Sziasztok!

Megint egy szombat, megint egy NASA. Nos... Igazából már kezd is körvonalazódni a dolog, azért itt már sejthetitek, merre halad a mesénk. :)) Nagyon kíváncsi vagyok, ki mit gondol, mire tippel, mi lesz a történet kimenetele. Mondjátok el, hagyjatok nyomot!

Puszi&Pacsi

A fiatalabb fiú tisztán látja, hogy a korábbi beszélgetésük óta Harry sem nyomja már el az aggodalmait a projektjükkel kapcsolatban. Louis elhatározta, hogy ma bemegy a közvetlen főnökéhez, és megbeszéli vele, mit kellene csinálnia.

Némán ülnek az autóban, Louis mély levegőket vesz, és próbál megnyugodni Harry gondoskodó érintése alatt. A férfi egyik keze Louis combján pihen, és a hüvelykujjával lágyan simogatja. Harry reggel már tett megjegyzést rá.

- Bassza meg, Okoska - nyögött fel, és morogva húzta közelebb magához a fiatal srácot a fürdőszobában. - Elcsábítani akarod Emmettet, vagy felvezetni a terveidet?

- Mindig csak téged akarlak elcsábítani - válaszolta Louis, de nem fordult meg Harry karjaiban, inkább a férfi ágyékának szorította a hátsóját, és felnyögött, amikor Harry a combjaiba markolt.

- Imádom őket - utalt Louis feszes idomaira az ujjai alatt, aztán olyan durván fordította meg a fiút, és nyomta a mosdónak, hogy Louis-nak pislogni se volt ideje közben. Harry már szenvedélyesen csókolta. - Egyszer meg fogsz őrjíteni a piros nadrágjaiddal. Szeretlek.

Louis mosolyogva gondol vissza ezekre a pillanatokra, és tényleg sikerül egy kicsit megnyugtatnia, de sajnos a központ nincs annyira messze a házuktól, hogy sokáig élvezhesse. Amikor Harry beparkol a mélygarázsba, Louis pulzusa már megint az egekben van.

Kézenfogva sétálnak be a hangárba, mert Louis innen fel tud menni az irodákhoz, Harry pedig a kiképző részlegbe. Néhány nap múlva fel kell mennie a Nemzetközi Űrállomásra.

Louis még mindig kicsit kényelmetlenül érzi magát, amikor Harry mindenki szeme láttára fűzi össze az ujjaikat, de annak örül, hogy csak kedves mosolyok kísérik őket, amerre épp mennek a központban.

- Mennem kell, a megbeszélésem öt perc múlva kezdődik - fordul Louis felé a férfi, és lazán átöleli a nyakát, aztán ad egy puszit a homlokára, de Louis már ennyitől is oldalra kacsintgat, hogy ki mit szól ehhez. - Velem ebédelsz?

- Persze, mikor? - válaszol gyorsan Louis, és óvatosan felnéz Harryre, aki mintha egyből értené, mi okozza Lou kényelmetlenségét, elengedi a fiút.

- Fél egy? - kérdez vissza. - Fél kettőtől felkészítésem lesz.

- Oké - egyezik bele Louis, és egy pillanatra megdermed, amikor Harry felé hajol, de a férfi csak egy szeretetteljes puszit hagy az arcán, rákacsint, és már el is indul a saját dolgára.

- Harry! - szól utána Louis, az idősebb pedig hatalmas vigyorral fordul felé, majd dob egy puszit a fiúnak.

- Nagyszerű leszel, mint mindig - mondja Harry, és Louis látja a szerelme szemében a valódi gondolatait. Tudja, hogy szorít neki, és lélekben vele lesz végig. - Később találkozunk, Okoska!

Nem maradt más, mint megkeresnie a főnökét a tervekkel a hátizsákjában. Louis tenyere vészesen izzadni kezd minden lépéssel, amit megtesz az iroda felé, és szüksége van néhány mély lélegzetre, amíg csak áll az ajtó előtt, hogy összeszedje magát, és végre bekopog. Ahogy meghallja a férfi hangját bentről, egyből benyit, és izgatottan sétál beljebb.

- Űrhajós Louis Tomlinson! Mi szél hozta? - köszönti nagy örömmel Emmett, és felkel, hogy az asztala melletti szék felé mutasson, és hellyel kínálja a fiút. - Láttam, hogy beadta a jelentkezését az MIT mérnöki mesterképzésre. Maga szerint szükség van erre?

- Ó, igen. Nos, azt csak magam miatt akarom, és utána megcsinálnám a PhD-t is - mosolyodik el Louis, mert a tanulással kapcsolatos dolgainak semmi köze a munkájához. Ő nem azért szeretne tanulni, hogy feljebb jusson a munkahelyén. A tanulás Louis életében alapszükséglet. Olyan, mint levegőt venni.

- Persze, ahogy akarja, Louis - egyezett bele a férfi, és hátradőlve nézett Louis-ra. - Csak azért említettem meg, mert tudja, hogy itt élete végéig van karrierje, és valójában mindketten tudjuk, hogy a mesterképzés semmi újat nem fog tanítani magának. Megcsinálja gyakorlatilag fél év alatt.

- Ezért is adtam be a jelentkezésem, túl lenni rajta gyorsan, és koncentrálhatok másra - válaszolja Louis, és valójában egy kicsit még örül is ennek a témának, legalább ellazulhat a komolyabb beszélgetés előtt. Valamennyire…

- Rendben - felelte Emmett kedvesen. - Természetesen engedélyeztem, hogy visszatérjen az egyetemre az itteni munkája mellett.

- Köszönöm - mondja Louis, és idegesen a száját kezdi rágni.

- De nem ezért jött, igaz? - emeli meg a szemöldökét Emmett, és várakozásteljesen néz a fiúra.

- Öm, nem… - motyogja Louis, és a hátizsákját az ölébe húzva, előveszi a mappát, amiben a terveket tartja. Gondosan mindent az asztalra tesz, a táskát pedig a lábai közé csúsztatva a földre teszi. - Támadt egy ötletem - mondja, és közelebb tolja a paksamétát a főnökéhez, aki kíváncsian, egyből utána nyúl. A férfi hosszasan lapozgatja Louis papírjait. Van közte olyan, amit nem is A4-es lapra írt, hanem A3 vagy A2 méretű hatalmas tervrajzok, ezért Emmettnek ki is kell hajtogatni őket, hogy alaposan szemügyre vegye.

Louis hallgatja a falon pihenő óra másodpercmutatójának kattogó zaját, és szinte megőrjíti, hogy még az is üvölt a szoba csendjében. Túl sok kattanást hall, percek telnek el. Aztán tíz perc, majd húsz, amikor Emmett végül felnéz Louis-ra.

- Támadt egy ötlete, Tomlinson? - kérdi hitetlenkedve, a fiú pedig nyel egy nagyot, mert fogalma sincs, mi fog most történni. - Ez nem csak egy ötlet. Mióta dolgozik ezeken titokban?

- Az alapötletet még gyerekként rajzoltam, de azóta azt széttéptem, ma már sokkal jobb megoldásokkal lehet dolgozni - kezdi Louis egy picit magabiztosabban, bár még mindig nem tudja, mire kellene számítania, vagy mint fog mondani Emmett minderre. - Ezeket a terveket az elmúlt… nem tudom… két hétben írtam?

- Az elmúlt két hétben?! - hajol előre Emmett, Louis pedig a combjai közé szorítja mindkét kezét. - Ezeket két hét alatt hozta össze?! Maga egy legenda.

- Tessék? - kérdez vissza félénken Louis.

- Ezek a tervek korszakalkotóak! - mutat az asztalon szétpakolt papírokra Emmett. Egyszerre tűnik lenyűgözöttnek, izgatottnak, és jó értelemben hitetlenkedőnek. - Történelmet írhat, Tomlinson! Nobel díjat kaphat!

- Igen, Harry is ezzel jött, de nem ezért csináltam - rázza meg a fejét Louis. - Igazából… Ha nincs Harry, sose rajzolom meg ezeket a terveket. Azt mondta, ha tehetné, elmenne a bolygóról. Ha valahol máshol lenne élhető hely. És meséltem neki a gyerekkori terveimről. És addig nyaggatott, amíg mindent aprólékosan ki nem elemeztem.

- Ő hol van most? - kérdi Emmett, Louis pedig zavarosan mondja el, hogy megbeszélése van a közelgő kilövés miatt. A férfi egyből felveszi a telefont, és azonnal az irodájába rendeli Harryt. - Harry leiratkozott a Mars expedícióról - szól újra Louis-hoz, miután leteszi a telefont. - Ezért?

- Nem, azt… Azt miattam csinálta - válaszolja Louis nagyon halkan. - De ha erre próbál célozni, igen. Harry nagyon szeretne az egyik lenni a két asztronautából, akiknek helye van az űrhajón. És… öm… én lennék a másik. Azt hiszem…

Emmettnek ideje sincs válaszolni, mert kopogtatnak az ajtón, és Harry lép be rajta. Komoly kifejezés ül az arcán, és amikor leül Louis mellé, a fiú nézi, ahogy összefűzi az ujjait az ölében. Akkor szokott így ülni, ha ideges valami miatt. Mégis enyhítenek a feszült képen a férfi világoskékre lakkozott körmei. Meg is mosolyogtatja Louis-t egy fél pillanatra.

- Uram?

- Tudják mindketten, hogy mennyire veszélyes projektbe fogtak? - néz a főnökük felváltva mindkettejük szemébe. - Tudják, milyen következményei lehetnek annak, ha nyilvánossá tesszük a terveket?

- Tudjuk - vágja rá Harry, Louis-nak épp csak a száját volt ideje kinyitni a válaszhoz, mire a párja már válaszolt helyette. - Minden kockázattal tisztában vagyunk. Az anyagi oldalával is.

- És ennek ellenére elém tárták a terveket - mondja a férfi. Nem kérdezi, nem vár választ, se megerősítést, egyszerűen kijelenti. - Nem tudom, ezek után hogyan tudnám visszaadni őket, és tudomást sem venni róluk, pedig a finanszírozás… drágább, mint a NASA teljes vagyona, de még csak nem is ez a legnagyobb rizikó.

- Nem akarunk világháborút - rázza meg a fejét Louis, és egy kicsit zavarba is jön, amikor mindkét férfi egyszerre néz rá. - Tudom, hogy ez veszélyes, és tudom, hogy az is lehet a vége, ha mindenki a végtelen energiát akarná, de egyben… Azon gondolkodtam, hogyan tudnám átalakítani a kondenzátort úgy, hogy adott esetben a Földön is használható legyen, és idelent is képes legyen előállítani a végtelen energiát.

- Tényleg? - kérdi Harry meglepetten, de Louis nem tud válaszolni neki, mert ezzel egyidőben kérdi Emmett, hogy mire jutott a gondolkodásban.

- Arra, hogy nem lehetséges - válaszol gyorsan Louis. - Képtelenség idelent elnyelni más bolygók kibocsátott energiáit. Ahhoz hatalmas, elektromágneses kondenzátorok kellenének, és rengeteg. Annyi, hogy azzal már tönkre tennénk a bolygót, így semmit nem nyernénk. És úgy is csak a környező néhány bolygó energiájáról lenne szó. Messze nem érné meg. Nincs mód arra, hogy a mai napon, végtelen energiát állítsunk elő a Földön. És ha én mondom ezt, akkor így is van.

Louis még elcsípi Harry gödröcskés mosolyát a mondata után, és olyan édesnek találja, hogy legszívesebben belecsókolna.

- Tehát nincs veszélye annak, ha a tervek napvilágot látnak, mert az alkatrész csak az űrben képes erre a munkára, jól mondom? - kérdezi Emmett, Louis pedig csak bólint. - Hogyan tudjuk tesztelni a kondenzátort a kilövés előtt, ha csak az űrben működik?

- Tesztelni könnyedén lehet, csak annyit, hogy valóban képes energiát elnyelni és átalakítani - feleli Louis, de nagyon kell vigyáznia, milyen stílusban teszi, mert majdnem fel is horkantott, annyira nevetséges kérdést tett fel a főnöke. Legalábbis számára az volt. - Mindent összevetve, az egyetlen probléma a pénz, és az emberek, akikre szükségem van a munkához. Na meg…

- Igen? - kérdez vissza Harry, mintha ő még Emmettnél is türelmetlenebb lenne.

- A kiképzésem - válaszol Louis, de a hangja olyan elnyúzott és szenvedő, mintha nem kiképzésről, hanem kivégzésről lenne szó. - Nem csak holmi két hetes felkészülés kell. Ezúttal nem. Alaposan készen kell állnom, mert éveket fogunk az űrben tölteni.

- Ne nevettessen, Tomlinson - válaszolja Emmett, és egy apró mosoly bujkál a szája sarkában, bár Louis ennek ellenére látja azt is, mennyire gondterhelt lett, mióta beavatta a tervei részleteibe. - Maga zseni, és elsőre is bizonyított. Most nem csak két hetünk van űrhajóst faragni magából. Plusz, még van is önnek raktáron egy odahaza. Nyilván segíteni fog mindenben.

- Persze - válaszolja Harry, és valahogy a hangja sokkal izgatottabbnak tűnik. Louis látja is rajta, és talán amiatt, mert úgy néz ki, Emmett nem dobja vissza a terveket.

- Nos… Ez egy hatalmas falat - sóhajt fel a főnök, és újra a papírokat nézi. - Könnyen lehet, hogy jelenleg túl nagy falat a NASA-nak.

- Uram…

- Mr… - kezdi teljesen egyszerre Harry és Louis, de Emmett egyetlen kézmozdulattal elhallgattatja őket.

- De! - mutatja fel az ujját, és Louis már annyira drámainak érzi az egész helyzetet, hogy legszívesebben felüvöltene, és a haját tépné. Helyette viszont csak beharapott ajkakkal megigazítja a szemüvegét. - Felterjesztem a felsővezetésnek. Bevonom Elon Muskot, és az oroszokat is. Ha valóban azt állítja, hogy semmi esély a Földön a végtelen energiára.

- Semmi esély - rázza meg a fejét Louis, és ebben tényleg biztos. Egész éjjel ébren volt, agyalt, mert rettegett, és még az autóban is gondolkodott ezen. Akármilyen számításokat végzett, a Föld egyszerűen nem élné túl, így hát nincs értelme az egésznek. - Ma. Mert azt nem mondom, hogy soha nem lesz.

- Nekem elég az, hogy ma nincs rá esély - válaszol a főnök, és összeszedi Louis jegyzeteit, terveit és rajzait. - Ezeket magamnál tartom, összehívok egy rendkívüli megbeszélést. Nem ígérek semmit, fiúk, de ha odafent is mindenki rábólint, és az Isten tudja hogy, de finanszírozni tudjuk a projektet, nálam már zöld útja van.

- Igen! - hajtja le a fejét Harry, és hatalmas vigyorral az arcán néz fel újra Louis-ra.

- Mindenáron önök akarnak repülni? - kérdi még Emmett, bár a párocska addigra már félig elveszett egymás csillogó tekintetében és boldog mosolyában. - Tudnom kell, milyen feltételeket szabnak. Ez az önök projektje.

- A feltételeim listája, öm… nem túl hosszú - kezdi Louis, és próbálja egy kicsit összeszedni magát, mert még most sem hiszi el, hogy az első akadályt könnyedén vették. - Mi akarunk repülni, együtt, ketten. Illetve, szerezzék vissza nekem Chris Hiratat. Vele akarok dolgozni.

- Chris Japánba költözött a családjával, nem vagyok benne biztos, hogy…

- Tudom - szakítja félbe a főnökét Louis. - Utánam ő a jelenleg élő legokosabb ember a világon. Szükségem van rá. Nem tudok mindent egyedül irányítani.

- Rendben - egyezik bele Emmett néhány másodpercnyi gondolkodás után. - Akkor őt is bevonom a megbeszélésbe, hogy hallja a terveket.

- A csapatomat pedig én akarom összeválogatni a NASA munkatársai közül - teszi még hozzá Louis. - Más feltételem nincs.

- Értettem - vesz a kezébe egy tollat a főnök, és körmölni kezd valamit egy jegyzetlapra. - Azonnal tudatom magukkal, ha bármire is jutottunk.

- Köszönjük - mondja Harry, és már fel is áll a székéből, ezért Louis is megragadja a táskáját, az egyik vállára dobja, és a szerelme mellé áll.

- Louis - szólal még meg Emmett, amikor felkel, hogy kikísérje őket. - Komolyan mondtam. Maga egy legenda. Ha a vezetőség nem bólint rá a projektjére, akkor is nagy dolgok állnak még maga előtt. Sose felejtsen el ennyire nagyban gondolkodni, fiam.

- Köszönöm - mondja még Louis, és már csak arra eszmél fel, amikor egy hatalmasat sóhajt, mert a mázsás súly egyszerűen legördült a mellkasáról. Abban a pillanatban, hogy becsukódott mögöttük az ajtó.

- Te vagy a legjobb, Okoska - húzza közelebb magához Harry, de Louis még gyorsan körbenéz, hogy senki sincs a folyosón rajtuk kívül, és csak azután csókolja meg a férfit. - Vissza kell mennem, de az ebéd még áll!

- Oké, ott találkozunk - mondja Louis, és két különböző irányba indulnak el. Alig tudja elhinni, hogy ez a két óra, amit abban a szobában töltött, valóban megtörtént. Még most is, mintha valami fura fellegeken sétálna, ahogy a kis irodája felé megy, ami az övé. A diplomaosztója után kapta, bár nem túl nagy, de legalább zárható az ajtó. Ahogy belép, ledobja magát a székére.

***

Louis észre se vette, mikor szaladt így el az idő. Beszélgetett Oliverrel is, és mire az órára néz, már késésben is van a megbeszélt ebédről. Biztos benne, hogy Harry már odalent várja, ezért futólépésben siet a liftig, és a korláton dobol az ujjaival egészen addig, amíg le nem ér a megfelelő szintre.

Nem tévedett, Harry már az étkezőben van, de Louis-nak földbe gyökereznek a lábai az ajtóban, amikor látja, hogy az a selyemfiú informatikus, Seth, milyen közel áll hozzá, és szinte dorombol Harry mellett. Harry meg mi a francért vigyorog annyira? Nem látja, mire megy ki a játék? Louis nem akar hinni a szemének. Az agyát pillanatok alatt elönti a vörös köd, és képtelen gondolkodni. Ugyanennyire képtelen az agyának parancsolni. Ezekben a pillanatokban nem zavarja a tény, hogy a helyiség tele van a munkatársaikkal, és az se, mit fognak gondolni róla. A mozdulatait, minden tettét a féltékenysége irányítja, és az, hogy megmutassa, mi az övé.

Egyenesen Harryhez sétál, és bár a férfi észreveszi őt, el is mosolyodik felé, egyáltalán nem számít arra, amikor Louis a nyakára simított kézzel lehúzza őt magához, és szenvedélyesen megcsókolja. Bár meglepi a férfit, mégis nagyszerűen reagál rá, mert azonnal fél kézzel átkarolja Louis derekát, és közelebb húzza magához.

- Lehetne, hogy mindig így? - motyogja a fiú szájába, és Louis a szeme sarkából látja, hogy Seth végre sorra kerül, megragad egy tálcát az ebédjével, és elsétál. - Honnan ez a tűz, itt mindenki előtt?

- Csak szeretlek - ránt vállat Louis, és gyűlni is kezd egy kis gombóc a torkában most, hogy elkezdi igazán felfogni, mi a fenét művelt, és mennyire gyerekes volt.

Ahogy ők is előrébb sétálnak, és kiválasztják a menüről, mit szeretnének enni, Harry Louis füléhez hajol, amíg várnak.

- Nem lehet, hogy Seth az oka? - motyogja halkan, de Louis hallja a hangján a csipkelődést.

- Nem tudom, miről beszélsz - hazudja Louis szemrebbenés nélkül, és amint megkapja az ételét, máris sarkon fordul, Harry csak néhány másodperc múlva éri be őt a hosszú lábaival.

- Mi lenne, ha ma kivételesen az új irodádban ennénk? - kérdi izgatott hangon a göndör hajú, Louis hasában pedig felélednek a pillangók, mert pontosan tudja, mit akar Harry.

- Nem is vagyok éhes - ért egyet Louis, de a látszat kedvéért magával viszi a tálcáját is, ahogy a lift felé siet.

- Ó, dehogynem, nagyon is éhes vagy - bólogat Harry, és végignyal az ajkain, a vigyora pedig olyan széles, hogy Louis legszívesebben lecsókolná az önelégült arcáról.

Épp csak beérnek az irodába, Louis még az ajtót se tudja egyből bezárni a remegő kezeivel, Harry máris letérdel előtte, és a hosszú ujjai ügyesen csomagolják ki Louis-t a nadrágjából.

- Kezdettől fogva megvadítasz a piros gatyáiddal - motyogja Louis combjába, amikor a térdéig húzza a nadrágot, és Louis csak szűkölve hiperventillál az ajtónak dőlve, mert ez túl sok inger. Harry soha nem csinálta még ezt vele. Volt néhányszor az irodájában. Egyszer beleült a hatalmas és kényelmes irodai székébe, hogy kipróbálja, aztán az ölébe húzta Louis-t, és legalább húsz percig csak ölelkeztek, csókolóztak és semmiségeket suttogtak egymásnak, legalább ezerféle módon szerelmet vallva a másiknak. - És ha már itt tartunk, a mustársárga nadrágod is az egyik kedvencem.

- Tudom - sóhajtozik Louis, és nagy nehezen kioperálja a hajgumit Harry hajából, így a hosszú göndör tincsei a vállára omlanak. Már nagyon megnőtt a haja, Louis pedig imádja, amikor a hasát csiklandozza vele az ágyban. De ugyanennyire imád belemarkolni, amikor Harry előtte térdel. - Istenem!

Louis kényszeríti magát, hogy minimális hangot adjon csak ki, de ez így csak még rosszabb, mert Harry szájának és Louis merevedésének a találkozása olyan obszcén hangokkal jár, hogy betöltik az egész irodát. Louis már azokban a pillanatokban tudja, hogy elveszett, és ez még csak a kezdet. Akkor adja fel a harcot, és csak sodródik az árral, nem törődve a hatalmas ablakkal se, amin beláthatnak a szomszéd épületből, amikor Harry az asztalára fekteti őt, és deréktől lefelé ő is levetkőzik.

- Azt hiszem, találtunk még egy helyet, ahol síkosítót kell tartanunk - mondja Harry, amikor mindent bevet, csak hogy ne okozzon fájdalmat Louis-nak.

- Vagy hordunk egyet a farzsebünkben, az a legegyszerűbb - zihálja Louis, ezzel megnevettetve a szerelmét, aki eközben merül el benne nagyon lassan. Louis világa pedig ugyanebben az ütemben millió apró darabra hullik, és csak élvezi Harry érintését, csókjait a nyakán, miközben a fiú irodájában szeretkeznek, és vészesen gyorsan veszítik el az eszüket mind a ketten.

- Tudod, meglepően aranyos vagy, amikor féltékenykedsz - szólal meg Harry először azóta, hogy mindketten kielégülten hevernek, mostanra már Louis irodájának a közepén, az egyetlen kis szőnyegen. - Volt pár olyan pasi mellettem, akiknél ki nem állhattam. Azt hittem, csak azt utálom, ha valaki féltékenykedik, mert az azt jelenti, hogy nem bízik bennem. Vagy, hogy egyszerűen idegesítő seggfej. De nálad… valahogy jól esett.

- Tényleg? - kérdez vissza Louis, de nem néz Harryre, csak a plafonba szerelt spot lámpákat bámulja.

- Ahogy, hm… - kezdi Harry, és mintha épp visszaemlékezne arra, mi zajlott le csupán fél órája az ebédlőben. - Érzékeltem, hogy Seth flörtölni próbált, de nem érdekelt. Tudom, hogy te sem hiszed, hogy érdekel. Viszont vágytál arra, hogy megmutasd Seth-nek, mi a tiéd. Megjelölted a területed. Ez zabálnivaló.

- Ez úgy hangzik, mintha valami állat lennék, ami körbehugyozta a territóriumát - morogja Louis álsértődöttséggel a hangjában.

- Mert ez is történt - nevet fel Harry, aztán átöleli Louis nyakát, hogy a mellkasára húzza a fiút. - Mindig a hideg ráz attól, ha mások előtt akarok hozzád érni, tudom jól, ne is tagadd.

- Ez így azért erős… - mondja halkan Louis. - Csak kell még egy kis idő, hogy megszokjam, és normálisan fel merjem vállalni. Még mindig tartok az emberek véleményétől.

- Na látod, ezért imádtam, ahogy a saját gátlásaidat félredobva dugtad le a nyelved a torkomon, csak mert Seth öt centivel közelebb állt hozzám a kényelmesnél - húzza tovább Harry a fiút, Louis pedig a mellkasába temetett arccal puffog miatta. - Édes voltál, bébi. Szeretlek.

- Én is - mondja végül, és ahogy feljebb mászik egy csókra, Harry még fel is mordul a hevességétől. - El tudod hinni, hogy Emmett velünk van?

- Mindig is hittem benned - válaszolja Harry, Louis pedig szinte elolvad a karjai között. Harry az esetek nagy többségében húzza őt, vagy incselkedik vele, de ez a mondat most őszinte volt, tele melegséggel és szeretettel.

- Ha a fejesek is rábólintanak… Úristen, elképzelni sem tudom - rázza meg a fejét Louis, amennyire ez sikerül Harryt ölelve.

- Akkor ideje lesz lélekben is felkészülnünk arra, hogy új világba költözünk.

- Ezt még elképzelni is nagyon nehéz - suttogja Louis, Harry pedig, érezve a fiú mélyen elnyomott, de ott szunnyadó félelmét, sokkal szorosabban öleli magához.