Sziasztok!

Elhoztam a mai részt is! Na még egyszer pontosítok, hétfőn kezdjük a karácsonyi mesét, és pénteken, december 24-én teszem ki az utolsó részt belőle, aztán ünnnneeep, így jövőhéten nem lesz NASA. A kérdésem a következő. Nektek mi a legjobb? Hány óra tájékán posztoljak, hogy még mindenkit elérjek vele? Este 6-ra gondoltam. Az megfelelő lenne? Nem túl korán, nem túl késő, már sötét van. Hagyjatok nyomot!

Puszi&Pacsi

Még pihentek egy kicsit az autós kirándulásuk végén, amikor San Diegoban véget ért az út, és nem várt rájuk más, csak egy kis napfény és az óceán. Louis életének legjobb nyaralása, sőt, legjobb utazása volt ez, ezért egy kicsit szomorú, amikor hazaérnek Washingtonba, és leül a kanapéra.

- Megyek, kicsomagolok és mindent bepakolok a mosógépbe - ad egy gyors csókot Harry a fiú ajkaira, és már cipeli is a bőröndöket az emeletre. - Te meg pihenj csak. Fáradt lehetsz a három órás alvás után az anyósülésen.

- Nagyon vicces! - kiabálja még a férfi után Louis, de elmosolyodik, ahogy meghallja a kacagását az emeletről. Végül mégis úgy dönt, jó fiú lesz, és Harry után megy, hogy segítsen neki. Miután mindent a gépbe pakolnak, a bőröndök pedig a beépített szekrénybe kerülnek, ki is érdemel egy alapos csókolózást. Harry a szárítógép tetejére ülteti, a lábai közé lép, és percekig el se engedi.

- Ideje átgondolni, hogy miket viszünk fel magunkkal - motyogja Harry a fiú ajkai közé. - Ruhák, eszközök. Mit csinálunk a házzal?

- Anyáék nem hajlandóak eladni, szóval kiadjuk - von vállat Louis. Épp karácsonykor folytatták le ezt a beszélgetést a házról, amit szerinte piacra kellene dobni, mert évekig nem fognak hazajönni. Legalábbis, ha minden jól megy.

- Mikorra várhatóak? - kérdi Harry, Louis pedig kihallja belőle annak a keserűségét is, hogy amikor a szülei ideutaznak a búcsú partira, hazafelé már magukkal viszik Angyalt is.

- Péntek délelőtt landol a gépük - nyel egyet a fiú is. Minden olyan gyorsan történik már az utolsó hetekben, de persze tudta, hogy így lesz. Az űrhajó készen áll, az utolsó simításokat végzik rajta, főleg a külsején, megkapja a dizájn festést, amire Louis-nak is rá kellett bólintania, de semmi túlcsicsázás. Nyilván a fotókon nem szerepelhet egy csupasz rakéta, de nem akarta azt sem, ha túl sok lenne. Így az űrhajó piros festést kap, a neve és egyéb adatok fehérrel szerepelnek majd rajta. Ezzel végül elégedett volt a látványterveken. - Szombaton lesz a parti, és... Hétfőn kilövés.

- Ne félj, oké? - öleli magához Louis-t, és fel is emeli a szárítógépről, hogy a hálószobába vigye. Egyértelműen meghallhatta, ahogy a fiú hangja megremegett a mondat végén. - Tudom, sok embert hagysz itt, de én veled leszek. Megpróbálom enyhíteni a hiányukat, amikor...

- Nyugi, jól vagyok - mosolyodik el Louis, és átölelve Harry nyakát lehúzza magához egy csókra. - Csak nehéz, de veled akarok menni. Akarom az egészet.

- Biztos?

- Ha nem akarnám, biztosan nem hagytam volna, hogy agyon hajszoljanak azon a kurva kiképzésen a nyaralásunk előtt - forgatja a szemét Louis. Ezúttal egy kicsit nagyobb terhelésnek volt kitéve, mint azon a karácsonyon, amikor Harryvel ment fel az űrállomásra, de bírta, és végigcsinálta, mert az utazás volt a tét. Nem hagyhatta cserben Harryt. - Akarom. Veled akarom leélni az egész életemet, teljesen mindegy, hogy a világegyetem melyik pontján tesszük.

- Ez majdnem úgy hangzik, mint egy esküvői fogadalom - húzza őt Harry, és megnyalja a fiú ajkait, ahogy felé mászik az ágyban. - Ha megkérnélek, hozzám jönnél?

- Hát ez meg milyen kérdés? - nevet fel Louis, de átkarolja a férfi nyakát, hogy lehúzza magához. Tudja jól, hogy szeretkezni fognak. Már készen is áll arra, hogy levetkőztessék egymást. - Ennél durvább biztonsági játékot még nem is láttam.

- Talán az - von vállat Harry, közben kicsit feljebb térdel, az ujjait pedig Louis pólója alá vezeti. - Mit mondasz?

- Ha megkértél volna fent az Űrállomáson, valószínűleg már ott hozzád mentem volna - vesz egy mély levegőt Louis, mert a férfi ujjai már egészen a mellkasánál járnak, a mellbimbóival játszik.

- Miért nem tudok neked ellenállni ennyi hónap után se? - morogja Harry a fiú meztelen hasára, miközben lehúzza róla a pólóját. A köldökét nyalja körbe, Louis pedig máris elveszetten nyöszörög. - Olyan vagy, mint valami drog, nemhogy megszoknám a jelenlétedet az életemben, egyre többet akarok belőled.

- Falj fel - nyögi Louis, amikor Harry a merevedésére markol a nadrágján keresztül, egyidőben azzal, amikor finoman megharapja a hasát a köldöke mellett. - Harry... Ne húzd az időt, légyszi...

- Csitt, Okoska - néz fel rá a férfi úgy, hogy közben az ajkai még mindig Louis bőrét súrolják. - Én se szólok bele a tudományos munkáidba, te se szólj bele ebbe.

- De... Harry - sóhajtozik, miközben Harry lehúzza a nadrágját, de csak végtelenül lassan akasztja az ujjait az alsójába, hogy attól is megfossza.

Talán még soha nem szeretkeztek ennyire érzelmesen, lassan, minden pillanatot száz százalékosan, minden sejtjükkel megélve. Egész biztos ez az első, Louis pedig, bár az elején türelmetlenkedett, mostanra mindent ért. Ő is így akarja. Apránként, minden egyes másodpercet úgy megélni, mintha egy egész élet lenne.

- Tudod, hogy rengeteget változtál ezalatt a másfél év alatt is? - suttogja Harry, amikor már csak fekszenek egymás mellett. Kielégülten, és boldogan. - Nem csak belül, de kezdesz férfiasodni. Ah, ez most úgy hangzik, mintha a gyermeki vonásaidba szerettem volna bele.

- Pontosan úgy, te perverz! - nevet fel Louis, de közelebb bújik Harryhez, és szorosabban öleli át. - Mondjuk, még jó, hogy nem maradok olyan örökre, mint tizenkilenc évesen.

- Tök mindegy, egyre szebb vagy, csak ezt akartam mondani.

- Szóval most szebb vagyok, mint amikor összejöttünk? - kapja fel a fejét a fiú. - Akkor kevésbé tetszettem?

- Nem ezt mondtam - rázza a fejét Harry, és már menekülni is akar, de nincs hová. Louis egyébként is szorosan tartja a derekánál fogva. - Sokkal inkább... Faszomat, Okoska! Kiforgatod a szavaimat! Szép vagy, mindig is az voltál, és minden nappal csak egyre szebb. Most pedig zárjuk le a témát, te Okostojás.

- Te is egyre szebb vagy.

- Mit szólnál hozzá, ha levágatnám a hajam? - kérdi Harry, Louis pedig soha nem akadt még ki annyira, mint ezekben a pillanatokban. Nem csak felkönyököl, egyenesen feltérdel a matracon, és megbontránkozva néz le Harryre. - Vagy ne...?

- Eszedbe se jusson!

- Ennyire szereted? - mosolyodik el a férfi, és lehúzza magához Louis-t, gyorsan megcsókolja, aztán a mellkasára fekteti. - Nem is tudtam.

- Szerintem legelőször a hajadba szerettem bele - mosolyodik el Louis, de tudja, hogy Harry nem láthatja. - Olyan dögösen bontottad ki, amikor megérkeztél azon a napon a központba. Imádtam.

- Akkor marad - ásít egy nagyot Harry, mert bár még nincs olyan nagyon késő, vacsorára is megálltak az egyik Applebee's-nél, de ma felváltva tíz órát vezettek, ezért mindketten eléggé kimerültek. - Egészen addig, amíg öregségemre el nem kezdek kopaszodni. Akkor viszont nullásgéppel lenyírjuk az egészet.

- Szóval van még egy-két évem...

- De szemtelen itt valaki - böki meg Louis oldalát, aztán magukra ügyeskedi a takarót. Még csak nem is zuhanyoztak. Büdösek és koszosak, de közösen eldöntik, hogy majd holnap reggel, és az ágyneműt is simán lecserélhetik, nem dől össze a világ, ha így alszanak el.

- Ne aggódj, az idősebbekre bukom - csókolja meg Harry mellkasát, és már nem is sokat motyognak egymásnak. Hamar elnyomja őket az álom.

*

Louis még azelőtt megszerezte a PhD-jét, mielőtt eljött volna a hétvége, és a szülei megérkeztek volna, így azzal is menőzhet, természetesen Louis-hoz méltó nagy gallérral, hogy mostantól doktor. A parti így némiképp univerzális, egyben a doktorijának a megünneplése, egyben búcsúbuli, amire jó sok embert meg is hívtak.

Mindenki hatalmas meglepetésére a bulihoz tervezett nagy kertben grillezésre megérkezik Harry bátyja is, de Louis nem lehetne boldogabb, amikor a kezdeti sokkot követően látja, amint megölelik egymást.

- Ő ki? - kérdi Margo, ahogy Louis mellé lép, és beleborzol a fia hajába. Ő ezt nem díjazza annyira, morog is valamit az orra alatt, mielőtt válaszol az anyjának.

- A bátyja.

- Legalább ő eljött.

- Valakinek illett - jegyzi meg a fiú, aztán az italokkal telepakolt asztalhoz lép, és tölt magának egy kis Baileyst. - Nem értem a családját. Hogy lehetnek ennyire nemtörődömök, amikor a fiúk ilyen nagyon csodálatos. Mintha... Mintha ti nem foglalkoznátok velem. Egyáltalán nincs rendben.

- Minden ember más, és nem mindenkinek adatik meg az, ami nekünk - próbálja nyugtatni az anyja, mert egyértelműen felhúzta magát. - Amúgy sem számít, már nem. Már itt vagy neki te, és hamarosan csak te leszel ott neki. Egyedül a közöttetek lévő kapcsolat számít.

- Tudom, hogy igazad van - sóhajt fel a fiú, aztán ad egy puszit az anyjának. - Csak annyira szeretem őt, és nehéz látni, hogy van akinek szeretnie kellene, kötelessége lenne, mégsem teszi.

- Menj és szeresd te - löki meg egy kicsit Margo, amikor Harry egyedül marad, és visszamegy a grill mellé, mert a testvére is elindult, hogy töltsön magának valamit.

- Hogy állnak a húspogik? - lép Louis a férfi mellé, Harry pedig azonnal átkarolja, és magához húzza egy csókra.

- Néhányan már ehetnek is - válaszolja Harry. - Furcsa érzésem van, Okoska.

- Mármint?

- Ez egy buli - von vállat Harry, aztán az egyik eldobható aluminium tálcára pakolja a már kész hamburger húsokat, aztán újakat tesz a rácsra. - Bulizni jött mindenki, de csak melankóliát érzek, amiért ez az utolsó alkalom, amikor így együtt vagyunk és... Bulizunk.

- Tudom, hogy nem gondoltad meg magad, és ez nem is erről szól - kezd bele Louis. - Mit tegyek, hogy jobban érezd magad?

- Már ettől is jobb - nevet fel Harry, bár a fiú először nem is érti, miért, vagy mi történik. - Arra számítottam, hogy te fogsz kiborulni, és majd le kell térdelnem eléd a földszinti mosdóban gyorsan, amíg mások buliznak, hogy megnyugtassalak. Ehhez képest...

- Hát... - von vállat a fiú egy kacér félmosollyal. - Ha akarod, letérdelek eléd.

- Annál többet is akarok, ha mindenki hazament - hajol közelebb Harry, és a szavakat szinte Louis ajkai közé motyogja.

- A szüleim itt lesznek már a kilövésig.

- Akkor kénytelen leszel csendben maradni.

- Szégyen...

- Az - nevet Harry, aztán megfordul, hogy a beszélgető ismerőseik felé kiabáljon. Még a főnökük, Emmett is itt van, pedig ritka, hogy vegyül az alkalmazottaival. Ez mindenkinek egy rendhagyó és különleges pillanat. - Emberek, kaja idő! Mindenki csináljon magának burgert! Louis salátái se rosszak, érdemes adni nekik egy esélyt.

- Kapd be, Styles!

- Később, Tomlinson!

- Továbbra is kiállhatatlanok vagytok - nevetgél Niall, ahogy melléjük lép egy üres papírtányérral, és elkezdi összeszedni, amit a burgerébe akar tenni.

Mindenki degeszre eszi magát, a zene hangos, jó a hangulat, Robert összebarátkozik Emmettel, hogy vicces gyerekkori történetekkel szórakoztassa a zseni Louis-ról, aki már tíz évesen is a világ megváltására készült. Niall, Mickeyvel, Oliverrel és néhány olyan pasival iszogat, akiket Louis csak látásból ismer, de tudja, hogy Harry barátai. Így telik el az egész délután, mire rájuk sötétedik, és már csak a Louis által felaggatott kerti égősorok adnak nekik fényt.

- Szeretnék mondani néhány szót - lép egy kicsit közelebb hozzájuk Emmett, és magára vonja mindenki figyelmét. - Hatalmas köszönettel tartozunk ennek a két fiatalmebernek. Tudnotok kell, mennyire hálás, és mindenekelőtt büszke vagyok rátok. Hiszek abban, hogy végigcsináljátok a küldetést, és valami egészen elképzelhetetlen, de biztonságos helyet fedeztek fel nekünk. Harry, mindig is az egyik legjobb asztronautám voltál, tele élettel és ambíciókkal, millió színt hozva a NASA központ életébe. Hiányozni fogsz, de te vagy a legméltóbb erre az expedícióra. Louis... Neked köszönhetünk mindent. Az agyad... Nem adatik meg minden embernek az a zsenialitás, az a géniusz tudás, ami a sajátod már gyerekkorod óta. Ami egyszerűen veled született. Te vagy a legokosabb ember, akivel valaha együtt dolgoztam, és megtiszteltetésnek érzem, hogy ilyen masszívan részese lehetek a történelemnek, amit te írsz meg nekünk ebben az évben.

- Köszönjük - motyogja Louis, Harry pedig bőszen bólogat, aztán mindketten kezet fognak a főnökükkel.

Ezután mindenki fokozatosan kezd az autója felé szivárogni, a bulinak vége, Margo és Robert nekiállnak kicsit eltakarítani, Harry egyenként elbúcsúzik minden barátjától, Louis pedig csak nézi.

- Minden rendben lesz, ugye? - kérdi tőle Oliver. - Nem lesz baj.

- Persze, nem ez a baj, csak... Nézz rá - suttogja a szerelmét nézve, de tudja, hogy Oliver jól hallja őt. - Olyan szomorú volt egész este, pedig tudom, mennyire várja az utazást. Mennyire vágyik erre a kalandra. Nem tudom, hogy jól döntöttünk-e.

- Most már nem bizonytalanodhattok el - feleli egyből Oli, és még a fejét is hevesen rázza hozzá. - Ha ennyi mindent végigcsináltatok, ennyit küzdöttetek, egyszerűen csak nem adhatjátok fel a cél előtt.

- Nem is fogjuk. Harry soha nem mondaná le a küldetést, csak... Félek, hogy kevés leszek boldoggá tenni őt odafent. Egyedül.

- Nem azt magyaráztad, hogy azóta nem is jár el a barátaival, mióta összejöttetek? - horkant fel Oliver, és Louis persze tudja, hogy igaza van, és nem is érti, miért bizonytalanodik el folyton, csak egyszerűen nehéz elhinni, hogy egy olyan férfi szerelmes belé, mint Harry. - Higgy magatokban.

- Hiszek, de attól még félhetek.

- Igen, az megengedett - von vállat Oli, aztán ő is elkezd összerámolni a kertben. - Hogy fogunk aludni? Van elég hely a házban?

- Hát... Anyámék a vendégszobában - kezd el hangosan gondolkodni Louis. - És mindkét kanapé kinyitható, szóval ha Harry bátyja is maradna éjszakára, akkor is van hely nektek.

- Szuper! Akkor szedjük össze a kertet, mert úgy néz ki, mint egy disznóól, aztán nézzünk valami Marvelt, ha mindenki benne van.

- Esetleg valami hétköznapibbat, attól tartok, Marvelre csak mi ketten szavaznánk - nevet fel Louis, aztán oldalra dönti a fejét, miközben összeszed pár papírtányért. - Habár... Harryt meggyőzhetem.

*

Mindenki készen áll, és mégsem, mert erre hogy is állhatnának készen? A csomagjaik a szükséges dolgokkal már a rakétában, egy egész tévéstáb veszi élőben, ahogy búcsúzkodnak a szeretteiktől, ami szintén nem segít, Louis pedig talán még soha nem sírt ennyire. Próbálja elrejteni az arcát a kamerák elől, Margo vállába, hátha nem nézi végig a fél világ, de nem tudja, mennyire jár sikerrel.

- Minden rendben lesz, beszélünk sokat, minden rendben lesz - mantrázza az anyja, de Louis tudja, hogy ő is csak saját magát nyugtatja ezzel. - Nagyon szeretlek, kisfiam.

- Én is anya - szipogja Louis, aztán újabb percek telnek el, mire végre sikerül elszakadnia az anyjától, akkor pedig az apját öleli át szorosan.

- Nagyon fognak hiányozni a sakkjátszmák - mondja Robert, Louis pedig megint sír. - Odaadtam a kedvenc táblánkat Harrynek, játsszatok majd odafent. Ne csüggedj, fiam! Soha nem lehetnénk ennél büszkébbek. Vedd fel azt a szkafandert!

- Rendben - leheli Louis, de a könnyei még mindig csípik a szemét. A ruhája ujjával törli le az arcát, de nem megy egyből öltözni, helyette Oliverhez lép, hogy őt is átölelje. - Nem felejtesz el, ugye?

- Mindig te leszel a bogaras, őrült zseni legjobb barátom - szorítja meg őt Oliver. - Hiányozni fogsz, de ugye beszélünk sokat?

- Persze! Mi rá fogunk érni - nevet fel Louis a sírástól rekedt hangon. A szeme sarkából látja, ahogy Harry épp Margotól és Roberttől köszön el. Megölelik, és ez megmelengeti Louis lelkét is. Még utoljára megsimogatja, és ad egy puszit Angyalnak is, mielőtt a szülők lába melletti hordozóba teszi.

- Készen állsz, Okoska? - lép Harry a fiú mellé. Mindkettejük derekán ott lóg a narancssárga szkafander, csak teljesen bele kell bújniuk, de segítenek nekik benne.

- Nem, de mégis - feleli a fiú, és felemeli a kezeit, hogy felöltöztethessék.

Egy egész segítő osztag fejezi be a munkát a rakétában, nyitják ki a hatalmas hangár elektronikus tetőablakát, hogy felszállhassanak. Louis és Harry már adtak egy gyors interjút a tévének, most pedig még utoljára megállnak az űrhajó ajtajában, hogy integessenek, aztán eltűnnek a szerkezetben. Odabent még nincsenek egyedül, a székekbe erősítik őket, minden berendezést utoljára ellenőriznek, aztán szalutálnak nekik, és elhagyják az űrhajót. Louis lehunyt szemmel sóhajt, amikor bezáródik a hatalmas ajtó, és minden készen áll az indulásra.

Nem szólnak egymáshoz, mivel ez nem egy hagyományos rakéta, sokkal inkább egy scifikből szalajtott űrhajó, Louis a pilóta, hiszen ő építette, ismeri minden milliméterét, Harry pedig a másodpilóta, aki éppen a műszereket ellenőrzi, amíg nem jeleznek nekik, hogy felszállhatnak.

- Indulhatunk - suttogja Harry, Louis pedig a kormányra teszi a kezét. - Írjunk történelmet, Okoska!

- Írjunk! - egyezik bele a fiú is, és elindítja a hajtóműveket, aztán vesz egy nagy levegőt, és felszállnak. Egyenesen az ég felé. - A végtelenbe és tovább!

- A végtelenbe és tovább, Zseni!

A stresszes szakaszok egyik pontja az, amikor elérik a bolygó atmoszférájának peremét. Az űrhajó szerencsére gond nélkül veszi az akadályt, semmilyen meghibásodást nem jelez az űrbe érve, a pár pedig egymásra néz, miután Louis tökéletes pályára állítja a gépet.

- Itt Styles a földi irányításnak - szól a rádióba, ami a sisakjába van szerelve, de közben Louis-t figyeli. - A megfelelő útvonalra álltunk, minden a tervek szerint. Működik a mesterséges gravitáció. Robotpilótára állunk, és levesszük a védőöltözetet. Vége.

- Köszönjük az információkat - szólal meg maga Emmett a rádiójukon át, amin mindketten elmosolyodnak. - Helyezzétek kényelembe magatokat, hosszú utazás előtt álltok. Az irányítás huszonnégy órás, bármikor bármi történik, a rendelkezésetekre állunk. Kötelező video megbeszélés legközelebb, ha elértétek az első energiával rendelkező égitestet, és látjátok a működést.

- Várhatóan néhány órán belül - szólal meg Louis is.

- Addig pihenjetek, csodáljátok a galaxist, megérdemlitek! Vége!

Harry csak elmosolyodik, aztán kikapcsolja a biztonsági övet, és felkel, hogy levetkőzzön. Louis-nak meggyűlik a baja a ruházattal, de a férfi segít neki.

- Négy és fél év kettesben - öleli magához Louis-t. - Mint egy kurva hosszú nászút.

- Olyasmi - helyesel a fiú is, amikor már az egyik tárolóba akasztják a szkafandereket. - Remélem nem fogsz rám unni ennyi idő alatt.

- Ha ilyeneket magyarázol, máris unlak...

- Befogtam - vigyorodik el Louis. - Filmezünk? Eszünk? Játszunk valamit? Jézusom, hogy fogjuk lefoglalni magunkat négy és fél évig?!

- Máris idegesítő vagy - nevet Harry, aztán előveszi a sakktáblát, amit Robert adott neki. - Nem gondoltam, hogy ez ilyen gyors folyamat lesz.

- Nagyon vicces!

- Játszunk inkább, addig se beszélsz! - érinti meg a fiú orrát, és előkészítik a táblát a bábukkal egy vérre menő sakkjátszmára.