. Fogalmam sincs, mi vonz benne ennyire, de… Akarom.
- Az élet vagy a pénz hívogat ennyire?
- Mindkettő - vallottam be. - Utálni fogsz, ha azt mondom, találtam egy módot, amivel valószínűleg sikerülhet, de… Nem túl tiszta?
- Utálni nem foglak, de még kiboríthatsz vele - válaszolta, a hangok a háttérben pedig felcserélődtek autó dudákra és szélzúgásra. Hallottam, ahogy Dam meggyújt egy szál cigit. - Mit találtál ki?
- Azt hiszem… Mondhatom, hogy kicsit… Összejöttem valakivel - motyogtam, aztán egyből folytattam is, hogy Dam ne tudjon közbeszólni. - A lány családja nagyon gazdag, befolyásos, a nagyapja a Chase Bank elnöke. Gyakornokságot ígért a Wall Streeten.
- Milyen szép történet - szólalt meg Damiano, a hangja pedig komoly volt, olyan komoly, mint ritkán. - Szóval eladod magad? Hatalmas lehetőségek, rendszeres dugásért cserébe?
- Nem, tényleg kapcsolatban akarok élni ve…
- Ugyan már, Harry! - nevetett fel, amitől nyelnem kellett egyet. - Ha ugródeszkának akarod használni a csaj hátát, mert úgy érzed, a segítségével elérheted, amit akarsz, akkor ez csak rendszeres kefélés munkáért cserébe. Üzlet. Egy valódi kapcsolatban érzelmek vannak.
- Ritkán van szerelem a kapcsolatok legelején - győzködtem őt tovább, hogy rosszul látja, pedig nagyon is jól átlátott mindent. - Még kialakulhat. Randizgatunk.
- Persze, itt jön a dolog másik fele - ragaszkodott az igazához, mert ő sem akarta feladni. - Hiába próbálsz címkék nélkül élni, az alapján amiket meséltél a múltból, és ahogy darabokra hullottál a kezeim között, ha csak a levetkőztettelek, te nem lehetsz boldog egy nővel, Puppet. Sajnálom, ha erre még nem jöttél rá.
- És ha én azt gondolom, hogy menne? - kezdtem felhúzni magam, de ő csak felsóhajtott. Nem is akart meghallani, ez pedig istentelenül bosszantott akkor. - Ha akarok adni neki egy esélyt?
- Akkor azt mondom, csináld! - jelentette ki, még csak dühös sem volt, vagy ilyenek. - Tapasztald meg a saját bőrödön, élesben, hogy képes vagy-e erre, de ne felejtsd el, hogy itt nem csak rólad van szó. Eléggé gusztustalan így kihasználni valakit, aki talán beléd szeret, akkor is, ha neked végül mégsem megy, ezért annyiban hagyod. Ha velem csinálnád, letépném a kibaszott tökeidet.
- Damiano, kérlek, próbálj megérteni!
- Értelek, ettől még kihasználni készülsz valakit a pénze miatt - vágott vissza egyből. - Mi a bandával be akarunk futni, nyilván, és sose értettük, miért hisztizik sok sztár, hogy nincsenek igazi kapcsolataik, mert sose tudják, kiben bízhatnak meg. Te vagy az, akiben nem szabadna megbíznia egyetlen gazdag embernek sem.
- Baszódj meg! - rivalltam rá, a szemem pedig megtellt könnyel. Nem tudom, hogy a dühtől, vagy azért mert bántottak Damiano szavai, akit annyira szerettem.
- Haragudhatsz rám, utálhatsz is, de tudod, hogy igazam van - mondta halkan, tele törődéssel, amitől csak még erősebben sírni akartam. - Ettől még melletted állok, Puppet, és itt vagyok, ha baj van. Szeretlek, szóval légy kibaszottul óvatos és átgondolt. Az egy veszélyes világ, a befolyásos emberek is veszélyesek.
- Csak… Jövőt akarok, Dam… Azt a jövőt, amit megálmodtam - szólaltam meg másodpercekkel később, halkan és megtörten.
- Tudom, én meg azt, hogy boldog legyél, még ha ehhez ilyen faszságokat is kell csinálnod előbb - válaszolta ő is sokkal gyengédebb hangon. - Csak beszélj velem, oké? Mindenről. Ne érezd úgy, hogy egyedül vagy.
- Oké.
- Vissza kell mennem, a srácok már az ablakból mutogatnak vagy tíz perce - mosolyodott el, hallottam a hangján. - Mert hogy amíg te gazdag libákat szedtél fel, addig mi találtunk egy producert New Yorkban, aki hajlandó volt meghallgatni minket. Kérte, hogy pénteken menjünk be, élőben is látni akar.
- Ez nagyszerű! - lelkesedtem fel egy kicsit, mert tényleg úgy éreztem, igazam van, minden jó lesz, minden jó irányba halad. Hiába mondott Dam mást, én csak éreztem. Velük, és magammal kapcsolatban is. - Addig még milliószor beszélünk úgyis, szóval majd kifaggatlak, most menj, próbáljatok!
- Csóközön! - puszilt a telefonba, aztán le is tette.
Természetesen megfogadtam Damiano tanácsát, és mindent óvatosan csináltam, de a terveimmel akkor sem hagytam fel. Randikra vittem Zorat, amik szerencsére teljesen hagyományosak voltak. A hét minden napján találkoztunk, és amikor mondtam, hogy néhány barátom miatt hétvégén New Yorkba kell mennem, azt is felajánlotta, hogy velem tart, ha szeretném. Kedves volt tőle, még ha vissza is utasítottam, főleg mert tudtam Damiano véleményét, meg mert Zaynhez is be akartam menni.
Dam volt olyan tündér, hogy újra velem jött, de már nem támogatásnak, hanem mert tényleg megkedvelte Zaynt, és dicsekedni akart a szerződéssel is, amit a producer ajánlott nekik. Zayn értett az üzleti világhoz, ezért segített Damianonak, hogy mit beszéljenek át, és mi az, amit azonnal húzzanak ki a megállapodásból. Egyik napról a másikra, valahogy úgy éreztem, megtaláltam a tökéletes egyensúlyt. Zora és Damiano világa között. Az a világ volt az enyém.
- Tudom, ez ilyen ijesztő lépcső egy kapcsolatban - kezdett bele Zora az egyik október végi horror nézős esténken az albérlete kanapéján. Egy tál popcornt tett az ölembe, ahogy leült mellém. - De apám, főleg a nagyapám már eléggé kíváncsi rád. Folyamatosan azzal nyaggatnak, hogy vigyelek haza, mert meg akarnak ismerni. Hiába mondom, hogy nem vagy sorozatgyilkos…
- Nem hiszik el? - mosolyogtam, miközben a számba dobtam egy szem kukoricát.
- Csak arra gondoltam, hogy tényleg beszélnék velük - folytatta, miután kinevettük magunkat, és közelebb bújt hozzám. - Géniusz vagy a matekban, és segíthetnék, hogy jó helyen gyakorlatozz. Megérdemelsz egy jó pozíciót. De ahhoz, hogy be tudjalak ajánlani, haza kellene vigyelek.
- Nem ezért vagyok veled, ezt tudod, ugye? - hazudtam szemrebbenés nélkül, és Damiano arca ott lebegett előttem, talán még egy jobbost is kaptam tőle a hazugságomért. Megmondta. Igaza volt.
- Persze - hajolt közelebb, hogy megcsókoljon. Zorában mindenképpen az volt a legjobb, hogy teljesen más volt, mint például Louis, vagy akár Dam… Nem láttam benne senkit, aki életem végéig büntethetne rajta keresztül, és talán ezért is éreztem úgy, hogy képes lennék hosszú távon együtt lenni vele.
- Akkor menjünk - egyeztem bele végül az ajánlatába, és az izgatott bizsergés el is lepte a testem ettől a gondolattól. Hogy igenis megtörténik, amire annyi ideje vágyom. - Amikor neked jó.
- Vasárnapi ebéd?
- Benne vagyok.
*
Már korábban sejtenem kellett volna, hogy a családi bemutatásnál nem is a szülők lesznek a legszigorúbbak, hiszen ők is csak birtokolják ezt a vagyont, nem ők termelték ki. Jamie, a híres nagyapa volt az, aki minden módon megpróbált fogást találni rajtam, miközben még csak az előételt fogyasztottuk.
- Egyből felvettek a Collegiate-be? - kérdezte, mert bár mindenki beszélgetett valakivel a hatalmas asztalnál, engem persze az asztalfő mellé ültettek, közel hozzá. - Nem kellett semmilyen vizsgát tenned, hogy biztosan megfelelsz-e az elvárásoknak?
- Nem, az általános iskolában végig kitűnő voltam mindenből, ezért az eredményeim alapján vettek fel - magyaráztam el, tiszteletteljesen mosolyogva rá. - Azonnal tanulmányi ösztöndíjasnak. Onnan pedig maga a Harvard ajánlott ösztöndíjas helyet az üzleti szakra, ostobaság lett volna nem elfogadni.
- Ez egy gyönyörű eredmény - szólalt meg Judith, Zora nagymamája is, aki sokkal kedvesebbnek bizonyult a férjénél. - Jamie is ugyanarra a szakra járt, talán még a kollégiumi szobátok is ugyanaz.
- Nem, arról biztosan értesültem volna - nevettem fel, és szerencsémre mindenki velem tartott. Kivéve persze Jamie-t, de próbáltam nem túlaggódni a napot.
Az ebédet végtére is túléltem a családomat és baráti körömet érintő kérdésekkel, nem volt annyira vészes, de amikor a társalgóban mindenki egymással beszélgetett, Jamie természetesen újra megtalált.
- Zora azt mondta, szerinte adnom kellene neked egy esélyt a tőzsde osztályon - kezdte hezitálás nélkül, és miért is kellett volna bármi miatt aggódnia. Zora is ott állt mellettem egy pohár méregdrága pezsgővel a kezében, de nem maradt ott velünk, csak adott egy puszit az arcomra, aztán a nagyapjára mosolyogva otthagyott minket. - Zora az egyetlen lányunokám, és ő pontosan tudja, hogy mindent megtennénk érte. Én különösen. Emiatt mindenképpen adok neked egy esélyt, de egyelőre mások felügyelete alatt fogsz dolgozni.
- Komolyan mondja? - húzódott egyre szélesebb mosolyra a szám, mert őszintén nem hittem, hogy ez ennyire egyszerű lesz. Persze biztos voltam benne, hogy ettől még Jamie komoly kihívások elé fog állítani, de úgy éreztem, állok elébe. Kész voltam bizonyítani, küzdeni a legjobb pozícióért. - Fogalma sincs, mennyire hálás vagyok.
- Egyelőre az unokámért teszem, és a kiskutya szemek miatt, amit képes produkálni, ha nagyon szeretne valamit - magyarázta, de engem akkor sem lehetett volna elszomorítani aznap. - De ha tényleg ennyire jó vagy, mint amilyennek tűnsz, és amilyennek ő is lefestett, bízom benne, hogy a közös munkánk is gyümölcsöző lesz végül. Csak ne hagyd, hogy megbánjam!
- Nem, nem fogom! - mosolyogtam, és kezet fogtam vele, amikor nyújtotta a sajátját.
- Később megbeszéljük a részleteket, rendben? Judith leharapja a fejem, ha üzlettel kezdünk el foglalkozni. De szeretném, ha mihamarabb be tudnál állni közénk.
- Nagyon köszönöm a bizalmát!
Boldog voltam. Elégedett. Tudtam, hogy nem fogok csalódást okozni, mert semmi sem volt ezen a világon, amihez jobban értettem volna a számoknál. Csak egy ilyen lehetőségre volt szükségem, hogy bebizonyíthassam, tényleg én vagyok a legjobb választás. Innentől kezdve pedig egyértelmű volt, hogy az utam ki van kövezve a jövő felé, amit mindennél jobban el akartam érni. Azon a napon boldogabb voltam, mint az utóbbi három évben bármikor. Madarat lehetett volna fogatni velem. Jó úton haladtam, és ezt legszívesebben világgá kürtöltem volna.
2 Comments
Szia.
VálaszTörlésAjj Harry... Miért? Megint? Tudod mi volt a múltban, emlékszel rá nem igaz? Megérte akkor is? Ugye, hogy nem... Elvesztettél barátokat, egy nagy szerelmet (egy olyan embert, akit mindenki szeretne maga mellé, aki mindent megtett volna érted, aki egy csupaszív ember) és a családodat is... Mindent is Harry. Komolyan újra ezt akarod? Megbántani másokat? Ez a rész felidegelt és annyira nagyon adnám neki újra a tockosokat. Csalódott vagyok, szomorú és mérges is. Elég volt elmenni egy ilyen partiba és vége... Értem én meg nem is, miért teszi ezt. Még mindig kétféleképpen érzek ezekkel a dolgaival kapcsolatban. Nem voltam ilyen helyzetben, de annyit tudok, hogy ilyenekre én nem lennék képes. Én Damianoval értek egyet. Minden szavával. És imádom, hogy megmondja neki mindig a frankót, de mégis ott van mellette.
Zorát már most sajnálom. Rendes, normális nőnek tűnik, aki nem ezt érdemelné. Harry megint bántani fog valakit. Nem hiszem el, hogy nem fogja fel, hogy ezzel mennyit árthat egy embernek. Főleg miután nem ez az első alkalom, hogy ilyet tett.
Rosszul voltam az egész rész alatt, ahogy Zorával bánt...
"Az újabb őrült lejtmenetem ezzel kezdődött." Szomorú vagyok Harry. Nagyon szomorú és csalódott.
"Tapasztald meg a saját bőrödön, élesben, hogy képes vagy-e erre, de ne felejtsd el, hogy itt nem csak rólad van szó. Eléggé gusztustalan így kihasználni valakit, aki talán beléd szeret, akkor is, ha neked végül mégsem megy, ezért annyiban hagyod. Ha velem csinálnád, letépném a kibaszott tökeidet." Pontosan. Már most le kellene tépni őket... Annyira undorító dolog ez.
"- Haragudhatsz rám, utálhatsz is, de tudod, hogy igazam van " ennyi.
"Ettől még melletted állok, Puppet, és itt vagyok, ha baj van. Szeretlek, szóval légy kibaszottul óvatos és átgondolt." Mondtam már hogy imádom Damot? Persze hogy mondtam, de még mondani is fogom.
"Azon a napon boldogabb voltam, mint az utóbbi három évben bármikor. Madarat lehetett volna fogatni velem. Jó úton haladtam, és ezt legszívesebben világgá kürtöltem volna." Értem, hogy miért boldog, mert sikert akar elérni, jövőt akart, nem olyan életet mint a szülei, de ezt nem ilyen áron kellene. Ezért nem tudok vele együtt boldog lenni. Én ezt nem.
Gyere Louis és rakd helyre Harryt pls.
Imádtam mint mindig. Köszönöm. Alig várom a folytatást.
😘❤️
Szia!
VálaszTörlésÓh Harryyyy! Basszus! Átgondoltam egy párszor és értelek is meg nem is. Szaval -ezt te is tudod- Damnak igaza van!
Ês annyira szurkolok a "dili fejednek", hogy ebből most jól gyere ki...de nagyon sok balsejtelem érzete futott át rajtam. Ha és amennyiben Lou-val úgy találkozol, hogy együtt vagy a csajszival
..pár perc alatt minden lefog neki esni és annyi időd se lesz, hogy ki mond a nevét. Amennyiben a munkahelyen bizonyítasz, de a csajt megbántod...nagy esélyel oda az esélyed.
Ráadásul tényleg nem tisztességes se a hölgyek se saját magaddal szemben. Dam egy áldás!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a részt is olvashattam! Kíváncsian várom a folytatást!