Mocskos elit - 32.
Sziasztok!
Megérkeztem késve, és bocsánatok miatta, de... Milánóban voltam, Louis utolsó koncertjén, és annyira elsodortak az események, hogy nem volt semmi másra időm. De itt vagyok, meghoztam, és remélem szerettétek ezt a részt is. Azt hiszem elértünk a legkritikusabb részhez, és bár ponttttt ott vágtam el, már mindjárt hétvége. <3 Mit gondoltok, hogy fog reagálni Lou, ha mindent megtud? Hagyjatok nyomot!
Puszi&Pacsi
32. fejezet
Loulou ❤️
Boldog szülinapot, Hazza. 🎂🎈
Úgy bámultam a telefonom képernyőjére, hogy azt sem értettem, mi a fene történik. Álmodom, vagy ez a valóság. Louis utolsó üzenete az volt, amikor azt írta, látni sem akar. A szalagavató bál estéjén. Tudtam, hogy egy egészen más hangulatban váltunk el azelőtt pár nappal a mosdóban, de akkor se számítottam erre.
Köszönöm, Lou!
Mit csinálsz?
Loulou ❤️
Ülök a teraszon, várom, hogy megérkezzen a vacsorám.
A Chrysler Buildinget nézem. Igazad volt, különleges.
Jó ízlésed van. :))
Egy nap ott fogok élni.
Loulou ❤️
Tudom, hogy így lesz.
Hiányzol.
Loulou ❤️
Te is. 😔
Mennem kell, Hazz.
Ünnepelj nagyot!
Jó éjt! 💤
Szép álmokat, Lou
Minden erőmmel a túlélésen voltam. Igyekeztem elhinni, hogy minden így volt jó, minden pontosan úgy történt, ahogy kellett, de kibaszottul szenvedtem. Gyűlöltem látni, hogy miképp törtem meg Louis-t. Igazi kínzás volt mindennap szembesülni vele, hogy egyre gyakrabban jár ki dohányozni a szünetekben, és egyszerűen csak már nem ragyogott úgy, mint előttem. Elvettem a fényét. Időről-időre kevesebb ékszert hordott, és az édes, csinos kis sálaknak is végleg búcsút intett. Szorosra kötött egyennyakkendőben jelent meg minden áldott nap. A kezdetekben bíztam abban, hogy ez csak időleges. Csak kell egy kis idő, hogy jobban legyen, hogy túl legyen rajtam, de nem így történt.
Ez borított ki engem is egyre jobban. Természetesen a gimis élet nem állt le, és bár Louis többé nem tartott bulikat, Zayn és Gigi igen, azokba tudtunk eljárni mindannyian. Ennek ellenére mindenki arról beszélt, mennyire hiányolják Louis péntek esti partijait, mert annál jobb nem volt az egész államban. Őt viszont ez sem érdekelte. Csak vállat vont, akárhányszor felemlegették neki, és a fejét rázta, minden alkalommal, amikor kérlelték. Ezek miatt a változások miatt csúsztam egyre mélyebbre. Azért, amit Louis-val tettem, és úgy éreztem, hogy elrontottam őt. Mindent elbasztam, ami addig a boldogságát jelentette, a fiú pedig, akibe halálosan szerelmes voltam, gyökeresen megváltozott.
Emiatt kezdtem a hetek múlásával egyre többet inni, és füvezni Zayn mellett. Néha beszedtünk néhány tablettát is, és tulajdonképpen olyankor éreztem egyedül azt, hogy rendben vagyok. Olyankor könnyű voltam, én is és a lelkem is. Nem éreztem azt a kibaszott nagy súlyt, amit a hazugságaim és a bűneim nyomtak. Csak... voltam. Ezekben a bulikban legtöbbször Louis ott sem volt. Ugyanúgy, ahogy megszűnt házigazda lenni, kikapcsolódni is ritkábban járt el, és olyankor se maradt sokáig. Megivott néhány pohár italt, beszélgetett pár emberrel, aztán hazament. De persze abban a két-három órában, amíg ott volt, le sem tudtam venni róla a szemem. Tudtam, hogy tud róla, talán zavarta is. Néha összetalálkozott a pillantásunk, de mindig ő volt az, aki hamarabb más irányba nézett.
- Egy cseppet sem vagy jobban, mi? - kérdezte Zayn egyik alkalommal, amikor éppen a szülei házában voltunk, csak mi ketten, kint ültünk a házuk tetején, ahova a szobája ablakán át másztunk ki, és a hideggel nem törődve, egy-egy pokrócba bugyolálva ültünk a cserepeken. Manhattanben esélytelen volt látni a csillagokat. Túl nagy volt a szmog és a fényszennyezettség, de mi úgy bámultuk az eget, mintha lenne mit bámulni rajta a holdon kívül. Felé néztem, miközben éppen füves cigit sodort, és megráztam a fejem, amikor rám pillantott a válaszra várva. - Úgy látom, ő sincs. Nem tudom, mivel tudnék segíteni nektek.
- Azt mondják, hogy majd az idő - vontam vállat, de a szavaimat magam sem hittem el. Csak már azt is untam, hogy Zayn folyton erről beszélt. Mindig erőltette, mert szerinte szükségem volt arra, hogy kibeszéljek magamból mindent. - Kibaszottul hiányzik. Minden. A közös tanulás, az, hogy vacsorát főzzek neki. A illata, amikor reggel felébredünk... Ah, baszki...
- Sajnálom, hogy nem jött össze - nyújtotta felém az egyik tökéletesen megsodort jointot, én pedig bár hezitáltam, hogy egy teljes szálat elszívjak-e, végül mégis érte nyúltam. Tudtam, hogy jobban fogom érezni magam tőle, és vágytam a lebegésre. - Biztos voltam benne, hogy nem tud majd sokáig visszautasítani.
- Mindent megtettem - mondtam, mintha lenne bármi is, amiért büszke lehetnék magamra, aztán csak megráztam a fejem, és meggyújtottam a cigimet. Csupán néhány slukkra, és percekre volt szükség, hogy enyhüljön a folyamatos, felőrlő fájdalom, ami Louis miatt kínzott. - Hova jelentkeztél végül?
- Gigi és én is a Stanfordra adtuk be - válaszolta Zayn, a cigivel az ajkai között, miközben a pokróca alá nyúlt, és egy kis csomagot vett elő a melegítője zsebéből. - Leginkább ő akart odamenni, én meg követem. És te?
- Harvard - feleltem egyetlen szóban, aztán szívtam tovább a cigimet. - Alig várom a március végét, hogy megtudjuk az eredményeket.
- Esélytelen, hogy a Collagiate után ne vegyenek fel a Harvardra - ingatta a fejét, aztán felém nyújtott egy darab barna izét, ami úgy nézett ki, mintha kifakult csoki lett volna, ezért csak a homlokomat ráncoltam felé. - Ez a lényege az egész sulinak. Szabad belépő.
- Mi ez?
- Ma átmegyünk Ozba - kacsintott rám, és nem tudtam, mire próbál kilyukadni. - Egy kis varázsgomba. Kurva jó lesz, ne aggódj.
- Nem tudom, Zayn - ingattam a fejem, mert még a jointomat se szívtam el, de máris gombával kínálgatott. - Nem viszed túlzásba?
- Ne már, H! - forgatta a szemét, aztán a szájába vette azt a kis darabot, amit előtte felém tartott, és bár kicsit fintorogva, de elrágta. - Ne legyél az anyám. Csatlakozz, vagy ne, de hagyd, hogy én élvezzem.
- Milyen lesz tőle?
- Semmi durva - ivott néhány kortyot a mögénk támasztott üveg kólából. - Elvisz egy utazásra, de sokkal inkább magadnál vagy, mint kokain, vagy crack esetén. Ráadásul itt te döntöd el, mennyire intenzívet akarsz. Ha nagyon, akkor sokat eszel, ha éppen csak el akarsz érni hatást, kevesebbet veszel be.
- Nem tudom, haver - szívtam el az utolsó slukkot is a füvescigimből, aztán elnyomtam a cserepeken, és messze hajítottam. - Már így is kezdek totál betépni, erős volt a cucc, amit adtál. Szerintem nekem ennyi elég.
- Ahogy gondolod - vont vállat, és evett még néhány falatot a gombákból, aztán leöblítette az üdítővel, és elfeküdt a ház tetején. Én is követtem a példáját, igyekeztem ellazulni, a fű pedig percről percre erősebben hatott rám, hogy segítsen benne.
- Melyik a jobb, sráccal vagy csajjal? - kérdezte meg Zayn a semmiből, amikor már mindketten egy másik dimenzióban léteztünk. Főleg ő.
- Louis-val.
- De...
- Louis-val, Zayn - erősítettem meg a szavába vágva. - Nem gondoltam még rá, hogy milyen lehet valaki mással, akinek farka van. Előtte soha, azóta meg csak Louis-t látom.
- Az egész el van baszva - sóhajtott, és egyet kellett értenem vele.
Zayn teljesen elszállt, és olyan ostobaságokról kezdtünk beszélni, mint hogy léteznek-e szellemek, meg természetfeletti lények, mint a vámpírok vagy vérfarkasok. Aztán hosszan elmélkedtünk arról, hogy nincs az az isten, hogy a Harry Potter egy kitalált történet legyen.
Azóta sem tudom, az volt-e Zayn első varázsgomba utazása, vagy sem, de biztosan nem az utolsó. Tekintve a jelenlegi helyzetet.
*
Már nagyon közel volt a nap, hogy végre levegyék a gipszet a kezemről. Csupán egy hét, talán annyi sem. Emlékszem, hogy alig vártam, mert már lehetetlenül kényelmetlen volt mindenhova a gipszemmel menni, és szenvedni a vezetéssel. Viszketett is alatta a bőröm.
Aznap este Gigihez voltunk hivatalosak a Louis lakásától nem túl messzi, park avenue-i házukhoz. Hatalmas partit szerveztek, Zayn pedig mindenkit rávett, hogy menjen, még ha egyre kevésbé is volt kedvem az ilyenekhez. Azt mondták, az időnek segítenie kellene, de én egyre rosszabbul voltam. Minden buliba elmentem, és ittam. Kibaszott sokat ittam, néha azt sem tudtam, hogyan jutottam haza. Néha pedig nem is jutottam haza, mert másnap reggel a tartott buli helyszínén ébredtem a kanapén, vagy a fürdőszobában a vécén támaszkodva. Aznap este is így volt ez, mert ahogy megérkeztem, máris a kezembe nyomtak egy piros műanyag poharat valami töménnyel. Nagyon sok töménnyel benne.
Én pedig ittam, hogy kimossam az agyam. Aztán tovább ittam, és ittam, mert megláttam Louis-t. A fal melletti lépcsőn ült, ami az emeletre vezet, és egy számomra teljesen ismeretlen sráccal beszélgetett. Többször egymás szemébe néztünk, de aztán a figyelmét mindig visszaterelte a fiúra maga mellett. Tudtam, hogy nem pasizik, és nem akar semmi komolyat attól a valakitől, mégis kínzó féltékenységet éreztem, mert tudtam, hogy ha nem is most, de előbb vagy utóbb tovább fog lépni, és összejön valakivel. A felismerés akkor és ott robbant az arcomba, és meg tudtam volna ölni valakit. Az egész világot fel tudtam volna gyújtani.
Ittam. Aznap este minden bizonnyal sokkal többet ittam a kelleténél, pedig alig egy órája voltam a buliban, és próbáltam szemmel tartani Louis-t. Egyszer viszont elveszítettem. A lépcsőn mindkettőjüknek hűlt helye volt, ezért bepánikoltam. Zúgott a fülem, úgy éreztem, egyből kijózanított a felismerés, hogy talán tévedtem, és Louis mégis ennyi ideig várt csak, nem fog tovább nélkülözni semmi jót, és hányingerem támadt. Épp csak annyi lélekjelenlétem volt, hogy kirontsak a bejárati ajtón, és a ház oldalában álló, tökéletes gömb alakra nyírt tuják tövébe hányjak.
- Basszus, jól vagy? - kérdezte az álmaimból is ismerős magas, karcos hang, mire összerezzentem. Mindenkire számítottam ott, de rá nem. Már tényleg az egyik hálószobába vizionáltam a meztelen testét. - Láttam, hogy túl gyorsan nyakalod a vodkát.
- Az volt az? - nyögtem, és megint hánytam. Nem az alkoholtól, már akkor is biztos voltam benne, és ez ma sem változott. A gondolatok forgatták fel a gyomrom, amikor elképzeltem Louis-t, amint azzal a hülyegyerekkel szexel, és ezért köszönt vissza a gyomortartalmam.
- Várj, hozok neked vizet - mondta, és már el is szelelt. Vissza akartam botorkálni a lépcsőkhöz, ahol valószínűleg ő is ült, amikor megint az ismeretlen sráccal néztem farkasszemet. Ott ült, idióta mosollyal a képén, és mellette egy hamutartó hevert az egyik lépcsőfokon, Louis pulóvere pedig ott pihent a kövön. Azon ült, hogy ne legyen túl hideg, és a felismerés, hogy ide is együtt jöttek ki, végképp elborította az agyam.
Még hallottam, ahogy Louis a nevemet kiabálja, de nem álltam meg. Felmásztam a motoromra, és a hülye gipsz miatt egy kicsit bizonytalanul, de elindultam. Kicsit kóválygott még a fejem, de sokkal jobban voltam a dupla rókázás után, mint előtte, és tudtam vezetni, ugyan fél kézzel még mindig bizonytalan voltam. A gipszes kezemmel csak elcseszetten tudtam megtámasztani a kormányt, de a lényeg az volt, hogy képes voltam rá, és bár többször rám dudáltak útközben, a mögöttem haladó autó reflektora végig elvakította a visszapillantómat, de nem érdekelt. Lassan kiértem Manhattanből, átkeltem a Lincoln alagúton Jerseybe, és onnan már nem volt olyan erős a forgalom sem. Legalábbis sokkal kibírhatóbb, amíg haza nem értem.
Kurva kimerítő egy óra volt, amíg hazakeveredtem, de legalább a motoron ülve, a tiszta levegő kicsit kitisztította a fejem. Szokás szerint leparkoltam a felhajtón, és előkotortam a kulcsom, hogy bejussak a házba. Anya és Wyatt még ébren voltak, a nappaliban nézték a tévét, tizenegy óra sem volt.
- Hát te? - kérdezte anyu meglepetten, amikor rájött, hogy én vagyok az, és nem apa, akinek egyébként szintén hamarosan érkeznie kellett. - Soha az életben nem jöttél ilyen korán haza egyetlen buliból se.
- Nem volt olyan jó, hogy maradjak - vontam vállat, aztán a hűtőhöz sétáltam, kivettem egy üveg vizet, és az emelet felé indultam. - Lefekszem.
- Ava a barátnőinél alszik, nem kell a sötétben tapogatóznod - mondta anya, én pedig csak bólogattam, ahogy a lépcsőn caplattam felfele. - Nyugodtan felkapcsolhatod a lámpát. Jó éjt, drágám!
- Jó éjt!
Nem tudom, mennyi idő telhetett el pontosan, de biztosan nem túl sok. A telefonomat nyomkodtam kicsit, csekkoltam az Instagramot, néhány ismerős fotóját, akik még buliztak, és nagyon jól érezték magukat, aztán elkezdtem letekerni a fejemről az aznap estére feltett sálat, amikor valaki kopogott az ajtón. Háttal álltam, éppen a komódomban turkáltam, hogy előkeressek egy tiszta alsót a zuhanyzáshoz.
- Gyere!
Az ajtó nyílt, én pedig vártam, hogy anya mondjon valamit, de a csend furcsa volt. Ma már azt mondanám, vészjósló, de erre akkor és ott egyáltalán nem gondoltam.
- Harry...?
Az ereimbe fagyott a vér a hangtól, amit millió közül is megismertem volna, épp csak összerakni nem tudtam semmit. Nem értettem, hogy a fenében lehet ott, a szobámban. Mit keresett nálunk, hogy került oda és... Az egész életem lepergett a szemem előtt, minden félelmem és hazugságom, ahogy lassan megfordultam, és a kétségbeesetten értetlen Louis szemébe néztem.
2 Comments
Szia! Remélem fantasztikus élménnyel gazdagottál a koncerten!:)
VálaszTörlésElképesztően ábrázolod az egész banda lecsúszásának folyamatát!
Szintiszta fájdalom, ahogy Lou mindentől megszabadul ami valaha is egy kis boldogságot okozott neki és egy olyan személy latszatát kellti-mert remélem a lénye legmélye még nem alakult át teljesen-aki beállt a sorba "mint akit skatulyából huztak ki". Persze semmit se csodálok mert valahogy fel kell dolgozni az eseményeket-aminek a veleje még most jön- csak fáj látni.
Zayn...most is csak annyit mondogatok, hogy jajj...
Harry elsőnek azt hittem Apukáddal történt valami...de Lou megjelenése is nagyon súlyos dolog. Ismerjük a galamb lelkét, de mar eddig is sok pofont kapott és ez egyenest forró víz lesz a lelkêbe. Nem az ahogy és ahol élsz-habár ezt pontosan tudod te is- hanem az, hogy ezt így el titkoltad. És még miután megbizonyosodtál róla, hogy milyenek Lou irányelvei sem nyiltál meg. Én megértelek egy részt...már benyelt a forgatag és nem láttál kiutat...de Lout is értem és nem csodálkoznék ha most itt robbanna minden benne felgyülemlett érzelem...de az is lehet hogy mond par finomított még is keresettlen mondatot ês rád csukja az ajtót. Ez neked is fájna ..., De még így is olcsón úsznád meg ezt a részét. Valahol remélem, hogy kirobban mert neki is ki kell adni és valjuk be jogosan kapnád
Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a részt is olvashattam! Kíváncsian várom a folytatást!
Sziaa
VálaszTörlésImádtam, mint mindig, mégha ezek a részek eléggé fájdalmasak is. És hát a vége is... (Nem mondok semmit)
Nagyon sajnálom hogy ide jutottak. Szörnyű olvasni, hogy Louis mennyi mindenben megváltozott. Hogy Harry mit okozott neki. Fáj a szívem érte, de nagyon.💔 Ahogy Harryért is hiába tudom, hogy ő a hibás, ő rontotta el, mert ha már az elején mindent elmondott volna minden másképp alakult volna. De ettől függetlenül őt is sajnálom. Mindenki követ el hibákat az életben ki kisebbet ki nagyobbat... Nehéz ez, mert mérges is vagyok rá nagyon, de közben meg ajj...
Eljutottunk ide is. Egyszer minden hazugság kiderül... Én meg igyekszem felkötni a gatyámat, hogy újra átéljem ezt a nehéz pillanatot. Nem lesz könnyű.💔
Imádtam, köszönöm. ❤️