Bad Romance - 7. Maszkabál

by - 2/13/2017

Sziasztok!
Ma csak későn jutottam ide, nagy a felfordulás, de itt vagyok és már hoztam is egy végtelen hosszú (szinte csak pornó) fejezetet. :)
Ez már az utolsó előtti fejezet, szóval ez a kis varázsos utazás hamarosan lezárul, DE!, ahogy vége, már készülök egy újabb hatalmas toplistás közönség kedvenccel. ;) 
Biztos sok kicsi Alian jól ismeri a "Ne mondd el, anyunak" című remekművet. ScaryLook csodás fordításában lehetett olvasni közel a háromnegyedét, és volt olyan tündér, hogy átadta nekem a végét, így nálam lesz fellelhető a befejezés - épp ily módon mint a Bad R.-nél. :) 
Aki pedig még nem olvasta volna, már mutatom is hol tudjátok. Igazán senki ne hagyja ki! Igazi, vérbeli TWC. Én már vagy tízszer elolvastam. :)

Jó szórakozást ehhez! ;)
Puszi&Pacsi


Bill leült az ablak elé, és közömbösen nézte, ahogy lovak közeledtek, és kocsik alakjai rajzolódtak ki a távolban – mindegyikben egy potenciális feleségjelölttel a számára. Ez az egész sokkal nyomasztóbb volt, mint azt gondolta, és leginkább azért - mert ha ez mind nem lett volna elég - mindennek tetejében Tom biztosan gyűlölte őt. Önként hozta meg Tomért ezt a végső áldozatot, a szíve legmélyén pedig azt kívánta, hogy a dolgok bár ne ilyen keserűen értek volna véget köztük. Tom hangja, ahogy hozzá beszélt, bemocskolta az utolsó alkalmukat, amikor találkoztak. Bill nem tudta kitörölni az elméjéből, noha álmaiban még kísértik azok az emlékek, ahogy a másik fiú karjaiban van, és szavainak suttogását hallja a fülében, amit Bill mindennél jobban szeretett. Bármit megadna, hogy újra hallja azt a hangot Tom ajkaiból.

- Felség? – törte át gondolatai folyamát Gustav. – Most már igazán készen kell állnunk – a vendéget már ebben az órában megérkeztek, és apja kéreti Felségedet.

Bill elgyötört szemeit régi szolgájára szegezte, és bólintott. Készen állt, hogy Gustav segítségével felöltse az elegáns öltönyt, amit csak erre az alkalomra terveztek neki, mégpedig a legjobb anyagból, de előbb a szürke szatén inget vette fel karcsú alakjára, aminek pántja a nyakában volt megkötve.

- Nagyon szép, Felséged – mondta Gustav, ahogy Bill vetett egy pillantást tükörképére.

- Nem számít – válaszolt elhalt hangon Bill, és mielőtt felvette volna a díszes fekete maszkot, fejére illesztett az összeállításhoz tökéletesen passzoló kalapot.

- Ki tudja, talán meglát valakit, aki foglyul ejti a tekintetét – mondta Gustav huncut mosollyal, de Bill nem volt képes viszonozni.

- Az optimizmusod, bár igazán megnyerő, nem szükséges Gustav – mondta Bill, és felkészült, hogy elhagyja lakosztályát. – Ezt az egészet egyetlen személyért teszem, és az kétségtelenül nem az apám.

- Sem saját maga – figyelte Gustav. – De talán még nincs minden veszve – a dolgok gyakran tudják, hogyan hozzák helyre saját magukat, nem gondolja, Felség?

- Csak a tündérmesékben – válaszolta cinikusan Bill, kihúzta magát tejes magasságába, majd az ajtó felé bólintott. – Mutasd az utat.

Amikor elérték a báltermet, Billnek a lélegzete is elakadt a hatalmas tértől, amit a király előkészíttetett. Minden szabad centimétert virágok és gyümölcsök díszítettek – beleértbe a temérdek mennyiségű asztalt is, amik a polírozott táncteret vették körbe. A zenekar már elkezdett játszani, mikor az első legszebben öltözött vendégek megérkeztek. Az apró fülkékre, amik körülvették a báltermet, új függönyöket aggattak, mégpedig a legfényűzőbb szövetből, amit kapni lehetett a birodalomban. Érezte az ünnepi étkek ínycsiklandó illatát, mielőtt még látta volna a roskadásig pakolt vacsoraasztalokat. Szemei megtalálták apját, aki az asztalfőnél várta és türelmetlenül gesztikulált, hogy csatlakozzon végre hozzá, de Bill arca még annak valóját eltakaró dekoratív álarcnál is kifejezéstelenebb volt.
Leült apja jobbjára, hogy szemügyre vegye a nőket, akik összesereglettek itt ma este, és ahogy tollászkodtak és illegették magukat, Billt mindegyik leginkább egy pávára emlékeztette. Látta, hogy Amisland hercegnője visszatért, annak ellenére, hogy legutóbbi kísérlete arra, hogy felkeltse Bill figyelmét, teljes kudarcba fulladt, és ez alkalommal - ha ez egyáltalán még lehetséges volt - még kivágottabb ruhában érkezett.

- Sok szép nő van itt ma este – mondta kedélyesen a király Billnek, ahogy a borába kortyolt. – Van köztük, aki felülmúlja a képzelőerődet?

- Miért nem megy előre, és bök rá nekem egyre? – mondta érdektelenül Bill. – Valószínűleg jobb szeme van ehhez a dologhoz. Mit néznek a férfiak egy tenyészállatban mielőtt kiválasztják – széles csípő?

A király nyomatékosan rápillantott, amiről Bill tudta, azt jelenti, jobb ha nem bosszantja fel. Bill elhallgatott, és egyszerre kiitta az egész pohár borát, amitől tudta, hogy odafent majd szenvedhet a fejfájástól.

- Menj és vegyülj el az emberek közt… táncolj, beszélgess, ismerd meg őket – javasolta a király.

Bill felállt, és örömmel konstatálta, hogy a másodperc leforgása alatt pohara újra meg lett tölte – így elkezdte bejárni a helységet. Nem kellett messzire mennie, mire megtámadta egy fél tucat vihorászó és hízelgő nő. Bill tudta, hogy fent kell tartania a tisztességes társalgást még akkor is, ha esetlennek érezte, mire azon kapta magát, hogy lépést tartva a folyamatos bájos társalgásban, pillantása megakad egy, a tömeg szélén álló hölgyön, aki kitartóan állja a tekintetét. Ismerősen hatott neki, még így, álarcban is, és amikor leengedte a legyezőjét egy ugyan olyan fekete nyakörvet pillantott meg vékony nyakán, amilyet Tom adott neki az első napon, Terra földjén. Elkapta a fejét, és az egyik díszes függöny mögötti alkóvban tűnt el a szeme elől – de Billt még elérte a felismerés, amikor szőke hajára és telt ajkaira nézett. Natalie volt az, Tom szobalánya – semmi kétség.

- Elnézést – mondta Bill egy enyhe meghajlás kíséretében, és az eddig körülötte rikácsoló nők egy alig hallható, csalódott sóhajjal nyugtázták, hogy elment.

Bill megkönnyebbülésére a zenekar játszani kezdett, a párok pedig a tánctérre sétáltak, eltakarva elhamarkodó tetteit apja vigyázó szemei elől. Megpillantotta Natalie-t egy szürke ruhában, ahogy beugrik egy fülkébe, Bill pedig követte és megpróbálta megragadni a csuklóját, de még idő előtt újra eltűnt a függöny mögött.

- Várj! – mondta Bill, mikor belépett a fülkébe, és Natalie önelégülten pördült meg mellette. Bill ezt már nem vette észre, mert figyelme azonnal Tomra szegeződött, aki a párnázott üléseken foglalt helyet. Tom felállt, és Billnek elakadt a lélegzete, ahogy megpillantotta meleg barna szemeit, ahogy elemelte maszkját.

- Natalie, kint várj – utasította Tom. – Jelezz, ha valaki közeledik.
A szőke nő ruhája pedig még susogott, ahogy egy gyors mozdulattal a függönyön túlra lépett és teljesen behúzta maga után.

- Mit… te hogy… - Bill nem tudta mit gondoljon. – Itt fogsz megölni?

Tom közelebb lépett, és meglepően nézte, hogy Bill hogyan lehet ilyen nyugodt ennek a félelmének tudatában. Bill nem lépett el akkor sem, mikor Tom karjai köré fonódva hátára simultak, feje pedig előre bukott, hogy Bill fülébe suttoghasson;
- Ha csak ilyeneket tudsz mondani, inkább ki se nyisd a szád.

Aztán végül Tom nyitotta ki Bill száját, és nem más céllal, minthogy édesen és puhán megcsókolja. Bill megkönnyebbülten sóhajtott, és egy csendes nyögéssel viszonozta Tomnak a csókot.

Csak most az egyszer – gondolta, aztán emlékeztette magát, hogy hol vannak. Bill megtörte a csókot, és dühösen megtörölte az ajkait. – Te nem lehetsz itt. Miért vagy itt?

- Mert ma én vagyok a csillogó páncélos lovagod – mosolyodott el ironikusan Tom –, aki kihúz téged a kalamajkából, amibe temetted magad.

Bill a homlokát ráncolta, és elméje sebesen dolgozott. Honnan tudja? Nem mondta el Tomnak, hogy milyen üzletet kötött az apjával. Az egyetlen lélek ezen a földön, aki ismerte a valódi okát kínszenvedésének mostanában… Gustav.

- A szolgád magára vállalta, hogy tegnap este önként és egyedül látogat meg – mondta Tom.

Bill az ajkába harapott, mert egyszerre megkönnyebbült, mégis zavarba jött, hogy Tom megtudta a titkát. Ez viszont nem változtat a tényen, hogy most már semmit sem tehet ez ellen.

- Ennek ellenére, neked még mindig menned kell – mondta Bill, megérintve Tom arcát. Nem tudott parancsolni a vágyainak, hogy puha csókokkal hintse be a másik fiú ajkait. Úgy érezte, mintha a szíve millió darabra hasadna ettől. – Itt nem biztonságos számodra.

- Nélküled nem – válaszolta Tom, kezeit birtoklón fonta Bill dereka köré, és közelebb húzta a fiút. – Gyere velem. Eltűnünk innen, mielőtt bárki is észrevenné.


- Én… - mondta Bill kétségbeesetten. – Hagynám az egészet… Ó, Istenem, bárcsak megtehetném, de apám elpusztítana minket. Az emberei egész Terra-ig üldöznének, és még azon is túl.

Tom tiltakozva rázta a fejét, mikor mindketten meghallották, ahogy Natalie a függöny mögül, egy szándékos köhögéssel figyelmezteti őket a közelgő vészre.

- Van egy másik hely, ahová mehetünk? – kérdezte alázatosan Tom. – Csak néhány perc, muszáj beszélnem veled.

Bill bólintva ismertette a tervet. – Menj a terem hátsó részébe, aztán az első folyosó jobbra. Siess egész a végére és ott várj rám, érted megyek.

Bill még utoljára megszorította Tom ujjait, majd olyan lendülettel lépett ki a fülkéből, hogy majdnem nekiment Natalie-nak, aki felkiáltott és nekiesve az úriembernek, aki csaknem rajtakapta őket odabent, leejtette a legyezőjét. Ahogy a fiatalember lehajolt érte, hogy felvegye, Bill már rohant is vissza a bálterembe. Agya az új információkat próbálta emészteni. Tom nem gyűlöli őt, mi több – Tom segíteni akar neki, hogy megtalálja a kiutat. 

Bill még tett egy gyors kört a teremben, elszórt egy megjegyzést apja előtt, a konyha tűrhetetlen viselkedéséről és a puncsos tálak hiányáról, mielőtt eltűnt volna azon a folyosón, ahová Tomot küldte. A szíve vadul kezdett dörömbölni a mellkasában, ahogy meglátta őt. Annyira jól nézett ki, a sötét folyosó díszes falainak támaszkodva, és Bill testén egy furcsa remegés szaladt át egykori ellensége látványától.

- Legfeljebb tizenöt percünk van, mielőtt apám a keresésemre küldet – mondta Bill, és megragadta Tom könyökét, hogy a folyosó egyik szobájába húzza. Bill jól tudta, hogy ez volt az egyetlen hely, ahol néhány percig maguk lehetnek, és még egy zár is volt az ajtón, amit Bill késlekedés nélkül fordított el, ahogy beléptek.

- Tom – ízlelgette Bill a másik nevét a nyelvén, Tom pedig magához húzta, az ágyra hajította a másik kalapját, és lehúzta a maszkját.

- Te annyira… - úgy tűnt most Tom torkán akadtak a szavak, helyette pedig megcsókolta Billt, és kapkodva rángatta le zakóját, majd kezdte el kigombolni a nadrágját.

Bill kétségbeesetten csókolta vissza - ezzel kommunikálva le szavak nélkül a megkönnyebbülését Tom jelenlététől, és félelmét a közelgő elszakadástól. Tom ugyan ilyen sürgetéssel viszonozta a csókokat, miközben sikerült meglazítania a nadrágját, és kezei Bill fenekére vándoroltak. Addig kígyóztak ujjai a fiú testén, míg utat találtak az alsója alá, és újra rátalált a meleg sima bőrre. Tom nem is vesztegette tovább az időt, középső ujját birtoklón indította Bill legforróbb pontjának felkutatására.

Bill belenyögött saját csókjába, ahogy egyik lábát Tom derekára kulcsolva húzta őt közelebb magához, aztán mindketten az ágyra zuhantak.

- Szükségem van rád – mondta Tom, keze kiszabadításán dolgozva, ami csapdába esett Bill feneke és az ágy közt, Bill pedig sötét pillantással bólintott.

Egyikük sem mondta ki, de mindketten jól tudták, hogy mennyire bizonytalan a helyzetünk, és fogalmuk sem volt, hogy valaha is együtt lehetnek újra, így mint most. Azonban most nem volt idő az érzelmi összeomlásra, vagy szenvedélyesen elnyújtott szeretkezésre, ezért Tom feltérdelt Bill lábai közé, és szemei elsötétültek, ahogy egy rántással hasra fordította a másik fiút, majd durván a combjáig rántotta Bill nadrágját.

- Oh, igen – zihált Bill, megragadta az ágyneműt, felemelte a hátsóját, Tom pedig megnyalta a saját ujjait, mielőtt mélyen elmélyítette volna abban a szűk, rózsaszín izmok szegélyezte csodálatos világban, ami minden alkalommal még a lélegzetétől is megfosztotta. Tom már kémény volt, és élvezettel nézte Bill reakcióit, aztán a sarkára ült, és puhán megharapta szerelme fenekét. Bill nem tiltakozott, ezért Tom addig szívta a puha, sápadt bőrt, míg egy szép lila foltot felejtett rajta. Ez volt a saját szótlan ígérete Billnek, hogy ő már más valakié, és ha egy nő látná ruhátlan testét, tudja, hogy valaki már magáévá tette őt.

- Van valami? – suttogta Tom. – Olaj?
Végigsimított Bill keskeny csípőjén, és lecsúsztatta kezét kemény izgalmához, amiről pontosan tudta hogyan találja, és nem is kellett csalódnia. Végigfuttatta rajta ujjait és addig masszírozta, míg Bill már jajveszékelt.

- Nem – mondta rekedten Bill. – Nincs semmim.

Tom végigfeküdt rajta, és frusztráltan lélegzett Bill bőrébe. – Akkor nem tudunk…

- Szükségem van rá, Tom – mondta Bill, arcát a karjaiba temetve. – Kérlek. Tudod… a szádat használni?

Tom felnyögött, ahogy meghallotta mit mondott neki Bill.
- Igen, tudom a számat használni – mondta rekedten, nyelvével megmozgatva a szájában lévő karikát erre a gondolatra.

Tom nem húzta az időt, lehajolt, és ütemesen mozgatva a nyelvét, igyekezett minél jobban benedvesíteni Billt, hogy segítsen neki ellazulni.

- Oh, oh… - motyogta Bill, vonaglott és teste libabőrös lett Tom érintése nyomán. A fiú biztosan tartotta Bill csípőjét, és hüvelykujjaival finomat széthúzta őt, míg nyelvével simogatta. Bill nyilvánvalóan megfürdött az álarcosbál előtt, mert a bőre édes volt és illatos. Billnek bármilyen állapotában isteni íze volt, és Tom nem bírta abbahagyni. Érezte, hogy az izmai kezdenek ellazulni, ezen kapva pedig mélyebbre mártotta a nyelvét, élvezve a kis szorító érzést, amit előidézett vele.

- Tom, Tomi… - nyögte a párnába Bill, Tom pedig lejjebb helyezkedett, és eldöntve fejét, egyesével szívta a szájába Bill golyóit. – Oh… dugj meg.

Tom visszahúzódott – tetszett neki, hogy Bill nyílása már ennyire nedves, rózsaszín és teljesen készen áll, hogy magába fogadja őt. Bill háta sápadtan és karcsún terült el előtte, mellkasát a matracnak szorítva, sötét haja pedig ében függönykényt kendőzte el arcát.

- Szólnod kell, ha fájdalmat okozok, rendben? – kérdezte Tom, miközben lejjebb húzta Bill nadrágját. A fiú bólintott, és a párnába temette arcát. Tom a tenyerébe köpött, hogy így nedvesítse meg magát, amennyire csak lehet, mielőtt gondosan elmerülne benne.

- Ooohhh – nyögte Bill alázatosan, háta úgy feszült ívbe, mint a legelegánsabb nagymacskának. Bill szorosabb volt, mint valaha, ezért Tom még egy kis nyálat adott a művelethez, annak ellenére, hogy Bill nem panaszkodott, mikor Tom mélyen hatolt belé. Bill észvesztően szűk volt, Tom egyik kezével a csípőjét szorította, másikkal pedig Bill merevedését simogatta, ahogy folyamatosan lendítette a csípőjét. Szinte a hátára simult, átölelte és az egész testét simogatva, lassan mozgott a másik fiúban.

Nem számít, hogy mindketten egy kemény és gyors dugást akartak, végül egy érzéki szeretkezés vált együttlétükből. Tom megcsókolta Bill vállát, és végignyalta a finom izmokat, amik megfeszültek puha bőre alatt. Tom ki akart tartani, és örökre karjaiban tartva Billt, míg szerelme a legszorosabban öleli körbe őt, de saját testének más tervei voltak, amit apró görcsökkel adott a tudtára, és Tom biztos volt benne, hogy Bill is megérezte. Tom lenyúlt és édes szavakat suttogva szorította, és kényeztette Bill erekcióját, aztán mikor fülébe súgta legnagyobb vallomását, Bill pedig meghallotta a varázslatos „szeretlek” szót, halkan felkiáltott, megremegett Tom karjában, és elélvezett az ujjai között.

Tom olyan óvatosan szabadította ki magát, amilyen lágyan behatolt, aztán a lepedőbe törölte kezét. Bill mozdulatlanul feküdt, Tom lehajolt mellé, és kisöpörte arcából a haját. Amikor meglátta a könnyeket megcsillanni Bill szemében, amik csak arra vártak, hogy átbukhassanak akadályukon, megfordította Billt és rémülten nézett rá – Bántottalak?

Épp arra készült, hogy szétterpessze Bill lábait, és megvizsgálja a fiút, mikor az sietve törölte le árulkodó könnyeit. – Nem, nem…
Próbálta összeszedni magát.

- Én csak… - ölelte át magát Bill. – Sajnálom. Mindent annyira, de annyira sajnálok.

- Minden rendben – mondta Tom, és közelebb hajolt, hogy megcsókolja. – Döntsük el, hogyan hozzuk helyre a dolgokat.

Bill bólintott, aztán nadrágját megragadva, felpattant és eltűnt a szomszédos fürdőhelységbe, és onnan kiáltott vissza. – Már minden lehetséges alternatívát átgondoltam. Nincs megoldás.

Tom habozott egy kicsit mielőtt kimondta; - Van valami, ami egy tökéletes megoldás lehet.

- Bármit megteszek – mondta Bill, ahogy visszatért, begombolta nadrágját és megigazította ingjének nyakkivágását.

Tom visszasegítette Bill kabátját és helyére illesztve cilinderét, komolyan nézett rá.
- Vedd el Natalie-t.

- Tessék? – kerekedett el Bill szeme. – Nem akarom elvenni Natalie-t.

- És ő sem akar hozzád menni – rázta meg a fejét Tom. – De ez egy átmeneti megoldás, és ha király leszel, érvénytelenítheted.

- Milyen alapon? – kérdezte ingerülten Bill.

- Nos, felteszem azért, mert nem fogod beteljesíteni a nászotokat – mondta halkan Tom, Bill pedig megfordult, hogy ránézhessen, és bólintott. Ettől nem kéne tartaniuk, ebben biztos volt.

- Meg fogja tenni nekünk? – kérdezte Bill.

- Már beszéltem vele erről a lehetőségről, abban az esetben, ha nem szöksz el velem ma este.

Bill elmosolyodott, hirtelen egy váratlan reménysugár csillant át a viharos felhők között.

***

Bill visszatért a bálterembe és körbekémlelte a tömeget Natalie szürke ruhája után kutatva, amit könnyedén szúrt ki a tömegben. Mellé lépett, a karját nyújtotta felé, és csatlakoztak a bálozó kavalkádhoz. Könnyed ritmusban keringték körbe a báltermet, míg végül Bill megszólalt.
- Köszönöm, hogy ezt teszed.

- Tom ígéretet tett, hogy ez csak átmeneti – válaszolta Natalie komoran, és Bill követte az elrévedt tekintetét a teremben, ami végül az egyik asztalnál ülő Dunja-ra vezetett. Bill azt sem tudta, hogy ő is itt van.

- Nagy szívességgel tartozhatsz Tomnak – mondta Bill, azon morfondírozva, mi késztethette a nőt, hogy átadja magát egy hamis házasságnak.

- Tom egy kedves barátom – mondta Natalie. – Ennyivel tartozom neki.
Billre pillantott és olvasni próbált a tekintetében.
- És arról is biztosított, hogy téged nem érdekelnek a nők.

- A legkevésbé sem – nyomatékosította Bill. – Gyere, üdvözöljük apámat.

Bill vette Natalie kezét, és ahhoz az asztalhoz vezette, ahol apja várt rájuk. A király összekulcsolt ujjakkal mérte végig a látványt, Bill pedig gyorsan megszólalt;
- Apám, úgy döntöttem, ő lesz a feleségem.

- Jól döntöttél, fiam – mondta a király jóváhagyólag, tekintetét alaposan végigjáratva Natalie-n. – És ki ez a kedves, ifjú hölgy?

- Natalie Franz, Terra-ból, Felség – válaszolta tiszteletteljesen.

- Terra – ismételte a király borúsan.

Pillanatnyi csend állt be köztük, amit végül a király tört meg;
- Bill, beszélhetnék veled magunk közt?

- Igen, természetesen – válaszolt Bill, és búcsúzóul megcsókolta Natalie kezét.
- Van néhány ízletes puncs ital – javasolt, és tekintetével próbálta megnyugtatni. – Én pedig egy pillanat múlva már újra veled leszek.

Natalie bólintott, és magukra hagyta őket.

- Terra? – kérdezte nyomatékosan a király, mikor egyedül maradtak.

- Békét kötöttünk, apám – mondta Bill. – Azt akartad, hogy válasszak és én megtettem. Különben is, csak rá kell nézni. Nagyon édes, szép és mi… azonnal kapocs keletkezett köztünk.

A király szkeptikusan nézett, így Bill még vonakodva folytatta. – Továbbá neki szép, öm…
Bill elszántan kutakodott az agyában, hogy mit mondhatna, ami meggyőzi apját. – Van egy szép mosolya, és azzal vetekedően szép mellei.

A király csontos, komor arca végül mosolyra húzódott. – Ez az én fiam.

Bill végtelenül megkönnyebbülve sóhajtott fel; ezt a király is észrevette.

- Máris intézkedni fogok – gondolom igent mondott? Hát igen, ki mondana nemet, nem igaz?
A király egyenesen sugárzónak tűnt most, hogy már minden eldőlni látszik. – A nászra holnap kerítünk sort, így ma este te és ő… - tett a király egy obszcén gesztust, Billnek pedig őrült harcot kellett vívnia magában, de végül győzedelmeskedett, és egy mosolyt festett az arcára.

- Köszönöm, megosztom vele a vidám híreket – mondta Bill, elnézést kérve a távozásáért.

***

Bill járkált a szobában. Hallotta Natalie és Dunja csendes beszélgetését a szomszéd szobából, és hogy hangjuk hol hangosabban, hogy feszülten csendes színt felvéve szűrődött át, úgy hangzott, mint egy keserves vita. A király ragaszkodott hozzá, hogy Bill „jegyese” és az ő „cselédlánya” kényelemből a kastélyban éjszakázzon, hisz az esküvőt, már másnapra tervezték.

Bill ideges volt. Mi van, ha nem fog működni? Mi van, ha a király még húsz év múlva is király lesz? Mi van, ha addig ráeszmél, hogy Bill megtévesztette? Mi van, ha Natalie megunja, hogy hazugságban éljen? Minden kérdés tetejében, Bill a legkevésbé sem akart bármennyi időt is Tom nélkül eltölteni. Tenyerébe temette az arcát, és szabadjára engedte frusztrált zokogását, miközben Gustav csendesen simogatta a hátát.

- Menjen el hozzá – javasolta Gustav. – Az esküvő csak holnap délben lesz, addig pedig fedezem a palotában.

Bill ráemelte kivörösödött szemeit. – Azt gondolod, van még időm?

Gustav egy erőltetett mosollyal bólintott. – Már korábban felnyergeltem a lovát, mikor azt hittem a menekülés mellett dönt.

Bill hálásan mosolygott barátjára.
- Te mindig itt vagy nekem – mondta Bill. – Nem tudom elmondani, mennyire hálás vagyok, hogy Tom tudtára adtad, mi folyik a királyságban.

- Nos, mindketten hülyék voltak – vont vállat Gustav elpirulva. Senki más nem úszhatta volna meg, ha hülyének nevezi a herceget, de Gustav kivételezett személy volt.
- Menjen már – mondta Gustav mogorván, amint Bill egy szoros ölelésbe vonta.

Bill olyan gyorsan lovagolt Terra felé a sötétségben, ahogy csak bírt, teste pedig átfagyott a hidegben, mert eljövetelkor csak egy tollak kabátot kapott fel. Tom kastélya sötét volt és csendes, de a meggyújtott fáklyák mutatták az utat, ahogy végiglovagolt a felvonóhídig.

A híd azonnal leereszkedett, mintha az őr parancsot kapott volna, hogy bármikor szabad utat adjon neki, és Bill ennek nagyon örült. Az őr még mindig a posztján állt, de rámosolygott Billre, és hívott egy apródot, hogy azonnal kísérje őt Tom lakrészébe, és bár Bill szívesebben ment volna egyedül, megértette, hogy ez a protokoll.

Miután az apród és a király váltott néhány csendes szót, míg Bill a hideg folyosón várakozott, Tom jelent meg, és behúzta a másik fiút szobájába, aztán becsukta maguk mögött az ajtót. Erős karjai szorosan ölelték a fiút, aztán gyengéden simogatta az arcát, Bill pedig beleolvadt a karjaiba. A kandallóból szálló forróság megnyugtatóan nyaldosta Bill bőrét, és nem is tiltakozott, mikor Tom levette a zubbonyát.

- Eljöttél – mondta aggódó hangon Tom. – Minden rendben?

Bill bólintott, és Tom ágyának szélére ült, ahogy újra szétterjedt tudatában a nyugtalanító helyzetük. – Holnap lesz az esküvő. – mondta kábultan. 

Tom mellé ült, a kandallóból kiszűrődő fény játszott arcvonásain, ami komolyabb volt, mint amit Bill valaha is látott tőle, szemei pedig komoran meredtek maga elé. – Ilyen hamar.

- Nem akarom elvenni – ismerte el Bill. – Én… hozzád tartozom.

- Eztán is az enyém leszel – mondta Tom, és Bill felé fordult. – Összetartozunk.

Bill bólintott.
- Tudom, de… - nézett le kezeire. Nem tudta mit akar tenni Tom - mit tehetne, hogy elvegye a félelmét, miután a dolgok már nem lesznek ugyan olyanok soha – nem lesznek képesek együtt élni, hiába akarta.

Tom választ adott kimondatlan kérdésére, ahogy Billt az ágyra fektette, és megcsókolta, kezével pedig végigsimított selymes inge alatt, felfedezve melleit, és szívére tette a kezét.
- Az enyém vagy – mondta halkan Tom, Bill fülébe, majd kezét kihúzva inge alól, a matrachoz nyomta a másik fiú kezeit. – Újra be kell bizonyítsam neked?

Bill az ajkaiba harapott. Tom súlya, amivel felette uralkodott, megnyugtató volt. Arra vágyott, hogy Tom éreztesse vele, hogy Bill csak az övé, de képtelen volt kimondani. Helyette találkozott a tekintetünk, és arra várt, hogy megérti, ami benne csillog.

- Rendben – mondta Tom válaszul biccentve, és nyelve úgy játszadozott az ajkában csillogó karikával, hogy Bill beleremegett a várakozásba. Ezt a mozdulatot már sokszor látta, és általában akkor, mikor Tom eldönti milyen játékot fognak játszani. És Bill még soha nem csalódott.

Tom szó nélkül gombolta ki Bill nadrágját, és az alsójával együtt rántotta le róla, így Bill deréktól lefelé egy pillanat alatt meztelenné vált.

- Vedd le az inged – követelte Tom, ahogy a szekrényhez sétált, hogy elővarázsoljon egy új játékszert. Bill már kemény és csupasz volt, ahogy lehúzta a maradék textilt is magáról, bőre pedig úgy ragyogott a tűz fényében, mint a legékesebb porcelán. A játékok mindig egy ideges várakozással töltötték el, az is elég lett volna, ha csak Tom egyedül teszi őt magáévá minden alkalommal. Végső soron viszont, ő mindig csak azt akarta csinálni, amit Tom – már biztosan tudta.

Bill a puha ágyon feküdt, figyelte amint Tom egy hosszú selyemsállal és egy új játékszerrel lép vissza az ágyhoz.

- Térdelj fel, a támlával szemben – mondta Tom, és mikor Bill eleget tett ennek, Tom szorosan kötötte össze csuklóit a háta mögött.

- Kényelmes? – kérdezte Tom, ahogy végigfuttatta kezét Bill hasán, és megérintette a mellbimbóját.

- Igen – válaszolt Bill, egy mély lélegzettel.

- Jó – mondta Tom. – Hajolj le.

Bill lehajolt, nem tudta Tomnak mik a szándékai.

Tom alá nyúlt és megragadta a férfiasságát.
- Ez az enyém – mondta, ahogy röviden megérintette, és kezei már tovább is indultak lábai közt, végigmarkolva a puha bőrt. – És ez.

Bill elengedett egy apró nyögést, ahogy Tom ujjai végigszáguldottak bejáratán.

- És ez – mondta Tom halkan, ahogy nyomást gyakorolt a feszes izmokra.

- Igen – nyögte a párnába Bill.

Tom lehajolt és karjaiba zárta Bill derekát, a másik fiú pedig érezte Tom tétovázását. Ez összezavarta.

- Mi az? – kérdezte Bill.

- Van valami, amit szeretnék csinálni… jobban mondva, csak nézni, ahogy csinálod – mondta Tom a másik forró bőrébe. – Megengeded?

- Természetesen, bármit is szeretnél – mondta Bill halkan. Akarta - bármi is legyen az - akarta, hogy Tom magáévá tegye minden lehetséges módon. – Mit szeretnél, mit tegyek?

- Nézni akarom, ahogy elélvezel – mondta Tom. A vágytól már nehezen tudott beszélni.

- Rendben – egyezett bele könnyedén Bill. – Hogyan akarsz engem?

- Azt akarom, hogy nélkülem érjen a beteljesedés, magadtól – tisztázta Tom, Bill pedig zavaros tekintettel fordította felé a tekintetét. A csuklója még mindig össze van kötve, így tudta, hogy Tom nem azt várja, hogy egyszerűen magához nyúljon. Aztán meglátta a játékot Tomnál, hosszúkás gyöngy és hozzá tartozó zsinórral. Látszott rajta, hogy belül egy vibráló szerkezet van, amit a bekapcsolása utáni zümmögő hang egyértelműen jelzett is.

- Ez így rendben van? – kérdezte Tom.

- Igen – válaszolta Bill szapora lélegzettel.


Tom mögé térdelt, beolajozta a gyöngyöt, majd Bill fenekét simogatva mélyre tolta a rezgő kelléket, Bill pedig reflexszerűen merevedett meg a kezei közt.
- Oh – lehelte Bill. – Oh!
A kis játék vibrált benne, erőszakosan ingerelve prosztatáját. Az érzés túlságosan intenzív volt, és Bill reakciója, hogy azonnal megpróbálta kiszabadítani kezeit, de képtelen volt rá. Farka már kemény, anélkül, hogy magához ért volna, és Tom körzött körülötte, ahogy előtte térdelt az ágyon.

- Tom – könyörgött Bill, tehetetlenül összeszorítva fenekét, de ezzel csak még jobban fokozta az érzést. – Képtelen vagyok… Unngh.
Bill térdei elcsúsztak az ágyon. Azt akarta, hogy gyorsan elélvezzen, kínosan érezte magát, hogy képtelen volt megállítani a stimuláció hatását.

- Gyere ide – mondta Tom nyugodtan, bár már ő is kemény volt, és elsötétült tekintettel nézte Billt.

Bill térdein csúszva kúszott előrébb, kemény férfiassága már láthatóan szivárgott. – Kérlek. Tom, kérlek.

- Mondd, hogy hozzám tartozol – mondta Tom, közelebb húzva Billt, míg a másik fiú farka elé nem tárult. Piros volt a sürgetés érzésében, és csúcsa csillogott az előcseppektől.

- Igen – mondta Bill, csípőjét öntudatlanul előre lendítve. – Hozzád tartozom.

Tom lenyalogatta a felkínálkozó cseppeket, kezét Bill fenekére téve, és érezte, hogy a másik fiú teste milyen kétségbeesetten küzd az intenzív érzések tengerében.

- Akkor élvezz el értem – mondta Tom, elragadtatva nézve a fiú mámorát.

Bill szinte érezte az útvonalat a testén, amit Tom szemei beutaztak rajta, és ez olyan volt, mint egy másfajta érintés, ami a beteljesülésbe taszította. Bill engedett a stimulációnak, teste megfeszült, és szinte sikított, ahogy élvezetének hófehér bizonyítéka, megtöltötte Tom száját.

Ez volt a legnagyobb és leggyötrelmesebb fajta stimuláció.

- Kérlek, kérlek… - mondta Bill reményvesztett hangon. Fogalma sem volt, hogyan állítsa le a vibrátort, és combjai már remegtek élvezete utáni tehetetlenségében.

- Fordulj meg – utasította Tom, miután minden apró kincset lenyalt, amit Bill ajándékozott neki, és Bill megpróbálta nyugodtan tűrni, ahogy Tom eltávolította a játékszert.

Amikor végre kint volt, Bill durván zihált a párnába, teste még mindig megfeszült, és annak ellenére, hogy csúcspontja csak néhány másodperce volt, farka újra kemény volt alatta.

Tom kioldotta Bill csuklóját, hátára fektette, és lábai közé fészkelt, Bill pedig kétségbeesetten vonaglott alatta, az újabb élvezetért.

- Én is hozzád tartozom – mondta Tom, és csókokkal árasztotta el Billt, tudva, hogy amit az előtt tettek, azt javarész az ő élvezetéért történt, és hálás volt Bill önzetlen szerelméért. Megsimogatta selymes haját, szíve megtelt forrósággal, ahogy megérintette Bill kipirult, elnyílt ajkait. – Majd én vigyázok rád.

Bill pedig feltétel nélkül megbízott Tomban. Nagyon is.

***

Eközben Ontovia-ban, a király fürgén tartott Bill hálószobája felé a folyosókon, hogy ellenőrizze a herceget. Gyanakodott, mivel a dolgok ilyen simán mentek, és meg akart bizonyosodni afelől, hogy fia nem szökött meg az éjszaka leple alatt. De mikor kezei már az ajtón pihentek, furcsa hangokat hallott kiszűrődni a szomszéd szobából. Natalie szobájából. Ez egy kis szünetre késztette.

Bill biztosan nem… máris? A királynak ki kellett derítenie. Meggondolatlanul Natalie ajtajához sétált, és kinyitotta.

Az ajtó egy nyikkanás nélkül engedett, a király pedig felszisszent, mikor meglátta, ahogy fia jegyese félreérthetetlenül vonaglik szolgálójának karjaiban, Bill pedig a láthatáron sincs.

A király fájdalmasan kapott mellkasához…



következő rész >>>

Share
Tweet
Share
Tags :

Talán ez is tetszeni fog

2 Comments

  1. ScaryLook2017. február 15. 12:51

    Azt a mindenit, hogy ezek a fiúk bármilyen stresszhelyzet közepette is képesek egymással játszadozni... ezen muszáj mosolyognom. :D Örülök, hogy Tom nem mondott le Billről, és nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra. *-* még mindig lenyűgöző tehetséggel fordítasz. Hajrá! És köszönöm, hogy belinkelted a blogomat:))

    VálaszTörlés
  2. Sophie-Anne2017. február 15. 15:19

    Zseniálisak! Én is nevettem már ezen. :) Olvasás közben még nem is volt olyan durva, mint fordításnál. Fel vagyok fegyverkezve, hogy bármikor szembe jöhet egy kis hancúr. :D Köszönöm a kedves szavaid, igyekszem. :) És igazán nincs mit köszönnöd, a don't tell mom tényleg elég közkedvelt és én örülök a legjobban a fordításodnak, az vitt bele a TH-s TWC ficec bűnébe. ;)

    VálaszTörlés