Sziasztok!

A hangulat egyre fűtöttebb, és Harry most már egyértelműen tudja, mi zajlik benne, bár azt nem mondhatjuk, hogy el is fogadta. Kinek van tippje, hogy mi lesz ezután? Botrány, vagy Harry majd csendben szenved a buli alatt? Hagyjatok nyomot!

Puszi&Pacsi

Zayn szülei valami üzleti úton voltak, ezért nem is nagyon kellett zavartatnunk magunkat. Amint felértünk Zayn szobájába, az volt az első, hogy kivonultunk a hatalmas terasztra.

- Mondanom kellett volna, hogy hozz fürdőgatyát - jelentette ki, és amikor én is mellé léptem, már meg is értettem, miért mondta. A jakuzzi be volt kapcsolva, gőzölgött és csak ránk várt, mellette pedig egy csomó kaja, meg bor áhítozott azután, hogy megvacsorázzunk. Na és két hosszú, kövéren megtömött joint. Zayn sodorta a legszebb jointokat az egész világon, ebben a mai napig biztos vagyok. Bár azt is tudtam, hogy túl sokat szívja. Ha akkoriban észrevettem volna, vagy foglalkoztam volna vele, talán Zayn nem kerül oda, ahova. Egy kicsit az én hibámnak is éreztem azt, ami évekkel később történt vele.

Zayn végül adott nekem egy gatyát, és mindketten mellkasig merültünk a forró vízben. Nagyon jó érzés volt. Louis erkélyén is terebélyesedett egy ugyanilyen. Azt sokkal jobban szerettem, mert onnan látni lehetett a kedvenc épületeimet, de azért Zayn terasza miatt sem panaszkodtam. Készített ki nekünk sajtot, gyümölcsöket, grillezett csirkét, meg némi rizst és salátát. Ő is szerette az egészséges kajákat, ahogy én.

- Mizu a suliban? - kérdeztem, amikor mindkettőnk szája tele volt sajttal, Zayn meg csak felnyögött.

- Pontosan ugyanolyan minden, mint a felfüggesztésed előtt - válaszolta, és a hangjából tudtam, hogy ez tényleg így van. Unott volt, és kicsit se érdekelte az iskola. - Semmi sem változott.

- Louis? - kérdeztem óvatosan, és amilyen furcsa pillantással Zayn rám nézett, inkább kiegészítettem a kérdésem. - Minden oké vele? Nem baszogatják?

- Ja nem, dehogy - vont vállat, aztán folytatta az evést. - Meg amúgy is leszarja, mint mindig. Mindenhol enyelegnek azzal az elsős sráccal.

- Mi? - kérdeztem vissza, és úgy éreztem az egész testem, minden izmom megfeszült a hallottaktól. Persze, a buliban történtek után gondolhattam volna, én fasz, mégsem tettem, ezért leforráztak Zayn szavai. - Összejöttek?

- Aha, és ez most valami furán komolynak tűnik - válaszolta, aztán kortyolt egyet a borából, mielőtt folytatta. - Nem szokott ennyi ideig elidőzni egy sráccal. A héten keveset lóg velünk, mert őt még nem hozta oda hozzánk, de minden szünetben egymás szájában vannak.

- Váó… - morogtam, és próbáltam nem túlságosan kiakadni, de szinte biztos voltam benne, hogy Zayn addigra már nem értette, hogy mi a bajom.

- Ja, de hát ha boldogok - próbálta lezárni a témát, és meg is értem, mert nagyjából soha nem beszélgettünk még Louis szerelmi életéről, amikor csak ketten voltunk, de én nem tudtam elengedni. Egy pillanatra sem. Beleette magát az agyamba a gondolat, hogy Louis éppen összejött Omarral, és onnantól kezdve úgy vedeltem a bort, mintha muszáj lenne.

- Mit szóltak az őrült szüleid a felfüggesztéshez? - kérdezte Zayn, ezzel kirántva a gondolataim közül, és pillanatok alatt kellett összeszednem magam a hazugságokhoz. Bár… Ehhez nem kifejezetten kellett hazudnom se. Itt a teljes igazságot is mondhattam.

- Még nem tudnak róla - válaszoltam, és már a harmadik pohár bort töltöttem ki magamnak. Ez persze nem olyan édes, ihatatlan szar volt, amit anyámék vettek mindig a Walmartban, vagy ha még arra se volt pénz, akkor valami olcsó, nevenincs likőrboltban. Zaynék borai isteniek voltak, és itatták magukat. Nagyon rossz kölcsönhatásba lépve a forró jakuzzival. - Sosincsenek otthon. Reggel, mire iskolába indulnék, már nincsenek ott, este, mire megjönnek már akár a sulinak is vége lehet. Szóval még nem tudnak róla, majd biztos hamarosan megkapják a suli levelét, ami majd az aktámba is bekerül.

- Fasza - húzta el a száját, és lassan mindketten kivégeztük a saját tányérunk tartalmát. - Reméljük apádnak nem jár majd el megint a keze tőle.

- Nem fog - vágtam rá egyből, mert ebben az egyben biztos voltam. Egyfelől mert, amikor hazaértem Miamiből, tényleg láttam rajta a megbánás minden jelét, másfelől… Meg tudott ütni, mert még sose csinált ilyet, és meglepett vele, de már nem érne váratlanul a próbálkozás.

- Igaz - értett egyet, és amikor letette a tányérjainkat, már nyúlt is a jointok után, hogy az egyiket a kezembe adja. Előbb az enyémet, aztán az övét gyújtotta meg, és utána vigyorogva koccintottunk a füvescigikkel is. Zayn tényleg mindig jó cuccokat használt, nyilván a legjobb és legdrágább anyagot vette meg, amihez ilyen elit körökben hozzá lehetett jutni, ezért piszkosul hamar ütöttek. Ahogy azon az estén is. Zayn még áradozott kicsit Gigiről, elmesélte, hogy milyen embertelenül jót szeretkeztek a szülinapi buli éjszakáján, és hogy már biztos benne, Gigit fogja feleségül venni. Csak vigyorogtam, ahogy mesélte, milyen hagyományos pakisztáni esküvőt képzelt el, és Gigi is gyönyörű lenne abban a formaruhában. Pont úgy magyarázott róla, mint egy tinilány, és a végén már csak röhögtem rajta. És persze a fűnek is betudható volt a fene nagy jókedvem.

- Na jól van, nyominger! - nevetett fel Zayn is, aztán rám nézett, és megrúgott a víz alatt. - Mi van veled? Léna ki volt akadva, mert nem dugtad meg, és nem láttalak mással se. Mi van veled? Talán te is megállapodni készülsz végre?

- Nem, sokkal gázabb a helyzet… - csúszott ki a számon, mert hála a bornak, fűnek és forró víznek, már nem nagyon volt szűrő se az agyamon, se a számon. - Tetszik valaki, vagy… Baszki, azt se tudom, hogyan kellene ezt mondanom, de ja… Van valaki.

- Micsoda? Ne faszkodj már, és nem is beszéltél még róla? - akadt ki egyből Zayn, és kicsit feljebb is tornázta magát a jakuzziban, hogy minden használható figyelmét rám irányítsa. Már a cigi utolsó slukkjainál jártunk.

- Nem meséltem, mert… Bassza meg, Zayn! - döntöttem hátra a fejem, és az utolsó két slukkot úgy szívtam el, hogy tűrtem a haverom várakozó pillantásait, és lassan, nyugodtan befejeztem a cigit is. Elnyomtam a hamutartóban a jakuzzi szélén, és a fejemet megint a kád peremére hajtottam. - Faszom se érti, mi a szar történik velem! De úgy érzem, valami kibaszottul elbaszódott bennem. Nem tudom, hogy javítsam meg.

- Ebben a mondatban több volt a káromkodás, mint amit életemben hallottam - röhögött idétlenül, és ahogy oldalra döntöttem a fejem, vigyorogva néztem őt. Tudtam. Már abban a pillanatban tudtam, hogy el fogom mondani neki. Eleve azért mentem oda, de végül annyira el voltam lazulva a sok jótól, amivel Zayn várt, hogy nem volt további kérdés.

- Van valaki, akivel… Ó, bassza meg, nem t’om, hogy mondjam el - ingattam a fejem, de mindketten vigyorogtunk, mintha muszáj lett volna.

- Szóval van valaki, aki érdekel?

- Nem tudom, ember… - nyögtem, aztán vártam egy kicsi, és végül mégis kinyögtem. Muszáj volt. Ki kellett adnom magamból. - Mi van, ha azt mondom, valami összebaszódott a fejemben, és… Azt hiszem… Néha… Louis-ról fantáziálok?

- Mivan? - húzta ki magát egyből, és a pillantása sokkal komolyabb volt, mint amire betépett állapotunk miatt számítottam. - Mi a…? És ez mióta tart? Vagy… Mikor akartál szólni róla, hogy bemelegedtél? Merthogy eddig te voltál a legheteróbb haverom.

- Ennek vannak szintjei? - vontam össze a szemöldököm, pedig persze, nyilván vannak, de akkor már önmagában is épp eléggé szetcsúszottnak éreztem magam, hogy ne számoljam az elbaszottság szintjeit. - Ah, nem tudom, mi ez az egész, tesó. És hidd el, hogy még időben mesélem el, mert kurvára csak… Nagyjából ma tudatosult benne, hogy ez valami komoly szar a fejemben, amikor… Rá gondoltam masztizás közben.

- Jézusom - röhögött fel, de nem láttam se undort, se ítélkezést a szemében. Ő még mindig a haverom volt, Zayn, és ezért hatalmas kő gördült le a szívemről. - Szóval… Most bele vagy esve, vagy mi? Mikor és egyáltalán hogyan kezdődött ez?

- Igazából fogalmam sincs - ingattam meg a fejem, és próbáltam visszaemlékezni. Rájönni, hogy tényleg mikor, de konkrétan soha nem tudtam volna felidézni. - Csak… Elkezdtem figyelni őt. Aztán jöttek a különóráink, amiket kettesben tart nekem. Egyre jobban megismertem. Tök sokat mesélt magáról, és rájöttem, hogy soha nem ismertem Louis-t. Most kezdtem megtudni, ki is ő valójában. És… Egyszer véletlen rányitottam egy buliban, amikor egy pasi térdelt előtte. Az a kép egészen belém égett. Valahol ott kezdődött - vallottam be, és Zayn csak némán nézett rám. Megértően hallgatta a történetem. - Ahol viszont már tudtam, mi a frász történik, csak elfogadni nem akartam, az Orlandóban volt a szünetben. Egy csajt dugtam, és Louis-ra gondoltam közben. Sokkal hamarabb és sokkal nagyobbat élveztem, mint valaha. Csak úgy, mint ma… Amikor közben szándékosan őt képzeltem el. Szóval… Ja… Ez van velem, haver. Mondtam. Elbaszódott bennem valami, és nem tudom, mihez kezdjek.

- Hát… Ez valami nagy szar - húzta el a száját. - Ne érts félre, támogatlak, ha úgy érzed, felmelegedtél, eskü. Csak sajnállak, gondolom, hogy ez nem lehet könnyű.

- Nem az.

- Volt valami köztetek az utazáson, vagy…? - kérdezte meg óvatosan, és szerintem a mai napig fogalma sincs, mennyire értékeltem, hogy úgy fogadta ahogy. Nyilván tudtam, hogy nem homofób geci, ahogy senki a bandánkból, hiszen mindenben kiálltunk Louis mellett, de elmondani valami ilyesmit akárkinek is, nagy dolog.

- Nem, semmi - ráztam meg a fejem, és a számat rágtam, mert arra gondoltam, lehetett volna. Hogy nem biztos, hogy bántam volna, miközben mégis rettegtem az egész helyzettől. - Ráadásul fasz is voltam vele, mintha ő tehetne mindenről, és lefogadom, fingja sincs, mi ütött belém. Akkor se értette.

- És most meg pont összejött azzal az elsős gyerekkel.

- Aha, Omar - válaszoltam, ő pedig együttérző félmosolyra húzta a száját, mert nyilván még a srác nevét is tudom.

- És… Más pasik is bejönnek? Nem gondoltad még, hogy ki kellene próbálnod mielőtt mondjuk bármit is lépsz Louis felé? - kérdezte, egy szál sima cigit vett a szájába, és gyorsan meg is gyújtotta.

- Nem, senki másra nem nézek így - szögeztem le, és csak akkor tudatosult bennem, hogy tényleg így van. Nem érdekel más faszi. - Basszus, nem tudom. Lehet nem is meleg vagyok, vagy biszex, hanem csak Louisexuális. Vagy isten se tudja.

- Ez jó! - röhögött fel hangosan, és még egy adag vízzel is lelocsolt örömében. - Ez kurva jó!

- Örülök, hogy szórakoztat az elcseszett életem - morogtam vissza, de az én ajkaim is széles vigyorba húzódtak. - És kérdésedre válaszolva, nem, nem terveztem, hogy ráhajtok vagy ilyesmi. Úgy tervezem, csendben lábon kihordom ezt idén, aztán úgyis öten ötfelé megyünk. Nem lesz gondom azzal, hogy minden nap össze leszünk zárva.

- Hát nem tudom, tesó - ingatta meg a fejét, a hanglejtése meg olyan volt, mint valami keleti bölcsnek. - Szerintem nem szabadna ennyiben hagynod. Okkal érzed, amit érzel. Követned kell a szíved. Gondolkodj el ezen.

Csak hümmögni tudtam, de persze már késő volt. Zayn alaposan elültette a bogarat a fülemben, és onnantól kezdve azon agyaltam, van-e értelme összeszednem a világ minden bátorságát és Louis elé állnom. Kételkedtem benne, de egy hang a gondolataim mélyén Zayn hangján győzködött.

*

Halloween. Kurva negatívnak tűnhetek, de mindig is utáltam a halloweent. Nem értettem, mi jó van abban, hogy beöltözünk és csokit kuncsorgunk a szomszédainktól. Persze a bátyáim és a húgom is imádták, ezért amíg kisebbek voltunk, mindig mentük házalni a környékre, több vödörnyi édességgel tértünk haza. Csoda, hogy nem lettem száz kilós, mert iszonyú sok szart zabáltunk gyerekként. A bátyáim szerettek valami szörnynek öltözni, Aria persze mindig hercegnő, bár manapság lehet inkább kurvás nővérke, minden korabeli fősulis lánnyal együtt. Egyszer kitalálta, hogy sellő lesz, és a kis húzócskás vagonban kellett körbehúznunk az egész szomszédságban. Azt az évet utáltam a legjobban. Bár ma már inkább megmosolyogtat. Fel kellene hívnom Ariat, ő talán segíthetne a lelki válságomban…

Aztán ott voltak Louis halloween bulijai minden gimis évünkben. Tény, hogy azzal legalább megúsztam az otthoni túrákat, mert volt alibim, miért vagyok távol. Abban az évben viszont… Pont arra a hétvégére esett, amikor lejárt a felfüggesztésem, így bár Zaynnel és Louis-val találkoztam közben is, az volt az első este, hogy mindenki egy helyen volt, velem együtt. A beszélgetések Zaynnel mélyebbekké váltak, és tényleg amolyan… Lelki szemetesem lett, a találkozások Louis-val… Azok pedig kellemesek. Mint mindig. Kedves volt, segítőkész, és csendes lelki terrorral arra is rávett, hogy újra főzzek neki tanulás után. Valahogy az együtt töltött esték mindig olyanok voltak, mintha egy másik bolygón lettünk volna, de persze még nem vettem a bátorságot, hogy beszéljek vele. Nem is voltam biztos abban, hogy akartok.

- Csokit, vagy csalok! - kiabálta mindenki, ahogy kiszálltunk a liftből, mert persze folyamatosan érkeztek az emberek, és velem is egy nagy adag diák jött fel. Én csak kivánszorogtam a felvonóból, Louis pedig a falnak támaszkodva, felhúzott szemöldökkel nézett rám.

- Harry! - forgatta meg a szemét, miközben kíváncsian pillantottam rá. - Már tavaly is Aragornnak öltöztél. Nem lehetsz minden évben Aragorn!

- Miért ne lehetnék?

- Egyfelől azért, mert kurva unalmas, babám - lökte el magát a faltól, és elindultunk befelé a nappaliba, ahol már szép kis tömeg gyűlt össze. - Másfelől, mert ennek a palotának én vagyok az egyetlen uralkodó hercege, és nem tűrök meg holmi jött-ment bujdosó királyokat.

- Szomorúan hallom - sóhajtottam fel színpadiasan, a zene pont akkor lett hangosabb, a szoba pedig sötétebb. Mintha az én kedvemre változott volna. - Fogadd el a koronám, és hidd el, hogy nem jelentek veszélyt a hercegségedre.

Louis vigyorogva vette el tőlem a műanyag koronámat, és nyeltem egyet, amikor a saját csillogó darabját levette, hogy az enyémet tegye a fejére. Valamiért nagyon hízelgőnek éreztem, már majdnem, mintha flörtölnénk egymással, de persze legédesebb Omar Rudbergnek feltétlenül bele kellett piszkítania.

- Szia, édes! - ölelte át a srác derekát Louis. Az, hogy Louis minek öltözött, egyértelmű volt. Feszes naci, csinos, díszes ing, piros palást, és a csillogó korona a tökéletesen beállított tincseibe húzva, de Omar inkább idegesítően semmilyen volt. Mintha direkt csak le akart volna vetkőzni, és a testével elcsábítani Louis-t. Fehér… nem tudom, talán selyem nadrág volt rajta, vagy szatén, vagy isten tudja, fénylett, az biztos, és az inge letolva egészen a könyökéig. Úgy lógott róla, hogy az ott már minek volt egyáltalán rajta? De leginkább azon akadtam ki, amikor Louis könnyed mozdulattal Omar fejére tette a csillogó hercegi koronát. - Leigáztam Harry királyságát, így most már lehetsz a hercegem.

- Boldogan - válaszolta a srác, és egy gyors csókra Louis-hoz is hajolt. Szabályosan rosszul lettem tőle, és nehezen kaptam levegőt.

- Én legalább létező karakter jelmezét vettem fel, de őt miért nem szólod meg? - kötözködtem, pontosan tudtam, hogy szándékosan, mert valahol le kellett vezetnem a dühömet. Fintorogva néztem Omarra, amit ő egyértelműen nem értett, de leszartam. - Amikor egyszer egy szál rövidnadrágban jöttem, boxkesztyűkkel a nyakamban, Louis azt mondta, túrjak mélyebbre a gardróbomban. Tudom, hogy nem telik akkorára, mint az itt jelenlévőknek, de azért ennél több ruhát is összeszedhettél volna a szegényes gardróbodból.

- Összeöltöztünk, neki nincs szüksége több ruhára, mert mint ágyasom, hamarosan ennyi sem lesz rajta - vágta hozzám Louis, és ha a hangjából nem is lett volna egyértelmű, a tekintetéből tudtam, hogy az előző megjegyzésemmel túl messzire mentem. Olyan messzire, amit Louis nem tűrt el. - Te meg egy fasz vagy! Jó lenne, ha magadba néznél most már kicsit!

Csak ennyit fűzött még hozzá a jelenetünkhöz, aztán elrángatta Omart, egyenesen a táncparkett felé. Tényleg szemét voltam, főleg, ha a saját családom anyagi helyzetét is előveszem, de nem tudtam tisztán gondolkodni. Elöntötte az agyamat a düh és a kezelhetetlen féltékenység.

Rengeteg ember vett körül, mindenki puccosabbnál puccosabb jelmezben, de senki sem érdekelt. Csak azt tudtam nézni, ahogy Louis és Omar táncolnak. Ahogy csókolóznak. Ahogy simogatják egymást. És úgy éreztem lángolok belül. Hogy hamarosan elporladok, ha nem terelem el róluk a figyelmem, mégis képtelen voltam rá.