Sziasztok!

Az a helyzet... Hogy már csak 6 rész van vissza. Most néztem meg és woah.. Hát szóval 6 rész, és megtudjátok, mi a fenét találtam ki, amivel elérem, hogy mindenki kitépje az összes haját. 6 hetem van, hogy felkészüljek a támadásra, muhahahaha... :P Hagyjatok nyomot!

Puszi&Pacsi

Louis akkor se tudná visszatartani magát, ha mindennél jobban akarná, még szerencse, hogy eszébe sem jut. Egyből az ágy felé rángatja Harryt, és olyan türelmetlenül cibálja le magáról a pizsamáját, hogy az egyik pillanatban majdnem lezuhan a matrac széléről. Harry csak nevet rajta, egyelőre teljesen felöltözve.

- Vetkőzz már! - tépi a pólója anyagába markolva közelebb magához Harryt.

- Meg se kérdezed, hogy vagyok, miújság, hogy ment az újra természetes gravitációra lépés, semmi? - elégedetlenkedik Harry, de hagyja, hogy Louis lehúzza róla a pólóját, aztán a nadrágját rúgdossa lefelé. Ott már végre megesik a szíve a fiún, és besegít neki, aztán ő is az ágyra mászik.

- Van egy egész napunk beszélgetni minderről - ingatja a fejét Louis, és máris Harry ajkainak esik. Úgy falja őt, mint egy éhező, és hamarosan végre Harry is befejezi a kuncogást. A fiú derekát szorítva húzza magára őt, és Louis végre megérzi Harry éledező erekcióját a hasának nyomódni. - Most azonnal akarlak. Körítések és minden nélkül.

- Dehogyis… - morogja Harry az ajkai közé, aztán maga alá fordítja az ágyon, és már nyúl is az asztal fiókjához, hogy rendesen előkészíthesse a fiút.

- Most már jól vagyok - zihálja Louis csupán percekkel később, mert tényleg úgy érzi, hogy bele fog halni a vágyba, ha Harry nem teszi végre magáévá. Nem teljesen biztos benne, hogy tényleg készen áll, de őszintén nem érdekli. Egy kis fájdalommal igazán meg tud birkózni a nagyobb jó érdekében.

- Shh… - csitítja a férfi, és tovább dolgozik rajta a kezeivel, mert ő nagyon nem bízza a véletlenre. Soha. További hosszú percekig kínozza őt, mire végre felgörgeti magára azt a rohadt óvszert, és Louis megérzi őt a hátsójának nyomódni. Nem hatol be, csak simogatja őt a merevedésével, miközben forró csókokkal fedi be Louis kulcscsontját, nyakát, majd az ajkait is. Akkor nyomul egy lassú, de határozott mozdulattal mélyen Louis-ba, amikor a nyelvük is találkozik egy nedves csókban, Louis pedig megsemmisül. Nem lát mást csak a galaxist maguk körül, a csillagokat, és Harry édes mozdulatait. Olyan, mintha kívülről nézné magukat, ő pedig megállapítja, hogy Harry gyönyörű. A legszebb férfi, akit valaha a hátán hordott a föld, és egyedül az övé. Ezt a mai napig képtelen teljes egészében felfogni.

- Annyira hiányoztál - nyöszörgi Harry nyakába, miközben elfehéredett ujjakkal kapaszkodik a hátába. - Fogalmad sincs…

- Azért… sejtem - válaszolja Harry sóhajtozva, és egy kicsit erőteljesebb csípőmozdulatokra vált, Louis pedig behajlított lábujjakkal, a férfi derekán összekulcsolt lábakkal, nyögve fogadja őket. Ennek ellenére sem lehetne mást mondani, minthogy szeretkeznek. Louis biztos volt benne, hogy durván fogják darabokra szaggatni egymást az első alkalommal, de mégsem így történt. Louis elevenen el tudna égni a szerelmükben, és éppen ezért, az orgazmusa is annyira hirtelen jön erre a gondolatra, annyira váratlanul éri, hogy felfognia is nehéz. Harry hangos nyögései ébresztik rá, mert mindig annyira hangos, amikor megérzi elélvezni Louis-t.

A fiú szinte darabjaira hullik, és megint csak apró pillanatokat sikerül elcsípnie, és azt, ahogy Harry végül a nyakába liheg, apró harapásokkal kínozza édesen, és próbál magához térni.

Amin aztán mindketten felnevetnek, az Louis gyomrának hangos korgása. Természetesen halálosan éhes, mert este se evett nagyon sokat, és ennél sokkal hamarabb szokott kelni, hogy reggelizzen, aztán dolgozni induljon. Ráadásul még szeretkeztek is, amitől mindig megéhezik.

- Hallom, boldog vagy - cukkolja Harry, és finoman belecsíp a hasába. Louis csak hangosan durcázik, amitől Harry mégjobban nevet, aztán olyan forrón, annyi szerelemmel húzza közelebb magához a fiút, hogy beleremeg a lelke. - Szeretlek, Okoska.

- Én is - suttogja vissza Louis, és ő is szorosan öleli Harryt. - Végre itt vagy. Reggeliztél már, vagy eszel velem?

- Idefelé vettem egy kávét a Starbucksban, és akkor már kértem egy málnás muffint is - magyarázza a férfi, ahogy kikászálódnak az ágyból. Louis megtörli a hasát, Harry pedig kidobja az elhasznált gumit, és a földszintre indulnak. - Eszem veled valamit.

Már mindketten jóízűen lapátolják a friss tojásrántottájukat paradicsom darabokkal, amit Harry csinált, amikor a beszélgetésük az éppen Harry lábához simuló Angyal felé terelődik.

- Biztos vagy benne, hogy nem bírná ki az utat? - kérdi a férfi, ahogy a kezébe veszi a hatalmas, gyönyörű macskát, az pedig azonnal dorombolva elfekszik az ölében. - Most sem, hogy finomítottál a rotáción?

- Nem merném azt mondani, hogy szálljon be - húzza el a száját Louis, és most tényleg nem azért, mert nincsenek annyira jóban a cicával. Fél tőle, hogy hosszú távon fájdalmat okozhatnak neki.

- Talán magaddal kellene vinned - von vállat Harry, Louis egy hónapos kabin beli tartózkodására utalva. - Akkor megtudnánk.

- De ha ki kell nyitnunk az ajtót, mert nem bírja, akkor elölről kezdődik a számláló - válaszolja Louis komoly hangon. Most már tényleg nem a macskáról van szó, csakis arról, hogy ő inkább nem szeretné ezt, köszöni szépen. Azt az egy hónapot se tudja, hogyan fogja túlélni, nem hogy elölről kelljen kezdenie Angyal miatt, ha valami baj van vele. - Nem hiszem, hogy jó ötlet, Harry.

- Tudom, csak… Nem akarok megválni tőle - sóhajt fel, és Louis azonnal megsajnálja miatta. Máris a keze után nyúl, hogy megsimogassa egy kicsit az asztal felett. - Akkor a szüleid tényleg nem bánják, ha gondoskodniuk kell róla? Nem akarom odaadni idegeneknek, vagy menhelyre vinni. Tényleg nem.

- Tudom, és hidd el, nem bánják - biztatja őt a fiú, és közelebb is hajol egy csókra. - Anyának sok macsekja volt, amikor még gyerek volt, meg egy akkor is, amikor én voltam kisgyerek. Nagyon örült, hogy rá gondoltál.

- Oké, oké - sóhajt fel Harry, és a macskával az ölében folytatja a reggelit. - Csak nehéz elfogadni. Őt szeretem a legjobban ezen a világon.

- Hm?

- Nyilván úgy értem, azok közül, akit itt hagyok - forgatja meg a szemét Harry, és már vigyorog is Louis hitetlenkedő pillantása miatt.

- Na azért - mondja a fiú, de neki is bujkál egy játékos mosoly a szája sarkában. - Tényleg ne aggódj.

- Inkább azért aggódom, mert Angyal annyira ragaszkodik hozzám, nehéz ez így. Nehezen fogad el másokat.

- Vettem észre - motyogja Louis, Harry pedig érdeklődve néz fel rá, ezért folytatja. - Egyszer közelebb bújtam a párnádhoz az ágyban, mert hiányoztál és még Harry illata volt, de épp ott aludt és rámfújt. El tudod ezt hinni? A saját ágyamban!

- Nem mondod! - nevet fel hangosan Harry, és bár Louis örül, hogy sikerült kicsit felvidítania ezzel a történettel, a macskával viszont továbbra is rosszban van. - Rossz vagy, szépségem - néz le Angyalra, és szeretetteljesen meghúzgálja picit a cica egyik nagy fülecskéjét. - Okoskával jól bánunk.

- Hát ez az - kontrázik rá a fiú, Harry viszont még mindig csak mosolyog, és a fejét ingatja. Louis nem is tudja, hogy szeretheti ennyire ezt a férfit. - Mellesleg, kibékültem anyáékkal. Apával is beszéltem végre.

- Ez nagyszerű hír!

- Tudom - válaszolja Louis félig teli szájjal. - Szóval fixáltuk, hogy náluk töltjük a karácsonyt. Ugye még mindig nem probléma?

- Egy percig se gondoltam másképp.

- Igen, csak hát… volt ez a kis nézeteltérés, ahol ráadásul veled voltak undokok - húzza fel az egyik vállát a fiú. - Nem tudtam, hogy még mindig rendben van-e így, vagy…

- A szüleid, azért estek nekünk, főleg nekem, mert nagyon szeretnek - tisztázza Harry, hogy mi is történt, pedig persze, Louis is tudja. - Nem vettem magamra, te is tudod. Csak azért aggódtam, mert tudtam, hogy téged nagyon bántott a dolog. Bíztam benne, hogy rendbe tudjátok hozni, mielőtt túl késő lenne.

- Szerencsére sikerült.

- Van már elképzelésed, hogy mikor utazunk? - néz rá izgatottan Harry, Louis torka viszont kissé kiszárad emiatt a téma miatt. Talán pont azért, mert szerinte nincs az olyan messze. Nem kell évekről beszélni, éppen ezért úgy érzi, túl közel van. Túl hamar kell mindenkitől elbúcsúznia. Az egész világtól.

- Szerintem egy éven belül - jelenti ki halkan, Harry álla pedig a padlón landol ettől. Louis akár meg is sértődhetne, hogy a zsenialitása ennyire meglepte a férfit, de ahhoz hirtelen túlságosan is ideges. - Szinte teljesen kész van az űrhajó váza. Kíváncsi vagy? Bejössz velem valamikor?

- Viccelsz? Jó hogy! - lelkesedik Harry, és amikor mindketten végeztek a reggelijükkel, leteszi Angyalt a padlóra, és nekiáll mindent a mosogatógépbe pakolni. - Nem hiszem el, hogy ekkora zseni vagy, Okoska - ragadja meg Louis derekát, amikor mindennel végez, és a konyhaszekrény oldalának szorítja őt.

- Eléggé elszomorító, hogy még ma sem hiszed el - forgatja a szemét a fiú, de valószínűleg fele annyira se sikerül sértettnek tűnnie, mint szeretné. Ebben valószínűleg komoly szerepet játszik az is, ahogy vágyakozva, két kézzel markol a férfi fenekébe.

Harry azonnal reagál rá, összedörgöli az egyelőre még pihenő férfiasságukat, de Louis teste természetesen azonnal reagál rá. Harry csak felnevet azon, ahogy érzi másodpercek alatt egyre jobban megkeményedni őt, aztán az ölébe kapja, és a nappali kanapéjához cipeli a fiút. Még nagyon sok kimaradt szeretkezést és őrült kefélést kell bepótolniuk, és Louis örül neki, hogy erre nem kell felhívnia az idősebb figyelmét. Ő is pontosan tudja, hogy így van.

*

Louis továbbra is rengeteget dolgozik. Harry szerint a kelleténél sokkal többet, de ennek ellenére sem próbálja meg visszatartani. Egyedül annyit tesz, hogy sokszor meglátogatja őt munka közben is a hangárban, és rábírja, hogy tartson sokkal több pihenőt, mert muszáj.

- Jól haladtam a hajtóművel, amíg meg nem zavartál - morogja a fiú, amikor épp kitolja magát a gurulós székével az asztal mögül, és Harryhez lép, hogy egy futó csókkal üdvözölje. Már nincsenek sokan a hangárban, de azért nem esik neki, mert még mindig szokja ezt a “legyünk büszkék és vállaljuk fel magunkat” új énjét. - Lassan kész leszek vele, és elkezdhetjük annak is a tesztelését, aztán beszerelését.

- Jól hangzik - emel fel egy kapcsolódási alkatrészt az asztalról Harry, és alaposabban szemügyre veszi. - Ez fogja szállítani az energiát?

- Inkább továbbítani - helyesbít Louis, és rámutat arra a pontra, amiről magyarázni készül. - Itt fogja leadni a fekete energiát, amit ez itt - mutat az asztalon lévő másik alkatrészre - felvesz a különböző égitestekből.

- Hihetetlen, hogy a kezemben tartom mindezt - mondja lenyűgözve Harry, aztán visszateszi az asztalra, és Louis felé fordul. - Megmutatod a rakétát?

- Gyere! - int Louis a fejével, és már vigyorog, amikor elindulnak a szomszédos hangárba.

Harry megtorpan az ajtóban, amikor megpillantja a hatalmas űrhajót. Már van formája, már elkezdték berendezni, és látszik a csillogó szemein, hogy elhinni is alig tudja, hogy tényleg itt van. Láthatja, megérintheti.

- Még nem tudunk bemászni, csak innen nézni, de eddig így állunk - járja körbe a rakétát Louis, és megsimítja az oldalát. - Mit gondolsz?

- Azt, hogy elképesztő - leheli Harry, ahogy hozzáér az ezüst acélborításhoz maga előtt. Nincs végig beburkolva, egyelőre még csak elkezdték az egyik oldalán, ahol már nem annyira szükséges, hogy nyitva maradjon. Kezdenek a benne lévő szobák is kivehetővé válni. A fürdő, a hálójuk, a konyha a kamrával, a nappali helyiség is a hatalmas tévével, amin át majd a kamerás kapcsolatot is tartják a földiekkel, és az irányítófülke is a két üléssel a rengeteg kapcsoló és óriási műszerfal előtt. Mindennek csak a váza, épp csak a kezdeménye, de tisztán kivehető az egész, Harry pedig elámulva nézegeti. - El tudod képzelni, hogy négy évig ebben fogunk élni?

- Egyelőre még nehezen - nevet fel Louis, és ő ahelyett, hogy az űrhajót bámulná, Harry lenyűgözött arcát nézi. - De azt hiszem, napról napra egyre könnyebb azzal a tudattal kelnem, hogy elmegyünk. De csak mert veled megyek.

- Hihetetlen utazás lesz, Louis - ingatja a fejét Harry, és Louis felé fordul, hogy magához húzza őt. - Örökre beírjuk magunkat a világtörténelembe.

- Igen, de ettől még nagyon be vagyok ám szarva - mondja a fiú, és Harry mellkasához bújik. Hallja a férfi heves szívdobogását, ami tudja, hogy az izgatottsága eredménye, és minden ilyen dolog miatt csak még jobban szereti őt.

- Minden a lehető legnagyobb rendben lesz - próbálja nyugtatni őt Harry, holott nyilván ezt nem tudhatja. Ezt senki nem tudja. Mindenki csak vakon bízik Louis-ban, ami még több súlyt pakol a fiatal fiú vállára. - Beszéltem Emmettel.

- Igen? Miről?

- Fel akarnak küldeni hamarosan az űrállomásra, de kértem, hogy cserélhessek valaki mással, és akkor küldjenek fel, amikor be leszel zárva a kabinba - meséli el, Louis pedig elhajol tőle, hogy felnézve rá hallgassa végig. Harry ad egy puszit a homlokára, amikor a történet végére ér.

- Ez kedves tőlük - válaszolja. - Mármint, ha belementek.

- Persze, na de nem is ez a lényeg - legyint az egyik kezével Harry. Azzal, amivel nem épp Louis derekát öleli magához. - Azt is beszéltük, hogy januárban szeretnék megtartani a projekt hivatalos sajtóbejelentését. Persze, ha addigra készen állsz rá, és az űrhajó is száz százalékosan el fog készülni. Addigra már mindent biztosan látunk. Vagyis… Ezt ők mondták, én pedig egyet értettem, de… Most itt vagyok, látom ezt, és alig hiszek a szememnek. Én már most is biztosan látom, hogy el fogsz készülni.

- Igen, nem kell már sok, és meg lehet tartani a sajtótájékoztatót - ért egyet Louis, bár a gyomra is megremeg a gondolattól, hogy onnantól kezdve minden meg fog őrülni körülöttük, és egészen fel fog borulni a nyugodt életük.

- Tudom, mire gondolsz - jelenti ki a férfi, és Louis szájához hajol egy csókra. - De azt se felejtsd el, hogy ha hivatalos és közismert lesz a projekt, esély nyílik egy Nobel jelölésre is.

- Ó, ne aggódj, arra állok készen minden közül a leginkább - nevet fel Louis, aztán megfogja Harry kezét, hogy elinduljanak vissza a másik hangárba.

- Hova is gondoltam? - csipkelődik Harry.

- Ugye, én se értem - válaszolja Louis kiöltött nyelvvel. - Összeszedem a cuccaimat, és hazamehetünk.

- Rendben, jobb is, ha kialszod magad ma éjszaka.

- Miért?

- Mert Niall ma visszatért a földre, szóval holnap ő és egy másik haverunk szeretne elmenni kicsit kikapcsolódni - avatja be az ötleteibe Harry, Louis pedig úgy néz rá, mintha meglepné ez az egész. Pedig beszéltek róla, hogy szeretné megismerni azt a Harryt, aki előtte volt. És persze a barátait is, mégis kicsit váratlanul éri ez az ötlet Harrytől. Vagy leginkább az, hogy máris holnap akarja. Pedig érthető, Niall ma tért vissza egy expedícióról. - Nem muszáj mennünk, ha nem szeretnél.

- De! - vágja rá egyből a fiú. - De, szeretnék, csak meglepett, hogy máris holnap. Nem baj, majd kicsit korábban bejövök, hogy ne érezzem elherdáltnak a holnapi napot, és akkor előbb hazamehetek elkészülni.

- Túlhajszolod magad, Louis - reagál erre Harry, és egyáltalán nem vidám a hangja. - Tökéletesen megfelel, ha ugyanakkor jössz, mint máskor és kicsit előbb hazaindulsz.

- Nem szeretem vesztegetni az időt, ahogy azt sem, ha a valódi nevemen szólítasz. Rémisztő - erősködik tovább Louis, ahogy elindulnak kifelé, és egy intéssel elköszön Christől meg attól a néhány munkástól, akik még az íróasztalaik felett ülnek. - Hidd el, jól vagyok. Bizonyított tudományos tény, hogy az intelligensebb embereknek nincs akkora alvásigényük, mint átlagos társaiknak.

- Anyám, ezt a fellengzős dumát! - löki el magától Louis-t, amikor az autóhoz érnek. Harry pontosan a fiú kocsija mellé parkolt be, és csak int felé, még egy csókot sem ad neki. - Otthon találkozunk, Okostojás! Szeretlek!

- Én is - vigyorog Louis, aztán beugrik az autójába.

*

Louis már a sokadik szettjét méregeti a tükör előtt, és továbbra sem tudja, melyiket válassza. Volt már rajta piros, kék, vajszínű, most pedig fehér nadrág, legalább százféle felsővel, most pedig azon agyal, hogy talán a grafit színű farmere jobban mutatna. Talán a fehér túl kihívó.

- Indulunk - jelenti ki Harry, ahogy belép a szobába, Louis viszont még mindig a tükör előtt áll, egy halom ruhával a háta mögött, amit az ágyukra halmozott fel. - Jó ég! Nem bálba megyünk, bébi, csak fel kellett volna venned az első gatyát és pólót, ami a kezed ügyébe kerül.

- Megtehettem volna - von vállat Louis, még mindig a nadrágját méregetve. - De az nem én lennék. Nem mutat túl sokat ez a nadrág?

- És kit érdekel? - lép mellé Harry, és a fenekébe markolva húzza közelebb magához. - Az enyém vagy, szívesen mutogatlak.

- Oké, akkor… Mehetünk - egyezik bele a fiú, és miután eltették a tárcáikat, telefont, kulcsokat, el is indulnak a bár felé, ahova a többiekkel beszélték meg a találkozót. Az esti forgalom egészen tűrhető, ennek hála hamar oda is érnek. Egyedül a bejáratnál akad némi problémájuk.

- Kiskorúak nem mehetnek be - adja vissza az igazolványát Louis-nak, és már intene a mögöttük álló felé, amikor Harry közelebb lép.

- Velem van, vigyázok rá - erősködik Harry, és az őr elgondolkozva néz Harryre. - Ugyan már, Hank, tudod, hogy normálisak vagyunk, sose balhézunk. Niall most jött vissza az Űrállomásról, csak szeretnénk kicsit kikapcsolódni. Louis a párom, és két hónapon belül nagykorú lesz. Vigyázok rá.

- Oké, de ne menjen a pulthoz, te vegyél alkoholt - morogja a magas fazon, aztán arrébb lép az ajtóból, hogy Louis-ék be tudjanak menni.

- Ez megalázó volt - hisztizik Louis, amikor Harry kezét fogva próbálják megtalálni Nialléket. - Viszont Hank láthatóan jól ismer téged.

- Aha, voltam már itt egy párszor - kacsint oldalra Louis-ra a férfi, aztán kiszúrják Niallt az egyik asztalnál, és már sietnek is feléjük.

- Na végre, azt hittük, már sose értek ide - nevet a kollégájuk, aztán a Louis számára idegen srác is felkel, hogy üdvözölje őket.

- Szia, már sokat hallottam rólad! - nyújtja a kezét a fiú felé. - Mickey vagyok.

- Louis - mutatkozik be ő is, és beülnek a két sráccal szembe a boxba. Már egy halom sörösüveg és italos pohár van előttük, Niall pedig gyorsan összegzi mi micsoda, és igyanak csak, amit akarnak.

- Louis az édes krémes löttyöket szereti, megyek veszek neki valamit - áll fel újra Harry. - Nektek?

- Semmi, ezek kitartanak még egy ideig - int Mickey, és ahogy Harry lelép, Louis felé fordul. - Szóval, azt már tudom, hogy te is mérnök vagy, jól mondom?

- Igen.

- És a NASA-nak dolgozol - jelenti ki ezt is, Louis pedig csak bólint. - Azt is tudom, hogy Harry őrülten beléd esett, mert az utóbbi hónapokban semmi másról nem beszélt, csak rólad, és hogy inkább veled tölti az estéket a bulik helyett.

- Öhm…

- Mégis mivel érted ezt el nála? - nevet fel végül Mickey, és Niall is követi a példáját. - Találtál rajta valami kapcsolót, vagy mi?

- Az a helyzet, hogy erre a kérdésre még én is keresem a választ - vallja be Louis, éppen akkor, amikor Harry is megérkezik mellé egy nagy pohár lila színű koktéllal. Átkarolja a fiú vállát, és az egyik sörösüveg után nyúl.

- Mire? - kérdi Harry, Niall pedig gyorsan beavatja, miről is beszélgettek eddig Mickeyvel. - Ez nagyon egyszerű, és meglep, hogy Okoska nem tudja rá a választ. Okoska mindenre tudja a választ.

- Erre még én is tudom - von vállat Niall, Louis pedig kicsit zavarban érzi magát. Nem csak a kényelmetlenül hangos zene miatt, vagy mert Harryn kívül egyik srácot se ismeri igazán. De ránezésre ők ketten már nem is teljesen józanok, és ez duplán zavarba hozza. - Harry világéletében bukott az okostojásokra. Most pedig megtalálta a világ legokosabb emberét magának, legalábbis állítása szerint - teszi hozza Niall, mert az űrprojekt egyelőre államtitok, de egyértelműen arra céloz.

- Így van - ért egyet Harry, és közelebb húzza Louis-t, hogy megpuszilja a halántékát. - Mindezek mellett gyönyörű is, a feneke pedig valóságos csoda. Néha kibírhatatlanul egoista, de a többi ellensúlyozza.

- Hé!

- Tudod, hogy így van - mosolyog rá Harry, és szorosabban húzza magához Louis-t, amikor ő éppen a szájába veszi a szívószálat, hogy igyon egy kicsit. - Mit is szoktál mondani mindig? Tisztában vagy a képességeiddel.

- Sokkal jobban hangzik, mint az egoista - vágja rá Louis jókedvűen, és elkezd picit felengedni. Talán a pohara tartalma miatt, talán mert Mickey és Harry sokat húzzák egymást, amin jókat nevet. Vagy maga a hangulat, de végül élvezni kezdi az estét, és azon kapja magát, hogy nagyokat nevet Mickey viccein, miközben Harry simogató ujjait élvezi a combján az asztal alatt.

- Az meg ki? - néz Louis a pult felé, ami közel van hozzájuk, Niall pedig épp egy fekete hajú, tipikusan pasifogó öltözetbe bújt nővel enyeleg.

- Niall ma esti fogása - válaszol Mickey, aztán hatalmas vigyorral, az alkoholtól már fátyolos tekintettel néz Louis-ék felé. - Biztos megint előadta, hogy éppen az űrből tért haza. Az a szokásos csajozós dumája.

- Neked is ez volt a dumád előttem? - néz a fiú Harryre. A férfi józan, talán ha három sört ihatott meg, és Louis-nak ez nagyon imponál, mert valahogy úgy érzi, miatta van így. Mert tényleg rá akar vigyázni, aki viszont már nem annyira józan a hatalmas koktél után. - Ezzel szedted fel a pasikat?

- Nem, én inkább táncoltam velük - hajol közelebb Louis-hoz, és ad néhány puha csókot a fiú álla vonalára. Egyet a nyakába is, ami egészen feltüzeli őt. - De tény, hogy az űrhajós duma is hatásos. Azért bevetettem párszor.

- Táncolsz velem?

- Táncolni szeretnél, komolyan? - néz rá Harry, és Louis tényleg kicsit részeg, ezért nagyon is akarja. A fogai közé szívja az alsó ajkát, és bőszen bólogat a férfi kérdésére. - Menjünk!

- Megyek én is, kerítek valakit, ha már mindenkinek van - jelenti ki Mickey, és a táncolók felé indulnak. Harry azonnal magához húzza Louis-t, és persze a fiú biztos benne, hogy ez kívülről nem így néz ki, de belül úgy képzeli, úgy nézhetnek ki, mint Johnny és Baby a Dirty Dancingből.

- Én vagyok Baby - kiabálja Harry nyakába a dübörgő zenére. - Te vagy Johnny.

- Akkor táncolj, szerelmem! - válaszolja Harry, és sokkal szenvedélyesebben mozgatni őt. - Babyt senki sem ültetheti a sarokba!

- Szeretlek! - kiabálja nevetve, amiért Harry egyből tudta, miről beszél, a férfi pedig csak megcsókolja. - Határozottan élvezem. Máskor is jöjjünk el.

- Mindenképp.