Utolsó vérig - 23.
Sziasztok!
Picit megcsúsztam, de végülis még szombat van, szóval időben vagyok. Ez a rész meg... Nos, mondjátok meg ti! Hagyjatok nyomot!
Puszi&Pacsi
23. Édes álom...
Fogalmam sincs, mióta tart. Mennyi idő telt el, amióta Zayn az ajkaimat simogatja a sajátjával, és szinte remeg a kezeim között. Egyvalami biztos, én nem mozdultam meg egyszer sem, teljesen ledermedtem, és csak attól térek magamhoz, hogy megérzem a nyelvét az ajkaim közé siklani.
- Kérlek, Louis… - könyörög a számba, és elgyengül a keze a hajamban. Sokkal lágyabban érint, simogat. - Kérlek…
Annyira elveszetten kéri, esdekel azért, hogy mindent beleadjak, és épp olyan kétségbeesetten tegyem, amire vágyik, mint ahogy ő próbál csókolni engem, de nem tehetem.
- Mennem kell - motyogom az orrom alatt, és próbálok ellépni, de nem enged. Megint erősen tart, húz magához, és zihál, mert rémült, és nem akarja, hogy véget érjen ez a pillanat. - Zayn…
- Ne menj el - rázza a fejét ingerülten, és olyan erősen szorít, hogy már fáj, ezért én is dühösen lököm el őt magamtól. - Louis!
- Mennem kell - mantrázom ezt a két szót újra és újra, miközben hátrálok tőle, és egyre messzebb kerülök.
- Ne hagyj itt - kéri, amikor már túl távol vagyok tőle, a lépteim pedig szaporábbak. - Ne most.
Nem bírom tovább nézni őt, ezért hátat fordítok neki, és szó szerint futásnak eredek. Még hallom, ahogy többször is a nevemet kiabálja, de nem jön utánam, és ezért végtelenül hálás vagyok. Fogalmam sincs, hova rohanok. A lépcsőkön sietek fel, és a folyosókat rovom, de nem vagyok magamnál, ebben egészen biztos vagyok. Harryre van szükségem. Beszélnem kell vele. Már késő éjszaka van, de még biztosan nem alszik, akkor se, ha korábban megbizonyosodott arról, hogy Kyle jól van. Nélkülem soha nem alszik el. Csak akkor veszem észre, hogy túlmentem a szobámon, amikor Zayn lakosztályának ajtajával szemben állok. Nem megyek be, csak nagyra tárom magam előtt, és bámulom. Egyáltalán semmi értelme nincs annak, amiket mondott, és mégis minden értelmet nyer vele.
- Louis? - rezzenek össze azonnal anyu hangjára, és amikor hátra fordulok, egy borzasztóan álmos, hálóköntösben a szobájuk felé tartó Jelenával találom szembe magam. - Jól vagy? Zayn itt van?
- Nem vagyok jól - jelentem ki, és ahogy őt nézem, ahogy itt visszhangzik a fejemben még most is a kérdés Zaynről… Persze, az ő szobájának a küszöbén állok, de a hangsúly, ahogy mondta… Aztán az, ahogy arról beszélt, ne piszkáljam Zayn, már-már könyörgött érte, mert nehéz időszakon megy keresztül. - Tudtál róla, igaz? Zayn elmondta neked.
- Mit? - kérdez vissza, és bár már most frusztrál ez az egész beszélgetés, őszinteséget látok rajta, és hirtelen tényleg nem érti, mire gondolok.
- Az érzéseit - teszem kicsit tisztába a dolgot. - Elmondta neked?
- Ó, Louis… - sóhajt fel, és ez felér egy igennel. Több is annál. - Bevallotta? Mit tettél, hogy kicsaltad belőle?
- Én mit tettem?! - förmedek rá anyára, aki azonnal nyitja a hálószobája ajtaját, és kitárja a kezét, hogy magával invitáljon. Nem mond semmit egészen addig, amíg mindketten le nem ülünk a hatalmas ágy szélére. - Beszélt veled erről? Mégis mióta tudod?
- Nem olyan régóta, hogy kiborulj miatta - ingatja a fejét. A hangja annyira letört és keserű. - Amikor eltűntetek a szervezet szeme elől, azonnal hazarepült. Soha nem láttam még olyannak. Szinte remegett az idegességtől, és szabályosan könyörgött apátoknak, hogy csináljon valamit, bármit, mert nem veszíthet el téged.
- Ez Zayn? - ráncolom a homlokom, mert ez az a jelenet, amit képtelen vagyok elképzelni. - Biztos vagy benne, hogy nem csak álmodtad?
- Louis - érkezik egyből anya megrovó válasza, de nem is hagy újra megszólalni. - Apád ideges volt, gyűlölte az egész hülye akciótokat, és részben persze Zaynt hibáztatta. Ő pedig sírva fakadt, hogy vállalja, elrontotta és idióta volt, hogy egyáltalán belement. Az a fiú még soha nem sírt előttem, még akkor sem, amikor a családja tragédiája után idekerült.
- Kényszerítettem - lehelem magam elé, mert még jól emlékszem, hogy mennyire leszartam a véleményét az egésszel kapcsolatban.
- Azt mondta, vállal minden büntetést, azt is, ha apád ezek után kitagadja, csak azt kéri, hogy bármi áron, de mentsenek meg téged - meséli tovább, és bár itt van előttem a folyton kötekedő és geciző fogadott öcsém arca, lehetetlen ezekkel a szavakkal társítani. Mégis, ahogy ma reszketve szorongatott és csókolt, ahogy könyörgött azért, hogy én is csókoljam őt… Hitelt ad mindennek. - Nem aludt, alig evett. Minden percben azon dolgozott, hogy végre megtaláljon titeket. Téged. Mert akkor csak te érdekelted, minden második szava a te neved volt, és olyan volt, mint egy szemellenzős ló, csak téged látott, ahogy csörtetett előre a mentőakcióban. Akkor már tudtam, mondania sem kellett - halkítja le a hangját anyu, és a most elszabadult, alvástól gubancos tincseibe túr. - De apád nem elégedett meg annyival, hogy Zayn mindent bevallott a viselkedésével. Az egyik alkalommal, amikor csak hárman voltunk, rákérdezett, Zayn pedig bár szégyenkezve, de mindent bevallott. Olyan volt, mintha félt volna az ítéletünktől.
- Miért nem tudtam semmiről?
- Mert vak vagy, mindig is féltékeny voltál rá, és nem láttál messzebb az orrodnál - dorgál meg szelíden. - Most pedig azért, mert szerelmes vagy Harrybe. De Zayn amúgy sem tervezte elmondani neked. Arra kért minket, hogy soha egy szót se szóljunk.
- Ma veszekedtünk, kiabáltunk egymással, és az arcába üvöltve kérdeztem meg, hogy miért gyűlöl ennyire - mesélem, mert tudom, hogy kíváncsi, vajon honnan tudom mindezt. - Akkor vallotta be, hogy nem utál, hanem szeret. Aztán… megcsókolt.
- Tényleg? - kérdez vissza suttogva anya, de annyira szomorúnak látszik. Persze megértem őt. Valahol Zayn is a fia, mégha nem is ő nevelte a kezdetektől, hanem később került hozzánk. Természetes, hogy a szívén viseli a fájdalmát. És a kurva életbe engem is megvisel ez a rohadtul elbaszott szituáció.
- Nem tudom, mit kellene tennem - ingatom a fejem, mert annyira tanácstalan vagyok.
- Békén kell hagynod őt - javasolja anyu, és mélyen a szemébe nézek, miközben beszél. - Harryvel vagy, szeretitek egymást. Amit átéltetek, az egy törhetetlen kapcsot hozott létre közöttetek, és kimondhatatlanul sajnálom Zaynt, de valahogy túl kell lennie rajtad. Ehhez pedig most az egyszer igazi testvérként kell viselkedned. Barátként. És segítened kell neki, hogy ne szenvedjen, hanem tényleg túl legyen rajtad. Bárcsak találna valakit, de egy ideje úgy látom, már nem is keres…
- Most… Annyira sokkolt, ahogy elmondta - kezdek bele, aztán felkelek az ágyról -, nem is reagáltam rá igazán. Majd ha kicsit lenyugodtak a kedélyek, megpróbálok leülni, és mindent átbeszélni vele.
- Az lenne a legjobb - mosolyodik el anyu, és még megölel, mielőtt kisétálnék a szobából.
Harry már alvásra készen az ágyban fekszik, amikor belépek a lakosztályunkba. Éppen a kezébe dörzsöli a krémet, amit éjszakára szokott használni, a haja pedig laza, hanyag kontyban pihen a feje tetején. Ezek szerint már túl van a zuhanyzáson is, én viszont még ugyanolyan koszos, büdös és fáradt vagyok, ahogy hazaestünk az egynapos repülőútról.
- Mindenki aludni ment, még Zayn is - kezd bele. - Nem találtalak, merre jártál?
- Anyával beszéltem - motyogom, miközben keresek egy tiszta bokszert a komód fiókjában, aztán a fürdő felé indulok. - Kyle?
- Már aludt, amikor benéztem hozzá.
- Lezuhanyzom, és jövök - nézek még vissza rá az ajtóból. - Ne aludj el, mesélnem kell valamit.
Villámgyorsan mosakszom le, aztán fogat mosok, és már megyek is vissza Harry mellé. Képtelen vagyok kiverni a fejemből a korábban történteket. A csókot, amit Zayntől kaptam. A csókom, amiért könyörgött.
- Mi a baj? - kérdi egyből, ahogy befekszem mellé, és még a lámpát se oltom le. Nem is akarom, mert látnom kell az arcát, miközben erről beszélek. - Úgy festesz, mint aki szellemet látott.
- Annál is rosszabb - sóhajtok fel. - Igazad volt.
- Ez annyira rossz? - kérdez vissza nevetve, és nagyon szeretnék én is vidám lenni, valahogy mégis csak Zayn szenvedése és fájdalmas arca van a szemem előtt.
- Zayn bevallotta, hogy szeret.
- És ez valami sokkolóan nagy újdonság volt számodra, bébi? - húzza fel a szemöldökét, a keze pedig a hasamra siklik a takaró alatt. - Már Japánban egyértelműen megmondtam.
- Tudom, annyiszor mondtad, nem arról van szó, hogy kibaszottul váratlanul ért, csak… - rázom meg a fejem, és nem is Harryt nézem, inkább csak a mennyezetet bámulom. - Nem tudom, miről van szó. Talán a kétségbeesése. Soha nem láttam még ilyennek. Megcsókolt.
- És te? - kérdi Harry suttogva. Nem ítélkezik, hallom a hangján, hogy akkor se haragudna, ha én is beleéltem volna magam. Csak azt nem értem, miért.
- Lefagytam - felelem hitetlenkedve. Nem azért, mert bánom, hogy nem csókoltam ki belőle a lelket, hanem a ténytől, hogy tehetetlenül álltam. - Nem csókoltam vissza. Aztán meg elrohantam. De könyörgött nekem, kibaszott elkeserítően, és nyomorultan festett.
- Mit tettél volna, ha én nem vagyok?
- Kurvára nem tudom, Bambi - túrok a hajamba frusztráltan. - Nem is tudom, hogyan nézzek rá ilyen szemmel. Ő mindig az ellenséges potya öcsém volt, akit a hátam közepére se kívántam. Talán valójában soha nem hittem teljesen annak, amit állítottál.
- Hiba - mondja halkan, és ásít egy nagyot, aztán a nyakamba bújik, és finom puszikkal halmoz el. - Csak emlékezz vissza, hogy reagált Tokióban a hotelban, amikor látott minket meztelenül, és a hármassal poénkodtál. Benne lett volna, mert bármi áron, de vágyott rád. Mérget vennék erre.
Nem szólok többet, csak lekapcsolom a lámpát, és valóban próbálok visszaemlékezni. Mindenre. Arra is, amikor először találkoztam Zaynnel. Már itt volt a birtokon, és éppen Londonból jöttem haza egy rövidke turné után. Olyan volt, mint egy elárvult kiskutya, és a legelső napon még szuper geci voltam, de aztán próbáltunk beszélgetni. Próbáltam jó fej lenni. Pár hétig működött, mert aztán átalakult ezzé a kötözködő szörnyeteggé, aki mindent jobban tud, akinek mindenre van egy megjegyzése, aki a babérjaimra tör. Ha már akkor is ezért kezdődött az egész… Te jó ég, akkor ez rettenetesen régóta tart. Túl régóta, és megintcsak nem tudom, mit tegyek. Mi lenne a helyes. Itt van előttem a jelenet, amiről Harry beszél, és mégis tudom, hogy igaza van. Minden rezdülés, minden pirulás, minden zavar és frusztráció a helyére kerül.
Becsukom a szemem, és…
Megint ott vagyok. A tokiói hotelszobám. Harry éppen eltűnik a fürdőszobában azzal a kacér mosollyal, a fenekét nézem, ahogy becsukódik az ajtó, Zayn pedig még mindig itt áll előttem. Elpirulva a száját rágcsálja, Harry szavai pedig szöget ütnek a fejembe.
- Na, mi az? - nézek rá kihívóan. - Nem tudod eldönteni, hogy mit szeretnél?
- Biztos nem a meztelen segged - forgatja meg a szemét, de nem megy ki a szobából. Továbbra is görcsösen dől neki az ajtókeretnek.
- Akkor nyilván valami másra vágysz - felelem, és szándékosan feljebb tornászom magam az ágyban. A takaró valahol a bokámnál gyűrődik össze. Tökéletesen látja a teljesen meztelen testem, és amikor a belső combomra simítom a tenyerem, ezzel kicsit felhúzva az egyik lábam, Zayn nyel egy nagyot, és többé nem tudja elszakítani tőlem a tekintetét. Tudom, hogy úgy viselkedek, mint egy kurva, de iszonyúan élvezem húzni az agyát, ezért lassan a farkamhoz érek, és nem tudom, hogy a játék izgalmától, vagy pusztán a finom érintéstől kezd megint éledezni az erekcióm, de Zayn kezei ökölbe szorulnak a látványától. Ennek ellenére mégis engem lep meg a legjobban, amikor nyel egy újabbat, és elindul felém. Csak egy laza ing és egy farmer van rajta, de semmit sem tesz azon kívül, hogy feltérdel az ágy végébe, és megszállottan nézi a kezem mozgását. - Mit szeretnél?
- Téged - válaszolja halkan. Túl halkan és túl bizonytalanul, de ennek ellenére tökéletesen hallom. Intek neki, hogy jöjjön közelebb, de remeg minden mozdulata. Fel kell ülnöm, hogy elérjem a kezét, és közelebb húzhassam magamhoz. A feszes farmerján át már most látom mennyire kemény, de nem ér magához. Levetkőzni se próbál meg. Esetlenül a lábaim közé könyököl, és nem tudom visszafogni magam, azonnal az ébenfekete hajába siklanak az ujjaim, ahogy fölém hajol. A tincsei selymesek, sokkal puhább, mint Harry göndör, erős fürtjei. A heves levegővételei a farkamnak csapódnak, és talán túl rámenős vagyok… Talán túl gyors, de gyengéd erőszakkal nyomom lejjebb a fejét. Kétségbeesetten nyöszörög miatta, de nem áll ellen. Akarja. Az ajkai finoman a merevedésemhez érnek. Amikor lehel egy pille csókot az erekcióm oldalára, épp oda, ahol egy kövér ér is kidudorodik, egy sóhajjal döntöm a párnára a fejem.
- Itt vagyok - nyögöm, és ő azonnal reagál is rá, benedvesíti az ajkait, és sokkal erőteljesebben szorítja rám. Körbecsókol, és azt hiszem, akkor veszítem el a fejem, amikor ad egy puszit a makkomra. Felnyögök, ő pedig azonnal nyitja a száját, és hagyja, hogy magamra húzzam a fejét. Nem gyakorlott, ezt a legelső pillanatban könnyű megmondani. - Ez az… - biztatom halkan, és tényleg segít neki, mert máris nagyobbra nyitja a száját, hogy egy kicsivel mélyebbre engedjen. Szinte összerezzenek, amikor elhajol, de azonnal újra mélyre csúszok egy sokkal ismerősebb, sokkal gyakorlottabb torokban. - Baszki… - zihálom, amikor látom is őket. Egymás mellett térdelnek, és most épp Harry csodás, húsos ajkai között járok. Ő nagyon jó ebben, tövig el tud tüntetni, de aztán visszaadja a farkam Zaynnek, és az ő szűziesebb, sokkal tudatlanabb mozgása talán Harry profizmusánál is izgatóbb. Vagy a kettő együtt kerget az őrületbe, ahogy hol egymás között adogatnak, hol egyszerre nyalogatnak körbe, mintha Harry tanítaná őt, hogyan kell csinálni. Mindent megadnék, ha még csókolóznának is néha a combjaim között, de csak engem kényeztetnek. Összedolgozva, mégsem tudomást véve a másikról. Miközben Zayn dolgozik rajtam, Harry nyelve lejjebb siklik és nem sokkal később az ujjait is megérzem magamban. Fogalmam sincs, merre halad ez az egész, egyelőre nem látom a forgatókönyvet, de talán a dolog egyértelműbb, mint gondolom. Főleg, ahogy Zayn nyálas nyomokat hagyva a hasamon és a mellkasomon kúszik egyre feljebb a testemen. A nyakamba fúrva a fejét, hagyja, hogy az egyik lábam felhúzva az övéi közé simítsam, és bár még ruhában, de olyan készségesen lovagolja meg, miközben Harry nyelve és ujjai engem készítenek elő… Máris tudom, hogyan fogjuk csinálni.
Még soha nem hallottam ilyen kétségbeesetten nyöszörögni Zaynt, mint most a fülemben. A derekára, aztán a hátsójára simítom a kezem, és még erősebben húzom az ágyékát a combhajlatomba.
Azonnal elkezdem megszabadítani a ruháitól, mert Zayn még soha nem csinált ilyet, és vele lesz a legtöbb munka, nem velem. Vagy hát… Azt hiszem, még nem csinált ilyet, de valójában soha nem beszéltünk róla. Csak azt tudom, hogy mindig nőkkel láttam őt. Azonnal, kérdés nélkül hagyja, hogy lehámozzam róla a mintás inget, és a farmert is, amit végül Harry segít teljesen eltüntetni. Az alsója már átázott, érzem, ahogy a lábamnak feszül vele, és ez nagyon jó jel. Azt akarom, hogy mindkét cicám nagyon élvezze ezt a mókát.
Harry az, aki a bokszerét is lehúzza, Zayn pedig azonnal kétségbeesve néz a szemembe. Most már tényleg reszket a karjaimban. A pillantása, a teste reakciói egyértelműek, még soha nem élt át ilyet. Segítek neki közelebb mászni, és egészen a derekamra ül. A tekintetét egy pillanatra sem szakítja el az enyémtől.
- Itt vagyok, tudod - nyugtatom meg, és a nyaka után nyúlok, hogy lehúzzam magamhoz egy csókra. Ismerős az íze, de fogalmam sincs, hogy miért. A nyelve szenvedélyesen siklik az enyémen, a csókja forró és heves, a fogai pedig időről-időre az alsó ajkam után kapnak. A derekára szorítok, amikor összerezzen, és rémülten néz hátra. Fogalmam sincs, Harry mit csinálhatott vele, de úgy sejtem, hogy Zayn nem ezt akarja. Engem akar, ezért engem fog megkapni. Azonnal magam alá fordítom őt, a szemei pedig csillognak az izgalomtól, hogy mi következik most. Szerintem még soha nem vizsgáltam ilyen gondosan végig a testét. Sokkal több tetoválása van, mint nekem, vagy Harrynek, és gyönyörűek is. A nyaka körül a madár, vagy angyal szárnyak, nem is tudom eldönteni, és a mandala minták… Azon kapom magam, hogy tudni akarom, miért pont ott vannak, miért pont ezek. Mit jelentenek Zaynnek.
Végigvezetem a nyelvem az összesen, egészen le a mellkasán át a hasára. A csípőjén van egy szivecske, amibe olyan obszcén módon nyalok bele, hogy ívbe feszül a gerince, a szivárgó merevedése pedig a hasának csapódik. Azonnal utána nyúlok, és a számba veszem, amitől Zayn és Harry is egyszerre mordulnak fel. Harry azonnal mögém helyezkedik, és tovább készít fel saját magára. A nyelve édesen simogat a bejáratom körül, miközben Zayn egyre bátrabban lendíti feljebb a csípőjét, és dugja meg a számat.
- Lou… Lou… - mantrázza, miközben a mellkasa hevesen emelkedik és süllyed, a kezei pedig a lepedőt markolják. Hirtelen sokkal szélesebbre tárja a lábait, én pedig egyből értem, hogy mit szeretne. Csak egy pillanatra eresztem ki őt a számból, csak addig, hogy benyálazzam az ujjaimat, és máris újra mélyen a torkomba engedem, miközben próbálom a lehető leglágyabban simogatni a kibaszott feszes izmait. Nehéz elképzelni is, hogy talán perceken belül odabent lehetek. Óvatos vagyok, gyengéd, próbálok minden rezzenésére figyelni, ahogy először csak az egyik ujjammal kényeztetem, és addig nem is próbálkozom a másodikkal, amíg nem érzem, hogy teljesen ellazult volna.
- Gyerünk, te pakisztáni herceg - motyogom a merevedése tövére. - Engedj be. Lazulj el…
Mintha csak a szavaim kellettek volna, egy hangos nyögéssel tárja fel magát előttem, és most már gond nélkül használhatom két ujjamat egyszerre. Közben erősen kell koncentrálnom, mert Harry egy pillanatra sem áll le. Hol a farkam, hol a bejáratom kényezteti, vagy épp mindkettőt egyszerre. Tudom, hogy már mindketten készen állunk, ő is már csak Zaynre vár, de a sötét herceg nagyon jól csinálja. Három ujjammal már nincs bajban, és szerintem nem is akarom tovább húzni.
- Készen állsz?
- Évek óta - jelenti ki, amivel egy pillanatra sokkol, de gyorsan próbálom összeszedni magam, és felemelkedni, hogy a síkosítóért nyúljak. Talán még soha életemben nem használtam ennyit, de most egyáltalán nem sajnálom. Zayn közben szó nélkül a hasára fordul, pedig nem kértem erre, de ha így akarja, nem bánom. Feltolja nekem a hátsóját, a mellkasa pedig a matracon, így magát is meg tudja érinteni, előttem pedig feltárul minden. Feltárul ő maga, ahogy reszketve engem akar, és ki vagyok én, hogy ellentmondjak neki? Lassan, eszement lassan merülök el benne, mert feszít, szorít, és minden izma megfeszül a hátában is, ahogy mindkét kezével a feje alatti párnába markol.
- Istenem… - nyögöm, és ő is egy nyögéssel válaszol nekem erre. Amikor a legmélyebben vagyok, nem mozdulok tovább. Maradok és várok. Arra, hogy lassuljon a légzése, hogy egy kicsit ellazuljon újra, ehhez pedig a hátára rajzolt gyönyörű mintákat simogatom végig. Egy hatalmas kastély van a derekára varrva, zászlókkal és körbefonódó faágakkal övezve. Gyönyörű minták, és a tónusos izmaitól csak még hangsúlyosabbak. - Lazulj el, Zayn… Ez az…
- Te is, bébi - szólal meg mögöttem Harry, és azonnal megérzem, ahogy lejjebb nyomja a mellkasom, így Zayn két oldala mellett tudok csak megtámaszkodni, aztán ő is elmerül bennem. - Te jössz. Neked kell mozognod közöttünk.
A mámor pedig ezekben a pillanatokban lepi el a testem, minden érzékem, ahogy ez a két csoda körbevesz, és nem ereszt. Mindketten az én élvezetemért dolgoznak, értem vannak, engem kényeztetnek. Ha hátra mozdulok, Harryt érzem tövig magamban, ha előre, akkor pedig én tűnök el Zaynben ugyanígy. Soha nem csináltam még ilyet, de ezentúl egészen biztosan az egyik kedvenc elfoglaltságom lesz, mert szavak sincsenek a kéjre, ami egyre messzebb sodor, és arra késztet, hogy mozogjak, egyre gyorsabban. Harry a mellkasomat öleli át hátulról, és a nyakamba temetett arccal nyög, Zayn pedig már éhesen löki hátra a fenekét, hogy még többet kapjon belőlem. Nem tudok tovább gondolkodni. Őrülten csapom hol előre, hol hátra a csípőm, és már azt sem tudom melyik bolygón vagyok, mióta csináljuk ezt, amikor hangosan nyögve, remegve, fél kézzel Harry combjába marva, a másikkal Zayn derekát átölelve élvezek el. Harry felmordul mögöttem, Zayn pedig remeg alattam. Érzem, ahogy a keze fürgén mozog, de csak akkor veszik el teljesen, amikor én nyúlok érte, hogy befejezzem. Érzem a markomba spriccelni őt, de nem tudom kiélvezni, mert Harry megragad, és durván ránt le Zaynről, a matracra csapódok, ő pedig a hátamra támaszkodva diktál sokkal durvább ütemet, mint valaha…
- Bár tudnám, mit álmodsz most… - motyogja, de olyan távoli a hangja, és a szoba is egyre sötétebb.
Amikor kinyitom a szemem teljesen összezavarodom. Világos van, de nem értem, hol vagyok. Az előbb még Tokióban voltam, most pedig Harry kócos feje bukik fel a takaró alól, ahogy a száját törli meg, majd az ajkaimra hajol. Érzem rajta a saját ondóm ízét, és ahogy lehunyom a szemem, minden kezd kitisztulni. Zayn esti vallomása, Harry, ahogy arra kért, emlékezzek vissza Tokióra, és az álom, ami valószínűleg akkor csapott le rám, amikor éppen a japán emlékekkel volt tele a fejem.
- Szép jó reggelt! - motyogja Harry, és szorosan ölelve mellém bújik. - Olyan kéjesen nyöszörögtél, és dörgölted a hátsómnak a szikla kemény farkad, gondoltam segítek.
- És milyen jól tetted, Bambi - sóhajtom, mert valóban olyan kielégültnek érzem magam, mint egy kiadós menet után. Igazából, pont annyira, mint ahogy az álomban éreznem kellett volna magam azután, amit mi hárman műveltünk benne. - Hm…
- Minden rendben? - kérdi a nyakamba. - Olyan rémült arcod volt, ahogy felébredtél.
- Igen… - hazudom egyből, mert nem… Ez abszolút nem az a pillanat, amit el kellene rontanom azzal, hogy álmomban milyen elképesztő volt megdugni Zaynt. - Csak még nem teljesen tértem magamhoz.
- Van időd. Tervezel valamit mára?
- Nem igazán - sóhajtom, aztán eszembe jut, hogy mit kell tennem. - Vagyis, beszélnem kellene Zaynnel. Tegnap nagyon csúnyán faképnél hagytam. Valahogy… El kellene rendeznem ezt a dolgot.
- Tedd azt - javasolja, de még mindig csak a nyakamba bújva motyog. - Én úgy terveztem, ezt a napot Kyle-lal töltöm. Megígértem neki, hogy elvisszük a kutyákat egy nagy sétára, meg hogy megtanítom deszkázni, vagy focizni. Ahhoz majd csatlakozhatnál. Te jobb vagy nálam.
- Végre bevallod - csipkelődök, de minden pillanatban, ahogy hozzáérek, eláraszt a bűntudat. Pedig nem is csaltam meg, az istenért! Ez csak egy álom volt, mégis olyan érzés, mintha valami borzalmasat tettem volna.
- Be, mert boxban meg te vagy béna.
- Naaaa! Ez azért erős - hitetlenkedek, ő pedig hangosan felnevet.
- Igaz - ismeri el, és egy kicsit elhúzódik, de csak annyira, hogy megcsókolhasson. - Jó vagy abban is. És szexi. Már majdnem képes vagy elverni, amikor eltereled a figyelmem.
- Egy nap én fogok nyerni.
- Egy nap…
2 Comments
Szia
VálaszTörlésElőször is MI AZ A RAJZ??? OMG OMG OMG!! A három szexisten... hagyjál meghalni kérlek... nem bírooom továáááb
Másodszor meg: Oh te szentségeszűzmáriaszentjózsef!!! Jesszusb*sszus! Jó, oké, most már 100%-ig biztos vagyok abban, hogy ki akarsz nyírni! Lebuktál... Ezt már nem magyarázhatod ki!
Fogalmam se volt, hogy mi lesz a múltkori rész után. Hogy vajon Louis hogyan fog reagálni a csókra, meg a szerelmi vallomásra. Jókat poénkodott rajta, de most, hogy szembe kapta... Hát nem lehet könnyű az biztos. Sajnálom Zaynt, rossz is az ilyen, de régebben kellett volna valamit lépnie, és nem így viselkedni egymással. Már elrabolták Louis szívét, úgyhogy nem nem Zayn! Neeem! És a szülők is tudták, ami nem lep meg, tényleg észre lehetett venni, hogy Zayn viselkedéséből.
Ott, mikor szó volt az édeshármasról, ott még szurkoltam, hogy legyen pls, olvasni akarooom! Ez a hármas párosítás aztak*rva! Imááádom! Viszont most már szerelem van, szóval...hát na, így már mást. Viszont köszönöm neked, hogy mégis megkaptam! Megkaptam egy kib*szott eszméletéenül szexi hármast velük! OMG OMG OOOMMMMGG!! Mondtam már, hogy imádlak? Nagyoooon imádlaak bakker! Nem hiszlek el, komolyan!
Én miért nem tudok ilyet álmodni?? Miért??? Vagyis jöhetnének ide is, a valóságban is szívesen átélném! Oh egek! Végem van. Totális halál!
Ha tudnád Harry mit álmodott a drága...
A vége meg, imádom őket együtt!
Kíváncsi leszek mi lesz ezután. Főleg a beszélgetésre!
Köszöntem, imádtam mint mindig!
Puszii
Sziaa!
TörlésSzeretted a rajzot miii? :DDD Imádooom! Valami hihetetlenül szexi. :P És igen, hahahaha, persze, hogy a meggyilkolásodra hajtok. :DDD Örülök, hogy végigolvashattam a kiborulásodat, számítottam rá, és sose hagysz cserben. :P :DD Imádtam írni ezt a részt, és reméltem is, hogy eléri majd a hatását. Ami ezután jön viszont... Ahjjjjajajajjj
Köszönöm, hogy mindig itt vagy! Legdrágább!
Millió puszii ❤️