Bad Romance - 8. Mindörökké
Sziasztok!
Hát ez a pillanat is eljött. Annyira imádtam ezt a történetet. Olvasni jobban, mint fordítani, de azért a végére csak ezt a részét is megszerettem. :D Remélem mindenkivel sikerült ugyan azt a hatást elérnem, amit én éltem át vele, vagy legalább valami hasonlót. :)
Jó olvasást!
Puszi&Pacsi
A temetés komor volt. Tom nem jött el, és ennek Bill valamelyest még
örült is. Az ő érzései apja iránt, igencsak komplikáltak voltak. Bármennyire is
megvetette a férfit, sokkolta a halála, és úgy érezte tisztelettel tartozik
irányába. Ez volt az utolsó alkalom, hogy Bill viselte maszkját, és eztán
minduntalan magán érezte a kíváncsi tekintetek követelőzését. Mindenki tudta,
hogy Billnek szándékában állt menyasszonyt választani magának a bálon, de apja
hirtelen halála, háttérbe szorította a közelgő esküvőt. Senki sem ismerte a
részleteket, ami azon az éjszakán történt, kivéve Dunja és Natalie – ők viszont egyetlen szót sem szóltak.
Szívszélhűdés vitte el, ezt
mormolta az egész nép, de azért mindenki óvatos volt, és igyekeztek
illedelmesen kimutatni bánatukat egy olyan tragikus eseményhez mérten, mint a
király halála. De a gyászt mégis megcsillogtatta egy halvány remény. Lehet,
hogy a Maszkos Herceg kegyesebb uralkodó lesz, mint apja, de mindenki tudta,
hogy ott a lehetőség az ellenkezőjére is, és még eltávozott királyuknál is
rosszabb lesz. Az öreg király rendelte el a háborút is, de végül fia folytatta
le. Mindenkit meglepett a hirtelen fegyverszünet Terra ellen – olyan békét
teremtve, amire mindenki régóta vágyott, de úgy tűnt reménytelenül. A király
halála biztosan változásokat hoz majd, az emberek pedig egymás közt suttogtak a
kevésbé népes helyeken, ahol úgy gondolták, a herceg nem hallotta őket.
Mindent összevéve, Bill csak zsibbadást érzett.
***
Csupán néhány nappal később, Bill ismét az ablakban állt, és nézte a
kocsik érkezését, ezúttal saját koronázására. Azt kívánta, bárcsak az egyik
kocsi egy szépséges királyt rejtene, de nem hagyta, hogy ez a remény túlságosan
eluralkodjon rajta. Már egy hete, hogy utoljára látta a másik fiút, de Tom nem
üzent neki, és részvétet sem nyilvánított. Az utolsó alkalommal mikor látta őt,
Tom karjaiban aludt azon az utolsó, lopott estén, aztán az éjszaka közepén arra
ébredt, hogy a kifulladt Natalie és Dunja ront be hozzájuk, egy holtsápadt
Gustav kíséretében, aki értesítette Billt, hogy azonnal szükség van rá a
kastélyban – hogy az apja eltávozott. Tom semmit sem szólt, Bill pedig sietve
hagyta ott – végül is mit mondhatott volna?
- Felség – szakította félbe Bill gondolatait, Gustav hangja. –
Megérkezett.
Bill szíve majd kiugrott a torkán, azonnal tudva, kiről van szó. – Küldd be.
Amikor Gustav elhátrált, Tom pedig belépett, Bill úgy érezte, mintha
éveken át lett volna távol a másik fiútól. Annyira jól nézett ki, erős volt és
férfias, jóképű – Bill azonnal hozzá sietett, szerelmesen futtatta végig ujjait
Tom mellkasán, és vállára hajtotta fejét.
- Tomi, hát eljöttél – lehelte Bill, küzdve a torkát szorongató
könnyekkel, ahogy Tom szeretettel átölelte őt.
- Nem tudom, itt van-e a helyem – ismerte el Tom, ajkait Bill hajába
temetve, mélyen magába szívva a másik fiú illatát.
- Miért ne? – kérdezte Bill csodálkozva, és hátradőlt Tom karjaiban,
hogy lássa az arcát.
- Azt gondoltam, egy kis térre van szükséged – mondta Tom -, hogy
talán ez túl gyors.
- Soha nem akarok teret kettőnk közt – felelte Bill hajthatatlanul, és
Tom előrehajolt, hogy megcsókolhassa.
- Akkor láthatlak ma este? – kérdezte Tom halkan. – A koronázás után?
- Igen – lehelte Bill. – Hol?
Tom meleg kezei simogatták a hátát. – Eljöhetek a szobádba… -
javasolta Tom.
- Mindenki megtudná – tiltakozott Bill, ahogy elpirulva hajtotta le a
fejét. – Túl sok szempár lesi a lépteimet most. Ráadásul még a saját
személyzetem is pletykálna róla, ha látnák, hogy ma este a hálószobámba mész.
Tom tekintete gyengéden táncolt Bill zavart arcán. – Ahogy a
legfurcsább dolgokért is zavarba jössz mások előtt ez annyira… kalandos.
Bill még pirosabb arccal fordult el, ahogy azokra a dolgokra gondolt,
amiket együtt csináltak eddig, és hogy ezen felül még mi minden várhat rájuk.
- Helyette látogass meg a kertben – mondta Bill. – Miután mindennek
vége. Parancsba adom, hogy zárják le a kertet, némi magánéletet biztosítva.
Mindenki úgy fogja tudni, hogy diplomáciai tárgyalást tartunk.
- Mostantól így fogjuk hívni? – ugratta Tom.
- Ne bosszants fel – mondta Bill, és játékosan meglökte. – Így is elég
ideges vagyok a koronázás miatt.
- Miért idegeskedsz? – kérdezte Tom. – Minden rendben lesz.
- Apám politikája finoman szólva sem volt a legnépszerűbb – mondta Bill,
a padlót mustrálva. – Meg kell nyugtatnom mindenkit, hogy a béke tartós lesz.
Tom vigasztalón simogatta a karjaiba simuló Billt.
- Ez az igazság – mondta egyszerűen. – És ezt látni fogják.
- Van még valami – harapott az ajkaiba Bill. – Soha, senki nem látott
még engem a maszkom nélkül.
- Gyönyörű vagy – mondta Tom.
- Nem akarom, hogy csak ennyit lássanak belőlem, hogy gyönyörű –
tiltakozott Bill, elfordítva fejét.
- Jóképű
vagy – mondta Tom. – És őszinte, és kedves. Látni fogják a szemedben. Ahelyett
hogy megijednének a helyzettől, szeretni fognak téged.
- Remélem –
mondta Bill, egy mosolyt engedélyezve magának Tom bátorító szavaira.
***
Bill egy magas sövény mögül kémlelte az üres kertet. Mostanra már el
volt zárva a nyilvánosság számára, és azt is tudta, hogy miután a nap már
lement, saját személyzete sem lesz idekint. A teliholdnak hála, Bill tisztán
látta a bejáratot, amit Tom be tud surranni. Az éjjeli őrséget értesítették,
hogy Terra királya érdeklődik a botanika iránt, ezért szabad bejárása van a
kertbe, mikor az már bezárt éjszakára. Bill elmosolyodott ezen – kételkedett abban,
hogy Tomnak bármilyen növény is ismerős lenne, azokon kívül, amik a tányérjára
kerülnek.
Bill a napi megpróbáltatásai után, sóhajtva engedett a késztetésnek,
hogy lepihenjen a legközelebbi padon, ami a buja aljnövényzet közepén lett
elhelyezve. Az egyik királyi palástja volt rajta, azzal az ürüggyel, hogy tesz
egy sétát a hosszú koronázási ünnepség után, de alatta csak azt a fekete selyem
tunikát viselte, amit azon az éjszakán is, mikor először találkozott Tommal. Bill
elmosolyodott első találkozójuk emlékén – olyan rohadtul akarta Tomot, és azóta
csak egyre jobban.
Bill átnézett a válla fölött, és a sötét kastélyt szemlélte, olyan
késő volt, hogy az egyetlen fényforrás a fáklya vibráló lángnyelvei voltak a
bejártnál. Apró lobogó gyertyafények pislákoltak szétszórtan az ablakokban,
ahogy a palota lakói már az ágyaikat készítették elő. Bill megpróbált ellazulni
– Tom távozása után, az egész nap homályos volt, emlékei összefolytak, most
pedig Bill képtelen volt másra koncentrálni, csak hogy a szerelme végre visszatérjen. Azt akarta, hogy Tom megérintse, és úgy
követelje őt, mint mindenek előtt – ő sem akart mást, csak hogy hozzá
bújhasson, megsimogathassa és a leggyengédebb, de egyszerre a világ
legpusztítóbb szerelmével szerethesse. Akarta Tomot, minden módon, ahogy csak lehetséges, és Bill elmosolyodott a
gondolaton, mert most már bárhogy lehetséges volt, semmilyen akadály nem
álhatott az együttlétük útjába.
- Hahó – simogatta meg Tom csendes, és óvatos hangja, Bill a bejárat
felé fordult, a szíve pedig nagyot ugrott mellkasában a másik fiú látványától.
- Hahó – válaszolt lágyan Bill, felállt és gyorsan megragadta a felé
közeledő Tom kezét, hogy végigvezesse a labirintus ösvényein, aminek oldalait
egzotikus gyümölcsfák, és színész virágok díszítették. Végül elértek egy
alacsony kőfalat, közel az udvar központjához, ahol hatalmas sövények vették
őket körbe, társaságuk pedig csak a néma kőszobrok, a hősi öregek képében, akik
némán vigyázták a kertet, de vakok voltak minden egyébre.
- Hogy ment ma? – kérdezte Tom.
- Azt hiszem jól – felelte Bill halkan. – Ne beszéljünk róla.
Az udvar tündöklő holdfényben fürdött, ezért Bill annak ellenére, hogy
egyedül voltak, elmozdult egy mellettük magasodó facsoport árnyékába. A titkos
találkozó idegessé és izgatottá tette, ezért egészen a falig vezette magukat,
amit már biztonságosan elszigeteltnek gondolt. Nekifeküdt a kopott köveknek,
ahogy lehúzta Tomot egy régen várt csókra.
Tomnak olyan jó illata volt, ajkai melegek és lelkesen falták Billét,
testük szenvedélyesen simult össze, és szinte sóvárogva keresetek bármilyen
kapcsolatot egymással.
- Túl sok ruhát viselsz – mondta Tom, és eredménytelenül rángatta a
bonyolult csomókat Bill köpenyén, miközben éhesen csókolta őt. Bill rásegített,
így a makacs fenséges ruhadarab szétnyílt és súlyosan zuhant lábuk köré.
- Így jobb – mondta Tom elismerően, kezei pedig lassan csúsztak fel
Bill, mostanra már csupasz combjain a tunika alá.
- Ne itt – súgta halkan Bill, bár nem tiltakozott, mikor Tom erősebben
simult hozzá, térdét Bill combjai közé húzta, kezei pedig beutazták egész
testét a vékony selyemanyag alatt, végül fenekét kényeztetve forró érintésével.
- Természetesen itt – mondta Tom lágyan, de birtoklón, ahogy
előrehajolt és meleg csókokkal árasztotta el Bill nyakának sápadt bőrét. – Azt akarod, hogy itt dugjalak meg.
Bill ezt nem tagadta, bár a racionális énje felsikoltott, hogy ki
vannak téve a váratlan látogatók veszélyének.
- Valaki meg fogja látni – tiltakozott Bill zihálva, Tom pedig lendületesen
megfordította, és a hideg kőfalnak kényszerítette a másik fiút, derekáig emelve
tunikáját, felfedve ezzel fenekének hófehér bőrét.
- Azt mondtad a kert zárva tart ma éjszaka – mondta Tom, és letérdelt
Bill mögött, aki most nyöszörögve kapaszkodott a falba.
- A nyilvánosság előtt zárva
– sziszegte Bill, ahogy próbálta eltakarni magát lenge ruhájával. – De az én
egész személyzetem…
Tom belé fojtotta a szót, ahogy eddig hadakozó kezeit elkapta, és
visszahelyezte a falra.
- Ha meglátnak minket, hát megláttak – mondta Tom alázatosan. – Mindennek
ellenére, ma este az enyém leszel.
Bill megremegett, de kezei nem mozdultak onnan, ahová Tom simította
őket. Úgy érezte teljesen meztelen, bár valójában Tom csak felgyűrte tunikája
alját, és a derekán megkötött övbe tűrte.
- Tommm – folytatta Bill fojtott hangon, miközben Tom csókokkal
kényeztette el testét, végighintve velük térdhajlatait, aztán belsőcombját,
majd formás fenekét.
- Mit gondolsz, melyik lenne rosszabb? – kezdte Tom, lehelete pedig
forrón csapódott Bill bőrébe. – Ha valaki észreveszi, ahogy megbaszlak, vagy ha
valaki azt látja meg, ahogy nyallak?
- Nem tudom… Nem tudom – mondta Bill tehetetlenül, és érezte Tom
hüvelykujját, forró nyelvével a nyomában. A feszült érzés, hogy Tom ott nyalta
őt, soha nem szűnt meg igazán, de azóta túlnyomórészt átvette helyét egy
szemtelen és izgató érzés is. Bill már kemény volt, előcseppjei pedig a falon
csillogtak, amihez Tom hozzányomta.
- Mindig olyan jó ízed van – mondta Tom. – Ma este levendula szappant
használtál.
Bill nem tudta, hogy Tom ezeket a dolgokat csak azért mondja-e, hogy
befolyásolja őt, de azt érezte, hogy izgalmát csak egyre jobban fokozza titkos
együttlétük a sötétben rejtőzve. Mindig szükségét érezte a tiltakozásnak– ez már
túl sok volt, miközben tudta, hogy Tom mit csinál vele.
- Ohh, ne csináld azt itt – fészkelődött Bill, és próbált tenni egy
lépést, hogy elmozdíthassa a csípőjét.
- Egy hete nem kaptalak meg – morogta Tom, egyhelyben tartva őt. –
Engedd.
Bill megadta magát, Tom nyelvének simogató érzésére legprivátabb
területein, miközben minden más helyen az esti lágy szellő érintette meg
csupasz bőrét. Végigsimogatta lábait, és felemelve haját, hűtötte le izzadt nyakát.
Akkor Tom elmélyítette ujjait, egyből végigsimítva azon a bizonyos ponton. Bill
alig tudta visszafogni kiáltását, helyette hátrált és még mélyebbre
kényszerítette a lágyan simogató ujjakat.
Tom közben felegyenesedett, apró csókokkal végigkísérve Bill gerincét,
ahogy szorosan átkarolta a karcsú fiú derekát, ujjait pedig továbbra is Bill
bársonyos forróságában mozgatta.
- Oh, ohh – nyögött fel Bill, lába megremegett, ahogy megpróbálta
megtartani az egyensúlyát. Tom ujjai hirtelen eltűntek, Bill pedig magára
maradt keményen, és izgatottan.
- Mit…? – kezdte Bill, látva, hogy Tom végigteríti palástját a füves
talajon.
Tom lehúzta Billt a rögtönzött ágyra, hátára fektette, de az érintése
szelíd volt és szenvedélyes.
- Szeretkezni akarok veled – mondta Tom, végigsimítva Bill oldalán,
gyengéden megszorítva csípőjét. – Még akkor is, ha én a piszkos kis titkod vagyok.
- Nem vagy – lihegte Bill, és háta ívbe feszült, mikor Tom lehajolt és
nyelvével kényeztette mellbimbóit.
- Nem? – kérdezte Tom, és megcsókolta Bill feszes hasát. – Akkor miért
bujkálunk a fák között?
- A csillagok alatt – helyesbített Bill, lélegzete pedig megremegett,
mikor Tom szája szorosan összezárultak farka csúcsán, ajkaival és nyelvével
visszahúzva róla a bőrt.
- Mmhmm – dúdolta Tom, Bill erekciója körül, és a másik fiúra hagyta
az utolsó szót. Benyálazott ujjait incselkedve csúsztatta újra Billbe.
- Oh, oh – kiáltott fel Bill, és szélesebbre tárta lábait. – Ohh,
hatolj belém, most.
- Annyira türelmetlen – mondta Tom, és feltérdelt Bill lábai közé,
kihúzva ujjait, és maguk mellé ejtett táskájához nyúlt, hogy előkeresse az
olajos fioláját. Végül megtalálta, és gyorsan dörzsölte be merev farkát,
maradékot pedig Bill lábai közé kente.
- Nem tudom elhinni, hogy magaddal hoztad – nevetett fel lélekszakadva
Bill. – Elég magabiztosan jöttél, nem igaz?
Tom lehajolt hozzá, és megtámasztotta magát Bill feje mellett. – Azt hitted,
csak beszélgetni fogunk?
Bill megrázta a fejét, Tom pedig egy meglepően gyengéd csókban olvadtak
össze. A levegő, ami körüllengte őket friss volt és hűvös. Tom vonakodva
megtörte a csókot, visszahúzódva lenézett Billre, a fekete hajú szíve pedig
beleremegett a szeretetbe, amit a másik szemeiben látott.
- Bill – mondta Tom rekedt hangon, ahogy Bill a dereka köré fonta
combjait, testüket pedig mohón dörzsölte össze azon a ponton, ahol már
mindketten érintésért esdekeltek.
Tom végül a másik fiúba irányította magát, Bill pedig felnyögött a
finom nyomás és súrlódás érzésétől. Dagadt a büszkeségtől, mikor látta
mekkorára nőnek Tom szemei a megrészegítő örömtől, majd elhomályosultak, ajkai
pedig tehetetlenül elnyíltak.
- Olyan jó – mondta Tom, fejét leejtve Bill vállára, ahogy édesen és
lassan, együtt mozogtak. – Ngghh, csináljuk ezt minden nap.
- Igen – felelte Bill, ahogy testük egyre hevesebben, és sürgetően
táncolt egymással. – Igen, Tom, minden nap.
Minél többször volt benne Tom, ő annál inkább akarta, és Bill érezte,
hogy egyszerűen képtelen betelni Tom farkával, ami újra és újra kitöltötte, így
egyre csak közelebb sodorva a beteljesüléshez, ezen a titkos kis helyszínen,
így Bill hangosabban kiáltott fel, mint szeretett volna, és szorosabban feszült
Tom köré. Bill kezei lesimultak Tom fenekére, élvezve az érzést, ahogy a fiú
izmai dolgoznak a sima bőr alatt, miközben könyörtelenül csapódik Billbe. Hallotta
Tom kiszámíthatatlanul ziháló lélegzetét a füle mellett, ahogy igyekezett
visszatartani élvezetét, de egész teste megfeszült izgalmától.
- Engedd, hogy halljalak –
könyörgött Bill, megemelte csípőjét, hogy jobb szögben legyenek, és egyetlen
hang köztük, csak a testük érintkezése volt. Bill tudta, hogy Tom csak azért
ilyen csendes, hogy megóvja a titkát, de hallani akarta őt, míg magában érezte.
Mindent akart a fiútól, aki kitölti érzelmeit – Tom látványát, az illatát, a
bőre ízét és a szenvedélyes hangokat, amiket előtte soha nem tartott vissza.
Amikor Tom végül elengedte magát, és Bill meghallotta a puha nyögéseket,
szeretkezésük ritmusában, Bill megfeszült szerelme férfiassága körül,
felkiáltott, és olyan szorosan ölelte magához, ahogy csak bírta. Tom lázasan folytatta
lökéseit, míg végül az saját orgazmusa is elsöpörte Bill görcsös testében.
Miután Tom kihúzódott szerelméből, együtt feküdtek, összeölelkezve és
puha csókokkal becézgetve egymást, míg testük lehűlt, és bőrüket a verejték, és
pára keverékének hűvös rétege fedte be.
- Tényleg ezt akarok minden nap? – kérdezte halkan Bill, hangja pedig
lágyan szűrődött át a tücskök éjjeli dallamán. Bill nem tudta, hogy a bogarak
eddig vajon csendben voltak, vagy csak képtelen volt észrevenni őket, attól a
pillanattól, hogy a fonatos fiú belépett a kertbe.
- Igen – mondta Tom komolyan, aztán hozzátette; - És néha beszélgethetünk
is, ha akarsz.
Kacér mosollyal nézett Billre, amitől a másik fiú azonnal elpirult.
- Úgy vélem, hagynom kéne az embereket hozzászokni a látványodhoz,
ahogy a lakosztályomba sétálsz – válaszolta vissza Bill, ugyan azzal a
mosollyal. – Tudod… ha már annyit fogunk beszélgetni.
- Valóban? – kérdezte Tom, felhúzva egyik szemöldökét, a félmosoly
pedig teljes mosollyá nőtte ki magát ajkain. – Szóval legközelebb nem a kertben
kell csinálnunk?
- Ugyan már, ez romantikus volt – mondta Bill hitetlenkedve, de a
nevetés már bontogatta ajkait.
- Az volt – értett egyet Tom, és lesimította Bill tunikáját, így az
ifjú király újra tisztességesen festett. – Bár szívesebben vinnélek legközelebb
az ágyba, ahol tudom, hogy nem lesznek horzsolásaid.
Tom keze bejárta Bill csípőjét a selymen át, hogy védelmezőn megsimogassa
a karcsú fiú csontjait.
- Rendben – értett egyet Bill. – Nincs több rejtőzködés.
- Valóban? – kérdezte Tom, és felállt, helyére rántotta saját ruháját,
hogy segíthessen Billnek is talpra állni. Türelmetlenül rázta ki Bill palástjából
a rátapadt avart, hogy a másik fiúra adhassa.
- Valóban – válaszolt Bill, ahogy bedugta karjait a nemes ruhadarabba,
és Tomot leste sötét szempillái alól, akaratlanul is csábítóbban, mint valaha. –
Nem akarok többé távol lenni tőled.
- Ebben az esetben, menjünk vissza együtt a szobádba – mondta Tom,
átkarolva Bill derekát, aztán úgy vette őt karjába, mint egy menyasszonyt, mielőtt
elindult vele a palotába.
- Tom! – cincogta Bill, Tom vállába kapaszkodva, hosszú lábait pedig
tehetetlenül lóbálta.
- Nem akarod? – kérdezte Tom, és megállt, mintha le akarná rakni
Billt.
- De akarom – ismerte el suttogva Bill, és szorosan kapaszkodott
Tomba, ahogy az erősebb fiú a kerten keresztül visszavitte a kastélyba. Bill
belemosolygott Tom nyakába, tudván, hogy végül bárhová is mennek Tommal - az ő
birodalmába, vagy Terra-ba - akkor is együtt teszik azt.
Boldogságban.
11 Comments
Jujjjjjjj ez nagyon de nagyon szép történet volt imádom!!!!!!!
VálaszTörlésNagyon boldog vagyok, hogy ennyire tetszett! :)) Remélem, az ezt követő történetek is tetszeni fognak. (Majd csinálok egy szavazást, pár történettel és melléjük egy kis ismertetővel, ahol ti dönthetitek el, milyen történeteket fordítsak, mert annyi van, hogy nem is tudok választani. :) )
TörlésHát csajszikám, minden elismerésem! Nagy-nagy gratula! Nem hittem, hogy ilyen rövid idő alatt kivégzed..... ;D
VálaszTörlésKöszönöm! ^^ Őszintén szólva én sem hittem magamban. :D Nagyon szerettem. :) Lehet, hogy én is írok majd egyszercsak valami régi időkben játszódót. Élveztem ezt a világot. :)
TörlésIgen, nekem is tetszett, van egy vázlatom is, ami ilyen múltbéli, herceges, rabszolgás, valószínűleg akkor írtam össze, amikor ezt fordítottam.. bár nem hiszem hogy lesz belőle valami.
TörlésNekem kicsit fantasy-s lett így a végére az elképzelésem. Vannak jegyzetek. Meglátjuk mi lesz belőle. :)
TörlésÉs igen!!!!!!Tudok kommentelni :P És akkor gyorsan meg is ragadom az alkalmat, hogy leírjam, valami hihetetlenül jól hoztad össze ezt a nem gyengén piroskarikás jelenetet, szóval minden elismerésem ezért *-*
VálaszTörlésÉs tényleg a következő a Ne mondd el anyunak lesz? Az nem semmi sztori, anno még nagyon régen eredeti nyelven google fordító barátom segítségével olvastam és bizony elvörösödve meresztgettem a szememet az intim jeleneteken, mert azok +++18-ok szerintem :D Nem lesz egyszerű lefordítani, de biztos zseniálisan megoldod :) Várom már. És a Mirrort is a másikon :)
xxslashxx! Örülök neked! :) Köszönöm, nagyon kedves vagy, hát igyekeztem hozni a megszokott szinteket, bár ezt az utolsó rész pl egy teljesen üres szobában, dobozokkal körberakva gépelgettem a pici netbookomon. :'D Belém égett. Féltem, hogy összecsapott lett, de örülök, hogy ezek szerint mindenkinek tetszett. :) Nem csak ez volt nem gyengén piroskarikás, hanem az egész sztori egy hatalmas perverz PWP volt. :'DD Viszont én nagyon élveztem. :)
VálaszTörlésIgen a don't tell van tervben, már neki is kezdtem pár napja, de most pihen egy kicsit a Mirror miatt. ;) Azt hozom legközelebb, vagy még ma este, vagy holnapra. :)
(Már hiányoztak a hosszú kommentjeid, mindig feldobsz, mikor meglátlak. :))
Nekem is tetszett a történet! Nagyon szép munkát végeztél a fordítással! Köszi hogy befejezted! :)
VálaszTörlésNorizuki
Én köszönöm, hogy itt jártál és hagytál nyomot. :) Örülök, hogy tetszett. :)
TörlésNagyon jó történet volt!
VálaszTörlésKöszönöm hogy lefordítottad!!❤🙂