Sziasztok!

Nos... Igen, Harry alatt nagyon forrósodik a talaj, és már tényleg minden perc lehet az utolsó, ha nem tesz végre valamit. De mondjátok meg ti, hogy szerintetek vajon őszinte lesz, vagy sem? Velvállalja magukat, legalább a srácok előtt, vagy még azt sem? Hagyjatok nyomot!

Puszi&Pacsi

Kint már mindenki a tányérokat vette elő, és el is indítottak valami filmet, mire mi kimásztunk a zuhany alól. Louis-nak különösen jó kedve volt, minden pillanatban vigyorgott mindenkire, és amikor kettesben maradtunk a konyhában, hogy mi is tányérra tegyünk néhány szelet pizzát, a pultnak szorított, hogy megcsókoljon. Egy kicsit megfeszültem miatta, de tudtam, hogy senki nem láthat minket, mert éppen előtte pakoltak mindent a nappaliba, és ültek le a tévé elé.

- Nem bírom tovább, virágszálam - motyogta az ajkaim közé, de nem teljesen értettem, mire gondol. Vagyis, először azt hittem, hogy a szexre, és hogy azonnal vissza akar menni a hálóba, nem tudja kivárni, mire mindenki aludni megy. - Nem tudom tovább távol tartani magam tőled. Kérlek, kérlek, legalább a srácok előtt ne titkoljuk tovább.

- Hmm…

- Milyen szépen kell kérnem? - hízelgett tovább, én pedig úgy éreztem magam, mint egy egér, aki egészen addig el tudott szaladni a macska elől, de az most végleg sarokba szorította. Nincs hova futni. Louis volt a vérszomjas, éhes macska, aki elzárt előlem minden menekülőutat.

- Lou, én… - kezdtem, de igazából fogalmam sem volt, mit kellene mondanom. - Nem… Nem tudom megtenni.

- Oké - válaszolta egyszerűen, de láttam rajta a törést. Azt, hogy ott és akkor léptem át minden határt, és végleg elvesztette a türelmét. - Ez nem arról szól, hogy készen állsz rá vagy sem, jól mondom?

- Nagyon szeretném, csak…

- Csak úgy döntöttél, minden könnyebb így, hogy senki nem tudja rólad azt a kis apróságot, hogyan könyörögsz az érintésemért, vagy hogy elélvezhess a kezeim között - darálta el dühösen, és hangos volt, tartottam attól, hogy odakint is meghallják, ezt pedig tisztán látta rajtam, tudom, hogy így volt.

- Mi van már? - kiáltott Zayn a nappaliból, Louis pedig megrázta a fejét. - Lemaradtok az egész filmről!

- Nem tudom, mit mondjak, Harry - szólt hozzám még utoljára lemondó hangon Louis, mielőtt a kezébe vette a tányérját, és elindult a többiekhez. Egyből utánamentem, de még csak a közelébe se tudtam kerülni. Az egyszemélyes fotelba huppant, és rám se nézett, csak a tévét bámulta. A telefonom a zsebemben volt, egyből eszembe jutott, hogy talán írnom kellene neki, akkor úgy tudunk tovább beszélgetni, hogy senki nem tud róla, de rajta már egy kék kockás pizsama nadrág volt, zsebek nélkül. Tudtam, hogy nincs nála a mobilja. Teljes mértékben meglőve éreztem magam, ahogy ott ültem, és a kurva pizzát rágcsáltam, miközben semmire sem vágytam jobban, mint hogy Louis beszéljen hozzám. Hogy valahogy, akárhogy, de megbizonyosodhassak róla, minden rendben lesz közöttünk. Hogy elnézi nekem. Ezt is, ahogy előtte már annyi mindent, de közben nem jutott nekem más, csak a félelem. Rettegtem, hogy elveszítem őt, és nem tudtam, akkor mégis mihez fogok kezdeni.

A film persze kurva hosszú volt, úgy éreztem, soha nem lesz vége, mert mindig valahogy, de megoldották a szereplők, hogy életben maradjanak, és mindegyik csak nagyon lassan adta be a kulcsot.

- Hát ez jó szar volt, gyöngyeim - nyújtózkodott egyet Louis a fotelban, amikor végre mégis elértük ennek a tényleg szar filmnek a végét. - Megyek aludni. Holnapra mi a program?

- Mi csak síelünk egész nap - válaszolta Zayn, ahogy átölelte Gigit, és adott egy puszit a szája sarkára. - Téged meg gondolom nem is látunk majd a fekete zónán kívül. Nagyon beteg módon száguldoztál, haver.

- Így valahogy - helyeselt, aztán felkelt, összeszedte mindenki tányérját, az enyémet is, és mindent bepakolt a mosogatógépbe, mielőtt a szobánk felé indult.

Mire utolértem, már a fogát mosta a fürdőben, és amikor beálltam mellé, nem húzódott el, de nem is nézett rám a tükörben, hiába kutattam a pillantását. Előbb is végzett mint én, még valami méregdrága éjszakai krémmel bekente az egész arcát, aztán ajakápolót rakott fel, és képtelen voltam nem mosolyogni rajta. Csak… Annyira szerettem Louis-t abban a pillanatban is, mindenestül. Magamat pedig gyűlöltem, amiért nem tudtam megadni neki azt, amit megérdemelt.

- Lou?

- Feküdjünk le, fáradt vagyok - mondta egyből, és máris elindult az ágyunk felé, aztán nyakig magára húzva a takarót az oldalára feküdt. Háttal az én helyemnek. Nem tehettem mást, mint tudomásul venni, nem akar beszélgetni, és lekapcsoltam minden villanyt, aztán mellé feküdtem.

Még megkockáztattam, hogy hozzáérjek, de nem reagált rá. Nem húzódott el, vagy ilyesmi, de úgy csinált, mintha nem is értem volna hozzá. Mintha már aludt volna, én pedig megadtam neki azt a tiszteletet, hogy nem erőszakoltam rá magam. Felsóhajtottam, és inkább én is nyakig takaróztam, hogy aludjak. Már amennyire ez lehetséges volt úgy, hogy feszült voltam, Louis pedig ott feküdt mellettem, de nem bújhattam hozzá, vagy ölelhettem magamhoz. Persze még mindig jobb volt annál, mintha úgy döntött volna, egy másik szobában alszik, ennek ellenére tudtam, hogy nincs sok időm addig, amíg nagyon komoly vitába keveredünk. Tudtam jól, hogy nem zárhattam vissza Louis-t a szekrénybe, de közben azt is tudtam, hogy én nem akarok kimászni onnan. Csak arra lett volna szükségem, hogy belássam, így mi ketten nem működhetünk, de ahhoz túlságosan gyáva voltam. Inkább a homokba dugtam a fejem, mindent a szőnyeg alá söpörve, és élveztem minden pillanatot, amit kaphattam Louis-tól, mielőtt végleg elege lesz belőlem.

*

Természetesen ez a veszekedés, ami mégcsak nem is volt valódi veszekedés, elcseszte az egész pihenésünket. Csak néhány napra mentünk, de Louis nagyjából az utolsó nap felénél tűnt úgy, hogy megbékélt. Nem tudom, mitől. A mai napig nem tudom, de szerintem úgy döntött, megpróbál lenyelni valamit, amit nem akar, csupán a kedvemért.

- Gyere ki a mosdóba velem - súgta oda, amikor a sícentrum egyik pubjában ebédeltünk. Egyből felgyorsult a szívverésem, kiszáradt a torkom, és rohantam utána a férfivécék felé.

Szerencsénkre más nem volt ott rajtunk kívül, Louis pedig egyből behúzott az első fülkébe, ami a legközelebb volt hozzánk. Még levegőt venni se volt időm, ő már a szája elé szorította a mutatóujját, hogy maradjak nagyon csendben, és letérdelt elém. Szűkösen voltunk, de megoldotta. Már a farkamat vette elő az alsómból, amikor felrántottam őt magamhoz.

- Nem akarod? - kérdezte elkerekedett szemekkel, olyan megrökönyödéssel az arcán, amit még sose láttam előtte.

- De, istenem, kurvára! - szakadt ki belőlem, és azonnal megcsókoltam, durván és akaratosan, mert addigra már három napja nélkülöznöm kellett őt, pedig ott volt mellettem, egy karnyújtásnyira tőlem. - Én akarom.

- De…

- Tartozom ennyivel, és akarom is.

- Harry, a szex nem old meg semmit, ezt tudod ugye? Nem működik bocsánatkérés gyanánt. Nálam nem - nézett mélyen a szemembe, és olyan komoly volt a tekintete, hogy a számat rágtam, és alig bírtam állni. - Viszont őrülten vágyom rád, a farkadra és az ízére, szóval…

- Én is, és jót akarok tenni veled, engedd… Kérlek! - könyörögtem neki. Azért könyörögtem, hogy leszophassam egy kibaszott pub nyilvános vécéjében, és ha erre ma visszagondolok, nevetnem kell a gyermeteg viselkedésünkön.

Louis viszont nem ellenkezett tovább. Hagyta, hogy letérdeljek elé, és mindent megtegyek érte, az élvezetéért. Pedig dühös volt még rám. Azt mondta a szex nem old meg semmit, de azt hiszem, nekünk ott mégis segített, mert Louis először a kapcsolatunkban, de durva volt velem. Egészen a fülke oldalának szorított, és gyakorlatilag megdugta a számat.

Ez ijesztően hangozhat, de valójában a mai napig felizgat az emlék, amilyen módon uralkodott felettem. Ahogy ő döntötte el, milyen tempóban, és milyen mélyen szopjam, és nem érdekelte, mennyi levegőhöz jutok, vagy milyen gyorsan csordulnak ki a könnyeim. Hihetetlen extázisba kerültem tőle, és közben kénytelen voltam magamhoz nyúlni, mert annyira felizgatott az a Louis.

Kíméletlenül a torkomba élvezett, és meg sem kérdezte, rendben van-e. Úgy éreztem, büntet engem, amiért bántottam őt, de minden szerelmét és törődését is éreztem abban a büntetésben.

- Bassza meg, kincsem… - lihegte halkan, ahogy eltávolodott tőlem, és velem szembe végigcsúszott a fülke másik falán, hogy elém üljön. - Istenem, de mocskos vagy… - nevetett fel, amikor meglátta a még mindig a kezemben tartott, maszatos és ragacsos, félkemény férfiasságom. Felnyúlt, tépett egy nagy adagot a papírból a feje felett, aztán felém nyújtotta. Először a számat töröltem meg, majd a farkam, hogy visszaöltözhessek. - Nekem van a legpiszkosabb fiúm.

- Úgy tűnik - mondtam, és egy kicsit megmelengette a lelkem, hogy még a fiújának tartott, hogy úgy tűnt, jól vagyunk.

- Basszus, szerelmem, ahogy itt térdelsz, a farkad kilóg a nadrágodból, a könnyeid az arcodra száradva, a szád vörös és duzzadt… - térdelt fel, és a nyakamba temetve az arcát, harapott a bőrömbe. - Meg akarlak dugni.

- Én is akarom - nyeltem egyet, pedig féltem. Két ujját már használta rajtam, de többet nem, Louis erekciója pedig gyönyörű volt, kellően vastag, és mindig lehetetlenül merev. Nagyon akartam, hogy végre igazán, minden határt átlépve szeretkezzünk, mégis féltem tőle, hogy mit fogok érezni, aztán pedig gondolni. Hogy akarom-e majd újra, ha egyszer túl vagyunk rajta. Sok volt bennem a szorongás ezzel kapcsolatban, de akkor is akartam. - Te… Téged… Te hagytad már? Másnak…

- Voltam már passzív - felelte halkan, aztán elhajolt tőlem, és megcsókolt, mielőtt segített felkelni, és mindketten visszaöltöztünk. Az egész mosdós akciónk alatt összesen kétszer nyílt az ajtó a odakint, de valahogy egyikünket se érdekelte, meghallottak-e minket. Gond nélkül léptünk ki a fülkéből, és mostunk kezet mindketten. - Te szeretnél aktív lenni?

- Hm? - néztem rá a tükörben, mert hirtelen nem is értettem a kérdést, de aztán lassan leesett, hogy mit kérdeztem tőle percekkel ezelőtt, amire csak szűkszavúan válaszolt. - Nem tudom. Nem azért kérdeztem, csak érdekelt.

- Ha azt a szerepet érzed magadénak, vagy csak úgy szeretnéd először, megértem - fogta meg a csuklóm, és közelebb húzott magához, hogy megint megcsókoljon. - Semmit nem akarok rád erőltetni, te még új vagy mindebben, fontos, hogy olyan tempóban haladjunk, ahogy neked kényelmes, és olyan dolgokat csináljunk, amiről fantáziálsz. Csak… Úgy éreztem… passzív vagy. Teljesen elvesztél, amikor a fenekeddel játszottam. És én is sokkal jobban szeretem az aktív oldalt.

- Minden rendben, Lou - mosolyodtam el a magyarázkodása miatt. - Akarom. Félek tőle, de mindentől félek, ami új és… Bízom benned, vágyom rá. Ne aggódj.

- Én is vágyom rá, csak… - kezdte, de valamiért nagyon vonakodva folytatta. - Tökéletesre akarom az első alkalmadat.

- Szeretlek.

- Tudod, hogy én is - puszilta meg az arcom, amikor a kezem már a kilincsen volt, hogy visszamenjünk a többiekhez. - Ki is használod, hogy hatalmad van felettem, te mocsok.

Mondani akartam valamit. Bármit. Védekezni, hogy ez nem így van, nem használom ki, és nem akarom bántani sem, de tudtam, hogy azt teszem. Még ha nem is teljesen szándékosan. Éppen ezért jobbnak láttam inkább semmit sem mondani.

A srácok szerencsére nem zavartatták magukat amiatt, hogy eltűntünk, még mindig mindenki evett, és mi is visszamásztunk a boxba, hogy befejezzük az ebédünket. Innentől persze minden szép volt és jó, mert Louis végre megint úgy nézett rám, mint élete szerelmére, törődött velem, némán és kimondatlanul is, és ettől minden szebb volt. Újra kisütött felettem a nap.

Amikor visszamentünk a lejtőkre, végre nem egyedül száguldozott a fekete pályán, amíg én szintén egyedül botladoztam - bár egyre jobb voltam - a zöld zászlók között. Csatlakozott hozzám, és mivel már jobban ment a dolog, tudtunk kézen fogva csúszni. Az volt csak igazán csodálatos. Mint valami elbaszott romantikus filmben, együtt suhantunk - kettő kilométer per órával - együtt estünk el, ha elestünk, és együtt nevettünk fel, amikor sikerült teljesen egyszerre felülnünk a síliftre. Fantasztikus volt, és ahogy ma visszagondolok rá, azt kívánom, bárcsak feltaláltak volna már valamit, amivel az ember rögzítheti az emlékeit, aztán visszanézheti egy filmen. Biztosan ez lenne az egyik olyan, amit a legféltettebben őriznék.

- Játszunk, én még sohát! - dobta fel az ötletet Niall, amikor már túl a vacsorán, mind a nappaliban, a kandalló körül iszogattunk.

- Veszélyes - ingatta a fejét Louis, és ezen mindenki csak felnevetett, de ennek ellenére Gigi már ki is húzta magát, és hümmögve gondolkodott. A srácok újra töltötték a borospoharakat, hogy mindenki ihasson, ha rájuk nem igaz Gigi állítása, és már csinálták azt, amiről Gigi azt állítja, ő még soha, aztán vártak.

- Én még soha… nem jártam az Északi-sarkon.

Mindenki a fejét rázta, de Louis elmosolyodott, és beleivott a poharába. Bár Liam értetlenül tárta szét a kezét, én nem igazán lepődtem meg. Annyi pénzből, ami nekik volt, nem lepett meg, hogy a világ minden pontját beutazták már.

- Mi az istent csináltál te az Északi-sarkon? - adott hangot Liam az előbbi gesztusának, Louis pedig vállat vont.

- Tíz éves voltam, és azt mondtam, el akarok menni az Északi-sarkra, hogy megbizonyosodjak róla, a Télapó műhelye tényleg létezik - magyarázta, és úgy vigyorogtam, hogy majdnem szétszakadt az arcom. Elképzeltem azt a kisfiút ott, és imádtam a fantáziaképet a fejemben. - Persze nem volt ott, de aztán megmagyaráztam, hogy valószínűleg átlagemberek amúgy sem láthatják.

- Kibaszott, gazdag köcsögök - rázta a fejét Zayn, mintha ő nem lett volna egy közülük, és mindenki csak röhögött. - Oké, Louis, te jössz.

- Én még soha nem hazudtam arról, hogy szeretek valakit - jelentette ki, és erre ivott Niall és Liam is. - Az a legaljasabb srácok, baszki!

Egyikük se részletezte, viszont tudtam, hogy Niallnél ez a dolog sokkal komplikáltabb. A pillantása is valahogy ködössé vált, ahogy elhúzta a száját Louis mondata után.

- Én még soha nem vettem részt orgiában - mondta Niall, és megint mosolyogtam, mert éreztem én, hogy hamarosan forróbb vizekre fogunk evezni. Ennek ellenére leesett az állam, amikor Louis és Zayn is beleivott a poharába. Egyikről se tudtam, nem is igazán gondoltam volna. Valahogy Louis oldala pedig nyilván rosszul is érintett. Az is, hogy volt már másokkal, de hogy volt olyan, amikor egyszerre többen is hozzáérhettek meztelenül, egészen más szint volt.

- Szaftooooos - tapsikolt Gigi, nem is törődve azzal, hogy a pasija is egyike volt az orgiás srácoknak. - Te jössz, kicsim.

- Én még soha nem smároltam sráccal - mondta ki, engem pedig levert a víz, mert Zayn egyenesen rám nézett, aztán Louis is, és mindenki ivott, akinek kellett. Gigi is és Louis is, én pedig csak ültem és szaporán lélegezve bámultam őket. Zayn kegyetlenül kibaszott velem, tudtam, hogy szándékosan tette fel éppen ezt a kérdést, mert neki is az volt a véleménye, hogy ne legyek egy szánalmas gyáva szar, és vállaljam már fel magam. A legrosszabb az egészben az volt, hogy Louis reményteli pillantással nézett rám, és talán soha nem láttam még olyan csalódottnak, mint amikor Gigi megszólalt, és Lou tudta, hogy a kör véget ért, én pedig ezúttal se álltam ki a kapcsolatunk mellett. Mellette.

- Most Harry mondjon valamit! Ő annyira jófiú, hogy még egyszer se ivott.

- Én még soha nem léptem ki a komfort zónámból - motyogtam, és bocsánatkérően néztem Louis-ra, de nyilvánvalóan lepergett róla. - És ezt egyébként sajnálom.

Természetesen erre az állításomra konkrétan mindenki ivott, Louis viszont sokkal többet, mint bárki. Kiitta az összes borát, aztán nyújtózkodva felkelt a fotelből.

- Bocsi, hogy robbantom a bulit - ásította, és nem nagyon tudtam megállapítani, hogy valódi volt, vagy csak eljátszotta, aztán elindult a konyha felé, hogy letegye a poharát. - Álmos vagyok, reggel találkozunk.