Sziasztok!

Nagyon megcsúsztam a résszes, egy egész napot... És most teljes egészében az én hibám is volt, mert Carmen villámgyorsan bétázott nekem. Eléggé el vagyok havazva az utóbbi hetekben, ugyaniiiiiis, valami nagy-nagy dolog van készülőben, ami minden figyelmem leköti, de itt vagyok, és a rész is, remélem szeretni fogjátok! Hagyjatok nyomot!

Puszi&Pacsi

Emmett természetesen megadta a lehetőséget Louis-nak, hogy ő válogassa össze a csapatát, most pedig csak ül a nappali szőnyegén, széttárt lábakkal, és rengeteg papírlap van előtte a földön, mindegyiken egy névvel, akik az intézetben dolgoznak.

- Mmm… - térdel le Louis mögé az idősebb, és fél kézzel átöleli, mert a másikkal egy pohár bort tart, aztán belepuszil a hajába. - Mit csinálsz, Okoska?

- Szenvedek - nyög fel Louis, és hátradől Harry mellkasának.

- Azt látom - kuncog a férfi, és a hüvelykujjával cirógatja Louis-t, ahogy öleli. - Nagy terpeszben… Nagy a gond?

- Ki kellene válogatnom a csapatomat a munkához, de még gondban vagyok, kik lehetnek elég jók hozzá - ingatja a fejét, és felsóhajt. - A legjobbakat akarom.

- Azt hittem, az te vagy - nyal végig Louis fülén, és olyan halkan leheli a szavakat, hogy a fiún végigfut a hideg tőle. - De komolyan, ne gondold túl, bébi. Csak válogasd össze őket, ahogy most jónak látod, és később is kitehetsz vagy felvehetsz embereket.

- Ennyire nem ismersz? - borul ki Louis, és hátra is fordul valamennyire Harry ölelésében, hogy ránézzen.

- Dehogynem! - nevet fel a férfi, aztán Louis ajkaira hajol. - Nem akarsz hibázni. Soha, semmiben. Mindennek tökéletesnek kell lennie az első pillanatban. Nem szeretsz utólag javítani.

- Pontosan.

- Mi van, ha kicsit lazítunk, aztán segítek neked válogatni? - motyogja Louis szájába. - Én régebbről ismerem a csapatot, akik az intézetben dolgoznak.

- Mit javasolsz lazításként? - kérdi Louis kacéran, de persze pontosan tudja. Valamit, amiben a legjobbak. Valamit, amit sose tudnak megunni, ami sose lehet túl sok, és amire egyikük se mondana nemet a másiknak.

- Mássz szépen az ölembe, és megmutatom - kacsint rá Harry, Louis pedig persze azonnal teszi, amit mondott neki. Egyből mászik, Harry pedig már vetkőzteti is.

Utána természetesen sokkal könnyebbnek bizonyul a válogatás, és mindketten egyből el tudják dönteni, ki az, aki illik Louis csoda-csapatába, és ki az, aki nem.

***

Louis elhinni is alig tudja, hogy a laborokat és hangárokat csupán néhány nap alatt felhúzták, ma pedig már ott fog találkozni az általa kiválasztott csapattal. Chris is tegnap landolt, hogy csatlakozzon Louis projektjéhez. Hiába telt el néhány nap, kicsit még mindig kába az eseményektől, és nem fogta fel egészen, mi történik. Talán a félelem is kezd feléledni benne, mert mindenki lazán kezeli a dolgot, azt mondják ez évek, akár évtizedek munkája is lehet, mire elérnek a kilövésig, de Louis tudja, hogy nem így lesz. Tökéletesen ismeri magát, hisz magában, bízik a zsenialitásában, ezért nincs olyan lehetőség, hogy évtizedek. Talán egy-két év, igen, de meg fogja csinálni, és igenis kapni fog érte egy Nobelt. Olyan nincs, hogy nem.

- Minden rendben, Okoska? - szakítja ki a gondolatai közül Harry. Mert persze Louis megkapta a céges kocsit, amire leadta az igényét, de Harry kérdés nélkül viszi őt most is, holott nem egy helyre mennek. Valószínűleg kényelmesebb lett volna külön kocsival, mintsem így, hogy előbb eldobja Louis-t, aztán visszamegy a központba, hogy később fel kelljen vennie Louis-t, mielőtt hazamennek. De addig is együtt lehetnek, és ez megéri.

- Persze, izgatott vagyok - vallja be őszintén a fiatalabb, és Harry könyöktartón nyugvó kezéért nyúl, hogy megsimogassa.

- Én is, főleg a kiképzés miatt, de miattad is - fűzi össze az ujjaikat, és a szájához húzza Louis kezét, hogy megpuszilja. - Tudom, hogy nagyszerű leszel.

- Ez eddig se volt kérdés - forgatja meg a szemét a fiú, Harry pedig felnevet rajta. - Nem akarom, hogy olyan sokáig ne is lássalak. Jó lenne, ha együtt képeznének ki minket. Nem tudom, hogy bírom majd nélküled.

- Hosszú ideje az első nem egoista megszólalásod - lepődik meg színpadiasan Harry, és megint nevet, amikor Louis oldalba vágja. - Nagyon fogsz hiányozni, tudod te jól. És a piros nacik is.

- Hát persze, hogy csak a seggemet hiányolod majd a piros nadrágokban - forgatja meg a szemét Louis, de természetesen ő is csak poénkodik. Nincs ember a földön, akit jobban szeretne Harrynél, és tisztában van azzal is, hogy ez kölcsönös. - Alaposan ki kell elégítened, mielőtt bezárkózol a kiképző kabinba.

- Azzal biztosan nem lesz baj - von vállat Harry. - Általában remegve omlasz össze a karjaimban, és a nevedet is elfelejted, mire elélvezel. Nem lesz itt gond.

- Hú, de magabiztosak vagyunk - játszik direkt a hangjával Louis, hogy kifigurázza az idősebbet.

- Csak annyira vagyok magabiztos a szexszel, mint te a tudásoddal - válaszolja, és Louis már nem bírja visszafogni magát, muszáj mosolyognia. - Szerintem ez így fair.

- Oké, ezt megadom neked, igazad van - mondja Louis egy sóhajjal, mintha nehezére esne bevallani, pedig mindketten nagyon élvezik ezt a kis reggeli szócsatát. - Szexben olyan vagy, mint én, amikor gondolkodom.

- Világi bók - bólogat nagy elánnal Harry, aztán leparkol a hangár mellett, hogy elköszönhessen Louis-tól, mielőtt itt hagyja. A fiú már biztos benne, hogy ez sokkal könnyebb lesz két külön kocsival, de ez az első nap, most csak élvezi Harry törődését. - Vigyázz magadra, és hozd a formád. Délután négyre itt vagyok érted.

- Szeretlek - csókolja meg Louis, aztán kiszáll a kocsiból, és jóleső izgalommal indul el a labor felé, ahol a csapata már minden bizonnyal rá vár.

Nyilván minden katonás rendben várja. A retina szkenner azonnal beazonosítja, odabent pedig senki sem kezdett még el dolgozni, mindenki csak rá vár. Louis még soha nem volt főnök, soha nem volt még csak a közelében sem igazán, mert alig húsz éves. Szóval ennek a kalandnak úgy vág neki, mint egy kisfiú, mert egészen komolyan be van szarva, de egy valamiben nagyon biztos, hogy a tudásában és elméleteiben nem lehet hiba, ezért bízik abban is, hogy képes lesz irányítani ezt a sok embert. Eközben bizonyítási vágy is van benne, valamennyi még Harryvel szemben is, pedig arra igazán nem lenne szükség, ő ugyanis mindenkinél jobban hisz benne. Egyszerűen csak nem akarja, hogy ez a projekt megbukjon. Mindenképpen végig akarja csinálni. Azt akarja, hogy egy nap, lehetőleg a közeli jövőben felszálljon az a rakéta Harryvel és saját magával a fedélzeten.

- Jó reggelt! - köszön neki egyből Chris, kezet is fognak, és Louis az idegességen és félelmen túl valami édes melegséget is érez a mellkasában, amiért ez megtörténhet. Hatalmas megtiszteltetés Chrisszel dolgozni, miközben tulajdonképpen ő a zseni ebben a programban. - Kezdhetjük?

- Igen - válaszolja, és leteszi a táskáját az egyik asztalra. - Először is, nagyon szeretnék szólni néhány szót mindenkihez. Egyszerre. - Az emberek elhallgatnak, és mindenki nagyon figyel rá. - Örülök, hogy mind itt vagytok. Minden egyes ember azért van itt, ebben a hangárban, mert mától kezdve a legjobbakkal akartam együtt dolgozni, és ezek ti vagytok. Alaposan átgondoltam, és azokat az embereket válogattam össze, akikkel együtt akartam dolgozni. Talán beképzeltnek, nagyképűnek tarthattok, talán nem vagytok oda az ötletért, hogy egy húsz éves srácnak dolgozzatok. Nekem ez életem munkája, ebben eléggé biztos vagyok, mert azt akarom, hogy sikerüljön, és akkor valószínűleg hosszú ideig messze leszek az íróasztaloktól. Ezért én nagyon várom, hogy veletek dolgozzak. És köszönöm az együttműködéseteket, a bizalmatokat. Írjunk történelmet!

Mindenki tapsolni kezd, Louis pedig eléggé biztos benne, hogy vörösre pirul miatta, de most még az sem érdekli. Büszke a pozíciójára és a projektjére is. Mindennek rendben kell mennie.

És tulajdonképpen megy is. Chrisszel egészen összebarátkozik, bár ettől még soha nem érhet Oliver nyomába, aki pedig olyan nagyon hiányzik neki a gyorsan múló napok, hetek alatt. Nem tudnak sokat beszélni, mert az időeltolódás is nehezíti a dolgukat, Louis pedig egyébként is rengeteget dolgozik. Korán kel, hogy a hangárba menjen, és késő éjjel esik haza. Szó szerint az ágyba zuhanva, amikor Harry már mélyen alszik. Persze Louis hangos belépőjére valamennyire mindig felébred, és mikor Louis végez a zuhannyal, fogmosással és egyebekkel, szorosan magához öleli. A fiú most nagyon örül, hogy együtt élnek, mert ha nem így lenne, alig látná őt. Így azért reggelente, ha Harry korábban kelti őt, hogy elkényeztesse, vagy néha azért is fent marad és megvárja Louis-t, hogy az ágyba cipelhesse. Van példa arra is, hogy ebédszünetben Harry csak azért elautózik a hangárba, hogy Louis-val ehessen, és ezeket a fiú mind nagyon értékeli. Néha rosszul is érzi magát emiatt, mint most is, amikor Harry hozott neki egy hatalmas adag grillezett csirkesalátát Louis kedvenc kajáldájából, magának pedig egy BigMacet nagy kólával. Ezért nagyon különböző irányba kellett autóznia, mire ideért.

- Szeretlek - néz őszintén a férfi szemébe, ahogy leülnek kint az egyik fa alatti padra. Harry kettesben akart lenni, amennyire csak lehet, Louis-nak pedig nincs külön irodája itt, mert úgyis mindig a teszteléseken dolgozik a többiekkel. - Köszönöm, hogy mindig azon dolgozol, miképp lehetünk együtt többet. Azt hiszem, én megbuktam ebben a dologban. Minden figyelmem elvonja a munka.

- Megértem, és nem is hibáztatlak miatta - von vállat Harry, a szájában egy fél harapás hamburger, és ad egy puszit Louis halántékára. - Ezért vagyok itt. Egy hét és be kell költöznöm a kiképzésre.

- Ma korábban hazamegyek - vágja rá egyből Louis, a férfi pedig elmosolyodik rajta. - Meg minden délután. Veled akarok lenni előtte. Már most hiányzol.

- Hamar el fog menni, mert rengeteget dolgozol - válaszolja Harry, és Louis persze tudja. Tudja jól, mennyire elmerült ebben a munkában. Lassan vége a nyárnak, és a szüleivel azóta nem beszélt, hogy elmondta nekik, min dolgozik. Persze, keresték, és Louis kicsit még attól is félt, hogy ide fognak utazni, de eddig még nem történt meg. Ettől még nyilván nem nyugodott meg, és abban is biztos, hogy ideje lesz beszélnie velük, talán mind a hárman eléggé lenyugodtak azóta. Akkor szeretné, ha Harry már nincs otthon, mert elkezdi a kiképzését. Nincs szüksége arra, hogy a szülei tovább hibáztassák és sértegessék. Akkor néz csak újra Harryre, amikor a férfi már kivégezte a hamburgerét, és felé tartja a sültkrumplis dobozt. - Egyél egy kis szemetet is, ahogy te hívod.

- Csak egy kicsit - mosolyodik el Louis, aztán nem bírja tovább. Szorosan megöleli Harryt, a férfi pedig felsóhajt, ahogy a karjában tartja.

- Minden rendben lesz, bébi - suttogja neki nyugtató hangon, és a hátát simogatja. - Nálam lehet a telefonom. Bármikor beszélhetünk, vagy írhatunk egymásnak. Kamerázhatunk is.

- Nem ugyanaz - motyogja a fiú Harry mellkasába.

- De több, mint a semmi.

- Tudom - vallja be végül Louis, igazából magának is, és lassan elengedi Harryt. - Csak olyan hosszú idő.

- Igen, de dolgozz szorgosan, és ha kész vagyunk, évekig szabin leszünk az űrben - húzogatja a szemöldökét a férfi, Louis pedig pontosan tudja, milyen Harryhez méltó mocskos dolgokra gondol éppen. És persze igaza van, évekig kettesben lesznek odafent, kamerák csak az irányító fülkébe lesznek felszerelve, hogy óvják a magánéletüket, és nem lesz más dolguk, csak kiheverni azt a nyomorult egy-egy hónapot, amit most majd külön kell tölteniük.

- Alig várom.

- El sem tudod képzelni, én mennyire - nevet fel Harry, és közben mindketten elkezdik pusztítani az ebédjük maradékát. - Ha vége a felkészítőmnek, el szeretnék utazni Kansasbe. Beszélni a családommal.

- Rendben, megyek veled - bólint Louis, aztán ad egy csókot Harrynek.

Mindketten befejezik az ételüket, még beszélgetnek egy kicsit, miközben Harry átöleli Louis vállát a pad támlája felett, és a felkarját cirógatja. Amikor eltelik a másfél órás szünetük, mindketten visszamennek dolgozni.

A vasárnapi búcsú Harrytől annyira megviseli Louis-t, hogy úgy döntött, az egész napot kiveszi, és Harryvel tölti. A tesztelések vezetését erre a napra Chrisre bízta, akiben maximálisan meg is bízik. A férfi hétfő reggel költözik be a Louis-ék által már elkészített kabinba, ahol a mesterséges gravitációra fogják felkészíteni őt, és a szervezetét. Tesztelve, hogy jól bírja-e. Louis pedig kétségbeesetten reméli, hogy jól fogja bírni, mert ha nem, akkor nem szállhat fel az űrhajóval. Akkor pedig Harry álmának, amiért Louis ezt az egészet elkezdte, lőttek.

Bár felajánlotta Harrynek, hogy bárhova elmehetnek, bármit csinálhatnak, a férfi csak itthon akart maradni, és Louis-val tölteni egy egész napot, amire már elég régen nem volt példa. Együtt készítenek reggelit, persze csak miután Louis szándékosan korábban felkelt, hogy a takaró alá mászva, ajándékkal ébressze őt. Harry különösen értékelte, és nem is hagyta annyiban, egyből maga alá fordította Louis-t. Így hát a reggeli szeretkezéstől meztelenül ülnek a kanapén egy-egy tányér palacsintával, amit gyorsan összedobtak. Pedig általában ritkán mászkálnak meztelenül a házban, most valahogy mégis így alakult, de nem bánták. Miután kivégzik a reggelijüket, amúgy is tovább kényeztetik egymást a kanapén, még ha az egész nem is torkollik szó szerint szexbe, csak némi tinédzseresen ártatlan dörgölőzésbe.

- Soha életemben, összesen nem voltam még annyiszor kanos, mint mióta a közelemben vagy - jegyzi meg Harry, amikor egy zsepiért nyúl a dohányzóasztalra.

- Én előtted is az voltam, de szerelmes voltam beléd, és rád gondoltam masztizás közben - von vállat Louis, ahogy kicsit letörölgeti magát, aztán felkelnek, hogy fürdőnacit vegyenek, és kimenjenek kicsit a kertbe. Harry még a lépcsőn magához húzza a fiút ezért a megjegyzésért. - Tudod, hogy így volt, nem titok.

- Már nem, de még mindig szexi a tudat, hogy rám gondoltál közben - nyalintja meg Louis ajkát, aztán felmennek nadrágot húzni, és az egész délelőttöt a medence mellett töltik. Harry néha bemászik a vízbe, Louis inkább csak napozik, aztán visít, ha Harry lefröcsköli. Ebédre csak szendvicset esznek a hintaágyból, és Louis majd’ kipukkad, amikor befejezik. Elfekszik az ágyon Harryvel, és mivel a férfinak végtelenül hosszú lábai vannak, löki is magukat néha. Csak lassan és nyugodtan, ahogy Louis tincseit simogatja, a fiú pedig elszenderedik tőle.

Amikor felébred fogalma sincs mennyit alhattak, sőt, Harry még alszik mellette, félig-meddig alatta, de utálja magát miatta, mert erre pocsékolta az időt, ahelyett, hogy valami hasznosat csináltak volna. Bármit.

- Minden oké? - morogja Harry mély, álmos hangon, a szeme pedig még mindig csukva van. - Hirtelen feszültél meg, mint aki olyan mellett ébredt, akivel nem akart szexelni, de túl részeg volt, hogy felfogja.

- Csak nem akartam elaludni, veled akarok lenni - feleli morcos hangon, de ad egy puszit Harry vállára.

- Ugyanannyira szeretek veled aludni, mint szeretkezni vagy beszélgetni, együtt enni - sorolja Harry, és szorosabban magához öleli Louis-t, közben pedig nagyot ásít. - Szóval ezt is imádtam.

- Akkor jó - nyugszik meg egy kicsit a fiú, és még el is pirul Harry, tulajdonképpen romantikus szavaitól. Hiába, akkor is a mai napig nehéz elhinnie, hogy tényleg vele van, Lou kell neki, és ennyire szereti őt.

A vacsoráig megmaradt idejükben még megnéznek egy filmet, amit Louis nagyon nem akart, de Harry már vagy fél éve könyörgött miatta, hogy valamikor nézzék meg együtt. Ez volt az a nap, amikor Harrynek mindent meg kellett kapnia, amit csak Louis adhatott neki.

- Segítesz a vacsiban? - kérdi Harry, amikor kikapcsolják a tévét, és a konyha felé mennek. - Semmi komoly, csak rakd össze a salit, ahogy szereted. Abban verhetetlen vagy. Én megcsinálom a húst.

- Persze - sétál Harry nyomában, aztán a férfi elkapja a kezét, és a hűtőhöz húzza őt.

- Nézd - kéri a fiút, aztán kihúzza a hűtő aljában a hatalmas fagyasztó fiókják, amiben tömérdek, sőt valószínűleg a ház összes műanyag kajatárolója, és még zacskókban fagyasztott étel is van. - Minden este kicsit több vacsit csináltam, mint ami kettőnknek elég, a maradékot pedig lefagyasztottam neked. Tudom, hogy szereted, ahogy főzök, és azt is, hogy képes lennél csak félkész bolti salátákon élni minden mást mellőzve, ha nincs aki eléd rakja a kaját.

- Reméltem, hogy leadhatok neked pár kilót, mire hazaérsz - dünnyögi Louis, és nagyot nyel, mert valójában, nagyon is meghatotta Harry gesztusa azzal, hogy vagy két hónapra elég kaját tárol neki a hűtőben.

- Egy dekát se akarok elveszíteni belőled, Okoska - húzza magához, és gyengéden megcsókolja. Ezekek olyan ritka pillanatok, mert a kapcsolatukra még mindig sokkal inkább jellemző a tüzes vadság és olthatatlan vágy, mintsem a lágy romantika, és éppen emiatt kezd Louis sírni.

- Miért nem mehetünk együtt, ha kész vagyunk a tesztelésekkel? - kérdi szipogva a férfi mellkasába bújva, Harry pedig sokkal szorosabban öleli magához. - Nem értem, miért kell külön mennünk. Nem nyerünk vele időt, semmi értelme.

- Ezt a parancsot kaptuk - válaszolja könnyedén Harry, de Louis tudja, hogy ő is szomorú, és neki se tetszik a dolog. Abból, amilyen gyengéd vele, és szerelmes. - Na meg, ha bármi van, te idekint leszel, és dolgozhatsz a műszerek tökéletesítésén az általam elmondottak és tapasztaltak alapján. Kibírjuk, Louis.

- Ne hívj, Louis-nak - mondja végül, teljes elkeseredettségében, Harry pedig csak halkan felnevet rajta.

- Nincs egy éve, hogy azért hisztiztél, hívjalak a neveden - húzódik el Harry, ad egy puszit Louis homlokára, aztán kiveszi a tegnap óta pácolódó húst a hűtőből. - Csak nem tényleg ennyire megszeretted az Okoskát?

- Mondjuk - von vállat Louis, a hangja kicsit sértődött, de persze Harry is jól tudja, hogy csak megjátssza, aztán ő is nekiáll, hogy összerakjon egy boltban előrecsomagolt cézár salit. Nem egy nagy meló, de ezt a márkát mindketten nagyon szeretik. És még organikus is, így Louis egészség mániáját is kielégítik vele.

A vacsora isteni lett, mindketten olyan lassan esznek, ahogy csak tudnak, mintha ezzel késleltethetnék a búcsú eljövetelét. Együtt elpakolnak a konyhában, aztán megnéznek még egy filmet. Szorosan összebújva a kanapén egy kötött takaró alatt, és egyikük keze sem áll meg egyetlen pillanatra sem. Folyamatosan cirógatják a másikat, hol a karján, hol a lábán, hátán, hasán. Louis nem igazán tud odafigyelni a filmre, az agya folyton a holnap reggelen jár, mert annyira nem akarja, hogy eljöjjön. A film pedig véget ér úgy, hogy igazán azt sem tudja, miről szólt, ezért mindketten felmennek az emeletre. Harry kétszer is ellenőrzi a kisebb bőröndöt, amit magával visz. Csak valamennyi ruhára és holmira van szüksége, mert lesz egy kétoldali zsilip, közötte egy nem túl nagy térrel, amibe mondjuk egy bőrönd épp belefér, és ott tud kérni és adni is dolgokat anélkül, hogy elszállna a 90%-os gravitáció. Louis mindenre gondolt. Mindig, mindenre gondol.

Nem maradt más dolguk, csak lezuhanyozni, aztán bebújni az ágyba.

- Nem hiszem, hogy képes leszek aludni - rázza meg a fejét Louis, és Harryre mászik. Szó szerint a férfin fekszik, aki pedig a hátát simogatva öleli.

- Az jó - motyogja Harry, és még az éjjeli lámpa fényénél Louis látja is, hogy éhesen bámulja a száját ezért nem vár tovább, ő maga hajol rá, Harry pedig sokkal követelőzőbben kezdi falni, mint reggel óta bármikor. Vagy egyáltalán bármikor. - Úgy terveztem, hogy kisebb megszakításokkal, de reggelig szexelni fogunk.

- Tetszik az észjárásod - gondolkodik el Louis színpadiasan, amikor Harry magasabbra húzza, így a fiú pont a farkára tud ülni, ami már ennyitől is félmerev a bokszere alatt. - Támogatom az ötletet.

- Nagyszerű - vigyorodik el a férfi, és így is tesznek. Szeretkeznek, a villanyt le sem kapcsolják, mert utána csak fekszenek egymás mellett, nézik a plafont és beszélgetnek. Harry gyerekkoráról, arról, ahogy eldöntötte, hogy űrhajós lesz, és hogy egyszer poénból kezdeményezte Emmett céges kívánság ládájában, hogy legyen választható rózsaszín szkafander is, mert menne a körömlakkjához. Emmett először azt hitte, valamelyik női NASA tag írta, de Harry bevallotta neki, hogy ő volt, amikor épp azzal az árnyalattal lakkozta ki a körmét, amilyenre a szkafandert akarta. Mindketten jót nevettek rajta.

- Miért lakkozod a körmöd?

- Mert szeretem a színeket - válaszolja Harry pici gondolkodás után. - És mindig is ügyeltem arra, hogy más legyek. Ne csak belül, kívül is. Hogy kitűnjek a tömegből.

- Az biztos, hogy kitűnsz - fordítja felé a fejét Louis, és Harry arcának profilját fürkészi. - Csodálatos vagy. És a kifestett körmeid gyönyörűvé tesznek.

- Hm… - néz oldalra Harry is, így már Louis szemébe. - Ha ezután valaki megkérdezi, miért lakkozom a körmöm, ezt fogom válaszolni.

- Mit?

- Hogy a fiúm azt mondta, úgy gyönyörű vagyok.

És megint szeretkeztek. Aztán bár kicsit már izzadtan, ziláltan, de megint csak feküdtek egymás mellett és beszélgettek, ezúttal arról, hogy Louis mennyire ki nem állhatta a bulikat a gimi alatt, de Oliver kedvéért mindig elment, és azt tettette, hogy érdeklik a lányok, csak sajnos egyikkel se jött össze neki. Aztán azt is elmondta, miképp áradozott arról, hogy szerelmes Harrybe, miközben Oliver azt hitte, Harry lány.

- Mit gondoltál, amikor először megláttál?

- Szerintem már akkor beléd estem - vallja be Louis, és igyekszik visszaemlékezni a pillanatra. - Dögös voltál, kibaszott dögös, és annyira egyértelműen meleg. Sose titkoltad. Aznap éjjel már magamhoz kellett nyúlnom a zuhany alatt, miközben lehunytam a szemem, és rád gondoltam. A hangod is elég volt, hogy merevedésem legyen.

Harry pedig nem felel, ezután már nem szeretkeztek. Louis sokkal inkább úgy jellemezné, hogy Harry kegyetlenül megdugta őt, aminek a fiú minden egyes mozzanatát imádta. Soha nem izzadt még ennyire közben. Soha nem szorongatta ilyen erősen az ágyneműt, vagy épp Harryt. Soha nem nyögött még ilyen hangosan.

Amikor végeznek, összekuszálva fekszenek az ágyon, Louis feje félig lelóg a matrac oldalán, mert keresztben fekszik, Harry pedig épp a másik irányba, így a fejével Louis combján. Most nagyobb szünetet kell tartaniuk, kifújniuk magukat. Louis már majdnem el is alszik, amikor Harry feltérdel, és finoman csókokkal kezdi elhalmozni a fiú egész testét. Minden porcikáját. Úgy kényezteti, mintha az egyetlen kincse lenne, és újra szeretkeznek. Az aktusok már igazán hosszúak, és Louis tényleg úgy érzi, nincs már semmi, ami elhagyhatná a testét az orgazmusa közben, és majdnem igaza is van. Arról viszont fogalma sem volt, hogy egy szárazabb orgazmus sokkal intenzívebb is.

Valamikor mégis elaludhattak, mert reggel hétkor Harry ébresztőjére kelnek. A takarók és párnák a földön hevernek, a lámpa még mindig ég, ők pedig kis és nagykifliben az ágy közepén összekuporodva. Louis megremeg, amikor Harry el akar húzódni, pedig csak a telefonját akarja kinyomni. A baj az, hogy ez a mozdulat egyet jelent a reggellel. Azzal, hogy nem alhatnak vissza, és muszáj elkezdeniük a napot. Louis-nak el kell vinnie Harryt a NASA központba, hogy bezárják a kiképző kapszulába, ő pedig… Nagyon nem akarja ezt. Nem tudja, hogy fogja bírni, de miközbe Harry visszahanyatlik mögé, és puha csókokkal halmozza el a tarkóját, Louis eldönti, hogy nem fog panaszkodni. Hisztizni sem fog, mert nem akar önző lenni. Nem akarja még jobban megnehezíteni Harrynek is ezt a dolgot.

- Le kell zuhanyoznunk - kuncog Harry, és nagyot sóhajt, aztán elindul a fürdő felé.

Túlságosan is hamar készülnek el mindennel, Louis pedig csak szomorúan ül a volán mögött, miközben Harry a csomagtartóba teszi a bőröndjét, és már indulhatnak is. Az úton is alig szólalnak meg, kihasználják az önvezető Tesla minden előnyét, és egymás kezét fogva tartanak a központ felé.

- Bejössz velem, vagy itt búcsúzunk el? - kérdi halkan Harry, amikor leparkolnak a mélygarázsban. Louis, már nyitná a száját, de Harry folytatja. - Máshogy fogalmazok, hagyod majd, hogy a lelket is kicsókoljam belőled az utolsó pillanatban mások előtt is, vagy itt tegyem meg, aztán elmész?

- Menjünk be - nyel nagyot Louis, és mindketten tudják, ez mekkora lépés tőle. Hiába volt az a kis csókos incidens az informatikus srác miatt, az sem változtatott sokat azon, hogy Louis még görcsöl, amikor mások előtt érnek egymáshoz.

- Jó reggelt, srácok! - köszönti őket Emmett, és mindenki más is jelen van. Ez egy nagy pillanat, Louis torkában pedig gombóc kezd gyűlni, ahogy a sok emberre gondol maguk körül, és arra, hogy Harry milyen módon akar elköszönni tőle. Kicsit háttérbe is vonul, hagyja, hogy Harry mindenkivel beszéljen, akivel akar, Emmettel is váltanak néhány szót, aztán végül Louis felé pillant, és kinyújtja a kezét, hogy magához csábítsa vele. A fiú reszkető lábakkal, de teszi, amit kell, elé sétál, Harry viszont sokkal konzervatívabb, mint azt Louis várta. Másoktól kicsit elfordulva csókolóznak ugyan, a nyelvük egymást cirógatja néhány másodpercig, de aztán Harry elhajol, és megpuszilja az orrát, majd a homlokát és szorosan megöleli.

- Minden este beszéljünk - kéri Louis-tól, a fiú pedig csak tehetetlenül bólogat, szinte fuldoklik az erős karok között, de cseppet sem érdekli. Ezt akarja. - Viseld gondját Angyalnak, tudom, hogy nem vagytok a leges legjobb barátok, de ne hagyd éhen halni akkor se, ha bunkó veled. Minden este egyél valami normális kaját és… A fenébe… Ne merj elcsábítani másik űrhajóst a színes nadrágjaiddal, Okoska, mert ha kijövök onnan… Nem akarod tudni, mi lesz akkor.

- Szeretlek - válaszolja minderre halkan, és úgy érzi megint sírnia kell, de minden erejével igyekszik visszatartani.

- Én is - mondja még Harry, aztán elengedik egymást, és belép a kabin ajtaján, miközben mindenki más, aki eddig odabent dolgozott, elhagyja azt. - Niall, vigyázz Louis-ra! Okoska, te pedig dolgozz szorgosan, mert ezután nagy kaland vár ránk.

Harry még megpuszilja a tenyerét, aztán int mindenkinek, így küldve puszit az összegyűlteknek, az utolsó pillanatban pedig még Louis-ra mosolyog, mielőtt bezáródna a zsilip.