Sziasztok!

Ez egy kis engesztelés, amiért múlthéten elmaradtak a részek. Ezen a héten minden visszaáll a régibe, szombaton Utolsó vérig, vasárnap TTS a blogon, ez csak egy kis extra finomság volt. Remélem tetszett, szerintem rettenetesen beteg fantáziám van, nyugodtan ti is vádoljatok meg vele, de nem betegebb, mint maga Harry ebben a balerina ruhában. Szóval elsősorban ő a hibás amiért felvette és megihletett vele. Hagyjatok nyomot!

Puszi&Pacsi

Egy hét van a premierig, de Bella még mindig nem tudja tökéletesen eltáncolni a szólóját, ezzel pedig nem csak engem borít ki. Engem borított ki utoljára, mert szerintem nincs nálam türelmesebb tagja a tánckarnak. Bella viszont rejtély, hogyan kaphatta meg a szólista szerepet, amikor ennyire képtelen elvégezni a munkáját, ezzel mindenki más életét is megnehezítve. Már vagy huszadszor fut neki, hogy megugorja a Jeté Entrelacé-t.

- Újra! - kiált fel a balett mester, de legszívesebben már én is a hajamat tépve üvöltenék. Volt egy pillanat, amikor azt gondoltam, csak megjátssza, de mostanra biztos vagyok benne, hogy csak széttette a lábait a főszerepért. Rosszul vagyok a fajtájától, és elvből se csinálok ilyet, még ha ez azt is jelenti, hogy a hátsó sorban, a tánckarban fogok megöregedni. Még igazán sose próbáltam, de valószínűleg csukott szemmel megugrom helyette a Jetét. Talán fel kellene ajánlanom neki, mert kezd tényleg az agyamra menni, hogy ez a próba róla szól, miatta vagyunk itt, és mindenki miatta szop délután óta. Sehova nem haladunk, semmivel sem sikerült többet kihoznia a szólójából, minket hátul átlag harminc másodpercenként leállítanak, és így a napi táncmennyiségem sincs meg. Szükségem van a napi táncomra.

- Jól van, kezdjük a jelenet elejétől! - érkezik az újabb instrukció, és mind azonnal mozdulunk. Teljesen egyszerre. A tánckar már reggel ötkor a legédesebb álmából felébresztve is gond nélkül le tudná táncolni az egész darabot. Pont így, tizedmásodpercnyit sem tévesztve, pontosan egyszerre mozogva. Bella egyébként jó táncos, mindig is annak tartottam, de csak a próbateremben, amikor nincs rajta nyomás. Szólót nem tud táncolni, mert stresszhelyzetben sokat ront. De ezt eddig a rendezők és a balett mester is tudta, szóval nem tudok másra gondolni, minthogy tett valamit ezért a lehetőségért.

- Harry, kérlek a vezetéseddel járjátok le egyszer az egészet önállóan, addig Bellával dolgozunk tovább! - morogja a mester, én pedig azonnal szót fogadok, és még számolok is vissza a többieknek, hogy egyszerre tudjunk kezdeni.

Végre mind sokkal felszabadultabban táncolhatunk, mert biztosak vagyunk benne, hogy nem kell tíz másodperc múlva abbahagynunk. Gyönyörű, ahogy mindenki elengedi magát, és csak hagyja, hogy átjárja a zene, a ritmus. Robbie a legszebb. Imádom, amikor kénytelen fehér harisnyát felvenni, mert a lábai díjnyertesek benne. A nem túl fontos próbákon mindig feketében van, de ezzel… ezzel a hófehérrel képes lenne könnyedén elvonni a figyelmem, ha megengedhetném magamnak. Most is felé pillantok a szemem sarkából, ő pedig komoly arccal koncentrál a lépésekre és ugrásokra. Észre sem veszi, hogy figyelem, de ez nem is nagy baj. Úgy tudom, Garyvel randizik, ami… elszomorító. Mindkettejüket kedvelem, csak mert Gary kevésbé volt komplikált, mint én, és rámozdult, ezért nem utálhatom. Csak csendben meghúzom magam, és nem bámulom Robbie-t olyan őrült zaklató módjára, mint néha korábban, amikor elkalandoztam, és nem figyeltem oda, mit művelek. Annyira mondjuk nem bánom a dolgot, amikor még az előző társulatnál dolgoztam, épp egy csúnya szakítás volt az oka, hogy úgy éreztem jobb, ha lépek. Azóta megfogadtam, hogy okosabb elkerülni az ilyet. És ezzel az ördögi kör be is zárul, mert tekintve, hogy az időm jelentős részét idebent töltöm, a maradékot pedig pihenéssel és tévénézéssel otthon, a szerelmi életem sivár mint a legszárazabb sivatag. Mondjuk ezzel még nagy bajom nem is lenne, ha legalább a szexuális életem egy kicsit virágzóbb lenne, de ezt sem mondhatnám. A partnerem hónapok óta csak a jobb kezem. Talán fél éve volt az utolsó kis kalandom, amikor Niall rávett, hogy menjek el vele abba az egyetemi buliba, ahova a csoporttársai hívták. Ott… mondjuk, hogy eléggé részeg voltam, és mivel a tánc a legnagyobb erősségem, elég hamar elloptam a showt a sok miniszoknyás libától, akik nagyon szerettek volna tetszeni mindenkinek a parketten. Aztán ott volt az a srác. Nagyon akart, és nagyon gyorsan találtuk magunkat a koliszobájában. A szex is egészen jó volt, de mindent elrontott a pillanat, amikor utána megkérdezte, mit csinálok, és azt mondtam, balett táncos vagyok. Kiröhögött a faszfej, szóval azóta nyilvánvalóan nem találkoztunk. Büszke vagyok arra, aki vagyok, és amit csinálok, a buzizással se tudtak soha megbántani, szóval hivatalosan is csak lesajnálom azokat, akik gúnyolódnak ilyesmin.

- Köszönöm Harry, szép munka tánckar, holnap találkozunk! - kiabál hátra a mester, miután befejezzük a saját részünket, és mindenki csak lihegve bólint, aztán már indul is az öltöző felé.

Egyáltalán nincs még kedvem hazamenni. Nagyon szeretnék táncolni, szóval nincs más hátra, hiába van már este tizenegy, keresnem kell egy termet, amit használhatok. Nem is lesz olyan nagyon nehéz dolgom, mivel mindenki alig várja, hogy hazamehessen végre, a takarítók is végeztek a próbatermeknél, és minden lámpa le van kapcsolva. Egyetlen próbateremben nem, ezért el is sétálok egészen addig, és bekukkantok, hogy valaki más is hiányolta-e a napi táncadagját rajtam kívül, de valószínűleg csak a takarítók felejtették úgy a fényeket.

- Ez tökéletes lesz - vonok vállat, és magamra zárom az apró próbaterem ajtaját. Szerintem ez a legkisebb az egész Opera épületében, itt vagy csak magunkban szoktunk gyakorolni, vagy a szólisták a mesterekkel.

Ahogy a tükör elé állok, másodpercekig csak szembenézek saját magammal. A hajam pont úgy áll, ahogy elkezdtem a mai napot, és ez rossz jel. Mostanra csapzottnak és izzadtnak kellene lennie, különben mindig úgy érzem, hogy az egész nap kukába való. Egyetlen megszokott kellemetlenséget érzek csak, az pedig a spicc cipő kínzása, ahogy a lábujjaimat nyomja, de ez sem az a fajta fájdalom, amikor már alig várom, hogy levegyem. Még bírni fogom benne legalább egy órát.

A hajamba túrva indulok el a széksorok felé, amik éppen olyanok, mintha a nézők egy mini színházban ülnének, csak néhány sor felfelé, a legutolsó egészen magasan. Meghallgatásokat és casting táncokat is szoktak itt nézni, olyankor jelen van mindenki a vezetőségből, és a rendezők meg mesterek közül. Ezért nagy szerencse, amiért pont úgy világítanak a reflektorok, hogy az első sornál messzebb alig látni. Csak ledobom a kapucnis pulcsim, mert nagyon szeretnék alaposan megizzadni, aztán visszaindulok a tükör felé, de megakadok a lépteimben.

- Szia, te szépség! - suttogom a zongora mellé felakasztott balerina ruha felé. A mi darabunkból van, ezt fogja viselni Bella, amikor a szólóját táncolja. Pont ugyanolyan babarózsaszín, mint a többi lányé, annyi különbséggel, hogy ebben apró arany berakások és díszítések vannak, ezzel kiemelve őt a tömegből. Végigsimítok a finom anyagon a derekán, aztán a kemény tüllön, és… Támad egy kibaszott őrült ötletem. Hatalmas vigyorral az arcomon veszem le az atlétámat is, és pillanatokon belül a felvarrt melegítőm is a székek előtt landol, aztán leakasztom a fogasról a gyönyörű jelmezt. Még soha az életben nem volt rajtam tütü, és nem is terveztem, hogy ilyesmire vetemedjek, de most az égvilágon senki sem lát, és miért ne szórakozhatnék egy kicsit? Ezeknek a dresszeknek az anyaga ma már szuper sztreccses, hogy maximálisan simuljon a táncosokra mozgás közben is, akárcsak egy második bőr. Ez a szerencsém, mert így simán magamra tudom rángatni, bár a cipzárt inkább nem húzom fel. Azért nem akarom szó szerint megerőszakolni az anyagot. Így is tökéletesen simul, és kényelmesnek is érződik. - Baszki, nem hiszem el, hogy ezt csinálom! - nevetem el magam a saját elmebeteg ötletem miatt, de… Valójában egészen tetszik, amit a tükörben látok. Talán kicsit túl izmos vagyok ahhoz, hogy kecsesnek tűnjön a felsőtestem egy ilyen ruhában, de azt a tényt senki sem veheti el tőlem, hogy a lábaim állati jól néznek ki a tüll árnyékában. - Oké, Bella. Sajnálom, hogy ezt most nem láthatod, de még én is jobban táncolom a női szólód, mint te.

A zongora melletti állványhoz sétálok, azon áll a hifi, és elindítom a megfelelő zenét, hogy elkezdhessem a koreográfiát. A tükörrel szembe csinálom, így láthatom is, miképp ugrom meg minden gond nélkül a női Jeté Entrelacé-t. Csak hogy megmaradjon az egyensúly, és ne érezzem, hogy minden tökömet elveszítettem ebben a ruhában, néhány gyengédebb lépés és plié után egy férfi ugrást is beiktatok. Tütüben ugrani a Saut De Basque-t igazán szórakoztató, és meg is remeg a lábam egy sasszénál, amikor kiröhögöm a tükörképem. Ezután egy ugrás kombinációval folytatom, kicsit meg is fűszerezem a magam ízlése szerint, így kezdem egy lábról indítva egy Petit Jeté-t abból egy Sauté-t, majd ugyanezt másik lábról indítva is megismétlem, utána négy folyamatos Petit Jeté, balra Glissade, majd Petit Jeté vissza és Emboité-val zárba a sort.

Elfelejtettem vizet hozni magammal, és tekintettel az egész napos semmittevésre, most hamar lihegni kezdek a gyors ugrásoktól.

Ahogy a zene gyorsít, szinte hallom magamban az operaénekes hangját, és pontosan akkor ugrok magasra, amikor a zene is hirtelen üt fel. Végül lassú, és egyenletes, apró lépésekkel zárom a koreográfiát, majd lihegve és fülig érő szájjal támaszkodom a korlátra magam előtt.

Még soha nem csináltam ilyet, de borzasztóan élveztem. Nem azért, mert női ruha lehet rajtam, inkább az egésznek az izgalma adta meg a varázst. Az, hogy nem nyithat rám senki, hogy nem lát senki, és hogy amikor majd Bellán lesz ez a ruha, látni fogom magam előtt ezt az estét. És azt is tudni fogom, hogy én könnyedén megcsináltam még a női koreot is, míg ő, az Opera új szólótáncosa, egy héttel a premier előtt se képes rá.

- Lenyomtalak Bella, és még csak meg se erőltettem magam - mondom ki hangosan is, mert tényleg a legkevésbé sem érdekel, úgysincs már senki az épületben. Talán indulnom is kellene, mielőtt megint az éjjeliőrnek kell kiengednie, mert túl sokáig maradtam. Volt már néhány ilyen alkalom, jól ismerem őt, és tudom, hogy nem lenne vele problémája, de azt is tudom, hogy nem lehetnék az Operában zárás után, és a legutolsó dolog, amit akarok, az bajba sodorni Tobyt. Jobb, ha inkább hazaindulok, és holnap egy kicsivel előbb jövök be, akkor táncolhatok a próba előtt, és még Bella se boríthatja ennyire fel a napirendemet a sok órás bénázásával.

Sokszor maradok bent este, hogy megjavítsam a színpad vagy a próbatermek világítását. Szerintem én vagyok az egyetlen igazán fiatal technikus az Operában, és mindenki hálás nekem ezekért a késő esti műszakokért. Másoknak családja van, vagy csak felesége, és inkább otthon töltik az estét. Amit persze kurvára bánhatnak, mert lemaradtak a világ legjobb magánshow-járól. Bár ők valószínűleg nem is értékelték volna. A kezdetek óta imádok itt dolgozni, már akkor tudtam, amikor jelentkeztem a munkára, hogy itt nyugodtan legeltethetem a szemem a csinos táncos fiúkon. Igaz akkoriban bár harisnyában képzeltem el őket, a tütü nem szerepelt a fantáziámban. Ez a srác, Harry, csak ennyit tudok róla, mert már hallottam párszor a nevét főpróbák világosításánál, nagyon tehetséges. Messze a legjobb pasi a társulatban, amikor éppen egy helyen dolgozunk, előszeretettel csodálom a combjait, vagy épp a karjait, ahogy felemel egy balerinát. Véleményem szerint a legférfiasabb balettos fiú az Operában, épp ezért is lep meg, hogy most rózsaszín tütüben pipiskedik. Biztos vagyok benne, fogalma sincs arról, hogy van egy nézője, pedig annyira nem is bújtam el. Már végeztem a fényekkel, amikor besétált a terembe, csak fent ültem az utolsó sorban és a telefonom nyomkodtam, de a megjelenésével ez azonnal félbeszakadt. Amikor felvette azt a nyilvánvalóan női ruhát, hirtelen húztam ki magam, hogy mi a fene is fog most történni, és amióta táncolni kezdett, le sem tudom venni róla a szemem. Eddig halvány elképzelésem se volt arról, hogy izgathat az ilyesmi, és még mindig szkeptikus vagyok, ha a pasim otthon kombinét venne fel, nem nevetném-e ki első körben, ez valahogy mégis… Talán azért, mert közben olyan kibaszott tehetséges. A forgások és ugrások, és ahogy a magassága és izmai ellenére is úgy érkezik vissza a balettszőnyegre, mintha pille könnyű lenne. Muszáj lejjebb sétálnom, hogy jobban lássam őt. Ez a srác az egyetlen, akit tényleg imádok, mert mindig mosolyog. Látszik, mennyire élvezi, amit csinál. A többi táncos mindig csak komoly arccal, átszellemülten koncentrál, de Harry, ő tündököl. Semmit nem tudok róla, még a vezetéknevét sem, pedig mostanra megkereshettem volna már a folyosókra kitett társulati fotókon. De pont azért, mert a többiek mellett férfiasabbnak tűnt, nagyjából ő az egyetlen, akit heteronak tippeltem volna. De ahogy nézem ezt a kis műsort a tütüben… Már távolról se gondolom így.

A zene halkulni kezd, Harry az utolsó forgásokat csinálja, aztán a korlátra támaszkodva piheg. A rózsaszín dressz a kipirult arcával még gyönyörűbbé teszi, és nem akarom, hogy vége legyen. Azt akarom, hogy folytassa. Táncoljon még, de ezúttal nekem. Tudjon róla, hogy nekem táncol. Éppen ezért fel is fedem magam, lesétálok egyenesen a balettszőnyegre, és úgy ülök a zongora mögé, hogy egy szót se szólok hozzá. A mosolyom is erőszakkal tartom vissza.

- Mi a fasz…? - borul ki azonnal, amikor észrevesz, és a tekintetével követi, miként nyitom fel a zongora fedelét, és teszem a lábam a pedálra. - Végig leskelődtél?

- Nem - válaszolom könnyedén, és szembenézek vele. - Én voltam itt előbb, a fényeken dolgoztam, te törtél rám a táncoddal, és túl szép volt ahhoz, hogy ne vonja el a figyelmem. Táncolj most csak nekem!

- Mi…? - nyögi ki nagy nehezen, és hála az előző szavaimnak, még erősebben kipirul az arca. - Nem fogok bohócot csinálni magamból a kedvedért. A show-nak vége.

- Távolról se úgy néztem rád, mint egy bohócra, Harry - rázom meg a fejem, és játszani kezdek a zongorán. Nem vagyok nagy zenész, csak néhány komolyzenei zongora szólót tudok lejátszani, amik vizsgákra kellettek annak idején, hosszú évekkel ezelőtt. Még a gimiben jártam zongorázni. Szóval… Most csak elkezdek játszani egy régi Beethoven szonátát, és újra Harryre nézek. - Különlegesnek talállak.

Harry lassan elmosolyodik, és megigazítja a dressz rózsaszín anyagát a felkarján, aztán lassan táncolni kezd. Az benne az igazán csodálatos, hogy tudom, ezt most csak nekem, az én zenémre csinálja. A lépéseket, forgásokat és kisebb ugrásokat most találja ki. Olyannyira, hogy egy pillanatra össze is rezzenek, amikor egy forgásból mellettem áll meg, és nagy levegőket véve néz le rám.

- Ki vagy te? - kérdi pont olyan színpadiasan, mintha éppen egy darabban lenne, és időm sincs válaszolni, csak finoman hozzáérek a derekához, aztán már el is libben mellőlem. Szándékosan gyorsítok a zenén, így az ő mozgása is szaporább, az izmai szinte folyamatosan feszülnek, és néha el is vétem a billentyűket, mert nem tudom levenni a szemem Harryről.

Amikor újra mellém érkezik, forog egyet, és zihálva hajol mélyre, így az ajkai súrolják az arcom. Nem csók, még csak nem is puszi, tényleg csak hozzám ér kacéran, és ez a tökéletes idő a válaszomra.

- Louis - morgom az illatával az orromban. Ezúttal fél kézzel a hasán simítok végig, amibe bele is remeg, de tovatáncol. Olyan mint egy pillangó. Épp csak egy pillanatra hagyja, hogy a selymes szárnyaihoz érjek, és elreppen.

Megint mellettem ér földet egy ugrásból, aztán mögém lép, és a nyakamat átkarolva nyög egyet a fülembe. Szándékos volt, tudom, mi volt vele a célja, és ebből jövök csak rá, hogy fordult a kocka. Letaroltam őt az első másodpercekkel, talán sokkoltam is a magabiztosságommal, és zavarba hoztam, de valójában ő az, aki éppen elcsábít engem. Pörög, forog, ugrásokkal fárasztja magát, a köztes pihenő másodpercekben pedig engem igéz meg az érintéseivel, az érzéki hangjával… A fenébe is, akarom őt! Amikor éppen a hátam mögött van, az ajkai a nyakamat érik, a szuszogása pedig eléri, hogy megránduljon a farkam, hirtelen fordulok meg. A pillangóm, aki egész eddig velem kacérkodott, most meg is rémül, próbálna menekülni, de utána nyúlok. Ahogy elérem a derekát, magamhoz húzom őt, és a durva tüll ellenére, ami közénk szorul, először a nyakába hajolok, és végigcsókolom egészen az erős állkapcsa vonaláig. A bőre izzadt és sós, és ez még izgatóbb. Már ennyitől is teljesen magamon kívül lennék, de a ziháló nyöszörgése lök át a határon. Amiatt hajolok el, markolok a hajába, és teszem magamévá végre az ajkait.

- Baszki… - nyögi, és a kezei már mindenhol ott vannak. A hasamon, a fekete pólóm alatt, a nadrágom övénél. - Vetkőztess le!

- Eszemben sincs - rázom meg a fejem, de a csókunk eközben sem marad abba. Még ha beszélünk is, a nyelvünk vagy a szánk valahogy, de folyton összeér. - Így akarlak… Balerina.

- Komolyan? - vigyorodik el, de ez sem zökkenti ki abból, hogy szorgosan dolgozzon a nadrágom eltüntetésével. Még azelőtt térdel le előttem, hogy válaszolhatnék. Kibújok a cipőmből, Harry messze löki őket, aztán segít teljesen lehúzni a nadrágom és az alsóm is.

- Tudod, mi a kedvencem? - kérdem mélyebb, rekedt hangon, amikor felnéz rám, és körbenyalja az ajkát. A farkam tövére markolok, és lágyan megsimogatom vele a szája szélét, mielőtt válaszolok.

- A rózsaszín harisnyád - mosolyodom el, és akkor nyomulok az ajkai közé, amikor elmagyarázom neki, miért. - Csak mert az a tiéd volt. Már akkor az volt rajtad, amikor bejöttél ide.

Harry felnyög a merevedésemmel a szájában, és folyamatosan engem néz, miközben egyik kezével a combomba, másikkal a fenekembe kapaszkodva dolgozik rajtam.

Nem tudom, tudja-e, hogy ez nem csak ennyi lesz. Nem csak egy gyors szopás a próbateremben, aztán majd meglátjuk. Ha nem lehet az enyém perceken belül, valószínűleg megőrülök. A szája forró és puha, a húsos ajkai tökéletesen siklanak a farkamon, de többet akarok, sokkal több kell ennél. Gyorsan lekapom a felsőm, és így én már teljesen meztelen vagyok, ő pedig még mindig a tütüben, minden zavaró kellékkel együtt.

- Te jössz - nyögöm, ő egy nagy cuppanással elhajol tőlem, és leül a földre. A lábai széttárva a két oldalamon, és a száját törölgetve néz fel rám még mindig. Nem szól egy szót sem, csak vár. Elé térdelve lassan kikötöm a balettcipője fényes szalagjait, és leveszem a lábáról. Egy pillanatra felszisszen, amitől én is óvatosabban nyúlok hozzá, de tudom, milyen fájdalom ezeknek a szerencsétleneknek ez a kínzóeszköz a lábukon. Kívülről persze gyönyörű, a többi pedig nem számít, nem igaz? - Utálom, hogy le kell vennem rólad, de… Járulékos veszteség.

- Annak tűnik - bólogat, szaporán veszi a levegőt, aztán elfekszik a balett szőnyegen, hogy a tüll alá nyúlva lehúzhassam róla a harisnyát. Lassan, finoman simogatom lejjebb a lábain, és egy félmosollyal az arcomon érintem meg a furcsa tigrisfej tetoválást a combján, amikor a harisnya már a vádlijánál jár. - Végig így fogsz finomkodni?

- Parancsolgatós vagy? - szúrok vissza felhúzott szemöldökkel, és egy kicsit erőszakosabban rántom le a harisnyát a másik lábáról, és dobom le magunk mellé. Egyből nyel is egyet, és nem válaszol, csak a pillantásával hívogat egyre közelebb. Ahogy a lábai közé mászom, a szájába adom a saját ujjait, aztán az alsója után nyúlok, hogy az is gyorsan eltűnjön az útból. - Készítsd elő magad nekem. Látni akarom.

Nyöszörögve nyúl saját magához, és elképesztő, micsoda előny, ha egy balettos sráccal szexelsz. A lábait lehetetlenül nagy terpeszbe tudja nyitni, ezzel a tökéletes pózt nyújtva saját magának ahhoz, hogy az ujjai megállás nélkül mozogjanak a hátsójában. A tüll marhára zavarja, ezt nem nehéz megmondani, és így lenézni sem tud, hogy lássa, mit csinálok, mert mindent takar. Én csak nézem hol az ujjait, hol az élvezettől mámoros arckifejezését, és közben saját magam simogatom.

- Kész vagyok, csak csináljuk már - szólal meg hirtelen, a hangja gyerekesen türelmetlen, és valamiért kibaszott izgató, ahogy a nyáltól fénylő hátsója nyomot hagy a fekete balett szőnyegen, amikor kicsit feljebb tornázza magát. Erőszakkal nyom le a padlóra, és mászik fölém, levegőt is alig kapok a meglepetéstől, de tetszik, hogy nem csak egy liszteszsák, ami fekszik alattam, és hagyja, hogy kiéljem magam. Ő is részt vesz a dologban, neki is van akarata, vannak ötletei, és ami az eszébe jutott, az a legjobb mind közül. Végignyal a tenyerén, hogy kicsit engem is megnedvesítsen, de azért magamat is felkészítettem közben, nem kell sok időt vesztegetni rám. Mondanám, mennyire zavaró, hogy nem látom őt és magunkat rendesen, mert a hatalmas tüll mindent eltakar, de valahogy kurva izgató, és egy szóval sem panaszkodnék miatta.

Lassan ereszkedik rám, és mindketten egyszerre sóhajtunk fel, amikor tövig eltűnök benne, ő pedig egy kicsit rám szorít, majd bár csukott szemmel, de elmosolyodik.

- Harry, ha nem kezdesz el mozogni, valószínűleg begőzölök, és megerőszakollak - motyogom a combjait simogatva, ő pedig csak halkan nevet rajtam.

- Micsoda fenyegetés, Louis - forgatja meg a szemét, de máris mozogni kezd, és mindketten felnyögünk az első alkalommal, amikor újra visszaül rám. Fogalmam sincs, hogy csinálja, de egyáltalán nem nehéz, sőt valóban mint egy pille, úgy mozog rajtam. Először csak akkor érzem meg jobban a súlyát, amikor a mellkasomra támaszkodik, mert gyorsítani akar a tempóm. - Isteni… - nyögi a plafon felé, és a combjai is erősebben szorítják az oldalam. Minden alkalommal, amikor teljesen összeér az ágyékunk, a tüll a combom és a mellkasom simogatja. Fogalmam sem volt, hogy ez lehet ennyire jó. - Mire gondolsz? A tüllre igaz? Tetszik.

- Imádom - morgom, és sokkal erősebben kezdek Harry ellen mozogni, amitől mindene megremeg, és elveszti az irányítást. Már csak kapaszkodik belém, és próbálja állni a támadásaimat, de leginkább csak egy nyöszörgő masszává változik. Nem tud magához nyúlni, mert a merev tüll nem engedi, ezért csak szenved, és a levegőt kapkodja minden alkalommal, amikor a legjobb helyen találom el őt.

- Össze fogom kenni… Össze… - próbálja kimondani, de még azelőtt tolom őt feljebb magamon, mielőtt elélvezhetne. - Mi a fene bajod van?! - elégedetlenkedik, de gyorsan talpra állítom mindkettőnket, és a nyakát harapdálva taszigálom a zongorához.

- Dőlj rá szépen - utasítom, de közben le is nyomom a mellkasát a zongora tetejére. Ahogy a merevített tüll, mint egy virág szirmai, körbeveszi a teljesen meztelen és kitárulkozó hátsóját, az valami mesés. Legszívesebben lefényképezném, de ez talán nem a megfelelő alkalom egy első szexnél, pláne, hogy gyakorlatilag idegenek vagyunk. - Elképesztő vagy - lihegem, amikor megint elmerülök benne, és már nincs, ami megállíthat minket. Így alá tudok nyúlni, őt is kényeztetem, miközben szaporán mozgok, ő pedig eszét veszve nyög a zongorán fekve. Szándékosan úgy tartom őt, hogy a padlóra élvezzen, ne a ruhára, és olyan hálásan, olyan elveszetten remeg előttem miközben a pillangó a mennyben száll. Én is közel járok már, és igazából csak akkor jut eszembe, mekkora faszok voltunk, amikor két kézzel markolom a csípőjét és mélyen Harrybe élvezek. Se óvszer se semmi… A kurva tüll minden eszem elvette. A tüll vagy Harry? Nem is tudom pontosan. De valahogy nem is számít. Bízom benne, hogy mindketten rendben leszünk ezzel, mert nekem csodálatos volt, és bár ő már percekkel ezelőtt elélvezett, még most is csukott szemmel piheg a fekete zongorán hasalva. Akkor mozdul meg először, amikor megsimítom a combját, és lassan ellépek tőle.

- Ha Bella tudná, mit műveltem a ruhájában… - kuncog, amikor felnyomja magát, és lassan megfordul. A szemei boldogan csillognak, és büszkeség tölt el, hogy számára is ennyire kielégítő volt ez a… Talán negyven perc? Amíg csábítgattuk egymást, majd a másiknak estünk.

- Irigykedne - kacsintok rá, és egyből elneveti magát. Lábujjhegyre áll, aztán nekem dől, és ez olyan váratlanul ér, hogy erősen kell szorítanom, így mindketten talpon maradhatunk. Őt viszont nem érdekli az erőlködésem, átkarolja a nyakam és lassan, édesen csókolni kezd. Sehol a parancsolgatós srác, aki nemrég olyan éhesen követelőzött. Csak egy gyengéd pasi, aki megremeg a simogatásaimtól.

- Irigykedne - ért egyet végül, de mielőtt ellépne tőlem, még egyszer, utoljára megcsókol. - Nagyon késő van, menni kellene. Biztosan vár a feleséged.

- Persze, bár már megszokta, hogy nem megyek korán - vonok vállat, miközben visszahúzom a bokszerem. - Tudja, hogy esténként borostás balerinákat dugok.

- Milyen megértő asszony - csodálkozik el játékosan Harry, és elkezdi lehámozni magáról a rózsaszín tütüt. Még végignézni is jó, és már most tudom, hogy ez volt életem egyik legjobb szexuális kalandja, még ha fogalmam sem volt arról, hogy a tüll izgat. Valószínűleg csak azért, mert kevés srác hord ilyet a randikon. - Szóval nincs se feleség, se férj, se…?

- Van egy kutyám - válaszolom, amikor felé nyújtom a ruháit, amit összeszedtem neki a székekről. - Ő már biztosan nagyon vár.

- Nekem meg egy macskám - feleli, és a tükör felé fordul, miközben öltözködik. - Amikor gyerek voltam, azt hittem, minden kutya fiú, és minden macska lány, és egy párt alkotnak.

- Ez édes, össze kellene engednünk őket, hátha tényleg kedvelnék egymást - nevetek fel, és ő is mosolyogva fordul felém, lehel egy puszit a szám sarkára, aztán felakasztja a tütüt oda, ahonnan elvette. Magához veszi a táskáját, én is a telefonom és kulcsaim a székekről, és mindketten indulásra készek vagyunk. - Merre laksz?

- Na végre! - tárja szét a kezeit, amikor kilép a próbateremből a sötét folyosóra, én pedig lekapcsolom a fényeket. - Azt hittem, már soha nem kérdezed meg.

- Megparancsolhattad volna, hogy kérdezzek rá - húzom egy kicsit, és elismerően bólint. Csak a telefonjaink fényében látom őt, ahogy a kijárat felé igyekszünk. - Az autóban elnavigálhatsz odáig. Aztán megmutathatod, milyen vagy tüll nélkül.

- Alig várom.

Ma lesz a premier, ez már a főpróba vége, és Bella még mindig hibázik. Mondhatnám, hogy nem érdekel, de marhára idegesít. Főleg miután már tudom, hogy még én is tökéletesen táncolom a szólóját. A női részeket is. De nem számít. Nem érdekel. Louis ösztönzésére eldöntöttem, hogy én is nagyravágyóbb leszek, és részt fogok venni minden táncos meghallgatáson és szereplőválógatón. Ebben az egy hétben nincs nap, hogy ne mondaná el, mennyire csodálatos vagyok, és hogy magasan túlszárnyalom a többieket. A mester is mindig engem kér arra, hogy vezessem a tánckart, szóval… Talán lehet abban valami, amit Louis mond, nem? Talán nem csak lehetetlenül elfogult. Mindenesetre meg fogom próbálni a férfi szólók válogatóit is, és nem adom fel. Ha Bella itt lehet ma, a mester nekem sem mondhat nemet. Annyira már ismer, hogy nem fognám be a számat.

A próba utolsó lépéseit járjuk, amikor a kibaszott zavaró kis fény rajtam táncol. Dühösen nézek fel, mert eszembe sem jut, ki lehet, aki megzavar, de egyből ellágyul a szívem, amikor egy mosolygós Louis-t találok a reflektorok állványain támaszkodva. Az apró zseblámpájával próbálta felhívni magára a figyelmet, és éppen akkor tartja fel a kézzel írt papírlapot, amikor kitartjuk a záró pizíciót.

28-as próbaterem - csak ennyi áll a lapon.

Elmosolyodom, és beharapom a szám, ahogy biccentek neki. Abban a teremben voltunk együtt először, és azóta is az egyik kedvenc rejtekhelyünk, amikor mindkettőnknek van egy kis ideje. Na meg akkor is, ha Louis csak szeretné látni, ahogy táncolok. Azóta egyszer sem vettem fel tütüt. Már másnap se volt ott a ruha, valószínűleg Bella csak véletlen felejtette a teremben az öltözője helyett, de ez nem is számít. Tüll és csipke nélkül is minden Louis-val töltött pillanat egy álom. Eddig még nem hiányoztak hozzá kellékek.

A spicc cipőimet összekötve a nyakamba dobom, és rohanok is a 28-as terembe, ő pedig persze már itt vár, amikor megérkezem. Épp csak belépek, már el is fordítja a kulcsot a zárban, és a zongora felé taszigál. Ezúttal háttal fektet le rá, a cipőim kemény talpa koppan a zongora tetején, Louis pedig szó szerint széttépi a harisnyám a lábam között ahelyett, hogy levenné.

- Lou! Ez a jelmezem része volt! - hitetlenkedek, de csak vigyorog. Nyilván nem a világ vége, mert van még belőle néhány, de…

- Tudom - von vállat, és az alsóm félrehúzva egyből az éledező erekcióm alá nyúl, hogy teljes pompájába szeretgesse. - És a fellépő harisnyád vastagabb, ezért csak egy vékonyka fecskét szoktál alá venni.

- Honnan…? - kerekednek ki a szemeim.

- Figyellek, Harry - kacsint rám, és hallom, ahogy kioldja az övet a nadrágján, miközben a farkamra hajol, és a néhány gyengédebb nyalintás, szopogatás után a torkáig enged.

- Az Operaház Fantomjával járok - sóhajtom a hihetetlenül jó érzéstől, amit a szája okoz, és hallom, hogy nevetni próbál az erekciómmal a szájában. - Nincs sok időnk, gyorsnak kell lennünk.

- Igenis - mondja, amikor felemeli a fejét egy pillanatra, és megint csak a szemét forgatja, ezzel utalva a parancsolgatásomra. Tudom, hogy imádja, hiába is próbálja a vérem szívni miatta minden alkalommal. Én meg… Azt hiszem, őt imádom.