Mocskos elit - 20.
Sziasztok!
Annyira vártam ezt a részt! Mert tudtam, hogy szeretni fogjátok, de aztán rájöttem, hogy ez a vége, és tudtam, hogy engem viszont nem fogtok szeretni. XD Na de hamar itt a jövőhét. Azért hagyjatok nyomot, mondjátok el, hogy tetszett, hogy tetszik eddig.
Puszi&Pacsi
20. fejezet
Csak egy négy órás műszakra kellett bemennem aznap, ami nagyon gyorsan pörgött úgy, hogy az idő legnagyobb részében headsettel a fülemben, Louis-val telefonáltam. Éjfél előtt fél órával viszont muszáj volt elköszönnöm tőle, mert féltem, hogy gyanússá válik a pénztárgép hangja, és egyébként is le kellett számolnom az aznapi bevételt, aztán széfbe zárnom a pénzt.
Amikor kiértem a bolt elé, és felültem a motoromra, legszívesebben Louis lakása felé vettem volna az irányt, de nem tehettem. Már hajnali fél egy volt, és biztos voltam benne, hogy alszik. A fülem hallatára vette be magát a fürdőszobájába, és amikor jött egy vásárló, én pedig gyorsan lenémítottam őt, azt hazudva, hogy anyám akar tőlem valamit, addig ő le is fürdött. Már az ágyban volt, amikor elköszöntünk egymástól.
Otthon próbáltam nagyon óvatosan közlekedni, mert Aria már lefeküdt, de még sokáig nem tudtam elaludni. Csak gondolkodtam, hogy mi minden történt az elmúlt néhány napban. Hogy mennyi őrült változáson ment át az életem, és persze Louis-ra gondoltam. Arra, hogy nagyon szeretnék mellette lenni, amikor csak esélyem van rá. Szóval már el is terveztem, hogy másnap reggel felébredek, megreggelizek a családommal, és az első dolgom lesz összeszedni a cuccaimat, aztán indulni Manhattanbe.
- Kitöltötted már a Harvardos papírokat? - kérdezte anya egyből, ahogy mind leültünk az asztalhoz. Szerettem volna hamar végezni, nagyon hamar, ezért csak egy tál müzlit tettem magam elé.
- Még van idő, csak januárban kell visszaküldeni - válaszoltam egyből úgy, hogy ki is tudjak bújni ezalól a beszélgetés alól. - És amúgy sem döntöttem még.
- Ideje lenne - jegyezte meg anya. Éreztem, hogy aznap bal lábbal kelhetett, mert minden mondata mögött kedvetlenség bújt meg. Én viszont akkor reggel jól voltam, mert tudtam, hogy ha végzek a formális családi reggelivel, mehetek Louis-hoz.
- És azt se felejtsd el, ha nem megyek át a féléves vizsgákon, baszhatok mindent - mutattam rá a lényegre, anya pedig rám nézett, néhány pillanatig tartottuk a komoly szemkontaktust, aztán nem szólt semmit, csak folytatta a reggelijét.
Már a kabátom vettem fel, és indulni készültem, amikor anya mellém lépett az előszobában, és a falnak dőlt.
- Hova mész utazótáskával? - kérdezte, de pontosan tudtam, hogy nem ez érdekli. Nem ezért volt ott, és nézte végig a készülődésem.
- Louis-val tanulunk ma, aztán kicsit szórakozunk együtt - magyaráztam neki. - Nála alszom, holnap onnan megyek suliba. Szóval viszek mindent, ami kelleni fog.
- Értem.
- Mit szeretnél? - kérdeztem meg mélyen a szemébe nézve, mert még mindig ott állt mellettem, és bár nem mondott semmit, tudtam, hogy vár valamire. Hogy visszatart valamit. Csak remélni mertem, hogy nem megint a motorom lesz a téma.
- Tudom, hogy dolgozol, és... tudnál segíteni egy kicsit? - kérdezte szemérmetlenül. A "ki tudnál segíteni?" és "van egy kis félretett pénzed?" nálunk már hétköznapivá vált. - A villanyszámlával csúsztunk meg.
- Mennyi kell?
- Mennyit tudsz adni?
- Ah, baszki... - morogtam, és elővettem a pénztárcám, hogy megnézzem, mennyi készpénzem van. - Tudok adni százötven dollárt. Annyim van most.
- Az nagyszerű lenne - mondta anya egyből, és már nyújtotta is a kezét a pénzért. Volt még valamennyi a számlámon is, de arról nem feltétlen kellett tudniuk. - Kétszáznyolc dollár lett a számlánk a hónapban. Kicsit jobban kell spórolnunk az árammal.
- Oké - motyogtam, mert nem tudtam, mi mást mondhatnék erre. Ez is olyan dolog volt, amit minden hónapban meghallgattunk. Hol a vízzel, hol az árammal vagy a gázzal. Mikor melyikre nem jutott éppen elég pénz. - Mennem kell. Holnap jövök.
- Mulass jól! - kiáltotta még utánam, de csak a szemem forgattam rá. Nem is tudom, mi mást mondhattam volna. Szóval felültem a motoromra, és inkább villámsebességgel az Upper East Side felé vettem az irányt.
- Amúgy zseniális vagy a számokkal - jegyezte meg Louis, amikor már egy ideje a lakásukban voltam. Csókolóztunk, tanultunk történelmet, csókolóztunk, tanultunk angolt, aztán csókolóztunk, és végül matekházit kezdtünk írni. - Én a helyedben biztos valami ilyesmivel foglalkoznék a jövőben. Feltéve, ha szereted is.
- Ez az egyetlen dolog, amihez igazán értek, szóval igen, élvezem - feleltem. Ugyanúgy ültünk a nappali szőnyegen a kanapénak dőlve, mint minden alkalommal, amikor tanultunk. - Bár nem tudom, mit csinálhatnék vele, amitől lehetőleg milliók is születhetnek a számlámon. Mármint... Anyámék millióin túl. Nem abból akarok élni.
- És ez nagyon tetszik - mondta Louis halkan, aztán letette a füzetét, és egy lassú mozdulattal az ölembe mászott. Olyan félelmetes érzés volt vágyni rá, de végre hozzáérhettem, megcsókolhattam, ami valamennyire csillapította azt a fajta éhségem. Imádtam, ahogy átkarolta a nyakam, és egyből a számra hajolva halmozott el édes csókokkal. - Dolgozhatnál a tőzsdén. Ha igazán jó vagy, nagyon hamar megtérül. És tudom, hogy te igazán jó lennél. - A szavai simogattak, és tényleg elgondolkodtattak. Bátran állíthatom, hogy minden itt kezdődött. Önző módon akár azt is mondhatnám, hogy minden az ő hibája, amiért elültette a bogarat a fülemben, és ezzel meglökött, elindított lefelé azon a lejtőn, aminek most értem az aljára. Mégis igazságtalan lenne mindenért Louis-t hibáztatni. Tudom, hogy az.
- Olyan finom vagy, én pedig olyan féltékeny utólag is az összes csajra... - motyogta az ajkaim közé, és felnyögtem a szavaitól, de ő egy percre se állt le. Úgy kezdett csókolni, a nyelve olyan szenvedélyesen állította kihívások elé az enyémet, mintha ezzel világokat dönthetnénk meg. Soha életemben azelőtt nem izgultam még fel annyira, mint ott, ahogy Louis időről-időre az ölemben mozgott és a merevedésünk egymáshoz dörzsölődött. Muszáj volt elszakadnom az ajkaitól. Nyögve döntöttem hátra a fejem a kanapéra, Louis viszont nem kegyelmezett. Azonnal a nyakamat csókolta tovább, én pedig már annyira fel voltam izgulva, hogy fájt. Tudtam, ha tovább csinálja, amit csinál, a nadrágomba fogok élvezni. Persze, akkor még nem tudtam, hogy pontosan ez is volt a célja. Már én se tudtam mozdulatlan maradni. Ugyanúgy mozogtam, próbáltam Louis-hoz simulni, mint ő hozzám. - Ez az... Pont így! - kapta el a derekamat is, nekem pedig végem volt, pedig még a farmerem is rajtam volt. Szerintem még csajokkal se, soha nem élveztem el így, teljesen felöltözve. Ez valami nagyon új katarzisnak ígérkezett.
- Lou... Lou... - markoltam a fenekébe, de főleg, mert nem tudtam, mit csináljak. Olyan kibaszott közel voltam. Néhány mozdulatra a mámortól.
- Mozogj nekem, szerelmem - utasított Louis lihegve, én pedig azonnal engedelmeskedtem neki. Egyből ugyanúgy imitálni kezdtem az intenzív aktust, ahogy ő csinálta, és akkor lökött a sötét, izzadt, nyögésektől hangos szakadékba, amikor finoman megharapta a nyakam.
Képtelen voltam bármire is, csak ültem a földön, Louis-val az ölemben, és a plafont nézve, mosolyogva hallgattam az ő szaggatott, magas nyögéseit. Szorosan öleltem magamhoz, ezért éreztem, ahogy néha megremegnek az izmai, végül ő is csak nagy sóhajokkal rám borult, és a hajamból lélegzett.
- Soha nem csináltam még ilyet - nevettem halkan, miután kicsit mindketten visszanyertük az eszméletünket. - De... Ha már ez ilyen volt... Milyen ha...?
- Nem feltétlen állítanám élvezeti sorrendbe a szex különböző formáit - válaszolta nagyon rekedt hangon, amilyennek még soha nem hallottam őt. Már akkor tudtam, hogy ez Louis-nak külön a szex utáni fáradt hangja lesz, és azonnal bele is szerettem. - Mindegyiket szeretem, mert a maga módján mindegyik varázslatos tud lenni.
Csak néztem őt, ahogy ezt mondta, aztán feltápászkodott rólam, és az ölébe nézve elnevette magát. Talán ez lehetett az a pillanat, amikor végzetesen beleszerettem. Tényleg nehéz megmondani, mert rengeteg olyan van, amit fel tudok idézni. Ami lehetett az a pillanat.
- Gyere, adok neked is egy tiszta melegítőt, aztán főzzünk vacsit - nyújtotta felém a kezét, én pedig azonnal elfogadtam, és a szobájába indultunk.
Csak annyi időm volt teljesen egyedül lenni, és gondolkodni egy kicsit, amíg elővettem a vacsora hozzávalóit, Louis pedig a ruháinkat dobta be a mosógépbe. Már ott a konyhában állva tudtam, hogy aznap éjjel képtelenség lesz Louis-hoz bújva aludni és nem hozzáérni. Azután, ami a nappaliban történt, csak úgy éreztem, még többet akarok. Többet és többet. Egyben bennem volt a meglepettségem okozta sokk is, hogy mennyire élveztem azokat a perceket Louis-val az ölemben.
- Minden rendben? - súgta a nyakamba, ahogy hátulról átölelt, és kaptam egy nyugtató puszit is az állam vonalára. - Mit tehetek érted, drága?
- Csókolj meg - jelentettem ki lehunyt szemmel, Louis pedig máris maga felé fordított, és édesen, szerelmesen csókolt, lángyan a pultnak szorítva. - Hihetetlen ez az egész. Még mindig nem fogtam fel. Nem is értem, mi történik.
- Akkor bízd rám magad - mosolyodott el, és egy szökkenéssel máris a konyhapult tetején volt, aztán szokásához híven, törökülésben letelepedett a mosogató mellett. Mindig ezt csinálta, amíg főztem neki. - Majd én irányítalak.
- Annak idején, amikor még neked is új volt minden, nem féltél? - kérdeztem tőle, ahogy kezet mostam, és nekiálltam összerakni a chilit. - Az érzéseidtől, vágyaidtól... Mindentől.
- De, először kicsit aggódtam - vallotta be. A hangja komoly volt, mert tudta, hogy arra volt szükségem. Egy erős Louis-ra, akire tényleg támaszkodhatok, bármi is zajlik épp a fejemben. - De ehhez hozzátartozik, hogy apa mesélt nekem egy nem túl vidám történetet az egyik ismerőséről. Túl fiatal voltam még, hogy az ne ijesszen meg. De aztán szerencsére volt annyi eszem, hogy félretegyem az egészet, és azt mondjam, nem érdekel. Vagyok, aki vagyok, és akinek nem tetszik, ne foglalkozzon velem.
- Mi volt a történet?
- Biztos hallani akarod? - húzta el a száját Louis, és ebből már tudtam, hogy tutira tudnom kell, ezért csak bólintottam. - Apa egyik barátja volt a pasi, és nem született gazdagnak, nagyon jó üzletember volt, de nem állt mögötte egy család, nem volt halhatatlan neve, és veleszületett tekintélye.
- Mint... nekünk.
- Mint nekünk - értett egyet Louis, de láttam rajta, hogy egyáltalán nem tetszett neki, amiért ezt még ki is emeltem. Ráadásul nem is tudta, hogy ez nem mi, csak ő egyedül. - Szóval... Meleg volt, de soha nem viselte büszkén. Bujkált, még volt valami szánalmas álesküvője is. Persze a nő nem tudott arról, hogy meleg, szóval bízott a fényes jövőben. Aztán a pasi végül... hmm - gondolkodott el, mintha a pontos mesére próbálna visszaemlékezni. - Nem is rémlik, hogy ő maga állt elő a másságával, vagy valahogy lebukott. De úgy emlékszem, nem bírta tovább, és elmondta embereknek, akik azonnal ellene fordultak. Sajnálták a kihasznált feleséget, megvetették a pasit, aki vagy negyven évig hazudta magáról, hogy "normális" - hangsúlyozta ki az utolsó szót, és még az ujjaival is ráerősített, ahogy idézőjeleket rajzolt a levegőbe. - Mindenesetre az egész egy hatalmas Park Avenue-i botrány lett. A képmutató elit azonnal elfordult tőle és szánalmas senkinek tekintették. Akik addig dolgoztak vele, azok többet nem vették fel neki a telefont a botrány miatt.
- A botrány miatt, vagy mert meleg volt?
- Szándékosan mondtam botrányt - válaszolta Louis felhúzott szemöldökkel. - Meggyőződésem, hogy nem a homoszexualitása volt a baj. Inkább, ahogy az egész kibukott, rosszkor, rossz helyen, rossz módon. Szerencsétlenség a köbön. És inkább abban hiszek, hogy senki nem szeret kockáztatni. Ebben a világban, amiben mi is élünk, minden kockázatos, és nagyon ügyesen kell lépkedni a sakktáblán. De ezt neked nem kell magyaráznom.
- Nem - motyogtam, de nyeltem egy nagyot a történeten gondolkodva. Úgy éreztem, én vagyok az a férfi, akiről mesélt. Hogy mint mindig mindenhol, a történelem megismétli önmagát, nekem pedig kibaszott óvatosnak kell lennem. Louis szavaitól egy teljesen új félelem költözött belém. Ráadásul a keményen szorongató fajtából. Neki még csak fogalma sem volt, hova fog vezetni az, hogy mindezt elmesélte nekem.
- Persze neki végzetes volt az is, hogy egyedül volt a világban, és bármilyen háttér nélkül kapaszkodott fel oda, ahol akkor volt - folytatta Louis, ezzel csak még jobban rontva a helyzeten. - Nem volt védőhálója, amikor zuhanni kezdett. És valószínűleg ez volt az, ami miatt én mégis úgy döntöttem, hogy nem érdekel ez az egész.
- Mármint?
- Tulajdonképpen azt is leszarom, ha nem fogok milliárdokat keresni, és "csak" egy apró házam, vagy lakásom lesz valahol, egy kis vállalkozással az egyetem után - vont vállat, és nem tudtam elhinni, hogy ezt komolyan mondja. Egy kicsit még a mai napig nehéz elhinnem. Louis mindig is annyira más volt. Annyira elit és mégsem evilági. - De közben azt is tudtam, hogy nekem könnyebb helyzetem van, mint annak a pasasnak volt. Apa pont az ellenkezőjét érte el a kis rémmeséjével.
- Tényleg nem érdekel?
- Tényleg nem - mosolyodott el hitetlenkedve, mintha én beszéltem volna furcsaságokat. - Élvezni akarom az életemet, nem pedig szorongva, elbaszottan leélni, miközben egy cseppet sem vagyok boldog, de legalább vannak millióim. Én a boldogságot választom.
- Nagyon más vagy, mint az átlag.
- Nem, pont olyan vagyok, mint az átlag.
- Végülis, ahogy vesszük - mosolyodtam el, de nem tudom, mennyire sikerült őszintére.
Az este hátralévő részében alig tudtam Louis-ra koncentrálni. Áldottam az eget, hogy eszébe jutott vacsi közben megnézni egy filmet, aztán elvonultam a fürdőszobába és csak engedhettem magamra a forró vizet. Valamennyire sikerült ellazítania. A gondolataim elkezdtek kicsit békésebb vizekre evezni, és rémülten rezzentem össze, amikor Louis leheletfinoman végigsimított a hátamon. Elpirultam, amiért teljesen meztelen voltam, hihetetlenül zavarba hozott, mert nem készültem fel rá, de Louis-t nem érdekelte. Tusfürdőt folyatott a kezébe, és forró, gondoskodó mozdulatokkal mosdatott meg. A hátam, a karom, és szinte fuldokoltam a vágytól, amikor a vállam felett láttam, hogy mögém térdelt, és a combom, aztán vádlim kezdte végigsimogatni. Valószínűleg ott sóhajtottam a leghangosabban, amikor adott egy puha csókot a hátsómra, aztán felkelt, és ő is megmosakodott. Az erekcióm sziklaszilárd volt, de nem tudtam, mit csináljak. Aztán ahogy felé fordultam, ő pedig beharapta az ajkát a látványtól, már tudtam, hogy mit akarok.
2 Comments
Sziaa😊
VálaszTörlésÚgy szereteeeem. Nem érdekel, ha unod már, akkor is mindig el fogom mondani, hogy mennyire odáig vagyok az írásodért! Egyszerűen fantasztikus vagy! Legjobb❤️
Őszintén megvalva én még nem voltam ilyen helyzetben. Amikor a családom szegény volt, akkor én még kicsi voltam. Nem tudok úgy hozzászólni, hogy átérzem a helyzetüket. Viszont bele tudok gondolni, hogy mennyire borzasztó lehet napról napra élni. Főleg ha még gyerekeid is vannak és nem tudsz megadni nekik mindent. Az meg hogy még kérni is kell tőlük. Én nem hiszem hogy tudnék. Nem lenne szívem hozzá , mert mégiscsak az ő saját megkeresett pénze. De aztán meg nem tudom. Nehéz ez. 😞
Jaaj úgy szeretem őket együtt. Annyira jók💚💙 Bár mindig ott van az benne hiába olvadok meg minden, hogy Harry folyton hazudik. És azt hogy Louisval teszi ezt, az még fájóbb, mert tudjuk jól, hogy őt ez nem zavarná. Elfogadná Harry úgy ahogy van. És ez aj... Kicsinál... Fejbecsapnám Harry hogy ébresztőőő!! Itt a világ legjobb, legédesebb, legnagyobb szívű, csodálatos fiú, aki mindenben a legjobbat érdemli, te meg hazudsz neki! 😒 Nem leszünk jóban Harry... De közben meg sajnálom is őt és valamilyen szinten meg is értem.
". - Ez az... Pont így! - kapta el a derekamat is, nekem pedig végem volt, pedig még a farmerem is rajtam volt. Szerintem még csajokkal se, soha nem élveztem el így, teljesen felöltözve. Ez valami nagyon új katarzisnak ígérkezett.
- Lou... Lou... - markoltam a fenekébe, de főleg, mert nem tudtam, mit csináljak. Olyan kibaszott közel voltam. Néhány mozdulatra a mámortól.
- Mozogj nekem, szerelmem - utasított Louis lihegve, én pedig azonnal engedelmeskedtem neki. Egyből ugyanúgy imitálni kezdtem az intenzív aktust, ahogy ő csinálta, és akkor lökött a sötét, izzadt, nyögésektől hangos szakadékba, amikor finoman megharapta a nyakam." Ez... Ez... Ezt muszáj volt kimásolnom, mert ahhh b*szki. Ezerszer szexibb mintha szexeltek volna. Kivagyok. Láttam és nem lenni jól. 🤤😭🥵
"Már akkor tudtam, hogy ez Louis-nak külön a szex utáni fáradt hangja lesz, és azonnal bele is szerettem." Tudom hogy sokat kérek, de én ezt szeretném hallani. 🥺
"Úgy éreztem, én vagyok az a férfi, akiről mesélt. Hogy mint mindig mindenhol, a történelem megismétli önmagát, nekem pedig kibaszott óvatosnak kell lennem." Itt már ázért leeshetett volna neki, hogy mi lesz ennek a vége... Hogy ha valaki hazudik az mivel jár.... Persze tudom megint a valaki akarok lenni, ezért muszáj így meg úgy csinálnom a dolgokat.
"- Élvezni akarom az életemet, nem pedig szorongva, elbaszottan leélni, miközben egy cseppet sem vagyok boldog, de legalább vannak millióim. Én a boldogságot választom." Teljesen egyetértek Louis minden szavával mint mindig❤️ mert hiába van meg mindened akkor sem biztos hogy boldog leszel és az egyetlen dolog ami szebbé tesz mindent az, ha boldog vagy.
Szeretem Louis, hogy ilyen emberi tudott maradni ebben az elcseszett világban. ❤️
Jaaj és a végeee! Vááááá! Jövő szombatot kérnék most azonnal!!! 😍😂
Imádtam! Fantasztikus volt! Várom a folytatást!
Imádat van ezerrel. Köszönöm, hogy vagy és mindig feldobod a napomat! ❤️
Puszi😘❤️
Szia! Szent zacskóban izgatottan pattogó-kukorica szemek! Ismételten micsoda fejezet és micsoda befejezés!
VálaszTörlésKedves Hölgyeim és Uraim!
A jobb sarokba az agy a balsarokban a hormonok középen a szív...küzdelemre fel! Ne feledjék itt még a pokol is könnyezhet és a mennyország is fellobbanhat!
Harry...gyakran csak sóhajtozok és rázom a fejem..., mert egyaránt értelek meg Téged és a szüleidet is. Értem, hogy hatalmas a súly rajtad, aminek modjuk egy része abból fakad, hogy hazugság gomolyag van körülötted, de jó, ez már így alakult és rettentően nehéz ebből szabadulni..sérülés nélkül meg lehetetlen. Másrészt meg olyan mintha minden részen béklyóba lennél kötve és nem tudod, hogy hogy segíts ês szabadulj egyszerre.
És hidd el a szüleid is úgy érzik, hogy egy végtelen körhintán ülnek és nincs megállás, kiszállás, irányváltás. Véleményem szerint -aztán lehet tévedek- már annyira megacélozták magukat és fásultak egyszerre bele mindenbe -mert így "könnyebb",hogy nehéz kimutatniuk sőt megse engedhetik maguknak, hogy kimutassák mennyire nehéz tőled bármennyit is kérni..mert az esetleges összeomlással járna. Ettől függetlenül nem mindennel értek egyet, de hát kivülről könnyű magyarázni.
Lou. Imádlak, a gondolkodás meneteddel, az érzéseid kifejezésével és az emberek felé tanusított bánásmódoddal együtt. A történet amit elmeséltél...egy ketyegő bombává vált. És -lassad, de biztosan- visszaszámol arra várva, hogy 0-nál kegyetlenül az arcotokba robbanjon..
Álmatlan éjszakából ébredtem
Reggelit is gyorsan ettem,
Kérdés iranyult felém
Hárítottam-de villámként csapott belém
Kifelé indultam,
Anyukám jött mellém
Pénzt kért
-lemondás és keserű dűh áramlott felőllem-
Adtam. Majd motorra pattanva Lou felê vettem az irányt.
Hogy vele betöltsem a szívemben érzett, érzelmi hiányt.
Csók csókot követett,
Persze nem hanyagoltuk a könyveket .
Elmondta, hogy igen is okos vagyok
És szerinte a pl.a tőzsdén sziporkázhatok.
Megint bebizonyította
Nem a tipikus miliárdos palánta
A világot máskêpp még is tisztán látta.
Főztünk és beszélgettünk
Rendesen belemelegedtünk.
Mesélt egy történetet
Ami olyanná vált mint fejünk felett lebegő baljós kísértet.
Aztán forróbá vált a helyzet
És én tudtam itt egyszerre a szív és vágy vezet.
A józan észnek nem sok szava lehet .
Nagyon szépen köszönöm hogy ezt a részt is olvashattam egy élmêny volt, mint mindíg! Kíváncsian várom a következő részt!
Remélem jól érezted magad a koncerten!