A San Franciscói kiruccanásunk elképesztő volt. Még ha csak arra a rövid időre is, de Louis elérte, hogy olyan legyek, amilyennek lennem kellene. És amilyennek maradnom kellett volna a villámpihenőnk után is. Boldogok voltunk a szivárvány városában, és úgy is éreztem, hogy legyőzhetetlenek vagyunk. Komolyabban megismerkedtünk más meleg párokkal is, és voltak pillanatok, amikor azt gondoltam, nem érdekel többé a pénz, nem érdekel a karrier, se a rang. Csak Louis számít és a szerelmünk. Voltak olyan pillanatok, amikor csak oda akartam költözni, San Franciscóba, és hátrahagyni mindent, ami megköti a kezem New Yorkban. Az összes láncot le akartam rázni magamról, és végre teljesen megértettem, miért akart Louis ott élni Manhattan vagy Miami helyett. Majdnem el is hittem, hogy megtehetjük és képesek vagyunk változtatni.

- Min gondolkodsz ennyire? - kérdezte Louis, amikor már Colorado felé tartottunk, abba a bizonyos síparadicsomba, amiről Zayn napokat áradozott nekünk az indulás előtt.

- Csak azon agyaltam, hogy tulajdonképpen… El tudnám képzelni az életem San Franciscóban - vallottam be, Louis pedig azonnal elmosolyodott. Mind a Tomlinson család egyik magángépén ültünk, Niall megállás nélkül chatelt valakivel a telefonján, Liam aludt, Zayn és Gigi pedig smároltak. Csak ketten telepedtünk le egészen elől, az egyik ablak mellett, és forró csokit szürcsölve hangolódtunk a síelésre. - Persze csak veled.

- Már mondtam apámnak, hogy az egyetem után odaköltözöm, és én akarom irányítani a cégünk kaliforniai ágazatát.

- Mit szólt hozzá?

- Valójában támogatott benne - nézett rám Louis nagy, csillogó szemekkel. - Azt mondta, ő egyébként sem túlzottan szeret oda járni, és legalább valaki komolyabban a kezébe venné azt a részleget.

- Ez eléggé jól hangzik.

- Szerintem is - vágta rá, aztán a közöttünk lévő karfán pihenő kezemre simította a sajátját. Lassan és gyengéden fűzte össze az ujjainkat, de amint óvatosan hátranéztem, hogy biztosan senki nem tart-e felénk, felsóhajtott és elengedett. Nem szólt semmit, de ez egy újabb tüske volt a kapcsolatunkban az én hibámból. Már a sokadik tüske. - Te is jöhetnél, egyszerre fogunk végezni az egyetemen, és bár apa ragaszkodik mester képzéshez is, azt megcsinálhatom a Stanfordon is. Dolgozhatnánk együtt is a cégnél.

- Komolyan beszélsz? - nyeltem egy nagyot, mert ez… Tulajdonképpen leírta minden álmomat. Láttam magam előtt, ahogy Louis oldalán vezetek egy céget az egyetem után, és milliók folynak be a közös bankszámláinkra. A terv tökéletes volt. Minden ott lebegett a szemem előtt. Minden úgy történhetett volna, ahogy azt álmaimban elképzeltem. Ez lehetett volna a nagy lehetőségem.

- Teljesen - mosolyodott el, az arca pedig tényleg magabiztos volt. Minden vonása, minden érzelem. - De aztán majd meglátjuk, hogy később mit szeretnél, na meg hogy leszünk mi ketten. Azért ez még több, mint négy év. Mindenesetre, az ajánlatom áll.

- Hálás vagyok.

- Ha odaértünk, megmutathatod mennyire vagy hálás - kacsintott rám, miközben szinte csak tátogott felém. Fogalmam sincs, hogy csinálta ezt. Hogyan tudta elrejteni, nem tudomást venni a rengeteg fájdalomról, amit okoztam neki.

Zayn nem hazudott senkinek, a szüleinek tényleg egy két emeletes, kibaszott luxus apartmanja volt közvetlenül a sípályák mellett. Elég volt kisétálni a kerítésük mellé, hogy felüljünk a felvonóra. Senki nem vitt síléceket vagy ruhákat, mert Zayn azt mondta, van nekik ezerféle a házban, és mindenki válogathat kedvére, ezért ezt a kiruccanást az én szempontomból nagyon szerencsésnek tartottam.

Rögtön az első esténken, ahogy odaértünk, senkit nem érdekelt, hogy már besötétedett, mindenki azonnal magára kapkodta az első, méretben jó síruhákat, aztán sílécet ragadtunk, és már mentünk is a felvonó felé.

- Lou, ugye segítesz majd? - kérdeztem halkan, kicsit lemaradva a srácok mögött, hogy más ne hallhasson minket.

- Miben?

- Hát… Síelni.

- Nem tudsz síelni? - kérdezett vissza meglepetten, egy pillanatra még meg is torpant. A feszültség szülte gombóc máris növekedni kezdett a torkomban, mert nem, nem tudtam síelni. Soha életemben nem is próbáltam, mert az nem a csórók kikapcsolódása volt. Gyerekként mindig irigy fintorral az arcomon néztem a tévéreklámokban, ahogy a gazdag rohadékok többszáz, többezer dollárt elvernek ezekben a síparadicsomokban egyetlen hétvége alatt. Voltak olyan luxus sí resortok, ahol akár több, mint százezer dollárt otthagytak. Nem akartam elhinni, hogy élnek emberek, akiknek ez annyira aprópénz, hogy egyetlen szórakoztató hétvégéért képesek ennyit kifizetni, és meg sem érzik a hiányát. Addigra viszont Louis és a barátaim is ilyen “gazdag seggfejek” voltak, én pedig csak sodródtam az árral.

- A szüleim nem rajonganak érte - vontam vállat, és próbáltam kitalálni valami hihető mesét. - Anya gyerekként eltörte a lábát, azóta eléggé fél tőle, és persze próbált mindig engem is távol tartani ettől a sporttól. Még soha nem próbáltam.

- Értem, ne aggódj - simította meg a hátam, aztán be is értük a többieket, akik már a síliftre vártak. - Segíteni fogok.

- Köszi.

Először Gigi és Zayn huppantak fel az egyik felvonóra, rögtön utánuk Liam és Niall, így kettőnknek maradt az utolsó, és egyáltalán nem bántam, hogy csak kettesével ülhettünk rájuk. Bár a szívem hevesen dobogott, ahogy gyakorlatilag seggel fel kellett ugranunk rá, mégis gond nélkül sikerült kivitelezni a dolgot, hála Louis-nak, aki végig instruált, és fogta a kezem.

- Szóval, ez az ingyenes felvonó, ez nem fog megállni, hogy leszállhassunk róla - magyarázta, és a pillanatnyi megnyugvásom már tova is szállt. - Ha felértünk a csúcsra, akkor pontosan a sípálya elejében le kell majd ugranunk róla.

- Hát ez egyáltalán nem hangzik jól, Louis - pánikoltam azonnal, de ő csak nevetett rajtam.

- Ne aggódj - szorította meg a kezem a vastag kesztyűkön át, a másik kezével pedig a síszemüvegét igazgatta. Semmit nem láthattam a csodálatos tekintetéből, ami tudom, hogy gyakorlatilag azonnal megnyugtatott volna. - Fogom majd a kezed, és nem engedlek lecsúszni csak úgy. És használd a síbotod, hogy megtartsd magad, rendben?

- Oké.

- Ha elesel a hóban, az se túl nagy kaland, majd segítek felállni - biztatott tovább, aztán már csak a fákat számoltam, ahogy elhagytuk őket, és egyre közelebb értünk a hegy tetejéhez. Steamboat Springs magasan volt a coloradói hegyekben, a hó pedig mindent teljesen belepett. Lent a házak között bokáig, néhol vádli középig süllyedtünk benne. - Készülj…

- Készülök - motyogtam, de persze ahogy leugrottunk a felvonóról, azonnal megcsúsztam, és egy pillanat alatt a hátamon fekve nevettem, miközben Louis fölém hajolt. - Azt hiszem, ez nagyszerűen ment.

- Határozottan - válaszolta Louis is szórakozottan, aztán a kezét nyújtotta felém. - Na gyere, szerelmem.

- Oké, és most? - kérdeztem, miközben minden erőmmel azon voltam, hogy próbáljak megállni a lábamon.

- Most csak… Itt megyünk le oldalt, zölddel van jelölve a kezdők pályája, szóval ma kizárólag a zöld övezetben síelünk - magyarázta, és annyira elképesztően jól bánt a síbotokkal, olyan ügyesen irányította magát, miközben engem is próbált tartani, hogy önkéntelenül is elgondolkodtam, vajon melyik lehet egyébként az ő pályája.

- Mit jelent a többi szín?

- A kék a haladó, a piros a gyakorlott, a fekete pedig a profiké.

- Te melyiket szoktad használni? - kérdeztem, amikor nagyon lassan elindulunk lefelé a zöld zászlók között. Folyton imbolyogtam, és néha megcsúsztam, amikor Louis kapott utánam, hogy talpon tudjak maradni.

- Hát… A feketét - vallotta be egy kicsit talán még szégyellősen is, mintha neki aztán lenne bármi szégyellnivalója azért, mert ebben is egy kibaszott zseni. - De én nagyjából ötévesen kezdtem. Azóta majdnem minden télen síeltünk a családdal. Csak az utóbbi két-három évben hanyagoltuk el egy kicsit.

- Néha úgy érzem, hogy mindenben le vagyok maradva hozzád képest - néztem rá, miközben egymás kezét fogva siklottunk lefelé.

- És én ezt nagyon élvezem ám - válaszolta vigyorogva, aztán már hajolt is közelebb hozzám, hogy megcsókoljon, de mivel azon voltam, hogy gyorsan megbizonyosodjak róla, Niall és Liam nincs a közelben, elvesztettem az egyensúlyom, és megint sikerült elesnem. Talán ez volt az egyetlen alkalom, hogy Louis nem érzékelte a visszautasításom. Úgy tűnt, azt hitte, hogy a súlypontunk megváltozása miatt estem el még a csók előtt.

Egész este nagyjából egyetlenegyszer láttuk a többieket, mert Liamnek sikerült egyből becsajoznia, Niall valami ismeretlen srácok társaságával iszogatott laposüvegből, és csúszott le velük sokadjára, Gigi és Zayn pedig romantikusan csúsztak kettesben minden alkalommal. Gigi is kurva jó volt, ők nem ugyanazért fogták egymás kezét, mint mi.

- Azt hiszem, én mára befejeztem - jelentettem ki, amikor nagyjából a negyedik csúszásunk után leértünk a hegy lábához. - Kezdésnek elég volt, és el is fáradtam. De ha te szeretnél, most van lehetőséged egy normális körre, tízéves gyerekektől mentesen.

- Nem bánod? - tette a feje tetejére a síszemüvegét, és így végre belenézhettem a szemébe. Órákkal ezelőtt láttam utoljára a gyönyörű, kék tekintetét, és csak akkor éreztem, mennyire hiányzott.

- Dehogy! Itt megvárlak - mosolyogtam rá, ő még nézett engem egy ideig, aztán kacsintott egyet, és elindult újra a sílift felé. Játszi könnyedséggel huppant fel rá, és már tartott is a hegytető felé. Kék nadrágot és kék-fehér dzsekit viselt, ezért egyből megláttam, ahogy közeledett lefelé, és gyakorlatilag száguldozott a kibaszottul meredek fekete pályán. Olyan volt, mintha az olimpiát néztem volna, ott mozogtak éppen ugyanígy a síelők. Le se tudtam venni róla a szemem, csak bámultam teljesen elalélva, még az is alig tűnt fel, amikor Zaynék és Liam is mellém siklottak.

- Louis? - kérdezték, én pedig csak a fekete zászlók között sebesen szlalomozó srác felé böktem a fejemmel. - Niall lelépett egy társasággal az egyik kocsmába itt a főutcán, később jön csak vissza a házhoz, de mi úgy gondoltuk, rendelünk valami kaját, begyújtjuk a kandallót, és nézünk valami horror filmet. Benne vagytok?

- Persze - vontam vállat, és csak akkor tűnt fel, hogy a csaj, akit Liam felszedett, még mindig vele van. - Helló, Harry vagyok.

- Én meg Aliana, Allie - válaszolta, de addigra már nem is igazán figyeltem rá. Bosszantott, hogy akár egy pillanatot is elszalasszak Louis érkezéséből. Profiként siklott felénk a hóban.

- Sziasztok! - lihegett, amikor megérkezett, és úgy fékezett le mellettünk, hogy Zaynt szinte befedte hóval, de persze teljesen szándékos volt, ezért mindenki csak nevetett rajta. - Mindenki rám várt? Felőlem mehetünk. Kezdek fázni.

- Akkor… Elmegyek, leveszem a sícuccot, és szólok a szüleimnek, hogy később megyek haza - magyarázta Allie, közben mindenki rá figyelt, kivéve engem, mert le se bírtam venni a szemem Lou-ról. - Mire a kaja odaér, én is.

- Szuper - vágta rá Liam, aztán mind elindultunk vissza a lakás felé. Egyből eltűntünk a szobáinkban, hogy levetkőzzünk, és valami kényelmes otthoni melegítőbe bújjunk, így persze egyből kettesben maradva Louis-val.

- Mi lenne, ha kicsit elhúznánk azt az öltözködést? - lépett mögém, az egyik keze pedig máris a hasamon volt, hogy szépen lassan haladjon le, egészen az alsómba. A számba kellett harapnom, nehogy hangosan felnyögjek, Louis pedig kuncogva markolt rám, és egyből utána az ágyra lökött. Se időm, se lehetőségem nem lett volna ellenkezni, tulajdonképpen felfogni is kevés időm volt, mi történik éppen, mire Louis már a hátamra fordított és az ágy végében a földre térdelt, hogy a lábaim közé hajolhasson. Még az erekcióm is csak félig állt készen Louis-ra, olyan gyorsan történt minden, de volt abban valami nagyon kellemes, hogy az ajkai között keményedtem meg igazán.

- Úristen! - motyogtam, és már az öklömbe kellett harapnom, amikor Louis a torkára engedett, mert közel voltam ahhoz, hogy üvöltve élvezzem, amit csinált velem.

- Mássz feljebb, kincsem - parancsolt rám, vagy utasított, nem is tudom pontosan, mert a hangja lágy volt, becézett, mégis egyértelműen csengett. - Kérek egy kicsit nagyobb terpeszt.

- Így?

- Így - mondta halkan, amikor olyan szélesre tártam a lábaimat, ahogy csak tudtam. Zavart kellett volna éreznem, de helyette teljesen szégyentelen voltam, mint aki már vagy ezredszer csinál ilyet. Louis egy pillanat alatt pattant fel az ágyról, zárta kulcsra az ajtót, és mászott vissza hozzám. Szívesen panaszkodtam volna, de igazán még arra sem volt időm, amikor újra a szájába vett. Nyálasan és hangosan. Rá kellett volna szólnom, hogy meg fognak hallani minket, ezeket az obszcén cuppogásokat, de képtelen voltam. A matracba vetett fejjel, összeszorított szemekkel élveztem, amit csinált.

Éreztem, ahogy a nyála végigfolyik a combjaim tövében, a golyóimon, és végült azt használva kezdett masszírozni a bejáratom körül. Az volt a második alkalom, hogy ilyesmit csináltunk, és olyan lázba jöttem tőle, hogy szinte már dobáltam magam a matracon, amikor megéreztem magamban az egyik ujját.

- Tetszik? - kérdezte halkan, és még az is izgató volt, ahogy a lehelete a nedves farkamnak csapódott.

- Igen… Még, még, még… - nyöszörögtem, és így visszaemlékezve, pont olyan voltam, mint egy szűz kis picsa, aki szexért könyörgött a pasijának. Mégis… Azt hiszem, ma ugyanígy viselkednék, ha Louis még hozzám szeretne érni. Bárcsak hozzám szeretne érni.

- Ahogy kívánod - mondta mosolyogva, tisztán hallottam a hangján, de átgondolni már semmit nem tudtam, mert megéreztem a nyelvét az ujja mellett, és végem volt. Ott égtem el elevenen, vergődve, némán, mert még hang se jött ki a torkomon. Csak tátogtam a plafon felé, mint egy partra vetett hal, és próbáltam életben maradni.

- Baszki… - sóhajtottam, amikor végre sikerült legalább egy minimális életjelet adnom Louis-nak, na meg magamnak, és ettől csak még jobban felbátorodott. A nyelve sokkal szenvedélyesebben mozgott az ánuszom körül, néha a golyóimon, aztán a farkamon, majd újra a bejáratomnál, aztán már két ujja is bennem járt.

- Akarlak - nyögtem halkan, Louis pedig azonnal leállt mindennel, csak a keze lágy mozgása maradt meg, és a lábaim közül nézett fel rám. - Most, kérlek, téged is érezni akarlak.

- Shh, az… Az nem ilyen egyszerű - motyogta, és esküszöm, mintha zavarba jött volna a kérésemtől, pedig a szemem előtt ott pergett a film, amit soha nem fogok elfelejteni. Az, ahogy végignéztem őket Omarral, és ott aztán egyáltalán nem volt zavarban vagy fogta vissza magát. - Vacsi és film után, rendben?

- De ígérd meg!

- Krisztusom, hát persze! - nevetett halkan, és visszahajolt a farkamhoz, hogy hozzá simítsa az arcát. - Ha még akkor is akarod, ezer örömmel megduglak, szerelmem.

- Ó, istenem… - nyögtem fel a szavaitól, és attól, ahogy egyből ezután durván szopni kezdett. Talán még soha nem volt ilyen gyors és szenvedélyes. Ennyire obszcén, mint valami pornófilmben, és az ujjai kényeztetésével együtt pillanatok alatt elélveztem.

A szempilláimon át, pihegve figyeltem, ahogy mindent lenyel, aztán még körbe is nyalogatja a száját. Adott még egy hosszú csókot a farkam tövére, aztán felmászott mellém, hogy a nyakamba temesse az arcát.

- Most én…

- Azt hitted, nem nyúltam magamhoz közben? - tért ki a hitéből nevetve, és a teljesen átázott alsójára mutatott. Ennek ellenére se tudtam visszafogni magam, muszáj volt még közelebb húznom őt, hogy szorosan ölelve megcsókoljam. - A legjobb lesz, ha mindketten lezuhanyzunk, mielőtt kimegyünk vacsorázni.

- Remélem már megrendelték a kaját - nyújtózkodtam egyet, ahogy a legnagyobb hálóhoz tartozó saját fürdőnk felé indultunk. Alig vártam, hogy a forró víz mindenemet átmossa. - Éhen halok.

- Én is.