Szerelem Karácsonyra - Öt nap karácsonyig
Sziasztok!
Készültem az ünnepre egy kis semmiséggel. Annyira csokoládéba mártott és porcukorba forgatott pillecukor, hogy nagyon, de karácsonyra azért jó lesz. Ritkán írok ilyet. Most úgy jött. A párosról pedig... Most publikálok itt róluk először, de ettől még mélyen benne vagyok. Nincs kiút. :D
Remélem szeretni fogjátok!
Puszi&Pacsi
- Öt nap karácsonyig -
Louis egy fiatal, folyton utazó diplomata. Egy év során nagyon kevés időt tölt el az állandónak nevezett new yorki otthonában. Rengeteget utazik különböző országokba, így természetesen a családjára sincs túl sok ideje. Utoljára másfél éve töltött el némi időt az angliai Doncasterben. Édesapja is utazó diplomata akárcsak ő, ennek mégsincs semmi köze ahhoz, hogy Louis is az lett. Kisgyerekkora óta nem is találkozott vele. Már a nevét sem viseli, mióta alkalma nyílt rá, hogy felvegye anyja új férjének a családnevét. Valószínűleg nem is tudott róla, hogy Louis mivel foglalkozik, mielőtt az utuk keresztezte egymást egy oroszországi utazásuk alkalmával. Ez nagyjából két-három hónapja lehetett. Csak a név volt neki ismerős, és - amit azóta már vagy ezerszer megbánt – elmondta neki, hogy ki ő. Telefonszámot cseréltek, és Troy azóta megállás nélkül zaklatja. De a legfelháborítóbbnak azt találta, amikor azért kereste, hogy elmondja neki, foglalt repülőjegyet, utazzon el hozzá Thaiföldre az ünnepek idejére. Louis persze azonnal kutatni kezdett a fantáziájában, hogyan keressen diplomatikus kiutat ez alól a meghívás alól.
Végül azt találta ki, hogy borzasztó nagy sajnálatára ez biztosan nem fog összejönni, mert ő a családjával tölti az ünnepeket New Yorkban, ahol még sosem jártak. Hát mikor máskor, mint a város leggyönyörűbb időszakában, karácsonykor.
Persze mindez nem volt igaz. Anyja már hosszú hetek óta szintén ostromolja őt, hogy végre utazzon haza az ünnepekre.
- Van egy fiam, és mégis úgy érzem, hogy az emberek ezt el sem hiszik, mert bár büszkén mesélek rólad mindenkinek, mégsem láttak még soha – nyöszörög a telefonba Johanna.
- Tudom, anya, de te is, hogy milyen elfoglalt vagyok – mantrázza már sokadjára ezt az elcsépelt mondatot Louis.
- De az ikrek már olyan nagyok – biggyeszti le az ajkait a nő, és Louis biztos még rosszabbul érezné magát, ha látná. – Tudod milyen sokat kérdeznek rólad? Nagyon büszkék rá, hogy van egy bátyjuk is.
- Nem ér… - szólal meg figyelmeztető hangon a fiú, de azt is hallani lehet, hogy mosolyog.
- Akkor csak azt ígérd meg, hogy átgondolod – kéri végül Johanna.
- Három napra nem érdemes hazautaznom, anyu – sóhajt fel Louis keserűen, hogy újra csak el kell utasítania édesanyja kérését. – Előtte meg utána pedig dolgoznom kell. Az a három nap pihenőm lesz összesen. Szerintem már repjegyek sincsenek akkorra.
Johanna keserűen köszönt el fiától akkor, azzal a tudattal, hogy talán már soha nem fogják együtt tölteni az ünnepeket, mert ez évről-évre nem jön nekik össze. Bár ezt egyszer sem mondta Louis-nak, de utálja fia hivatását. Az apjától is éppen azért vált el, mert nagyon izgalmas volt diplomata feleségként folyamatosan úton lenni, és minden gyönyörű helyet megismerni a világon, de miután Louis megszületett, már nem vágyta azt az életet. Szeretett volna mindent megadni a fiának. Normális gyerekkort, állandó barátokat. Nem pedig csak hotelszobákat és magántanulói vizsgákat az év végén.
És tessék. A sorsot nem lehet átverni, sem kijátszani. A fia így is belekeveredett ebbe az egész forgatagba.
Annak ellenére, hogy családja nem, Louis mégis nagyon szereti a munkáját. Fontosnak tartja, amit csinál, és az élet bármely területén alkalmazhatja azt a tudást, amit a szakmához sajátított el. Na és persze tagadhatatlanul tehetsége is van hozzá.
Apjával elhitetett hazugsága azonban elgondolkodtatja. Még nem számolt be édesanyjának az ötletéről azonnal, először leül a gépe elé, hogy utánanézzen, mennyire kivitelezhető.
Uránanéz, hogy mikor és kikkel lesz pontosan találkozója, és ehhez mérten hogyan tudná megszervezni a teljes családja utazását. Ha minden jól megy, akkor érkezhetnének már szenteste előtt egy nappal, de persze jegy már nincs egyik járatra sem. Ennyi legalábbis nincs. De ha minden családtagját külön gépre ültetné, se lenne mindenkinek. Egyetlen járat van, szenteste reggelén indulna Londonból, és hat órával később már New Yorkban is lennének. Az időeltolódásnak hála pedig még csak nem is vesztenének sokat. Az egész napot együtt tölthetnék az estére készülve.
Gyorsan le is foglalja a jegyeket, aztán azonnal felhívja Johannát, aki szinte sikoltozik a telefonba, amikor megtudja, hogy fia milyen meglepetéssel készült nekik. Louis néhány éve eladta Londoni lakását, és álladó székhelyéül New Yorkot választotta, ezzel teljesen elvágva magát a családtól. Viszont testvérei még soha nem jártak Amerikában, ezért mindenki nagyon izgatottan várja már az utazást, és persze, hogy eltölthessenek némi időt bátyjukkal, annak csodálatos, két szintes manhattani lakásában. Egy toronyház huszonnyolcadik emeletén van, és mivel egy lépcső vezet a huszonkilencedikre, ahol a hálószobái sorakoznak, pont olyan hatást kelt, mintha egy családi ház lenne. Már videóbeszélgetéseken is csak irigykedve sóhajtoztak, hogy milyen rendkívüli. A városra néző kilátásról nem is beszélve, a hatalmas panoráma ablakokon át.
Louis persze itt sem tartózkodik túl sokat az év többi részében, de amikor van némi szabadsága, akkor ki sem teszi a lábát a lakásából. Utazik és mászkál ő éppen eleget, a szabadsága a punnyadásról és semmittevésről szól.
Most viszont hamarosan érkezik a családja, már csak néhány napja van vissza addig. Ő csak az Államokban lesz ezeken a napokon, és azon belül sem túl messze a várostól. Ám a legutolsó videóbeszélgetésükön a családdal megtudta, hogy a gyerekek azt várják, hogy Louis otthona pontosan olyan díszben álljon a szent ünnepre várva, mint a doncasteri szokott minden évben.
Louis kétségbe van esve emiatt, és azt sem tudja hová rohanjon, hogy boldoggá tegye a testvéreit. Először is be kell szereznie egy hatalmas fát, arra kellenek díszek, égősorok és csupa karácsonyi giccs a lakás összes olyan pontjára, ahol csak elfér. Meg oda is, ahol nem. Mert otthon ezt szokták meg. Csakhogy Louis-t már évek óta nem mozgatja meg ez a dolog. Egymagának soha nem emel fát, és nem is akaszt zoknikat a kandalló fölé. Kandallója sincs, csak egy dekor darab. Így hát a teljes karácsonyi hangulat hiányában alussza végig ezt a három napot mindig alkalommal.
Most viszont ezt nem teheti meg. Mindennek készen kell állnia addigra, mire hazafuvarozza a családot.
Így hát azon a reggelen álmosan kikecmereg az ágyból, és útnak indul. Csak egyetlen értekezletet kell lebonyolítania a délután folyamán, addig viszont még órák állnak a rendelkezésére, hogy nekivágjon a városnak.
Bemegy a legnagyobb hipermarketekbe, mondván, hogy ott mindent megvehet egy helyen. Igen ám, de biztosan nem Manhattan közepén, karácsony előtt öt nappal. Már minden polc szinte üres, és az eladók is csak jót nevetnek rajta, hogy milyen naiv dolog ilyenkor elkezdeni a készülődést.
Amikor már a századik boltot járja meg, és több mint négy órája van úton, találkozik egy idős nénivel, aki azt javasolja neki, hogy nézzen be Harry boltjába a Brooklyn híd lábánál, a South utcában. Louis mosolyogva megköszöni a tanácsot, és útnak is indul, hogy mielőbb felkeresse azt a bizonyos Harryt, aki az életét mentheti meg.
Persze a környéken parkolóhelyet is alig találni, ezért felhasználva a diplomata kártyáját, leparkol közvetlenül a bolt mellett a járdán. Kiszáll az autóból, de mielőtt bemenne, még alaposan körbenéz, hogy biztosan ne akadályozzon senkit semmiben, aztán a bolt felé indul.
A cégéren csak annyi áll, amit a néni is mondott neki. Harry Boltja. A táblát színes égősor világítja meg, a bejárat melletti két nagy kirakati üvegen át pedig már látja, hogy a legjobb helyen jár. Itt van minden, ami karácsony. Lassan kinyitja az ajtót, és összerezzen a csilingelésre, a feje fölött, amit a nagy és ódivatú csengő kelt.
A bolt üres. Rajta kívül éppen egyetlen vásárló sincs bent, és ezt őszintén nem is érti. Vagy nagyon drága ez a bolt, vagy tényleg kevesen tudnak róla. Beljebb sétál, és vesz egy kosarat, hogy legyen mibe pakolnia, bár úgy érzi a fél boltot meg kell ma vennie. Harry, ha még él és itt dolgozik a személy, akiről a bolt a nevét kapta, biztosan boldogan dől ma hátra, hogy milyen jól zárult ez a nap is.
A pult mögött nem áll senki, és ezt furcsának is gondolja, de csak vállat von, és elkezd nézelődni. Majd előkerül az eladó is. Ha amaz nem aggódik egy felügyelet nélkül sétálgató idegen miatt, akkor Louis miért tegye?
Épp a hatodik doboz villogó égősort teszi a kosarába, amikor a pult mögötti függöny meglebben és egy hosszú hajú fiú lép elő, mikulás sapkával a fején. Louis hirtelen köszönni is elfelejt, annyira leköti a figyelmét a fura szerzet szemrevételezése. Barna haja kunkori loknikban göndörödik ki a sapka alól. Szemei smaragdokra hasonlítanak, és szinte szikrákat szórnak, amikor elmosolyodik Louis láttán. Az a mosoly az, ami a fiatal diplomatát sokkolja. Talán még soha nem látott ezelőtt ennyire őszintén mosolygó embert. Ajkai végződésében kis gödröcske dobja fel az eddiginél is jobban az összképet, hogy még véletlenül se tudja majd elfelejteni a látványt. Egy nagyon idióta mintás ing lóg rajta, amit sejtelmesen nem is gombolt be végig. És ahogy kilép a pult mögül, Louis levegője bennakad a fehér nadrágtól, ami a vékony lábaira simul.
- Jó napot! – szakítja ki a révületéből a mély, rekedtes hang, ő pedig újra a zöld szempárra kapja a saját kékjeit. – Segíthetek?
- De mennyire! – vágja rá azonnal Louis, de vissza kell fognia magát, hogy ne úgy fejezze be a mondatot, ahogy az a fejében kezd testet ölteni. – Nos, nekem… mindenre lenne szükségem.
A fiatal fiú csak felnevet ezen, és Louis újra hiperventillálni kezd ettől a hangtól. Eddig még minden elbűvölte a fiúban, pedig egyelőre a nevét sem tudja.
- Ez így egy kicsit tág – mosolyog tovább a göndör, és közelebb lép Louis-hoz. – Látom, az égősorok már megvannak. Ez egy jó vonal. Akkor karácsonyfához kellenek díszek.
- Is – feleli karcos hangon Louis, és megpróbálja visszaterelni a gondolatát a vásárlásra, és hogy már csak három órája maradt, hogy mindent elintézzen, mielőtt el kell indulnia dolgozni. – Mint mondtam, mindenre. Mindenféle csilli-villi cucc a fára, giccses fellógatható szarok, világító bisz-baszok, zoknik, amikbe a sok hizlaló feleslegességet pakolhatom a kölyköknek, illatos izék, jöhetnek akár gyertyák is. Meg egy hógömb.
- Váó, eddig a hógömb az egyetlen, amit képes voltál undorodó grimaszok nélkül kimondani – mordul fel Harry, és a mosoly is eltűnik az arcáról. – Miért pont az?
- Mert az nekem kell – ránt vállat Louis. – Mindig is szerettem volna egyet, de még soha nem volt olyanom. Itt nagyon szépek vannak. Az a vonatos tetszik a legjobban a hóemberrel.
- Az kézzel készült – húzódik egy újabb apró mosoly a göndör ajkaira. Talán kaphat még egy esélyt a rejtélyes mogorva idegen. – Aki csinálta már nem is él.
- Komolyan?
- Igen, a nagypapám volt – vigyorodik el a zöldszemű, és felkapja a nagy hógömböt, hogy megrázza. Apró fehér pihék sokasága kezd el kavarogni benne, és Louis-t teljesen megbabonázza a látvány.
- Ha valóban így van, akkor miért adod el? – néz újra a parázsló szemekbe Louis, hogy megértse a fiút.
- Nem adom el – csóválja meg a fejét, és visszateszi a gömböt a pultra.
- Vagy úgy – húzza fel a szemöldökét Louis, de még mindig nem tudja visszaterelni a figyelmét a vásárlásra. Hol a fiút, hol a gömböt nézi. Az a legszebb darab a boltban. Az összes többi elbújhat mögötte. A szíve egy kicsit bele is sajdul, hogy mégsem viheti magával. Örömmel nézegetné volna otthon esténként, mielőtt elnyomja az álom. – Jól teszed. Nos, akkor tudsz segíteni…?
- Harry – húzza fel az egyik szemöldökét a göndör, és megint elneveti magát. – Nagyobb betűkkel kellene kiírnom, mindig tudtam.
- Ó, akkor a bolt a tiéd – állapítja meg Louis, de inkább csak úgy hangzik, mintha hangosan gondolkodna.
- Így van – bólint Harry. – És igen, szívesen segítek összeszedni a sok bisz-baszt, kedves…
- Louis – vágja rá azonnal, és meg is rázza a hosszú, és gyűrűkkel tarkított ujjakban végződő kezet. – Köszönöm. Nagy bajban vagyok.
- Nekem is úgy tűnik – ért egyet azonnal Harry. – Mintha Grincs jött volna be a boltomba.
- Nem vagyok egy nagy karácsonymániás – felel morcosan Louis, és egy kicsit még sértetten is érzi magát, amiért a földöntúli szépség megszólta. – Évek óta nem ünneplem.
- Akkor most mi lelt? – horkan fel Harry, és megigazít egy porcelán szánkót a polcon. – Beújítottál egy karácsony kedvelő csajt, akivel el akarod hitetni, hogy a házad maga a karácsonyi varázslat?
- Ítélkezz csak, de ha látnád a seggét… - kacsint Harryre, aztán folytatná, de a fiú közbevág.
- Még szerencse, hogy egy kicsit sem érdekel – morogja, miközben folytatja a pakolászást, de Louis látja rajta, hogy feszült. Valószínűleg azért, mert ő imádja ezt az ünnepet, Louis-nak meg semmit nem jelent. Sértetten érzi magát, amiért ilyen szemét módon beszél vele egy idegen, pedig semmit nem tud róla, de egyszerre élvezi is, hogy revansként ennyire idegesíti a dolog Harryt.
- Valójában a családom jön Európából – változtat szándékosan drámaian a hanghordozásán. – Évek óta nem ünnepeltünk együtt, és idén se menne, ha nem reptetem ide az egész famíliát. Viszont a lakásom pont olyan, mint egy érzéketlen üzletemberé, szóval szükségem van rá, hogy ezalatt a pár nap alatt valami varázslatot hajtson ott végre a jelen karácsonyok szelleme.
Harry nagyra tágult szemekkel fordul lassan az idegen felé, és azon gondolkodik, hogy bocsánatot kérjen, vagy utálja látatlanban is tovább azért, ahogy az év legcsodálatosabb ünnepéről beszél. Ami mégis megmelengeti a szívét, az a mondata utolsó három szava. Jelen karácsonyok szelleme. Harry már rengeteg karácsonyi történetet olvasott. Tényleg gyermekien rajong ezért az ünnepért. A kedvenc karácsonyi meséje pedig bizony Dickens Karácsonyi Éneke. Louis pedig ebből lopta a karaktert, akit emlegetett. Máris érzi, hogy megfeszül kettejük közt egy láthatatlan selyemfonal, ami a közös dolgaikat hivatott jelképezni.
- Értem – nyögi ki végül a göndör, és teljes figyelmét újra a nála közel egy fejjel alacsonyabb Louis-ra összpontosítja. – Akkor gyerünk. Sok dolgunk van.
- Bizony – ért egyet Louis, és ő is a polcok felé fordul. – Van hat testvérem, és ebből ketten még egészen kicsik. Miattuk muszáj tényleg varázsolnunk.
- Hűha – döbben le Harry a testvérek számát hallva, és hirtelen nem is tudja, mit mondjon. Csak felnyúl a polcra, és levesz egy fehér porcelán angyalkát, aztán beteszi a kosárba. – Akkor sok sikert!
- Nagyon vicces – forgatja meg a szemeit mosolyogva Louis, de nem teszi vissza a díszt. – De kezdetnek jó. A nők szeretik az ilyen kis édeske dolgokat, ugye?
- Oké, figyi, csak akkor fogok segíteni, ha nem csinálsz úgy, mintha a karácsony valami tündérmese lenne, amiben csak a gyerekek hisznek, de valójában nem is létezik – fordul erélyesebben Louis felé a magasabbik, és ezúttal hét nagy, szőrös mikulás zoknit tesz a kosárba.
- Oké – bólint egy nagyot Louis, és úgy dönt, feladja a bosszantást. – De csak mert tényleg kell a segítséged.
- A szüleid is…? – teszi fel a kérdést óvatosan, mert nem tudhatja, hogy ők is el tudnak-e jönni, vagy csak a testvéreit várja.
- Igen – válaszol Louis, és azzal egyidőben Harry már rak is még két zoknit a többi mellé.
- Nagyszülők? – fordul hátra a sarkán egy játékos hangsúllyal.
- Elég lesz ennyi zokni – nevet fel Louis, és a kosárba tesz egy polc szélére pakolható porcelán, de textil lábú, mikulásruhába öltöztetett szarvas családot.
Másfél órával és három teli kosárral később látszólag mindent megszerez, amire szüksége lehet, ezért az összes holmit nagy szatyrokba pakolják, és miután kifizet mindent, Harry segít neki kicipelni a kocsijához.
- Basszus, nem vagy ép! – ingatja a fejét mosolyogva a göndör. – El is szállíthatták volna.
- Nem, nem – harapja be vigyorogva az ajkát Louis, ahogy minden szatyrot betesz a csomagtartóba, majd Harry kezéből is elveszi a maradék kettőt. – Mondjuk úgy, hogy ez most egy kevésbé indokolt diplomáciai megoldás volt.
- Diplomata vagy? – húzza fel a szemöldökét Harry, és kezdi megérteni, hogy miért volt olyan Louis, amilyen. Nyilván a sok kötelességén túl már semmi másra nem jut energiája. Mégis, úgy gondolja, hogy a karácsonyt nem szabadna senkinek sem elhanyagolnia.
- Az – bólint Louis, és egyik lábáról a másikra nehezedik, ahogy Harry előtt áll, és bár már indulnia kellene, mégsem esik jól neki a tudat, hogy el kell köszönnie a szórakoztató idegentől. Hiába húzza Harryt a vicceivel, vagy olykor a színjátékaival, valójában megkedvelte a fiút. Nem átlagos. Nem egy tipikus mai fiatal.
Végül kelletlenül mégis újra a kezét nyújtja felé, és talán néhány másodperccel tovább tartja az ujjait a markában, mint másoknak szokta.
- Örültem – mosolyog fel rá, és kinyitja a vezetőülés felőli ajtót. – És köszönöm a segítséget. Ha valami kimaradt volna, még látjuk egymást.
Harry is int felé, és valójában arra gondol, hogy reméli, kimaradt valami és akkor újra találkozhat Louis-val.
***
Louis már az értekezleten ül, ahol a saját országa érdekeit kellene képviselnie, de most azóta fel sem szólalt, hogy helyet foglalt a nevével és országával megjelölt helyén. Ez az első alkalom, hogy ilyen történik vele. Ő híres arról, hogy bárhol és bármit elér a beszélőkéjével, mert isteni tehetsége van a meggyőzésben, és az olyan típusú információközlésben, amikor te elhiszed, hogy ő mond neked valami fontosat, de valójában ott lényeges dolog nem hangzik el, csupán furfangosan megfogalmazott semmiségek. Egyszóval erre a munkára született, és ő élvezi is.
Most mégis csak ül, és nem is igazán hallja, miről szól a diskurzus, mert csak két smaragd szempár néz rá a képzeletén át, de úgy, hogy még a háta is leizzad tőle. Annyira szívesen levette volna a fejéről azt az idétlen mikulássapkát. Már csak azért is, hogy takarás nélkül láthassa azokat a kunkori tincseket. Néha azon gondolkodott ott a boltban, hogy Harry vajon mennyire térne ki a hitéből, ha elé állna, és mindkét gödrébe beleillesztené a mutatóujját, míg a másik nevet. Még el is mosolyodik erre a gondolatra, amikor a mellette ülő Maria meglöki a könyökével.
- Figyelj már oda! – súgja felé az erős akcentusával, amit Louis mindig olyan szívesen hallgat. Nagyon kedveli a nőt. Sokszor találkoznak az állomásaikon, és előfordul, hogy utána egy-egy bárba is együtt ülnek be, hogy pontozzák a bárpultnál megforduló férfiakat egy tízes skálán. – Mitől vagy így elvarázsolva?
- Figyelek – ránt vállat, és visszatereli a figyelmét a többiekre. Nem áll szándékában beszámolni a nemrég megismert tündérről senkinek. Szeretné a varázsát magának megtartani. – Csak már fáradt vagyok. Kell az a pár nap.
- Mindenkinek – helyesel a nő, de többet nem szól.
Louis még a kollégája lehordása ellenére sem tudja visszarángatni a figyelmét a munkájára. Csakis Harry jár a fejében. Eldöntötte, hogy vissza fog menni hozzá, miután kitalál valamit, amit elfelejtett. Bár a hatalmas, megpakolt szatyrok minden szükséges dolgot tartalmaznak, de azért elszántan pörgeti az agyát, hogy miért menjen vissza. Eszébe jut, hogy hógömböt még mindig nem vett, és karácsonyi bögréi sincsenek, amiben majd forrócsokit csinálhat az ikreknek.
Egy győzedelmes mosollyal dől hátra a székében, és már azt is tudja, hogy a holnapi délutánját Harry Boltjában fogja tölteni.
8 Comments
Szia!
VálaszTörlésEz hihetetlenül aranyos és kedves sztorinak ígérkezik, kellő cukorral.
Kell ez karácsonyra!!!
Ez egy arcra bugyuta mosolyt varázsoló álomvilág lett, és én ezt IS nagyon szeretem.
Bár még csak épp, hogy csemegéztem nálad, de más blogon már olvastam tőled és ÓRIÁSI köszönet munkásságodért.
Soraid el tudnak repíteni az éppen megírt világodba, nagyon élvezhető a stílusod.
Persze magamat nem hazudtolhatom meg....
Remélem, és várom is, mikor kerül le a sapka! ;)
(Meg az a vacak ing. XDDD)
Na jó itt megelégszem azzal ha HaZzal ébred......karácsonytól Minden reggelen! ♥♥♥
Legyen ez a történet is egy üveggömbbe zárt csoda..........
Hivatalosan is Te letté számomra Harry nagyapja..... XDD Megteremtetted az idei karácsonyom kedvenc Hógömbjét!!!
Köszönöm, Gyöngyi
Szia Te Drága!
TörlésNagyon örültem a kedves szavaidnak. Már Carmennél is mindig nagy mosollyal, vagy éppen könnyes nevetéssel olvastam a kommentjeidet. Imádom :D
Igyekszem tényleg egy üveggömbbe zárt karácsonyi varázslatot létrehozni. :) Remélem sikerül.
Na is a sapi és ing is a padlón landol... elvégre rólam van szó, nem igaz? :P :D
Boldog Karácsonyt!
Pusszantás!
Istenkém ez tényleg egy csodálatos tündérmese lesz??? A legszebb karácsonyi ajándék!! (Meg amott carmennél is persze)
VálaszTörlésNagyon szééép!!!!
Az lesz! 😊
TörlésKöszönöm/köszönjük! ❤
Látom ez egy karácsonyi ajándék lett volna de én nagy utazásban voltam azokban a napokban. Nem ültem géphez. De jó ez így mert legalább maradt ajándékom amit később bonthatok ki itt nálad. :)
VálaszTörlésAnnyira szép kis történet. Kellemes olvasni. Jó érzés a lelkemnek. Most el kell mennem megint de innen folytatom majd. Várom a kis love story kialakulását. :)
Nagyon helyes sztori. Kissé megkésve láttam meg, de jobb későn, mint soha. Az ikertestvér is a kedvencem.
VálaszTörlésMost másodszorra olvasom.
VálaszTörlésDrága vagy, az ikertesó nekem is az egyik nagy szerelmem. Imádjuk őket Carmennel. Biztos, hogy nagy űrt fog hagyni benne, ha egyszer végzünk vele. :)
Törlés