Sziasztok!

Késve ugyan, de megérkeztem vele. Nem felejtettem el, csak nagyon sűrűek a napjaim, és most értem utol magam ezzel is nagyjából. Ez a rész is édes, biztosan nagyon fogjátok szeretni. :)

Jó olvasást!

Puszi&Pacsi

Amikor leérnek a partra, Clifford egyből a vízbe rohan, és egy másodperc múlva ugatva már kint is van belőle, és Louis úgy gondolja, ezzel a hideg víz iránti nemtetszését fejezi ki. Harry nevetve felkap egy fadarabot a földről, és nagy lendülettel messze hajítja. Clifford azonnal izgatottan, a farkát csóválva iramodik utána, és teljesen el is felejti a hideg okozta kellemetlenségeket.

- Szerinted mennyire hideg? - kérdezi Harry, összeszűkített szemekkel mered a horizontra, ahol a tenger hullámai már egybeolvadnak.

- Kibaszott hideg - horkan fel Louis, ahogy visszaemlékezik. - Néhány éve, amikor nem tudtam hazamenni az ünnepekre, néhány helybéli úgy döntött, megcsináljuk a saját Loony Dook-unkat Hogmanay napján, és az igazi kínzás volt.

- Bocsi, de mit? - zavarodik össze Harry teljesen.

- Hogmanay az újév napja Skóciában - magyarázza el Louis.

Harry a szemét forgatja, és lehajol, hogy elvegye a botot Cliffordtól.

- Jó fiú - suttogja, mielőtt újra eldobja. - Azt tudom! - fordul vissza Louis felé. - Mármint az a… Loony dolog?

- Ó! Ez egy különleges esemény Fife-ben. Az év első napján, az emberek a jeges vízbe vetik magukat. Főleg jótékonyságból, de… tudod… Olyasmi is egyben, amiről te is beszéltél, a víz megtisztít és ez egy új kezdet.

- És úgy gondoltad, erről nem kell mesélned nekem! - vet egy hitetlen pillantást Louis-ra, aztán tátott szájjal rázza a fejét. - Idén megcsinálhattuk volna!

Louis grimaszol egyet, és még a jeges víz emlékétől is kirázza a hideg, ami késként hasított a testébe, és mindenütt csak fájdalmat okozott.

- Biztos, hogy nem csinálom meg újra - horkan fel. - Az… - borzong meg újra. - Fogalmam sem volt, hogy ember képes annyira fázni. Olyan érzés volt, mintha képtelen lennék valaha is újra felmelegedni. Persze, ezzel együtt szórakoztató is volt, nyilván - teszi hozzá a végén, és elmosolyodik az emléken.

Abban az évben mindössze a lakosság fele maradt csak Fair Isle-on az ünnepek alatt, a szülinapján pedig mindenki összegyűlt Louis nagy étkezőjében, hogy megosszák egymással az ételeket, amiket magukkal hoztak, később kekszet és rágcsálnivalót majszoltak, és mindenki beszélgetett mindenkivel, így emlékezetes évet zárva. Louis becsiccsentett a Mrs. Reid által készített puncstól, és hajnali kettőig zongorázott, míg mindenki más táncolt. Hogmanay alkalmából Mr. Drummond hatalmas tábortüzet gyújtott a parton, és legtöbben egész este odakint ünnepeltek, még mindig részegen nézték a napfelkeltét, aztán a nap első sugarai alatt teljesen meztelenül szaladtak be a tengerbe. Louis persze iszonyúan fázott, de csodálatos érzés volt részese lenni valami ilyesminek.

- Amúgy nem hiszem, hogy idén bárki is megcsinálta - teszi hozzá, és töprengve nézi a hullámokat. - Talán Mr. Drummond. Ő imádja a skót tradícióit.

Amikor Louis ismét felé fordul, látja az elhatározást Harry arcán.

- Megcsinálom - jelenti ki, és mielőtt tiltakozhatna, leveszi Louis bundás farmer dzsekijét és átnyújtja neki. Pillanatok alatt egy halom ruha van Louis kezében, Harry pedig lehajol, hogy kikösse a cipőjét.

- Elnézést, mi a fenét is csinálsz?

- Hogmanay - mondja Harry, mintha ennek így máris értelme lenne. Mindkét gyapjú zokniját a cipőjébe tömködi, megbizonyosodva arról, hogy nem kerül bele a tengerparti homokból. Ezután megragadja az edzőcipőit, és óvatosan azokat is a Louis karján pihenő ruhákra teszi. - Azt a Loony dolgot - teszi hozzá, és kissé őrült vigyorral illeti Louis-t. - Megcsinálom.

Aztán, teljesen hihetetlen módon, tényleg a víz felé kezd sétálni.

- Nincs is Hogmanay - kiáltja utána Louis. - Ne már, ne legyél hülye, rohadtul hideg a víz!

- Új kezdet - rázza a fejét Harry, ahogy vissza kiabál, aztán leveszi a fehér felsőjét is, és hátradobja Louis irányába. Lezuhan a nedves homokra, és Louis azonnal érte szalad, mielőtt még túl koszos lesz. - Most megtisztítom magam! - kiáltja Harry, semmit sem visel, csak egy újjatlan atlétát, és a farmerét, a karját pedig széttárja.

- Viccelsz velem - motyogja Louis, ahogy nézi Harryt beszaladni a vízbe. Clifford felnéz rá ahogy suttog, és a fadarabot a lába mellé ejti.

- Ez… komolyan… a legidiótább dolog, amit az utóbbi időben láttam - mondja Louis a kutyájának, aztán felhorkan, amikor Clifford hirtelen Harry után rohan a vízbe.

Harry egy hatalmas kiáltással bukik ki újra a vízfelszínre, félig diadalmasan, félig kiborulva.

- A jó kurva életbe! - üvölti, úgy veszi a levegőt, mintha épp szülne, és fél kézzel a vizes haját söpri ki az arcából.

- Nem tudom elhinni, hogy szexeltem vele - mormogja magában Louis, nézi, ahogy Harry megint kiabál, aztán elkezd kifelé vergődni a vízből, miközben gondosan válogatott káromkodások hagyják el a száját.

Körbeöleli magát, ahogy Louis felé rohan, és Louis-nak szüksége van egy pillanatra, amíg felfogja, hogy Harry nem lassít.

- Ne merészeld! - kiáltja Louis figyelmeztetőleg, és tesz egy lépést hátra, de már túl késő, mert Harry energikus teste szinte azonnal köré zárul egy szoros ölelésben, és Louis a homokba ejti Harry ruháit, ahogy a földre zuhannak.

- Fázom - nyafogja Harry Louis nyakába, és próbálja elrejteni a fagyos, nedves arcát Louis meleg bőrébe. A csuromvizes teste szorosan simul Louis-éhoz, és a víz elkezdi átitatni az ő száraz ruháit is.

- Szállj le rólam - mocorog Louis, és próbálja eltolni magától Harryt, de túl erősen szorítja a homokba. Harry megint nyafog, próbál benyúlni Louis pulóvere alá, és a hasizmai, ahogy Harry finoman ráfekteti a tenyerét, görcsösen rándulnak össze a hidegtől.

- Baszki! - szisszen fel Louis az érintéstől.

- Fázom - ismétli Harry egy mérhetetlenül szomorú hangon, és még meg is remeg mellé.

- És ez mégis kinek a hibája? - kérdezi Louis, de ennek ellenére átkarolja Harry testét, és ad egy puszit a halántékára.

- Melegíts fel - könyörög Harry halkan nevetve, és kétségbeesve kiált fel, amikor Clifford melléjük ér, és elkezdi szárazra rázni a bundáját, ezzel újabb jeges cseppekkel elárasztva őket.

Ettől Louis már csak nevetni tud, és képtelen abbahagyni.

- Nem vicces - mondja Harry, még mindig mocorog, de közben egyértelműen ő is nevet.

- Ó, dehogyis nem! - feleli Louis, a hangja pedig egy kicsit magasabb, ahogy még mindig próbálja visszanyerni az uralmat a teste felett.

- Louiiiiiiiiis - vinnyogja Harry, és szorosabban markol rá Louis derekára, aztán finoman beleharap a nyakába. Ennek valószínűleg nem szabadna beindítania Louis-t, és azon kapja magát, hogy Harry vizes farmerjének hátsó zsebébe csúsztatja a kezét, hogy megállítsa a csípőjét a mocorgásban. Harry meztelen karja libabőrös, a nedves haja Louis arcát, állát és nyakát csiklandozza, a teste súlya pedig valahogy megnyugtatja Louis-t.

Louis felsóhajt, és suttogva szólal meg.

- Gyerünk, szállj le rólam. - Meglöki kicsit Harry testét, amikor nem akar mozdulni. - H, gyerünk. Nem akarom, hogy halálra fagyj itt nekem… Képzeld el azt a botrányt - viccelődik. - A popsztár testét egy elhagyatott szigeten találták meg, első számú gyanúsított a szexi panziótulajdonos…

Harry felhorkant, aztán végre elkezd feltápászkodni, és amint megáll a lábán, körbeöleli magát. - Ezt sokkal okosabban is megtervezhettem volna - vallja be, és a fogai is összekoccannak a hidegtől.

- Gondolod? - jegyzi meg Louis szarkasztikusan, lenéz Harry meztelen lábaira. Rájuk tapadt a homok és egy kis hínár. - Gyere - teszi hozzá, és megfogja Harry atlétájának az alját, és azt figyeli, ahogy a vizesen rátapadó fehér anyag alatt az izmai mozdulnak minden levegővételnél. - Vedd le.

- Nem hiszem, hogy az segítene - remeg meg Harry. - De tetszik a lelkesedésed - viccelődik, és a szemöldökét húzogatja.

Louis megforgatja a szemét, és elsétál Harry mellett, hogy felvegye a földről a ruháit. Átnyújtja neki a fehér garbót.

- Vedd ezt fel, az majd segít. A nadrágoddal viszont nem sokat tehetünk, amíg haza nem érünk, de ez majd kicsit melegen tart.

- Óh - mondja Harry, nagyra nyílt szemekkel. - Rendben - egyezik bele, és könnyedén leveszi az atlétát annak ellenére is, hogy teljesen a bőrére tapadt. Louis próbál ellenállni annak, hogy Harry elvonja a figyelmét. A bőre sápadtabbnak tűnik, így a tetkói sötétebbek, és a pillangó mintha minden lélegzetvételénél mozgatná a szárnyát. Mégis összefut a nyál a szájában, ahogy a vízcseppek a kulcscsontjáról végigfolynak a tetoválásain.

Harry átnyújtja neki az atlétát, és azonnal felveszi a pulóvert. Aztán Louis lehajol, hogy a lába elé tegye a cipőjét, és nézi, ahogy Harry annyi homokot próbál letörölni a lábujjairól, amennyit csak tud, mielőtt visszaveszi a zoknit és a Vans cipőket. Végül Louis segít neki visszavenni a farmer kabátot, és amikor végre rajta van, megszorítja a vállait.

- Jobb? - kérdi Louis közvetlenül Harry füle mellett, és ad egy puszit a puha bőrére.

- Igen - válaszolja Harry rekedt hangon. - Egy kicsit. - Vár egy pillanatot, aztán folytatja. - Őszintén szólva, még mindig megfagyok - nevet fel.

- Igen, nos, ez történik, ha valaki a tél kellős közepén fejest ugrik a tengerbe - mondja Louis, és maga felé fordítja Harryt, hogy begombolja a kabátját.

- Nem bántam meg - mondja őszintén Harry, és amikor Louis felnéz rá, a zöld szemek csillognak, az arca pedig egészségesen ki van pirulva. Annak ellenére, hogy még mindig remeg a hidegtől, vadul mosolyog rá.

- Szeretnél hazamenni? - kérdi Louis, és későn veszi észre, hogy otthonnak hívta a világítótornyot, mintha Harrynek is az otthont jelentené. A szíve a torkában kezd dobogni.

Harry nem igazán reagál erre, mintha nem is gondolná, hogy bármi fura volt abban, amit Louis mondott. Csak mosolyog és bólint, megragadja Louis kezét, ahogy felsétálnak a sziklák mentén, Clifford pedig szorosan követi őket.

Ah, Louis mindennél jobban szeretné, hogy ez igaz legyen, hogy ez ennyire könnyű legyen. Az, hogy Harry otthonnak hívja ezt a helyet, akárcsak ő.

***

Harry valósággal reszket, mire átlépnek a küszöbön.

- Oké, ez már egyáltalán nem jó móka - mondja, és a nyafogás, valamint megjátszott szomorúság hiányából Louis pontosan tudja, hogy ezúttal tényleg komolyan beszél. Louis leveszi a kabátját, és oda sem nézve hajítja a recepciós pultra, aztán Harry felé fordul. Egy hatalmas ölelésbe vonja, és erősen szorítja magához. - Egy elvetemült bolond vagy Harry Styles - mondja gyengéden, mielőtt elengedné.

- Igen, bolondulok érted - válaszolja egy hatalmas, gödröcskés mosollyal. Louis megforgatja a szemét, csak hogy elrejtse, ez valójában mennyire zavarba hozta, aztán lehajol, hogy kikösse az edzőcipőit. Harry is ugyanezt teszi, aztán a kabátját Louis-é mellé teszi a pultra.

- Azt hiszem, megyek, lezuhanyzom - jelenti ki, ahogy az orrát ráncolva a nedves hajába túr.

Ezzel egyidőben Louis megrázza a fejét, áthajol a recepciós pulton, hogy megragadja a szükséges kulcsot, és biztonságosan a zsebébe dugja.

- Nem, nem fogsz - mondja, Harry kezéért nyúl, és az emelet felé húzza.

- De fázom - hisztizik Harry, ahogy mögötte lépked a lépcsőkön. - Meg fogok betegedni, Lou.

- Nem, nem fogsz - ismétli Louis, és tudva, hogy Harry nem láthatja őt, megforgatja a szemét. Amikor elérik az első emeletet, Louis továbbsétál Harry hálószobájánál, teljesen figyelmen kívül hagyva az ajtaját.

- De… - kezdi Harry, és zavarodottnak hangzik, ahogy megtorpan a szobája előtt.

- Gyere már - erősködik Louis, kinyitja az egyik szobát a folyosó másik felén, ami apró is, és a kilátás se különösen szép.

A franciaágy büszkén terpeszkedik a szoba közepén, a paplan pedig kiemelkedik minden berendezés körül a mély skarlátvörös színével. A krém színű tapéta mintázata finom és elegáns. Nem igazán van hely további bútoroknak, ezért a két éjjeliszekrényen kívül nincs is más a szobában. Van egy apró beépített szekrény, amiben nem is fér el túl sok ruha, egy másik ajtó pedig a mosdóba vezet, és ez az egyetlen igazán sokat érő pontja az egész szobának.

Ez az egyetlen az egész panzióban, aminek fürdőkádja van, éppen ezért nagyon közkedvelt választás a vendégek körében. Louis természetesen csak akkor használja, ha a fogadó üres, de akkor igazán kiélvezi a hosszú, lazító fürdőkkel, megnyugtató zenével.

Louis hátra se néz, ahogy besétál a szobába, onnan pedig tovább a fürdőbe, az ajtót viszont nyitva hagyja Harrynek, hogy kövesse. Megnyitja a forró vizet, és alá teszi a kezét, ahogy vár rá. Amikor felnéz, Harry már az ajtókeretnek támaszkodva nézi őt.

- Ó! - suttogja. - Elfelejtettem, hogy ennek van fürdőkádja.

- Ez sokkal kellemesebb lesz, mint egy zuhany - válaszol Louis, és megnyitja egy kicsit a hideg vizet is, hogy biztosan ne legyen túl forró. Amikor megelégszik a hőmérséklettel, lenyomja a dugót. Aztán felegyenesedik, és Harry még mindig fagyoskodva áll a küszöbön.

- Nos, akkor rajta - mondja Louis, a hangja kissé szigorú, ahogy ellép a kádtól az ablak felé. Egy kis hezitálás után behúzza a függönyöket, így a fürdő sötétbe burkolózik, az egyetlen fényforrás a szobából jön az ajtón át, amiben Harry ácsorog mozdulatlanul. Amikor ismét Harry felé fordul, Louis képtelen visszatartani egy lágy mosolyt Harry látványától, ahogy bizonytalanul áll az ajtóban. Egyáltalán meg sem mozdult, mióta megérkezett, a lábait keresztezte egymáson, ahogy a keretnek támaszkodik.

- Egész nap ott fogsz állni, és engem bámulni? - csipkelődik. - Azt hittem, fázol - mondja Louis, ahogy Harry felé sétál, a karjáért nyúl, és behúzza a fürdőszobába. Ő így háttal sétál, ujjaival Harry pulóverét markolja egészen addig, míg el nem érik a kádat. Csak a víz csobogásának és a lélegzetvételüknek a hangja tölti meg a szobát. Louis mosolyog, egy kicsit talán pimasz módon, és tesz egy lépést közelebb, így már végtelenül közel állnak egymáshoz, Harry pulcsija alá csúsztatja a kezét, a gyengéd mosolya pedig vigyorba vált át, amikor Harry megborzong az érintésére. Louis megnyalja az alsó ajkát, a pillantását pedig egyszer sem szakítja el Harryétől, ahogy egyre feljebb, feljebb és feljebb tolja az anyagot. Harry segít neki teljesen levenni a pulóvert, aztán nemtörődöm módon hajítja a háta mögé a fekete-fehér csempére.

Néhány másodpercig bámulják egymást, Harry teste libabőrben úszik, Louis pedig végignéz rajta. A mutatóujját Harry pillangójára simítja, aztán egyre lejjebb, lejjebb, és lejjebb csúsztatja, Harry hasizmai pedig összerándulnak. Amikor eléri a farmer szélét, Louis nem vesztegeti az időt, azonnal kigombolja és lehúzza a cipzárt. Harry halkan káromkodik, amikor Louis letérdel előtte, de mindössze csak segít levenni róla a nedves farmert, egy kicsit meg is küzd vele, mert teljesen rátapadt Harry combjaira. Ezután Louis felnyúl Harry alsójának a gumija után, és végre teljesen levetkőzteti. Anélkül, hogy egyáltalán vetne egy pillantást Harry legizgatottabb pontja felé, felkel, elzárja a csapot, és az ujját a vízbe dugja, hogy tesztelje, tényleg kellemes meleg lett-e.

- Meg is vagyunk - mondja Louis, amikor újra Harry felé fordul, és halkan felkuncog, amikor látja, a másik miként rágcsálja az alsó ajkát teljesen kitágult pupillákkal. - Na? Beszállsz? - kérdi. - Azt hittem, majd’ meg fagysz.

Harry a homlokát ráncolja, de bólint, bemászik a kádba, és lassan elmerül a vízben.

- Tudod, ez nem valami szép dolog - mondja, ahogy hátradől a kád szélének. - Így felizgatni, aztán csak hagyni…

- Szegény kicsi popsztár - suttogja Louis, áthajol a kád szélén, és egy kicsit durvábban csókolja meg Harryt a kelleténél, erősen tartja Harry tarkóját, ahogy elveszi, amit akar, és még mielőtt elhajolna, meg is harapja Harry száját. - Biztos nehéz lehet, ha nem kapod meg minden nap minden másodpercében azt, amire vágysz.

- Van ehhez egy tökéletes szavam - mondja Harry tárgyilagosan, felvonja az egyik szemöldökét, és Louis annyira akarja, akarja, akarja. - Gyere be - teszi hozzá Louis ajkaira suttogva, és nem engedi, hogy elhúzódjön. - Kérlek.

- Ehh - húzza el a száját Louis. - Csak áztasd ki magad szépen, rendben? Később visszajövök - ad egy puszit Harry orrára, és elhajol.

- Louuuuu!

De Louis figyelmen kívül hagyja, helyette a mosdó alatti szekrényben kezd turkálni a vécé papírok és tisztítószerek között, amíg végül meg nem találja mélyen elrejtve azt a néhány gyertyát és gyufát. Magában mosolyog, és meggyújtja a gyertyákat, aztán óvatosan a vécére teszi őket. Előveszi a telefonját a zsebéből, belép a Harry által néhány hónapja összeállított lejátszási listákhoz, és elindítja azt, aminek a címe, “zenék, amik a csendre emlékeztetnek”. Először, amikor Louis elolvasta a címet, leginkább csak kuncogott, nem is értve, mit jelent ez. De most, hogy már ilyen módon ismeri őt, Louis tudja, hogy Harry úgy dédelgeti a csendet, mint az, akinek nem jut belőle elég. Hogy ezek a dalok a nyugalmat jelentik számára. Hogy ezek a dalok különlegesek.

- Tessék - suttogja Louis, leginkább csak magának. - Most már ellazulhatsz - néz Harryre, és nem is vár választ, mielőtt elhagyja a fürdőt, és a szoba ajtaját is becsukja maga után.

Gyorsan leszalad a földszintre, megragadja a két legpuhább törölközőt, és egy színművet a könyvespolcról, mielőtt visszasietne.

- Lám, lám, lám - mondja Louis heccelő hangon, amikor visszalép a fürdőbe, és elé tárul, ahogy Harry lassan, finoman kényezteti magát. - Gondoltam felajánlom, hogy olvasok neked - mondja, felmutatva a könyvet Harrynek. - De úgy látom egy kicsit elfoglalt vagy.

Harry álmosan pislog rá, az arca elpirul, az ajkai pedig egy picit elnyílnak.

- Unatkozni kezdtem nélküled - mondja, de ennek ellenére sem hagyja abba, amit a csinál, a keze folyamatosan, lassan mozog a víz alatt.

- Jobb lenne, ha magadra hagynálak vele? - viccelődik Louis, ahogy a földre dobja a törölközőket, a könyvet pedig a kádból is elérhető távolságra teszi.

Esélyt se adva Harrynek a válaszra, leveszi a melegítőjét, és élvezi, ahogy Harry tekintete követi a mozdulatait, mintha bele is halhatna, ha egyetlen másodpercet is elmulaszt. Ezután Louis egyszerre veszi le mindkét pulcsiját, és kirázza a hideg, amikor hirtelen csapja meg a hűvös levegő. Harry egy elismerő hangot hallat, mélyen a torkából, ami valahol a morgás és nyögés keveréke, és Louis annyira erősnek érzi magát tőle, annyira hatalmasnak. Úgy, ahogy soha ezelőtt. Ez annyira gyors, hogy talán meg kellene rémítenie, de semmire se tud koncentrálni a szíve dobogásán túl, túl ezen a pillanaton. A bokszerét is a padlóra ejti, aztán egyenesen a kádba lép. Ahogy Louis az ölébe ereszkedik, Harry máris felé hajol, hogy megcsókolja.

Nem sokkal később, amikor lemosakszanak, és a fürdővizet is kicserélik, Harry újra Louis mellkasára fekszik, és hallgatja, ahogy drámaian olvassa fel a színdarabot. Valami sötét vígjáték egy csoport gengszterről az ötvenes évek Soho-jában. Louis olvas, az egyik könyökét a kád szélére támasztva, hogy feltartsa a könyvet, a másik keze pedig Harry hasán pihen. Az egész testén érzi, amikor Harry nevet, és büszkeség árad szét a mellkasában minden egyes alkalommal. Azt egész reggelt így töltik, meztelenül a kádban, újra és újra megtöltve friss meleg vízzel, és csak nevetnek és csókolóznak. Amikor a színdarab komolyra, aztán tragikusra vált, Harry szinte zihál az elragadtatástól, és Louis legszívesebben palackba zárná ezeket a pillanatokat, hogy később bármikor felnyithassa és újraélhesse. Louis szeretné megállítani az időt. Ha választhatna egy momentumot, hogy mikor állítsa meg az időt, és ragadjon benne örökké, ez lenne az. Csak kettesben. Senki elvárása nem nyomja Harry vállát. Csak Louis teste, ahogy átöleli, megvédi mindentől, amitől csak tudja. Csak ketten, ahogy élvezik a pillanatot.

De hamarosan, a színdarabnak vége, a víz fagyossá válik, és meg is éheznek.

Louis gyorsan megtörölközik, visszaveszi a melegítőjét, de ezúttal csak egy pulóverrel. Aztán segít Harrynek is kimászni a kádból, becsomagolja egy puha törölközőbe, a másikkal pedig hagyja, hogy csináljon magának egy törölköző turbánt a fejére. Még ha a haja nem is elég hosszú ehhez, Harry élvezi. A folyosón ketté válnak, mert Harry visszamegy a szobájába, hogy tiszta, meleg és száraz ruhákat vegyen fel, Louis pedig lemegy, hogy megetesse Cliffordot. Extra figyelemmel és szeretettel halmozza el, amiért olyan türelmesen várt rájuk, és kicsit el is hanyagolta ezen a napon, aztán elindul, hogy vacsorát készítsen maguknak.

Ezen a délutánon az időjárás a semmiből válik szomorúvá. Az ég drámaian elsötétül, aztán úgy kezd esni, ahogy csak Skóciában képes rá. Viharos és apokaliptikus. Olyan érzés, mintha soha többet nem sütne ki a nap, és a szél is zúg körülöttük, ahogy a lámpás szoba padján ülnek, az arcuk pedig az üvegnek nyomódik, ahogy a vihart nézik. Összefonják az ujjaikat, ahogy hallgatják a hullámokat, amint a szikláknak csapódnak, és csak figyelik az esőcseppek kopogását az ablakon.

- Istenem ez annyira… nem is tudom. Elveszi minden hatalmad. Érezteti veled, hogy nem te vagy a fontosabb - suttogja Harry az üvegre, és valahogy hálásnak érződik a hangja.

Végül a figyelmük elterelődik a viharról, ahogy Harry gitározni kezd Louis-nak. Leginkább olyan dalok feldolgozásait, amiket Louis szeret, de új melódiák is felcsendülnek, dolgok, amik napok óta Harry fejében járnak, olyan dalszövegek, amik még nincsenek is befejezve, és teljesen elkészült dalok is. Louis mosolyogva hallgatja, és néha énekel is, amikor Harry bolondozik, mintha a színpadon lenne, és felé kiált, hogy “te jössz!”, miközben egy képzeletbeli mikrofont tart Louis elé.

Igazán jól érzik magukat.