Sziasztok!

Most újra korai, naaagyon korai poszt, hehe. De csak így működik, mert a szombaton iszonyú zsúfolt lesz. Szóval itt vagyunk, és elértünk a fiúk történetének egy kritikus pontjára. Amikor a kamasz srác felismeri magában a vágyat egy másik kamasz srác irányába. Ezt nem könnyű feldolgozni, ha egész addig rejtve volt még előtted is, szóval nem is szabad elsietni. Mit gondoltok, mennyire könnyen vagy éppen nehezen fog megbirkózni ezzel a dologgal? Hagyjatok nyomot!

Puszi&Pacsi

A fenenagy aggodalmam végül teljesen felesleges volt, legalábbis ha a lebukásveszélyemet tekintjük. Az égvilágon senkit nem érdekelt, hogy én ki vagyok, annál inkább Louis. Mindenki őt akarta, beszélgetni akartak vele, kérdéseket feltenni, csomó magánjellegűt is, koccintani vele egyet. Abszolút megértettem, miért nem szereti ezeket az eseményeket. Louis minden volt, csak nem ez a fajta bájolgó alak. Amikor végül ő is besokallt, elkezdett inni, és az én kezembe is folyamatosan új, teli poharakat adott, amint látta, hogy az előző kiürült. Tartottam attól, hogy az egésznek nagyon rossz vége lesz, és őszintén… A mai napig csak halvány emlékeim vannak arról az estéről.

Az megvan, hogy Louis bekapcsolt valami pörgős zenét, és emiatt mindenki furcsán nézett rá. A reakciók, a szavaik nincsenek meg, de a pillantásokra a mai napig emlékszem. Főleg Léandre, mint aznap este Louis apjának a nevét is megtudhattam, szóval az ő gyilkos tekintetére. Louis volt a legbátrabb fiú a világon, mert ilyen módon, sőt, igazából szinte minden módon képes volt szembeszállni a szüleivel, dacolni velük, megmutatni, hogy ő is egy emberi lény, és nem irányíthatják. Felnéztem rá, és becsültem érte. Ott volt annyi hiéna között, és mégis képes volt élvezni, képes volt a ketrecben is szabad lenni.

Arra is emlékszem, hogy a sokadik pohár alkoholnak szörnyű íze volt, és Louis hangosan, öblösen nevetett fel a derekam után kapva. Még a könnyek is összegyűltek a szemében. Csak azután, hogy kezdett megnyugodni kicsit, árulta el, hogy csípős halszószt is tett a poharamba, mielőtt elkeverte volna, és csak azt hazudta, hogy koktél. Egyszerre hajtottam fel az egészet, és biztos vagyok benne, hogy utána hánytam. Ez teljesen biztos, de nem emlékszem hova. A mai napig nem tudom, mert Louis sem emlékezett rá, és soha senki nem beszélt többet arról az estéről.

Azután Léandre elkapott minket, tisztán él a fejemben, ahogy az arcunkba sziszegett. Azt mondta, takarodjunk a szobánkba és le se jöjjünk másnap délutánig, amikor ő újra elutazik. Olyan erősen szorította meg Louis csuklóját, hogy még órákig látszott a nyoma. Emlékszem rá. Louis viszont fel se vette. Túl részeg volt, valószínűleg nem is érezte a fájdalmat. Érzetre kuncogva, de szinte biztos vagyok benne, hogy hangosan nevetve botladoztunk fel Louis szobájába. Valahogy kérdés se volt számomra, hogy én is egyből oda menjek. Nem gondolkodtunk. Louis azonnal elém lépett, és megragadta a nyakkendőmet, hogy nagy nehezen leügyeskedje rólam. Csoda, hogy nem fojtott meg. Fogalmam sincs, a többi ruha, hogyan került le rólunk. Csak arra emlékszem, hogy valamikor hajnalban már csak alsógatyában feküdtem Louis mellett. Rajta rövidnadrág is volt, és a hatalmas ágy másik felén aludt összegömbölyödve. Az a kép még ma is élénken él a fejemben, ahogy a meztelen mellkasát ölelte át. Olyan védtelen volt. Valószínűleg csak ezért másztam közelebb hozzá, hogy nagy nehezen betakarjam és lehetőleg ne ébresszem fel.

Amikor legközelebb felriadtam valamire, a falióra már délelőtt tizenegyet mutatott, Louis pedig többé nem volt az ágyban. Hallottam a szöszmötölését a fürdőből. Szerettem volna visszaaludni, de nem ment. Csak az embertelen fejfájásra tudtam koncentrálni, és arra, hogy alig emlékszem valamire. Aztán teljesen elöntött a szégyen, amikor eszembe jutottak dolgok, és rájöttem, mit műveltem Louis szüleinek a házában. Akkor is, ha Louis volt, aki belerángatott. Nem számított.

- Tessék, neked is kelleni fog - motyogta, ahogy kisétált a fürdőből. Egy krémszínű, nagyon puhának tűnő fürdőköpenyt viselt, és miután a kezembe adott két szem Advilt meg egy üveg vizet az éjjeliszekrényből, újra elterült mellettem. - Köszönöm, hogy nem hagytál magamra.

- Azt mondtad… - kezdtem, de mielőtt folytattam volna, lenyeltem a két kapszulát. - Este azt mondtad, jó bulivá teszed nekem a pofavizitet. Megtervezted az egészet? Így akartad?

- Aha - válaszolta kurta mosollyal, és a párnán kissé elterülő haját birizgálta.

- Mi lesz apáddal? Nagyon dühös volt.

- Elhiszed nekem, ha azt mondom, nem ez volt az első, hogy elszartam egy partit, ahol arra számított, jó kisfiú leszek? - nézett rám oldalra, és a szeme őrülten csillogott. Nyilván a másnaposságunk is okozta, de valahogy az izgatottság is felfedezhető volt a tekintetében. Louis kimondhatatlanul élvezte, hogy vele voltam, és egy partnerrel az oldalán tombolhatott.

- Remélem nem lesz következménye - sóhajtottam fel, de nem tudtam igazán aggódni miatta, mert Louis boldog volt, nyugodt és magabiztos. Azt gondoltam, sokkal jobban ki lenne bukva, ha lett volna mitől tartanunk.

- Ugyan! - legyintett, aztán közelebb mászott hozzám, és a vállamra tette a fejét. Nem fordult felém, nem volt ez egy hivatalos összebújás, csak közelebb akarta érezni magát, és ez megmelengette a lelkem. Louis-nak épp annyira szüksége volt egy barát jelenlétére maga mellett, mint nekem Louis-ra, hogy értékesebbnek érezhessem magam. Mindeközben próbáltam nem arra gondolni, hogy minden vele töltött percem egy hazugság. Csak élvezni akartam egy kicsit. - Apám az a fajta kutya, amelyik ugat, de nem harap. Nem úgy, mint a tied. Hogy van a szemed? Nem is érzed? Még mindig látszik kicsit.

- Túl sok kérdés, Louis - nevettem fel. - Túl sok. Elszédülök tőled.

- Hogy van a szemed, életem? - tagolta el nekem nagyon lassan, és mellé jelelni kezdett, bár nem voltam biztos abban, hogy valódi jelnyelvet használt, nem pedig csak szórakozott.

- Egyáltalán nem fáj, de ezt már az első napon is mondtam - fuldokoltam a nevetéstől. Nem esküdnék rá, hogy akkor nem voltunk még egy icipicit részegek. Vagy csak a kegyetlen másnaposság dobott fel minket annyira, mint még soha senkit.

- Szuper, mert a ma este nagy este - jelentette ki, aztán leszállt a vállamról, lassan felkelt az ágyról, és a gardróbja felé indult. - Válassz valami dögös göncöt, mert délután el kell indulnunk Orlandoba, ha ott akarunk lenni az év partiján.

- Az év partiját ígéred nekem? - ráncoltam a homlokom, ahogy nagy nehezen utána sétáltam a hatalmas szobába tele ruhákkal és kiegészítőkkel. - Azt hittem, azokat te szoktad rendezni.

- Természetesen - értett egyet azonnal, és elmélyülten tanulmányozta a cipő szekciót, hogy vajon mit viseljen aznap. - Csak próbáltam kedvet csinálni hozzá. De hidd el, az én bulijaimat rögtön ezek követik.

- Jól hangzik.

- Jó is lesz - biztosított róla, amikor megragadott egy fekete, elegáns cipőt, és bár nem értettem a választását, mivel nem mondta meg, mit kell felvennem, nem gondoltam, hogy lesz bármilyen dress code is, ezért csak kiszúrtam egy lazább pólót, meg egy rövidnadrágot. - Együnk még valamit, mielőtt indulunk.

- Kocsival megyünk?

- Nagyjából három óra - válaszolta felhúzott szemöldökkel, mintha valami őrült nagy baromságot kérdeztem volna. - Vagy oda is magángéppel szeretnél menni?

- Értékeltem volna, de hát mindegy - sóhajtottam fel színpadiasan, Louis pedig felnevetett, és adott egy puszit az arcomra, mielőtt ellibbent mellőlem. Ledermedtem tőle egy pillanatra, pedig nem ott csinált ilyet először. Akkor mégis nyelnem kellett egy nagyot, és csak azután tudtam a nyomába eredni, hogy egyek vele valamit.

Szerencsére az apja már nem volt otthon, és mosolyogva néztem, ahogy a szakácsnő, aki főzött az egész családra, Louis mellé állt a tegnapi este után, gyomorkímélő, könnyű ebéddel készült, és meg is ölelgette.

Ebéd után kicsit még fetrengtünk Louis szobájában, és videójátékoztunk, csak valamikor négy óra felé indultunk el. Louis vezetett egészen Orlandóig, és még soha nem volt alkalmam így kiélvezni. Felelőtlen, gyors és magabiztos sofőr, de ennek ellenére se féltem mellette. Egyetlen pillanatig se hozta rám a frászt a hirtelen manővereivel sem, pedig néha biztosan életveszélyben voltunk.

- Hogy jutunk haza? - kérdeztem tőle, amikor beparkolt az ismerőse háza elé. Még csak fél nyolc volt, de bent már mindenki alapozott, és a zene is hangosan bömbölt.

- Látod ott azt a hatalmas hotelt? - mutatott a házak mögött magasodó, kivilágított, egyértelműen luxus épületre. - Foglaltam szobát magunknak. A te nevedet is tudják. Bármikor mehetsz.

- Ó… - lepődtem meg az előrelátásán, ő pedig csak megragadta a kezem, és berángatott a házba. Hatalmas volt, csillogó. Egy újabb nagyon gazdag kölyök fényűző otthona, de Louis-nak igaza volt. Az egész valahogy egy teljesen más szintet tükrözött. Nem csak velünk egykorúak voltak, hanem idősebbek, és nálunk fiatalabbak is. A szoba sarkaiban már készítették a különböző drogokat, és egy pillanatra kényelmetlenül éreztem magam miatta. Nem voltam álszent már akkor se, soha nem vetettem meg a füvet, vagy esetleg egy-egy tablettát a jobb buli érdekében, de mindig tudtam, hol a határ velük. Annál komolyabb drogokat nem használtam, és azon az estén se volt tervben, reméltem, hogy a házigazda nem teszi kötelezővé. Abban is bíztam, hogy Louis-nak eszében sincs valami ilyen jellegű hülyeséget csinálni.

Igazából, Louis-val szerettem volna maradni, és vele bulizni, de hamar elengedte a kezem, mind szó szerint, mind jelképesen. Sok emberhez odacsapódott egy kis beszélgetés erejéig, de azt is láttam, hogy közben rajtam tartja a szemét. Ez valahol azért megnyugtatott, bár egyértelműen nem az a kölyök voltam, aki nem tudott vigyázni magára. Szereztem magamnak piát, még ha a tegnap este után úgy is éreztem, hogy nem akarom teljesen kiütni magam, és a zene is eléggé jó volt ahhoz, hogy táncoljak. El tudtam engedni, ki tudtam kapcsolni, pillanatokra még azt is elfelejteni, ki vagyok és honnan jöttem. Csinos lányok simultak hozzám minden oldalról, nekem pedig csak választanom kellett közülük.

Louis engem nézett, és vigyorogva megemelte a poharát, hogy valami elbaszott módon igyon rám, amiért olyan sikeres voltam a csajok között, és talán az adta meg a lökést, hogy válasszak. Egy alacsony, világosbarna hajú lány mellett döntöttem, akinek hasonló módon volt szorosra kötve a selyem kendő a nyaka körül, mint Louis-nak, amikor az iskolában vagyunk, a szeme pedig gyönyörű volt. Óceánkék. Úgy éreztem, tökéletes választás, és akkor még fel sem fogtam, mit teszek. Csak táncoltam, élveztem az estét, és amikor már ritmusra az összes ártatlan helyen végigsimogattuk egymást, az ajkaira hajoltam, és csókolóztunk. Egy perc szünetet sem hagyva. Érzetre órákig tartott, és már vörös, duzzadt volt a szánk, amikor egy pillanatra elszakadtunk egymástól.

A lány irányított, nem én. Ő ragadta meg a kezem, amikor úgy döntött, hogy elég, én pedig csak siettem utána, keresztül a tömegen. Egyszer még elkaptam Louis pillantását, amikor azt akarta tudni, minden rendben van-e, és mosolygott, amikor látta, mire készülök. Talán ott rontott el mindent. Talán az egész kibaszott este ott lett elcseszve, mert utána többé semmi sem úgy működött, ahogy kellett volna.

Amikor beértünk a szobába, a csaj, akinek még csak a nevét sem tudtam, vetkőzni kezdett, engem pedig az ágyra lökött. Egyenként vált meg minden egyes ruhadarabjától, és a teste elképesztő volt. Azt sem tudtam, hány éves, de nem is érdekelt. Már ott, abban a pillanatban benne akartam lenni, és amikor meztelenül a lábaim közé térdelt, hogy levetkőztessen, az maga volt a mennyország. Amikor a szájába vett, le kellett hunynom a szemem, és csak élvezni, mert iszonyú tehetséges volt. Épp csak az az apró kis porszem akasztotta meg a gépezetet, hogy a csukott szemem előtt Louis mosolya jelent meg. Egyetlen másodpercre valami elbaszott módon egy képkocka született meg a fejemben arról, hogy ő térdel a lábam között, én pedig rémülten rezzentem össze.

- Minden rendben? - kérdezte a lány, és abba is hagyott mindent, amit csinált, helyette feljebb taszigált az ágyon, és miközben leügyeskedte rólam a pólómat is, a combjaimra ült.

- Persze, csak túl gyönyörű vagy, nem akarok idő előtt elsülni - hazudtam, miközben semmi sem volt rendben. Louis-t, a meleg haveromat vizionáltam a lábam közé, miközben én hetero voltam. Mindig is az voltam. Semmi mást nem akartam, csak végre megsürgetni azt az aktust, hátha az majd kimossa a fejemből az őrületet. - Basszus… Gumi… - morogtam, mert azt teljesen elfelejtettem, de a csaj már fel is tartott egy csomaggal az ujjai között.

- Megéreztem a nacid zsebében - kacsintott rám, és bár ő azt hitte, ezzel mindent megmagyarázott, valójában semmit az égvilágon. Biztosan nem én tettem el, teljesen el is feledkeztem róla, hogy ilyesmivel készüljek, ezért egyedül Louis lehetett az. Louis a saját készletéből tett egyet a zsebembe, hogy biztosan legyen nálam ebben a helyzetben. Hálásnak kellett volna lennem a haveromnak, de helyette megint elbaszott őrültségek jutottak eszembe. Louis, és az, hogy az ő zsebében is van egy. Hogy hamarosan ő is használni fogja, és ettől elszorult a torkom. Soha nem voltam még annyira kétségbeesve a saját gondolataimtól és érthetetlen érzéseimtől, mint azokban a percekben, de a lány semmit sem vett fel belőle. Felgörgette az óvszert, és már finoman rám is ereszkedett. Éreztem, hogy nem vagyok kőkemény, tudtam, hogy valami nem stimmel, és nem vagyok a legjobb formámban. Mégis, amikor lehunytam a szemem, azonnal Louis kék tekintete villant be a csajé helyett. Amikor kinyitottam, akkor pedig jeges zuhanyként ért a felismerés, hogy a lány szeme pont ugyanolyan. Talán nem annyira élénk, de akkor is… A pulzusom az egekben volt, mindent és mindenkit hibáztattam. Eluralkodott rajtam a düh és a pánik azért, ami történik velem, de semmit sem tehettem. Louis arca minden pillanatban előttem volt, ha pislogtam, és a legelbaszottabb az egészben az volt, amikor rájöttem, sokkal izgatóbb az ő gondolata, mint a csaj maga, aki rajtam lovagolt. Fuldokoltam a tényektől, de nem tudtam tenni ellene. Vágytam a beteljesülést, az orgazmust, mert már folyamatosan értek az ingerek, és minden erősebb lett, ha Louis-t képzeltem magam mellé. Mert idáig süllyedtem. Hogy a végén elkaptam a lányt, a hasára fordítottam a matracon, és csukott szemmel, Louis hangjával, arcvonásaival a fejemben, a csaj háta mögül szorongatva őt hajszoltam magunkat a jóba. Talán még soha nem élveztem el olyan gyorsan, mint ezekkel a képekkel a gondolataimban, és hányni tudtam volna attól, amit tettem. Hányni tudtam volna magamtól. És egy kicsit attól is tartottam, hogy Louis hányna tőlem, ha megtudná.

Soha, egyetlen buliból se menekültem még el olyan szélsebesen, mint azon az estén. Zihálva ültem a kétágyas szállodai szobánk fürdőjének a padlóján a felismeréstől, hogy mit műveltem. Hogy Louis mit művelt velem.