Sziasztok!

Na, na, na? Van már tippetek, merre fog haladni a történet? Hagyjatok nyomot!

Puszi&Pacsi

Már néhány napja, hogy Louis szülei az Államokban jártak, ezért mostanra mindkét srác megnyugodhatott egy kicsit. Visszatért minden az eredeti kerékvágásba, azzal a különbséggel, hogy amikor Louis az anyjáékkal telefonál, Harryről is érdeklődnek. Bár Louis az egész házat kitakarította az érkezésük előtt, azóta semmit sem csinál. Amikor hazaérnek a munkából, akkor csak lehuppan a kanapéra, és videojátékozik, amíg Harry vacsorát rendel, esetleg készít, és a saját dolgaival foglalkozik. Most is éppen a dolgozószobában van, legalább másfél órája, Louis pedig teljesen elmerül a Fortnite-ban, amire Oliverrel kattantak rá az utóbbi időben.

- Hé, Louis - lép ki Harry az irodájukból, a fiú ereiben pedig megfagy a vér. Azonnal megállítja a játékot, felül, és a férfi szemébe nézve vár. - Történt valami?

- Te mondd meg - válaszol Louis, és miután Harry csak kérdőn néz rá, óvatosan folytatja. - Nem is tudom, mikor hívtál utoljára a nevemen. Mármint…

- Tegnap este, miközben meglovagoltál és a hasamra élveztél - vigyorodik el Harry, és emiatt Louis is egy kicsit megkönnyebbül. Talán a baj mégsem akkora. Vagy egyáltalán nincs baj. Még nem tudná megmondani, de reménykedik benne, ha már Harry az előző esti szeretkezésükről viccelődik. Ami mellesleg olyan elképesztő volt, hogy Louis szinte azonnal elájult utána, de még azzal is álmodott, aztán arra ébredt, hogy Harry éppen a szájába vette őt. Magyarázatként csak annyit mondott, hogy túl izgató volt, ahogy álmában nyöszörgött, és Harry oldalának dörgölőzött. Az emlékek viszont megint elvitték egy nem túl idevaló irányba, és próbálja visszaterelni a figyelmét Harryre. - Ne aggódj, nem csináltál rosszat. Csak pakolásztam a dolgozóban, el akartam tenni a dobozt is, amit anyádék hoztak. Kíváncsiságból belenéztem, és… - Harry leül Louis mellé a kanapéra, aztán a kezében lévő papírokat forgatva folytatja. - Ezek a tervek az űrhajóról, amit még gyerekként rajzoltál.

- Dobd ki nyugodtan - feleli Louis könnyedén. Egyáltalán nincs rájuk szüksége, felesleges volt a szüleinek elhoznia őket. - Úgysem fogok semmit kezdeni velük.

- Épp ezt nem akarom - ingatja a fejét Harry, és maga mellé teszi a tervrajzokat, aztán megragadja Louis-t és az ölébe húzza. A fiú imádja ezt. A vékony melegítőjén át még Harry combjainak melegét is érzi, ahogy szemben vele ül egy rövidnadrágban, és hozzásimul. - Modernizáld a terveket. Folytasd. Tökéletesítsd - sorolja a férfi, minden szó után adva egy apró csókot Louis-nak. - Építsd meg. És repüljünk el vele.

- Miről beszélsz? - nevet fel a fiú, és még a fejét is hátraveti közben. Harrynek szorosabban kell tartania a hátát, hogy ne essen le az öléből. - Ez…

- Lehetséges! - fejezi be Harry izgatottan, Louis pedig összeszedi magát egy kicsit.

- Te komolyan beszélsz - állapítja meg a fiú, és már nem is nevet annyira, mert nagyon meglepi, hogy Harry nem csak viccelődött vele. - Azok a tervek sehol sincsenek ahhoz képest, amit ma csinálnék. Elavult. Mindent újra kellene gondolnom. De a legnagyobb problémára még mindig nem találtam megoldást. Anélkül pedig lehetnek bármilyen zseniálisak is a terveim, megvalósíthatatlanok.

- Számodra nincs megvalósíthatatlan, Okoska - húzza közelebb magához a férfi, és szenvedélyesen tapad az ajkaira. Harapja, csókolja és nyalja, Louis pedig hamar válik egy reszkető összevisszasággá a kezei között. Csak, mint mindig. - A legfontosabb kérdés az, hogy egyáltalán gondolkodtál-e megoldáson arra a problémára? Csináld meg! Csináljuk meg! Együtt.

- Harry, értsd meg, amíg nem találunk egy használható, folyamatosan megújuló energiaforrást, az egész terv kuka - rázza a fejét Louis, de az idősebb nem hagyja ennyiben. Miért is hagyná, hisz Louis is pontosan tudja, hogy Harry nem szokott csak úgy feladni semmit. Ha valamit a fejébe vesz, nem igazán enged belőle. Ezt már többször bebizonyította neki. - Márpedig, nincs ilyen.

- A tervekre azt írtad, hogy az űrhajó a közeli bolygók és fekete lyukak energiáját szívná el - erősködik tovább az idősebb, Louis pedig sóhajt egy nagyot. - Én ezt még mindig elképzelhetőnek tartom.

- Igazad van - adja meg magát Louis, és bár eszében sincs kiszállni Harry öléből, a kezébe veszi a terveket, és jobban szemügyre veszi őket. Legszívesebben a fejét fogná miattuk. Annyira gyerekes, annyira öreg, pedig még csak néhány éve rajzolta őket. Most milliószor jobb ötletei lennének. De ahogy erre gondol, azonnal eszébe jut az is, hogy mégis mindezt miből. - Arra is van ötleted, hogy miből fogjuk finanszírozni a munkát? Van megtakarításunk a bankban, de ez a projekt egy kicsit több, mint egy-két millió dollár. Itt milliárdokról beszélgetünk.

- Még szerencse, hogy a NASA-nak dolgozunk - mosolyodik el Harry, és lassan Louis pólója alá nyúl, hogy lehúzza róla. A fiú légzése máris gyorsulni kezd, mert pontosan tudja, mit akar Harry. Imádja ezt az egészet a férfival. Azt, hogy folyamatosan akarják egymást. Nem számít, hogy előző nap szeretkeztek, vagy aznap reggel, esetleg néhány órával ezelőtt. Egyszerűen csak egy érzékibb pillantásra van szükség, egy forró érintésre, és Louis máris alig kap levegőt.

- Még egy golyóstollért is két hétig könyörögtem a raktárosoknak - motyogja Louis, és a szemeit is le kell hunynia, mert Harry kezei már a melegítő gumija alá siklanak, és a fenekét simogatják. - Végül vettem magamnak a Targetben.

- De itt arról beszélgetünk, hogy elutazunk egy másik bolygóra, amin bizonyítottan találtunk életet - válaszol Harry, de a szavakat Louis füle alá célozza, és egyből meg is harapja egy kicsit, amitől a fiú hangosan felnyög. Muszáj neki. Képtelen visszatartani, amikor Harryvel van. - Hidd el, ez a projekt minden pénzt megér nekik. Támogatni fognak.

- Nem tudom… - nyöszörgi Louis, mert a férfi egyik ujjával Louis bejáratát masszírozza, a fogaival pedig egyre agresszívabban tépi a fiú nyakát. Louis biztos benne, hogy ennek nyoma marad holnapra, de egyáltalán nem érdekli. Ha Harry arra vágyna, szét is téphetné őt. - Ez rengeteg pénz… Legutóbb… Istenem, Harry, még… - nyöszörgi, és úgy fészkelődik a férfi ölében, hogy a legjobb legyen a masszázs, amit az ánusza körül kap. - Akarom azt az ujjad! - követelőzik Louis, Harry pedig csak belekuncog a nyakába, aztán elhúzódik, hogy megnyalja az ujját, és visszasimítsa Louis szoros izmaira. A fiú meg tudna őrülni. Ordítani, könyörögni akar, de csak nyöszörög, ahogy az az egyetlen ujj szelíden, óvatos mozdulatokkal mozog benne.

- Folytasd! - parancsol rá Harry, és Louis még meg is rezzen a hirtelen felszólítástól.

- Múltkor… Arra is sajnálták a pénzt… Bassza meg, ez isteni! - liheg a plafon felé, és még arra sem tud koncentrálni, hogy segítsen Harrynek. A férfi a teljes súlyát tartja, miközben az egyik kezével kizárólag Louis élvezetén dolgozik. - Arra is sajnálták… Hogy megjavítsuk a rácshálót az Állomáson…

- Értsd meg, hogy ez nem egy elcseszett rácsháló az Űrállomásra - morog Harry a nyakába, és rögtön utána végignyal Louis vállán, fel egészen a füle ívén át, a fiú pedig már nyüszíteni tudna, de igyekszik visszatartani. - Ezzel megváltoztatsz mindent. Az egész világot. Az életünket…

- Szeretem… az életünk… basszus! - sóhajtozik Louis, mert már alig van magánál, Harry pedig egy pillanat nyugtot sem hagy neki. Louis-val a kezében felkel a kanapéról, és miután visszafekteti a fiút, elkezdi megszabadítani az összes ruhájától. Louis már türelmetlenül tárja szét a lábait, hogy Harry végre másszon közéjük. A férfi érzéki, nedves csókokkal szántja végig Louis vádliját, végig a combján át egészen a hasáig. A nyelve a fiú felhevült bőrén táncol, simogatja őt az ujjaival is, de percekig semmi más nem történik. Csupán ennyi. Végül Louis már olyan frusztráltan nyög fel, hogy Harry még el is neveti magát tőle.

- Mennyire akarsz? - morogja Louis combjába, és szelíden harap a puha bőrébe. Louis sovány, de egyáltalán nem az egészségtelen fajtából, ezért Harry mindig tud játszani rajta a fogaival. Mostanra képes lenne ölni is, csak végre magában érezhesse a világ legszexibb pasiját. Még mielőtt válaszolhatna, Harry újra az ánusza körül kezdi masszírozni, de ennyi. Semmi több. Louis a végét járja.

- Jobban, mint valaha! - kiált fel, és már remegnek a tagjai. Próbálja közelebb húzni magához Harryt, de a férfi nem hagyja. Lehajol, hogy a nyelvével is végigsimítson a feszes kis izmokon, de elhúzódik, mielőtt Louis túlságosan élvezhetné. Amikor kinyitja a szemeit, és már készen áll, hogy könyörögjön, Harry éppen a tenyerén nyal végig, aztán saját magát kezdi kényeztetni. Louis heréi, a farka annyira feszül, amit már szinte képtelenség elviselni. Könnyek gyűlnek a szemébe a felgyülemlett feszültségtől és szexuális vágytól, és sírni tudna. Sírni is fog, ha Harry nem csinál végre valamit. - Kérlek! Kérlek… - könyörög halkan, a férfi pedig csak egy gonosz félmosolyra húzza a száját.

- Megduglak - mondja, Louis pedig lihegni kezd, hogy benne van, csak történjen már meg végre.

- Igen! Igen, kérlek! - bólogat, és bár az egyik kezét már muszáj volt a merevedésére simítania, hogy valamiféle enyhülést kapjon, azonnal helyezkedni kezd, hogy kényelmesen lehessenek.

- Rögtön azután, hogy megígéred nekem, nem adjuk fel a terveidet - folytatja Harry, Louis pedig felnyög, mert erre a legkevésbé sem számított ezekben a pillanatokban. Persze, hogy erről van szó. Ezért kínozta meg Harry ennyire. Játékba vonta ezt is, és most Louis tehetetlen. Annyira szereti őt. Annyira akarja őt. Szó szerint meg is halna érte, akkor hogy mondhatná erre azt, hogy nem? - Tökéletesíted, és a NASA elé terjesztjük.

- Rendben - mondja ki Louis, Harry mosolya pedig szinte körbeér. Olyan magabiztos, olyan büszke, Louis le tudná harapni az arcáról. - Bármit, amit akarsz, csak kérlek!

Harry nem váratja őt tovább, egyből a lábai közé helyezkedik, és egy óvatos, de lendületes mozdulattal tövig merül a fiúban. Louis megfeszül, felkiált és a kanapé párnáiba markol, de közben fel is lélegzik, mert végre megkapta, amit akart. Harry nem ad neki egy pillanatnyi pihenőt sem, de nem is akar. Imádja, mindennél jobban imádja az érzést, ahogy Harry leigázza őt. Hogy úgy szeretkezik vele, aminek a lángjai már szinte felemésztik. Talán még szeretkezésnek is túlzás nevezni, mégis… Annyira szereti ezt a férfit, amit szavakkal már képtelenség lenne körülírni. A szenvedélyük határtalan. A szobát betölti a nyögéseik, sóhajaik, és az izzadtan egymáshoz csapódó bőrük hangja.

Louis elégedetlenül nyöszörög, amikor Harry elhúzódik, de nincs ideje megszólalni, mert megragadja a kezeit, és az ölébe húzza őt. Megemelkedik egy kicsit, és ahogy visszaül a férfi combjaira, már magában érzi őt. Tudja, hogy Harry mennyire imádja ezt a pozíciót. Szinte nincs is olyan szeretkezésük, ahol ne kérné arra, hogy lovagolja meg, Louis pedig örömmel teszi. Így viszont egyikük sem bírja már túl sokáig. Minden mozdulat annyira mély, annyira intenzív, hogy percek telnek csak el, mire Louis a plafon felé nyögve élvez Harry hasára, meg egy kicsit a saját combjára is. Azt már nem érzékeli, a férfi mikor követi őt a mennyországba, mert csak akkor tér magához, amikor lihegve eldőlnek a kanapén.

Miután Louis a lehető leggyengébb pillanatában ígéretet tett Harrynek, hogy megnézi azokat a terveket, már másnap reggel, amikor a férfi még alszik, a melegszendvicsek pedig a sütőben pirulnak, leül egy üres tervező füzettel az asztalhoz. A kávéját szürcsölgeti, és rajzolni kezd. Néha dühösen a radír után kap, de összességében egészen jól halad a kezdeti tervekkel. Egyelőre nem csinál mást, csak megtervezi az űrhajó formáját, külső jellemzőit. Egy kicsit felturbózza a szárnyakat, és a hajtómű helyét is, mert a mai technológiákkal ez teljes mértékben kivitelezhető. Muszáj az átlagosnál valamivel nagyobb hajótestet terveznie, mert ez nem egy átlagos rakéta. Nem csak néhány órát fognak benne tölteni az asztronauták. El kell férnie a hibernáló koporsóknak, vagy ha sikerülne találni egy folyamatosan megújuló energiaforrást, ami a maximumra bírhatná a hajtóművet, ezzel pedig elérve akár a fénysebességet… Akkor is mindenképpen szükség lenne ágyakra. Louis fejben már a legbonyolultabb számításokat végzi, hogy kiszámolja maximum mekkora tömegű lehet a rakéta, és a pontos méretét.

Megugrik a székén, amikor Harry a nyakába hajol, és lehel rá egy puszit, mielőtt a sütőhöz sétálna.

- Úgy döntöttél, felgyújtod a konyhát? - kérdi a rekedt, dörmögős reggeli hangján, Louis pedig csak akkor kezdi felfogni, milyen büdös, égett szag terjeng körülötte. Teljesen transzban volt, és semmire sem figyelt, csak a tervekre és a gondolataira. - Ez fincsinek tűnik.

- Ne haragudj - ingatja a fejét Louis, és becsukja az A4-es füzetet, hogy segítsen Harrynek. Nem próbálkoznak meg újabb adag melegszendviccsel, csak kinyitják az ablakot, hogy kiszellőztessék a szagot, aztán összedobnak néhány vajas szendvicset szalámival és paprikával.

- Mi ez? - mutat Harry a füzetre, és egyből érte is nyúl, hogy megnézze. - Elkezdted?

- Igen, de nem tudom, hova fogok jutni vele, Harry - ingatja a fejét Louis, és harap egyet a reggelijéből. - Ez… majdnem egy lehetetlen projekt.

- Emlékszel, mit mondtál múltkor? - néz mélyen Louis szemeibe, aztán gyengéden folytatja. - Arról, hogy szerinted ki a ma élő legokosabb ember a bolygónkon.

- Én vagyok - motyogja Louis halkan, de teljesen kedvtelenül. - De ez…

- Elég már! - szakítja félbe Harry, Louis pedig nyel egyet, ahogy felnéz rá. - Soha nem hallottalak még így nyavajogni. Meg tudod csinálni, Okoska! Ha valaki ezen a világon meg tudja, akkor az te vagy. Egyedül te. És én mindenkinél jobban hiszek benned. Mondanám, hogy itt vagyok, segítek, de sajnos én nem a második legokosabb ember vagyok utánad. Attól tartok semmi hasznomat nem vennéd - mosolyodik el a férfi, és a szájába dob egy darab piros kaliforniai paprikát. - Ha mégis úgy érzed, itt vagyok neked. Bármikor. Bármiben. De nem hagyom, hogy feladd, mert az nem te vagy.

- Nem értem, miért hiszel bennem és ebben a projektben ennyire - ingatja a fejét Louis, és a férfi tekintetét fürkészi válaszok után kutatva, de nincs rá szüksége, mert Harry egyből megnyílik előtte, és őszintén beszél hozzá.

- Azért, mert én akarok lenni az egyik asztronauta azon a rakétán - mutat a terveket tartalmazó füzet felé Harry, és Louis elkerekedett szemeibe néz. Persze, többször beszélgettek már erről, többször fogalmazott úgy Harry, építse meg az űrhajót, hogy elrepüljenek innen, de ez a pillanat most komoly. A férfi halálosan komolyan mondja, hogy fel akar ülni rá, és… ki tudja, talán örökre elhagyni a bolygót.

- Nem… - leheli Louis, mert már látja maga előtt, hogy a rakéta váratlan hibák miatt felrobban az űrben, vagy meghibásodik, és az expedíció résztvevői sose tudnak hazatérni, esetleg tényleg kikötnek egy ismeretlen bolygón, ahol élet is van, és a NASA arra kötelezi őket, hogy maradjanak… isten tudja meddig. - Miről beszélsz? Én… Nem!

- Hé, nyugodj meg! - nyúl Louis keze után Harry, és megnyugtatón simogatja a hüvelykujjával. - Nem hagylak el. Nem így értettem. A terveid szerint két utas fér a gépbe.

- Igen - válaszol Louis, és vesz néhány mély levegőt. - Az űrhajónak minél nagyobb sebességet kell elérnie. És amennyivel nagyobb a sebességed, épp annyival nő a súlyod is. A lehető legkisebb rakétát kell kivitelezni, mégis élhető belső térrel. Nem gondolkodhatunk két embernél többen. A legjobb az egy lenne, de az biztonsági szempontból nem jöhet szóba.

- Látom, nem érted - rázza meg a fejét mosolyogva Harry, és megint a kezébe veszi a reggelijét. - Te leszel a másik asztronauta.

- Nem vagyok…

- Kiképezve, tudom… - forgatja meg a szemeit Harry, ahogy befejezi Louis mondatát. - Kifogások. Deja Vum van. Ugye tudod, hogy ez a projekt nem lesz meg holnapra? Addigra kiképezhetnek. Profibb lehetsz nálam is.

- Miért akarod ezt ennyire? - kérdezi meg újra Louis, mert igazán még mindig nem kapott választ a korábbi kérdésére.

- Már mondtam neked akkor is, amikor megismerkedtünk - sóhajt fel Harry. - Ha bármi fajta lehetőségem is adódik, hogy hosszú távra, akár örökre itt hagyom ezt a nyüves bolygót, akkor azonnal megragadom.

- Azt hittem, boldog vagy itt - szólal meg óvatosan Louis, és csak a szemeivel mutat körbe a házon. - Úgy éreztem, egy egészen jó kis életet alakítottunk ki magunknak.

- Ez így van - bólint Harry, és Louis egy csepp hazugságot, vagy mellébeszélést sem érzékel a hangjában. Őszintén beszél hozzá, a fiún valahogy mégis nagyon mély szomorúság lesz úrrá. - Imádlak. Olyan szerelmes vagyok beléd, amiről nem is gondoltam, hogy képes vagyok rá. Még csak nem is hittem ebben igazán. - Harry felhorkan, iszik egy korty kávét, de aztán egyből folytatja. - Sírtam. Bőgtem részegen az autóban a házunk előtt, mint egy ötéves, mielőtt bejöttem, és megágyaztam magamnak a kanapén.

- Annyira sajnálom… - suttogja Louis, sőt szinte már csak tátogja, de Harry csak elmosolyodik, és folytatja.

- Azzal, hogy vagy nekem, még mindig nem szeretem jobban az amerikai államot, vagy a bolygónkat, miután alaposan tönkrevágtuk, és most azon vitatkoznak az okosok, hogy vajon túl késő rendbetenni, vagy sem - ingatja a fejét a férfi. - Hányinger egy olyan világban élni, ahol furcsán néznek ránk, ha megcsókollak a szupermarketben. Pedig már nekünk is mindent szabad, de mégsem. Én csak akarok egy második lehetőséget, hogy egy olyan világban élhessek, ami tökéletes.

- Semmi biztosíték nincs arra, hogy találunk bármit is - ingatja a fejét Louis, mert bár most már egy fokkal jobban érti Harry szándékait, még mindig úgy érzi, a férfi igazából két méterrel a föld felett jár, és nem tudja, mennyire mesevilág az, amiről ábrándozik. - Arra sincs, hogy amit esetleg találunk, az jobb ennél.

- Tudom, de az esély megvan rá, Okoska! - mosolyodik el Harry is, most már kicsit keserűbben. - Ha nem jobb ennél a trágyadombnál, még mindig visszajöhetünk. Teljesen mindegy, de nélküled nem mennék el.

- Félek.

- Tudom - válaszolja Harry a legkomolyabb hangján. - Én is. Mert ez nem csak egy kis űrséta. De kizárólag akkor megyek, ha velem jössz.

- Láttam, hogy leiratkoztál a Mars Expedíció önkéntesei közül - vált témát Louis, de mégis azért köze van az egész beszélgetésükhöz.

- Mert hallhattad Elon Musk beszédét, az valószínűleg egy “csak oda” út lenne - magyarázza Harry, és már csak az utolsó apró falatok vannak vissza a reggelijéből. - Aki majd a Marsra utazik, az több szempontból is kibaszott komoly kockázatot vállal, és ebből csak az egyik az, hogy nem biztos, hogy vissza lehet térni. Az odaérés után nekünk kell majd megteremteni a túlélés feltételeit, vagyis még ha sikerül is landolni, kurva kemény munka vár mindenkire az életben maradásért. Miután már itt vagy nekem te, nem vállalok egy ilyen utat.

Louis nem tud semmit mondani, csak nyel egyet az egyik legszebb szerelmi vallomásra, amit valaha hallott, és felkel, hogy Harry ölébe üljön, és szorosan megölelje.

- Megcsinálom - motyogja Harry nyakába, a férfi pedig az előbbinél is erősebben szorítja magához. - Megígérem, hogy mindent beleadok, és a lehető legjobbat próbálom kihozni magamból.

- Akkor nincs kétségem, hogy szép lassan fel kell készülnünk lélekben - sóhajt fel Harry, és Louis hajába csókol. - Egy nap itt hagyunk mindent.

- Nem tudom, mennyi időre van szükségem a tervekhez - hajol el Louis, hogy most a férfi szemébe nézhessen. - Tesztekre lesz szükség. Rengeteg tesztre és kutatásra. Biológusokra. És időre. Lehet, hogy jövőre utazhatunk. Lehet, hogy húsz év múlva. Nem tudom megmondani.

- Nem is számít - ingatja a fejét Harry, és finoman cirógatja Louis tarkóján a fiú egyre hosszabbra növekvő tincseit. - Csak az érdekel, hogy elkezdjük, aztán együtt csináljuk végig odafent. Most pedig… Ideje eltakarítani mindent. Ma elugrom az edzőterembe, hazafelé hozok magunknak abból az isteni narancsos csirkéből.

- Jól hangzik - mosolyodik el Louis is, aztán felkel Harry öléből, hogy a férfival karöltve pakoljanak el mindent a konyhából, ő pedig ahogy Harry elhagyja a házat, beveszi magát a dolgozószobába, és hosszú órákra teljesen elmerül a munkában.