Sziasztok!

Már megint péntek, megint NASA. Nagyon száguldozunk előre, minden részt beleszámolva, ezzel most pont túl vagyunk a felén. Várom, mit gondoltok! Hagyjatok nyomot!

Puszi&Pacsi

Louis azóta, hogy beszélt a főnökével, minden egyes nap izgatottan sétált be az intézetbe. Majdnem egy hét telt el, és még mindig nem kapott választ. Egyre idegesebb, és a munkájára se tud rendesen figyelni, csak bámulja a falat az irodájában. Nagyon vágyik Harryre, az érintésére, ölelésekre, vagy akár csak a sosem túl komoly szavaira, mert azok meg tudnák nyugtatni, de Harry sincs itt. Reggel repült Austinba, hogy kilőjék a Nemzetközi Űrállomásra, és csak hétvégén tér haza. Ebédszünetben még sikerült beszélgetniük néhány mondatot, és a lelkére kötötte, hogy nagyon vigyázzon magára, aztán a kilövést is végignézte. Egyetlen dolog vigasztalja, hogy a legjobb barátja, Oliver végre meglátogatja, a gépe pedig ma este érkezik. Már csak pár órát kell azzal töltenie, hogy céltalanul bambul maga elé.

Mire végre lejár a munkaideje, szinte felszabadultan száll be a liftbe, mert ez a nap a munkahelyén nyilvánvalóan kudarcba fulladt, és már nem érez mást, csak a vágyat, hogy végre kiszabadulhasson onnan. Persze ezt a használhatatlan napot még Seth-nek is tovább kell rontania, pusztán a kibaszottul zavaró létezésével.

- Helló - köszön mindenkinek, mert Louis nem egyedül áll a liftben, és persze ő az egyetlen, aki nem köszön vissza. Csak feljebb tolja a szemüvegét az orrán, és számolja az emeleteket, hogy végre a mélygarázsba érjenek. Azt gondolta, ott majd végre nyugta lesz, csak beszáll a taxijába, ami ott várja őt nem messze, Louis személyre szabott parkoló helyén, de Seth persze nem engedi el szó nélkül. - Hé, Louis, van egy perced?

- Aha - feleli félszegen, de jól láthatóan az órájára néz, mert Oliver gépe hamarosan landol, neki pedig ki kell érnie a reptérre.

- A napokban úgy nézel rám, mint egy ellenségre, de ezt nem szeretném - kezd bele a mondandójába a Louis-nál néhány évvel biztosan idősebb férfi, a fiú pedig csak a száját rágja közben. - Tényleg érdekelt Harry, nagyon is, és naivan azt gondoltam, egy ideje talán már kerülgetjük egymást. Fogalmam sem volt, hogy ti együtt-együtt vagytok.

- Hát, bármilyen meglepő is, így van - válaszolja, egészen biztosan sokkal ellenségesebben a szükségesnél.

- Nem meglepő - nevet fel kellemetlenül Seth, Louis pedig innentől kezdve totálisan értelmetlennek látja ezt az egész beszélgetést. - Inkább csak… Ez egy nagy intézet, és fogalmam sem volt, hogy rajtunk kettőnkön kívül is van meleg. És hát… Mióta is vagytok együtt?

- Nyugi, tudom, hogy lefeküdtetek - húzza el a száját Louis. - Elmondta, de az még előttem volt. Mielőtt még azt hinnéd, megcsalt veled. - Nem vagy annyira különleges - de ezt már csak magában gondolta hozzá.

- Értem - válaszolja teljes zavarban Seth, és a tarkóját vakargatva körülnéz a mélygarázsban, mielőtt újra megszólalna. - Szóval, ez is bizonyítja, hogy csak én gondoltam többet a dolgokba. Viszont eszemben sincs áskálódni, vagy elszedni őt tőled.

- Nem is tudnád - nevet fel Louis, és talán életében először nem csak az esze miatt büszke magára, teljesen magabiztos Harry szerelmét és hűségét illetően. Persze egyből undoknak érzi magát Seth-tel szemben, de már ez sem érdekli. Végre ő a befutó, ő a szexi, Harry őt akarja szinte minden pillanatban, amikor ketten vannak egy helyiségben. Akkor is, ha nem csak ketten.

- Oké, figyelj, nem tudtam rólatok, nem is ismerjük egymást, és nyilván nem kell rosszban lennünk - próbálja Seth nyilvánvalóan lezárni ezt a beszélgetést. - Csak el akartam mondani.

- Értékelem - válaszolja Louis, ezúttal szándékosan sokkal kedvesebb hangon. - Köszönöm.

- Én is.

- Ha nem haragszol, most mennem kell - néz újra az órájára, mert mostanra már tényleg késésben van. - A barátom gépe öt perc múlva landol.

- Persze - vágja rá Seth, és csak intenek egymás felé, Louis pedig már szalad is a várakozó taxijához, hogy végre a reptérre érjenek.

Oliver már a bőröndjével álldogál a kijáratnál, Louis még a kocsiból látja, ezért nem engedi el a taxit, csak kiugrik, segít Olinak bepakolni a csomagtartóba, és futólag meg is öleli, mielőtt visszaszállnak a kocsiba.

- Hogy utaztál? - kérdi tőle Louis, amikor már mindketten kifújták magukat a gyors pakolás után a leállósávban, ahol maximum egy perced van, és már rád is szólnak, hogy ne tartsd fel az autókat.

- Jól, és a kaja is jó volt - vigyorog rá Oliver. - Gondoltam rá, hogy hozok neked egy kiló csokit, de nem fért be a bőröndömbe.

- Mi van?! - borul ki azonnal Louis, és úgy néz a gyerekkori legjobb barátjára, mint a világ legnagyobb árulójára.

- Nyilván hazudok - forgatja meg a szemét Oliver, és hangosan felnevet a saját poénján, ami Louis szerint egy cseppet sem volt vicces. - Ide se mertem volna jönni egyhavi csokiadagod nélkül.

- Helyes - morogja megjátszott sértettséggel Louis. - És csak hogy tudd, Harry szokott főzni, szóval a héten pizza, hamburger és kínai lesz a menü, ha nem akarsz salátát enni velem. Van néhány étterem, ahonnan lehet rendelni, és Harry nagyon szereti őket.

- Nekem megfelel - von vállat Oliver. - A koliban se eszem menőbb kajákat.

- Harry péntek este ér haza, akkor majd biztos csinál valami istenit - mondja Louis egy olyan idétlenül szerelmes vigyorral az arcán, amit még ő maga is röhejesnek talál.

- Mondott valamit a főnököd ma?

- Semmit, már kiborít ez a várakozás - sóhajt fel Louis, és ezután egész hazáig arról mesél, hogy Seth mekkora egy számító dög, ha azt gondolta, ennyivel lezártnak tekint majd a dolgot, és nem fogja figyelni őt a szeme sarkából.

Szerencsére Washington nem olyan nagy, ezért hamar megérkeznek. A házba érve egyből körbevezeti Olivert, mert bár a régi NASA-s bérlakásában járt már, itt most látogatja meg őket először. El van ájulva, hogy milyen menő helyen laknak, és persze megjegyzést tesz a kismillió közös fotóra is a falakon és a ház különböző pontjain, hogy milyen végtelenül romantikus.

- Harry tényleg jó hatással van rád - mondja végül, amikor körbe érnek, Oli bőröndjét lepakolták a vendégszobában, és végre leheveredhetnek a kanapéra. Louis rendel pizzát, amíg Oli beszél hozzá. - Szóval… Ha rábólintanak a projektre, akkor hamarosan évekre lelépsz?

- Azért a hamarosan eléggé magabiztos kijelentés lenne - helyesbít Louis, de fel se néz a telefonjából, mert próbálja megtalálni a tökéletes pizza feltétet aznap estére. Utálja a gombát, legalábbis pizzán, és azért sincs oda, ha telepakolják hússal, ezért valami lájtosabbat keres.

- Tudom, azért szurkolunk, hogy az igazgatóság belemenjen a buliba - folytatja Oli, és Louis már jól ismeri ezt a hangot. Aggódik, ami egyáltalán nem meglepő, ha az akció komolyságát nézi. - De azt nem igazán tudom, mennyire veszélyes küldetés ez. Mármint… A Mars expedíció is az, és tudom, mennyire örültél, amikor Harry a kedvedért letett róla. Most egy másik galaxisba készültök. Valahogy nem tudok csak és kizárólag azért szorítani, hogy a fejesek a kedvedre tegyenek.

- Hát… - sóhajt fel Louis, és leteszi a telefonját, miután megrendelte a pepperonis, dupla sajtos pizzát, extra kukoricával. - Egyáltalán nem veszélytelen. Ha elkészül, ez lesz a Tommo28 első repülése a földi tesztelések után, szóval történhetnek váratlan dolgok.

- Olyanok, amikbe akár bele is halhattok, igaz?

- Igen - vallja be Louis, bár ez nyilván nem olyan információ, amit Oliver magától ne sejtett volna. Akkor nem kérdezett volna rá. - És persze a landolás is bizonytalan, hiszen semmit sem tudunk vélhetően a bolygón élő civilizációról. Az is lehet, hogy semmi nincs ott, de ha mégis, nálunk sokkal fejlettebbek.

- Mi van, ha olyasmi szitu áll majd fent, mint itt az UFOs filmekben? - kérdi Oli bizonytalanul, Louis pedig legszívesebben felnevetne, pedig sejti, mire gondolhat a legjobb barátja, és az egyáltalán nem vicces. - Érzékelnek titeket és kilőnek.

- Amint lehet, kapcsolatba akarunk lépni velük - válaszolja egyből, amit már akkor eltervezett, amikor az utazási időt számolgatta. - Nem repülünk be a légterükbe anélkül, hogy bejelentkeznénk.

- És ha nem is beszélik a nyelveteket? - kérdi Oliver, egyébként teljesen ésszerűen.

- Van rá esély, de reméljük találunk formát a kommunikációra - feleli Louis, mert ez az, amiben ő is csak bízik. Hogy ha nem is tudják maradéktalanul megérteni egymást, legalább annyit sikerül majd a tudtukra hozni, hogy a szándékaik békések.

- Valahogy egyik válaszoddal se nyugtattál meg - morogja Oliver, és a tévéhez sétál az Xbox kontrollerekért, hogy egész este mást se csináljanak, csak pizzát a fejükbe tömve Halozzanak. - Nem tetszik az ötlet, hogy ilyen veszélyeknek tedd ki magad, és hogy talán soha ne lássalak többé, akkor se, ha életben maradsz.

- Ez még messze van, Oli - motyogja Louis, ahogy bekapcsolja a tévét, aztán elindítja a játékot. - Akár évek.

- Lehet, hogy még akár évek, de el fog jönni és ez… Ez kicsit olyan, mintha tudnád valaki halálának az idejét - magyarázza a vörös srác, és Louis közbe akar szólni, de Oli leinti. - Aggódom, és bár tudom, hogy a tervek szerint nem haltok meg, de ettől még a búcsú nagy eséllyel végleges, igaz?

- Nagy eséllyel - ismétli Louis, és olyan érzelmesen néz Oliverre, ahogy talán még soha ezelőtt. - De én építem azt az űrhajót, Oli. Tartani fogjuk a kapcsolatot, még ha személyesen nem is találkozhatunk.

- Tudod, hogy az nem ugyanaz.

- Tudom, de nem olyan lesz, mintha meghaltam volna - próbálja Louis megnyugtatni a barátját, és valamennyire megy is neki, mert Oli egyre kevésbé tűnik idegesnek. - Mindent meg fogunk oldani.

- Tudom, mert a világ legnagyobb géniusza a haverom - löki őt oldalba Oliver, és mindketten felnevetnek. - Szóval, térjünk csak vissza oda, hogy Tommo28-nak nevezted el az űrhajót.

- Az én terveim, az én rakétám, és én lövetem ki magam egy másik galaxisba - sorolja Louis, és így kimondva máris őrülten, de lehetetlenül menőn hangzik a dolog. - Úgy nevezem el, ahogy akarom.

- Jogos - von vállat Oliver, és ugyanúgy törökülésbe helyezkedik a kanapén, ahogy Louis, közel ülnek egymáshoz, miközben elmélyülten, néha fel-felkiáltva játszanak. Csak egyszer állítják meg, amikor megérkezik a pizza, de evés közben is folytatják a küzdelmet a virtuális világban, egészen addig, amíg már kómásan kénytelenek kikapcsolni. Louis-nak holnap dolgozni kell menni, és már így is egy óra elmúlt. Szerencse, hogy nem hajnalban kell bemennie, elég csak kilenc környékén.

A hét kellemesen telik, azt leszámítva, hogy Harry nélkül nem alszik olyan jól a hatalmas ágyban, és dolgoznia is kell, mert nem vett ki szabadságot Oliver miatt, de a srác ezt nem is bánja. Van, amikor a városban lófrál, amíg Louis dolgozik, de sokszor bent ül vele az irodájában, és ott is csak ökörködnek.

Louis végre bejelentkezett, hogy letegye a forgalmi vizsgáját, amit csütörtökre írtak be neki, ezért arra a napra mégis korábban elkéredzkedett a munkából, hogy Oliverrel az oldalán elindulhasson a rendőrőrsre.

- Izgulsz? - kérdi Oli, amikor a járőrre várnak, aki majd levizsgáztatja Louis-t.

- Nem annyira - rázza a fejét Louis, és az ülést állítgatja a rendőrség által biztosított vizsga autóban. - Inkább izgatott vagyok. A Teslám már csak rám vár valamelyik szalonban. Emmett megígérte, hogy a cég lízingel nekem egyet, ha megvan a jogsim.

- Azt hittem, a tied áll a garázsban - csodálkozik el Oliver, mert ő még azt a verziót ismeri, hogy Abraham ígért egy kocsit a fiának. - Nem úgy volt, hogy apádtól kapsz egyet?

- De úgy volt, aztán vettek nekem egy házat - válaszolja Louis könnyedén, és egészen rosszul kezdi érezni magát, tudva, hogy Oli kollégista, és a családja se volt soha pénzes. - Szóval a céget nyúlom le kocsival.

- Helyes - vigyorodik el Oliver a hátsóülésen, és már nyílik is az ajtó, hogy beszálljon egy rendőr járőr, és elindulhassanak a vizsgára.

A vezetés pedig természetesen jól megy. Nem is Louis-ról lenne szó, ha nem oldaná meg kisujjból a kötelező gyakorlatokat, és ne parkolna le úgy a kapitányság előtt, mintha már évek rutinjával rendelkezne. Persze, Harry rengeteget segített neki, sokat gyakoroltak, de egyébként sem esik nehezére egy gépezet irányítása, ha már űrhajókat tervez. Ahhoz képest egy ötéves Toyota gyerekjáték. Szuper könnyedén megkapja az ideiglenes papírját, amivel addig vezethet, amíg el nem készül a végleges jogsija, és az adrenalintól felpörögve taxiznak haza, hogy megint rendelt kaját zabáljanak, aztán hajnalig Halozzanak az Xboxon.

Oli arról magyaráz neki, hogy valamikor el kellene menniük nyaralni valahova csoportosan, de Louis semmire se tud figyelni. Napok óta nem látta Harryt, és egyelőre Emmett sem szolgált hírekkel a projekttel kapcsolatban. Legszívesebben felmenne a főnöke irodájába, hogy megkérdezze tőle, mi a helyzet, de erőszakkal tartja vissza magát, és végtére is, Harry legalább már valószínűleg otthon lesz, mire hazaérnek Oliverrel. A legjobb barátját letette az egyik bevásárlóközpontnál, és nemrég írt neki, hogy melyik Starbucksban ül éppen. Louis bár Harry engedélye nélkül kötötte el a férfi kocsiját, reméli, hogy nem fog haragudni miatta. Harry egy kibaszott gyönyörű Tesla S modellt vezet, ami nem igazán megszokott és hétköznapi az utcákon. Elképesztő érzés volt végre nem csak elhagyatott raktárak előtt kanyarogni vele, hanem forgalomba vinni. Elon Musk jóvoltából természetesen minden NASA dolgozónak elérhető, mint céges autó, de csak a relatíve olcsó Y model, Harry pedig persze sokkal nagyravágyóbb volt annál, így inkább vett magának egy jobbat. Bár Louis sem szokott megelégedni kevesebbel, igazából tökéletesen megfelel neki az olcsóbb, kisebb és kevésbé sportos kivitel is, ezért a reggelét egyből a beszerzési osztályon kezdte, hogy leadja az igénylését céges autóra.

Már csak egy óra lenne vissza a műszakja végéig, amikor megcsörren a telefonja, és fülig szalad a szája, ahogy meglátja rajta Harry nevét és fotóját.

- Hol a kocsim, Okostojás? - harsogja egyből Louis fülébe, de szerencsére a dühe egyértelműen megjátszott, és a hangjából ítélve épp annyira vigyorog, mint Louis. - A házban mindenhol pizzás meg kínais dobozok, az ágy nincs bevetve, az autó sehol. Megléptél egy prostival?

- Nagyon vicces - forgatja a szemét Louis, és úgy dönt, nem marad tovább. Úgyis már vagy két órája befejezte minden aznapra betervezett teendőjét, szóval nyugodtan leléphet korábban. Gyorsan kikapcsolja a számítógépét, és bepakol a hátizsákjába. - Megvan a jogsim, szóval ma azzal jöttem dolgozni. Muszáj volt.

- Nyilván - nevet fel Harry, és Louis hasa azonnal bizseregni kezd tőle. Annyira rohadtul hiányzott neki a férfi, és azt hitte, megint idehozzák őket a hangárba a landolás után, de ezek szerint egyenesen hazament. - El akartam menni érted, de így megvárlak itthon, és kitakarítok utánad, büdös kölyök.

- Rendben, apuci.

- Uh, ez a játék rossz ötlet volt - vágja rá Harry, de még mindig mosolyog. - Oliver veled van?

- Nem, most megyek érte a plázába - válaszolja Louis, amikor a hátára veszi a táskáját, feljebb tolja a szemüvegét, és már szalad is a lift felé, hogy indulhasson. - Vigyek haza valamit?

- A formás popsid megteszi - válaszolja szelíden, a hangja megváltozik, és telefonon át is árad belőle a gyengédség. - Hiányoztál, siess haza.

- Ahogy csak tudok.

- Ha összetöröd a kocsim, inkább ne gyere.

- Biztos elfelejtetted, hogy rólam van szó - sóhajt fel Louis, éppen, amikor kiszáll a liftből, és a mágneskártyával már nyitja is a Tesla ajtaját. Kimondhatatlanul imádja ezt az autót. - Nem hibázok.

- Ó, igen, teljesen elfelejtettem - nevet újra Harry, aztán gyorsan elköszönnek egymástól, és már száguld is Oliverért, majd gyorsan haza.

Harry nem viccelt, tényleg puccba vágta a házat abban az alig egy órában, és egy üveg sörrel a kezében ücsörög a nappaliban a tévét bámulva, amikor Louis belép az ajtón. Nem is köszön, egyenesen a férfi felé siet, és mellé vágódva egyből megcsókolja. Még Oliver jelenléte se zavarja a háta mögött.

- Szia, bébi - motyogja a szájába Harry, és szorosan átkarolja a derekát.

- Minden rendben ment? - kérdi Louis, amikor elhúzódnak egymástól, a férfi pedig köszön Olinak is, és kezet fog vele.

- Minden - nyugtatja meg őt Harry, és kikapcsolja a tévét. - Úgy is volt, hogy előbb visszaérhetünk, de végül maradtunk a menetrendnél. Milyen volt a ti hetetek?

Louis pedig mesél, be nem áll a szája, néha Oliverrel túlharsogva egymást, hogy mit műveltek a Haloban, és hogy Louis még mindig verhetetlen. Harry nem sokat tud a videojátékokról, sose érdekelte igazán, de hűen, kedvesen hallgatja mindig Louis meséit. Közben úgy csinál, mintha értené, miről van szó, és Lou ezt nagyon értékeli.

- Még semmi válasz Emmett-től? - kérdi Harry, amikor már a hátsó kertben terítik az asztalt, a férfi pedig a grill előtt ácsorogva forgatja a steaket, meg virsliket a hot doghoz.

- Semmi, és már kiborít ez a várakozás - nyavalyog Louis, és szenved. Cudarul szenved, mert már a legmelegebb nyárba érnek, Harry pedig minden gátlását félredobva - valószínűleg nem is sok van neki - csak egy szál rövidnadrágban sütöget, a haja pedig nedves a zuhanytól, amit vacsora előtt vett. Louis legszívesebben végigsimogatná az izmait, megcélozná a nyelvével az összes mellbimbóját, és valószínűleg a medencében kötnének ki, hogy Harry végre a magáévá tegye, de se a hely se az idő nem alkalmas, Oli itt van velük. Ők pedig nem állatok, hogy ne tudják türtőztetni magukat, nem igaz? Legalábbis nem veszélyesen nagy állatok ilyen téren.

Vacsora után megbeszélték, hogy elmennek az egyik közeli bárba, kicsit lazítani, felengedni, és kocsi se kell, mert tényleg csak néhány saroknyira van. Holnap lesz Oliver utolsó napja az országban, szóval mindenképp a mai nap a legjobb erre. És bár Louis nem az a bulizós típus, Harry és Oli is imádnak szórakozni, ezért szó nélkül elfogadja a bározós tervet.

Louis elmosolyodik, amint megpillantja a hatalmas biliárdasztalt, ahol éppen senki sem játszik, és egyből arra veszi az irányt. Mivel mára mindenki tudja, hogy Louis profi játékos, Harry és Oliver összefogva próbálják legyőzni őt, de még így sincs könnyű dolguk.

- Bízd ide - kacsint a férfi Oli felé, Louis pedig már megivott másfél koktélt, ezért nem kapcsol időben. Harry megint ugyanazt csinálja, amit az első ilyen szórakozásuk alkalmával, és teljesen kiborítja őt. Éppen lökni készülne, de Harry mögé lép, és az isten tudja, milyen okból merev farkát Louis hátsójának feszíti, és megsimítja a hátát. Louis kénytelen nyelni egy nagyot, és remegve az asztalra ejti a dákót, aztán a golyók közé hasal. Harry pedig csak ezután adja meg neki a kegyelemdöfést, ahogy a füléhez hajol. - Ez még az első alkalomnál is könnyebb volt, ki gondolta…?

- Csaltál - puffogja Louis, ahogy visszaveszi a dákóját, és az asztal mellé sétál.

- Dehogy, csak szeretlek.

- Kapd be! - morogja Louis a szemüvegét igazgatva, de egyből újra megdermed, amikor Harry mellé sétál, és átölelve a derekát a hajába csókol, miközben Oliver lök.

- Be fogom - susogja Louis tincsei közé. - Csak játsszuk le ezt, aztán mosdó.

- Akkor talán hagyj végre játszani, hogy elverjelek titeket - vágja rá Louis, Harry pedig csak hangosan nevet rajta. Mint mindig. De legalább szót fogad, mert ahogy Oliver ront egyet és Louis jön, már minden akadály nélkül lepucolhatja az egész asztalt. - Nahát, nézzenek oda, nyertem!

- Nahát… - horkan fel Oliver, aztán a telefonjára néz. - Amíg ti kimentek a mosdóba, én felhívom anyám, mert már két napja könyörög, és itt van wifi a kerthelyiségben is.

- Mindig is szerettem, hogy ilyen megértő vagy - jelenti ki Louis, és egész biztos nem lenne ennyire szégyentelen még Oliver felé se, ha nem ivott volna meg két koktélt. Abból az ütős fajtából. Picit szédeleg is, érzi, hogy a fejébe szállt, ezért Harrybe karolva siet ki a mosdókhoz.

Mindenki szerencséjére senki sincs odabent, Harry pedig egy pillanat alatt veszti el a fejét. Először az ajtónak szorítja Louis-t, és úgy kezdi csókolni, mintha az első alkalmuk lenne. A fiú képtelen visszafogni a nyögéseit, hangos és obszcén, ahogy Harry a nyakát harapdálja végig.

- Akarlak - zihálja Harry ingjét markolva, a férfi viszont nem felel. Elmosolyodik, félig csukott szemmel sandít le rá, aztán megragadja Louis piros, ezúttal halásznadrágjának a derék részét, és annál fogva húzza maga után az egyik fülkébe, amit egy könnyed mozdulattal magukra zár.

- Vegyük ezt le - duruzsolja Harry, és Louis elé térdelve elkezdi kigombolni a fiú nadrágját, aztán lassan a térdéig húzza, de az alsója még rajta, amikor végignyal a merevedésén. - Azóta készen állok rád, hogy először a biliárdasztalra hajoltál.

- Úgy érted ma este, vagy tavaly karácsonykor? - nyöszörgi Louis, aztán muszáj a kezébe vennie a dolgokat, és ő csomagolja ki magát a bokszerből, hogy Harry ajkainak simítsa a makkját.

- Igazad van - morogja Harry, és olyan elánnal ragadja meg Louis merevedésének a tövét, hogy a fiú még nyögni is képtelen. Minden szó, és lélegzet belé szorul. - Azóta megállás nélkül akarlak. Kicsinálsz.

- Harry…

***

Hétfő reggel Louis durcásan ül Harry mellett az autóban, mert ő akart vezetni, de a férfi az anyósülésre tessékelte.

- Ne puffogj már - simítja a fiú combjára a szabad kezét, és persze Louis igazán nem is haragszik, csak már annyira várta, hogy végre legálisan vezethessen. - Oliver írt, hogy minden oké, és visszaért a koliba?

- Igen - válaszolja Louis, de nem túl bőbeszédű, Harry viszont csak vigyorog ezen. Láthatóan nem hatja meg a fiú hisztije, Louis pedig emiatt is imádja őt. Minden miatt.

Éppen senki sincs a liftben, amikor beszállnak, és egyáltalán nem kellene, hogy ez meglepje Louis-t, mégis összerezzen, ahogy Harry a rozsdamentes acél burkolathoz passzírozza, és a fenekébe markolva csókolja meg. Szenvedélyesen, követelőzően, Louis pillangói pedig azonnal vadul csapkodnak miatta. Harry nyakát szorítja, és a kiengedett hajába markol, csak hogy tartsa magát a férfi támadása alatt, és mocskosul nehezükre esik elszakadni egymástól, amikor tudják, hogy az ő emeletük következik. Végszóra, ha a lift jelzése kevés lett volna, még a csipogójuk is megszólal. Mindkettejüké, majdnem egyszerre, és amikor előkotorják, Emmett száma villog rajta.

- Úristen… - leheli Louis, és amikor felnéz Harryre, a férfi máris idegesen rágcsálja az ajkait, de még egyszer megöleli Louis-t. Nyilvánvalóan saját magát is nyugtatva ezzel a gesztussal.

- Minden rendben lesz - puszil Louis hajába, aztán összefűzi az ujjaikat, és nem szállnak ki a liftből, hanem még két emelettel feljebb indulnak. - Megkaptuk a munkát.

- Megkaptuk.