Szerelem Karácsonyra - Négy nap karácsonyig
Halihó!
Folytassuk a karácsonyi szivárványszínű cukormázunkat. :)
Nagyon Boldog Karácsonyt Mindenkinek!
Innen folytatjuk... ;)
Puszi&Pacsi
- Négy nap karácsonyig -
Délelőtt minden fontos dolgát és a munkájával kapcsolatos megjelenéseit is letudja, hogy délután sehová se kelljen sietnie. Nyugodtan ülhet be az autójába, hogy újra elautózzon Manhattan tömött forgalmában egészen a Brooklyn-híd lábáig. Annyira nincs messze a bolt a lakásától, mégis több, mint egy óra kell, mire végre újra leparkolhat a bolt előtti járdán. Már kezd sötétedni, így az üzletet körülvevő fényfüzérek csodálatos fényárba vonják a környéket.
Amikor belép az üzletbe, már ismerős jóbarátként fogadja a nagy harang csendülését, és még el is mosolyodik annak hangos üdvözlésére. Valamiért úgy érzi magát újra itt, mintha ez a hely mindig is az emlékeiben élt volna. Mintha már gyerekkora óta hazajáró vendég lenne itt. Közel sétál a pulthoz, és várja, hogy a fiú újra kilépjen a függöny mögül azzal a hatalmas boldog mosollyal, ahogyan tegnap is tette.
- …maradj már, jött valaki… - hallja meg a fojtott motyogást, és összeráncolja a homlokát a feszült hangok hallatán. Harrytől származnak, mégis idegenül hangzik neki. - Engedj el…
- Bárki is az, tud még várni egy kicsit… Mondtam, hogy zárkózz be - üti meg a fülét egy idegen férfihang, ugyanabból az irányból. Louis-nak valamiért szörnyen rossz előérzete támad, és bár úgy érzi, mégsem húzhatja el azt a függönyt, de akkor is valamit tennie kellene. Van egy olyan érzése, hogy bármi is zajlik a takarás mögött, az nem igazán van Harry ínyére, és ettől görcsbe rándul a gyomra.
Végül megköszörüli a torkát, szándékosan olyan hangosan, hogy biztosan meghallják, és azt is a tudtukra adja, hogy direkt volt. Még hall néhány szitkozódást az idegen férfitól, aztán lebben a függöny, és kilép egy fekete hajú, borostás srác, akinek igencsak bűnözőre hajazó külsőt adott a sort, amire ő csak még egy lapáttal rátesz a mozgásával, és gengszterekhez hasonlító stílusával. Rögtön utána Harry is megjelenik a pult mögötti ajtónyílásban, és amikor meglátja Louis-t, a szemei kikerekednek, és a szája is tátva marad. Rémült arckifejezése miatt Louis még inkább aggódni kezd a göndör fiú miatt, akinek most nincs a fejébe húzva a piros szőrmesapka, és egy kócos, meglazult kontyban lóg csak a haja a tarkóján. Tényleg kíváncsi volt rá a sapka nélkül, de nem így képzelte a pillanatot.
- Louis – leheli maga elé Harry, még mindig meglepetten. – Egy pillanat és segítek neked.
A fiú már el is fordítaná a figyelmét a pultnál álldogáló ismerős idegenről, hogy kikísérje a boltból a vendégét, de a férfi nem pont így képzeli ezt el, és a bolt közepén megtorpanva, lendülettel fordul az előbb megszólított felé.
- Netán ismeritek egymást? – kérdi összehúzott szemöldökkel, és a hangjából csöpög a gúny. Még egy lépést is tesz Louis irányába, hogy jobban szemügyre vegye a férfit.
- Csak az egyik vevőm – áll közéjül Harry riadtan, és Louis már végképp nem tudja hová tenni a szemei előtt megelevenedő jelenetet. Mégis mitől ilyen rémült Harry? És ki ez a fickó?
- Valóban? – lép olyan közel Harryhez, hogy az arcuk csak néhány centire legyen egymástól. – Minden vevődnek tudod a nevét? Őt is hátra szoktad vinni, hogy meglovagold a farkát?
Harryt annyira sokkolják az elhangzott szavak, hogy képtelen megszólalni. Úgy érzi, hogy elsüllyed szégyenében, hogy ezt Louis-nak is hallania kellett. A szemei megtelnek könnyel, és a kezei is remegni kezdenek. Louis-nak háttal áll, így ő nem láthatja az arcát, de az ujjai remegésére felfigyel, és a másodpercek óta tartó néma csend is arra a következtetésre juttatja, hogy itt most neki kell közbeavatkoznia, mert Harry szemmel láthatólag elvesztette a kapcsolatot a külvilággal.
- Bocsánat, de én csak egy hógömbért és néhány bögréért jöttem a gyerekeknek – emeli fel a kezét védekezésképp, és bár már egy ideje a két fiatal közötti kapcsolaton gondolkodik, arra jutott, hogy nem avatkozhat közbe, ha esetleg – a bántó mondatból kiindulva - ez a kellemetlen figura itt Harry párja. Nem akarja még kényelmetlenebb helyzetbe hozni a fiút, mint amibe a másik már belekeverte szánt szándékkal. – De visszajöhetek, ha zavarok.
- Zavarsz – néz rá Harry válla felett szúrós tekintettel a névtelen srác, és nem tudja, hogy most akkor mit csináljon. Ezt elcseszte. Jobb lenne, ha nem játszaná meg magát, mert így elveszti a fonalat könnyen. Ezek után nem szívesen hagyja magára Harryt a valamiért dühös idegennel.
- Maradj! – pördül meg a tengelye körül Harry, és olyan könyörgő szemekkel néz rá, hogy most már akkor sem lépne ki az üzletből, ha a másik pasi üvöltve utasítaná erre. – Kérlek… Mindjárt elintézem ezt.
Louis mondani akarna valamit, de nincs rá ideje, mert Harry elindul a kijárat felé, és maga után ráncigálja a fekete hajú fazont is, aki vet még néhány pökhendi pillantást Louis-ra, de nem szól hozzá többet. A két alakot még követi a tekintetével a kirakat széléig az üvegen át, de aztán eltűnnek a látóteréből, és idegesen kezd járkálni a boltban, várva, hogy visszatérjen a tündérfiú.
Már talán éppen utánuk indulna, amikor Harry megjelenik újra az üveg mögött, aztán vacogva benyit és sürgetőn becsukja maga mögött az ajtót. Ahogy elsétál Louis mellett, láthatóan elpirul. Belépdel a pult mögé, és ott emeli nagyon óvatosan fel a tekintetét, hogy összekapcsolja azt Louis-éval.
- Sajnálom – kezdi rekedtes hangon, de mielőtt még folytathatná a számára láthatóan megalázó szituációt, Louis félbeszakítja.
- Nem kell bocsánatot kérned, Harry. – A hangja a lehető legmegnyugtatóbb tónusán szól, és mintha Harry tényleg kezdene ellazulni egy kicsit előtte. – Minden rendben? Eléggé aggasztó jelenet volt. Ő talán a barátod?
- Zayn? – kapja fel a fejét Harry, és kínosan el is mosolyodik a végére. – Nem, ő csak egy srác, akit itt a boltban ismertem meg néhány napja.
- Úgy tűnik, ő többnek gondolja magát egy srácnál a boltodban – húzza fel a szemöldökét Louis, és a hangja sokkal számonkérőbb, mint amilyenre tervezte. Harry is megütközik rajta, de aztán megint a szégyen vörös foltjai kezdenek játszani az arcán, amitől Louis legszívesebben pofon vágná magát, hogy ezt így kimondta.
- Itt vannak a bögrék oldalt – szólal meg végül Harry, megpróbálkozva minden mai sérelmét lerázni magáról, és a munkájára koncentrálni. – Ezek itt nagyon szépek, egy nénike festi őket a Harminckettedik utcában. Heti kétszer megyek hozzá, hogy vásároljak pár különlegességet.
- Sajnálom, Harry – néz még mindig Harry zöld szemeibe, és a bögrék felé se pillant.
- Mit? – kapja felé a figyelmét a göndör fiú, de azonnal vissza is tereli azt a polcok irányába.
- Semmi közöm a dolgaidhoz – bár szeretném, hogy közöm legyen – fejezi be a mondatát magában, de hangosan ugyanezt már nem mondja ki. Éppen eléggé zaklatottnak tűnik a fiú anélkül is. – Csak aggódtam.
- Köszönöm – bólint Harry, és egy hangyányi mosoly jelenik meg az arcán. – De felesleges. Nagyfiú vagyok már, meg tudom védeni magam.
Louis is elmosolyodik, de belül az ujjait tördeli. Nem kellene, de ettől most méginkább aggódik. Ezek szerint a srác nem a barátja, és még meg is kell védenie magát tőle. Ez egyáltalán nem nyugtatja meg. Nem lesz mindig itt, hogy félbeszakítson valamit a tökéletes időzítésével. Akkor mi lesz?
- Szóval egy idős nénike? – tereli el inkább a témát, mert láthatóan az tenné a legjobbat Harrynek. – Szépek. Ki lehet próbálni őket?
- Mi? – mosolyodik el végre teljesen a másik fiú, és Louis örömmel nyugtázza, hogy ez végre egy őszinte mosoly.
- Mondjuk ezekkel itt – emel ki egy fonott kosárkából kettő pálcikás csokitömböt, ami arra hivatott, hogy forrócsoki váljon belőle. Harry felnevet, és a fejét ingatva elhúzza a függönyt, azzal felfedve a hátsó részt. Egy fotel és egy kis asztal van hátul. A falon egy csap, az asztalon egy mikró, alatta pedig egy apró hűtő nyomorog a vékony falábak közt. Harry a hűtőből kivesz egy doboz bontott tejet, és a pulthoz sétál vele, ahová Louis addigra már kikészített kettő festett csodát az előbb említettek közül. Teletölti őket tejjel, aztán visszateszi a maradékot a hűtőbe, a poharakat pedig a mikróba.
- Ha esetleg van kedved, a fotelban kényelmesebb – int maga mellé Harry. – Én majd leülök a pult mögötti bárszékre.
Louis-nak akaratlanul is újra a fülében cseng Zayn korábbi mondata arról, ami odabent történhetne akár kettejük közt, de inkább még ártatlan viccként sem emlegeti fel újra, nehogy elrontsa a pillanatot. Túl jól érzi most magát.
Leveszi a kabátját, és a fotel támlájára fekteti, aztán leül, és mosolyogva néz fel Harryre. A mikro csenget egyet, és Harry a kezébe adja a gőzölgő tejet, aztán ő is leül néhány lépésre tőle az ajtón túl, és a pultra támaszkodva felé fordul. Louis kibontja a csokoládét, aztán bőszen mártogatni és kevergetni kezdi a tejben.
- Mióta dolgozol itt? – fordul Harry felé, miközben arra vár, hogy az összes édesség leolvadjon a pálcikáról.
- A bolt a nagyapámé volt – kezdi Harry, és ugyanazokat a mozdulatokat teszi a bögre felett, mint Louis. – Őt is Harrynek hívták, és rám hagyta a boltot. Sok kérdés nem volt. Azonnal átvettem, hogy tovább vigyem. Ennek már négy éve.
- Az arculaton legalább nem kellett változtatni – mosolyodik el Louis.
- Így van – nevet fel Harry, és nosztalgikusan körbe néz a kis üzlethelyiségen. – Szezonális bolt. Minden ünnepen az aktuális díszekbe öltözik és portékát kínál. A köztes időben pedig mindent, ami kézműves termék. Imádom a szabadnapokon bejárni a várost, és apró értékeket összeszedni olyanoktól, akik már csak hobbiként csinálják ezeket a dolgokat. Nekem jó, mert mindenki kapva kap utánuk, aki erre jár, és nekik is az, mert én rendszeresen vásárolok tőlük.
- Ez nagyon kedves – bólint Louis, és a szívébe valami különös melegség költözik, ahogy Harry életén gondolkodik. Annyira egyszerűen él, és valószínűleg betegre sem keresi magát, mégis annyira boldognak tűnik. – Megkérdezhetem, hogy mennyi idős vagy?
- Huszonnégy – felel egyből Harry. – De mielőtt megkérdeznéd, nem, nem szándékozom továbbtanulni, vagy ilyesmi. Volt idő, de már ez az életem, és tényleg szeretem. Sokat jelent nekem ez a bolt.
- Nem, ez komolyan nagyon szép – ért egyet vele Louis, és figyelmét újra a már olvadt csokira tereli.
- Te szereted a munkád? – kérdez vissza Harry is, Louis pedig egy félmosollyal emeli felé kék szemeit. - Az a hivatás rengeteg lemondással jár.
- Viszont ugyanannyit ad is – feleli a rövidhajú, és belekortyol az édesen gőzölgő masszába. – Bárhová eljuthatok a világban. És persze anyagi biztonságot nyújt.
- Utálom ezt az anyagias világot – húzza el a száját Harry, és ő is belekóstol az italába. – Éppen ezért nem érdekel. Vannak hónapok, amikor nagyon jól megy a bolt, akkor kiélvezem, de félre is teszek, mert aztán vannak gyengébb időszakok, és nekem azzal sincs bajom. Volt már olyan, hogy fogyóban voltak a tartalékaim, és vajaskenyeret ettem minden nap, meg olyan is, hogy kikapcsolták az áramot a lakásomban néhány napra. De nem bántam. Sőt, igazából élveztem, hogy valahogy meg kell oldanom azt is. Gyertyafénynél olvastam esténként. Pont, mint a felmenőink. Ha kesergek és idegeskedek, az nem old meg semmit, és nem is fogok valami unalmas munkát végezni, csak mert sokat fizet.
Louis soha nem értette azokat az embereket, akiket nem érdekel a jövőjük vagy az anyagi hátterük. Nem értette, hogyan törődhet bele valaki abba, ha egyik napról a másikra él. Most mégis ezt a fiút hallgatva, valahogy varázslatosnak tűnik számára az élet, amit Harry él. Csak mosolyogni tud, amikor maga elé képzeli a göndört, ahogy egy gyertya fénye világítja meg smaragd szemeit és hibátlan arcát, és olyan morcosan ráncolja össze a szemöldökét a könyv felett, ahogy néha, amikor elgondolkodik valamin.
- Te mennyi idős vagy?
- Néhány nap múlva leszek huszonhét – felel egyből, félrelökve az előbb elképzelt képfoszlányokat. Majd ha otthon lesz, akkor jobban kidolgozza a fejében, és ráér elképzelni ilyesmiket.
- Néhány nap? – kapja fel a fejét Harry az előbb hallottakra, és Louis felé fordul. – Karácsonykor? Te szegény… Akkor gondolom soha nem volt nagy dolog neked a szülinap.
- Egy csodálatos karácsonyi ajándék voltam, igen – bólint egy nagyot. – Szenteste, egészen pontosan.
- Azta! – nevet fel Harry, és a fejét csóválja.
- De igazából szerencsés voltam – kortyol egy újabbat a már hűlőfélben lévő italból. – Délelőtt megtartottuk a szülinapom, ünnepi ebéddel, este pedig a karácsonyt.
- Akkor tényleg szerencsés vagy – bólogat egyetértően Harry. – Most is így lesz?
- Nagyon remélem! – nevet fel Louis, és hátra dől a fotelban. A lelki szemei előtt akaratlanul is felsejlik néhány kép, hogy Zayn ebben a fotelban Harryvel… Legalábbis a szóhasználatából erre következtet. A fantáziaképek egyáltalán nem esnek jól neki. Hányingere támad, és érzi, ahogy egyre jobban terjed szét az adrenalin a szervezetében.
- Azt mondtad, a családod Euróbából jön – rántja vissza a gyomorfogató képzelgéséből Harry rekedt hangja. – És az akcentusodat is figyelembe véve, akkor te nem vagy amerikai, igaz?
- Angol vagyok – bólint Louis, és keresztbe teszi a lábait. – Ahogy te.
Harry felé biccent, és elmosolyodik, azon, hogy a fiú megdermed ivás közben, és meglepett pillantást vet felé.
- Honnan tudod? – tátja el a száját.
- Akcentus – vigyorog Louis, és felé emelve a poharát egy néma üdvözletet küld, és kiissza a maradékot is. – Csak már kevésbé hallani. Régóta élsz itt, igaz?
- Tizenéves kölyökként költöztem a nagyszüleimhez, akik a nyugdíjas éveiket itt akarták eltölteni az Államokban – kezdi Harry, és ő is félreteszi a már kiürült bögréjét. – Itt végeztem el a gimit, aztán beálltam segíteni a boltban. Jó ideig ketten vittük.
- Nem nehéz egyedül vezetni?
- Megbirkózom vele – dönti oldalra a fejét, és a gyűrűit kezdi tekergetni az ujjain. – Inkább a nagyapa hiánya nehéz. Vele minden jobb volt.
- Mikor veszítetted el?
- Tavaly nyáron – feleli Harry, és bár Louis tartott tőle, hogy intim talajra merészkedik, látszólag szívesen mesél neki a fiú, és ez megmelengeti a lelkét. – Elég meleg nyarunk volt, és kapott egy szívrohamot, amiből nem tudták visszahozni. A temetésig nagyon nehéz volt, de aztán próbáltam arra koncentrálni, amit ő várna el tőlem. És azóta is így teszek.
- Igazságtalan – motyogja az orra alatt Louis, de valójában észre sem veszi, hogy ezt hangosan is kimondta.
- Micsoda? – kérdez vissza Harry, és ekkor néz fel, hogy elgondolkodjon, mire is kellene válaszolnia.
- Csak az, hogy te a mai napig hiányolod őt, aki már nincs melletted, és nyilván addig is kihasználtatok minden pillanatot, én pedig csak egy jólirányzott hazugság miatt hívtam meg a családom karácsonyra, bele sem gondolva, hogy érezném magam, ha váratlanul elveszíteném őket.
- Hogy érted?
- Hosszú mese – figyelmezteti a szempillái alól felnézve Louis, és egy cinkos mosolyt is küld Harrynek. A fiú látványosan ránéz a karórájára, aztán vigyorogva vissza Louis-ra.
- Van még időm zárásig.
Ígéretét betartva szinte néma csendben hallgatja végig Louis hosszú történetét onnan, hogy a biológiai apja elhagyta őket, és nemrég találkoztak újra, odáig, hogy beesett Harry boltjába, és felvásárolta annak minimum ötven százalékát. Maga sem érti miért, de minden tabu nélkül képes mesélni Harrynek a magánéletéről, és hihetetlenül jó érzés számára, hogy a fiú bár néha beleszúr a mondandójába egy-egy csípős megjegyzést, azért mégis látja rajta, hogy megérti őt.
- Bocsáss meg – szólal meg Harry, miközben mindketten nagyon nevetnek Louis egyik poénos megjegyzésén, de csilingelni kezd az ajtó feletti harang. Harry felkel a székről, de nem lép ki a pult mögül. – Segíthetek?
- Nem, köszönöm, csak ezeket szeretném megnézni – válaszol kedvesen egy középkorúnak tűnő hölgy, és a gyertyák közt kezd el nézelődni. – Gyönyörűek.
- Azok bizony – ért egyet tiszteletteljesen Harry, és a pultra támaszkodik, amitől viszont a fenekén megfeszül a fekete farmer. Louis torka kiszárad, és szemtelen módon csak bámulni tudja. Képtelen elszakítani róla a pillantását. – Egy tizenkétéves mozgássérült lány készíti őket. Valódi szárított virágokat és gyümölcsöket kever bele. Az illata pedig teljesen belengi a lakást, miután meggyújtja.
- Komolyan? – hüledezik az új vevő, és elkezdi szagolgatni a kihelyezett darabokat.
- A pirosat szagolja meg – mutat Harry abba az irányba, ahová a piros gyertyákat pakolta. – Azok vörösáfonyásak. Van egy olyan érzésem, hogy azt fogja választani.
A nő szót fogadott neki, és azokat kezdi szagolgatni, de Louis hátul már nem tudja tartani a kapcsolatot a külvilággal. Szinte zihálva figyeli, ahogy Harry már teljesen ráhajolt a pultra, az inge feljebb csúszott a mutogatástól, így már a derekának egy vékony vonala is kikandikál a nadrágja korca felett. Ahogy egyik lábáról a másikra nehezedik pont olyan, mintha szándékosan Louis-nak riszálna. Nagyon régen kívánt már ennyire valakit, és most borzasztó nehezen fogja vissza magát. Nem tudja, hogy mi veszi rá arra, hogy távol maradjon a fiútól. Más esetben már rég a nadrágját gombolná be kielégülten, de Harry más. Már csak arra kellene rájönnie, miért más. Hogy mi van Harryben, ami miatt sokkal jobban tiszteli őt a saját vágyainál.
- Minden rendben? – találja szembe magát Harry zöld íriszeivel, és csak akkor jön rá, hogy annyira elbambult, hogy észre sem vette, amikor a vevő elment.
- Persze – mosolyodik el, és próbálja rendezni a légzését, ültében pedig az ágyéka előtt kulcsolja össze az ujjait, hogy ne legyen feltűnő semmi Harrynek. Bár talán pont ettől jön rá arra, hogy valami nincs rendben az idősebb férfival. – Most te jössz.
- Mármint? – villantja fel gödröcskéit a göndör.
- Neked mi az ünnepi menetrended, kedves karácsony aktivista? – forgatja meg a szemeit játékosan, és pajkos mosollyal várja Harry válaszát.
- Oh… öm… Én is a családommal leszek – feleli, és zavartan kibontja a már réges-régen szétcsúszott haját, aztán beletúr, hogy végül egy szorosabb kontyba fogja. Louis, ha lehet, még kevesebb levegőhöz jut ettől a mozdulatsorozattól, mint eddig, és most csak azt veszi észre, hogy ő is szívesen belemerítené az ujjait azok közé a göndör tincsek közé. Biztos benne, hogy nagyon puhák.
- Már ők is itt élnek?
- Nem, de az ünnepeket mindig együtt töltjük – feleli gyorsan és a bögréjét felkapva Louis felé indul. – Elmosom ezeket.
- Megcsinálom – áll fel lendületből Louis is, ezzel viszont vészesen közel kerül a fiúhoz a szűkös hátsó helyiségben. Mindketten ledermednek, ahogy egymással szembe szinte összeér a mellkasuk. Harry egy hatalmasat nyel, és kissé elnyílnak az ajkai, miközben próbálja a lehető legtöbb életben tartó oxigént erőszakolni a tüdejébe. Louis fantáziájában már testet öltött a vágya, és tökéletesen látja előre, hogy mit szeretne tenni a fiúval, de valamiért a tagjai mégsem mozdulnak. Képtelen átvenni az uralmat lebénult teste felett. Harry viszont hamarabb képes mozdulni, és sazzézva végül a csap elé lép, és elkezdi elöblíteni a csodásan díszített bögréket. Louis visszahuppan a fotelba, és hosszúra nyúlt pillanatokig csak azon gondolkodik, hogy mit mondjon, amivel megtörheti a csendet. – Mondd csak, nem unod még mocskosul ezt a zenét?
- Már megbocsáss – szól hátra a válla mögött a fiú erélyesen, de a hangján hallani lehet, hogy mosolyog. – A huszonegyedik században Bublé biztosítja a karácsonyi hangulatot. Ha valaki, hát ő lehet a karácsonyi zene szelleme.
- Bárcsak szellemről beszélhetnénk, de ez a srác még olyan eleven, hogy évente ad ki valami tökéletesen unalmas újdonságot – forgatja meg a szemeit az idősebb, Harry pedig kénytelen hangosan felnevetni ezen, bármennyire is ő érzi megsértve magát az említett zenész tiszteletére.
- Még szerencse – csapja össze a kezeit drámaian Harry, és az ég felé néz, mielőtt elkezdi eltörölni a poharakat, majd ő maga is megtörölközik. – Mi is lenne velünk nélküle…?
- Nyugalom? Kevesebb cukormázas ünnepi mérgezés? A srácok könnyebben csábíthatóak lennének csupa nyálas körberajongás nélkül is? – morfondírozik Louis hangosan, és még az ujját is a szájához ütögeti közben, mintha valamiféle mesefigura lenne.
- Fájdalmasan felületes vagy – rúgja meg a lábát Harry, ahogy visszasétál a pulthoz, és leül újra a székébe. Megragad kettő piros-fehér mikulás pálcát, amit egy öblös üvegbe dobálva tárol az édesszájúaknak, és Louis-hoz vág egyet. – Nesze, inkább egyél egy kis cukrot.
- Te azt akarod, hogy diabéteszes legyek karácsonyra? – nevetgél Louis, de közben mégis bontogatja a hosszúkás cukorkát. – El akarsz tenni láb alól, csak mert nem szeretem a karácsonyt.
- Eszemben sincs – kiált fel Harry, és szopogatni kezdi a saját cukorkáját. – Grincs nélkül nincs karácsony. Bármilyen lelombozó személyiség is ő, mégis az ünnep szerves része.
- Hé! – tárja szét a karjait Louis. – Nem vagyok Grincs.
- Eddig ezt nem tudtad egyértelműen bizonyítani, próbálkozz erősebben.
- Oké, figyelj – emeli fel a mutatóujját és a borzasztóan gejl édességtől fintorogva néz a színes pálcikára. – Ezt például úgy hívják, hogy…
- Figyelek.
- Ne segíts! – tartja ki a kezét Harry felé, amaz pedig hevesen kezdi rázni a fejét.
- Nem állt szándékomban.
- Baszki!
- Nagyon ünnepien hangzik, de nem így hívják – ingatja szomorúan a fejét Harry, és egyik lábát leemelve a magasított szék lábtartójáról, lóbálni kezdi.
- A picsába! Oké, feladom, hogy a fenébe hívják ezt?
- Azt nem tudom, de biztos nem úgy – nevet fel Harry, Louis pedig hitetlenkedve néz rá.
- Hát mégis milyen aktivista vagy te, hogy még a szakszavakkal se vagy tisztában? – néz rá összehúzott szemöldökkel, Harry pedig már alig tudja visszatartani a hangos kacaját.
- Azt hiszem, a nagykerben valami olyasmi volt a dobozokra írva, hogy Mikulás Sétapálcája, vagy valami ilyesmi – feleli nevetéstől fuldokolva. – De nem ezen múlik a karácsony, hidd el.
- Akkor min, nagyokos? – teszi karba a kezeit várakozásteljesen, de már ő is képtelen visszatartani a mosolyát.
- A hangulaton – feleli egyszerűen Harry. – A lakásodat szépen feldíszíted. Ajándékot csomagolsz mindenkinek, aki igazán számít neked. Az nagyon fontos, hogy ne vásárolj össze mindenféle szemetet. Csak olyat adj, ami szívből jön, vagy az illető vágyik rá. Illatozzon minden a narancs és a mézeskalács édes keverékillataitól. Az asztal közepét díszítse adventi koszorú. Esténkét gyújts gyertyát, és olvass, vagy nézz valami igazán ünnepit.
- Mi lenne az? Reszkessetek betörők? – szurkálódik tovább Louis, de be kell vallania, kellemes bizsergés árad szét a tagjaiban a hallottaktól.
- Akár – rántja meg a vállát Harry, és az inge egy kifoszlott cérnaszálát kezdi birizgálni az ölében. – De én minden évben megnézem a Karácsonyi Fényeket.
- Az egy nagyon szép film Kinkade tiszteletére – feleli Louis egyetértően bólintva. Eljött az idő, hogy Harry álla újból a padlót súrolja.
- Ismered? – kérdi szinte csak lehelve.
- Igen, és nagyon szeretem is – bólint Louis. – Többször is láttam, bár már évek óta nem.
- Akkor azt javaslom, mindenképp nézzétek meg a családdal valamelyik itt töltött estéjükön – mosolyodik el egy kicsit kesernyésen Harry.
- Igenis!
Egy újabb vásárló érkezik, mire a fiatalabb csak a mutatóujját feltartva Louis felé, máris elfordul, hogy az aktuális vevővel foglalkozzon. Bár nem annyira van ínyére, az idősebb mégis úgy érzi, ideje lenne indulnia. Egész délután itt üldögélt, és már azt érzi, nem szívesen lenne tovább Harry terhére. Na és persze a lakást sem ártana feldíszíteni ugyebár.
Miközben Harry kiszolgálja a kislányt és az anyukáját, akik betértek hozzá, már felveszi a kabátját, és elveszi a mosogató széléről a két bögrét is, amit a fiatalabb elmosott azokban a kritikus pillanatokban.
- Mennem kellene – szólal meg, amikor Harry újra felé fordul. – De azt hiszem, ez a típusú bögre nagyon jónak tűnik. Igazán élvezetes belőle inni, szóval veszek még négyet.
- Az nem stimmel a zoknik számával – dönti oldalra a fejét Harry.
- Ezt csak a testvéreimnek szánom – mosolyodik el Louis, ahogy kibújik a pult mögül, vissza az eladótérbe. – Én és a szüleim megleszünk a hagyományos szürke darabjaimmal is odahaza.
- Oké – üti be a pénztárgépbe az összeget. – Akkor a maradék három ajándék lesz, a rengeteg vásárlásért cserébe, amin már túl vagy nálam.
- Oh, igazán? – lelkesedik fel játékosan Louis. – Ilyen akcióid vannak? Nem is említetted.
- Csak az olyanoknak, akik egyszerre hagynak itt annyi pénzt, hogy egy hónapig is vígan elélnél belőle – nevet fel, és először egyenként újságpapírba csomagolja a porcelánokat, majd egy papírszatyorba pakolja az összeset.
- Számold nyugodtan hozzá azokat is – mosolyodik el most igazán melegen Louis, és gondolkodás nélkül nyúl Harry keze után, hogy végigsimítson a kézfejét. A fiú megdermed az érintése alatt, és elvörösödik, ahogy Louis-ra pillant. Az idősebb férfi nagyon gyönyörűnek látja most a göndört, és szívesen simogatná még egy kicsit, de inkább visszahúzza a kezét, és csak mosolyog rá. – Meg a forrócsokira is a vendégem voltál.
- Nagylelkű vagy – leheli Harry, de még nem tért igazán magához az előbbi érintés óta. A bőrének minden milliméterén szikrák sokasága pattogott, és közel volt ahhoz, hogy lángra lobbanjon a férfi bőrétől, ami a sajátjához simult. – A Mikulás Sétapálcáját viszont én álltam.
- Legyen – bólint lelkesen Louis. Kifizeti az összeget, amit végül a gép mutat fel, és szó nélkül emeli le a szatyrot a pultról. – Nos, akkor… Köszönöm. Újra.
- Én köszönöm, Louis – néz komolyan az idősebb férfira a pult fölött. – Nagyon jól éreztem magam ma délután.
- Ennek örülök, mert én is – bólint mosolyogva Louis és kelletlenül a kijárat felé indul, ahonnan már csak visszaint a fiatalabb fiú felé. – Boldog karácsonyt!
- Neked is, Lou! – integet vissza, Louis-t pedig átjárja a boldogság érzése, ahogy kilép, aztán beül és elhajt a kocsijával. Egész hazaúton, és még otthon is, amikor a szekrénybe pakolja a poharakat, a délutánon jár az agya. Bármilyen kellemetlenül is indult az egész, mégis csodálatosan zárult. Még szinte el sem szakadtak egymástól, mégis a kanapén ülve, az esti teáját kortyolgatva azon gondolkodik, milyen indokkal láthatná őt mégis újra. Ki kell találnia valamit. Valamit, ami nem szánalmasan egyértelmű hazugság.
9 Comments
Oooooo de imádom már most!!! Hogy tudsz ilyen jól írni??? Soha nem tudnék. Folytasd hamar!!! Nagyon kíváncsi vagyok!!!
VálaszTörlésBoldog karit!!!
Köszönöm szépen!
TörlésFolytatom, folytatom... Minden este :)
Boldog karácsonyt!
Aloha Szent Este! (Majdnem Szent ERSTE lett🤣😂🤣)
VálaszTörlésTudom, hogy nem szeretjük Zt divat van, de annyira dögös és rossz fiús ezáltal egy hálás karakter.😉😎😜 Bár azt nem szeretem ha erőszakos, vagyis itt! Mert amúgy jó kis maffiózó, meg az ikreknél is tuti!!!😉😋 Na jó elkalandoztam! Ez egy karácsonyi habcsók.....ki kell irtani az erőszakot!!😁 Capisce???😂🤣😂 Harry szűz és nem egy .....🤔🙄.....céda.😁 Csak Lou ra várt eddig. 🤣😂🤣
Sikeresen elvarázsolt ismételten az üveggömbben hópelyhekként alá hulló betűk szállingózása!😘😘😘
Köszönöm😘😘😘 és türelmetlenül várom a “szál egyenesen álló” fákat a gömbben megjelenni!! 😜😁🤣😋
Hisz nincs hógömb álló fa......nélkül!!XDDD
Gyöngyi
U.i.: YESSSS Lou még mindig nem vett gömböt!!!
U.i. 2.: Ha ezt a komit 10 szer kapod meg, arról az IFos tehet, nem teszi közzé, legalábbis úgy jelöli, sehogy, se Gmail fiókkal, se névtelenül......felba....idegesít.
De elküldtem magamnak e-mailban és gépről bemásoltam.....velem nem szúr ki egy rohadt alma. XDDD
Kellemes, békés, szeretetben gazdag napot!
Remélem ma még találkozunk, én tuti kukkangatok a "fa" alá!
Halihó!
TörlésÉn igazából szeretem Zaynt... :D Mármint, nyilván a kis kedveskéinket jobban, de valamiért Zayn is sokat van a fejemben, amikor írok. Könyörög egy saját történetért. :DDD (meglátjuk..:P)
Ui.: Bizony nem...
Ui2.: Csak egyszer kaptam meg, ne aggódj! :)))
Találkoztunk;) És fogunk is!
Boldog karácsonyt! Pihenj és egyél sokat!
Puszi!
Szuper kis pille cukor, édes habos babos történet! ❤️
VálaszTörlésHa nem szeretném a karácsonyt már amúgy is, ennek a csodának a hatására izibe diszekért szaladnék én is, hogy feldíszítsem az egész házat a pincétől a padlásig. ❤️
Köszönöm szépen az élményt! ❤️
Várom a további fejleményeket. Kérlek mond azt, hogy Lou nem egyedül fog díszíteni!? 😉💕💕💕
Reméltem, hogy sikerül egy olyat összeírkálnom, amitől a karácsonyi hangulat is az egekbe száll. :)
TörlésAz ha élményt is szereztem vele, csak egy plusz nekem. :)
Díszíteni? Azt talán egyedül... vagy Harryvel...? vagy a családjával...? Meglátjuk... ;)
<3<3<3
Jaj istenem annyira édes kedves történet ez. Komolyan nagyon sajnálom hogy csak most van időm olvasni. Szép lett volna ezt a karácsonyi időszakban. :)
VálaszTörlésBármikor is el lehet olvasni, én nagyon örülök neki, és annak is, hogy tetszik neked! :)
TörlésHello😊
VálaszTörlésMegérkeztem a kövi részhez is😊 Jaaj ez a történet annyira édes, hogy én mindjárt szétolvadok. 😍😍😍 Annyira kellett ez most nekem. Nagyon. Mosolyogva olvasom, mosolyogva gondolok vissza rá, mosolyogva írom a komit és most mosolyogva fogok elaludni is❤️ Olyan csodálatos kis történet, hogy erre nincsenek szavak! Jaj, úgy örülök, hogy végre eljutottam ide is. Egy ilyen csodát kihagyni vétek lett volna.
Alig vártam, hogy Louis visszamenjen, bár nem úgy kezdődött, ahogy vártam. Meglepett a Zaynes dolog. De aztán szerencsére eltűnt a képből. Remélem nem is jön vissza. (Bár szeretem Zaynt de így nem, ha közéjük áll😏).
Olyan jókat nevettem a történet közben, és annyira boldoggá tett. Teljesen belém költözött a Karácsony szelleme. Amúgy is nagyon szeretem ezt az Ünnepet! Az egyetlen számomra, amit igazán szeretek az a Karácsony! ❤️ Díszítés van ezerrel itt is😅❤️ Jó nem olyan durván, de minden szobában az ablakban vagy szekrényen és az udvaron is van csilli villi😍😅 Imádooom!
Amúgy miközben olvastam, karácsonyi relax zenét hallgattam és aww. Teljes boldogság van❤️
Ahogy ugratták egymást. Istenem, hatalmas volt. Louis a kis Grincs. Mondom én😂😂
Harryvel annyira egyet tudok érteni az anyagias világgal kapcsolatban, és ahogy elmesélte az életét, eskü nekem is varázslatos volt. Az ilyen emberek amúgy is boldogabbak és sokkal jobban tudnak értékelni bármit. Olyan pozitív volt olvasni ezt. Hogy ha bármi baj is akad, nem keseregni kell, mert az nem old meg semmit, és fel kell talánod magad, kiélvezni azt, amid akkor van.
Én is szívesen dolgoznék egy ilyen szezonális kis boltban. Olyan kellemes és tetszik, ahogy Harry beszerzi a díszeket, hiszen egyedi dolgok és segít vele az illetőnek is, akitől megveszi❤️ Hatalmas szíve van❤️
Pontosan erről szól a Karácsony. És a családról. Meg a Reszkessetek betörőkről 😅 Hát igen, nekem nincs Karácsony Kevin nélkül, viszont amikor Harry a Karácsonyi fények című filmet megemlítette, ott lett végem. Teljesen odáig vagyok Thomas Kinkade munkáiért. A fény festője❤️ Hát majdnem felsikoltottam❤️ Fiatalabb koromban mindig olyan naptárt vettem, amiben az ő festményei voltak. Most pedig már 5 puzzlem van az ő festémnyeivel❤️ Szeretnék még venni, mert imádom kirakni is, de már lassan nincs hová sajnos. Úgyhogy engem ezzel nagyon megvettél❤️ Bár a filmet nagyon rég láttam, de idén tuti meg fogom nézni, ha már így megemlítetted😊
Amikor Harry a pultnál volt, miközben Louis mögötte a fotelbenm... Oh szent egek. Megértem Louist... Na meg amikor összért a mellkasuk... Oh jesszusbasszus. Dolgozik a kémia, nem is kicsit😜 Ahh, meghalok. Annyira ndkksksxmlxod. És mikor végigsimított a kézfején. Aww. Hagyjál. Végem van.
Én se örültem, hogy el kellett mennie, de nagyon remélem, hogy Lou megint kitalál valamit. Mondjuk segíthetne Harry Louisnak feldíszíteni a lakást? Szerintem az egy remek ötlet lenne😉😍
Nagyon imádtaaam! Aww. Legszívesebben azonnal tovább olvasnám, de muszáj aludnom is😩
Csodálatos lett!
Majd jelenkezek a kövinél.
Puszi❤️
Ui: Szomorú vagyok, hogy nem frissében olvashattam, mert az mindig jobb.
Ui2: Már most tudom, hogy ez lesz az a sztori amit minden évben elolvasok Karácsonykor (+plusz van egy olyan érzésem, hogy a mostanival együtt majd❤️😍)