Sziasztok!

Naaaaa??? Nem volt ez olyan szörnyűűűű! Aki olvasta tőlem a Live Pornt, az is ezt mondhatja, ott csak a 20. vagy 21. résznél volt az első csók. :D Na most aztán mindenképp hagyjatok ám nyomot, hogy mit gondoltok.

Puszi&Pacsi

Péntek este lévén hatalmas forgalom volt Manhattanban, és mivel nem is siettem, sokkal tovább tartott a Phoenixhez érnem, mint gondoltam. Ez mondjuk egyáltalán nem volt baj, mert legalább már tartott az igazán nagy buli, mire kivártam a soromat a bejáratnál. Odabent addigra hangosan dübörgött a zene, és mindenki nedvesen simult egymáshoz a tánctéren. A kisebb-nagyobb buborékok és a hab már uralták a teret, ahogy a plafonra szerelt fúvókákból eresztették a népre. Kurva sokan voltak, de nem érdekelt. Ha már eljöttem idáig, nem futamodhattam meg. Elszántan jártam körbe a helyet, benéztem minden boxba, szemügyre vettem az asztaloknál és a bárpultnál ülőket, de Louis sehol nem volt. Már akkor hülye voltam, amikor azt feltételeztem, ül valahol. Louis bulizni akart aznap este, egyből a táncoló tömegben kellett volna keresnem. Ahogy kicsit mélyebbre ástam magam, eluralkodott rajtam a pánik. Egy magas, nálam jóval magasabb, izomagyú pasi hátulról elkapta a derekam, és úgy rántott magához, mintha a tulajdona lettem volna. A szívem a torkomban dobogott, és… Nem lenne értelme tagadni, egyértelműen összeszartam magam, hogy mi van, ha nem tudom lerázni. Sokkolt, amikor éreztem a farkát a csípőmnél. Nem volt rám izgulva, de akkor is éreztem, mert csajokhoz voltam szokva. Persze az egész helyzetemen az sem segített, hogy színjózan voltam. A bejáratnál beengedtek, mert elmúltam tizennyolc, de arra már ott figyelmeztettek, hogy alkoholt nem fogyaszthatok a klubban. Louis valószínűleg alapozott otthon, én viszont nem terveztem azt az estét. Sőt, még azokban a pillanatokban sem tudtam, mit művelek, vagy egyáltalán mit fogok mondani neki.

- Van pasim! Őt keresem! - üvöltöttem túl a zenét, az izomagyú viszont szerencsére azonnal elengedett. Máris tovatáncolt. Nem gondoltam, hogy ez a szöveg elsőre bejön majd.

Tovább úsztam a tömegben, és néha annyira elvesztem, hogy inkább fogtam magam, és visszamentem a bárhoz, hogy újult erővel vágjak neki a keresésnek. A harmadik ilyen akcióm után pillantottam meg őt, két sokkal idősebb pasi között hullámzott a közös ütemükre. Nem értek úgy egymáshoz, hogy azt mondhatnám, megcsalta Omart, de én még úgy is féltékeny lettem, hogy együtt se voltunk. Azonnal intenzív léptekkel elindultam felé, és úgy álltam meg mellettük, olyan kibaszott kínos feszengéssel, hogy mindhárman egyből felém néztek.

- Harry! - kiáltott fel Louis, ahogy meglátott, és ki is csusszant a két faszi közül. Őket nem különösebben hatotta meg, maximum egy-egy lemondóbb pillantást vetettek még felé, aztán tovább eveztek újabb fiatal fiúkák után kutatva. - Hogy kerülsz ide? - hajolt a fülemhez, hogy jobban halljam. - Azt hittem, Zaynnel vagy.

- Ez a buli mégiscsak jobbnak ígérkezett - vontam vállat, ő pedig elvigyorodott. Ravaszul és elbűvölően. Egyből megragadta a kezem, és kicsit arrébb húzott egy olyan részre, ahol valamivel több helyünk volt. Táncolni kezdett, én viszont csak álltam, és néztem. Olyan elbaszottan éreztem magam. Hatalmas gombóc volt a torkomban, és nem tudtam mást tenni, csak nézni őt. Piros vászoncipő volt rajta, és piros kendőt kötött a nyakába, ezúttal hangyányit lazábban, mint a suliban szokta, de mégse éreztem lányosnak, vagy nagymamásnak. Ezen kívül fehérben volt. Fehér farmer, ami úgy feszült rajta, mintha egy plusz bőrréteg lenne, és egy bő póló. Szexi volt. Istentelenül szexi, és csak meg akartam érinteni.

- Gyerünk, szerelmem! - hajolt megint közelebb, ezzel újra érezhettem az illatát, érezhettem a habtól nedves haját az arcomnak simulni. - Élvezd kicsit! Itt vagyok, senki sem fog kikezdeni veled.

- Pedig bárcsak…

- Mi? - hajolt el Louis, és hangosan felnevetett, de aztán lassan leolvadt a mosoly az arcáról, miközben végig engem nézett. Abban a pillanatban kezdtem táncolni. Egyértelműen szarul, mert nem voltam jó táncos, ma sem vagyok, de ezzel kicsit eltereltem Louis figyelmét, és ő is újra mozogni kezdett a zene lüktetésére. Egy ideig csak ennyit csináltunk, mozogtunk egymás mellett. Louis-n láttam, hogy mennyire el van veszve a zenében. Boldog volt, szabad, elengedte magát és csak… gyönyörű volt. Hangosan nevetett, amikor egy adag hab az arcára esett. Akkor mozdultam felé először. Gondolkodás nélkül nyújtottam a kezem, és letöröltem az arcát. Hatalmas mosollyal nézett rám, talán tökéletes pillanat lehetett volna egy első csókra, de elvonta a figyelmem, hogy lila csillámportól fénylett a bőre, nekem meg a tenyerem a hab után. Én elborzadva nevettem ezen, ő meg rajtam. Viszont addigra már túl sok volt bennem a feszültség, túl régóta vártam, túlságosan vágytam rá. Hozzá kellett érnem, és ehhez a leglazább megoldás az volt, hogy a mellkasára simítottam a csillámporos kezem, és egészen a hasáig végighúztam.

- Harryyyy! - ellenkezett, de a szapora légvételeim a hasa érintése után, és az egész fülledt pillanat elvonta a figyelmem. Már ennyitől kész voltam, éreztem megfeszülni a farkam a farmeremben, és izzadtam, mint aki már órák óta az előjátékkal húzza az időt. El akarta lökni a kezem, de marokra fogtam a pólója anyagát, és magamhoz húztam őt. Értetlenül nézett rám, néma kérdésekkel volt tele a tekintete, amikor két kézzel öleltem a derekát, és úgy szorítottam őt magamhoz, hogy egész biztos érezte az erekciómat. Nincs az az isten, hogy nem. Mégis, először csak akkor szólalt meg, amikor előre hajoltam, és a nyakába fúrtam az arcom. Az illata úgy tört át minden gátat az elmémben, amire nem is számítottam.

- Mi ez, Harry? - csuklott el a hangja a fülemben, és ez volt minden, amit remélhettem. Ettől kaptam szárnyakat, és mordultam fel, miközben finoman megcsókoltam a kis gödröt a kulcscsontja felett. - Mit művelsz?

- Fogalmam sincs… - ráztam meg a fejem még mindig a nyakába bújva. Talán nem is mertem a szemébe nézni ezek után. - Bárcsak tudnám, mi történik velem… De hetek óta csak el vagyok veszve, és… Nem értek semmit. Segíts, Lou! Kérlek, segíts megértenem.

- Basszus! - morogta, éppen akkor, amikor a kezeim remegve a fenekére simultak. Egyből elhúzódott, megragadta a csuklóm, még csak nem is az ujjaimat, és szélsebesen kezdett átrángatni a tömegen. Mindent beborított a piros fény, a hab és a buborékok, de csak a légzésemre próbáltam figyelni, miközben a fülledt helyiségben tartottunk a kijárat felé. Már csak akkor álltunk meg egy pillanatra, amikor kiértünk a szórakozóhely elé, Louis pedig elengedte a kezem, és a telefonját nyomkodta. Percekig semmit sem szólt, nem is nézett rám, csak a mobiljára figyelt, és egyből intett, hogy induljunk, amikor megállt előttünk egy fekete autó, az ablakában ott világított az UBER felirat.

- Hova megyünk? - kérdeztem, amikor mindketten beültünk hátra, és végre elindultunk.

- Elrabollak, és eladlak a kínai negyedben - viccelődött, amin nevetni is tudtam, és ez valahogy úgy éreztem, mindkettőnknek kellett. Mindketten egy picit ellazultunk. - Azt a sálat amúgy is felismerik - mutatott a fejemre, és egyből nyeltem egyet. Nem akartam elhinni, hogy ránézésre megmondta, sima olcsó kínai darab volt, valószínűleg a Walmartból. - Hazamegyünk, és… Bakker, anya is otthon van - döntötte a fejét drámaian az előtte lévő üléshez, aztán újra hátradőlt. - Menjünk inkább egy hotelba? Valahova ahol… egyedül vagyunk, és tudunk beszélgetni.

- Mehetünk hozzátok is - vontam vállat, Louis pedig minden mozdulatom árgus szemekkel figyelte. - Az a lakás hatalmas, kimehetünk a teraszra, vagy elbújunk a szobádban. Vagy csak… Faszom, elfelejtünk mindent.

- Semmit sem akarok elfelejteni - csúszott egy kicsit közelebb, és ezúttal ő csókolta meg a nyakam. Az egész testem beleremegett a mozdulatába, és libabőrös lettem. De mindenhol. A farkam azonnal újra megrándult, nem tudtam, hogyan reagáljak. Legszívesebben rávetettem volna magam, de közben féltem is, hogy mit fogok érezni, ha tényleg hozzám ér. Tartottam tőle, mi van, ha rájövök, hogy hülye voltam, csak valami őrület volt az agyamban, és hirtelen nem akarom ezt többé. Utáltam volna ezt tenni Louis-val. - Nem akarom elfelejteni, ahogy nekem szorítottad a merevedésed, édesem - súgta a fülembe, és arra is adott egy lágy csókot. - Én idéztem elő, ugye? Ne akard, hogy elfelejtsem.

Nem is tudtam válaszolni, csak elcsúszott mellőlem, vissza a korábbi helyére, és hallgattunk. Én nagyokat nyeltem, próbáltam megnyugodni, Louis pedig az ablakon nézett kifelé, és tudtam, a perceket számolja, hogy végre hazaérjünk. A bártól autóval, ami taxinak számít, így a taxi sávban is haladhat, elég volt nagyjából tíz perc, hogy odaérjünk, de néma csendben az is maga volt a pokol.

Louis még előre nyújtott a sofőrnek egy ötvenest, amitől majdnem kiestek a szemeim, mert nagyjából 120%-os borravalónak számított, és úgy éreztem, szívesen lennék Louis sofőrje is.

- Szép estét, Mr. Tomlinson, Mr. Styles - bólintott felénk a recepciós, és már nyitotta is nekünk a liftet. Louis viszont nem a lakásuk kódját ütötte be, hanem egyenesen a tetőteraszra irányított minket, bár nem bántam. Nem is kérdeztem inkább semmit. Próbáltam felkészülni az elkövetkező percekre.

- Gyere! Itt vannak takarók - mutatott az egyik kültéri kanapé felé, és tényleg tettek oda egy csomó pokrócot vízálló műanyagba csomagolva. Louis nem vitt magával kabátot, mert gondolom úgy volt vele, hogy a ruhatározással csak a nyűg van, és amúgy is taxizott oda meg vissza. Én ugyanezért hagytam a kabátom a motoromra dobva. Nem akartam bajlódni vele a klubban. - Bugyoláld be magad.

- Oké - vettem el egyet, és a kanapé kényelmes párnái közé süppedve a hátamra terítettem, egy másikkal pedig a lábam takartam be. Louis pontosan ugyanezt csinálta, aztán csak ültünk és néztük New York éjszakai fényeit. - Egyszer ott fogok élni. A Chryslerben.

- Jól hangzik - válaszolt halkan, és nem tudom… Olyan nagyon messze volt, még úgy is, hogy mellettem ült, muszáj volt közelebb húznom magamhoz. Úgy éreztem, csak szerencsétlenkedünk. Legfőképpen én, de Louis nem mondott semmit, simán a vállamra dőlt, és ugyanúgy néztük tovább a várost. Odafent csend volt. Persze, lehetett hallani dudaszókat, buszok hangját, de messze nem olyan volt, mintha odalent lettünk volna. - Elmondod, mit érzel? Tudtam, hogy van valami, néha… Úgy néztél rám, vagy úgy viselkedtél, amit nem tudtam hova tenni. De őszinte leszek, nem gondoltam, hogy bármi is történhet.

- Hetekig én se - válaszoltam, és a hosszú hallgatástól, amíg csak a várost néztük, a hangom is reszelős lett, meg kellett köszörülnöm a torkom, mielőtt folytattam. - Fura volt minden. Semmit se értettem. El voltam veszve. Jézusom, olyan kibaszott dühös voltam. Magamra, rád, az egész világra.

- Azt a részét tapasztaltam.

- Kicsit még mindig dühös vagyok, és feszült is - vallottam be, Louis viszont nem lepődött meg ezen. Nem is mozdult, továbbra is nekem dőlve feküdt a vállamon. Csak abban a pillanatban vettem észre, hogy a felkarját cirógattam a kezemmel, amivel átkaroltam a vállát. - Nem tudom, hogy mi ez az egész, de…

- Shh, nyugi - simította az egyik kezét a combomra, amitől újra gombóc nőtt a torkomban. Éreztem, ahogy meglódul a szívverésem, a vér az ereimben, és csak élveztem néhány másodpercig. - Meséld el lassan, ahogy tudod, ne erőltesd és ne akarj nagy szavakat használni. Ne kapcsold be a szűrőt, Harry. Nem fogsz megbántani, bármit is mondasz. Tudom, mi történik veled, és hogy most mennyire nehéz minden. Mekkora káosz van a fejedben és a szívedben is.

- Igazából… Nem is nagyon kell ennél többet mondanom - kuncogtam fel egy kicsit, önkéntelenül is még szorosabban húztam magamhoz. - Létezhet, hogy meleg vagyok, de csak most jövök rá?

- Persze, miért ne?

- De te már olyan régen… Én miért csak most? - kérdeztem vissza, talán kicsit túlságosan is hisztis hangon, mert Louis megint halkan nevetett a vállamon. - Lehetséges, hogy csak biszex vagyok?

- Az is lehet - válaszolta, de a hangja valahogy más volt. Mintha nem igazán hitt volna ebben.

- Mi az?

- A biszexualitás nekem kicsit mindig olyan volt, hogy valaki vagy csak túlságosan nyitott, és neki tényleg mindegy, mert nem a nemeket nézi, hanem az embert magát - magyarázta hatalmas beleéléssel, sajnos még a vállamról is felkelt -, vagy csak akar hagyni magának egy kiskaput. Egy mentőöv a vízben. És akkor azt mondhatja: én nem vagyok buzi, csak biszex.

- Érdekes gondolatmenet.

- Mit éreztél, amikor lányokkal voltál? - kérdezte, de nem nézett rám. Lerúgta a piros Vans cipőit, és felhúzta a térdét a takaró alatt, hogy rá tudja támasztani az állát.

- Nem tudom? - nyögtem ki, de gondolkodtam. Most végre itt voltunk, Louis volt mellettem, és erre a beszélgetésre vártam hetek, hónapok óta. Hogy valaki segítsen megérteni engem és az elcseszett érzéseimet. - Az a nagy baj, hogy még sose voltam úgy közel egyetlen sráchoz se. Nem tudom, hogy az miben más, mint egy csajjal. Kicsit attól is félek, hogy majd későn jövök rá, mekkora hülye voltam, és talán megbántalak.

Louis nem mondott semmit. Már túl régóta hallgatott, és nem tudtam, hogy mi a fene járhat a gondolataiban. Éppen meg akartam kérdezni, vagy megkérni, hogy mondjon, tegyen bármit, csak segítsen valahogy, amikor végül felém fordult, és valahogy mindketten egyszerre vettünk egy nagy levegőt. Louis lassan, de mégsem ilyen romantikus, csöpögős filmekbe illően hajolt felém, és akkor felrobbant az univerzum. Louis ajkai először puhán értek az enyémekhez. Olyan finom volt, nedves és puha. Textúrában nem különbözött egyik korábbi csajétől se, akikkel smároltam, de mégis… Az érzés, amit kiváltott belőlem, teljesen más volt. A pillangók a hasamban már nem is pillangók voltak. Óriás denevérek, vagy mini sárkányok. A szél, ami körülvett minket a magas épület tetején, megszűnt. A város halk morajlása elnémult, és helyette tüzijáték robbant körülöttünk. Louis íze betöltötte az érzékeimet, ahogy a szája mozgott az enyémen. Mégis akkor vesztettem el önmagam, amikor lerúgdosta magáról a takarókat, és pillanatok alatt átlendítette felettem a lábát, aztán az ölembe ült. Én a hátát simogattam, a derekát szorítottam, ő a nyakamat ölelte át, és végre a nyelvünk is találkozott egymással. Louis volt a legjobb. Ezt már ott, abban a pillanatban tudtam, hogy a múltam összes kapcsolata és kalandja mindenestül elbújhat emögött a szinte ártatlan csók mögött is, és még csak ennyit kaptam tőle. Boldog voltam, mert ott már tudtam, hogy nem fogom bántani őt. Ez nem csak fellángolás volt. Louis maga korbácsolja a lángokat, és azok addig fognak lobogni, amíg ő azt nem mondja, elég.