Sziasztok!

Hát vége. Ennyit szerettem volna ebbe a történetbe, és olyan jó érzés, hogy sikerült mindent beleírnom, amit terveztem. Ez nem volt egy könnyű mese. Talán nem annyira nehéz, mint a Gyilkos Hit, de volt benne néhány olyan téma, amiről úgy éreztem, hogy beszélni kell. Ilyen például az emberkereskedelem, ami sajnos mindennapos ma is, óránként tűnnek el így gyerekek, felnőttek, és adják el őket csempészeknek, aztán olyanoknak, akik használhatják őket. Nem vidám téma, de szerettem volna írni róla, és örülök, hogy sikerült. Remélem szerettétek, legalább annyira, mint én írni. És nagyon köszönöm, hogy itt voltatok velem végig, hétről hétre kommenteltetek, vote-oltatok. Köszönöm, hogy elolvastátok! Hagyjatok nyomot!

Puszi&Pacsi

A találkozó sokkal sikeresebb volt, mint vártuk. Amikor tudatosult bennem, hogy vezér leszek, még tele voltam aggodalmakkal, hogy apám üzlettársai talán nem fogadják majd olyan könnyedén a változtatásaimat. A saját törvényeimet. De szerencsére pozitívan csalódtam. A kicsit felújított megállapodás az amerikai kapcsolatunkkal is megköttetett, és ez hihetetlen boldogsággal tölt el. Innentől az egész ittlétünk tényleg olyan, mint egy nyaralás. Harrynek igaza volt, erre mindannyiunknak nagy szüksége van. A hotel káprázatos, a lakosztályok álomszépek, a kiszolgálás ötcsillagos. A belső udvar medencéit mind nagyon élvezzük, még anya is mosolyog kicsit végre, és szerintem ennél nem is kérhetnék többet.

Mégis az egész vakáció csak akkor teljesedik ki, amikor megérkezik Harry családja, és megismerkednek anyával, Alekékkel, és Kyle-lal is.

- Nagyon köszönjük a meghívást, ez a szálloda elképesztő! - örömködik Anne, amikor épp a vacsoránkat fogyasztjuk a hotel éttermében. - Én egyszer jártam Vegasban, amikor még gyerek voltam, a szüleimmel, de Robin és Gemma még soha.

- Örülök, hogy el tudtatok jönni legalább a hétvégére - mosolygok rájuk, és kényelmesen hátradőlök a székemen, amikor elpusztítom az utolsó falatot is a tányéromról.

- Ti meddig maradtok pontosan? - néz Robin Harryre, ő pedig illedelmesen megtörli a száját, mielőtt válaszolna. Az én fiúm.

- Vasárnap éjjel mi is indulunk vissza Moszkvába.

- Igazán élhetnétek közelebb is - jegyzi meg Anne, de nem rosszallóan, félig csak mosolyogva, mintha azt üzenné, jól tudom, ki vagy te Louis, és hogy ahhoz a városhoz vagy kötve, de tudd, hogy utálom. És meg is értem, hogy így érez.

- Szerintem már az is kisebb csoda, hogy élve visszakaptuk Hazzát, nekem elég a tudat, hogy jól van, és néha láthatom - szólal meg Gemma, és erre valahogy egy komor hangulat ül a társaságra. Nem azért, mert helytelen megjegyzés volt, sokkal inkább, mert igaz, fájdalmasan igaz.

- Néha? Éjjel-nappal azzal zaklatsz, hogy videó chateljünk - forgatja meg a szemét Harry, és ezzel fel is oldja kicsit az előbb beállt fagyos hangulatot, mert mindenki felnevet. Közben intek a pincérnek, mert én ettem a legtovább, mindenki végzett már, és rám vártak, de nem tudom kivárni, amíg ideér.

- Itt a kártyám - nyújtom Harry felé a hitelkártyám, és már tolom is ki a székem. - Muszáj elszaladnom a mosdóba.

- Oké.

Vegasban még a vécék sem hétköznapiak. Az csak egy dolog, hogy minden eltúlzott, fényárban úszik, arany és pink, mert ezek a szálloda színei, de a fal tele van képekkel. Esküvői képekkel, amik a hotel kápolnájában készültek. Rengeteg fiatal pár, de vannak idősebbek is, sőt, néhány leszbikus és meleg szerelmes, akik hirtelen felindulásból itt érezték úgy, hogy mindenképp egybe akarnak kelni.

Lehetne kellemetlen is a mozzanat, ahogy a piszoár előtt állva bámulok egy nagyjából harminc év körüli meleg párt, akik hawaii mintás ingben és színes rövidnadrágban állnak egymás mellett, és egy “friss házasok” feliratú táblát tartanak a kezükben. Boldogok. Nem ismerem az életük történetét, fogalmam sincs, hogy jöttek össze, miket éltek meg ketten, milyen múlt áll mögöttük, de boldogok és szeretik egymást, és együtt akarták leélni az életüket. Csak úgy, mint én Harryvel. Pontosan úgy.

- Mi van, ki is vered rájuk? - áll mellém Alek, aki nyilván végignézte, hogy már rég végeztem, de a farkammal a kezemben állok továbbra is a piszoárnál és a fotót bámulom. Elbaszott látvány lehetett, muszáj felröhögnöm rajta.

- Nem - felelem könnyedén, és visszacsomagolom magam a nadrágomba. - Épp arra gondoltam, hogy ma este elveszem Harryt.

- Mivan? - fordul felém egyből, és mintha még a hugyozásban is megakadna, gyorsan ő is visszaöltözik, és együtt állunk be a csapok elé. - Most csak szopatsz?

- Nem, néztem azt a párost, és arra jutottam, hogy én is ezt akarom - válaszolom, és miután megtöröljük a kezünket, még nem megyek ki a többiekhez, hanem csak karba teszem a kezem, és nekidőlök a mosdónak. - Moszkvában nem vehetem el, az oroszok mind homofóbok. Itt viszont bármikor, azonnal megkapjuk a papírt és minden országban házasnak számítunk, ahol legális a dolog. Nem akarok hónapokat készülni és szervezkedni, nem érdekel ez a dolog, és elég jól ismerem Harryt, hogy tudjam, őt sem.

- Szóval, mi a terved? - kérdi ő is mellettem támaszkodva. - Kimész, és mindenkit áttessékelsz a kápolnába?

- Kellenek gyűrűk - jelentem ki, Alek pedig felhúzott szemöldökkel bólogat. - Elfutsz nekem… Akárhova? És veszel gyűrűket?

- Louis, este kilenc van.

- És Vegasban vagyunk, biztos nyitva van valami, vagy…

- Csak házasodjatok össze, és majd később vesztek együtt gyűrűket - győzköd, és tulajdonképpen igaza van. Sokkal jobb lenne Harryvel kiválasztani. Imádja a gyűrűit, és jó ízlése is van hozzá. Nem kellene kutyafuttában Alekre bíznom Harry jegygyűrűjének a kiválasztását.

- Rendben, igaz - értek egyet vele, aztán elkezdem felvázolni a tervet. - Akkor az lesz, hogy elcsalom Harryt valami dumával, addig te avass be mindenkit, és kérlek, intézd el a dolgot a kápolnával. Most van majdnem este kilenc, tízkor legyetek kész, mire beviszem őt oda. Ha valami gebasz van, akkor hívj. Ja, és te leszel a tanúm. Harrynek gondolom Gemma?

- Oké - csap a kitartott tenyerembe, aztán érzelgősen a nyakamba ugrik. - Nem számítottam erre, de nagyon örülök neked, Lou. Megérdemelsz végre egy kis boldogságot.

- Én is azt hiszem - értek egyet, aztán elindulunk, hogy véghez vigyük a dolgot.

- Louis, esküszöm, nincs itt semmi! - mondja már sokadszorra a lakosztályunk fürdőszobájában. Félmeztelenül állok előtte, és a hátamat vizsgáltatom vele, ahol állítom, megcsípett valami. Pedig nem, csak valahogy fel kellett csábítanom ide. Valószínűleg a legelbaszottabb ötlet volt, mert többször is csak legyintett, hogy biztos semmi komoly, vagy hogy nézzük meg a mosdóban, mire végre beadta a derekát, és feljött velem. - Mindenki lent van a kaszinókban, nem mehetnénk mi is? Kenjük be valamivel ott, ahol fáj, adok rá gyógypuszit is, aztán menjünk, bébi, légyszi!

- Oké, oké - nézek az órára. Háromnegyed tíz van, ezért végre feladhatom a küzdelmet, hogy idefent tartsam. - Kibírom, aztán ha holnapig nem javul, elmegyek valami dokihoz.

- Helyes.

- Hé, miért nem öltözünk ki egy kicsit? Különleges este - vetem fel, ő pedig elgondolkodva néz rám. - Tudom, hogy akarod. Imádsz kiöltözni.

- Rendben - lép egyből a bőröndjeinkhez, és máris előhalássza valamelyik elegáns selyem ingét, és egyből utána a haját kezdi igazgatni a tükör előtt.

- Gyönyörű vagy - hajolok a nyakába, miközben a kék inget gombolom be, amit a megbeszélés után a kanapéra hajítottam. Ez az egy elegánsabb ruhadarab van nálam, de mégis sokkal jobb, mint a Queen póló, ami eddig volt rajtam. - Menjünk.

Amikor kilépünk a liftből, hirtelen elkap az izgalom. Az a mindenki által ismert jóleső bizsergés valami fontos esemény előtt. Alek nem hívott, még egyszer utoljára ellenőrzöm a mobilom, ezért itt az idő. Indulnunk kell a kápolnába.

- Hova mész? Erre van a kaszinó.

- Csak, gyere kicsit - ragadom meg a kezét, és összefűzöm az ujjainkat, hogy a kápolna felé húzzam. Egy idősödő nő ül előtte, számítógéppel maga előtt, és mosolyogva néz fel ránk, amikor odaérünk.

- Mr. Tomlinson és Mr. Styles?

- Mi folyik itt? - kérdi Harry vészjósló hangon, ezért úgy döntök, a legjobb lesz most elmondanom neki.

- Úgy döntöttem, hogy… - kezdem, de vennem kell néhány mély levegőt, mielőtt kimondom. - Szeretnélek elvenni, Bambi.

- Micsoda? - leheli erőtlenül, és megremegnek az ujjai a kezemben.

- Mindenki odabent van, a családjaink, a barátaink - folytatom, ő pedig csak néz rám, de tudom, hogy nyert ügyem van, mert a pillantása érzelmes, maximálisan levettem őt a lábáról. - És mielőtt nekem esnél, miért állítalak kész tények elé, egy órával ezelőtt döntöttem el, hogy nem érdekel semmi, és el akarlak venni. Veled akarom leélni az életem, Harry, ezen senki és semmi nem változtathat. Annyi szart éltünk át ketten, annyit küzdöttünk egymásért, mások ellen, de együtt. Ezek után az egész világon nincs olyan, amiért feladnálak, mert csak… Te vagy az. Az a nagybetűs. Szóval… Bejössz velem oda, és igent mondasz nekem?

- Basszus, Louis! - nevet fel erőtlenül, és lehajtja a fejét. Mire újra rám néz, könnyeket látok, az ádámcsutkáját, ahogy liftezik, miközben nyel egy nagyot, de végül a nyakamba ugrik. - Igen, persze, hogy én is csak téged akarlak.

- Akkor menjünk - hámozom le magamról néhány csók és hosszas ölelkezés után. Végre kinyitja nekünk a hölgy a dupla ajtót, és a családjaink egyből felpattannak a székekről, hogy meghatottan nézzenek ránk. A falakon lévő hangszórókból picit recsegve, de a nászindulót játsszák, én pedig jól érzem magam. - Sajnálom, hogy nem kértem meg tőled a kezét, de hirtelen ötlet volt - hajolok Robin felé, ahogy elhaladunk mellettük, és ezen mindenki hangosan nevet.

- A tiéd - válaszolja mosolyogva Harry apja, és talán most fogom fel az egészet. Harry itt áll előttem, szóról szóra ismétli, amit az anyakönyvvezető mond neki, aztán én jövök, ő pedig a száját rágva, a kezemet szorongatva hallgatja. Az igennél remeg a hangja, az én igenemnél pedig behunyja a szemét, és egy másodperccel később megölel. Olyan szorosan, hogy levegőt is alig kapok. Még az anyakönyvvezető is szolidan elneveti magát. Gemma és Alek még a tanúk papírjait írják alá, amikor mi már nem tudunk várni, és izgatottan megcsókoljuk egymást.

- Szeretlek, Bambi.

- Gondoltad volna, amikor betörtem hozzád a hotelba?

- Hogy örökre a nyakamon maradsz? - kérdezek vissza úgy, hogy a szánk egymáson mozog, miközben beszélünk. - Nem én. Ez csak így alakult.

- Kapd be!

- Később - pisszegem le, de természetesen mindenki hallhatta, ami egy cseppet sem érdekel. Szerencsére nevetnek is rajta, de ha nem így lenne, az se zavarna. Ezek vagyunk mi. És ezt az őrült bagázst örökítik meg több fotón is, amiből egy példány majd szintén kikerülhet annak a szürreálisan berendezett férfi vécének a falára.