Mocskos elit - 42.
Sziaszok!
Picit megkésve, de itt vagyok! Szépen lassan szivárognak vissza Harry korábbi életének részei, a srácok, a puccos partik... Mit gondoltok, mi lesz ebből? Hagyjatok nyomot!
Puszi&Pacsi
42. fejezet
Az utolsó évem… Nem is tudom, hogyan kellene jellemeznem. Túl gyorsan jött, nem álltam készen rá, valószínűleg ezért sodort el. Emlékszem, milyen gyomorgörccsel mentem be a szobámba, mert fogalmam sem volt, kivel kell majd osztozkodnom rajta egy teljes évig. Senkivel se akartam. Az a szoba Damianoé volt, ő fogadott be engem, és úgy éreztem senkinek sincs joga elfoglalni a helyét, nem akartam elengedni őt. Tulajdonképpen az egész harvardi diák dolgot nem tudtam elképzelni Damiano nélkül, de kénytelen voltam valahogy megküzdeni vele.
Puppet
Elijah
Master
Pardon?
Puppet
A srác az ágyadban
Ott terpeszkedik, és horkol
HORKOL!
Te sose horkoltál
Master
Te is hiányzol, puppet
A szünetben találkozunk, megbeszéltük
Puppet
Addig az őrületbe fog kergetni
Master
Nyilván nem olyan tökéletes szobatárs, mint én voltam, de adj neki egy esélyt, bébi
A farkához viszont ne nyúlj! Attól még mert baba vagy, és egy évig még ott szívsz, én vagyok az egyetemi maszti pajtid.
Puppet
Ne aggódj, nem csalom meg az emléked
Mit csinálsz?
Miért vagy még ébren?
Master
Itt most korábban van, mint Cambridge-ben
Hazafelé tartok, nemrég fejeztük be a próbát
Puppet
Elfelejtettem
Master
Neked viszont aludnod kell, holnap nagy nap, kezdődik a végzős éved 😛
Pihenj, oké?
Puppet
Jó éjt!
Master
Neked is, puppet
Csak egyetlen emojit használt az egész beszélgetés alatt, mégis azonnal Louis-t juttatta eszembe. Azon gondolkodtam, vajon még mindig olyan lehet-e beszélgetni vele üzenetben, mint a gimiben. Vajon még mindig a szavainak nyolcvan százalékát emojik teszik ki, vagy már ez sem a régi? Nagyon kíváncsi voltam rá, és egy pillanatig talán azt a vágyat is éreztem, hogy írjak neki, de persze nem tettem meg.
Egy ideje már tartott a suli, esténként dolgoztam a pubban, sokat videochateltem Damianóval, és egyáltalán nem barátkoztam össze Elijah-val, de nem is érdekelt. Persze, tudtam, hogy jogtalanul büntettem őt, miközben csak hiányzott Damiano. Azt pedig tudom, hogy ő élvezte, amiért ezt ki is mutattam neki. Azért telefonon keresztül is sokat segített, amikor Louis miatt nyűglődtem, ugyanis egyre többször került be a neve az üzleti világ híreibe. Sokszor elmondta, hogy fasz vagyok, és az tényleg segített. A távolból is ő tartott talpon.
Aztán egyik este Niall és a menyasszonya jelent meg egy kisebb csapattal a pubban, amikor dolgoztam, és valahol ott kezdődött minden. Hibáztathatnám Damianot, hogy azért történt minden, mert nem volt ott, hogy vigyázzon rám, de… Talán ideje vállalnom a felelősséget a tetteimért.
Aznap este Niall sokszor jött a pulthoz, és néhányszor maradt is, csak hogy beszélgessünk egy kicsit. Mégis a legemlékezetesebb beszélgetésünk, amit odakint ejtettünk meg a dohányzóban. Ő cigizett, én csak a szemetet vittem ki, amikor megláttam ott. Szó volt a szüleiről, hogy mennyire készülnek az esküvőre, és Marie-ről is, hogy az ő családja már most dollármilliókat költött csak az esküvői partira, amit hamarosan tartanak.
- Gyere el! - dobta be végül az ötletet, én viszont csak néztem rá. Azóta nem voltam luxus partiban, hogy kiderültek a titkaim. - Jó lesz, és szerintem neked is szükséged van rá. Eléggé nyúzottnak tűnsz.
- Csak fáradt vagyok - vontam vállat, pedig tényleg szarul voltam. És magányos azután, hogy három évig nem volt olyan nap, amikor nem lógtunk együtt a bandával, akkor pedig messze voltak. - Nem tudom, Ni, én… Egyáltalán kik lesznek ott?
- Louis azt mondta, sajnos nem tud eljönni - válaszolta a burkoltan feltett kérdésemre. - Gondolom ez a lényeg. Tényleg, Hazz, gyere el.
- Miért?
- Ne legyél már ennyire hülye - nevetett fel, de nem értettem teljesen, hogy miért teszi, vagy mire gondolt. - Gyerekek voltunk, kibaszott taknyosok, követünk el hibákat, de ideje felnőnünk. Gyere el, sokan leszünk, találj új barátokat, találj jövendő üzlettársakat, kapcsolatokat. Itt az ideje, idén már gyakorlatra mehetünk cégekhez.
- Oké, meggyőztél - nevettem fel, ő pedig beleboxolt a vállamba. - Öm… Ezek szerint, tartod a kapcsolatot a többiekkel. Hogy vannak?
- Liam annál is nagyobb sznob, mint ahogy te ismerted, de azért szoktunk dumálni - kezdett bele, nem volt sok időm beszélgetni, mert vissza kellett mennem dolgozni, de pár mondatban hallani akartam. - De már most meg lettek írva a papírok, biztosan ő örökli az apja bankját. Louis igazából csak tanul és az új vállalkozásaival foglalkozik. Ha engem kérdezel, kibaszottul túlhajtja magát. Zayn meg… Várj! Te tudsz Zaynről?
- Mi? Mit? - szorult el a torkom, mert Niall tekintete megtelt aggodalommal, én meg elképzelni sem tudtam, mi a fene történhetett. - Mondd már!
- Igazából… Mindenkit meglepett, pedig ha belegondolunk, voltak jelek, csak nem figyeltünk rá - mondja elhúzott szájjal, és meg tudtam volna ragadni a felsőjét, hogy megrázzam, rábírva a beszédre. - A szülei elvonóra vitték. Jól van, hivatalosan nem volt túladagolása sem, vagy ilyenek, de már nagyon mélyen volt, és valószínűleg az lett volna a következő lépcső a pokol felé. A szülei teljesen kiütve találtak rá, és kórházba vitték, hogy jobban legyen, utána pedig egyenesen elvonó. Halasztott az egyetemen, nagyjából fél éve van az intézetben, szóval mostanra egészen rendbe jött.
- Bassza meg, Zay! - suttogtam felhajtott fejjel. - Tudod, hol van?
- Pont Jerseyben a Boca Centerben - válaszolta, én pedig már akkor tudtam, hogy meg kell látogatnom Zaynt. Fogalmam sem volt, hogy kíváncsi-e rám, akar-e egyáltalán valaha látni még az életben, de azt tudtam, hogy nekem muszáj látnom őt. Megbizonyosodni arról, hogy jól van. Gyanúsnak kellett volna lennie, amikor egyszer csak nem jött több üzenet tőle, hogy megy az egyetem. Egy fasz voltam, amikor csak hagytam őt, mert azt gondoltam, ő az, aki nem kíváncsi rám.
***
Arra gondoltam, hogy kihúzom a dolgot az őszi szünetig, de túlságosan aggódtam Zayn miatt, főleg, hogy még az időközben írt üzeneteim sem értek célt. Meg sem kapta őket. Niall világosított fel, hogy ott bent nem használhatnak saját telefonokat, és a közösségi számítógépeket is csak bizonyos időközönként.
- Helló Göndörke! - kiáltotta már a távolból Damiano, ahogy leszállt a távolsági buszról. Teljesen egyértelműen női, alaposan megtömött válltáska lógott a kezében, és kalap volt a fején. Dam ugyanolyan jól nézett ki, mint mindig. - Megérkezett a felmentő sereg! Omolj a lábaim elé!
- Köszönöm, hogy eljössz velem - sóhajtottam mindenfajta térdelés helyett, miközben szorosan megöleltem őt. - Nem tudom, képes lennék-e rá egyedül.
- Persze, hogy képes, de nem kell egyedül csinálnod, ha nem akarod - karolt át, ahogy a motorom felé igyekeztünk. - Erre valók a barátok.
- Akarsz vezetni, vagy mögém ülsz? - kérdeztem, ő pedig pajkos mosolyra húzta a száját, aztán meg is nyalta az ajkait, mielőtt válaszolt.
- Mögéd, szépségem - puszilt arcon, és igen, pontosan ezért volt szükségem rá. Tudom, a mai napig pontosan tudom, hogy ilyen módon mennyire kihasználom Damianot, mert sokszor használom fel őt a nyugalmam érdekében, de szeretem őt, és tudom, hogy ezt tudja. Akkor is tisztában volt vele, miért hívtam magammal, és ha zavarta volna, nyilván nem jön el. - De csak miután elszívtam egy szál cigit.
- Nem értem, hogy történhetett ez - sóhajtottam fel, és én is a kitámasztott motornak dőltem, ahogy ő, elég nagydarab volt, hogy elbírjon kettőnket, így még a vállunk is összeért.
- Azt mondtad, már a gimiben is cuccozott - húzta el a száját, miközben egy nagy slukkot szívott a cigarettájából. - Akkor nem olyan nagyon meglepő, hogy lerohant a lejtőn.
- Fogalmam sincs, hogy fog reagálni rám - hajtottam le a fejem, és az ujjaimmal babráltam az ölemben. - A ballagás óta egyetlen szót sem beszéltünk, csak néhány sms-t váltottunk, de ennyi. Láttam a posztjait a közösségi médiában, de azokat is csak szökőévente egyszer, sose volt az a nagy online életet élő srác.
- Tudod, amit Niallről mondtál, hogy mi a véleménye a haragotokról, azzal eléggé egyetértek - szívott még egyet, aztán felém tartotta a cigit, de csak a fejem ráztam. Azelőtt szívtam el egyet, hogy begördült volna a busza. - Értem, hogy Louis-nak szerelemmel is összetörted a szívét, nyilván az más, de ezek a srácok… Kiheverhetnék már, hogy faszkalap voltál. Mégiscsak együtt nőttetek fel.
- Nem tudom.
- Te is felnőhetnél végre - lökött oldalba, aztán szívott még egyet a cigiből, és a földre hajítva eltaposta. - Na menjünk, látogassuk meg Zaynt.
Az intézet nagyon modern volt, és luxus körülmények uralkodtak mindenhol. Persze nem is értem, miért számítottam másra, de látni, megint egy ilyen helyen lenni, valahogy előhozott minden kellemetlen emléket is. Menekülni akartam, miközben mégis vágytam rá. Érdekes kettős érzés volt, de félre kellett tennem, mert aznap Zayn miatt voltam ott.
A dolgozók mind nagyon kedvesek voltak, és kifejezetten örültek neki, hogy látogatóba jöttünk, mert szerintük ez nagyon sokat segíthetett Zayn gyógyulásában. Szüksége volt a barátokra. Még ha én akkor nem is tudtam, egyáltalán barátnak vagyok-e tekinthető.
- Harry? Mi a szent szar? - nevetett fel, ahogy meglátott az egyik társalgó szoba kanapéján ülve. Nyilván szóltak neki, hogy látogatói jöttek, ezért már ott várt minket, de arra egyértelműen nem számított, hogy én leszek az. - Azt hittem, az anyámék, bár csak hétfőre ígérték magukat.
- Szia - nyeltem egyet, aztán Damiano finoman nekem jött hátulról, hogy mozgásra bírjon, így beljebb sétáltam, és leültem a hatalmas dohányzóasztal másik oldalán terebélyesedő kanapéra. - Én… Te… Hogy vagy?
- Hát, voltam jobban - mosolygott, és valahogy elkezdtem egy kicsit megkönnyebbülni, mert nem láttam se gyűlöletet, se haragot a szemében. - Te viszont jól nézel ki! Ő… - nézett Damiano felé, én meg egyből egy fasznak éreztem magam. Dam ott ült szorosan mellettem, a hátam mögött támasztotta a támlára a kezét, és bár nem karolt át, mégis támogatott, közel volt, tudtam, hogy elkap, ha zuhanok. - Helló, Zayn vagyok, bár ezt gondolom tudod. Te meg… Ti ketten…?
- Csak szeretné, ha az övé lenne a szerelmem! - nevetett fel Damiano, amin mi ketten is elmosolyodtunk, és igen, megint hálás voltam neki, amiért egyetlen mondatával is valamelyest oldotta a hangulatot. - Damiano vagyok, egyetemi szobatársból legjobb barát, üdv! Göndörke eléggé tartott tőle, hogy fog menni ez a találka, szóval csak… Amolyan lelki támogatást nyújtani jöttem, ha valami balul sülne el.
- Nem készülök elcseszni, nyugi - biztosított minket Zayn, és valahogy éreztem felmelegedni az eddig jeges félelemtől fagyott belsőmet. - Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
- Niall mondta el, amikor kérdeztem, mi a helyzet a többiekkel - válaszoltam, de csak bólogatott. Hosszú másodpercekre csend állt be közöttünk. Csak Damiano magasított csizmájának a sarka koppant néha a padlón, ahogy a lábát mozgatta.
- Más nem igazán látogatott meg eddig - törte meg végül a csendet, bár ez nem a legvidámabb módja. - Gigi egyszer sem volt bent, a szülei kényszerítettek minket, hogy felbontsuk az eljegyzésünk…
- Jézusom, mi baja van az összes gazdagnak? - vágott közbe Dam, és annyira tudtam, hogy nem fog tudni csendben maradni ennél a résznél. Erőszakkal tartottam vissza a mosolyom, még ha abban nem is volt semmi vicces, amit Zayn mondott. - Nem tudjátok csak élvezni az életet? Miért kell húsz évesen megházasodni?
- Szerelemből? - húzta fel a szemöldökét Zayn, de Damiano szemforgatása után ő is inkább csak folytatta. - Szóval nem tudom, hogy mi van most velünk. Meg kell keresnem, ha kijutok innen. Niall meg Liam egyszer sem jött be, néha felhívnak, de ennyi. Louis… - kezdte, aztán mintha rájött volna, hogy talán valami hibát követ el, elhallgatott. Bólintottam, hogy minden oké, folytassa, csak akkor fejezte be a mondatot. - Louis az egyetlen, aki rendszeresen meglátogat. Pont tegnap volt itt. Kéthetente jön, olyankor itt tölti a fél napot. Hoz szemét gyorskaját kintről, és csak ülünk a kertben, dumálunk.
- Hogy van?
- Hát, sokat változott, nagyon sokat, de még mindig a legjobb srác - mosolyodott el, nekem pedig elszorult a torkom. - Néha kicsit aggódom érte, van ez az életszemlélete, hogy a sikernek ára van, amit azzal fizet meg, hogy ájulásig hajszolja magát. Sokszor csak ágyba esik, de zéró szórakozást enged meg magának. És persze, sikeres, de…
- És… Szokott még valaha beszélni rólam? - kérdeztem félve, de rögtön el is szégyelltem magam, mert nem ezért mentem. Zaynről kellett hogy szóljon az a látogatás, nem Louis-ról, és pláne nem rólam, ezért meg is ráztam a fejem, még mielőtt válaszolt volna. - Hagyjuk, arról mesélj milyen itt, és meddig kell maradnod.
- Itt minden király, luxusban élek, anyáék nem érték be valami mezei rehabbal, ez az egyik legjobb az országban. Vannak csoport meg egyéni terápiák. Valószínűleg, ha már nem fogok a majdnem-túladagolásomról álmodni minden héten legalább egyszer, akkor gyógyultnak nyilvánítanak - darálta el, aztán egy gyengéd mosoly ült ki az arcára, ahogy engem nézett. - Louis pedig ritkán, de szokott beszélni rólad. Lehet, hogy nem ártana egyszer felhívnod, talán…
- Ez a legrosszabb ötlet a világon - ráztam meg a fejem hevesen. - Fogalmam sincs, egyáltalán mit mondhatnék neki. Jobb, ha békén hagyom.
- Ahogy gondolod, de a száma a régi, ha mégis meggondolnád magad - nézett rám felhúzott szemöldökkel. - Most pedig mesélj a Harvardról, és hogy megy a sorod!
Azt hiszem, ez volt a pont, amikor a beszélgetésünk igazán kötetlen és önfeledt lett. Damiano is sokszor becsatlakozott, és ők ketten is tök jól el tudtak beszélgetni a zenéről, meg mindenféle művészetekről. Zayn művészettörténetet tanult, mert amiről nem tudtam, hogy időközben úgy döntött, fiatal tehetségeket akar felkarolni, és nyitni egy saját galériát, ahol bemutathatja őket. Emiatt pedig Damiano rajongani kezdett Zayn munkásságáért, sőt még azt is megbeszélték, hogy néha kellene tartaniuk zenével egybekötött bemutatókat, ahol a banda is felléphetne. Alig akartam elhinni, hogy tényleg ott ülök Zaynnel és beszélgetünk, azt meg mégannyira sem, hogy az egykori és jelenlegi legjobb barátom ennyire jól kijönnek egymással.
- Bejössz máskor is? - kérdezte Zayn halkan, amikor már indulni készültünk, ő pedig kikísért minket a hallba. - Elég uncsi itt bent.
- Persze, meg hívlak is majd, oké? - mosolyodtam el, aztán egy pillanatig csak néztünk egymásra, én viszont nem bírtam visszatartani magam, átöleltem őt, mielőtt otthagytuk volna. - Tudom, hogy ettől még nem lesz minden a régi, de… Hiányoztál.
- Te is, haver - mondta, ahogy megpaskolta a hátam. - Majd beszélünk.
- Hát ez sokkal jobban ment, mint amennyire ráparáztál - gyújtott rá egy újabb cigire Damiano, abban a pillanatban, hogy kiléptünk az intézetből. - Kezdem azt hinni, csak te drámáztad túl az egészet.
- Hidd el, hogy nem - morogtam, és előkutattam a slusszkulcsomat. - Velem maradsz hétvégére? Szarul érzem magam, hogy iderángattalak olyan messziről, és nem is volt semmi gond, ami miatt a válladon kellene sírnom. Elijah hazament, miénk a szoba. Ma este el is mehetnénk valahova akár.
- Órákig a seggednek dörgölni a farkam a Harvardig, aztán bulika, végül az ágyadban alvás? - döntötte oldalra a fejét, és szívott egyet a cigiből, hogy az arcomba fújja a füstöt. - A legjobb szombat esti programnak hangzik, Puppet. Hiányzik a nyelved.
- A nyelvemről nem volt szó - húztam fel az egyik szemöldököm, de mindketten csak röhögtünk, mert úgyis tudtuk, hogy segíteni fogunk egymáson. - Amúgy sem árt egy kis Dam-féle ütős buli, hétfőn luxus esküvői partira vagyok hivatalos.
- Úúú, tollboa is lesz a nyakadban? - tapsikolt Dam, mint egy igazi homokos, képtelen voltam nem röhögni. - Fotót majd mindenképpen kérek. Végre felveheted az egyik puccos öltönyöd.
- Végre - sóhajtottam, és tulajdonképpen tényleg ezt éreztem. Egyre erősebben billent át bennem ez a mérleg, és egyre jobban vágytam arra, hogy egy kicsit tényleg újra rajtam legyen egy Dior. Niallnek pedig igaza volt. Ideje volt elkezdeni megalapozni a jövőmet. Hittem ebben. Bíztam magamban.
2 Comments
Szia!
VálaszTörlésHajajj... Oké drága, hogy szeretnêd magadon érezni a Dior-t...,de fel vagy készülve arra ami rád vár, minden árny oldalára? Azt mondtad bizol magadban nagyon helyes én is bizom benned...bizom abban, hogy ha nem is vágy trljesen felkêszülve állni fogod a sarat és a szó legszorosabb értelmében önmagadat adod!
Zayn! Hála az égnek, hogy êlsz! Örülök, hogy újra felvettétek és tartani is fogjátok a kapcsolatot Harryvel.
Lou...Lou...fáj a szívem..., Mert fáj a szíved és mert ennyire jó lelkű vagy!
Dam annyira szeretem az élet szemléleted és a köztetek levő kapcsolatot Harryvel!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a részt is olvashattam, kíváncsian várom a folytatást!
Sziaa
VálaszTörlésKezdem azzal, hogy a képeeeek😍 ahh
"Az a szoba Damianoé volt, ő fogadott be engem, és úgy éreztem senkinek sincs joga elfoglalni a helyét, nem akartam elengedni őt." Pontosan! Az övé! 😭 Nekem is fáj, pedig nem én laktam Damianoval (sajnos)
"Puppet" "Master" ezt annyira imádooom
"Nyilván nem olyan tökéletes szobatárs, mint én voltam, de adj neki egy esélyt, bébi
A farkához viszont ne nyúlj! Attól még mert baba vagy, és egy évig még ott szívsz, én vagyok az egyetemi maszti pajtid." Hatalmas arc! Nagy kedvenc! 😂❤️
"Csak egyetlen emojit használt az egész beszélgetés alatt, mégis azonnal Louis-t juttatta eszembe. Azon gondolkodtam, vajon még mindig olyan lehet-e beszélgetni vele üzenetben, mint a gimiben. Vajon még mindig a szavainak nyolcvan százalékát emojik teszik ki, vagy már ez sem a régi? " Ne csináld ezt pls... Mindjárt sírva fakadok. Egyszerűen úgy imádtam az emojiek használatát Lounál🥺
Ajj Zayn... Mindvégig annyira izgultam érte. Azok az elhintések folyton. Én már mindent is láttam magam előtt. Voltak jelek igen, de nem mindig lehet észrevenni az ilyet.
Örülök, hogy Ni is felbukkant és hogy Zayn is (aki jól van). Szeretem őket😊
"Megérkezett a felmentő sereg! Omolj a lábaim elé!"
"- Jézusom, mi baja van az összes gazdagnak? -"
Dam meg Dam. 😂 Ezek a dumái. Haláliak. Imádom ezt a pasit. Ennyi. Kell nekeeem! Pls!
"- Louis az egyetlen, aki rendszeresen meglátogat. " 😭💙 Hagyjál...
"Louis pedig ritkán, de szokott beszélni rólad. Lehet, hogy nem ártana egyszer felhívnod, talán…" Nem bírom én ezt szívügyileg. Nem megy.
Jó olvasni, hogy ezentúl tartani fogják a kapcsolatot Zaynnel.
"- Órákig a seggednek dörgölni a farkam a Harvardig, aztán bulika, végül az ágyadban alvás? - döntötte oldalra a fejét, és szívott egyet a cigiből, hogy az arcomba fújja a füstöt. - A legjobb szombat esti programnak hangzik, Puppet. Hiányzik a nyelved." Daaaaam. Istenem. Mikor így kicsit elszomorodik a helyzet jön ő és én kész vagyok😂❤️ Kedvencem.
Aztán meg jön Harry...
"Egyre erősebben billent át bennem ez a mérleg, és egyre jobban vágytam arra, hogy egy kicsit tényleg újra rajtam legyen egy Dior." 😒 Nem mondok semmit. Tockos áradat kezdődik.
Köszönöm. Imádat van ezerrel. ❤️😘