Sziasztok!

Haladunk, haladunk előre, nagyon gyorsan egyébként. Kevesebb, mint tíz rész van vissza, és nagyon bízom benne, hogy Okoskáék már mostanra is kellően mélyre ásták magukat, vagy inkább mélyre repültek a szívetekbe. Az igazi kaland még csak most fog kezdődni, és én máris izgulok. Köszönöm, hogy itt vagytok, hagyjatok nyomot!

Puszi&Pacsi

Louis ezúttal képtelen visszafogni magát. Harry kezét szorongatva kopog be a főnök irodájába, az ajtó pedig azonnal nyílik is.

- Mr. Styles, Mr. Tomlinson - bólint feléjük mindenki az irodában. Louis torka azonnal kiszárad, ahogy beljebb sétálnak, és ők is köszönnek. Itt van mindenki. Bill Nelson vezérigazgatótól kezdve Elon Muskon át, Harry és Louis közvetlen felettesein keresztül, mindenki. Még Chris Hirata is ott mosolyog egy falra kivetített videóhívásban. Hirtelen mindent elkezd megbánni. Rájön, hogy hülye volt, és ebbe az egészbe bele sem kellett volna vágnia. Minden jobb lenne, ha maradt volna a seggén, és megelégszik azzal, hogy a világ legokosabb embere, és Harry, aki annyira szereti, folyton húzza is ezzel. Ez a projekt ugyanis ebben a pillanatban túlnőtt rajta. Túl sok ember, túl sok vezető, akik majd határokat és szabályokat szabnak neki.

- Azt mondom, vágjunk is bele, mielőtt Tomlinson elájul - mosolyodik el Emmett, és mindenkit hellyel kínál. Louis normálisan reagálna valamit erre a megjegyzésre, de most csak örül, hogy Harry erősebben szorítja a kezét. - Sokat gondolkodtunk, sokat számoltunk és agyaltunk, de most átadom a szót Billnek, mert végső soron az ő szava döntött.

- Már akkor tudtam, hogy különleges géniuszra bukkantunk, amikor elküldtem érted az embereimet az Egyesült Királyságba - kezd bele a mondandójába a NASA vezérigazgatója, Louis pedig azonnal elpirul, de minden erejével próbál magabiztosnak tűnni, ezért nem szakítja el a tekintetét Billről. - Időről-időre bizonyítottál az MIT-s vizsgáiddal, évfolyam ugrásaiddal a zsenialitásod miatt, és itt az állomáson is. Idén mester diplomára jelentkeztél, és úgy tudom, doktorit is szeretnél magadnak.

- Igen, uram.

- Nem kétlem, hogy ezek még idén a kezedben lesznek - mosolyog Bill, és lenéz az asztalon lévő tervekre. - Ezek nagyszerű ötletek. Csilliárdokba fognak kerülni, de a bizottságunk és jelenlévő befektetőink is igenlően szavazták meg neked a bizalmukat és támogatásukat.

- Úristen… - motyogja Harry, és Louis körül ezúttal tényleg forogni kezd a szoba. Nincs rosszul, valószínűleg elájulni sem fog, de képtelen felfogni, hogy ez megtörténik. Hogy a Harryvel közös projektje zöld utat kapott. - Mi… És most… Mi következik?

- Először is, felépítjük a hangárokat és kutatólaborokat a város szélén, ezt már engedélyeztettem a kormányzóval és az amerikai elnökkel is - kezd bele a vezérigazgató úgy, mintha csak a déli menüről társalognának. Miközben Louis megint szédülni kezd, amikor azt hallja, hogy a projektjéről már az elnök is tud. - Mr. Tomlinson, kérése szerint összeválogatja a kutatócsapatát. Amikor mindezzel megvagyunk, Chris Hirata is megérkezik az országba, mert elvállalta a felkérést, hogy karöltve dolgozzon Louis-val.

- Ez nagyszerű hír - motyogja Louis elveszetten, most először megszólalva, mióta itt vannak. - Köszönöm - pillant a laptop kamerája felé, amiről kivetítették a japán férfit.

- Enyém a megtiszteltetés - bólint Hirata, és újra Bill Nelson veszi át a szót.

- Mr. Styles a tervekhez és űrhajóhoz mérten új, szigorított kiképzésben fog részt venni, ez hat hónapot vesz majd igénybe - magyarázza, Harry pedig meg se szólal, csak némán mindennel egyetért. - A NASA történetében először, berendezünk egy azonos kinézetű tréning szobát, mint az űrhajó lesz, és egy teljes hónapot kell eltöltenie a rotáló alkatrész által létrehozott mesterséges gravitációban.

- Egy hónapig be lesz zárva oda? - talál a hangjára Louis, és azonnal el is szégyelli magát, mert a pillanatnyi hisztije bár részben az aggodalomnak szól, hogy mi van, ha valami sérül az ötlete miatt Harry szervezetében, részben viszont annak, hogy egy hónapig távol kell lennie tőle.

- Minden rendben, Okoska - mosolyog rá Harry, aztán visszafordul Nelson felé. - Ha megcsináltam a kiképzést, nekem kell megtartani ugyanezt Louis-nak, vagy külön készítik fel?

- Mindenképp szerettünk volna beszélni magukkal arról a záradékról, hogy Tomlinson is elrepülne az expedícióra - kezd bele kelletlenül Bill, Louis pedig már tudja, mire megy ki a játék, és egyáltalán nem tetszik neki.

- Nem - rázza meg a fejét, a vezérigazgatónak még csak azt sem hagyja, hogy befejezze a mondanivalóját. - Nem repülünk egymás nélkül.

- Így van - erősíti meg ebben Harry is. - Nem megyek nélküle, ő pedig nem marad itt nélkülem. A rakétát akkor építi meg, ha mi ketten utazhatunk. Ez volt az egyetlen komoly kikötésünk.

- Mondtam, Bill - mosolyodik el Emmett, és óvatosan még Louis-ék felé is kacsint. - Nyilvánvalóan nem tartozik a projekt fontos elemei közé, de ők ketten a hétköznapokban is együtt élnek, és mint partnerek sem akarják a másik nélkül végrehajtani a bulit. Harry a legjobb űrhajósunk, mindenképp ő kell legyen az egyik önkéntes.

- Horan már jelentkezett másodiknak - jelenti ki Nelson.

- Nem számít, mert nem fognak egymás nélkül dolgozni - erősködik tovább Emmett, és Louis talán soha nem volt még ennyire hálás neki.

- Felküldhetnénk Horant és Payne-t - érkezik Bill következő ötlete, de Harry és Louis is a fejét rázza. - Louis projektjében pedig Harry lehetne a tesztelő asztronauta, így dolgozhatnak együtt, mégse esik bántódása az ígéretes, akár hamarosan Nobel díjas tehetségünknek.

- Erről van szó? - kérdez vissza felhúzott szemöldökkel Louis. - Az én életem itt többet ér, mint a többieké?

- Nem ezt mondtuk…

- De ezt mondták - jegyzi meg Harry is, a hangja mély és rekedt, Louis pedig valamiért még ezekben a nehéz percekben is annyira büszke rá, hogy mellette áll.

- Nem csinálom meg, ha nem repülhetünk fel ketten - jelenti ki Louis, és még az ujjai is remegnek. Soha az életben nem volt még ekkora nyomás rajta. Soha nem félt még ennyire mindenkitől, aki körülveszi.

- Én azt mondom, fontosabb ez az expedíció annál, hogy ezen vitatkozzunk - szólal meg Elon Musk, hosszú idő után most először. - Mindenkinek meglesz a maga szerepe a munkában, és Louis kikötötte az első pillanatban, hogy csak akkor adja át a terveit, ha betartjuk ezt a kritériumot. Hamarosan itt is nagykorú lesz, mire a kilövésig jutunk már biztosan az lesz, joga van döntést hozni. Végtére is, nélküle nincs projekt.

- Rendben - adja be a derekát végül Nelson. - Kiskorú esetében mi döntjük el, hogy engedélyt adunk-e az űrutazásra vagy sem, szóval ezt a kérdést is napoljuk későbbre, amikor…

- Nem - vesz magán erőt Louis, és a hangja bár nem kiabál, mégis csak úgy zeng az irodában. - Csak akkor kezdem el a munkát, és mondok igent bármire is a mai napon, ha ezt is szerződésbe foglaljuk.

- Rendben - sóhajt fel Bill, de Louis még nem tud egészen megnyugodni, hiába látja a fellélegző embereket maga körül. Lehet, hogy addig nem is teljesen fog, amíg mindketten a kilövésre nem várnak abban a rakétában. Utána meg másért fog izgulni, szóval tulajdonképpen az élete többé nem lesz olyan, mint volt. - Megadom az engedélyt Tomlinsonnak is, és még a mai nap folyamán mindent átbeszélünk, és aláírjuk a végleges szerződéseket.

A megbeszélés még hosszú órákig elnyúlik, alaposan érintve minden egyes pontot, a szponzorok munkáját, amin Louis egyenesen elámul, és minden technikai kérdést is. Végül pedig a papírok is megérkeznek, és Louis remegő ujjakkal ír alá minden oldalt, miután alaposan átolvasták, és a kérdéses részeket a cég alkalmazottait védő ügyvéd segítségével pontosították. Talán egy teljes munkanap után se érezték még soha ilyen fáradtnak magukat, mint most.

- Azt még szerettük volna elmondani, hogy egyikünk teljes fizetését is a program költségvetésébe ajánljuk - mondja még Harry, amikor felkelnek a mostanra olyan rohadt kényelmetlen székekből. - Nem sok, nem milliók, de valami. Mi pedig úgyis együtt élünk, egyikünk fizetése is fedezi a kiadásainkat.

- Nagyon köszönjük, de egyelőre úgy néz ki, hogy lassan és folyamatában, de biztosítani tudjuk a szükséges költségeket - mosolyog rájuk Emmett, amikor kifelé sétálnak. Mindenki kezet fog Louis-val is, és a legzavarbaejtőbb talán az, amikor Elon Musk nyújtja felé a kezét.

- Megtiszteltetés egy ekkora elmével dolgozni - jelenti ki, és még Louis vállát is megpaskolja ezután.

- Köszönöm - motyogja Louis, és alig tér magához. Sőt, először talán akkor sikerül picit is felfognia, mi történt, amikor beülnek Harry Teslájába, de a férfi nem indítja el. Helyette egyszerűen magához húzza Louis-t, és az életet is kicsókolja belőle. Minden pillanatnyi feszültség, düh, kétségbeesés és félelem ott van abban a csókban, és Louis képtelen visszatartani. Nem tudja tovább elnyomni a tomboló érzelmeit, és Harry nyakába bújva kicsordulnak a könnyei.

- Annyira szeretlek - nyöszörgi, és Harry is sokkal erősebben tartja. Az egész helyzet annyira kényelmetlenné válik így, hogy Louis inkább csak gondol egyet, és Harry ölébe mászik, hogy úgy csókolhassa és bújhasson hozzá sokkal jobban.

- Én is - motyogja Harry a szájába. - Büszke vagyok rád. Mindig. Mindenhol.

- Valahogy el kell mondanom ezt anyáéknak - dönti végül Harry vállára a fejét. - Még mielőtt kikerül a világsajtóba.

- Ma este? - kérdi Harry, és Louis tudja, hogy már indulna, de a világ minden kincséért se tolná el magától a fiút, ezért inkább ő maga mászik vissza a saját ülésébe. - Skype-olhatunk velük. Veled leszek.

- Oké.

Otthon se vágnak azért egyből bele a közepébe, a megnyert negyed szabadnapján úgy dönt, hogy úszik egyet a medencében. Louis mindeközben a kedvenc tevékenységének hódol, és Harry csodás testében gyönyörködik. Ahogy az izmok megfeszülnek a hátán, a fenekén, és a combjain… Ezt órákig képes lenne nézni. Az univerzum minden problémája megszűnik, miközben a világában csak Harry létezik.

- Töröld le a nyálat a szád sarkáról - nevet Harry, amikor a tizedik hossz után - annyira azért nem hosszú a medence, hogy ez kifárassza - lazán kikönyököl a medence szélére, és csak lubickol. - Miért nem jössz inkább be, és veszed el amire vágysz?

- Inkább gyere ki - motyogja, és Louis máris érzi, ahogy a forróság a lábai közé áramlik, de Harry nem mozdul, csak kineveti.

- Megehetnénk a tegnapi maradék rizses rakottat vacsira - kezd el egy olyan semleges témát, hogy Louis hangosan felnyög csalódottságában, hogy Harry valószínűleg nem fogja a napozóágyba döngölni. Ami nem is akkora baj, mivel a szomszédok átlátnak az emeleti ablakokból, de azért lelombozó. - Csinálok hozzá salátát.

- Oké.

- Dobd ide a törölközőt! - nyújtja a kezét egyből, ahogy feltolja magát, és kimászik a medencéből. Teljesen szárazra törölközik, és úgy indul el Louis felé. A fiú már csak az utolsó pillanatban kapja el a sötét pillantását, így nincs ideje többre, csak nyel egyet és felnyikkan, ahogy Harry felkapja a napozóágyról, és a nappaliba sétál vele. Még a kanapéig se jutnak el, a szőnyegre zuhannak, Harry pedig elszántan kutat a dohányzóasztal fiókjában, miközben Louis azt se tudja, hol és hogy érintse, amíg a saját nadrágját gombolja ki.

*

Louis valószínűleg jobban izgul ezekben a pillanatokban, mint odabent az irodában, amikor a jövőjükről döntöttek. Mert most a szülei ülnek otthon a kanapén, néznek rá a laptop kameráján át, ő pedig már annyira szorítja Harry ujjait, hogy biztos benne, a férfi csak azért nem mond semmit, mert túlságosan szereti.

- Valami fontosat kell mondanom - szólal meg abban a pillanatban, hogy Harry egy kicsit meglöki a térdét a sajátjával. Ő is tudta, hogy ez a megfelelő pillanat, csak próbálta húzni az időt, de az lejárt. - Még biztosan emlékeztek a gyerekkori legnagyobb tervemre.

- A rakéta tervekre? - kérdez vissza az anyja, Louis pedig csak bólint.

- Szóval… Meséltem róla Harrynek, és el volt ragadtatva - kezdi magyarázni, és a száját rágja idegességében. - Rávett, hogy frissítsem fel egy kicsit a terveket, és adjam le a NASA-nak. Ők pedig ma… Elfogadták.

- Mit jelent ez? - kérdi az apja komoly hangon.

- Hogy elkezdhetem a csapatommal megépíteni a rakétát, és felváltva speciális asztronauta képzést kapunk Harryvel - hadarja olyan gyorsan, ahogy talán még sose tette ezelőtt, és egész biztos benne, hogy Harry alig érti őt, mert még saját magának is néha erős az akcentusa, és összeakad a nyelve. - Az űrhajó képes lesz fénysebességgel utazni, persze ha sikerülnek a tesztek, és minden rendben megy. Így négy évre lesz szükségünk, hogy eljussunk a legközelebbi, vélhetően lakott bolygóra.

- Jussatok? Asztronauta képzés? - rázza a fejét értetlenségében az anyja, és Louis már érzi, hogy kezdődik. Ezt tényleg nem úszhatja meg. - Nem azt akarod mondani, hogy te is részt veszel ebben az őrült, valószínűleg öngyilkos expedícióban, ugye?!

- Részt veszek, mert Harry is részt vesz - mondja ki, de azonnal tudja, hogy hibázott, mert eszében sincs úgy beállítani az egészet, mintha kényszerítenék erre. - Ő nem megy nélkülem, én pedig nem megyek nélküle, bármennyire is akarták a központban is azt, hogy én idelent maradjak.

- Csak miatta mész fel? - hitetlenkedik az anyja, és Louis jól látja, hogy az apja sem nyugodt. - Mióta vagy vele, fél éve? Nem elhamarkodott egy kicsit közösen a halálba repülni? Szép dolog a szerelem, Louis, de azért ne menjen el minden eszed!

- Most tényleg megkérdőjelezted a képességeimet? - borul ki Louis azonnal, mert az egész úgy hangzik az anyja szájából, mintha csak játék lenne, gyerekes csíny, ami akár úgy is végződhet, hogy valamelyikük megsérül. - Sokat viccelődök vele, de valójában tényleg én vagyok a világ legokosabb embere, anya. Ha valaki képes feltérképezni egy másik civilizációt négy fényévnyire innen, az én vagyok. És valójában hálás vagyok Harrynek, amiért előállt az ötlettel.

- Ó, igen! - kiált fel az apja is, mostanra elveszítve minden türelmét. - Igazán hálásak vagyunk mi is Harrynek, aki rávett erre az egészre. Talán anyádnak volt igaza, és teljesen elmegy az eszed emellett az ember mellett. Mit akarsz bizonyítani neki?

- Mi van? - esik le Louis álla, Harry pedig láthatóan megszólalni sem képes. Valószínűleg épp annyira meglepte őt is, hogy főbűnös lett a dologban, mint Louis-t.

- Ezért vagy Louis-val? - szólnak most egyenesen Harryhez, aki még mindig le van dermedve. El van képedve a hallottaktól. - Pontosan tudtad, hogy Louis hatalmas dolgokra képes, a bizalmába férkőztél, és most kihasználod őt a saját karriered építéséhez.

- Micsoda? - leheli maga elé Harry. Louis már nem is érezhetné ennél szörnyebben magát, mert már nem csak a veszekedés csúszott ki a kezei közül, de még Harryt is sajnálja, és szeretné valahogy megvédeni.

- Mi más lenne? - kérdi megvetően Louis apja. - Már az első találkozásunkkor is megmondtam Louis-nak, hogy kicsit talán túl idős hozzá - beszél egy pillanatig a feleségéhez, aztán újra a képernyő felé néz. - Középkorú, szép karrier, kiemelkedő kereset, egyértelműen nők… vagy férfiak kedvence alkat, nyilván nem kellene sokat keresgélnie egy hasonlóan díjnyertes partner után, de neked pont Louis kellett.

- Hogy érted azt, hogy pont én?! - tátja el a száját Louis, és még a keze is megremeg idegességében. Érzi, hogy most már Harry is ugyanolyan erősen szorítja őt.

- Nem úgy, hogy te ne érdemelnéd a legjobbat, Louis - veszi át a szót az anyja. - Abszolút megérdemled, de lássuk be, még csak egy gyerek vagy. A tojáshéj ott van a fenekeden, és befolyásolható is vagy. Nemrég te magad mondtad, hogy már rég rajongtál Harryért, mire ő egyáltalán csak tudomást vett rólad. Naivan elhitted, hogy magadért van veled.

- Na jó, ez már túl sok - szólal meg kemény hangon Harry, de Louis se nyugodtabb nála, a feszültségtől és a bántó szavaktól könny szökik a szemébe, de dühösen letörli őket.

- Büszkének kellene lennetek rám… - hadarja, aztán csak nagyokat lélegzik, mert nem is tudja hirtelen, hogyan folytassa. Annyira kegyetlenül ideges. Olyan nagyon.

- Azok vagyunk, Louis - lágyul el éppen csak egy hangyányit az anyja hangja. Alig észrevehető a különbség. - Elmondhatatlan büszkeség, hogy a fiunk ilyen okos, hogy egy igazi zseni, és olyan dolgokat tesz le az asztalra nap, mint nap, amit mi még csak nem is érthetünk. De amire készülsz, az őrültség! Csináld meg, kérlek, valósítsd meg az álmaidat, és építsd meg azt az űrhajót, de ne te szállj fel vele!

- Semmit se értetek… - zihálja Louis, mert most már igazán folynak a könnyei a visszafojtott érzelmektől. - Egyáltalán nem úgy viselkedtek, mint a büszke szülők. Bántotok engem, és bántjátok Harryt, amivel ugyancsak engem bántotok ahelyett, hogy elismernétek a sikereimet. Ez a projekt… Ez…

- Történelmet fog írni - fejezi be a mondatát Harry, és mostanra már Louis anyja is sírva fakad. Halkan ugyan, de láthatóan a férje vállába zokog. - Valószínűleg persze az egészet magam miatt csináltam, de próbáljatok belegondolni abba is, hogy mit kap mindezért Louis. A legnagyobb valószínűséggel Nobel díjat, azzal pedig örökre nyomot hagy a világtörténelemben. Én csak az űrhajós leszek mellette.

- Ne akard azt mondani, hogy neked pontosan nulla hasznod származik ebből az egész agymenésből! - fakad ki Robert.

- Ó, nem - ingatja a fejét Harry, aztán előrébb ül a kanapé peremén, így Louis át tudja ölelni a derekát, és a vállára hajtani a fejét. Végzett ezzel a vitával. Nem tudja tovább csinálni, és nem is haladnak semerre. Talán valamikor máskor. Egy más napon. Amikor mindenki feldolgozta ezt az egészet, és lenyugodott. - Önző érdekek vezéreltek. Az életemnél is jobban szeretem ezt a fiút, és azt akartam, hogy olyat tegyen, amiről a világ évtizedek óta csak álmodik. Hogy ő legyen az, aki valóságot csinál az álmaikból! Önző módon akartam, és akarom még most is a töretlen sikerét, mert látni akarom a büszke, pökhendi, ki ha én nem vigyort az arcán. Bűnös vagyok!

Harry már kiabál a végére, ezért Louis lassan, nyugtatólag kezdi körkörösen simogatni a hátát.

- Szerintem folytassuk ezt a beszélgetést egy másik alkalommal - mondja végül, Louis pedig nem is lehetne ennél hálásabb. - Mind szeretjük Louis-t, Louis is szeret mindünket. Nekünk is még nagyon friss ez a dolog, beszéljünk akkor, ha mindannyian kicsit megbékéltünk a tényekkel.

- Nincs mivel megbékélni - rázza a fejét azonnal Louis apja. - Abban az országban még egyébként is kiskorú.

- Hagyjuk abba - erősködik Harry, és már ki is nyúl, hogy a laptop tetejére tegye a kezét. - Később beszélünk - mondja, aztán választ nem is várva, egyből lecsukja a készüléket.

Louis rögtön az ölébe mászik, úgy csimpaszkodik a nyakába, mint egy kismajom, és a sírása is lassan csillapodni kezd, ahogy Harry szorítja, simogatja és halkan a fülébe motyog. Századszor is biztosítva a szerelméről. Louis telefonja már sokadszor csörög, amikor Harry az asztalra nyúl érte, kinyomja a hívást, aztán a sajátjával együtt, mindkét mobilt kikapcsolja.

- Tudtam, hogy rosszul fogadják majd, de azt nem, hogy téged fognak hibáztatni mindenért - ingatja a fejét a fiú, és még mindig szorosan bújik Harry nyakába. - Ez nem fair.

- Nem, nem az - válaszolja a férfi, és ad néhány puszit Louis hajába. - De elfér a hátamon. Nem érdekel, mit gondolnak az emberek, Okoska. Mindent itt hagyunk. Te meg én. Felfogtad már?

- Nem, még nem igazán - ingatja a fejét Louis, és felnéz Harry szemeibe. - Oliverrel is beszélnem kell majd, de igen… Előbb nekem kellene feldolgoznom, hogy tényleg elmegyünk.

- Lesz négy évünk arra, hogy ne csináljunk mást, csak töménytelenül sokat szeretkezzünk, és élvezzük a pihenést - magyarázza Harry, és Louis elmosolyodik a szavain. Abban a pillanatban, hogy felfelé kunkorodnak az ajkai már tudja, hogy Harrynek ez is a célja. Próbálja kicsit ellazítani, netán felvidítani a szavaival. - Mindeközben idehaza ismertek leszünk, és mindenki a híreket fogja várni tőlünk. Szupersztárt csinálsz belőlünk. Hm… Talán anyádéknak igazuk volt. Felhasznállak a hírnevemhez.

- Te mocsok - motyogja Louis, de azonnal megcsókolja Harryt. - Hogy merted?

- Viszont nem vicceltem a Nobellel - mondja egy kicsit komolyabb hangon. - Ha elkészülsz a rakétával, és a tesztelések is működnek, minden esélyed megvan rá, hogy Nobelt kapj, mielőtt itt hagyjuk a bolygót. Arra vajon készen állsz, Okoska?

- Hát, tekintve, hogy tizenkét éves korom óta tökéletesítgetem a beszédem hozzá… - kezdi el merengő hangon, de alig tudja visszatartani a mosolyát. Biztos benne, hogy a szemei még puffadtak a sírástól, de ez amúgy is, régen is mindig így volt vele. Egy kiadós bőgés után sokkal könnyebb mosolyogni. - Azt hiszem, régóta készen állok végre a Nobelre.

- Én kérek elnézést - forgatja meg a szemét Harry, aztán újra magához öleli Louis-t. - Tényleg sajnálom, de még rengeteg időnk van a tényleges búcsúkig. Lesz még idő milliószor átbeszélni velük.

- Mi lesz a te családoddal? - kérdi hirtelen Louis, mert ez eddig eszébe sem jutott, és most meglehetősen utálja magát az önzősége miatt. - Csak most kezdtetek megint kicsit jobb kapcsolatban lenni.

- Hát, évekig megvoltak nélkülem - von vállat Harry, és úgy kel fel a kanapéról, hogy Louis-t is az ölében tartja. - Mi a fene? Híztál? Vagy nőttél? Sózsák…

- Mi van?! - kéri ki magának Louis, és azonnal le is ugrik Harry kezei közül, aztán haragosan néz fel a párjára. - Hogy merészeled?!

- Nyugi, ha a feneked ennél is kerekebb lesz, azért csak hálás lehetek - lép közelebb, megpuszilja Louis orrát, aztán kézen fogva húzza maga után az emeletre. - A pocakodat pedig imádom.

- Mi… Hogy… Mi?! - borul ki azonnal a fiú, és máris a hasára simítja a kezét, ahogy a lépcsőn bukdácsol felfelé. - Nincs is pocakom!

- De van, és zabálnivaló - gügyögi Harry, és már csak méterek választják el őket a hálószobájuktól. - Egy millimétert se faragnék le belőle. Zuhany?

- Azt hiszed, ezek után láthatsz meztelenül? - teszi karba a kezeit Louis, és még a szemöldökét is haragosan összehúzza, Harry viszont csak felnevet rajta.

- Ha kipuffogtad magad, süni, akkor gyere utánam a zuhanyba - mondja könnyedén Harry, tudomást sem véve Louis morcosságáról. Közelebb lép hozzá, és még az orra hegyét is megnyalja. - Le akarlak szopni, szóval ne várass sokáig.

Louis erre már képtelen tovább hisztizni, csak eltátja a száját, és azonnal vetkőzni kezd, hogy szorosan Harry nyomában a fürdőszobába siessen. Nem törölheti el, ami csak percekkel ezelőtt odalent történt. Nem teheti semmissé a szülei bántó szavait, az anyja könnyeit, vagy akár a sajátját, de kis időre mindent elfelejthet, amikor Harryvel van. Minden áldott alkalommal, és ezért is hálás. Annyi minden mellett.