Mocskos Elit - 5.
Sziasztok!
Újabb résszel előrébb. Előre szóltam hogy slow burn! Remélem senki nem utálja az olyat. :P Na de, azért Harryben már csak-csak éledeznek kérdések. Mit gondoltok, még mennyi idő, vagy mi kell ahhoz, hogy végre felfogja, miért érzi másképp magát Louis közelében? Hagyjatok nyomot!
Puszi&Pacsi
5. fejezet
Pillanatok alatt szeptember közepén voltunk, Louis-val minden héten összejártam tanulni, és minden hétvégén buliztunk. Kezdtem egyre jobban megérteni őt, már nem voltam rá annyira dühös, amiért nem érdekli mije van, mert annyi szar dolgot mesélt a családjáról és a kötelességeiről, amit már gyerekként is elvártak tőle, hogy nem tudtam tovább haragudni. Mindene megvolt, mégis valamilyen szinten láncra verve tartották. Gyémánt pórázon. Én, ha le is voltam égve, legalább szabad voltam.
- Hogy megy a suli? - kérdezte anya, amikor egyik nap lementem vacsorázni, és a tányérommal leültem melléjük a kanapéra. - Nagyon sokat tanulsz Louis-val, szerinted menni fognak a vizsgák?
- Az még odébb van, de gondolom - feleltem kedvtelenül, mert tényleg nem tudtam, hogy mindenből át fogok-e menni. Ráadásul itthon lenni is mindig frusztráló volt. Szívesebben voltam bárhol máshol, de nem itthon. - Lou nagyon igyekszik, és egy csomót rám szán a szabadidejéből. Még nem tudom, hogyan háláljam meg neki.
- Kedvelem őt - mondta anya, de igazán nem néztünk egymásra, mindenki a tévét nézte. A szemem forgattam, mert mégis honnan tudhatná, hogy kedveli őt, soha az életben nem látta. - Olyan kedves volt, illedelmes, amikor beszéltem vele telefonon. Szívesen találkoznék vele egyszer. Elhívhatnád ide is néha, itt is tanulhattok.
- Nem, Louis… - kezdtem, de nem is tudtam igazán, mit mondjak erre. Mégis miért nem jöhet a mi házunkba? - Ez… Sokkal kényelmesebb nála. Louis egyedül él, nem zavar senki és semmi.
- Úgy mondod, mintha olyan zavaró lenne itthon bárki is - jegyezte meg anya kissé sértődötten, és szerettem volna mondani rá valamit, de ez tényleg egy szar helyzet volt.
- Mindegy - legyintettem és a hangom se volt több szimpla morgásnál. Csak gyorsan betoltam a vacsorámat, aztán a konyhába mentem.
- Hazudsz neki - szólalt meg Wyatt a hátam mögül, amikor a tányéromat tettem a mosogatóba. - Talán Louis-nak is, de anyának biztosan. Semmit se tud rólunk, ugye?
- Louis? - kérdeztem vissza, bár eléggé egyértelmű volt, kire gondol. - Persze, hogy nem. Ő gazdag és sikeres, nem szeretek erről mesélni… - motyogtam, és körbemutattam az apró, felújításra szoruló konyhánkon. - Mindenkinek jobb, ha senkit se hozok ide.
- Ha Louis-ba szorult némi értelem, nem zavarja, hogy vannak nála szegényebb emberek a földön - jelentette ki, és akkor úgy gondoltam, mégis mit tudhat ő? Egy székhez kötve éli az életét, és csak akkor hagyja el a házat, ha a kertbe megy levegőzni vagy épp orvoshoz. Rá akartam üvölteni. Meg akartam értetni vele, de nem tettem, ő pedig folytatta. - Neked pedig nem szabadna megváltoznod, csak mert olyanok közé jársz, akiknek rubint csillog a gyűrűiken. Ne veszítsd el önmagad, Harry, mert egy ilyen helyzetben nagyon könnyű.
- Helló, helló! - nyitotta ki az ajtót Mateo, és végtelenül jó kedve volt. Mintha ő lett volna a világ legboldogabb embere, és annyi volt bennem a feszültség, hogy meg tudtam volna ütni miatta. - Hát itt vagytok! - jött egyenesen a konyhába, és anyáék is követték. Még apu is otthon volt, mert vasárnap hamarabb zárta a burgerezőt. - Boldog szülinapot, öcskös!
- Mi? - zavarodtam össze, ahogy egy apró kis ékszeres dobozt tartott felém. - Csak szerdán lesz.
- De itt az ajándékod, miért várnánk addig? - kérdezte a bátyám vidáman, és végre elvettem tőle a dobozt. Anya és apa is zavartan nézett, ezért Mateo magyarázni kezdte, miről van szó. - Megígértétek neki, hogy a tizennyolcadik szülinapjára motort kap, de megkockáztatom, hogy nem vettétek meg. Szóval összeálltam Wyattel.
- Ez komoly?! - tartottam a kezemben a kulcsokat, és az asztalra hajítva a dobozt, rohantam is az udvarra. Ott állt a felhajtón a világ legmenőbb motorja, az adrenalinom pedig az egekben volt. Évek óta vágytam erre, Mateo megtanított vezetni az övét, szereztem jogosítványt is, de a szüleinknek évek óta nem futotta ilyen luxusra. Persze, megígérték a végzős évemre, szülinapomra, de nem mertem végtelenül bízni benne. - Úristen, Mateo! Ezt nem hiszem el!
Mindenki nevetett, mindkét bátyám és a húgom is, ahogy felültem a hatalmas motorra, de a szüleim nem örültek neki. Az arcuk komoly maradt, a negatív energiájukat pedig még a mocin ülve is éreztem. Ennek ellenére nem mondtak semmit, én pedig felvehettem a szintén akkor kapott sisakot, hogy menjek egy kört.
Soha életemben semmit nem élveztem annyira, mint azt a száguldást. Még nem volt igazi ősz, de az esti, hűvösebb levegő egyértelműen belekapott a pólómba, és tényleg úgy éreztem, szárnyalok. Valamiért az az őrült ötletem támadt, hogy meg akarom mutatni a motoromat Zaynnek és Louis-nak, még aznap este, de aztán azonnal elvetettem, mert túlságosan boldog voltam. Valószínűleg nem értették volna, miért vagyok ennyire oda egy egyszerű motorért. Úgy gondoltam, másnapra talán kicsit lenyugszom majd, és bőven elég, ha akkor mutatom meg nekik, de a gondolat akkor is ott motoszkált a fejemben. Azt gondoltam, Zayn valószínűleg kiröhög majd, hogy faszfej vagyok, amiért így örülök egy motornak, aztán mégis elkérte volna egy körre, Louis meg… Ő mosolygott volna azon, mennyire boldoggá tesz az, hogy minden nap az életemet akarom kockáztatni ezen a motoron, de tudom, hogy tetszett volna az a mosoly. Louis-nál könnyű megmondani, mikor mosolyog őszintén, és mikor nem. Akkor őszinte lett volna, és az a kedvenc Louis mosolyom, mégis… Ahogy egyre inkább csak ő járt a fejemben, még messzebb próbáltam elűzni a gondolatot, az ötletet, hogy odamenjek. Helyette mégis inkább hazafelé vettem az irányt, és amikor leparkoltam a motort, már csak Mateo és Wyatt ültek a verandán rám várva.
- Nagyon köszönöm, nem tudom elhinni! - ültem le közéjük, és átöleltem az idősebb bátyám vállát, míg a szabad kezem Wyatt térdére tettem.
- Szívesen, öcsi - mondta Mateo, és egy pillanatig teljes csend állt be közöttünk. Csak néztünk az utca csendjébe, az éjszakai égboltra, és nem volt kényelmetlen a hallgatás.
- Anyáék nem örülnek, mi?
- Tudod milyenek - legyintett Mateo, mindig is ő volt a leglazább négyünk közül, és persze már amúgy is fél lábbal máshol élt. Akkor már volt egy barátnője, és a legtöbb éjszakát nála töltötte, nemrég pedig elmondta, hogy szeretnének összeköltözni a lány bérelt lakásában. Mateo egy autóműhelyben dolgozott, szóval volt keresete, és meg is tehette ezt, még ha kicsit irigykedtem is rá ezért. - Majd megbékélnek, hogy ez a tied, és az ára nem a családi kasszát bővíti.
- Gondoltam rá, hogy suli mellett elmegyek dolgozni valamit - vallottam be, amit egészen addig titkoltam, és csak néha fordult meg a fejemben. Sokszor elvetettem, mert nem tudtam, hogyan lenne rá időm, vagy hogy nem buknék le a többiek előtt, de találtam egy munkát, ahonnan vissza is jeleztek, hogy szívesen fogadnának a sulimhoz illeszkedő rugalmas munkaidővel. - Már egyáltalán nem kapok zsebpénzt, sokszor annyim sincs, hogy vegyek valamit a büfében, ha megéhezem az órák alatt. Zayn vagy Louis biztos meghívna, de nincs pofám ehhez. Az a környezet más…
- Megértem, a Stylesok nem szeretnek másokon élősködni - mondta Mateo, és láttam, hogy mélyen gondolkodik valamin. - De menni fog? Főleg most, hogy muszáj jó vizsgát tenned.
- Nem tudom, megpróbálhatom, aztán ha mégsem, akkor hagyom - vontam vállat. A dolognak egyetlen hátulütője volt, hogy gyalog csak harminc perc Louis lakásától, viszont este, amikor hazajönnék, majdnem két óra innen.
- Szarul hangzik - húzta el a száját Wyatt, aztán rám nézett. - Viszont mostanában sokat hallom ennek a Louis-nak a nevét. Összevesztetek Zaynnel?
- Nem, egyáltalán nem - ráztam meg a fejem, és elgondolkodtam rajta, hogy vajon tényleg olyan sokszor emlegetem-e. Magamban nem tűnt ennyinek. Persze, több időt töltök vele a korrepetálások miatt, normális, hogy többet is gondolok rá, de ennyi. Továbbra is úgy hittem, Zayn a legjobb barátom, még ha Louis fel is csatlakozott mellé. Szorosan mellé. - Csak Louis korrepetál a vizsgák miatt, nagyon jó tanuló. Most vele lógok többet.
- És mi a helyzet a csajokkal? - lökte meg a vállam Mateo, és fel kellett nevetnem.
- Most, hogy mondod, a következő partiban fel kell szednem egyet - válaszoltam egyszerűen, mert ez volt az igazság. Tegnap buli volt Louis-nál, és bár Lena megint ott volt, valahogy nem volt kedvem hozzá. Más gyönyörű lányt pedig nem találtam.
- Keress valami szép és gazdag libát magadnak, minden gondod megoldódik - paskolta meg a hátam Mateo, aztán felkelt, és felsétált a lépcsőn. Tudtam, hogy nem gondolta komolyan, ő viszont nem tudta, hogy én komolyan gondolkodtam ezen. Az egy könnyű és biztos út lett volna a felső osztályba, ahova olyan betegesen vágytam. - Na megyek, lefekszem, srácok. Jössz, Wyatt?
- Igen - felelte, és Mateo máris a tolószéke mögé állt, hogy a házba tolja őt. Én még ültem egy kicsit a verandán, és néztem a motorom. Ezzel egy apró kis problémám megoldódott, mert iszonyú király darab volt, még akkor is, ha használt, mert felvállalhattam a többiek előtt.
*
- Bassz meg, Harry! - döntötte hátra a fejét a kanapéra Louis, ami előtt ültünk. Természetesen szándékosan így mondta, ő mindig szeretett kreatívan játszani a perverz szavakkal. - Az a kurva háború 1337-től 1453-ig tartott!
- Az akárhogy is számolom száztizenhat év - tártam szét a kezem, és úgy néztem rá, mintha tényleg a tanárom lenne. Dühösen és értetlenül. - A faszért hívjuk százéves háborúnak, ha nem is annyi volt?
- Mert sokkal jobban hangzik, mint az, hogy száztizenhatéves háború! Drámaibb! - magyarázta, és az elszántság a szemében, egészen komollyá tette őt. - Vésd fel a füzetedbe a dátumot, és ha álmodból felébresztelek, akkor is tudd!
- Igenis, Tanár Úr - vigyorogtam, ő viszont csak a fejét rázta, ahogy összeszedte a jegyzeteket és tankönyveket.
- Ne flörtölj velem! Még ahhoz is túlságosan lefárasztottál - sóhajtott fel, és lassan feltápászkodott, hogy a konyha felé induljon. Még felírtam a dátumokat, sokkal nagyobb számokkal, mint bármit a füzetben, és kétszer alá is húztam, aztán a nyomába eredtem. Már délután felhívott, milyen ötletem van estére, és mire lenne szükségem hozzá, kikészíti, és láttam, hogy tényleg minden a hűtőben vár. Kiolvasztotta a bordát, és mindent mellé, vagy a pultra pakolt, amire szükségem lehet. Bárcsak tudnám, melyik volt az a pillanat, amikor beleszerettem Louis-ba. Lehet, hogy ez, csak észre se vettem. Ezután még jó hosszú ideig észre se vettem. - Extrán finomat kell főznöd nekem, hogy kárpótolj. Ma az agyamra mentél.
*
Iskolakezdés óta először voltam Zaynék házában, és valahogy abban a pillanatban, hogy átléptem a küszöböt, rájöttem, mennyire hiányzott. Suli után egyből ide jöttünk, követtem a kocsiját a motorommal, és Trisha isteni vacsorával is megvendégelt. Aztán, amikor Zayn megkínált a szokásos esti jointjával a szobája teraszán, miután a szülei aludni mentek, írtam is egy SMS-t anyának, hogy ott alszom, és onnan megyek másnap suliba. A teraszajtónak vetett háttal néztük az eget, és adogattuk egymásnak a füves cigit.
- Jössz a holnapi buliba? - kérdezte Zayn, mert ha péntek este, akkor parti Louis-nál, ezt mind tudtuk, nem is nagyon volt értelme kérdezni.
- Persze! - vágtam rá, és valami elbaszott késztetésből azon agyaltam, vajon Louis ezúttal milyen bulit fog rendezni? Vajon mit fog felvenni, és nekem mit kellene? Louis partijai exkluzívak voltak, ha témája is volt, nem mehettél akármiben. Egyszer volt egy Dior partija, nos… Akkor azt hazudtam, beteg vagyok, és nem tudok menni. - Gigiék is jönnek?
- Aha - felelte, ahogy szívott egy mélyet a cigiből, és amíg felém nyújtotta, bent tartotta a füstöt. Csak akkor folytatta, amikor végre kiengedte. - Lenára nagyon mély benyomást gyakorolhattál, mert hetek óta rágja Gigi fülét, ő meg az enyémet, hogy hozzunk már össze vele. Bejön? Akarnál tőle valamit?
- Eh, nem tudom - feleltem elhúzott szájjal. Persze, nagyon jó csaj volt, de igazából az első alkalmunkra se emlékeztem, ez pedig egy pillanatig se rendített meg, ezért nem gondoltam, hogy tovább kellene hülyítenem, főleg ha ő komolyan gondolja. - Semmit nem akarok tőle. Max csak megint szobára vinném, arra meg bárki más is jó.
- Oké, ahogy gondolod - vont vállat, és többet egyáltalán nem említette meg a csajt. - Hogy megy a tanulás? Segít valamit?
- Bármilyen lealacsonyítóan is hangzik, Louis-nak tanárnak kellene lennie - néztem rá oldalra, és egy kicsit el is mosolyodtam a meglepett arckifejezése láttán. - Élvezem az óráit. Mi mikor kezdjük? A számokkal nincs semmi bajom, de a műszaki rajz részét kicsit átvehetnénk.
- Amikor neked jó - vont vállat, és szívott még egy slukkot a cigiből. - Csak ne most, mert máris el vagyok szállva. Kurva jó cucc.
- Eszemben sem volt most - kuncogtam, ami kellően idétlenre sikerült ahhoz, hogy tudjam, én se vagyok kevésbé betépve. - Louis azt mondta, először melegnek hitt. Legalábbis gyanított ilyesmit. Jelzett a radarja, vagy mi… Annyira röhögök mindig, amikor eszembe jut.
- Hát… Egész addig, amíg nem kezdtél heti rendszerességgel különböző csajokat kúrni, nekem is volt egy ilyen gondolatom - jelentette ki nemes egyszerűséggel, és úgy nézte tovább az eget, mintha nem épp megerősítette volna, hogy homokosnak tűntem.
- Mégis mi a fasz utalt erre? - háborodtam fel, és akkor először ismerte fel a helyzetet, azt, hogy feldühített a vallomásával. - Mondd már el!
- Nyugi már, tesó! - nevetett Zayn, és tudom, már akkor is tudtam, hogy mind a ketten túlságosan be voltunk tépve egy ilyen beszélgetéshez. - Nem tudom, cuki voltál elsőben. Szerettél ölelkezni. De tényleg nem tudom, talán csak ez, hogy olyan édi voltál, és folyton mindenkire vigyorogtál.
- Vili, szóval kedves voltam, és akkor máris buzi vagyok - morogtam, de nem tápászkodtam fel, hogy otthagyjam, inkább tovább szívtuk a cigi utolsó egy-két slukkját. - Menj a picsába!
- Jaj, állj már le! - lökött meg a vállával Zayn, és úgy nézett rám, mintha tényleg nem lennék normális. - Egyáltalán nem erről van szó. Taknyos gyerekek voltunk még, és volt egy ilyen gondolatom, ennyi.
- Hát nem vagyok meleg - vágtam rá sértetten, és én szívtam az utolsót a cigiből, mintegy büntetés gyanánt, aztán elnyomtam.
- Úgy csinálsz, mintha baj lenne, ha az lennél - vont vállat Zayn, és tényleg lazának tűnt, mint akit egyáltalán nem érdekelne ez a tény. - Louis is a legjobb haverunk, pedig forró, mint a tábortűz. Ne legyél már homofób geci.
- Nem vagyok - motyogtam, és nyelnem is kellett egy nagyot, mert az tényleg nem volt igaz. Mindenesetre Zayn elültette a bogarat a fülemben ezzel, mert valamiért mégiscsak ugrottam ezekre a megjegyzésekre. Kedveltem Louis-t, próbáltam elkönyvelni magamban, hogy azzal sincs bajom, ha halomszámra kefélik a pasik. Vagy ő a pasikat, fingom se volt, hogy működik ez. Valamiért mégis a szívemre vettem, hogy mindketten ugyanezt gondolták rólam. Akkor még fogalmam sem volt, és a düh is túl sok volt bennem, hogy tisztán lássak.
2 Comments
Hello☺️
VálaszTörlésÉn nagyooon szeretem a lassan haladást, sokkal jobb mint ha bumm azonnal minden van, bár az igaz, hogy van olyan sztori, aminek meg pont így kell kezdődnie. Szóval ez a történettől is függ.
Annyira szeretem te jó ég! És igen innen már kezdődik a tockos adás. De mint mindig most is azt mondom, hogy megértem őt mégha nem is cselekszik jól. Fiatal, tartozni szeretne valahová és ilyenkor sajnos sokaknál az a megoldás, hogy hazudik csakhogy jobbnak mutassa magát és befogadják. Pedig Louist annyira nem érdekelné hogy Harrynek van e pénze vagy sem...
"Neked pedig nem szabadna megváltoznod, csak mert olyanok közé jársz, akiknek rubint csillog a gyűrűiken. Ne veszítsd el önmagad, Harry, mert egy ilyen helyzetben nagyon könnyű." Pontosan. Sajnos nagyon könnyű...
"Louis meg… Ő mosolygott volna azon, mennyire boldoggá tesz az, hogy minden nap az életemet akarom kockáztatni ezen a motoron, de tudom, hogy tetszett volna az a mosoly." Louis😍❤️
"Tudtam, hogy nem gondolta komolyan, ő viszont nem tudta, hogy én komolyan gondolkodtam ezen. Az egy könnyű és biztos út lett volna a felső osztályba, ahova olyan betegesen vágytam. " Tockos. Ilyenkor mindig felmegy bennem a pumpa, mikor ilyeneken jár az agya.
Annyira szeretem Lout, aww, mindig olvadozok itt meg jókat mosolygok rajta! Egy igazi tanár bácsi😍❤️ Imádnáám!
Szeretem olvasni mikor kettesben vannak Harryvel. Ez a közös tanulás a kedvencem❤️ Meg persze a végén a főzés.
Zaynt is nagyon szeretem, olyan rendes akárcsak Louis.
És ajj, nem mondok semmit😅😂
Mindig vissza kell fognom magam nehogy eláruljak valamit😂
Nagyooon szereteeem! És mindig szomorú vagyok mikor odaérek az oops! hi felirathoz mert olvasnám és olvasnám és olvasnám!
Imádat van!
Puszi😘❤️
Szia!
VálaszTörlésSzeretem, ha egy történet lassú égésű!
A tetörténeteiddel is csak egy probléma van, de az nagyon nagy, hogy habár lefogadom rengeteg oldal egy rész még is pikk pakk elfogynak a sorok.
Wyatt..., habár nem sokat kaptunk eddig belőled, imádlak úgy mindenestől eszembejut rólad Bimba...Ő volt ilyen bölcs éleslátó és a lehető legjobb értelemben kora vén.. és hozzátok hasonló Baba arc is gondolkozásban is...és minden másban is. Százszónak is egy a vége imádlak!
Mateo, nagyon nagy tiszteletem, hogy végül is lassan megtehetnéd, hogy úgy leválsz a családttól, hogy feléjük se nézel, de érzéseim szerint -ami lehet, hogy még is téved- nem így fogsz cselekedni.
Harry hatalmas meglepetés volt, örültem ahogy örültél és a szívem facsarodott ahogy hezitáltál közben, hogy mennél is megmutatni meg nem is mert csökkenne a boldogságod, mert nem úgy értenék meg..persze, ha elejétől tudtak volna mindent simán megértenék.., de hát ez van.
Szépen haladsz a megtanúlandókkal, le a kalappal s imádom, hogy főzöl ilyenkor.
Igen igen, az érzések és saját magunk felfedezése sose könnyű.
Öhm a szüleidre is kitérve kicsit szerintem ami reakciót tőlük láttál az a félelem, az alaptalan szégyenérzet a büszkeség és a rengeteg küzdelem egyvelege volt.
Imádtam minden sorát ! Köszönöm szépen, hogy ezta részt is olvashattam!