Sziasztok!

Ahogy ígértem is reggel, meghoztam a következő részt egyből. És fel is zárkóztunk a menetrendhez. Remélem szeretni fogjátok, és ami fontos, hagyjatok nyomot!

Puszi&Pacsi

És ahogy előre meg is beszéltük Louis-val, szilveszterre visszajött a városba, aztán együtt elmentünk a Phoenix évzáró partijára. Őrülten sokan voltak, és egyetlen ismerősünk se volt a közelben, ezért nem gondoltam, hogy vissza kellene fognunk magunkat. Louis-t már jól ismerték ezen a helyen, ezért alkoholhoz is könnyen hozzájutottunk, bár már nála is alapoztunk egy kicsit indulás előtt.

A táncparkett közepén táncoltunk, a zene átjárta az érzékeinket, és nem hiszem, hogy kívánhattam volna annál csodálatosabb szilveszteri bulit. Te jó ég, Louis gyönyörű volt aznap este! Hófehér pólót viselt, arany flitterekkel. Nem tele, nem volt sok, csak elvétve mindenfelé, hogy a fényekben csillogjon. A fekete farmer, ami a formás lábaira feszült, akár egy második réteg bőr is lehetett volna rajta. A haja kócosan összevissza állt, de ez is volt a lényeg, vagy húsz percig dolgozott rajta a fürdőben egy flakon hajlakkal. Egy-két gyűrű is díszelgett az ujjain, amit kifejezetten imádtam, mert én is világéletemben hordtam őket. Akkor is, és a mai napig szeretem.

- Elveszed az eszem - hajoltam egészen közel, és a fülébe kiabáltam a bókomat, aztán a nyakába hajolva öleltem őt tánc közben. A teste forró volt és addigra már egy kicsit izzadt is. A vallomásom után hosszú ideig egymás szájából lélegeztünk, és csak akkor szakadtunk el a másiktól, amikor a falra vetítették a hatalmas számokat, a szórakozóhely pedig egyszerre kezdett ugrálni és üvölteni a visszaszámlálás ütemére. Louis volt, aki a hajamba markolt, és újra egy szenvedélyes csókba húzott, amikor elértünk a nulláig.

- Boldog új évet! - kiáltotta a számra, és azt néztem, ahogy az arany highlighter csillog az arcán, mert olyan vadul mosolyog. Egy újabb pillanat, amikor mélyen beleszerettem Louis-ba. Sokadjára.

- Szeretlek! - válaszoltam ahelyett, hogy én is boldog új évet kívántam volna, Louis pedig kitágult pupillákkal, félig elnyílt ajkakkal nézett rám. Még a mosoly is leolvadt az arcáról meglepetésében. Csak szépen lassan kunkorodott vissza, miután felfogta, hogy tényleg jól hallotta, és azt is, hogy komolyan mondtam, nem nevettem el magam, mert csak poén volt.

- Én is - tátogta vissza, aztán a nyakamba ugrott, és sokkal őrültebben kezdett csókolni, mint valaha. - Most már minden komolysággal hívhatlak szerelmemnek.

- Még soha senki nem mondta ezt nekem teljes komolysággal - vallottam be, Louis pedig beharapott szájjal nézett a szemembe, aztán csak újabb szó nélkül megölelt, és tovább táncoltunk.

Már hajnali kettő volt, amikor egymást támogatva kibotorkáltunk a klub elé, és fogtunk egy taxit. A város még ezen az éjszakai órán is teljesen tele volt, alig tudtunk haladni az utakon, de még így sem tartott vészesen sokáig, amíg hazaértünk. Ott viszont az én alkoholmámorban fürdő énemnek túlságosan is felgyorsultak az események. Louis olyan sebességgel és odaadással támadta az érzékeimet, hogy alig bírtam talpon maradni, bár szerencsére gyorsan elértünk a szobájáig.

- Add azt ide! - nyúlt Louis a pólóm után, és olyan sok szenvedéllyel csókolt mielőtt lehúzta rólam, hogy még ma is beleremegek, ha eszembe jut. - Meg ezt is!

- Te is vetkőzz le! - próbáltam nyúlni a felsője szegélye után, de túl gyorsan mozgott. Mindent ledobált magáról, és már teljesen meztelen volt, amikor felmászott a matracra. Elkezdte körbecsókolni a testem, miközben lassan húzta lefelé a bokszerem.

- Olyan tökéletes farkad van, drágám - csókolt meg a combhajlatomban, aztán a nyelve már valahol a herém és a merevedésem találkozásánál járt. Lángolt az egész testem az érintései és csókjai alatt. Hiszek abban, hogy belém égette mindazt, amit ma is érzek. Hogy olyan nyomokat égetett belém, amitől soha nem fogok tudni szabadulni. Amik örökre itt maradnak velem, bármi is lesz a történetünk vége. - Az ízed pedig utánozhatatlan.

- Lou... - remegtem már a kezei alatt, amikkel a matracra szorított, így csak azt élvezhettem, amilyen lassan ő próbált kényeztetni. - Szeretném... én is... Én is kipróbálhatom?

- Krisztusom, jó hogy! - nyögött fel Louis, és egyből megragadta a lábaimat, hogy lejjebb húzzon az ágyon. A matrac közepén feküdtem, és ő volt, aki minden tagunkat elrendezte. Nyilván pornóban - hetero pornóban, mert másmilyet még sose néztem - már láttam ilyet, tudtam, mire készül, és mit fogunk csinálni, mégis izgatottan remegett a gyomrom a várakozástól.

Nehéz volt. Nem azért, mert nem volt jó, inkább amiért kezdő voltam az egészben. Messze nem tudtam olyan mélyre engedni Louis-t a számban, amennyire ő engem, és mivel közben ő rajtam dolgozott, néha csak megálltam, a fenekét és a combját simogattam, és csak élveztem, amit ő csinál. Akkor kaptam észbe, amikor a keze a saját erekciójára siklott, és magát simogatta. Olyankor mindig azonnal újra dolgozni kezdtem én is. Időre volt szükségem, de belejöttem, Louis viszont ezek után még emelt a téten.

- Kipróbálhatok valamit? - kérdezte, amikor kiengedett a szájából, és a hasunk között nézett fel rám. - Kérlek! Annyira szeretném!

- Persze... - suttogtam, de kicsit azért aggódtam, mi lesz az. Aztán... Olyat csinált, amire nem számítottam. Nem is tudom, hogy mire számítottam, de arra biztosan nem, hogy a nyelvét fogom megérezni a hátsómon. A bejáratom körül. És ami igazán sokkolt, hogy az érzés egyszerűen elképesztő volt. Ahogy a nyelvével masszírozta azokat az izmokat, aztán az ujjaival is simogatta, majd megint a nyelvével. Ma már tudom, mit csinált, és nem tudom, hogy lehetett az a tizennyolc éves srác ennyire elképesztő és türelmes. Olyan apró pici lépésekben haladt és szoktatta velem a különböző élvezeteket... Hónapokon át, szépen lassan készített fel arra, amit egészen biztos, hogy már az első pillanatban is őrülten akart. Én akartam volna. Én nem lettem volna képes erre az emberfeletti türelemre.

Percek választottak el az orgazmustól, pusztán annyitól, hogy Louis nyelve simogatott egy olyan ponton, ahol előtte még soha senkié.

- Lou! Kérlek, vegyél a szádba, kérlek, kérlek, kérlek... - mantráztam neki, ő pedig egyből tette, amit kértem. Az ajkai közé vett, de az ujjai tovább simogattak és masszíroztak a bejáratom körül. Egyetlen pillanat volt, amikor egy kicsit erősebb nyomást gyakorolt az izmokra, és talán csak egyetlen ujjpercét, szinte semmiség volt, de magamban éreztem. Koncentrálni viszont nem tudtam rá, mert azonnal a szájába élveztem. Az utolsó dolog, ami még eljutott a tudatomig, az Louis nyögése volt, ahogy megérezte, mi történik. Nem ez volt az első, hogy minden cseppem lenyelte, de még akkor is lenyűgözött vele. Szerettem volna viszonozni. Ez az érzés öltött testet a gondolataimban, miközben próbáltam újra magamhoz térni.

- Most én - mondtam rekedten, Louis pedig egyből megmozdult, hogy megforduljon, és az arcunk egymással szemben legyen. Hirtelen ért, amikor megcsókolt, és mélyen belenyalt a számba.

- Milyen íze van? - kérdezte szenvedélytől rekedt hangon, pislogás nélkül nézve a szemembe. - Tetszik, amit érzel?

- Nem tudom - válaszoltam egy kicsit elveszve, mert tényleg hirtelen ért. Nem volt rossz, ennyit tudtam, de szokatlan volt, pláne a tudat, hogy a sajátomat éreztem a szájában. - Ki akarom próbálni. Talán...

- Igen? - kérdezett vissza annyi gyengédséggel és szeretettel, hogy szinte ledöntött vele a lábamról, össze kellett szednem magam, hogy válaszolni tudjak.

- Ha nem a számba, hanem a számra, vagy... valami? - kérdeztem, és nem tudtam, ez jó ötlet-e vagy sem.

- Oké, megpróbálom - mondta egyből, és már mozdult is, hogy átvesse a lábait a mellkasom felett. Úgy helyezkedett, hogy a combjai az arcomhoz értek, és próbálta elérni az ágytámlát, hogy belekapaszkodhasson.

Ebben a pózban borzasztó intenzív volt az egész, mert tulajdonképpen innentől ő diktálta az ütemet, és azt is ő mondta meg, mennyit vegyek a számba. Néha könnybe lábadt a szemem, amikor egy-egy lökése kicsit mélyre sikerült, de utána mindig bocsánatkérőn simogatta meg az arcom, vagy a hajam, és zihálva becézgetett. Biztosított róla, mennyire jól csinálom, még ha nem is hittem neki.

- Gyere! - lihegett, ahogy kihúzódott a számból, és még mozgatta magán kicsit a kezét, mielőtt óvatosan próbált az ajkaimra, esetleg az arcomra élvezni. Forró volt, és érzetre szinte beborította az arcom. - Kóstold meg, szerelmem!

Tudom, hogy hangosan felnyögtem, amikor megnyaltam az ajkam, és töményen a nyelvemen éreztem Louis ízét. Furcsa volt, új, nem hétköznapi, meg kellett szoknom, de tényleg szerelmes voltam abba a csodálatos fiúba, és ez az egészet megszépítette. Louis láthatta rajtam, hogy egyáltalán nem zárkózom el a dolog elől, sőt, kifejezetten nyitottan álltam hozzá, mert onnantól ő volt az, aki az ujjaival szépen mindenhonnan az arcomról és az ajkaimról a számba dolgozta az összes ondót, amit kaptam tőle.

- Meg kell mosakodnunk - kuncogott egy csók közben, amit azután adott, hogy minden cseppet alaposan eltüntetett az arcomról.

- Határozottan - nevettem fel, de még közel húztam magamhoz egy pillanatra. Csak annyira, hogy mélyen a szemébe nézzek, és szavak nélkül is szerelmet valljak neki. Ennek ellenére tudta, mi történik. Pontosan tudta, miért nézek rá így, és hogy mennyire nagyon komolyan gondolom.

*

Azon a napon semmi másra nem tudtam gondolni, csak és kizárólag a vizsgákra. Az egyenruhámat viseltem, mint mindenki más a suliban, de ezúttal normálisan megkötött nyakkendővel, és a Louis-tól kapott Prada sál volt a hajamba kötve. Nem gondoltam, hogy lehetek idegesebb annál, mint amikor megérkeztem az iskolába, de aztán Louis próbált megnyugtatni. Megölelt, és az arcomat is megpuszilta. Ez alkalommal talán kicsit közelebb a számhoz, mint amit két haver megengedett volna magának, és ettől csak még idegesebb lettem.

Frusztráltan elléptem tőle, ő pedig zavarodott, értetlen arckifejezéssel nézett rám. Nagyon kellemetlen fél perc volt, amíg egymás szemébe meredtünk, de aztán csak megrázta a fejét, és megsimította az arcom.

- Menni fog, drágám - mondta, és a többiek is elkezdték összeszedni magukat. Idő volt, mennünk kellett a termek felé. - Csak hidd el, hogy jó vagy, és minden rendben lesz, oké?

- Igyekszem, aha - válaszoltam a számat rágva.

- Mindent átvettünk, és tudom, hogy a fejedben van.

- Tényleg lazíts egy kicsit, Hazza - szólalt meg Niall is, amikor már vészesen közel voltunk a teremhez. - Ha elcseszed az azért lesz, mert nem tudod elengedni magad.

- Nem segítesz - morogtam, aztán még utoljára Louis-ra néztem, ahogy elfoglaltuk a helyünket, a tanár pedig sorban mindenkinek kiosztotta a dolgozatokat.

Az egész napunk erről szólt. Reggeltől kezdve vizsgák voltak, minden egyes tantárgyból, amiből csak képes lehet egy diák írásban vizsgázni. Irodalommal kezdtünk, ami meglepően jól ment, és Louis olyan büszke volt rám, hogy elrángatott a mosdókhoz, aztán az egyik fülkébe zárkózva csókolózott velem. Ez mondjuk jól jött, mert legalább elegendő erőt adott az ezt követő történelem vizsgához, ahol viszont masszívan be voltam szarva, és tudom, hogy nem sikerült tökéletesen. Voltak olyan dolgok, amikre nem tudtam a választ, ezért csak tippelgettem, és bíztam abban, hogy jól rémlettek a dolgok.

Próbáltam feleleveníteni, mit mondott Louis. Louis hangját, ahogy magyarázott, és tanult velem, és az egy kicsit megnyugtatott. Könnyebben tudtam koncentrálni a válaszokra. Végül úgy csuktam be a történelem feladatsor füzetét, hogy valamelyest tudtam bízni a jó eredményekben később. Elhittem, hogy meglesz, mert meg kellett lennie, és mert az nem lehet, hogy ennyit tanultunk és szenvedtünk Louis-val a semmiért. Az nem volt elképzelhető.

A biológia, szociológia, fizika és kémia vizsgák már sokkal könnyebben mentek, mégis a legfelüdítőbb a matek volt, mert az volt az egyetlen olyan, ahol teljesen magabiztos voltam az összes feladatnál. Tudtam jól, hogy a vizsgám száz százalékot fog elérni, mert matekban egyszerűen nem volt olyan, ami kifoghatott volna rajtam. Már ott is ász voltam a számokkal, ez csak fejlődött az évek alatt.

- Na, hogy ment? - néztek egymásra a srácok a matek után, de rám persze senki nem volt kíváncsi. Tudták ők is, hogy ez volt az egyetlen olyan vizsga, ahol értem aztán nem kellett aggódni.

- Volt egy-kettő homályosabb rész, de egyébként könnyű volt - vont vállat Liam, aztán a szekrények felé indultunk. Nekünk mára ennyi volt a nap. Természetesen a vizsgákat követően nem kellett további órákon részt vennünk.

Már a szekrényből rángattam ki a kabátomat, amikor megrezzent a telefonom a zsebemben, Louis pedig huncut mosollyal nézett rám a saját szekrénye mellől.

Naná! Mire gondoltál?

Rendben

Csak ennyi jutott eszedbe?

Baszki......

Oké, akkor menjünk sétálni

Hagyj békén!

Louis volt a legérzékibb, legmocskosabb, leggyönyörűbb fiú, akit valaha ismertem. És a leginkább emoji függő is mind közül. Ha belegondolok, mennyi mindennel bántottam őt, hogy valójában mit műveltem vele, egyáltalán nem lep meg, hogy oda jutottunk, ahova. Mégis... Ha visszamehetnék, ma már tudom, hogy vele csupán őszintének kellett volna lennem. Ezekben a percekben a világ legboldogabb embere is lehetnék Louis oldalán, ha így teszek. Sajnálatos, hogy nem létezik az időutazás, és nem volt egy idősebb énem, aki visszajöjjön, és alaposan pofán vágjon még gimi első osztályában, aztán elmondja, hogy ne legyek egy fasz. Sokat adnék érte, ha ma visszamehetnék pofán vágni a fiatalabb énem.