Fáradt Tenger - 16.
Sziasztok!
Picit késve, de megérkeztem a résszel. Awwww, nekem az egyik nagy kedvencem volt, egész biztos vagyok benne, hogy ti is imádni fogjátok. Hagyjatok nyomot!
Puszi&Pacsi
16. fejezet
Néhány nappal később, Harry hatalmas ágyában fekszenek összeölelkezve. A nap éppen lemenőben van, ők pedig szinte az egész napot azzal töltötték, hogy Louis laptopján romantikus vígjátékokat néztek. Harry idétlenül ujjong néhány elviselhetetlenül romantikus résznél, a szívszaggató monológokat meg néha megkönnyezi, de próbálja elrejteni az elpirult arcát Louis vállába.
- Mi a… A legromantikusabb dolog, amit valaha tettek érted? - kérdi a semmiből Harry, amikor a Szerelmünk Lapjai stáblistája már a végén jár. A hangja még most is remeg egy kicsit a sok sírás után, ami akkor indult, amikor Allie elkezdett emlékezni.
Még akkor is a laptop képernyőjét nézi, amikor felteszi a kérdést, és az egész súlyával Louis mellkasán fekszik, teljesen elkényelmesedve. Louis maga alá gyűrt egy csomó párnát, Harry pedig csak rajta fekszik.
Louis folyamatosan Harry karját cirógatja, de megakad a mozdulatban.
- Nem kell elmondanod - folytatja Harry. - Csak kíváncsi voltam.
- Igazából, nem tudom - válaszolja Louis őszintén, miközben próbál visszaemlékezni. Az igazat megvallva, már nagyon régóta egyedül van. Ez része annak az életstílusnak, amit választott, és persze akadt néhány egyéjszakás kaland, amikor éppen a szárazföldön volt odahaza, de Louis leginkább cölibátusban él, mióta Fair Isle-ra költözött. Az utolsó barátja még az egyetem idején volt, Brian pedig nem volt híve a romantikus gondolkodásnak.
- Ó - motyogja Harry.
- Mármint… Őszintén? Az életvitelem nem igazán teszi lehetővé a valódi romantikát… Ez gondolom nem meglepetés - mondja nevetve, és próbál nem zavarba jönni. Louis általában elégedett az életével, de tudja, hogy a legtöbb ember hogyan érez ezzel kapcsolatban.
- Igaz - ért egyet Harry, és Louis bal kezéért nyúl. Az ujjaival kezd játszani, mutatóujjával lágyan simít végig Louis csuklójáig, aztán vissza.
- Az utolsó barátom még az egyetemen volt. Az első év feléig együtt voltunk, szinte minden másodpercet együtt töltöttünk. De kettőnk közül egyértelműen én voltam a romantikusabb. Szörnyű ételeket főztem, mert akkor még nagyon nem voltam jó benne, virágot vettem neki, és hasonló szarságok. Meglepetések, ajándékok, tudod. Ez sokkal inkább én voltam, mint Brian. Megfordítva, valószínűleg sokkal könnyebben meg tudnám válaszolni azt a kérdést, mi volt a legromantikusabb dolog, amit tettem életemben…
- Sajnálom - akad meg a mozdulatban Harry, és a hangja lágy. Egész kivehető bűnbánat cseng a hangjában, Louis pedig kénytelen felkuncogni miatta.
- Miért kérsz bocsánatot? - kérdi Louis Harry bőrébe motyogva, amikor ad egy puszit a nyaka és a válla találkozásába, amit nem takar az elnyúlt pólója. - Nem számít. Nem szenvedek miatta. Nem érzem úgy, hogy valami nagy dologról maradtam le.
- De… - hümmög Harry, amikor újra simogatni kezdi Louis kezét. - Csodálatos és romantikus gesztusokat érdemelsz.
Louis megremeg, és nem is tudja, hogy Harry szavai vagy az érintése volt rá ilyen hatással.
- Nos, készítettél nekem reggelit - mondja lélegzetvisszafojtva. - Az… Az nagyon kedves volt. Korábban senki sem csinált ilyet a kedvemért.
- Senki? - borul ki Harry, és összekulcsolja az ujjaikat. - Komolyan?
- Hát, anyu… meg néha a húgaim, de nem hiszem, hogy ebben a kontextusban az számítana - viccelődik Louis.
- Rendben, holnap egyértelműen újra én készítem a reggelit neked - jelenti ki, és dühösnek, szinte sértettnek hangzik. - Igazából, egész héten én fogom csinálni. Nem állíthatsz meg - teszi hozzá, amikor Louis már a száját nyitja. - Meg se próbáld!
- Nem kell ezt tenned - mondja szerényen, és érzi, hogy egy kicsit elpirul, de Harry csak dühöng magában. Felemeli az összefonódott kezüket, és ad egy puszit Louis-éra, a lélegzete pedig forrón csapódik Louis bőrének, az ajkai puhák.
- Akarom - makacskodik Harry, és egy kicsit szorosabban bújik Louis-hoz.
- Mi a helyzet veled?
- Hmm?
- Mi volt a legromantikusabb dolog, amit valaha tettek érted? - kuncog Louis, és nézi, ahogy Harry arca elpirul.
- Mmm, nem tudom - hazudok Harry szemtelenül.
- Ó, dehogynem! Csicseregj! - ragaszkodik hozzá Louis, és a szabad kezével megszorítja Harry derekát.
- Nem! - kiált fel Harry a csikizés miatti félelmében, és megpróbál menekülni.
- Gyerünk - mondja Louis, és valóban csikizni kezdi Harry oldalát. - Egy ilyen híres fiúnak, mint te vagy? Valakinek kellett lennie, aki tett valami elképesztőt!
- Meglehet - kezdi Harry két fuldoklás között a nevetésétől. - Meglehet, hogy egy híres popsztár írt rólam egy dalt.
- Óóóó! - néz rá Louis, a hangja pedig túl magas ahhoz, hogy őszintének hangozzon. Nem féltékeny, legalábbis azonnal erről próbálja meggyőzni magát, amikor mintha egy láthatatlan kéz ragadná meg a gyomrát, és morzsolgatni kezdené. - Melyik?
- Senki fontos - mondja Harry. - Azt gondoltam, ez volt a legromantikusabb hülyeség akkor éppen, de a kapcsolat nagyon rosszul végződött, nem sokkal a dal megjelenése után, az pedig még nagyon, nagyon hosszú ideig volt a slágerlisták élén. Utána kicsit manipulatívnak éreztem a dolgot, tudod? Azon kevés alkalmak egyike volt, amikor örültem, hogy rejtőzködő meleg vagyok, így hivatalosan senki sem köthette hozzám.
- Óh… - motyogja Louis, a féltékenysége pedig egy pillanat alatt válik valamiféle haraggá. - Sajnálom. Azt mondtam volna, hogy a legszebb dolog, ha írnak rólad egy dalt, de… Ez szörnyen hangzik.
Louis eléggé biztos benne, hogy nem ez volt az a gesztus a múltból, ami miatt Harry annyira elpirult, amikor Louis kérdezte tőle, de semmi baj. Természetesen ha szeretné, megtarthatja magának azt a titkot.
- Aha… - von vállat Harry. - Még mindig úgy gondolom, hogy írni valakiről egy dalt, valószínűleg a legromantikusabb dolog, amit valaha tehetnék, de… Azt nem tudom, hogy akarok-e dalokat, amik rólam íródtak. Az egyik álbarátnőm is írt rólam egy csomót, szóval… Nem tudom. Nagy gesztusok, publikus gesztusok… Számomra elvesztették a jelentésüket. Többé nem akarom, hogy valaki így próbáljon imponálni nekem.
- Megértem - válaszol Louis. És komolyan is gondolja. Az igazat megvallva, ez mind szörnyen hangzik, és annyira felidegesíti, annyira de annyira, hogy Harrynek ezeken kellett keresztülmennie. Hogy még mindig ilyeneken kell keresztülmennie.
- Szeretem a kis dolgokat - suttogja Harry. Megáll, és csak megszorítja Louis kezét. - Az, hogy olvasol nekem, nagyon kedves - jelenti ki, és az arca pírja sokkal erősebbé válik.
- Akár most is olvashatok, ha szeretnéd - ajánlja fel Harry fülébe lehelve, és imádja, ahogy kirázza tőle a hideg. - Imádok felolvasni neked - mondja, és valamiért sebezhetőnek érzi magát a vallomástól.
- Nem - válaszolja Harry a fejét rázva, és becsukja a szemét. - Túl kényelmesen fekszem, nem akarok megmozdulni.
- Rendben - ért egyet Louis, és megcsókolja Harry fülének ívét. - Nem fogunk.
***
Három nappal később, Harry rajtakapja Louis-t, ahogy a reggeli kocogása után próbál észrevétlenül visszasurranni a fogadóba, abban reménykedve, hogy még gyorsan lezuhanyozhat, mielőtt újabb reggeli áradattal támadják meg. Harry, szavaihoz híven, a romantikus gesztusokkal kapcsolatos beszélgetésük óta minden reggel süt és főz. Makacsságának és édességének minden formája megtalálható főztjei repertoárjában.
Louis nagyon óvatosan próbálja becsukni a bejárati ajtót, hogy biztosan ne nyikorogjon, és jelezzen áruló módon Harrynek, de abban a pillanatban majdnem szívrohamot kap.
- Mit gondolsz, mit csinálsz? - szólal meg mögötte Harry, Louis pedig döbbenten fordul az üres recepciós pult felé.
- Mi a franc! - fakad ki Louis, a kezét pedig a mellkasára teszi. A szíve kétszer olyan gyorsan ver, mint általában, és Harry még mindig sehol sincs, ahol láthatná.
- Próbáltál elmenekülni, nem igaz? - kérdi Harry, és lassan bújik elő a pult mögül, ahogy feltápászkodik. Louis a homlokát ráncolja, és hitetlenül ingatja a fejét. Clifford pedig nézi őket, nem teljesen értve ezt a néma játékot.
- A földön ültél? - kérdi Louis, miközben a hajába túr. Egy kicsit nedves az izzadtságtól, és még kócosabbnak érződik a megszokottnál.
- Igen - válaszol Harry, mintha ez egy teljesen normális dolog lenne, és karba fonja a kezeit, Louis szerint csak azért, hogy még komolyabbnak és hitelesebbnek tűnjön a jelenlegi alakítása. Még mindig az a ruha van rajta, amit az ágyban is viselt, egy vintage Fleetwood Mac póló, amin több a lyuk, mint az ép anyag, és Louis egyik melegítője, ami épp csak egy picivel rövidebb, mint amire szüksége lenne, de tökéletesen áll rajta, egyedül a tetovált csík kandikál ki a bokájánál. Persze, ezt Louis most nem láthatja a pult miatt, de tudja, hogy így van. Nehéz őt nagyon félelmetesnek látni, amikor ennyire imádnivaló a megjelenése, és még a haja is csak egy kócos összevisszaság a fején. Louis egy kicsit hitetlenkedve rázza meg a fejét.
- Hát persze - motyogja magának, és kicipzározza a sárga esőkabátját. Szerencsére a borús időjárás nem áztatta el őt a futás közben, de nem volt kedve kockáztatni, és felkészületlenül elhagyni a fogadót. - Hát persze, hogy a földön ültél, és rám vártál - teszi hozzá, leveszi a kabátot és a pultra teszi. - Megkérdezhetem, hogy miért? - szólal meg újra, és a kezeit a kabátja két oldalán fekteti a pultra. Minden erejére szüksége van, hogy ne forgassa meg a szemeit. Vagy épp mosolyogjon. Persze, hogy tudja, miért csinálja ezt Harry, és ez annyira nevetséges.
- Reggeli? - ajánlja fel Harry a válasz helyett, és egy tányért tesz a pultra, rögtön Louis keze mellé, amin gofri illatozik, körbeszórva friss gyümölccsel.
Louis megrázza a fejét, és tesz egy lépést hátra a folyosó felé.
- Már mondtam neked - nevet fel, és egyre távolabb sétál a recepciós pulttól a melléképület felé. - Tényleg nem kell mindennap reggelit csinálnod nekem. Igazából nem is vártam tőled, hogy ezt tedd.
- Nos - ráncolja a homlokát Harry, és megkerüli a pultot, hogy kövesse Louis-t. - Az a te bajod. Kénytelen leszel megbarátkozni a házi készítésű reggeli gondolatával.
- Ezek mirelit gofrik - kötözködik Louis, és a pulton figyelő tányér felé mutat. Hátrafelé lépked a folyosón, kacéran mosolyog, némán kihívva Harryt, hogy közelebb mer-e menni.
Harry természetesen bekapja a csalit, és elszánt homlokrácolással követi őt.
- Igen - válaszol, Louis dereka felé nyúl, és a lassan a falnak szorítja a testét. - Nagy gonddal melegítettem fel őket. Nem is említve, hogy az összes gyümölcsöt én daraboltam fel neked.
- Szükségtelen volt, nem igaz? Tegnap is csináltál reggelit. És azelőtt is. Azt kell mondanom, ez már így is több, mint elég. A romantikus gesztus mérőmet tökéletesen feltöltötted. Pihenhetsz, te hős lovag - húzza őt Louis.
- Már elnézést, de ígéretet tettem. Reggeli a hét minden napján. Nem csak az első két nap, aztán ennyi volt. Azt mondtam, reggeli minden nap. Ragaszkodom ehhez. Most pedig irány vissza a recepcióra, és edd meg a mirelit gofrid - parancsolja játékosan Harry, a tányér felé mutat, aztán Louis-hoz hajol egy csókra.
- Ne - ellenkezik Louis, és elmozdítja a fejét a csók elől. - Szuper gusztustalan vagyok. Zuhanyra van szükségem. Annyira… izzadt vagyok. Undorító.
- Megizzadtál futás közben?! - kérdi drámaian, és két kezébe veszi Louis arcát. - Jézusom, nem gondoltam volna - mondja, aztán lecsókolja a nevetést Louis szájáról. Miután elégedetten elhajol, elengedi Louis arcát is, és vigyorogva megszólal. - Gyere, edd meg a gofrit.
***
Péntek este, Harry két bögre teával a kezében csatlakozik Louis-hoz a torony tetején, és egy doboz Scrabble pihen a hóna alatt.
- Azt meg hol találtad? - kérdi Louis a padon ülve, aztán izgatottan összedörzsölve az kezeit várja a teáját. Harry egyből nekiadja, Louis pedig mélyeket szimatol belőle, mielőtt újra a beszélgetésre figyel. Harry leteszi a saját bögréjét a ládára, a Scrabble mellé.
- A pincében - válaszolja, és Louis halványan emlékszik néhány játékra egy szeméthalom alján odalent. - Akarsz játszani?
- Nem gondoltam, hogy társasjáték rajongó lennél - hümmög Louis.
- Mi? Miért, nem illik a popsztár imidzsemhez? - kérdezi Harry szarkasztikusan, és a szemét forgatja, miközben leül a földre, kicsit mozgolódik, hogy találjon egy kényelmes pozíciót. Az egyik térdét felhúzza, így rá tud támaszkodni, a másik lábát pedig kinyújtja maga előtt.
- Ah - von vállat Louis. - Kérsz egy párnát? - ajánlja fel, és amikor Harry a fejét rázza, csak magának tesz egyet a földre, hogy ráüljön Harryvel és a játékkal szembe.
- Nagy fordulat, valójában egy hatalmas kocka vagyok - jelenti ki Harry, ahogy fenyitja a dobozt, és kiveszi a kis zsákot tele betűkkel.
- Azt tudom! - nevet fel Louis.
- Nos, akkor miért akkora meglepetés ez? Imádom a szavakat. Ez a játék fantasztikus.
- Az volna? Fantasztikus - vigyorodik el Louis, egy könnyed, halvány amerikai akcentust adva a szónak, leutánozva azt, ahogy Harry ejtette ki.
- Fogd be! - válaszol Harry, ezúttal extrán brit módjára formálva a szavakat. Gondosan előkészíti a játékot az asztalon.
- Tudod, hogy valójában nem egyeztem bele, hogy játszom veled, ugye?
- Nem akarsz? - néz fel Harry úgy, mint egy ártatlan, bántalmazott kiskutya, zöld szemei hatalmasak és szomorúak, az alsó ajkát pedig drámaian lebiggyeszti.
- De - mondja Louis nevetve, a szemét forgatva. - Egyértelműen akarok. Csak azt mondtam, valójában sose egyeztem bele.
- Nem muszáj - von vállat Harry, kicsit Louis-t utánozva. - Folytathatod az olvasást, én majd játszom egyedül. Nem bánom.
- Olyan kétségbeesetten akarsz Scrabble-özni, hogy képes lennél egyedül csinálni? - kérdezi Louis. Kedveli ezt a játékot, de elképzelni se tudja, hogy ennyire vágyjon rá. A fejét rázza, aztán a kis zsákért nyúl, amiben a betűk vannak, hogy az asztalra szórja őket. - Ez annyira szomorú, édesem.
- Csináltam már, amikor úton voltam! - vitatkozik, mintha ettől több értelme lenne.
- Istenem - tágulnak ki Louis szemei. - Csak töltsd le a Words with Friends játékot, vagy valami. Játssz egy számítógépen generált ellenfél ellen. Bármi!
- Az nem ugyanaz - mondja Harry egy kicsit morcosan, és megfogja a saját kis tasakját, amikor Louis átnyújtja neki. - Szeretem szépen kirakni a betűket.
Louis-nak bele kell harapnia az alsó ajkába, hogy visszatartsa a vigyorát. Ráadásul Harry olyan komolyan mondta mindezt, mintha minden szót őszintén így gondolna, amitől Louis csak át szeretne hajolni az asztal felett, hogy összecsókolja. Vagy megcsípje az arcát. Vagy mindkettő. Annyira cuki. Jó ég, nem csoda, hogy az emberek a világ minden pontján megőrülnek érte.
- Szereted szépen kirakni a betűket - ismétli el utána, és próbál ítélkezőnek hangozni, de tudja, hogy a hangja valójában lágy, és szerelmesen cseng.
- Igen - tartja magát ehhez Harry, és vállat von. - És szeretek képeket posztolni a tábláról Instagramon, amikor végeztem. Egy képernyőfotó csak nem lenne ugyanaz. Az nem… Az nem olyan művészi, mint egy rendes fotó, és…
- Elnézést - szakítja félbe Louis. - Hány Instagram követőd van?
Harry rajtakapottnak tűnik, a szemei nagyra nyílnak és az arca is elpirul.
- Hm, nem tudom? - mondja, és megvakarja az arcát, miközben zavartan grimaszol. - Néhány millió?
Louis pislog néhányat, mielőtt bármit is mondana.
- Lou?
- Szóval van néhány millió követőd, akik imádják a zenét, és követnek téged IG-n, és ezt azzal kompenzálod, hogy képeket posztolsz nekik a Scrabble tábláról a turnéd alatt. A játékról, amit magaddal játszottál.
Harry viszont azonnal védi magát.
- Nos, azt ugyebár nem tudják! És néha amúgy is rá tudom venni valamelyik bandatársam, hogy játszanak velem. Na meg néha ping pong partikról is csinálok képeket, ami sokkal dinamikusabb, és sokkal izgalmasabb kompozíciós lehetőségeket kínál, és…
- Ez rosszabb, mint amitől tartottam - jegyzi meg Louis, főleg csak magának. - Te tényleg, komolyan kocka vagy.
- Igen, hát ezt mondtam! - nevet fel Harry, aztán lassan leolvad a mosolya. - Tudni akarod az igazságot? - kérdi, kicsit félénken, halkan, és a betűket rendezgeti maga előtt anélkül, hogy felnézne Louis-ra.
- Persze - mondja Louis. - Mindig.
Harry ajkai felfelé mozdulnak.
- Főleg akkor játszottam, amikor a turnékon rámtört a honvágy - vallja be, és a szempillái takarásában felsandít Louis-ra, mint egy félénk lányka egy régi darabban, aki épp a családi titkokat ismeri be az udvarlójának. Louis tudja, hogy ez a hasonlat mennyire nevetséges, és alig tudja visszatartani magát, hogy átnyúljon az asztal felett, és megérintse Harry arcát, megcsókolja a szemhéjait.
Harry viszont elnéz, és a varázslat megszakad.
- Annak idején rengeteget játszottunk a családdal. Én, anyu és a nővérem. Olyasmi volt, mint egy házi feladat utáni jutalom, tudod? Nem igazán egy tradíció, de olyasmi. Ez ugyanígy folytatódott a tinédzser koromban is. Egészen, amíg a nővérem egyetemre nem ment. Képzelheted, mennyire király voltam benne. Még ma is játszunk, ha Gemma és én is otthon vagyunk. Egyedül játszani nem ugyanaz, de segít megnyugodni a turnén, amikor szorongok. Ami, őszintén szólva, szinte végigkísér az utazásokon. Olyankor csak hagyom magam elveszni a betűkben és szavakban. Segít.
- Most honvágyad van? - kérdi meg Louis, mert nem tudja visszafogni magát. Ez önző, de már csak néhány hete maradt Harryvel. A gondolat, hogy már azelőtt legszívesebben menne, hogy muszáj lenne neki, egy kis keserű ízt hagy Louis szájában, mintha hamu lenne, és Louis fuldokolna tőle.
- Persze, hogy nem - válaszolja, és villant Louis-nak egy ragyogó mosolyt. - Csak el akartam mesélni ezt neked.
Louis összeszorítja az ajkait. Nem fogja meghatni, hogy Harry valami hülye társasjátékot akar játszani vele. Nem lehet. Nem fogja különlegesnek érezni a pillanatot, hogy Harryvel oszthat meg egy játékot, ami talán évtizedek óta porosodik a pincében, és történelme van. Egyáltalán nem fog elérzékenyülni ezek miatt. Még mindig egy kicsit nehezére esik nyelni egy nagyot.
- Nos, akkor kezdjük.
Harry bólint, az arca azonnal komolyra vált, a szemei pedig a játékra fókuszálnak.
- Figyelmeztetnem kellene téged, hogy extrém módon versengő vagyok. Ezt a játékot nagyon komolyan veszem.
- Játszunk - válaszolja Louis szórakozottan.
Ötven perccel később Louis úgy gondolja, talán hinnie kellett volna Harrynek, amikor azt mondta, komolyan veszi a Scrabble-t.
- Kibaszottul esélytelen! - kiabál Harry, és a táblára mutat, az arca szinte vörös. - Egy árva pontot se kapsz arra. Egy árva pontot se! - ismétli magát. - Ez kibaszott csalás!
Louis a másik oldalon viszont nagyszerűen szórakozik.
- Ez egy triplát érő szó! - veszekszik ő is felemelt hanggal, és a hitetlenkedve rázza a fejét. Harry tényleg mérgesnek tűnik. Louis azóta tervezgeti ezt, hogy elkezdték a játékot és látta rá a lehetőséget, azt gondolva, hogy ez a vicces húzása majd megnevetteti Harryt. Hát, tisztán látható, mennyire rosszul gondolta.
- Olyan nincs is! - mondja Harry sértetten kapkodva a levegőt, és a mellkasára teszi a kezét, mintha még lélegezni se tudna tőle rendesen. Úgy néz ki, mintha Louis megölte volna egy rokonát, vagy valami, nyilvánvalóan túlreagálja a dolgot. - Ez még csak nem is egy szó!
Louis csak felhorkant.
- Ne merj nevetni - szűri a fogai között, és már nyúl, hogy leszedje a betűket, amiket Louis tett a táblára.
- Oi! - állítja meg Louis, de képtelen abbahagyni a nevetést. - Mit gondolsz, mi a frászt csinálsz? Nem csinálhatod ezt. Ez az igazi család.
- Hogy merészeled… - kezdi Harry, és elengedi a betűket. - Én csalok? Én csalok?! - rázza a fejét. - Hihetetlen. Micsoda magabiztosság. Arcátlanság. Vakmerőség.
Louis beharapja a száját, ahogy Harry az ujjain számolja, miket gondol jelenleg Louis viselkedéséről.
- Befejezted? - kérdi Louis, amikor Harry szünetet hagy, hogy levegőt vegyen.
- Nem.
Harry visszanyúl a táblához, és folytatja a betűk eltávolítását, ami Louis szerint ötletes lépés volt.
- Túllépünk ezen a helyzeten, és megint te jössz. Mert ennyire kegyes vagyok.
- Ó, micsoda irgalom - bólint Louis. - Az vagy, nem igaz? Irgalmas.
- Igen.
- Akkor elmondom, mi nem vagy… Rugalmas.
- Nem tehetsz a táblára amit csak akarsz, Louis! - kiáltja Harry elkeseredve. Tényleg, komolyan, őszintén, nyíltan felhúzta magát, és ez talán az elmúlt hónapok legszórakoztatóbb helyzete Louis számára.
- A nevek megengedettek a Scrabble-ben - blöfföl Louis, és magabiztosan kezdi piszkálgatni és nézegetni a körmeit.
- Dehogyis! Soha nem játszottál még Scrabble-t? - kiáltja Harry, és irritáltságában még a kezeit is felemeli. - Ez híresen az egyik alapszabály!
- A Skywalker egy létező szó - mondja Louis nyugodtan, csak hogy még jobban felhúzza Harryt. - Nem tudom, mit mondhatnék neked. Ez egy szó.
- Akkor mutasd meg azt a szótárat, amiben benne van! - jelenti ki Harry, és Louis arcára mutat. - Hm? - erősködik, és várakozásteljesen néz Louis-ra. - Nyisd meg a Merriam-Webstert a telefonodon, és mutasd meg, hol írják, hogy a Skywalker egy szó! Kukkantsuk meg az Oxford Angol Szótárat is! Bizonyítsd be, hogy tévedek, Tomlinson! Várok!
- Ez tényleg nem ennyire fontos, drágám - mondja Louis lassan, derűs hangon. Az, hogy Louis egy cseppet sem zavartatja magát a kialakult helyzet miatt, csak még jobban felhúzza Harryt. - Csak azt mondom, hogy ennek a szónak a helyzetét figyelembe véve - tesz rá még egy lapáttal a kihívó mosolyával -, ez egy tripla pontosnak számít. Ami, ha megfelelően tudok következtetni, az élvonalba repít engem. Viszont, ha annyira képtelen vagy veszíteni, hogy azt akarod, csak azért mást játsszak ki, mert akkor nyerhetsz, rendben van. Hogyne. Persze. Újra játszom. Nem számít - fejezi be egy apró vállrándítással.
- NEM vagyok képtelen veszíteni! - kapkodja a levegőt Harry. - Egy tapasztalt játékos vagyok, aki nálad egy kicsit jobban ismeri a szabályokat! Szleng? Elfogadott. Más nyelvekből kölcsönzött szavak? Elfogadott, amennyiben szerepelnek az angol szótárban. Nevek? Semmilyen körülmények között. Különösen nem egy kitalált karakter. És ez végleges.
- Karakterek - javítja ki Louis, hangsúlyozva a többes számot. - Ez több, mint egy karakter, remélem tudod.
- Ez semmin sem változtat! Ettől még nem valódi ember! És még mindig nem számít! Lézerkardok nem léteznek, ahogy az Erő, és a Skywalkerek sem, tehát nem számít - öleli át szorosan a mellkasát, és most leginkább egy pimasz gyerekre hasonlít, aki nem kapta meg, amit akart, ezért most a némaságával fog büntetni.
- Nos, ez azért egy kicsit elbizakodott kijelentés - mondja Louis felvont szemöldökkel.
- Mi van?
- Lézerkardok és az Erő is létezhetnek. Nem tudhatjuk…
- Louis - szakítja félbe Harry.
- Igen?
- Fogd be. Ne próbáld elvonni a figyelmem. Nem fogom megadni neked. A Skywalker nem egy szó. Nem kapod meg a győzelmet ilyen nevetséges csalással! Nem hagyom!
- Szóval, amikor azt mondtad, komolyan veszed ezt, egyáltalán nem vicceltél - jegyzi meg Louis. - Nem csoda, hogy egyedül kellett játszanod a turnékon. Képzeld csak el, ahogy Scrabble-özöl a főnököd ellen, annak meg elmegy az esze, mert képtelen lazábban értelmezni a szabályokat.
- Ez nem a szabályok lazán értelmezése, ez puszta csalás. Te kifejezetten SZEMBE mész a szabályokkal! Sajnálom, nem hagyom, hogy csalj - mondja Harry, és drámaian a szemét forgatva puffog. Louis szinte látja, ahogy gőz szökik ki a fülén.
- És azt hagyod, hogy ejtsük a játékot és inkább szenvedélyesen csókolózzunk és szeretkezzünk? - ajánlja fel Louis a szemöldökét húzogatva, vicces hangsúllyal. Van valami elbaszottan vonzó abban, hogy Harry ennyire seggfej emiatt, tényleg ideges és irritált. Talán az arca pírja miatt, vagy a szemei csillogása az oka, talán a válla feszült vonala, vagy a gőgös hozzáállása. Louis nem tudja.
- Nem!
Louis duzzogó arccal, a játék fölé hajol, mindkét kezét a ládára helyezve, ahogy közelebb dől Harryhez.
- Nem akarsz szenvedélyesen szeretkezni velem? - kérdez vissza kihívóan.
- Nem - válaszol Harry, de nem hangzik túl magabiztosnak. A szemöldökét ráncolja Louis-ra. - Nyerni akarok - teszi hozzá, ezúttal sokkal biztosabb hangon.
Louis elvigyorodik, és visszaül a helyére, hogy megragadja a betűket, amikre szüksége van. Gyorsan egy új szót rak ki a táblán. ‘Sky’ ezúttal már csak ilyen egyszerűen, és ezzel semmi esélye nincs tripla pontra.
- Tessék - mondja Louis pimaszul. - Nyertél.
Aztán lesöpri a táblát az asztalról, a betűk széthullanak a hamis szőrme szőnyeg, néhány még a betonig is elgurul. Harry egy másodpercig tiltakozni látszik, de aztán vállat von, és körbemászik a láda körül, hogy megcsókolja Louis-t.
Csókolóznak, amíg bele nem fáradnak, és Louis egy kényelmetlen pózban dönti hátra a fejét, felkínálva a nyakát Harrynek, miközben térdelve ölelik egymást. Louis elengedi Harry derekát, és a hajába markol, aki elégedetten nyög fel az érzéstől.
- Várj, várj! - mondja Louis két csók között. - Várj picit.
- Máshova akarsz menni? - ajánlja fel Harry, egyértelműen kényelmetlenkedve.
- Nem - válaszolja Louis. - Vagyis, igen, nyilván. Menjünk a szobádba. De előbb össze kellene pakolnunk ezt a kuplerájt.
- Mi? - kérdi Harry, a betűket nézve a padlón.
- Clifford lenyelhet belőle egyet, vagy többet.
- Ó, igaz - ráncolja a homlokát Harry. - Azt hittem, ritkán jön fel ide, mert nehézkes neki.
- Így van, de nem kockáztathatok.
- Nem, persze - lágyul el Harry hangja. - Persze, hogy nem.
- Bocsi - nevet halkan Louis. - Próbáltam egy kicsit szexi és spontán lenni, felhasználva az összes Srcabble dühöt és szenvedélyt… - mondja, és lenyúl, hogy megszorítsa Harry fenekét. - Ez látványos kudarcot vallott.
- Én vagyok, akinek bocsánatot kellene kérnie - mondja Harry bűntudattal. - Nem vagyok kiabálós, de a Scrabble tényleg kihozza belőlem az őrültet.
- Észrevettem - horkant fel Louis.
- Bocsánat, nem akartam undok lenni.
- Kérlek, higgy nekem, ha azt mondom, ez volt a legviccesebb dolog, amit valaha láttam, ne kérj miatta bocsánatot.
- Nem volt vicces - duzzog Harry, Louis pedig felemelkedik, hogy megcsókolja.
- Egy hatalmas, kicseszett farok vagy.
- Megpróbáltál egy Star Wars karaktert kirakni a táblán, te vagy a farok.
- Nem - rázza a fejét Louis. - Nem húzod rám ezt a dolgot. Egy hatalmas, gigantikus farok vagy.
- Oké - ért egyet Harry, egy cseppet se szégyenkezve emiatt. - Egy hatalmas farok vagyok.
- Hatalmas és gigantikus - erősködik Louis, ahogy beletúr Harry göndör tincseibe.
- Aha, az - egyezik bele Harry, és finoman megcsipkedi Louis ajkait.
- Csak, hogy tudd - mondja Louis, egy kicsit izgatottan. - Szeretem, hogy egy hatalmas, gigantikus farok vagy.
- Én is szeretem, hogy egy farok vagy - mosolyog Harry, tart egy kis szünetet, elkapva a tekintetét Louis-ról, mielőtt újra találkozna a tekintetük. - Akkor feltakaríthatjuk a kanos rendetlenségedet?
- Nem kanos rendetlenség! - nyekergi Louis, még ha teljes mértékben igaza is van Harrynek.
- Ez rendben van, Louis, nem ítélkezem - mondja Harry egy kacsintás kíséretében. - De Clifford nem érdemli, hogy megfulladjon egy Scrabble bábútól, mert túlságosan hajt a vágy, hogy megdugj.
1 Comments
Haliho😊
VálaszTörlésNa jó, én most végérvényesen szétolvadtam a padlón és most ott is fogok maradni, szétfolyva, míg valaki fel nem töröl. Hát hogy lehetnek ennyire édeseeek?! Megeszem őket reggelire, tízóraira, ebédre, uzsonnára meg vacsorára is!❤️😍❤️😍❤️😍❤️😍❤️😍❤️😍
Nem bírom, ez a sztori egyszerűen szerelem ezerrel! Hát úgy vigyorgok még mindig, pedig délelőtt olvastam el, de aww, itt van minden a fejemben és szerelem van.❤️❤️
Olvadoztam rajtuk nem kicsit. És hát a nevetés se maradthatott el😂😂 neeee, ez a reggeli készítés, ahogy Louis próbált beosonni, Harry meg a pultnál leguggolva várta nem bírom, végem😂😂 Annyira láttam őket. Végem van, most is szakadok rajta😂😂 A Scrabbleről nem is beszélve. Harry te kis pukkadós kiakadós, ha nem nyersz mi? 😂 Annyira nevetek😂 Az egész jelenet szintén előttem van. Jaj, ez annyira kellett. Szét röhögtem magam.
Kicsit azért volt itt szomorúság is, úgyhogy volt mikor megszakadt a szívem közben.
Imádom ezt a játékot amúgy, csak nem akar velem senki se játszani ilyet, szörnyű... Teljes mértékben megértem Harryt. Sokkal jobb így játszani ilyeneket mint a telefonon...
Olyan aranyos volt Harry is. Olvadtam én is ahogy Louis.
Azért a szenvedélyes szeretkezésre Louisval én gondolkodás nélkül igent mondtam volna😅🤭🤫
És ez a scrabble lesöprés hmm, szexi volt. 😛
A vége meg, nem bírom🤣🤣 ki a nagyobb farok? 😂😂
Imádom őket. Ez a rész, ez most a kedvencem❤️
Köszönet hogy fordítod!
Puszi❤️😘