Sziasztok!

Egy újabb kedves és kellemes résszel érkeztem, és nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem annyira félelmetesen édes, tiszta, gyönyörű ez a mese. Szerintem ezért szeretem annyira. Én magam, és sokan másik se gyakran gyártunk ennyire tiszta mesét. Persze talán ez se lesz végig az, de sokkal jobban, mint bármi, amit valaha olvastam larry témában. Hagyjatok nyomot!

Puszi&Pacsi

- Mit csinálsz? - kérdi Harry az ágyból, a hangja mélyebb, mint általában, ahogy még éppen ébredezik. Álmos és rekedt. Louis visszafordul az ajtóból, nézi a hatalmas puha ágyat és az édes, lágy, meleg fiút, aki benne fekszik.

- Futni? - válaszol Louis lassan, mintha ez egyértelmű lenne, és mindkét kezét a pulóvere zsebébe dugja. Feltételezi, ez egy költői kérdés volt, révén majdnem minden reggel futni megy. Mintegy végszóra, hangos mennydörgés tölti be a szobát. Az eső halkan, megnyugtató ritmusban kopog az ablakon, éppen úgy, ahogy előző este elaltatta őket.

Harry gyűröttnek tűnik, a haja kócosan elterül a párnán, és a homlokát ráncolja Louis-ra. A szeme zavarodott, és egy pillanatig elszakítja a tekintetét Louis-ról, hogy kinézzen az ablakon át a szörnyű, tragikus viharba, aztán megköszörüli a torkát.

- Ebben az időben? - kérdi, de a hangja ezúttal már kérdőre vonja Louis-t.

- Ez Skócia - vigyorodik el Louis és megvonja a vállát, éppen amikor az égbolt felvillan. - Esélyem sincs minden alkalommal elkerülni egy kis esőt.

Egy újabb hatalmasat dördül az ég, Harry pedig hitetlenkedve felvonja a szemöldökét.

- Egy kis esőt?

- Egy kis eső, vagy félelmetes vihar… Egyre megy, nem igaz? - von vállat Louis.

Harryt kirázza a hideg, aztán még mélyebbre ássa magát a paplan alatt. Mióta Louis a szobájában alszik, minden este új gyapjú takarók és pokrócok kerülnek az ágyra, így most már leginkább úgy néz ki, mint egy kellemesen meleg fészek. Minden nap egyre nehezebb kimászni belőle. Minden nappal egyre hangosabban üvölt a hang Louis fejében, hogy hagyjon mindent a fenébe, és töltse az egész napot az ágyban Harryvel. És amint mindig, feldühödik, amikor az a hang arra próbálja emlékeztetni, mennyi ideje is maradt már csak Harryvel. Ma reggel, Fair Isle híresen pokoli égszakadása mégis csábító látvány. Louis pontosan tudja, mennyire csábító a meleg ágynemű, és egy test, ami tökéletesen illik a karjaidba, de nem gondolkodhat ezen túl sokat.

Önmaga ilyen fajta elkényeztetése azonban veszélyes. Már csak néhány hét, kevesebb, mint egy hónap, és Harry köddé válik. Visszatér oda, ahová tartozik. Nem azért, de Louis minden második nap kihagyja a reggeli edzését, mióta Harryvel alszik. Lassan egy fegyelmezetlen rendetlenséggé válik, és a reggelek nagy részét azzal tölti, hogy Harryhez bújva tovább aludjon, így elhagyva a normális reggeli edzés rutinját. De ma… Ma ha a fene fenét eszik is, ellenáll. Ma elmegy futni.

- Igen - ért egyet a korábbi kijelentésével Harry a takaró alatt. - Nagy és ijesztő vihar - remeg meg, de ezúttal Louis kedvéért kicsit eltúlozva. Ha az akar lenni, nagyon jó színész, és elég manipulatív ahhoz, hogy bájos maradjon. - Gyere vissza az ágyba - teszi hozzá suttogva, a hangja rekedtebb, mint korábban, és a pokolba is, Louis közel áll ahhoz, hogy mindent feladjon. - Hideg van nélküled - mondja végül Harry eltúlzott hazugságot bevetve, tekintve, hogy mennyire be van bugyolálva, és mennyire kellemes melegnek és csábítónak tűnik.

Louis felhorkant, de tesz néhány lépést az ágy felé.

- Egyértelműen nem fázol.

- De igen - mondja Harry, és a vigyora a füléig ér. - Annyira fázom.

- Egy hazug, az vagy - válaszolja Louis, és addig sétál, amíg közvetlen Harry mellé nem ér. - És ha velem akarod tölteni a reggelt, velem kellene jönnöd - mondja kihívóan, és az ágyta támaszkodik.

- Pfff.

- Nem puffogj le!

- Nem megyek esőben futni! Tél van, megőrültél?

- Mondja az, aki berohant a fagyos óceánba hónap elején! - vitatkozik Louis.

- Az tradíció volt - jelenti ki Harry. - Ez… Ez csak puszta őrület.

Megint dörög egyet az ég, mintha ellene harcolna ezen a reggelen, és a végjáték után Louis Harry oldalán akar majd maradni.

- Valójában egy hónappal lemaradtál a tradícióról, szóval ne játsszuk ezt a játékot, Mr. Popsztár - énekli a mondat végét magas hangon, és felkuncog, amikor Harry elneveti magát.

- Az tradíció volt.

- Oké - egyezik bele Louis, felmászik az ágyra, és addig kúszik, amíg el nem éri Harry arcát. - Nos, az én reggeli futásom is tradíció, és valaki miatt már hetek óta hanyagolom - mondja Louis lényegretörően. - Szóval megyek.

- Ahh… - Harry még csak meg se próbál ártatlannak tűnni. - Kíváncsi vagyok, vajon ki lehet a felelős mindezért - mondja, aztán felemelkedik, hogy megcsókolja Louis-t. Az ajkuk félúton találkozik, és Louis ujjai Harry hajába kúsznak a tarkóján, miközben csókolóznak.

- Aha, én is azon agyalok, ki lehetett az - csipkelődik Louis két csók között. Harry halkan vihog, ami lehetetlenné teszi a további csókolózást, ezért Louis elhajol, és csak nézi a csillogó szemeit, miközben nevet.

- Okos embernek hangzik - mondja Harry, és a szemöldökét húzogatja, ahogy megragadja Louis hátsóját és megszorítja. - Tudja jól, nem szabad hagynia, hogy elmenekülj tőle.

- Te tényleg csak idióta módon bókolsz saját magadnak, hm? - kérdi Louis, és megtöri a kacarászásukat. - Rendben, ha így megy ez - kezd el feltápászkodni, de Harry újra lerántja őt, és magához szorítja Louis-t, az eszementül sok takaró ellenére, ami közéjük szorul.

- Maradj az ágyban - parancsolja Harry. - Kényelmesen vagyunk.

- Te vagy kényelmesen - javítja ki Louis. - Én jelenleg körülbelül egymillió réteg takaró tetejébe gabalyodtam. Ennek ellenére, elmegyek futni a viharban. Hideg lesz, talán még kellemetlen is, mégis van valami nagyon élvezetes abban, hogy kint vagy ebben az időben, és én menni akarok.

- Tényleg nagyon menni akarsz? - kérdi Harry, mint aki még mindig képtelen elhinni.

- Igen, jó buli lesz. Velem kellene jönnöd.

Harry egy pillanatra, mintha elgondolkodna, de aztán: - Nem.

- Ugyan már - suttogja Louis bátorítóan, és megpuszilja Harry arcát. - Gyerünk, menjünk!

- Nem.

- Annyira unalmas vagy - húzza őt Louis. - Rendben, maradj bebábozódva pillangóm - teszi hozzá, lejjebb mászik Harry testén, és megcsókolja a takarót körülbelül ott, ahol Harry tetkója van a hasán.

Harry nevet, és megragadja Louis arcát, hogy feljebb húzza.

- Mennyire lesz hideg? - kérdi halkan, és Louis már tudja, hogy nyert.

- Nem tudom - von vállat. - Nem lehet olyan rossz.

- A víz megtisztít - mondja, leginkább csak magának, és továbbra is Louis hajával játszik.

- Te mondtad - ért egyet ünnepélyesen Louis.

- Megkockáztatom, hogy nem árthat, ha egy kicsit kimegyek az esőbe - mondja. Egy mennydörgés pedig egyetértően dördül. - Nem túl sokáig - teszi hozzá, ahogy az ablak felé fordul.

- Persze, hogy nem - rázza a fejét Louis, feltérdel, és egy kicsit megrázza Harryt. - Na! Akkor gyerünk már! Öltözz fel! - felkel az ágyról, és Harry cuccai közé túr, hogy találjon neki valami kényelmes öltözetet. Louis Harryhez vág egy melegítő nadrágot, és egy kapucnis pulcsit, ami valójában Louis-é.

- Várj - mondja Harry, ahogy elkapja Louis karját. - Vehetünk egy fürdőt, amikor visszajövünk? - kérdi könyörgő szemekkel.

- Persze - mondja Louis lágyan, és elmosolyodik. - Az egy tradíció.

Tíz perccel később, miután mindketten becsomagolták magukat egy vastag esőkabátba - élénk piros Harrynek és élénk sárga Louis-nak - és valahonnan az alagsorból előástak néhány régi gumicsizmát is, készen állnak, hogy nekiveselkedjenek a kinti világnak.

Louis kinyitja az ajtót, és mindketten a vihart nézik, kicsit még hezitálva. Clifford, legyen áldott, vet egy pillantást az esőre, aztán egyből kiszalad az ajtón.

- Nos? - kérdi Louis, és a kezét nyújtja Harry felé. - Nem hagyhatjuk, hogy a kutya legyen a legbátrabb közülünk.

- Igaz - ért egyet Harry, összefűzi az ujjaikat, és tesz egy lépést előre. Kint viszont közel sem annyira rossz. Valószínűleg egy kicsit túl vakmerőek, hogy képesek voltak kijönni ebben az ítéletidőben, de Louis egy cseppet sem bánja. Közel maradnak a világítótoronyhoz, Clifford és Harry pedig futkároznak, egymást kergetik az esőben. Aztán Harry megcsúszik, elesik a fűben, Louis pedig azonnal a segítségére siet, de annyira nevet, hogy végül képtelen felhúzni Harryt, így ő is a földön végzi, átázva és hahotázva. Harry próbálja megcsókolni őt, de mindketten annyira nevetnek, hogy képtelenek másra koncentrálni.

Amikor újra talpra evickélnek, Harry megint Cliffordal kezd körbefutni, mintha semmi sem történt volna, Louis pedig meleg mosollyal az arcán nézi őket. Ő az egyetlen, aki még nem fut, de még csak különösképpen nem is törődik azzal, hogy bár kint van, mégis kudarcba fulladt a menetrend szerinti kocogás. Aztán úgy dönt, hogy lelöki a kapucniját, hátraveti a fejét, így az égbolt felé nézve, kitárja a karjait, és csak engedi uralkodni maga felett az esőt.

- Mit csinálsz? - hallja Harry kiáltását a viharon át, Louis viszont csak mosolyog, még a szemét sem nyitja ki.

- Megtisztulok - válaszol Louis hangosan, és mélyeket lélegzik a tiszta levegőből. Néhány másodperc elteltével pedig elkezd körbeforogni.

A gyerekkorára emlékezteti, amikor a nyári viharban ő és a kishugai kimentek az udvarra, és a ház előtti út közepén forogtak és táncoltak, amíg teljesen át nem áztak, és az anyjuk be nem hívta őket a házba, és még kiabált is velük, hogy ne álljanak az út közepén.

Hallja, ahogy Harry nevet, és amikor megáll, kinyitja a szemét, bár egy kicsit szédeleg, de látja, hogy Harry elkezdi ugyanezt csinálni. Clifford ugat, és körbeugrálja őt, mintha részese akarna lenni mindennek. Louis el sem hiszi, hogy mindezt reggel ötkor, teljes sötétben csinálják. A nap még legalább két órán át nem kel fel, és ez olyan érzés, mintha az egész világ aludna. Csak ők ketten vannak, mindössze ketten a vihar ellen, nevetnek és nevetnek. Hideg van, átáztak, és nyomorultul vannak.

Legalábbis úgy kellene érezniük magukat.

De még fiatalok, őrültek, és együtt vannak.

***

- Fürdés? - kérdi Harry azonnal, ahogy beérnek az épületbe, és remegni is kezd, mert az adrenalin kezd csökkenni a szervezetében.

- Csak először megszárítkozom, és megetetem Cliffordot - feleli Louis, aztán leveszi az esőkabátot, és a gumicsizmáit.

Megvárja, amíg Harry is leveszi őket, aztán mindent az alagsorba visz, és a hatalmas mosogatóba tesz, hogy ott csepegjen le róluk a víz és száradjanak meg. Louis mindig úgy gondolta, hogy ez az óriási mosdó annak idején arra szolgált, hogy kézzel mossanak benne ruhát, de valójában sose kérdezett rá. Ma mindenképpen hasznosnak bizonyul.

Magához vesz még három törölközőt is, mielőtt visszamegy az emeletre, az egyiket Harry kezébe dobja, Louis pedig elkezdi feltörölni egy másikkal a padlót ott, ahol Clifford kirázta magából a vizet. A harmadikat arra használja, hogy gyorsan szárazra törölje a kutyáját, össze vissza puszilja, és megdicséri, hogy ilyen jó fiú volt odakint. Amikor felnéz, Harry még mindig a bejárattól nem messze áll, a recepciós pulton támaszkodik, a haja nedves és bozontos, ahogy próbálta szárazra törölni, és az arcán lévő kedves mosoly megdobogtatja Louis szívét.

- Megbántad? - kérdi Louis, amikor Harry a karját dörzsöli, hogy kicsit felmelegítse magát.

- Ehh - forgatja meg a szemét Harry. - Amúgy is visszamászom az ágyba, miután lefürödtünk, csak hogy tudd. Ne gondold, hogy nem vettem észre, hogy még rohadtul hat óra sincs. Megfürdök, aztán szundi, és nem állíthatsz meg.

- Eszemben sem volt - mondja Louis nevetve, aztán a konyha felé indul.

- És azt szeretném, ha felolvasnál nekem, amíg elalszom! - kiált még utána Harry.

- Rendben! - válaszol Louis még mindig nevetve, de hátra se néz Harryre.

- És játssz a hajammal - teszi hozzá Harry, amikor Louis beér a konyhába. Csak összeszorítja az ajkait, és lenéz Cliffordra.

- Mit tegyünk ezzel a fiúval? - kérdi drámaian a kutyáját.

***

- Ó… - suttogja Louis, amikor öt nappal később besétál a nappaliba, és Harryat az ablak előtti nagy párkányon ülve találja, gitárral a kezében, ahogy egy ismeretlen dallamot penget, és azzal a csodálatos, mély, lágy hangjával dúdol, amiért Louis bolondul.

A sziklákat és a tengert nézi az esőcseppektől homályos ablakon át, még csak meg se fordul, amikor Louis besétál. Hűséges naplója nyitva van előtte, apró gondolatokkal teleírva, Harry lelkének egy darabkája is azokon a lapokon van, és még senkinek nem volt rá esélye, hogy láthassa.

Louis mosolyog, néhány másodpercig csak nézi őt a szürkületben, mert napok óta nem volt szerencséjük napsütéshez. Harry viszont még ebben a hideg szürke fényben is gyönyörű. Louis egyik kapucnis pulcsija van rajta - a sárga, ami tökéletesen passzol rá, míg Louis szeret elmerülni bennük egy kicsit - és egy fekete pizsamanadrág. A lábai meztelenek, a lábujjai pedig a játszott dallamra mozognak. Egyértelműen el van merülve a munkában, és a hangja frusztráltan cseng a végén, mert képtelen úgy megszólaltatni az elképzelt dallamot, ahogy szeretné. A párának hála a haja göndörebb, mint szokott, és mivel mostanra sokat nőtt, finom csigák kunkorodnak a füle mögött, és a homlokára.

Éppen azon van, hogy elmenjen és hagyja Harryt a kreatív béke buborékjában, amikor végül feltűnik neki Louis jelenléte.

- Ne menj el - mondja Harry. - Nem zavarsz, persze ha maradni akarsz - teszi hozzá, és elszakítja a tekintetét az ablakról, hogy lágy mosollyal Louis-ra nézzen. - Ez a dal lehet a halálom - vallja be, aztán abbahagyja a játékot, így a gitár csak hasztalanul nyugszik a combján.

- Nos - kezdi Louis, miközben az ablak felé sétál. - Azt nagyon nem akarjuk - mondja, és amikor eléri Harryt, csak jelez neki, hogy csináljon helyet. - Tedd arrébb a csinos feneked - teszi hozzá, amikor Harry nem elég gyors.

- Szóval csinosnak tartod a fenekem - csipkelődik Harry, amikor Louis becsusszan mögé, a hátát a falnak támasztja, és hátrahúzza Harryt, hogy a mellkasának dőljön.

- Igen, édes kis hátsó - ért egyet Louis, és finoman Harry fenekébe csíp, aztán a vállába vigyorog, amikor a fiú izeg-mozog előtte. - Eléggé bolondulok érte - mondja, a hangja pedig elég gyengéd ahhoz, hogy kiderüljön, nem csak Harry fenekéért rajong. Átöleli Harry vékony derekát, és a kezeit a pulcsija zsebébe teszi. - Mi a baj a dallal? - kérdi, és finoman megszorítja Harry hasát, hogy közelebb dőljön hozzá.

- Nem tudom - mondja Harry, és megint elkezdi játszani a dalt. Louis néhány percig csak hallgatja, a pillantása a távolba veszik, keresztül a vizes ablakon, le a sziklákig.

- Szerintem gyönyörűen hangzik - suttogja Louis egészen Harry fülébe, aztán megcsókolja a nyakát. Harry megáll a játékban, és megborzong Louis testének simulva. - Így is kell gondolnod - sóhajtja Harry.

- Ez meg mit jelentsen? - horkan fel Louis. - Nincs zenei ízlésem?

- Nem! - vágja rá Harry, és hátrafordul, hogy a homlokát ráncolja Louis-ra. - Csak kimagaslóan támogató vagy.

- Ó, bocsi. Ne haragudj, hogy támogató vagyok a művészeteddel, Harry. Azt kellene mondanom, hogy egy darab szemét, hm?

- Nos, ha ez jár a fejedben, akkor mindenképp. Azt kellene mondanod, hogy egy rakás szar.

- Nyilvánvalóan nem gondolom, hogy szar, Harry. De nem mondanám, hogy gyönyörű, ha nem gondolnám komolyan. Mit érzel, mi a baj vele? - kérdi Louis kitartóan, és szándékosan kicsit idegesítve Harryt. Még meg is böki Harry hasát, amikor az énekes késlekedik a válasszal.

- Nem tudom - ismétli meg Harry, de ezúttal kicsit hisztizve.

- Szerintem, tudod, csak valamiért nem akarod elmondani nekem.

- Csak nem működik. Semmi sem működik benne. Se a szöveg, se a melódia. Semmi.

- Valaki kicsit nyűgös - horkan fel Louis, aztán nyom néhány apró puszit Harry álla vonalára.

- Alkotni a legrosszabb - nyávogja Harry, aztán amikor Louis megcsókolja, látja, ahogy egy apró mosolyra húzódik az ajka. - Írni a legrosszabb - teszi hozzá, egyértelműen azért, mert még több csókot szeretne. - Én vagyok a legrosszabb - mondja végül egy vigyorral, és a két gödröcskéje is felragyog.

- Egy segg vagy, nem igaz? - suttogja Louis Harry csókoktól nedves bőrére, de tovább kényezteti. Mindig tovább kényezteti. - Miről kellene szólnia a dalnak? - kérdi egy pillanat múlva, és elmosolyodik, amikor Harry játszani kezdi ahelyett, hogy válaszolna.

- Én nem… - kezdi Harry, aztán abbahagyja a játékot, Louis pedig azon gondolkodik, vajon megint azt akarta-e mondani, hogy nem tudja, hogy megint hazudni akart, és nem pedig elmondani az igazat.

Louis vár egy pillanatig, és hagyja, hogy az előbb hallott dallam beborítsa a puhaságával, és csak aztán szólal meg.

- Nem kell elmondanod.

- Nem, ez… - suttogja Harry. - Csak… Azt hiszem, nem teljesen tudom egyelőre, de a csendről szól - vallja be.

Minden mást elcsendesítesz - suttog Harry hangja a fülében az előző hétről.

- A csend? - csúszik ki a száján.

- Igen… Hogy mennyire szükségem van most rá. Hogy mennyire szükségem volt egy újjászületésre a suttogásban az életen át tartó üvöltés után.

Louis vesz egy mély levegőt, lehunyja a szemét, hogy hagyja a szavakat, a költeményt, hogy átmossa őt. A dal nem szólhat róla, az lehetetlen. Még csak reménykedni se hagyja magát, mert nem válhat olyan sebezhetővé.

- Újjászületés a suttogásban? - ismétli meg Louis, hangosan is kimondva.

- Igen - mondja Harry, félig suttogva. - Ez a szöveg egyik részlete, amit énekeltem.

- Ez nagyon… hangulatos, felidéző.

- Igen - kuncog Harry. - Ez a dolog lényege - dúdolja szinte, aztán pedig énekelni kezd. - Mint minden más vétkező, újjászületik a suttogásban…

A szöveg átalakul dúdolássá, lágyan, szomorúan, és Louis lehunyja a szemét és szorosabban öleli magához, amíg tart a dal. Aztán ugyanolyan hirtelen, ahogy belekezdett, megáll.

- Nem tudom.

- Ki fogod találni - suttogja Louis olyan megnyugtatóan, ahogy csak tudja.

- Azt hiszem - puffogja Harry. - Előbb vagy utóbb.

- Nem vagyok a kreativitás szakértője - kezdi Louis kedvesen Harry fülébe. - De valószínűleg nem kellene erőltetned. Jönni fog magától - mondja, és az egy puszit Harry arcára, aztán hozzáteszi. - Előbb vagy utóbb.