Sziasztok!

Kicsit később a megszokottnál, deeee bevallom, este szoktam kitenni, hogy nektek reggel itt legyen, este viszont elfelejtettem, és nemrég keltem. XD Ez az egyetlen indokom. A lényeg, hogy még szombat van, és itt van a rész is, és naagyon várom a véleményeteket. Sokan írtátok, hogy szeretnétek részt a kiképzésről, edzésekről, és már akkor mosolyogtam, mert addigra meg volt írva. Szóval tádámmm! Hagyjatok nyomot!

Puszi&Pacsi

Sophie

Apa nem váratott sokáig minket. Jobban mondva, inkább azt nem hagyta, hogy mi megvárassuk a szervezetet. Egyetlen nap pihenőt sem kaptunk, tegnap volt a beavatás, ma pedig már meg is kezdik a kiképzésünket. Az enyém csak szinten tartó, vagy újra szintre emelő, Harryé pedig az alapoktól indul. Az embereink napi szinten vesznek részt edzéseken, de én talán két-három éve voltam ebben a teremben utoljára, de nem is akartam olyan akciókat vállalni, amiket talán ezek után fogok.

- Jól nézel ki ebben a szerelésben - mondja Harry a nyakamba hajolva, de gyorsan el is lép tőlem, amikor nyílik az ajtó. Mintha mások előtt rendesen kellene viselkednünk. Nem mellesleg ő is kibaszott dögös edző cuccban. Mindketten csak melegítőt, futócipőt, és atlétát viselünk, de őt talán még soha nem láttam ilyen laza öltözetben. A haja szoros kontyban a feje tetején. Rengeteget nőtt, mióta először láttam.

- Sziasztok! - köszön nekünk Misha, az egyik legjobb edzőnk, és kezet fog Harryvel, hogy bemutatkozzanak egymásnak, aztán mellém lép, engem viszont az ölelésébe von. Misha nem sokkal idősebb nálam, talán a harmincas évei elején jár, de mindig jól kijöttünk. Ő sincs annyira oda Zaynért. Lehet ez a közös pont is erősíti a kapcsolatunkat. - Rég láttalak, Louis.

- Most majd túl sokat is fogsz - bokszolok a vállába, és felnevetünk.

- Mi történt, hogy ennyire mélyen közénk akarsz tartozni? - kérdi, amikor a kondigépek felé igyekszünk. - Régen hadakoztál ellene.

- Most se ez minden vágyam - sóhajtok fel, és Harryvel beállunk Misha elé, hogy úgy melegítsünk be, ahogy ő mutatja nekünk. - Szeretnék valahol boldogan és gondtalanul élni ezzel a fiúval itt, de az élet sose ilyen egyszerű, nem igaz?

- Miután itt nőttél fel, és rajtad a jel? - húzza fel a szemöldökét Misha. - Sose. De… ezek szerint nagy a szerelem ezzel a fiúval itt - bök ő is Harry felé vigyorogva, szándékosan ugyanazokat a szavakat használva rá, mint én, és míg mindketten jót szórakozunk, Harry elpirul, és inkább lehajol, hogy más mozdulatokkal melegítsen tovább, és ne lássuk az arcát.

- Szeretem - válaszolok egyszerűen. - Mi a helyzet Miriammal?

- Amíg te emberrablósdit játszottál valahol az óceánon, addig megkértem a kezét - válaszolja, és mindketten egyszerre gratulálunk neki. - Valamikor nyár végén majd el is veszem. Nem akarunk nagy felhajtást. De ti persze ott lesztek.

- Nyilván - válaszolom, aztán elkezdjük, amiért itt vagyunk. Harry természetesen ebben is nagyon jó. Eleve jó a kondija, ezt már eddig is pontosan tudtam, de most az is kiderül, hogy sokkal jobb, mint az enyém. Valójában, pár hónapja, amikor Tokióban először rám tört a hotelszobában, valószínűleg meg tudott volna ölni, ha azzal bízzák meg.

Bár az edzés végére mindketten olyan izzadtak vagyunk, hogy a felsőink más színt vettek fel a nedvességtől, mégis, amikor Misha elköszön tőlünk mára, Harry még mellém lép, és a számba motyogja, hogy van-e kedvem verekedni vele.

- Elment az eszed? - kelek ki magamból, persze csak játékosan. - Alig kapok levegőt. Elfelejted, hogy én már nem vagyok olyan fiatal kisfiú, mint te.

- Jézusom! - nevet fel hangosan, és elzuhan a párnázott padlón, hogy nyújtson egy kicsit. - Mert te aztán nagyon öreg vagy… Mennyi is leszel idén? Huszonnégy, huszonöt?

- Huszonhét, Harry. Huszonhét - ingatom a fejem, bár ez még nyilván messze van, mert épp csak belépünk a nyárba, én meg majd csak év végén leszek annyi, de a tényen nem változtat.

- Vén róka, aki kikezdett egy gyerekkel - morogja, de tudom, hogy nem gondolja komolyan. Azért annyira már ő se gyerek. Húsz éves, mostanra már biztosan tudom. - Jógáztál valaha?

- Nem, ahhoz eggyel több farkam van a kelleténél - csipkelődök, mert látom, hogy ő azért kérdezi, mert szereti, és szeretne valamikor jógázni.

- Te magad vagy egy nagy farok - forgatja meg a szemét, aztán feltérdel, és a sarkára ül. - Jógázz velem. Élvezni fogod, és hidd el, nem csak nők szoktak.

- Rendben, Harry - térdelek elé, de már most tudom, hogy úgysem fogjuk komolyan venni ezt a dolgot, ha csak kettesben vagyunk, és szexi pózokat próbálunk meg felvenni. - De ezek után remélem nem az jön, hogy fonjuk be egymás haját.

- Csak csináld utánam, oké? - kérdi halkan, lehunyt szemmel, és biztos vagyok benne, hogy csak miattam mutat olyan pozíciókat, amiket könnyű megcsinálni, bár némelyiknél még így is meginog az egyensúlyom. Aztán persze, hogy el kell rontania az egész “most tényleg komolyan veszem őt, és dolgozunk” akciómat azzal a pózzal, amikor a fenekét mutatja az ég felé. Azonnal felpattanok, hogy mögé simuljak, és felsegítsem őt is. - Lou…?

- Menjünk, zuhanyozzunk le - lehelem, aztán a fülébe csókolok.

- Ühüm…

*

A kiképzésünk folytatódik, Misha egyre komolyabban veszi, és egyiküknek se kegyelmez. Harrynek azért nem, mert új, és mindent tudnia kell, amit a többieknek is, nekem pedig azért, mert már tanultam mindezt, és sokkal jobb gyakorlatban kellene lennem. Állítása szerint. Ezért megállás nélkül kínoz minket, napi több órát. Kiadta feladatnak, hogy amikor vele végzünk a teremben és terepgyakorlatokon, akkor mindketten válasszunk magunknak valamit, amit szeretünk csinálni, még további egy-egy órára, amivel levezetjük az aznapi edzést.

Harry a bokszot választotta, amiben egyébként nagyon jó, én pedig még mindig imádok futni, amit viszont Harry utál, legalábbis, ha céltalanul tesszük. Ezért abban egyeztünk meg, hogy én bokszolok vele egy órát, ő pedig focizik velem a pályán, az egész napi kiképzésünk levezetéseképp. Szóval ezt csináljuk minden nap. Nincs kivétel, és nincs hétvége se. Az éles akciókban az életünk a cél, ezért nem kereshetünk kibúvókat. Misha pedig alaposan meghajt minket, minden nap egy kicsit jobban, hogy fejlődjünk, de ne essünk össze holtan délutánra.

- Egyre jobbak vagytok, srácok - mondja Misha a kiképzésünk harmadik hetében. - Ha tartjátok a programot, amit felépítettünk, akkor magatokra is hagyhatlak titeket. Edzhetitek egymást.

- Fogalmam sincs, hogy ez jó ötlet-e - nevet fel Harry. - Kettesben hagynod vele.

- Egy szavad sem lehet - tárom szét a kezeimet, de mind a hárman mosolygunk. - Soha hozzád se értem, vagy vontam el a figyelmed az edzésről. Összesen négy olyan alkalom volt, amikor az ágyba cipeltelek, és mindig a hülye jógád tehetett róla.

- Az nem a program része, szóval nem hibáztatom érte Louis-t - nevet fel Misha, aztán felveszi a pulóverét, hogy magunkra hagyjon minket.

- Oké, akkor boksz? - néz rám Harry.

- Van egy ötletem - gondolkodom el, aztán a szertárba megyek a botokért. - Harcolni fogunk addig, amíg az egyikünk már nem tud felkelni a földről.

- Te leszel az, én viszont nem szívesen verlek össze - ingatja a fejét nagyképűen Harry. Még a szemében is ott csillog a magabiztossága.

- Azért ne legyél ennyire elszállva magadtól - csókolom meg a félmosolyban ragadt ajkait. - De kíváncsi vagyok, hol tartunk a kiképzésünkben.

- Oké, szóval mik a szabályok?

- Csak a botot használhatod a harcban, nem üthetsz a kezeddel, és nem is rúghatsz - magyarázom el, ő pedig bólint, a lába közé veszi a botot, aztán újra szorosan összefogja a haját, hogy ne zavarja a küzdelemben. - Készen állsz?

Csak egy pillantásából is tudom, hogy igen. Én ütök először, Harry pedig védekezik. Ez egy szerencsés indítás, mert így arra kényszeríted az ellenfeled, hogy ne gondolkodjon, csak rád figyeljen, és várja a csapásaidat. Harry gyors, és minden támadásom azonnal hárítja. Meg is lepne, ha nem így lenne, de amiről fogalma sincs, hogy ebben jó vagyok. Mármint a közelharcban. Mindig is jól ment. Bizonyítja az is, ahogy először derékon, aztán tarkón vágom őt, és egy nyögéssel zuhan a földre. Már lendíteném a botom, hogy a “végső” csapást mérjem rá, de egyből felugrik, és térden vág. Amikor én üvöltök fel, neki kitágulnak a szemei, és eltátja a száját.

- Basszus, Louis…? - kezdené babusgató hangon, de már mozdulok is a következő támadásra, és éppen hogy ki tudja védeni az utolsó pillanatban. - Baszki! Te nem viccelsz!

- Sajnálom, ha egy pillanatig is azt gondoltad - nevetek fel, és megint sikerül eltalálnom az oldalán. - Bármikor feladhatod.

- Persze… - morogja, és ő is mindent belead. Innentől egészen megváltozik a küzdelmünk vibrálása. Egy ponton átveszi a támadás előnyét, egy másik pillanatban pedig én veszem vissza. Fogalmam sincs, meddig csapkodjuk egymást a botokkal, de már mindketten kipirosodva, izzadtan, zihálva harcolunk, és egyikünk sem hajlandó feladni. Ha a földre is kerülünk, feltornázzuk magunkat, és tovább küzdünk. Nem tudom, meddig bírjuk még, de Harry mostanra épp olyan elszánt, mint amennyire én is az vagyok. Egy mozdulatnál, amikor mögé kerülök, lágyan megcsókolom a füle mögött, ő pedig megremeg tőle. Ez elég idő, hogy egyből a földre küldjem.

- Kibaszott csalás! - üvölti, és onnantól nem hagy egy lélegzetvételnyi szünetet sem. A csapásai szüntelenül jönnek, és amikor elveszítem a ritmust, elsodor a botjával, nagy huppanással a hátamra esek, ő pedig máris a csípőmre ül, a bottal leszorítva a mellkasom. - Nyertem - lihegi, de nem engedi, hogy megszólaljak, még csak megmozdulni sem tudok, a lábai az én lábaim közé siklanak, én pedig átölelem velük a derekát, miközben megcsókol. Talán még soha nem volt ennyire vad és birtokló. Még soha nem akarta ilyen nagyon megmutatni, hogy igenis ő is erős és ő is férfi. Álmomban sem állítanám meg, hogy elvegyem tőle ezeket a pillanatokat. Legyőzötten csimpaszkodok rajta, és pont úgy könyörgök a csókjaiért és érintéseiért, mintha máskülönben nem adná meg őket.

- Bahh, remélem nem kezditek el a hálószobán kívül is ezt a nyalakodást… - morogja Zayn, amikor besétál a terembe. Ő is edző ruhában van, és miután lepakolja a kulacsát és telefonját, elkezd bemelegíteni. - Kurvára örültem neki, hogy nem kell látnom…

- Lou… - motyogja Harry, amikor lelököm magamról, de nem figyelek rá. Kezd tényleg kibaszottul elegem lenni abból, hogy mindig, minden kurva körülmények között Zayn az, aki pofázik, aki belénk köt, aki megjegyzéseket tesz ránk, és ebből tényleg elég volt. Zayn azonnal védelmi pozícióba vágja magát, amikor felé tartok, és el is kapja az egyik botot, amit odadobok neki. Nem tudom, bemelegített-e, de nem is érdekel. Egyből nekiesek, és bár tudja védeni a csapásaimat, sokszor meginog vagy megremeg. Gratulálok, Igor! Nagyszerű harcos! Annyi erőssége van, hogy kegyetlenül jól bírja a fájdalmat, de ennyi. Ezt be is bizonyítja, amikor minden találatomat egy kis morgással elengedi. Harry ezektől földre zuhant, Zayn csak a fogát szorítja össze. Oké, kitartó, ez nem vitás, de ezt nyilván nem tudja a végtelenségig csinálni, és most sem megy neki. Amikor nagy erővel találom el a mellkasán, aztán egy gyors fordulattal a hátán, akkor előre zuhan, és lihegve próbál levegőhöz jutni.

- Fejezd be, Malik! - sziszegem a fülébe, ahogy a derekára ülök és a hátára hajolok, hogy lent tartsam. - Először tanulj meg küzdeni, aztán tanulj meg viselkedni, végül talán engedd el ezt az undorító homofób hozzáállást, amit az eleje óta gyakorolsz rajtam, majd pedig mutass egy kis tiszteletet, mert idősebb és erősebb, profibb is vagyok nálad. Na majd akkor, talán beszélhetünk róla, hogy mi bántja a kicsi lelked velem kapcsolatban. Addig pedig jobban teszed, ha befogod a pofád, mert ha eldurran az agyam, annak nem lesz jó vége - köpködöm még az utolsó szavakat, és tudom, hogy nem kellene, hogy ez már túlzás, de ezúttal ököllel is megütöm, amitől neki a szája kezd vérezni, nekem pedig az egyik ujjam, de leszarom. Megérte. Aztán felkelek, és mellé hajítom az én botomat is, de ő nem mozdul. - Láthatod, öt perc alatt földre viszlek…

Nem pazarolok több energiát a beszédemre, mert úgy tűnik, Zayn ma nem hajlandó még szóban se visszatámadni, így csak felkapom a kulacsát, iszok belőle, és Harryvel a nyomomban elegánsan, mondhatni angolosan távozom az edzőteremből.

*

Épp a lőtéren vagyunk Harryvel, és versenyzünk, melyikünk találatai lesznek a legközelebb a tábla közepéhez, amikor apa paskolja meg a vállam.

- Gyertek velem az irodába - kéri egyébként békés hangon, amiből tudom, hogy nincs baj vagy vészhelyzet.

- Feladat?

- Igen - feleli, és egyből levesszük a szemüvegeket, fülvédőket, eltesszük a fegyvereinket, és indulunk Igor nyomában.

Az irodájában több emberünk is vár ránk, apa pedig elénk teszi az akció terveit.

- Misha meg volt elégedve veletek, és azóta sokat tréningeztetek egyedül is - kezd bele a beszédébe, ahogy leül a hatalmas főnöki székbe. - Rátok merek bízni egy akciót, tudom, hogy gördülékenyen fog menni. És Louis, beszélni zseniálisan tudsz, mindenképpen rád gondoltam, mint az akció vezetője. Harry lesz a partnered, a többiek pedig fedeznek titeket.

- Rendben - bólintok, apa pedig láthatóan büszkén néz rám. - Szóval, a lényeg, hogy meg akarjuk kötni az üzletet, igaz? Nincs olyan, hogy kihátrálunk.

- Pontosan - válaszolja, ahogy kinyitja a saját mappáját. - Ha mi fogjuk szállítani és teríteni nekik az árut, akkor viszont az ígértnél nagyobb hasznot várunk. Minimum negyvenöt százalék, de sokkal jobban örülnék, ha elérnéd az ötvenet.

- Oké.

- Az országból szállítani nagy mennyiségben az EU-ba semmiképp sem lesz gyerekjáték - ingatja a fejét Igor, de én is tudom, hogy ez embertelen szervezést és munkát igényel majd az embereinknek. - Nyilván nem fogjuk megcsinálni nekik harminc százalékért, de az anyag prémium minőségű, ezért hatalmas haszonnal számolunk, és éppen ezért szükségünk lenne az üzletre. Szerinted meg tudod csinálni?

- Meg - felelem, és magamhoz veszek minden papírt. - Mikor?

- Most indultok. Öltözzetek át, és negyed óra múlva vár rátok a sofőr a ház előtt. És kérlek, viseld a maszkodat.

- Mindenki…

- Nem érdekel, Louis - ingatja a fejét apa. - Csak viseld a maszkot. Ha csak egy ember nem ismeri az arcod, jó döntés volt a maszk.

- Rendben - bólintok, és Harryvel együtt felkelünk, hogy a szobánkba induljunk. Mindketten megkaptuk a munkaruhánkat, de amikor üzletet kötni megyünk, mindig öltönybe kell öltöznünk. Vagyis természetesen nem kell, de így működik nálunk. Magunkat is komolyan vesszük, így mások is komolyan vesznek minket.

- Ugye tudod, mennyire imádom a ruhákat, amiket vettél magadnak? - nézek rá, amikor kijön a fürdőszobából, és már egy fekete öltönyt visel, mélyen kigombolt fekete inggel, a nyakában egy mintás sál lóg, a fejére pedig kalapot húzott. Egyértelműen a legdögösebb maffiózó, akit valaha láttam.

- Tudom - leheli a számra, amikor elém lép, és lassan megcsókol. - És akkor még nem láttad az utolsó simítást - kacsint rám, aztán felveszi a napszemüvegét. - Azért meg kell hagyni, te is eszméletlen vagy ebben a szerelésben. Gyakrabban kellene felvenned, a derekad és a hátsód őrületes benne, drágám.

- Akkor menjünk, hogy hamar visszaérjünk, és lehámozhasd rólam - vigyorgok rá, és miután eltesszük a töltött fegyvereinket, már be is vágódunk a sofőrünk mögé.

Kevesebb, mint egy óra alatt ott vagyunk, és egyértelmű, hogy már várnak minket. A telek elejében várakozó őrök azonnal nyitják a kaput, amikor meglátják az autóinkat, és a ház előtt is rögtön üdvözölnek, majd a főnökhöz kísérnek. Még a kocsiban felvettem az álarcom, ami Harrynek különösen tetszik, ezért végülis nem bánom.

- Hagyd, hogy én beszéljek, jó? - súgom oldalra Harrynek, aki azonnal egyetért, nem is vitatkozik, vagy tesz bármilyen megjegyzést.

Amikor beérünk a drogbáróhoz, ő már egyértelműen készült a fogadásunkra.

- Foglaljanak helyet! - mutat a kényelmes fotelokra a hatalmas asztalával szemben. Harryvel együtt leülünk, az embereink pedig mögöttünk állnak meg, fedezve minket. - Már vártam a találkozót, remélem sikerül mindkettőnk számára előnyösen megállapodnunk.

- Nem gondolnám, hogy probléma lesz vele - ingatom a fejem, és keresztbe tett lábakkal hátradőlök. - Igor mindenképp meg szeretné ejteni az üzletet, szóval ezzel a határozott céllal jöttünk.

- Mi is hasonlóképp szeretnénk - válaszolja, és mindannyiunknak tölt egy pohár vodkát. Harrynek mondanom se kell, magától rázza a fejét, hogy köszöni, nem kér. Okos fiú. - Viszont ha két nagykutyát küldött ma hozzám, feltételezem változtatna a megállapodás részletein.

- Semmiféle megállapodás nem jött még létre, az majd most fog - válaszolom magabiztosan, és a faszi is elmosolyodik. - Minden szállítmány 765 millió rubelt ér. Harminc százalékot ajánlottatok, de mi ötvenötöt kérünk - jelentem ki.

- Nevetséges - horkan fel a pasas, és iszik egy kortyot az italából. - A kokain a saját üzletünk. Nyilvánvalóan mi akarjuk a nagyobb hasznot húzni belőle.

- Világos - kezdek bele egy sóhajjal. - Előállítjátok, lecsomagoljátok, mindezt viszonylag biztonságban, de amikor a dolog veszélyes szakaszba ér, azt már másokra bízzátok. Sajnos ez drága mulatság, ha a szállítást és terítést is tőlünk várjátok - ingatom a fejem. - Biztosítani tudjuk az akciót a kapcsolatainkon át, minden európai országba, és a lehető leggyorsabb fizetési módot ajánljuk. Ez azt jelenti, hogy a munka oroszlánrésze ránk esik, jogosan követeljük a magas hasznot. Ha nem tetszik, ti is leszállíthatjátok az EU-ba, aztán majd szorítunk, hogy ne bukjatok be a határon - teszem össze a két ujjam drámaian, és hallom Harry levegővételén, hogy legszívesebben felnevetett volna.

- Értem a gondolatmeneted - válaszolja egy kis hallgatás után a főnök, és hallom a hangján, hogy meg fog törni. Nem lesz más választása. Nagyon is akarja az üzletet, nem lenne boldog, ha nem jönne össze. Nem ezért keresett meg éppen minket, Oroszország vezető maffia családját, mert bukni akarnak bármit is. Biztosra mentek. Én is magabiztos vagyok. - De az ötvenöt százalék még így is túl sok.

- Nem szívesen engedek belőle - húzom el a szám, és pontosan tudom, hogy talán egy kicsit színpadiasra sikerült, de nem is bánom. Akarom, hogy tudják, mi vagyunk, akik a szabályokat hozzák, ha mi vagyunk, akik a nagyobb kockázatot vállalják. - Még mindig azt gondolom, hogy ti is megszervezhetitek a szállítást és terjesztést, ha nem tetszik az ajánlatunk.

- Veletek gond nélkül átjut minden határon - mondja ki hangosan, pedig mintha csak gondolkodna. - Senki más nem biztosíthatja ezt.

- Éppen ezért gondolkodnék el az ajánlatomon - válaszolom egyből. - 765 milla még így is rengeteg pénz, háromszor kifizetik belőle az egész kócerájt, minden emberét, és a Bahamákon nyaralhatnak egész nyáron. Mindezek felett pedig havi kétszer akarják megcsinálni a szállítást. Ugyan már!

- Rendben - mondja, én meg hirtelen össze is zavarodom, mert abban biztos voltam, hogy az ötvenötöt nem fogják megadni. Nem is volt tervben. - Tegyük próbára az ötvenötöt, és ha két hónapon át, azaz négy szállítás alatt nem történik semmilyen fennakadás, akkor áll az üzlet.

- Öröm önökkel üzletelni! - állok fel, és a férfi felé nyújtom a kezem. - Igor nagyon elégedett lesz, és ne aggódjon, nem kötött rossz üzletet. Így is felfoghatatlanul sok pénz landol a zsebében.

- Remélem is, hogy nem bánom meg.

- Nem fogja - ingatom a fejem, aztán az asztalára teszem a mappát, amit Igor adott, mielőtt idejöttünk. - Itt van minden. A pontos úti és terjesztési terv az ön által leadott adatok alapján. Semmi nem lesz titok ön előtt.

- Köszönöm, át fogom nézni, és jelentkezem Igornál - bólint, aztán illedelmesen elköszönök, és próbálom tartani magam egészen addig, amíg újra be nem ülünk az autóba.

- Bassza meg! - nevet fel Harry, és be sem köti magát, csak ledobja a napszemüvegét, és a kalapját, aztán az ölembe mászik, hogy levegye a maszkom. - Nem véletlen vagy apád jobbkeze. Nem véletlen akart mindig annyira maga mellé. Még csak nem is tudom, hogy a picsába csináltad ezt! Másnak nem ment volna, biztos voltam benne, hogy talán negyvenöt százaléknál végül mégis megállapodhatunk. Az a barom igent mondott az övenötre!

- Nem volt barom - rázom meg a fejem. - Pontosan tudta, mit kockáztat, és a kalkulációm is helyes volt, tényleg egy halom pénz marad nála, több, mint amire valójában szüksége van, még akkor is, ha két kézzel szórja.

- Ez az üzlet akkor is valószínűtlen volt - hitetlenkedik Harry, aztán nem hagy tovább beszélni, az ajkaimra tapad, és hazáig el sem ereszti őket. Még akkor is büszkén, szinte a sikerünktől megrészegülten simul az oldalamnak, és szorítja a kezem, amikor Igor irodájába érünk.

- Hogy ment? - kérdezi apa egy mosollyal, és le is teszi a szivart, amit eddig a kezében tartott.

- Tudom, azt mondtad, lehetőleg ötven, és minimum negyvenöt, de végül más összegben állapodtunk meg - kezdek bele, és apa láthatóan összezavarodik, hogy ha nem sikerült az üzlet, mégis miért vigyorgunk mindketten így.

- Louis…

- Ötvenöt lett a vége.

- Micsoda? - vidul fel egyből apa, és még az asztala mögül is kisétál. Mindannyiunknak tölt egy pohár italt, és koccintunk is a sikerre. - Nem véletlen te vagy a legjobb emberem, Louis. Nem csak a fiam vagy, de az életem is rád bíznám. Az egész szervezetet.

- Ezt miért csak most mondod, hogy Zayn nem hallhatja? - nyafogok, mint egy kisgyerek, Igor pedig nevet.

- Kérlek, fiam - kezd bele lágy hangon. - Próbáljatok meg egy kicsit megbékélni egymással. Tudom, hogy ő sem akar folyton veszekedéseket és feszültséget.

- Most Louis mellé kell állnom - szólal meg Harry váratlanul. - Mindig mellette vagyok, és mindig Zayn az, aki kötözködik, és keresi a konfliktust.

- Ő… - sóhajt fel Igor, de egyáltalán nem dühös, vagy ilyesmi. - Nehéz időszakon megy keresztül. Annyira örülnék, ha megpróbálnál egy kicsit normálisabban viselkedni vele. És ha kötözködik, akkor is csak lógva hagyni őt. Legyél az okosabb fél, Louis. Ne harcolj vele, ne támadj mindig vissza.

- Nehéz kérés - nyögök fel, mert hát… tényleg így van. - De megpróbálhatom.

- Köszönöm a mai munkád, fiam - paskolja meg a vállam, aztán kiissza a poharát, és mi is a saját néhány kortyunkat. - Büszke vagyok rád.

Harryvel szinte futólépésben tartunk a szobánk felé, és bár nem gondoltam, hogy beszélni fogunk, inkább egy hatalmas szeretkezésre számítottam, ezért meglep, amikor megszólal.

- Azt hiszem… - hezitál, ráadásul komoly hangon. - Szeretném felkeresni a családom.