Sziasztok!

Egy kis megkésett Halloween ebben a részben. Jobb később, mint soha. :P És na, le kell írnom itt, mert mindenki annyira megijedt a múlkori kiírásom után... Szóval a sztori happy endes. Sírni fogtok, de remélem a nevetéstől, annyira nem számítotok majd arra a befejezésre, amit kreáltam. Na így már remélem senki sem retteg :P Azért hagyjatok nyomot!

Puszi&Pacsi

Louis egyet pislant, és máris október vége van, halloween bulira készülnek, mert ő tényleg élvezte azt a partit legutóbb, és amikor Harry beszélt neki erről a házibuliról Marionál, akkor úgy gondolta, nekik is menniük kellene. Sőt, még Olivert is elszállásolta a házukban, hogy magukkal vigyék. Mindenki nagyon lelkes volt, és ez valahogy Louis-t is boldogította.

Most viszont itt vannak, Niall és Harry már a jelmezükben, és egy kicsit talán úgy érzi, berezelt. Vagy inkább valami kellemetlen érzés kerülgeti, mert tudja milyen sokan lesznek ott, és főleg olyanok, akikkel együtt dolgoznak. Pedig a srácok elképesztően néznek ki. Harry Supermannek öltözött, de nem a hagyományos fajta, hanem ahogy ő mondta, a Homokos Superman. A körmeit felváltva kékre, pirosra és sárgára festette, így illik a jelmezéhez, és egy, Louis szerint, elcseszett piros gyöngysort is felvett hozzá, a haját pedig egy csinos kontyban fogta egészen a feje tetejére. Piros, fodros hajgumival.

Niall ugyanakkor David Bowie-nak öltözött, és Louis szerint egészen jól néz ki, felismerhető a jelmeze, és végülis ez a lényeg. Bár Louis mondta, hogy világosabbra kellene festeni a haját, de Niall közölte vele, hogy volt már szőke korábban, de többet nem tervezi festeni a haját.

- Mennyi fehér kell még? - kérdi Oliver, miközben Louis eltökélten fújja a vörös haja egyik oldalára a fehér ideiglenes hajfestéket. - Kezdek szédülni a szagától.

- Már nem olyan nagyon sok - feleli Louis, és tovább színezi a srác tincseit, közben viszont oldalra pillantgat a szerelmére, mert egyébként meglehetősen kurva jól néz ki a jelmezében. Még műizmok is kitüremkednek a mellkasán, pedig már anélkül se egy kis nyeszlett fiúcska. A legjobb mégis a combja, a lábai abban a kék cicanadrágban, ami feszül rajta, és Louis legszívesebben végigtapogatná, vagy megmarkolná.

- Szóval ki is ez a fura, piros-fehér hajú szuperhős, akinek beöltözöl? - néz feléjük Harry, és Niallel együtt kíváncsian várják a választ a fiatalabb fiúktól.

- Todoroki Shoto - jelenti ki büszkén a vörös hajú srác, szinte hitetlenkedve nézve Harry és Niall felé, amiért nem tudják. - Ez egy anime.

- Ó, szóval valamelyik kedvenc mesétek, gyerekek? - nevet Niall a telefonját forgatva az ujjai között, miközben Harry tölt maguknak egy-egy pohár sört.

- Kapd már be! - vág vissza Oliver egyből, amitől pedig Louis-nak kell felnevetnie, mert mindkét idősebb férfi csak vigyorogva huhog, de persze továbbra sem veszik őket véresen komolyan. - Ez nem egy gyerekeknek készült mese, ahogy az animék többsége általában nem az.

- Ha felnőtteknek készül, akkor miért nem film? - vonja fel a szemöldökét Superman is, és erre már Louis válaszol.

- Egyfelől, mert ez a japán kultúra része, másfelől, mert így olyan jeleneteket is tökéletesen kivitelezni tudnak számítógépes technológiákkal, amit filmen ugyanígy sose tudnának, harmadszor pedig… mert ez sokkal jobb így!

- Szóval azt mondjátok, ezek felnőtt mesék?

- Maradjunk annyiban, hogy ezek nem mesék - tromfolja le Harryt a fiatal fiú, de egyből küld is felé egy puszit, mielőtt folytatja. - Animék. Okkal van más neve.

- Világos - forgatja meg a szemét a göndör, aztán Niallre néz. - Kiülünk a kertbe, amíg a gyerekek készülődnek?

- Tegnap este még nem kezeltél gyerekként - kontrázik rá Louis, Harry viszont csak felnevet rajta, és rákacsint.

- És ma este sem foglak - válaszolja, de nem mond többet, csak elhagyják a szobát Niallel, a két fiatalabb pedig kettesben marad.

- Rá kellene venned, hogy belenézzen a sorozatba - szólal meg Oliver csupán néhány másodperccel később. - Tuti teljesen ráfüggne.

- Nem is rossz ötlet - gondolkodik el a fiú. Valahogy ezelőtt soha nem jutott még eszébe animét nézetni Harryvel, pedig ő mindig is imádta őket. - De lehet, hogy nem ezzel kellene kezdenem, hanem a Death Note-tal. Nekem az a kedvencem minden anime közül, és annak a sztorija tuti neki is tetszene.

- L minden idők legnagyobb anime hőse nekem is - helyesel Oliver, és láthatóan végre felsóhajt, amikor Louis leteszi a hajfestékes flakont. - Ha valaki megnézi azt a sorozatot, és nem érez pontosan ugyanígy a karaktere iránt, azzal valami komoly baj van.

- Úgy valahogy - kuncog Louis is, és hallja, hogy nyílik a teraszajtó, ettől még nem zavartatja magát, ugyanonnan folytatja a beszélgetést Oliverrel. - L volt az első plátói szerelmem tini koromban.

- Még mindig tini vagy - jegyzi meg Harry a nappali másik oldaláról, mert épp visszafutott valamiért, de Louis csak kiölti rá a nyelvét.

- Todoroki a második, vörös barátom - folytatja Louis, mintha Harry véletlen se szólalt volna meg az előbb. - Szóval vigyázz magadra, nehogy részegen rád másszak.

- Komolyan kibaszott rajzolt karakterekbe vagytok belezúgva? - néz rájuk összevont szemöldökkel Harry, Louis viszont képtelen nem hangosan nevetni ezen. Persze, már gyerekként is tudta, hogy ez milyen hülyeség, és hogy a legtöbben totál idiótának nézik emiatt, de valahogy akkor is mindig képes volt vonzónak találni rajzolt karaktereket is.

- Mert ez nem feltétlen a külső miatt van - rázza a fejét, és úgy beszél, mintha minimum valami tudományos kutatásról folyna az eszmecseréjük. - Maga a személyiség is meg tud ragadni, tudod? Veled se volt máshogy…

- Ó, ugyan már! - kiált fel Harry, aztán hangosan nevet. - Tökéletesen belém voltál esve az első pillanattól, hogy megláttál. Semmi köze nem volt hozzá a személyiségemnek.

- Ez nem igaz - motyogja a fiú, és végleg elkészül Oliver hajával, ezért Harry most már közelebb tud sétálni, hogy megragadja a derekát, és magához rántsa.

- Mindketten tudjuk, hogy igen - mondja, és rögtön utána meg is csókolja a fiút, hogy az még véletlenül se tudjon ellenkezni.

- Na most már engedj! - próbál kiszabadulni a férfi erős karjai közül Louis, de ő nem igazán akarja hagyni. - Nekem is el kell készülnöm.

- Oké, de siess, már látni akarom, mit találtál ki - csókolja meg őt újra Harry, aztán hagyja, hogy Oliver társaságában az emeletre siessen.

Tulajdonképpen semmi extrát nem talált ki ma estére, egyszerű bőrcuccokat vásárolt össze, némi sminket, meg hajzselét, és úgy döntött, rocker fiúnak öltözik, mert a halloween lényege, hogy valami más legyen, mint amilyen a hétköznapokban. Ez meg aztán kurva messze áll tőle.

- Hogy-hogy nem tudja, minek öltözöl?

- Csak nem akartam - von vállat Louis. - Meglepit akartam neki, még ha nem is olyan nagyon nagy szám.

Louis gyorsan magára kapkodja a bőrnadrágot, szakadt, fekete felsőt, és acélbetétes bakancsot, aztán kicsit tanácstalanul áll a fürdőszobában, hogy mégis hogyan tovább. Végül kikutatja Harry fekete körömlakkját az egyik fiókból, és nagy, egyáltalán nem óvatos mozdulatokkal kifesti a körmeit, mert amíg azok száradnak, addig kihúzhatja a szemét is a fekete szemceruzával, amit aznap reggel vett a közeli drogériában.

Amikor azzal is elkészül, a körmei még mindig nem száradtak meg teljesen, ezért Olivert kéri meg, hogy zselézze fel kicsit a haját, mert ő még nem alkalmas rá.

- Basszus, nagyon vadul nézel ki.

- Az jó, pontosan az a cél.

- Így jó lesz? - kérdi Oli, ahogy hátralép egyet, és a Louis fején kreált művét nézegeti, a fiú pedig belenéz a tükörbe és elégedetten elmosolyodik.

- Tökély - lelkesedik fel, aztán a hálóba indul, és a kis tálka fölé görnyed, hogy felvegye Harry néhány gyűrűjét, ha már a férfi ma este nem viseli őket a jelmeze miatt.

- Mikor lesz meg a doktorid? - huppan le mellé Oliver a pár hitvesi ágyán, nem törődve privát szférával, és Harry éjjeliszekrényen heverő könyve után nyúl, hogy megnézegesse, mi is az.

- Még idén leteszem a záróvizsgákat a mesterkurzusomhoz - meséli Louis, és valahogy egyébként mindig izgatott lesz, ha erre gondol, hogy mennyire jól állnak a tanulmányai a munkája mellett is, pedig félt attól, hogy nem sok ideje lesz a vizsgákra készülni. Nem mintha ez túl sok időt venne igénybe nála, de olyan opció nyilván nincs, hogy 99%-os legyen bármelyik is, mindennek 100%-osnak kell lennie. Ahhoz meg azért picit tanulnia is kell néha. - Aztán elkezdem a doktori iskolát, és terveim szerint januárban leadhatom a disszertációmat. Még az utazás előtt le akarok doktorálni.

- Helyes - bólogat Oliver, mintha valaha is értett volna ezekhez a dolgokhoz annyira, mint Louis. - Gáz lenne úgy Nobelt kapni és elhagyni a bolygót, hogy még doktor se vagy.

- Nagyon igazad van! - bólogat bőszen Louis, de mind a ketten vigyorognak. - Na jó, azt hiszem, kész vagyok. Mehetünk.

- Harry a gatyájába fog élvezni, ha meglát - mondja Louis mögött lépdelve a lépcsőkön a vörös fiú, Louis viszont csak nagyon erősen bízik abban, hogy ez tényleg így lesz. Valahogy ő is izgatottan válogatott reggel a szemceruzák között az üzletben, és gondolkodott azon, vajon Harry hogyan reagál majd erre a megjelenésére. Aztán erre persze egyből meg is kapja a választ, amikor leérnek a nappaliba a srácokhoz.

- Már fel akartam menni, hogy hova készülődtök órákon át, ideje lenne indulnunk - magyarázza Harry úgy, hogy addig még nem is néz Louis-ra, csak felkel a kanapéról, és lehajol a dohányzóasztalra a söréért, de amikor megfordul, hogy lássa is a fiúkat, elakad a lélegzete, és az álla szinte a padlót súrolja. - Mennyei pokol… Louis? Ez biztos te vagy, vagy a kurva dögös, de ördögi ikertesód?

- Ha-ha - forgatja meg a szemét Louis, de hevesen dobog a szíve, ahogy a szerelme közelebb sétál hozzá. - Hogy tetszik?

- Baszki, iszonyú szexi vagy - morogja az ajkai közé, ahogy beéri őt, és szinte durván invitálja egy mély és szenvedélyes csókba. - Bassza meg, legszívesebben nem is mennék sehova, csak felcipelnélek a hálóba. Lehet?

- Nem - ragadja meg a vállát Niall, és elhúzza őt Louis-tól, de a férfi még az utolsó pillanatban a keze után tud nyúlni, hogy a fiatalabbat is magával rángassa. - Harry, te vezetsz, induljunk végre, mert mire odaérünk, vége lesz a bulinak.

- Ugyan már, még csak kilenc óra - hitetlenkedik Oliver, ahogy a garázs felé indulnak mind, Harry még utoljára megsimogatja Angyalt, aztán bezárják a házat, és mind a kocsiba ülnek. - A legjobb bulik ilyenkor kezdődnek. Vagy nem a harmincévesek körében?

- Kidobhatom a kocsiból? - hajol előre Niall a két első ülés között, de Louis és Harry csak vigyorognak rajtuk. Louis nagyon élvezi az egész társaságot, és végtelenül boldog, hogy ilyen jóban lettek Niallel is, aki pontosan tudja, hogy kedveli Olivert. Annak ellenére, hogy a nagy bulik miatt mindig stresszes, mégis élvezi a kis négyesüket. A legboldogabb, önelégült mosoly viszont akkor terül el az arcán, amikor Harry vággyal teli tekintettel néz rá, és éhesen simítja a kezét a combjára, miközben a buli felé vezet.

A parti persze hangos, sötét, és mindenki túlontúl jól érzi magát, mire a kis csapat odaér, és Louis csak szótlanul, Harry ujjait szorongatva hagyja, hogy a férfi körbejárjon vele.

Mindenkinek köszönnek, Harry legalább tíz embernek bemutatja Louis-t, akik nem az állomáson dolgoznak velük, ezért még soha nem találkoztak. Louis pontosan nulla embernek tudja megjegyezni a nevét, de Harry nem is ad neki annyi időt, hogy memorizálhassa az arcokat a nevekkel. Louis emiatt kicsit rosszul érzi magát, mert illetlennek találja, főleg, hogy ezek Harry barátai.

- Nem olyan fontos, ne aggódj emiatt - legyint a férfi Louis aggodalmára. - Gyere, igyunk valamit.

- Én jól vagyok, nem kérek semmit.

- Ne már, Okoska! - húzza közelebb magához a férfi, és most már a derekát öleli át, ahogy a piáktól roskadozó asztalok felé tartanak. - Innod kell valamit.

- Nem igazán látok light-os italokat - húzza el a száját a fiú, és csak nézi, ahogy Oliver tölt magának egy nagy pohár vodkanarancsot, Niall pedig whiskeykólát. Harryn a sor, aki szintén a vodkát ragadja meg, de ő eperlével keveri, és egyből bele is kortyol.

- Kóstold meg ezt - tartja a poharát Louis felé, de a fiú csak a fejét rázza. Látta, mennyi vodkát töltött bele Harry, és köszöni szépen, inkább nem. - Akkor Jello shot?

- Az mi?

- Jézusom, de angol vagy… - nyög fel Harry, és az egyik apró kis műanyag pohárka felé nyúl, amiben valami neonzöld zselé rezeg, amikor Louis arca elé emeli. - Ez desszert zselé, Jell-O, tudod, ez valószínűleg kiwis. Annyi a különbség, hogy a zselatin port nem vízzel, hanem vodkával hígítják fel, aztán hagyják megkötni.

- Ó… - csodálkozik el Louis, mert erről tényleg nem hallott még, de mintha rémlene neki néhány amerikai filmből, hogy valami színes kis cuccot isznak. Ez lehetett az. - Hát… Kipróbálhatom. De te is!

- Igenis, Okostojás - kacsint rá Harry, és miután Louis kezébe nyomja a zöld zselét, felkap egy pirosat, és összekoccintja a két műanyagot. Louis végignézi, ahogy Harry az egész zselét a szájába veszi, megrágja picit, aztán lenyeli. Csak utána csinálja ő is.

Az íze teljesen tűrhető, a cukros, édes gyümölcszselé íze tényleg egészen elnyomja a vodkát, és már tudja is, hogy valószínűleg ez lesz az ő kedvence ma este.

- Na, milyen? - mosolyog rá Harry, ő pedig nem felel, csak idióta módon bőszen bólogat. - Akkor még egyet?

- Oké, de most a kéket! Az milyen lehet?

- Áfonya?

- Fúj, nem… Akkor a sárgát, az gondolom citrom - lelkesedik Louis, Harry pedig már nyújtja is felé a sárgát, és ezúttal teljesen egyszerre nyelik le a pohárkák tartalmát. - Ez marha jó!

- Örülök, hogy tetszik - puszilja meg a homlokát Harry, aztán a kezébe ad még egy sárgát, és magával húzza vissza a nappaliba. Oliver már táncol a számára teljesen idegen emberek között, kezében a piros műanyag pohárral, Niall valami csajjal beszélget a fal mellett, Louis még felismeri Mickeyt néhány sráccal sörözni a kanapén, Harry viszont tovább húzza őt, és amikor Oliver közelébe kerülnek a táncolók mellé, várakozva néz rá.

- Mit szeretnél?

- Golfozni - forgatja meg a szemét Harry. - Idd meg, és táncoljunk, Okoska.

- Nem leszek nagyon részeg három ilyen után?

- Dehogynem! - nevet fel, aztán Louis szája elé tolja a poharat. A fiú kicsit aggódni kezd, mert nagyon nem akar például hányásig részegedni, de bízik benne, hogy három rövid még nem kényszeríti térdre a vécé előtt.

Ennek ellenére megissza a harmadikat is, Harry pedig kikapja a kezéből a kis műanyag pohárkát, messze hajítja, aztán magához vonja a fiút.

- Szeretlek - morogja a szájára, amikor mozogni kezd vele valamiféle ütemre, Louis pedig teljesen elveszik a csókjukban. Egy pillanatra sem hagyják abba. Eltelik az első, aztán a következő és az azutáni zeneszám is, ők pedig táncolnak és csókolóznak.

Akkor válnak el először, amikor Harry pohara is teljesen kiürül, Louis pedig valamiért hangosan nevet ezen. Mintha vicces lenne. Aztán, ahogy Harry húzni kezdi maga után az italpult felé, már érzi a bizsergést az ujjaiban és a nehezen engedelmeskedő lábait is, a szoba pedig valahogy sokkal viccesebbnek tűnik, ahogy vibrál körülötte. Volt már részeg, nem ez az első, de most nagyon az, és rájön, hogy ez nyilván a cukros Jell-O, miatt is van. Jobb, ha nem iszik többet. De persze, ahogy eldönti ezt, Harry már nyújt is felé egy pirosat.

- Nem, én… nem - nevetgél, Harry pedig akkor jön rá. Hatalmas mosoly ül ki az arcára, a szeme pedig csillog, miközben nézi a laposakat pislogó, kuncogó Louis-t.

- Van egy ötletem - jelenti ki sejtelmesen Harry, aztán megragadja a sótartót, és Louis elé lép. - Tequilat akarok.

- Bravo - vigyorog Louis, és fogalma sincs, miért nem tudja abbahagyni. - Sok sikert!

- Hajtsd oldalra a fejed! - parancsolja neki Harry, és a fiú hajába markolva irányítja, hogy azt tegye, amit kért tőle. - Ne mozdulj! - hajol hozzá közelebb a férfi, és Louis farka azonnal megrándul a nadrágjában, amikor Harry lassan és szenvedélyesen nyal végig a nyakán. Biztos benne, hogy még fel is nyög, de nem igazán érdekli. Minden erejével azon van, hogy abban a pozícióban maradjon, amibe Harry kényszerítette, és figyeli a férfi mozdulatait. Ahogy finoman sót szór a nyakára ott, ahol korábban megnyalta őt, aztán tölt némi tequilat egy kis pohárba, és megragad egy szelet citromot.

- Készen állsz?

- Gondolom - nevet fel Louis, Harry pedig újra közelebb lép, morogva lenyalja a sót a fiú nyakáról, amitől Louis teljesen kőkemény lesz a nadrágjában, majd ledönti a tequilat, és amikor épp nyeli, Louis fogai közé teszi a citromot, és azonnal odahajol, hogy beleharaphasson. Louis még soha életében nem élt át ennyire erotikus pillanatot nyilvánosan. Talán nem nyilvánosan sem, pusztán ennyitől, mint amit Harry csinált vele.

- Most pedig, gyere ide! - parancsolja a férfi, miután a citrom héját a pohárba dobja és az asztal melletti szemetesbe hajítja. Azonnal Louis ajkaira tapad, és a fiú érzi elmosolyodni őt, amikor Harry megérzi a merevedését.

- Jó rátok nézni - szólal meg valaki mellettük, és Louis kedve akkor romlik el picit, amikor a negédesen mosolygó, kizárólag Harryt figyelő Seth-et látja meg. Ő aztán cseppet sem hiányzott a partiból… - Az előző kis jelenet kibaszott forró volt.

- Belülről is - kacsint rá Harry, Louis álla pedig leesik, ahogy ezt a jelenetet nézi. - Próbáld majd ki.

- Mindenképp.

- Louis! Ez a buli állati! - lép melléjük Oliver, kicsit elterelve mindenki figyelmét. - Kimegyek egy cigire. Jössz?

- Nem.

- De megy - állítja irányba Harry a vállainál fogva, és Louis füléhez hajol. - Kell neki egy kis friss levegő. Elfutok a mosdóba és megyek utánad.

- Oké - motyogja Louis, mert hát, mi mást is csinálhatna, aztán Oliver után imbolyog, de azért a szeme sarkából megbizonyosodik róla, hogy Seth nem követi Harryt a mosdóba.

- Kibaszott jó buli - áradozik Oliver a ház előtti verandán füstölve. Már a gimiben is alkalmi dohányos volt, de mióta elkezdte az egyetemet, rendszeresen csinálja, Louis-t viszont nem igazán zavarja. - Sokkal jobb, mint amikbe otthon járok. Még ha ezek a csajok túl öregek is nekem.

- Harry korúak - ráncolja a szemöldökét Louis, bár még mindig egészen vibrál körülötte a világ, a friss levegő tényleg jó hatással van rá.

- Hát erről beszélek - löki oldalba vigyorogva Oliver, és nyilván Louis se tud nem mosolyogni, de számára a férfi minden, csak nem öreg.

Louis már alig várja, hogy Oliver végre végezzen azzal a nyamvadt szál cigivel, mert Harry az istenért nem akar megjelenni az ajtóban, és amikor Oli végre elnyomja a csikket a korlátra tett hamutartóban, szinte visszarobban az épületbe, hogy megkeresse a férfit.

- Hova rohansz így? - kiált mögötte Oliver, de Louis nem is foglalkozik vele, csak körbejárja a helyiségeket, Harryre pedig a konyhában akad rá, ahogy karba tett kézzel a pultnak támaszkodik, és vigyorogva hallgatja Seth szövegelését.

- Hiányoznak azok a jó öreg Niall féle partik még régről - duruzsolja a göndörnek, Louis vére pedig szinte azonnal felforr, mert sejti, milyen partik voltak azok, ha Seth szeme így csillog Harryre az emlékek miatt. - Azok voltak az igazi bulik.

- Az mondjuk biztos - helyesel Harry, és bár egy teljesen zárt testtartásban áll Seth mellett, és igazából semmi rosszat nem tesz, csak beszélgetnek, Louis agyvize akkor is felforr a jelenettől.

- De te meg házas vagy azóta - dugja ki a nyelvét Seth, Harry pedig hangosan felnevet, és oldalba löki a másik férfit. - De komolyan! Ki gondolta, hogy az igazi csődör Harry Styles lesz az, aki először kertesházba költözik valakivel itt a csapatból? Nagy veszteség ám…

- Remélem azért tudtok majd… - kezdi Harry, de Louis agya tényleg elszáll, valószínűleg a sok jello shottól is, és fújtatva fordít hátat a jelenetnek, hogy újra a ház elé siessen. Meg se várta a mondat végét. A friss levegőre akar visszajutni. Bár szinte azonnal megbánja, hogy otthagyta őket, és nem avatkozott közbe ugyanúgy, ahogy előtte már kétszer is Seth közelében, de azoknál az alkalmaknál józan volt. Most viszont részeg, és már nem annyira a kuncogó részeg, inkább akivel forog az egész világ, és jó lenne kijózanodni kicsit.

- Jól vagy, bébi? - lép mögé Harry, és át is karolja a derekát, aztán egyből a nyakába csókol. - Miért rohantál úgy el? Megijesztettél.

- Gondoltam hagyom, hadd élvezd, ahogy Seth flörtöl veled - morog maga elé a fiú, de Harry nem ereszti őt, ugyanúgy áll mögötte, az ajkait a nyakán legeltetve. Annyi a különbség, hogy Louis érzi a mosolyát a bőrén. - Látszólag nagyon jól esett.

- Basszus, te tényleg féltékeny vagy. Már megint - nevetgél a nyakába a férfi, aztán egy kicsit meg is harapja. Louis legszívesebben ellökné magától Harryt, de közben olyan kellemes is egyben. - Hisztizel! Imádlak!

- Ahj, Harry! - szedi össze magát annyira, hogy tényleg el tudjon lépni a férfitól, de Harry egyből utána nyúl, és visszahúzza magához. Ezúttal már szemtől szembe, és meg is csókolja őt.

- Életem, tulajdonképpen cseppet sem bosszantó, sokkal inkább hízelgő a féltékenységed - kezdi Harry az ajkai közé mormolva a szavakat -, de semmi okod rá. Csak te kellesz.

- Tudom…

- Akkor meg?

- Nem tudom.

- Még mindig állati dögös vagy a sminkeddel ebben a cuccban.

- Tudom.

- Haza akarsz menni? - nyalja végig Louis alsó ajkát Harry, és erre hogy a picsába lehetne azt mondani, hogy nem? - Én nagyon.

- Menjünk, kérlek…