Sziasztok!

Újult erővel, nyaralásból kipihenten megint itt vagyok, és nincs mese, gőzerővel folytatjuk a NASA-t, mert már olyan izgatott vagyok miatta. Az egész miatt, és a legvége miatt is. Imádni vagy utálni fogtok, vagy mindkettő egyszerre, még nem tudom pontosan. :P Na de ne maradjatok csendben, meséljétek el, hogy tetszett ez a kicsit tudományosabb rész, amihez egy egész NASA tanulmányt bogarásztam át (azt a bolygót tényleg megtaláltál a villogó nappal, szerintem ez óriási és kurva izgalmas). Hagyjatok nyomot!

Puszi&Pacsi

Louis megállás nélkül dolgozik. Hol a kötelező munkáin a központban, hol a rakéta projekten, amire Harry vette rá. És amit azóta a beszélgetés óta ő is eszeveszettül akar. Éjszakákat melózik át, amikor éppen nincs semmi ideje napközben, és sokszor Harry az, aki lekapcsolja a villanyt a dolgozószobában, felkapja a hitetlenkedő Louis-t, és miután a szemüvegét óvatosan az asztalra teszi, a srácot az ágyra hajítja. A fiú mindig nagyon nevet ezeken az akciókon, és úgy bújik Harryhez, mintha eggyé akarna válni vele. Így alszanak el. Hetek, sőt hosszú hónapok telnek el így, Louis pedig egyre kimerültebb. Rengeteg akadályba ütközik, már zsákutcák százain van túl, de nem adja fel. Nem is adhatja fel. Harryről van szó. Harry hisz benne. Bízik Louis-ban. Nem is bírná elviselni, ha a férfi csalódna benne.

Harry éppen egy esti futásból ér haza, Louis pedig a kanapé előtt ül a szőnyegen, ahogy terveket pakol egymás mellé. Próbál mindent sokkal jobban átlátni.

- Min agyalsz éppen, Okoska? - kérdezi Harry. Még mindig liheg egy kicsit, és éppen az átizzadt pulóverét dobja az előszoba sarkába, aztán a fülhallgatóját teszi a tükör melletti polcra.

- Azt hiszem, megtaláltam a tökéletes módját annak, hogyan tudom leküzdeni a súlytalanságot - néz fel rá Louis, de a férfi annyira szexi a csillogó bőrével, a csapzott hajával, és azzal, ahogy még mindig szaporábban lélegzik… Képtelen tovább koncentrálni.

- Nagyszerű! - lelkesedik Harry, aztán futólépésben indul az emelet felé. - Lezuhanyzom, és jövök! Alig várom, hogy beszámolj!

Louis-nak szüksége van néhány percre, hogy újra normálisan tudjon lélegezni. Harry mindig túlságosan gyorsan képes elvenni minden eszét.

A férfi nem sokkal azután tér vissza, hogy Louis újra teljesen elmerül a tervekben. Egy tiszta melegítő és póló van rajta, a haja pedig vizes, laza kontyba van fogva a feje tetején. Lehuppan Louis mellé a földre, a fiú viszont azelőtt mászik az ölébe, és csókolja ki belőle a lelket is, mielőtt az egyáltalán megszólalhatna.

- Na, mutasd, mit találtál ki, zsenikém! - vigyorodik el Harry, amikor már percek óta hagyja, hogy Louis felfalja az ajkait.

- Szóval - mászik vissza a fiú a szőnyegre, aztán az egyik rajzra mutat. - Látod ezt a részt az űrhajón? Egy kicsit kibővítettem, így tökéletesen elférne itt egy folyamatosan rotáló, forgó alkatrész, ezzel előidézve egy mesterséges gravitációt - magyarázza, Harry pedig bólogat, és a kezébe veszi a rajzot, amiről Louis beszél. - Tudod, mi a baj ezzel, ugye?

- Néhány hét után beleőrülnénk - feleli Harry, Louis pedig büszkén elmosolyodik. Harry mindig hangoztatja, hogy közel sem olyan okos, mint Louis, de a fiú imádja, hogy Harry sokkal okosabb annál, mint amit gondol magáról. - Elviselhetetlen frusztrációt okozna a belsőfülben. Ezért nem alkalmazunk mesterséges gravitációt az Űrállomáson sem. Fogadjunk, az önelégült képedből kiindulva, azt akarod mondani, hogy kiküszöbölted ezt a problémát.

- Pontosan! - vigyorodik el Louis, és azonnal a kezébe vesz egy tervet, ahol közelről látszik az a bizonyos alkatrész, és számadatok is szerepelnek rajta. - Kiszámoltam, pontosan milyen távolságba kell helyezni a forgót, hogy ne irritálja az emberi szervezetet, de még kifejtsen akkora hatást, hogy ne hülyüljünk bele a súlytalanságba. A testünk sokkal könnyebbnek fog tűnni. Fél kézzel is felemelhetjük a másikat, de a padlón járhatunk, és semmi sem fog lebegni körülöttünk.

- Szóval eléred a gravitációt, de nem lesz száz százalékos, ezért nem ingerli majd a szervezetünk a mesterséges kialakítás - összegzi Harry, Louis pedig büszkén bólogat. - Miért nem csinálják ugyanezt az Űrállomáson?

- Mert ezt a forgót most találtam fel - von vállat Louis, Harry pedig a fejét ingatja. - Ha összeszerelem, alkalmazhatjuk az Állomáson is. Működne.

- Nem tudom, hogy tudsz még mindig meglepni - válaszolja Harry, és ad egy puszit Louis halántékára. - Te vagy a legokosabb ember a világon.

- Igen, ezt mondom már egy ideje - vigyorog Louis, aztán elővesz egy másik tervet is. - Nézd, milyen korszakalkotót látsz a rajzon?

- Őrült vagy! - nevet fel Harry, amint meglátja a számadatokat, és a terveket. - Mi ez? Magyarázd el. Értem a lényeget, de nem részleteiben.

- Ez, kérlek szépen, egy megújuló energia generátor - feleli Louis, Harry pedig kitágult szemekkel bámul rá. - Ezzel a szerkezettel végtelen energiát tudunk kialakítani, nincs szükségünk másra, csak az égitestek elnyelt energiájára.

- Kivitelezhető? - néz a férfi izgatottan Louis-ra, aki bár vigyorog, de pontosan tudja, hogy ez a legproblémásabb részlet az egész projektben.

- Igen - bólint, aztán elővesz egy kisebb írólapot, és Harry elé teszi. Azon számolta ki, hogy mennyi pénzre, és támogatásra lenne szüksége a teszteléshez. - Száz milliárd dollár. És egy minimum ötven fős csapat, amit én válogatok össze a legnagyobb koponyák közül.

- Megcsináltad, Louis - tárja szét a kezeit Harry, Louis viszont értetlenül néz rá. Fél, hogy Harry nem értette az előző szavait kristálytisztán.

- Harry - tolja fel a szemüvegét az orrán. - A NASA-nak nincs akkora vagyona, hogy finanszírozzon nekem egy ilyen kutatást. Ez még csak nem is a végső fejlesztés. Ez pusztán a tesztelések költsége. Megjósolni sem tudom, hogyan fog menni a próbafolyamat, és végül mennyi pénzre lesz szükségem a teljes megvalósításhoz.

- Szóval nem elég, ha azt mondom, kivesszük mindketten a megtakarításunkat - mosolyodik el Harry, de látszik rajta, hogy érti, miről van szó. Mindössze próbálja lazasággal, és viccelődve elütni a helyzet komolyságát. - Beszélj Emmettel.

- Félek, Harry - ingatja a fejét Louis, és egy sóhajjal hátradől a kanapé oldalának. Lehunyt szemekkel ül, és csak akkor néz Harryre, amikor a férfi a combjára simítja a tenyerét. - Tudod ugye, ha előhozakodom azzal, hogy kifejlesztettem egy technológiát, amivel végtelen energiát lehet előállítani, kitörhet a harmadik világháború.

- Tudom - bólint Harry, és abból, ahogy nyel egy nagyot, már az is egyértelmű, hogy ő is tart ettől az egésztől. - Tudom, Louis. Eddig is tudtam.

- És ez téged nem érdekel? - kérdezi Louis, a hangja egyáltalán nem vádló, inkább tényleg csak kíváncsi arra, hogy mit gondol Harry, mert fél, hogy egyedül képtelen eldönteni, mi a helyes út. Összetépni a terveket, és örökre elfelejteni, vagy tényleg bemutatni azt a nyilvánosságnak, és összeszorított fogakkal várni, hogy mit lépnek rá a világ vezetői. Mert hogy nem csak legyintenek majd rá, az is biztos. Mindenki magának akarja majd, hiszen ez a Föld egyetlen hatalmas megoldatlan problémája. Az energiahiány.

- Persze, hogy érdekel - feleli Harry gyengéden, és magához vonja Louis-t, hogy az ölébe ültetve húzza a karjaiba. - De ha te nem, egyszer majd valaki más fogja megtalálni a megoldást. Ez a “veszély” itt lebeg a fejünk felett. Lehet, hogy egy év, lehet, hogy tíz vagy száz. Nem tudhatjuk.

- De akkor legalább nem lenne közöm hozzá - motyogja Louis a férfi mellkasába.

- Viszont abban a helyzetben nem is dirigálhatnánk - mutat rá a másik oldalra Harry. - Nem léphetnénk le kettesben innen.

- Oké, mi meglépünk, de mi lesz a családjainkkal? - emeli meg a fejét Louis, és egyenesen Harry szemébe néz. Lát abban is kétséget, de rengeteg elhatározás és bátorság is vegyül közé, ami valamiért segít Louis-nak is. - Meg akarom csinálni. Érted. Csak félek attól, mi vár ránk utána.

- Beszélned kellene Emmettel - szólal meg újra Harry, és Louis rövid, a férfi szerint istenien selymes fürtjeit simogatja. - Ő jó ember, és nem a legnagyobb fejes a NASA-nál. Tudni fogja, ha erről inkább kussolnunk kellene, és az iratmegsemmisítőbe dobni a terveket, mert nagyobb káoszt okozhatunk, mint amennyit nyerünk az üggyel.

- Igazad van - bólint Louis, és Harry ajkaira hajol, hogy néhány percig ne kelljen semmi rémisztőn agyalnia, csak élvezhesse, hogy a férfi itt van, és borzasztóan szereti őt.

- Ami nagyon fontos, hogy nem beszélhetsz erről a családodnak, vagy Olivernek telefonon, se üzenetben - rázza meg a fejét Harry, miután elszakadtak egymástól.

- Persze, tudom - ért egyet Louis is, mert természetesen tisztában van vele, milyen mértékben vannak figyelve az online csevegések. Nem pont azért, hátha egy ilyen jellegű adatra bukkannak, hanem leginkább a személyre szabott reklámok miatt. Viszont nem szabad kockáztatniuk.

- Okoska, ha megvan a módja, hogyan fejlesszünk végtelen mennyiségű energiát, az azt jelenti, hogy képes lesz az űrhajód a fénysebesség elérésére? - szűkíti össze a szemeit Harry, Louis viszont megforgatja a sajátját.

- Itt a rajz - nyúl maga mellé a fiú, és Harry orra elé tartja. - Mit látsz rajta?

A férfi hosszú másodpercekig bámulja a rajzokat és számokat, de nem szólal meg. Végül Louis elkapja előle a tervet, és vigyorogva néz rá. Kimászik Harry öléből, és az egyik számolás levezetésére mutat.

- Mivel az űrben nincs levegő, szükségünk lesz egy hajtóműre - kezdi magyarázni, és közben a számokon halad egyre lejjebb az ujja. - Az energia elnyelő alkatrészeken át, minden energia az átalakító kondenzátorba áramlik, ami folyamatosan keringetni fogja azt, így generálva sokkal nagyobb hatást, és onnan vándorol majd tovább a beszerelt hajtóműbe, így tudjuk majd tartani az irányt. Látod ezeket a számokat? - kérdi, és az ujja most a hajtómű tervrajza melletti számolásokra mutat, de csak azután folytatja, hogy Harry bólint. - A hajtómű is újgenerációs, csak annyi energiát használ el, amennyire szüksége van, nem éget feleslegesen. Apró löketekkel tartja az irányt, és nem egyfolytában üzemel, így a generátor tripla annyi energiát termelhet, mint amire pillanatnyilag szükség van. Így állítjuk elő a végtelen mennyiségű, megújuló energiát. Hiszen amire szükségünk van, azt az égitestek, amik közelében elhaladunk, gond nélkül megadják nekünk. Mindent kiszámoltam. Az egész útvonalat.

- Elérni a bolygóig, amin minden bizonnyal szuperfejlett technológiával élnek? - kérdi Harry, mert Louis is tudja, hogy az utazás ezen részleteiről még nem beszélgettek. Hova is mennének, és mennyi ideig tartana. A NASA talált egy csillagot, aminek a fénye szabályos időközönként eltűnik, majd visszatér, ami arra utal, hogy annak a Napnak van valahol egy bolygója, amin a lakosság kifejlesztette azt a technológiát, amivel a NASA is próbálkozik. Lecsapolni egy Nap energiáját, és a bolygónak adni. Ha azok az élőlények képesek voltak erre, akkor kibaszott fejlett a technológiájuk és az intelligenciájuk is.

- Pontosan - válaszol Louis, mert nyilvánvaló, hogy ha nem csak életet próbálnak kutatni lakatlan bolygókon, hanem egy fejlett civilizációt akarnak találni, az a legközelebbi, amin vélhetőleg sikerrel járnának. - Az a Nap, aminek a fénye folyton eltűnik, négy és fél fényévnyire van.

- Igen - bólint Harry, mert ezt ő is pontosan tudja. Minden NASA dolgozó bent volt a központban, amikor a hatalmas bejelentést tették, hogy 99%-os bizonyossággal új civilizációt találtak. Persze az elérése nagyjából lehetetlennek bizonyult egészen eddig, hiszen a jelenlegi technológiákkal harminchat év lenne, amíg a NASA legmodernebb űrhajója elérne addig. Ehhez pedig nincs elég energia, se megfelelő megoldás a kapcsolattartásra. - Szóval az űrhajóddal négy és fél évig kell csak repülnünk, hogy elérjük a célt? És te már az útvonalat is megtervezted?

- Még csak fejben - vágja rá egyből Louis. - De igen, tudom az útvonalat, és ha sikerülnek a tesztek, működik a kondenzátor, és össze tudom kapcsolni az összes alkatrészt, ami a megújuló energiához kell, akkor négy és fél év alatt odaérünk. Nincs szükség hibernálásra, ami számomra az egyik legnagyobb akadály volt.

- Azt is meg tudtad volna csinálni - válaszolja Harry mosolyogva, Louis viszont a fejét rázza, és feljebb tolja a szemüvegét az orrán.

- Nem az a baj, hogy lehetetlen lenne - feleli, aztán elkezdi összeszedegetni a rengeteg papírt, sorrendben egymás után, hogy aztán egy barna bőr mappába pakolja. - Az biológia is, főleg a tesztelés alatt. Nem az én szakterületem. Örülök, hogy nincs rá szükség.

- Tudod, hogy mi vár rád, ha a terveid működnek, és a teszteléseket sikerrel zárod? - kérdi Harry, amikor felkelnek a földről, a bőr mappa pedig a széfbe kerül, mert sosem tudhatják, mikor törnek be hozzájuk. Azok a papírok akkor sem kerülhetnek más kezébe, ha az illetőnek fingja se lenne róla, mit lát rajta.

- Embertelen nagyot szeretkezünk? - kérdi Louis kacéran, és a konyhába sétálnak, hogy együtt valami vacsorát készítsenek.

- Nobel díjat kapsz, te szexmániás őrült zseni - nevet Harry, de aztán hátulról átöleli Louis-t, ahogy a fiú a pult elé áll. Az arcát Louis nyakhajlatába temeti, és édes csókokkal halmozza el. - Mindig csak a szexre gondolsz. Nem adom meg neked, amire vágysz?

- Hát… Nem az… Csak… - kezdi Louis játékosan, pedig mindketten tudják, hogy nem erről van szó. Valószínűleg sokkal többször vesznek el egymás karjaiban a hálószobájukban, mint egy átlagos pár, és Louis soha nem panaszkodna. Se azért, mert Harry nem elégíti ki őt maximálisan, se azért, mert túl sok neki, amit a férfi akar. Tulajdonképpen rengetegszer egyébként is ő kezdeményez.

Louis felnyög, amikor Harry egy nagyobbat harap a nyaka érzékeny bőrébe, aztán elengedi őt, és a hűtő felé lép.

- Szeretlek.

- Én is, Okoska - válaszolja a férfi, és egy csomag marhahúst vesz elő, amit még reggel tett egy tálba, hogy legyen ideje normálisan felolvadni. - Süssük meg a grillen, vagy serpenyőben szeretnéd?

- Elég a serpenyőben, imádom, ahogy csinálod - feleli Louis, és elkezdi cikkekre vágni a steak burgonyát, a férfi pedig egy vágódeszkát tesz a pultra, közvetlenül Louis mellé, hogy a húst kezdje felvágni. Harry véresen szereti, ezért magának vastagabb szeleteket vág, Louis viszont teljesen átsütve, így neki vékonyabbakat. - Szeretnél hozzá salátát? Vettem tegnap paradicsomot meg sajtot is.

- Persze! - válaszol Harry, és egyikük sem szólal meg, amíg Louis nem végez a krumpli tepsibe rendezésével, és fűszerezésével. A sütőbe teszi, és nekiáll a salátának, amikor Harry újra megszólal. - Mi lesz az élelmiszer ellátással?

- Dolgozom rajta - válaszolja Louis, mert nem kell ennél részletesebben kifejtenie Harrynek, így is pontosan érti, mire gondol a férfi. - Az ivóvízzé tisztított vizelet már egy ideje tökéletesen működik. A vízzel így nem lenne gondunk. Egyébként terveztem egy eléggé nagy rakteret. Oda elfér akár ezer liter folyadék is, illetve ha konzervekkel, és jelenlegi NASA által készített kisméretű ételekkel rakjuk tele a kamra részt, elég lenne öt és fél évre. Terveztem ugyanis egy apró konyha sarkot is. Így mivel tudnánk főzni, nem kellene rengeteg energia a kész ételek hűtéséhez. Valamint sokkal több időre elegendő, ha csak hozzávalókkal töltjük fel a kamrát. Úgy egy elkészített ételből napokig ehetünk.

- Okos - feleli Harry, de a hangja nem tűnik túl lelkesnek. Louis felé is pillant, a férfi viszont csak némán dolgozik a hús megfelelően ízletes fűszerkérgén.

- Mi a baj?

- Azt hiszem, ez lesz a legnehezebb az egészben - válaszolja egyből Harry. Egyáltalán nem akarja eltitkolni Louis elől, hogy min töri a fejét. - Imádunk enni, ott viszont…

- Tudom - feleli Louis halkan, de mindent átgondolt. Ez a maximum, amit ki tud hozni az űrhajó kapacitásából. - Így is rengeteg fajta ételt el tudunk majd készíteni. Nincs gond ugyanis a súlyunkkal. A méretek miatt kell kiszámolni a mennyiséget, nem a súly miatt.

- Szükségünk van húsra - ragaszkodik Harry továbbra is ehhez, Louis pedig bólint. - Fénysebességnél tényleg mindegy a súly. Végtelen sebességnél a súlyunk is végtelen lesz.

- Igen, de ha tele rakjuk a rakétát hűtőkkel, hogy öt csillagos vacsorákat rendezzünk, akkor az fog energiát is fogyasztani - fejti ki Louis, Harry pedig folyamatosan bólogat, mert nyilván tisztában van mindezzel. - Ki kell számolnom. Talán egy hűtőláda, amit szintén én tervezek, hogy minimális energiafogyasztása legyen, megoldható.

- Tudom, hogy megoldod nekem - mosolyodik el Harry, és Louis felé hajol, hogy egy vad csókot adjon neki. - Nem kell túlzásokba esni. Csak annyit, hogy legalább havi egyszer együnk igazi húst. Nem tudjuk, valójában mit találunk azon a bolygón. Könnyen lehet, hogy minden testi erőnkre szükségünk lesz néhány helyzetben. Nem kellene teljesen legyengíteni magunkat.

- Ebben igazad van.

- Tudom - feleli Harry vigyorogva, aztán egy nagy serpenyőt vesz elő, hogy egy kis olíva olajat locsoljon bele, aztán elkezdje felmelegíteni a steaknek. - Plusz, nekem van egy fiúm végtelen szexuális étvággyal. Egy rakétába leszünk bezárva négy évig. Valószínűleg többet fogunk szexelni unalmunkban, mint most. Abban az esetben pedig, minden erőmre szükségem lesz.

- Milyen igaz! - nevet fel Louis, és elkezdi összekeverni a saláta alapanyagait. - Ezzel indoklom majd a fagyasztó szükségességét. Szakszerű és professzionális.

A napjuk hátralévő részében már egyáltalán nem beszélgetnek a tervekről vagy az utazásról, Louis viszont folyton ezen gondolkodik. Hiába volt egy nagyon kellemesen eltöltött vacsorájuk a hátsóudvarban. Rengeteget beszélgettek és nevettek közben, neki mégis mindig a fejében motoszkált az, hogy mire készülnek. Az, hogyan fogja mindezt felvezetni Emmettnek.

Aztán amikor a tévé előtt bújtak össze, és valami háborús filmet néztek, Harry látszólag teljesen belemerült. Közben persze folyamatosan cirógatta valahol Louis-t. Hol a karján, hol a hajában, vagy éppen a hátán, oldalán. A fiú akkor sem tudott teljesen kikapcsolni. Eszébe jutott az is, amikor Harry a Nobel díjat említette. Neki ez eszébe sem jutott eddig. Nem is érti, hogy nem jutott eszébe, amikor gyerekkora óta a beszédét gyakorolja akkorra, amikor végre megnyeri valamivel. Annyira elvette az eszét az, hogy bizonyítson Harrynek, hogy megtegye mindezt csakis Harryért, hogy minden más háttérbe szorult. Még a Nobel díj is. Valamiért mindez olyan erősen szorította a mellkasát, hogy képtelen volt másra koncentrálni. Élvezni a filmet, vagy aztán a közös zuhanyt, ahol Harry végigsimogatta az egész testét. Louis biztos volt benne, hogy azért csinálta, mert érezte, hogy a fiú nagyon feszült. Vagy csak, hogy valahol máshol jár gondolatban.

Már az ágyban fekszenek, és Harry halkan horkol mellette, közben pedig szorosan öleli Louis-t a mellkasához. Úgy aludt el, hogy minden erejével próbálta gyengéden szeretgetni a fiút. Louis viszont aludni is képtelen. Holnap be kellene mennie Emmetthez, hogy mindent elmondjon neki, és… Mindez csak túl sok. Túl nagy súly nehezedik rá, és képtelen pihenni is tőle. Valamikor hajnali egy környékén próbál kikászálódni Harry karjainak fogságából, és lemegy, hogy megigyon egy pohár vizet. Lassú léptekkel sétál visszafelé, és óvatosan mászik be az ágyba is, nehogy felverje Harryt, de a terve sikertelen, mert a férfi azonnal utána nyúl, hogy közelebb húzza magához.

- Semmit sem aludtál eddig, igaz Okoska? - kérdi rekedt, embertelenül mély hangon, Louis-nak pedig az egész teste beleborzong. Ez a legérzékibb Harry hang, amit valaha hallott. Jobban szereti még a szex előtti kéjes hangjánál is. - Nem vághatsz neki a holnapi beszámolódnak úgy, hogy egy percet sem alszol.

- Nem rajtam múlik, én próbáltam - motyogja Louis halkan, de a légzése azonnal felgyorsul, amikor Harry a pólója alá nyúl, és a forró tenyere Louis hasára simul. Egy ideig csak simogatja őt, aztán egyre feljebb tolja a pizsama felsőt, míg végül teljesen lekerül Louis-ról. Harryt nem igazán kell vetkőztetni, most is csak egy alsóban van, és amikor Louis combjához dörgölőzik, érzi, hogy mennyire fel van izgulva. Ez az utolsó löket a fiúnak, hangosan felnyög, és az ő férfiassága is fájdalmasan lüktetni kezd.

- Segítek egy kicsit ellazulni - morogja Harry Louis mellkasába, és apró harapásokkal halad egyre lejjebb. A nyelve Louis alhasán simít végig, aztán pillanatok alatt fosztja meg a bő alvós nadrágtól, és az alsójától is. Louis-nak levegőt is alig van ideje venni, Harry máris a szájába veszi őt, de a szoba sötétjében nem lát semmit. Csak a hangokra és érintésekre tud koncentrálni. Harry pedig ezt mindig nagyon hangosan csinálja. Az obszcén cuppogó és nyáltól nedves hangok ezúttal is betöltik a szobát, Louis pedig iszonyú közel sodródik ahhoz, hogy elélvezzen.

Harry viszont túlságosan is jól ismeri már a testét. Pont azelőtt hagyja abba, hogy ez megtörténhetne. A férfinak igaza volt, Louis már érzi, ahogy darabokra hullik Harry ujjai között, és mire észbe kap, Harry már ritmusosan mozogni kezd benne. Mondhatná, hogy a szeretkezés semmire sem megoldás, de ez hazugság lenne. Retteg, feldolgozhatatlan félelem gyötri minden miatt, Harry mégis eléri, hogy a mennyországban érezze magát, és onnan már le se szálljon. Egy felhőn aludjanak el mindketten. Teljesen meztelenül, amit bár Louis még mindig nem szeret, Harry karjai között ez sem számít. Amíg a férfi a közelében van, szereti, és vigyáz rá, addig nem történhet semmi rossz. Ezekkel a gondolatokkal nyomja el végül az álom.