Bad Romance - 5. Vezeklés

by - 1/19/2017

Sziasztok!
Tudom, nagyon lemaradtam mindkét blogommal, de van mentségem. :) Épp költözöm, és így a pakolások és egyéb munkálatok sok időt és energiát emésztenek fel, de nagyon igyekszem. :)
El is készültem egy kis folytatással. Nagyon szaftos folytatással. ;) 
Ugyancsak erősen piros karikás.
Jó szórakozást hozzá! :)
Puszi&Pacsi


Ahogy másnap nyíltak Bill szemei és reggeli álmossággal pislogott, kitisztult szeme előtt, ahogy Tom vigyorgott rá. Kisfiút, játékos mosollyal, amit Bill már kezdett felismerni – azt jelentette, hogy Tom izgatott valami miatt. Ettől Bill szíve hatalmasabb dobbant, de kényszerítette magát, hogy elnyomja azokat az érzéseket, amiket a másik fiú kezdett kelteni benne.

- Birkózni akarok. – mondta Tom egyszerre, ahogy látta Billt felébredni.

- Hm? – kérdezett vissza Bill egy zavart mosollyal.

- Aki először hátára kényszeríti a másikat, szabadon rendelkezhet vele, mit akar tenni a másikkal. – Bill az ajkába harapott és ravaszul elmosolyodott. Tudta, hogy Tom fizikailag bármikor képes legyőzni őt, de ez akkor is kétségtelenül tetszett neki.

Bill szótlanul bólintott és figyelte, ahogy Tom felült az ágyban, és csodálta szeretője férfias testét a reggeli szűrt fényben, amit felfedett a lecsúszott bársonylepedő. Mindketten meztelenek voltak még, miután este kellőképp kimerítették magukat egymással az ágyban.

- Szóval… valahogy így? – kérdezte Bill, feltérdelve az ágyon. Megdörzsölte a szemeit nyugodtan, tudva, hogy aznap még nem volt ideje sminkelni.

Bill meglepődött, mikor Tom figyelmeztetés nélkül lecsapott rá, próbálta a háttal az ágyra nyomni Billt, de ő gyorsabb volt, és kézzel-lábbal küzdött és az ágy szélére vergődött, miközben majd’ belefulladt a nevetésbe.

Tom nem vesztegette az időt, egyből követte és mikor Bill feneke a kemény kockaköveken landolt, Tom komoly nyerő pozícióban került. A farcsontja sajgott, és ettől felszínre tört Billben a késztetés, hogy harcoljanak. Azonnal ellökte magától Tomot, és durván a másik fiú fölé kerekedett.

Tom elengedett egy kis sértődött sóhajt meglepetésében, ahogy magán érezte Bill csontos végtagjait.
- És még azt gondoltam, olyan egyszerű lesz legyűrni, mint egy lányt. – mondta lihegve Tom.

Ennyi volt. Ezek után már keményen küzdöttek; birkóztak a padlón, és ledobták magukról a másikat, mikor úgy tűnt, hogy közel áll a végső győzelemhez. Bill méretei ellenére nem volt puhány, gyors volt és szívós, így mindkét fiú, miután már vékony izzadtság réteg csillogott rajtuk, megállapították, hogy egyformán erősek. Bill többször ért padlót, mint amit már számolni tudott volna, tudta, hogy zúzódások fogják borítani, de ezt most elűzte a gondolataiból.

Egy bizonyos ponton a harc hangulata átfordult – Bill azt érezte, hogy szeretője helyett, megint harci riválisával küzd és a tét hirtelen sokkal komolyabbnak tűnt, mint egy szexuális szívesség. Így, mikor Tom végül a hátára kényszerítette, térdei Bill karjába mélyedtek, kezével pedig a combjait szorította le, Bill testében szétáradt a düh.

- Szállj le rólam. – vergődött feszülten Bill, hogy kiszabaduljon.

- Nyugodj meg. – mondta még mindig lihegve Tom. Nem látták egymás arcát ebben a helyzetben, de Bill hallotta a szeretetet Tom hangjában, és ez elkezdte enyhíteni az ellenséges érzéseit.

Bill vett egy nyugtató mély lélegzetet.
- Legalább vedd le a kibaszott térded a karjaimról.

- Csak ha képes leszel viselkedni. – mondta Tom, de térdeit már elmozdította, és csak a lábszárával szorította le a fiút. Bill rajtaüthetett volna, ha még mindig így akarja, de az agressziója olyan gyorsan elszállt, ahogy jött. Most már megint csak Tom volt fölötte, Tom, akivel a hét legnagyobb részét gyönyörben töltötte és Bill végül hagyta, hogy a másik férfi győzedelmeskedjen.

- Egy percig aggódtam. – kuncogott Tom, miközben ellazult és a kimerültségtől, homlokát Bill combjára döntötte.

- Hogy? Azt gondoltad, megduglak, ha én nyerek? – nevetett bele a kérdésbe Bill.

- Talán. – ismerte be Tom, és finoman végignyalt Bill puha hímtagján, ami a hasán pihent. – Azt kérted volna?

- Nem tudom. – fojtott el egy nyögést Bill, Tom szelíd nyalogatásának a hatására. Messzemenően még nem igazán gondolt bele, bár az ötlet, hogy magáévá tegye Tomot, kellemes bizsergést futtatott végig már eleve is gyorsan merevedő férfiasságán. – Hagytad volna?

Tom egy fátyolos „hmm” hangot hallatva elhúzta nedves száját Bill farkától.
- Az üzlet az üzlet.

- Nos, így hogy nyertél, mit fogsz tenni velem? – mosolyodott el Bill.

Már megkezdődött az ideges pillangók tánca Bill gyomrában. Soha nem tudta, mit tervez neki Tom, de amit együtt csináltak az izgalmasabb és kielégítőbb volt, mint bármi, amit valaha is másik partnereivel csinált.

Tom enyhítette helyzetüket Billel, mielőtt válaszolt volna megfordult és négykézláb a másik fiú fölé magasodva nézett le rá. Mióta Bill ismeri őt, ez volt az első alkalom, hogy Tom pillantása bizonytalan volt, szinte félénk.

- Mi az? – kérdezte Bill, arra törekedve, hogy könnyen vegye bármi is lesz a válasz, még akkor is, ha ideges volt egy kicsit és ezzel nem tudott mit kezdeni. Tudta, hogy valami egészen perverznek kellett lennie, hogy a magabiztos királyt ilyen habozásra késztette.

- Meg akarlak csókolni. – mondta végül Tom, bizonytalanul piszkálva ajkában a fénylő karikát.

- Ez minden? – fakadt ki Bill.

- Ez minden. – bólintott Tom.

Egymás szemébe néztek, és Bill ott valami olyat látott, amitől a gyomra kellemesen sajogni kezdett. Ők még soha nem csókolták meg egymást, nem a megfelelő módon. Bill akarta, de soha nem gondolta volna, hogy kérni fogja.

- Rendben. – lehelte halkan Bill, miközben Tom óvatosan felé hajolt, és oldalra döntötte a fejét, hogy ajkaik találkozzanak. Bill észre sem vette, hogy visszatartotta a lélegzetét és nem tudott mit tenni, egy könyörgő nyöszörgés tört utat magának, amikor Tom telt ajkaival találkozott. A csók puha volt, szelíd és megadta a válaszokat arra a kérdésre, amit Bill már gyanított Tom érzéseiről, de nem tudta őket biztosan, eddig a pillanatig. A dolgok már mélyebbek voltak, mint puszta rabszolgaság és mesteri játék. Bill érezte, hogy a fájdalmas bűntudat olyan gyorsan mar a gyomrába, hogy majdnem belezokogott Tom szájába.

Tom visszahúzódott, szemeiben aggodalom csillant és ez olyan volt, mintha Bill szívébe egy tőrt forgattak volna meg.

- Sajnálom. – mondta Tom és hüvelykujjával letörölte a könnyeket, amikről Bill azt sem tudta, hogy folyni kezdtek. – Azt hittem ez rendben volt, és…

Bill megragadta Tom kezét, és arcát közel húzta magához.
- Rendben van. – mondta annyi nyugalommal a hangjában, amennyit csak ki tudott erőltetni belőle. Még mindig émelygett.

- Akkor mi a baj? – kérdezte Tom felülve, homlokába ráncot húztak a gondok.

Bill letörölte a kósza könnycseppeket arcáról, mielőtt összeszedte volna magát és felült. Felkészült rá, hogy az érzelmek minden nyoma nélkül találkozzon tekintete Toméval.

- Miért küldted el a szolgákat? – kérdezte Bill semleges hangon. A férfi annyira elmerült Tom játékaiban az előző napon, hogy teljesen elfelejtette megkérdezni, de most mégis szükségét érezte, hogy tudatában legyen.

- Mert nem szeretted magad körül őket. – mondta Tom, a hangjában nyilvánvaló színlelés nélkül. A kora reggeli napfényben még fiatalabbnak nézett ki.

- Ó. – mondta Bill és a pánik kezdett eluralkodni a belsőjében, ahogy kezdi felismerni az érzéseit, amiket a másik fiú váltott ki belőle. Elárulta őt. Az ellensége. Harcolt a késztetéssel, hogy a hasához kapjon, a hányinger ellen, ami egyre csak nőtt.

- Mi az? – kérdezte Tom és hátrébb helyezkedett, hogy egy kis teret adjon Billnek.

- Szükségem van rá… - kezdte Bill, elsápadt és veríték gyöngyözött a homlokán, ahogy kibújt Tom lábai alól.

- Mire van szükséged? – kérdezte Tom, arcára zavartság volt írva.

- Szükségem van rá, hogy megbüntess. – mondta Bill. Ez volt az egyetlen dolog, amiről azt tudta gondolni, hogy elveszi majd a bűntudatot, ami a vállait nyomja.

Tom felhúzta a szemöldökét, ahogy Bill elé térdelt.

Bill tudta, hogy ez furcsa kérés volt, de kettejük közt ez akár egy játéknak is beillett.

- Rendben. – mondta lassan Tom. – Miért büntesselek meg?

- Rossz voltam. – mondta Bill egyszerűen, és egy elnéző mosolyt kapott Tomtól.

- Rossz vagy. – mosolygott kedvesen Tom. – Néha elfelejtem.

Bill is elmosolyodott és Tom a komódhoz sétált, amiből korábban az anális gyöngyöket vette elő.

- Térdelj fel az ágyon. – mondta Tom, kézbe véve egy fekete bőrostort, ami olyan hosszú lehetett, mint a karja, csuklójától a könyökéig. Bill sietősen tett eleget a kérésnek, mert már kétségbeesetten érezni akarta, hogy a vékony bőrszalagok a bőrébe csípnek.

Bill gondolataiba mélyedve hallotta, hogy Tom mögé sétál és az első ütés gyengén megérinti, csak jelzésként, mert combjai alacsonyan voltak, szinte a sarkán ült. A következő csapás már keményebben érte a fenekén.

Tom megkerülte az ágyat és tekintete végigfutott Bill alakján.
- Ki tudod szedni a karikát a mellbimbódból? – kérdezte, és Bill bólintott. Ujjai fürgén dolgoztak, hogy eltávolítsa, mikor megpillantotta Tom várakozó pillantását.

Bill átadta neki az ékszert, és Tom az ágy végében álló asztalra tette, mielőtt visszatért volna hozzá.

- Kezeket a tarkóra. – mondta Tom és Bill azonnal engedelmeskedett. Lehunyta a szemeit, mikor meglátta, hogy Tom ismét emeli az ostort, és felszisszent, ahogy a szálak mellébe csíptek. Érezte, hogy bimbója megkeményedik az ütésre és összerezzent, amikor újra megcsapta a bőr.

- Oh. – vonaglott meg Bill, mert érezte, hogy Tom mellbimbóján végzett cselekedetei, férfiasságát csiklandozzák odalent.

- Milyen rossz voltál? – kérdezte Tom, és megérintette az ostor nyelével a belsőcombját.

- Nagyon rossz. – suttogta Bill bűntudattal, miközben üdvözölte a fájdalmat, amint Tom megütötte combja elülső részét, ügyesen elkerülve Bill érzékenyebb bőrfelületeit. Ekkor vált egyértelművé Bill számára, hogy teljesen megbízik Tomban, a férfi nem akarja őt megsebesíteni, ezért át is adta magát a fájdalomnak. Tom visszatért Bill fenekére és combjaira, hogy szúró csapásokkal fesse vörösre bőrét.

Amikor Tom megállt, Bill egész teste égetően lüktetett, de ez nem volt elég; még mindig nem érzett feloldozást a tetteiből.

- Még. – suttogta Bill, de nem történt semmi.

Ehelyett érezte, hogy Tom felmászik az ágyra előtte. Kinyitotta szemeit és nézte, ahogy Tom óvatosan végigfuttatta ujjait, a vörös vonalakon, amik a mellét és törzsét borították be.
- Ennyi elég volt. – mondta Tom. – Ha folytatom, megsebezlek.
Keze lesiklott Bill lapos hasán, és elérte farkát, ami még mindig puha volt. – És még csak nem is élvezed.

Bill igyekezett kerülni Tom tekintetét.

- Vannak más módjai is a büntetésnek. – kockáztatta meg Tom és elgondolkodva nézett Billre, ahogy végigfeküdt előtte az ágyon.
- Mosdass meg a nyelveddel. – mondta Tom kisvártatva. – A lábaimtól kezd.

Bill azonnal négykézlábra ereszkedett, először Tom lábujjait vette mohón a szájába. Tom feltámaszkodott a könyökére és figyelte, ahogy Bill végignyalta a bokáját, fel a vádliját, és próbálta kontrollálni a remegését, ami már nagyon felszínre akart törni, amint Bill puha rózsaszín nyelve végigsiklott térdhajlatától a belsőcombjáig.

Amikor Bill felért a combjaihoz, mielőtt áttért volna a másik oldalra, szájába vette Tom golyóit. Tom ettől egy pillanat alatt megkeményedett, és Bill forró ajkai gyorsan utat találtak merevedéséhez.

Bill a farkához dörgölőzött, belélegezve Tom ébredés utáni mámorító illatát. Szétnyitotta telt ajkait és szájába vette a csúcsát, miközben lehunyt szemmel, nyelvével kényeztette.

Tom hátradőlt a párnán egy elégedett nyögéssel, Bill pedig hagyta, hogy farka a szájába csússzon, és mikor a torkának ütközött, nyelt egyet, szemei pedig megteltek könnyel. Ennek ellenére Bill csak egy kicsit húzódott hátra, megszívta, majd egy halk nyögéssel újra mélyre engedte.

- Várj. – mondta Tom, megpróbálva eltolni Billt magáról, amikor látta, hogy a másik fiú mennyire élvezi büntetését. Bill zavartan nézett rá, ahogy néhány centivel távolabb húzódott, de Tom végigpillantott a testén és látta, hogy Bill izgalma is feléledt már.
- Ezt még nem csinálhatod. – mondta Tom határozottan, tudva, hogy gyorsan el fog élvezni, ha továbbra is hagyja Billnek hogy így szopja őt.

Bill bólintott, majd végignyalva Tom golyóit, mielőtt áttért volna a fiú másik combjára. Közben lejjebb siklott a nyelve és megérintette Tom vágatát. Bill tudta, hogy Tom ezen nagyon meglepődött, de nem állt meg, Bill szerette Tom ízét. Bele akart temetkezni a másik fiúba, nem akarta abbahagyni, mikor megérezte, hogy Tom kezei elhúzzák.

- Bill. – próbálta félbeszakítani Tom, de végül határozottabbnak kellett lennie, mert úgy tűnt, Bill nem az ő világukban volt. – Elég.

Bill a sarkaira ült, arca a kemény hangnemtől kipirult, kezei pedig visszavándorolta Tom combjára.
- Kérlek, engedj oda a nyelvemmel. – esdekelt Bill. – Kérlek, annyira rossz voltam.

- Egy ilyen kis szajhát, - kezdte Tom, és eltávolodott Bill mohó érintéseitől. – Ha olyan rossz volt, meg kell büntetni, nem pedig jutalmazni.

Bill engedelmesen bólintott, Tom pedig felkelt az ágyról és a fióktól, hosszú selyem anyaggal tért vissza.

- Feküdj a hátadra, karjaid emeld a feled fölé. – mondta Tom szenvtelenül, Bill pedig sietett eleget tenni a parancsnak.

Tom összekötötte Bill csuklóját és a díszes fejfához erősítette. Egy másik selymes anyagot pedig Bill bokáira tekert, de ahelyett, hogy a lábfához kötötte volna, azt is csuklói mellé helyezte az ágykerethez. Bárhogy is akart volna szabadulni, semmit sem tehetett. Bill mindezt engedelmesen hagyta megtörténni. Nem tudta, hogy mire vágyik azon kívül, hogy szüksége volt most Tom hatalmára. Hogy uralkodjon felette. Az akarta, hogy a másik fiú felhasználja őt saját gyönyörei kielégítésére. Egy megalázott tárgy akart lenni, nem pedig valaki, akit Tom megtisztel a törődésével. Nem egy olyasvalaki, akit Tom meg akar csókolni.

- Mit akarsz Bill? – kérdezte Tom, ahogy végül Bill lábai közötti területre helyezkedett és megbökte merev tagjával Bill nyílását.

- Azt akarom, hogy keményen megdugj. – mondta halkan Bill.

Tom bólintott. – Mint egy szajhát?

Bill bólintott. Nem volt lehetősége hová elrejteni arcát; karjai béklyóban raboskodtak fölötte.

- Mondd. – parancsolta Tom, miközben finoman bemasszírozta magát olajjal. – Mondd, azt akarod, hogy megbasszalak, mint egy szajhát.  

- Azt akarom, hogy… - Bill nehezen monda ki, pedig akarta. Tényleg akarta. – Azt akarom, hogy megbassz, mint egy szajhát.

Tom minden előzetes előkészítés nélkül, csak egy kevés olajat használva, magabiztosan mélyült el szeretőjében. Folyamatos ritmust diktált, és Bill nem volt képes másra, csak ismételgetni;
- Ohh. Oh, kérlek.

Tom rendszeresen ütődött neki annak a pontnak, amitől olyan káprázatos volt, még talán annál is jobb, de Tom nem bánt vele gyengéden; keményen és durván döngette, és Bill még mindig csak a saját kántálását hallotta. – Kérlek.

Tom durván megdugta, Bill combjait szorította, és a fiú levegőhöz is nehezen jutott a legmélyebb kéj érzésétől, ahogy újra és újra beléhatolt, az egész teste rázkódott Tom lökései nyomán. Tom hozzá sem ért Bill férfiasságához; annyira szüksége volt már rá, hogy a hiánya fájt. Bill meg akarta érinteni magát, de nem tudta mozdítani a kezeit. Tom olyan durván nyomult belé újra és újra, hogy Bill nem tehetett mást, csak minden méltóságát elvesztve nyöszörgött, amíg el nem értek oda, hogy Tom egy utolsó nagyot lökött rajta és mélyen a másik fiúba élvezett.

- Kérlek, kérlek érints meg. – lehelte Bill, csípőjét előre tolta amennyire korlátai engedték.

Tom tekintete mohón vándorolt végig Bill testét, és a fiú egyszerre megvilágosodott, milyen kompromittáló helyzetben van éppen, kikötözve, teljesen feltárva frissen igénybevett bejáratát. Össze akarta zárni a lábait, hogy elmeneküljön Tom mustráló pillantásától, mikor megérezte, hogy a másik fiú élvezete lassan szivárog belőle, és mit sem tehet, Tom pedig le sem vette róla a szemeit, a látványtól még nyelve hegye is kicsusszant és megnyalta ajkat. Bill akkor csak azt gondolta, ez az orgazmus mennyei utóhatása, semmi más, de aztán Tom újra megfogta a combját kitárulkozott fenekénél és hüvelykujjával lágyan simogatta forró bőrét.

- Rendben. – mondta Tom. – Meg foglak érinteni téged. De mivel olyan rossz voltál, nem választhatod ki, hogy hol.

Bill lélegzetvételei felgyorsultak, amikor ráeszmélt, hogy Tom mit fog tenni. Aztán Tom lebukott és nyelvével keményen és nedvesen hatolt Bill előkészített izomgyűrűi közé, azon dolgozva, hogy minél előbb a mámor forgatagába taszítsa.

- Nem, ne! – sikoltott fel Bill kétségbeesetten, és vonaglott alatta, de a selymek olyan szorosan tartották, hogy tehetetlenségében mozdítani sem bírta csípőjét, hogy eltávolodhasson a másik fiú szájától. Az, hogy Tom ilyen intim módon ízlelte meg őt, már túl soknak bizonyult.

- Ahh, Tom! – Bill egész teste megfeszült, ahogy megkísérelte a szabadulást, de minden hiábavaló volt. Nem tudta irányítani a pillanatot, nem tudott megmosakodni, mielőtt ez megtörtént, és bárhogy is harcolt, nem tudott megállj parancsolni Tom nyelvének, ami éhesen csapott le rá. Érezte a fenekén Tom forró leheletét, és Bill teljesen tehetetlennek és megalázottnak érezte magát, hogy a fiú olyan közel van hozzá, érzi az illatát és megízlelte azt a ragadós gyönyört, amit ő hagyott benne, maga után. Karjai és combjai is megfeszültek a kényszerben, amik nem engedték mozdulni, és felkiáltott, ahogy kontrollálhatatlanul rátört az a bizsergés a gyomrában, jelezve, hogy közel a cél és tudta, hogy Tom is érzi már nyelve simogatásával az apró izomgörcsöket.

Tom csak akkor hagyta abba könyörtelen támadásait, mikor Bill remegése alábbhagyott. Azonnal kioldozta lábait, majd karjait. Amint kezei felszabadultak, Tom nyaka köré borította őket, és erősen lehúzta őt magára egy heves és forró csókra, addigra már a sírás rázta és teljesen a fiú köré tekeredve szorította magához.

- Minden rendben van, minden rendben. – suttogta Tom két csók közt, és megnyugtatóan simított végig Bill haján, végig a testén, egész a combjaiig.

Tomot kezdetben meglepte Bill követelőző csókja, de gyorsan összeszedte magát, és reagált szeretőjére. Nyelvük kétségbeesett szükséggel ért össze, az érzés a mennyekig repítette őket, attól az egyszerű ténytől, hogy mennyire tartózkodtak eddig az intimitás eme egyszerű formájától. Attól az érintkezéstől, amit az utolsó pillanatig húztak, minden más szeretővel ellentétben, és most egyikük sem tudott betelni vele.

Bill Tom szájába nyögött, ahogy a fiú szívta a nyelvét, egyedülálló érzést nyújtva a kis fémgolyó segítségével.

- Bill. – suttogta szeretettel az ajkaira Tom, mikor elhúzódott a másik fiútól, de ajkait újra ás újra találkoztak és derekát erősen ölelve húzta közelebb magához Billt. Addig csókolóztak, amíg jól nem laktak vele, aztán átsétáltak fürdő helyiségbe tisztálkodni, ahol újra visszatértek csókjukhoz, nedves végtagjaik összefonódtak és egymás vizes haját simogatva forrtak össze.

Mikor végül újra nyugovóra tértek a fenséges ágyban, még mindig puha érintéseket loptak egymás ajkáról, mintha igazolásra várnának, hogy a másik tényleg engedélyezi mindezt. Tom elmerengve nézett Billre, közben pedig puhán cirógatta a fiú arcát, fülét és bársonyos nyakát.

- Mikor hazatérek a csatatérről, újra látni szeretnélek. – mondta Tom.

- Én is szeretnélek újra látni. – válaszolta Bill, szívbe sajgó fájdalom mart mellkasában. – De nem hiszem, hogy ez lehetséges.

- Persze, hogy lehetséges. – reagált egyből Tom. – Miért ne lenne?

- A családom. – tért ki Bill az igazság elől, de mégsem hazudott. – A családom azt várja tőlem, hogy megházasodjak. Egy nővel.

- Te jegyben jársz? – kérdezte Tom meglepetten, ujjai, amik eddig nyugodtan siklottak végig Bill meztelen vállát, most megálltak.

- Egyelőre nem. – mondta Bill, Tom pedig újra simogatni kezdte. – De hamarosan.

- Akkor megtagadod. – jelentette ki Tom, mintha ez lenne a legegyszerűbb dolog a világon. – Tudom, hogy Ontovia a hazád, de ide is jöhetnél.
Mélyen Bill szemébe nézett és Tom elpirult, ahogy kimondta: - Ha akarsz, te is élhetnél itt… velem.

- Akarnám, ha lehetne. – mondta Bill, két kezébe fogta Tom arcát és addig csókolta őt, míg a kínzóan fájdalmas érzés alábbhagyott a mellkasában.

Hosszú idő után, miután Tom elaludt akkor éjjel, Bill ébren figyelte a holdfény játékát szerelme arcán, és azt kívánta a dolgok bár ne lennének ennyire komplikáltak. Egy apró kis része arról fantáziált, hogy minden felelősséget, elvárást és kötelezettséget maga mögött hagyna, mindössze azért, hogy Tommal legyen. Aztán gondolatai visszatértek a jelenbe, épp arra készül, hogy vissza menjen és megküzdjön a férfi ellen, aki iránt érzéseket kezdett táplálni. Bűntudata volt.

Amint Bill elaludt, tudatalattija tovább sodródott a lehetséges alternatívák mezejére, de minden alkalommal vissza kellett térnie a megingathatatlan téglafalként közéjük magasodó felelősségtudatához. 




következő rész >>>

Share
Tweet
Share
Tags :

Talán ez is tetszeni fog

4 Comments

  1. Kamilla2017. január 22. 11:06

    Basszus, nekem nagyon tetszik ez a történet. Egyre kíváncsibb vagyok, hogyan birkózol meg vele. :) Várom a következő részt. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sophie-Anne2017. január 22. 11:34

      Örülök, hogy tetszik. Most nagyon el lettem foglalva a költözésemmel, de igyekszem ígérem! :)

      Törlés
  2. ScaryLook2017. február 1. 22:00

    Nagyon tetszik, ahogy fordítod, a cselekményről már nem is beszélve. Izgatottan várom a következő részt. :) Csak így tovább! ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sophie-Anne2017. február 2. 1:59

      Nagyon örülök, hogy tetszik. :)) Azt hiszem még a héten kikerülhet a következő. :) Igyekszem. Köszönöm, hogy írtál! ^^ :))

      Törlés