Harry hajnal óta alig fér a bőrébe, mert bár az oktatása a Delta Airlinesnál már hónapokkal ezelőtt elkezdődött, a mai napon repülhet először élesben. Természetesen nem egymaga, és nem is egy vészesen hosszú úton, de beülhet a másodpilóta székbe, és nem csak mint harmadik kerék és megfigyelő, nézheti a történéseket. Természetesen rengetegszer repült idáig. Emelt már fel és tett is le gépeket, de azok mind üresek voltak, személyzet és utasok nélkül, hiszen amíg meg nem kapja a szárnyait a mellkasára tűzve, addig nem lehet valódi pilóta. Tegnap tette le az utolsó szóbeli vizsgáját, és így majdnem minden eredménye jeles, kétség sem fér hozzá, hogy remek pilóta, és tökéletesen fogja végezni a munkáját. A szárnyakat, ami minden pilóta életében a legnagyobb dolog, még ha csak egy kitűzőről is van szó, viszont csak a ceremónia keretein belül fogja megkapni ezen a hétvégén, amikor hivatalosan is pilótává válik.
- Izgulsz, zöldfülű? - kérdi Tomlinson, akivel Harry már sokadjára repülhet együtt. Csupán két évvel idősebb nála. Két rohadt évvel hamarabb végezte el ugyanazt a pilóta programot, amit Harry is, és képtelen kilépni az árnyékából. Már az iskolapadban is azt hallgatta, hogy Tomlinson micsoda nagyszerű diák volt, az egyetlen, aki minden rohadt tantárgyból jeles volt, és nem azért mert a lelkét is kitanulta. Egyszerűen a vérében van ez az egész. A tesztek válaszait csuklóból tudta. Kirázta a kisujjából. Olyan könnyedén csinálta végig az egész programot az elejétől kezdve, hogy Harryt különösen idegesítette, amikor az emberek képtelenek voltak befogni legalább egy percre, és nem Tomlinsont emlegetni. Már csak azért is, mert Harrynek mindez nem ment ugyanilyen tökéletesen. Sokat küzdött azért, hogy ma itt legyen, hogy a személyzetnek fenntartott külön mosdóban igazgassa a fejére a pilóta sapkát. Talán volt olyan pillanat is, amikor egyáltalán nem hitt abban, hogy eljut a végéig és irányíthat egymaga egy hatalmas repülőgépet. Élete egyik legnehezebb időszaka az volt, amikor a tantermi órák után elindult a gyakorlati képzés, és meg kellett szereznie az egymotoros pilóta engedélyét. Egy pici, a legtöbb esetben csak kétszemélyes sétarepülőt irányítani sokkal nehezebb, mint egy hatalmas utasszállítót. Az emberek nem hiszik, de így van. Nagyobb a nyomás, mert minden körülmény sokkal intenzívebben hat a pilótára és a gépre is. Neki pedig meg kellett tanulnia esőben, szélben és éjszaka is repülni. És ezután még tizenegy, TIZENEGY további fokozatot kellett elvégeznie, mire idekerülhetett. Mégis... Amikor először találkozhatott a zöldszemű szörnnyel, aki valójában gyönyörű, égkék szemekkel rendelkezik, az a tizenkét pontos képzés tizedik állomásán volt. A kurzus becses neve, több pilótás személyzeti együttműködés képzés. Itt kellett megtanulni, milyen az, ha nem egyedül irányít egy repülőt, és nagy szerencsétlenségére Tomlinson volt az egyik oktatója a sok közül. Igazából, csak helyettesített egy másik oktatót, amikor valami hiba csúszott a tervezetbe, de Harrynek az a két gyakorlat is rémálom volt. Addigra már sikerült valamennyi magabiztosságot összeszednie, de akkor, abban a repülésenként három órában még a remegés is visszatért. Csak akkor nem látszottak a reszkető ujjai, ha szorította a botkormányt, de ez sem segített, mert többször is hallotta Tomlinson halk kuncogását. Egyszer még megjegyzést is tett arra, ha ilyen remegősen teszi le a gépet, hányingere lesz. Ez nyilvánvalóan lehetetlen, mert az ő kézremegése nem érezhető a gép stabilitásán, de ez persze nem számít. A lényeg azon volt, hogy Tomlinson az izgalmán, félelmén viccelődött. Akkor nevezte el zöldfülűnek is.
- Inkább alig várom már, hogy odafent legyünk - biztosítja a kicsivel idősebb férfit, miközben még mindig a rakoncátlan, mostanra túl hosszúra nőtt tincseit igazgatja el a pilóta sapka alatt. Megint időszerű lenne egy hajvágás. Talán még a ceremónia előtt.
- Ma még szárnyak nélkül repülsz, szóval minden, amit mondok, azonnali, nem megkérdőjelezhető parancs a számodra - mondja Tomlinson. Megtörölgeti a frissen mosott kezét, és egy laza mozdulattal a fejére dobja a saját sapkáját, aztán kacsint Harry felé a tükörben. - Ne okozz felesleges fejfájást, zöldfülű!
Harry kifúj egy nagy levegőt, és a szemét is megforgatja, miután Tomlinson magára hagyja a mosdóban. Minden sokkal, sokkal könnyebb lenne, ha a pasi nem lenne ilyen szemtelenül jóképű. Egyszerűbb lenne utálni. De Harry, mióta van szerencséje mögötte ülni a repülések alatt, és nézni, micsoda játszi könnyedséggel emel a magasba, aztán tesz le gépeket az ország különböző repterein, egyre mélyebbre süllyed ebbe a furcsa vonzalomba. Imádja Tomlinson hátsóját bámulni, amikor épp a fedélzetre tartanak, és előszeretettel engedi mindig maga elé, hogy abban a három percben, amíg végigsétálnak a folyosón, bámulhassa azt a mennyei, kerekded barackot. Egyre erősebben vágyik arra, hogy megragadja, és kiélvezze az ujjai alatt is, milyen kemények és izmosak. A legszomorúbb az egészben az, hogy Tomlinson hetero. Legalábbis egy beszélgetésből közte és az akkori másodpilótája között erre következtetett. Tény, hogy akkor éppen panaszkodott a nőre, és hogy már teljesen kihűlt a dolog, de a tényen, hogy nem igazán gerjed a Harry kaliberű személyekre, nem változtat.
Harry csak megragadja a fekete gurulós bőröndjét, és vet magára még egy utolsó pillantást a tükörben, aztán elindul Tomlinson után, hogy beszálljanak, még mielőtt felengedik az utasokat. A Delta Airlines székhelyéről indulnak ma, Harry itt is él, és alig várja, hogy kérdéseket tegyen fel Tomlinsonnak, ő hol lakik, mit csinál szabadidejében, és mivel edzi ennyire ellenállhatatlanra a fenekét. Bőven lesz rá ideje, mert éppen Miamiba tartanak, ami tisztán két óra repülést jelent.
- Jó reggelt, Captain Tomlinson! - üdvözli mindenki Louis-t a kapuhoz érve, ő pedig visszaint, és olyan édesen mosolyog mindenkire, hogy ilyenkor egyszerűen megremeg Harry gyomra. Valamiért ezekben a pillanatokban annyira erősen jelez a radarja, és nem tud mit kezdeni vele. Teljesen össze van zavarodva.
- Üdv, Mr. Styles! - köszönnek neki is, és azonnal keserűség árad szét Harry szájában, amiért ő még nem büszkélkedhet semmi másoktól megkülönböztető titulussal, de már csak napok kérdése. Csupán megpöcköli a sapkája karimáját, ezzel üdvözölve a lányokat a kapuban, aztán a légiutas-kísérőkkel maguk mögött, elindulnak a fedélzetre. Megint egy kicsit lemarad. Szándékosan, hogy addig is bámulhassa Tomlinson díjnyertes seggét, és azon töpreng, milyen érzés lesz, amikor egy napon őt is így szólítják majd.
Nem igazán szólnak egymáshoz egészen addig, amíg felteszik a bőröndjeiket az egyik tartóba.
- Jártál már Miamiban? - kérdi Louis, amikor elveszi a pohár kávét az egyik stewardesstől. A mai járaton minden lány fiatal és gyönyörű. Csak egy férfi kísérő van, de Harry még őt is top listásnak állítaná be. Bár az is tény, hogy a légiutas-kísérőknél alap a tökéletes megjelenés, és jó kisugárzás. Harry is kap egy pohár Starbucks logós kávét, aztán beveszik magukat a pilótafülkébe.
- Még soha, bár egy ideje már el akarok jutni - válaszol Harry, és lehuppannak az üléseikbe. Louis azonnal kezelésbe veszi a műszerfalat, minden egyes kapcsolót a helyes állásba kattint, és a radar működését, vagy éppen a rádiót többször is ellenőrzi, hogy biztosan minden tökéletes legyen. Harry is megrögzött ezekkel, Tomlinson viszont egy másik szint. Harry meg van győződve arról, hogy maximalista, és nem feltétlenül az egészséges fajtából. - A repterükön voltam már, de csak másfél órám volt a visszafelé járatig, ezért nem tudtam kimenni és körülnézni.
- Most lesz egy egész napunk - mosolyog oldalra, és kortyol egyet a kávéjából, aztán visszateszi a kettejük között lévő pohártartóba. - Terveztél valamit?
- Nem igazán - rázza meg a fejét Harry, és ellenőrzi a telefonját, visszaír gyorsan néhány barátjának, akik még este írtak neki valamit. - Talán csak lemegyek a partra és elalszom a napon. Estig vissza sem megyek a szállodába.
- Rossz ötlet - vágja rá Louis, a fiatalabb pedig egyből felé kapja a fejét. - Június vége van. Nyaranta Atlantában is meleg van, de Miami egy egész más szint. Bajod is lehet, ha elalszol a napon.
- Akkor tarts velem, és vigyázz rám! - von vállat Harry, és magát sem érti, miért mondta ezt. Azonnal zavarba is jön, Louis viszont szerencsére nem veszi fel, mintha meg se hallotta volna csak tovább állítgatja a kapcsolókat, hogy tényleg minden indulási pozícióban legyen.
- Lemehetünk együtt - válaszolja kicsivel később, és felkel az ülésből. - Biztos a lányok is le akarnak jönni. Azt hiszem, a hotelnek van valami bárja és büféje is lent a parton.
- Jól hangzik.
- Gyere, üdvözöljük az utasokat! - int a fejével a pilótafülke egyelőre még nyitott ajtaja felé, és rögtön utána ki is lép rajta. Harry is követi őt, és beáll Louis mellé, hogy minden egyes utasnak bólintással, integetéssel köszönjenek.
Amikor visszaülnek a fülkébe, mindketten leveszik az egyenruhájukhoz tartozó zakót, és egy kicsit meglazítják a nyakkendőjüket is.
- Elmondhatatlanul utálom ezt az öltözéket - sóhajt fel Louis, és csak megropogtatja a nyakát, aztán beköti a biztonsági övét. - Kösd be magad, aztán ellenőrizd a motorjelző lámpákat, és az üzemanyag nyomást! Addig beszélek az utasokhoz.
- Igenis - szalutál Harry, de az egészet valójában eléggé cinikusnak szánta, Louis mégis elmosolyodik rajta, és a fejére teszi a fülhallgatót, aztán gondosan a szája elé húzza a mikrofont.
- Üdvözlöm utasaimat a Delta Airlines 2367-es járatán - kezd bele a monológjába, és bár Harrynek a műszereket kellene csekkolnia, mégis megakad egy pillanatra és Louis hangját, mosolyát figyeli. - A napfényes Floridába tartunk, az időjárás csodálatos, egyetlen felhő sincs az égen és 40° várható, a páratartalom pedig magas. Tökéletes Miami Beach napnak nézünk elébe. A repülés a mai napon nem tartogat kihívásokat, élvezzék a kilátást az ablakokon át. A repülési időnk egy óra ötvenhárom perc. Csupán ennyit bírjanak ki a gépemen, és utána együtt mártózhatunk meg a langyos óceánban! Köszönjük, hogy a Delta Airlinest választották! Kellemes repülést kívánok!
- Hallod a nevetést? - sandít oldalra Harry, és valahogy ezekben a pillanatokban nem utálja annyira Louis-t. Inkább felnéz rá. Csodálja. Oké, tulajdonképpen soha nem utálja őt, csak nagyon szeretné gyűlölni a tökéletessége miatt. - Imádnak.
- Az emberek szeretik a humort - válaszolja egyszerűen Louis, aztán a magasságmérőhöz nyúl, hogy beállítsa rajta az aktuális légnyomás értéket, így biztosan ugyanazon a nyomásmagasságon repülhessenek, mint a többi gép. - Állítsd be az iránytűt!
- Kész - mondja Harry, amikor végez az újabb parancs teljesítésével, és megint Louis felé néz.
- Motorpróba - jelenti ki az idősebb férfi, és egyből nyúl az aktuális műszerhez. - Gyújtásrendszer csekk.
- Légcsavarszabályzó csekk - vágja rá Harry, amint kipróbálta, Louis pedig elvigyorodik. Harrynek tetszik ez a közvetlenség kettejük között, és pontosan tudja, hogy Louis-nak az tetszik ennyire, milyen együttműködő, és irányítható. Harry meglehetősen simulékony.
- Porlasztófűtés csekk - érkezik újra Louis szájából, aztán a jobbra fordítja a fejét és várakozásteljesen néz Harryre. Hosszú másodpercekig bámulják egymást, és a fiatalabb gondolatai már mindenfelé kalandoznak, amikor hirtelen összerezzen Louis parancsoló hangnemétől. - Meddig várunk még? Mi következik?
- Ó! Öhm... Motorpróba megvolt... öhm...
- Öt másodperced van kitalálni, Harry - mondja szigorú hangon Louis, és tovább vár. - Négy... Három...
- Nem... várj!
- Kettő...
- Indulunk... Nincs több tennivaló, csak alapjáratra húzni a gázkart - hadarja, és a hangja szinte elcsuklik a végére. Louis két pillanat alatt érte el, hogy ennyire ideges legyen.
- Aztán?
- A benzinpumba - mondja Harry halkan, és azonnal nyúl is utána. - Nincs más dolgunk, csak rádiózni a toronynak, hogy a váróponton készek vagyunk az indulásra.
- Aha - morogja Louis, és Harrynek azonnal rossz érzése van emiatt a hangnem miatt. - A fékszárnyak meg majd átállítják magukat.
- Baszki...
- Ne ostorozd magad, oké? - néz rá Louis, és bár a hangja még mindig élesen cseng a szűkös pilótafülkében, ennek ellenére is... a szemei valahogy kedvesen csillognak. - Direkt stresszeltelek fel, mert meg kell tanulnod ilyen helyzetben is gondolkodni. Azonnal cselekedni. Akkor is tudnod kell a felszállás előtti ellenőrzést, ha a legédesebb álmodból keltelek fel.
- Tudom - rázza meg a fejét Harry és azon hitetlenkedik, hogy valójában pontosan tudja az ellenőrzés menetét. Elbaszta, mert Louis ül mellette. Biztos benne, hogy ha a világ bármelyik másik pilótája lenne, semmi sem történt volna, mindent csuklóból tudna, de Louis... A zöldszemű szörny, aki mögül képtelen kilépni, pedig senki se kényszeríti oda. Semmi közük egymáshoz, és mégis... - Mit csináljak Captain?
- Állítsd át a fékszárnyakat - mondja Louis, és Harry amint végez vele, már be is kapcsolja a rádiót, hogy kapcsolatba lépjen a toronnyal. - Itt Captain Tomlinson, harmincötös kapu, felszállásra készen állunk, kérem az engedélyt a kiguruláshoz, vége.
- Captain Tomlinson, az engedélyt megadom, kigurulhatnak a hevtenegyes várakozó pontra a felszállási engedélyig, vége.
Louis tolatni kezd a géppel, aztán nagyon lassan, gyönyörű, íves kanyarokkal irányítja a hatalmas repülőt egészen a folyosó végéig, ahol megáll, és mindkét kezét a tarkója mögé téve néz ki a terebélyes szélvédőn.
- Szóval, hogy fogadták otthon, hogy ezt a munkát választottad? - kérdi Louis, Harry pedig összezavarodik tőle egy pillanatra, mert nem is tudja mit feleljen. Nem különösebben volt ebből viszály a családjában. Inkább örültek, hogy nem a légierőnél akar repülni. - Azért ebben a szakmában nem kifejezetten kell magánéletre, családra gondolnod. Van valakid?
- Sok kérdésed van - válaszolja Harry, pedig egyáltalán nem is ezt akarta mondani. Már megint egész más csúszott ki a száján, mint szerette volna. Mintha Louis mellett eltűnnének a filterek.
- Ha már neked nincsenek - von vállat Louis, és a rádiót állítgatja, hogy tisztább hangot halljanak. - Gondolom te se akarsz némán repülni Miamiig.
- Nem - rázza meg a fejét Harry, és valahogy úgy érzi most magát, mint egy kisfiú, akit kioktattak valamivel kapcsolatban. - Nem volt különösebben téma otthon. Anya megnyugodott, hogy nem vadászgépet akarok vezetni, és ennyi. Brit vagyok, szóval eleve fel voltak rá készülve, ha Amerikában akarok részt venni a pilóta programban, akkor nem leszek sokat otthon.
- Hol nőttél fel? - kéz oldalra Harryre, és a fiatalabb srác torka szinte kiszárad az átható pillantástól. Fogalma sem volt, hogy ha csak kettesben fog repülni Louis-val, az ilyen hatással lesz rá.
- Cheshire-ben, Manchestertől...
- Tudom, hol van Cheshire - szakítja félbe Louis, és Harry most érzi, hogy még el is pirul, ami kibaszott bosszantó, mert sose szokott csak úgy elpirulgatni. Azt kívánja, bárcsak tudná, mi történik vele. - Yorkshire-ből jöttem. De már sok évvel azelőtt, hogy elkezdtem a pilóta programot. Itt végeztem Észak-Dakotában.
- Várj... - kapja oldalra a fejét Harry, mert most végre úgy tűnik összeáll a dolog. - Dakotában? Az Aerospace-ben?
- Aha.
- Akkor ezért voltál egy kibaszott zseni a programban! - kiált fel Harry nevetve, mintha minimum a lottón nyert volna. - Mindent tudtál addigra. Diplomád volt. Persze, hogy csont nélkül ment a pilóta program.
- Mindig is a Deltánál akartam repülni - von vállat Louis, mintha egyértelmű lenne, amit mond. - Ha valaki elvégzi az ATP programot, és elég jó, egyaránt ajánlatot kap a Deltától, Unitedtől, és még vagy huszonhét másik amerikai légitársaságtól. Csak ezért végeztem el ezt a nevetséges programot. Így meglettek a repülési óráim is, és egyenes utam volt a Deltába. Nyilván nem volt kihívás, de a repülési gyakorlat jól jött, hogy összeszedjek annyi repülési időt, amit a Delta követel.
- Értem - mondja Harry, és egy kicsit rosszul is érzi magát. Újra. Most, hogy Louis nevetségesnek titulálta az ATP programot, miközben neki komoly kihívást jelentett.
- Captain Tomlinson, kigurulhat a kifutóra. A torony a felszállási engedélyt megadja, vége - szólal meg a légiirányító a rádióból, Louis egyből a botkormányhoz nyúl, hogy kioldja a fékeket, és már fel is kanyarodik a hatalmas aszfaltra, ahol azonnal gyorsulni kezd. Harry az ülésbe süpped a hirtelen sebességtől, de képtelen levenni a szemét Louis-ról. A férfi arcán egy kellemes, magabiztos, és nagyon boldog mosoly ül. Borzasztóan élvezi, hogy egyedül uralhatja ezt a hatalmas repülőt, és úgy emeli a magasba, mintha súlya sem lenne.
- Itt Captain Tomlinson a toronynak, az emelkedést megkezdtük, jelenleg ötezer láb magasan vagyunk, ha elértük a végleges repülési magasságunkat, és beálltunk a menetirányba, jelentkezem, vége - mondja Louis, és még a hangján is érezni, mennyire megváltozott idefent. Harry úgy látja, mintha Louis szabaddá vált volna azzal, hogy elhagyták a talajt. Ő maga is szárnyal. Tomlinson egy hatalmas ívben megdönti a gépet, és Harrynek fel kell nevetnie az érzéstől. Tagadhatatlanul ő is imádja ezt, Louis pedig olyan boldogan tekint felé, hogy elolvad az ülésében. Lágyan rátérnek a saját útjukra, és a gép újra egyenesbe áll. Már a felhők között repülnek, és a szárazföld egyre kevésbé látható a fehér gomolyagok között.
- Húszezer lábon vagyunk - mondja Harry, amikor észbe kap, hogy ő most nem csak utas egy csodálatos pilóta mellett, hanem másodpilóta is.
- Szóval... van valakid? - kérdezi újra Louis, de Harry akkor se tudná félreérteni, ha nem tudná pontosan, hogy a másik hetero, annyira általános hangnemben kérdezte. Mintha az időjárásról beszélgetnének.
- Nincs - rázza meg a fejét Harry. - Huszonötezer láb. És neked?
- Még ötezer és ezúttal te jelentkezel be a toronynak - jelenti ki Louis, és tovább emelkedik a géppel. - Nincs senkim. Mint mondtam, ez az élet nem kedvez a kapcsolatoknak. Jenny volt az utolsó barátnőm, folyton hisztizett, és nem igazán tudtam mit kezdeni vele.
- Világos - mondja Harry, és bekapcsolja a rádiót. - Itt... Styles a toronynak, a 2367-es Miami járatról jelentkezem, elértük a végleges repülési magasságot. Beálltunk a légifolyosóra, robotpilótára váltunk, vége.
- Itt a torony, Styles másodpilóta, tartsák a harmincezer láb magasságot, nem látunk semmi fenyegetőt a radaron, szerencsés időnk van, kellemes repülést, vége.
- Harry... - sóhajt fel Tomlinson, és a srác már azt se tudja, mit gondoljon. Fogalma sincs, most épp mit csinált rosszul. - Vasárnaptól pilóta vagy. Talán még egy ideig a jobboldali ülésben, de ne degradáld le a rangod. Első tiszt vagy, így is nevezd magad a rádióban. Tulajdonképpen nálam is fontosabb szereped van a gépen, mindenki tudja, hogy nem a kapitány vezeti a gépet, hanem inkább az első tisztje. A kapitány csak parancsolgat.
- Te emelted fel, és te csináltál mindent - ingatja a fejét Harry. - Te is fogod letenni. Szó szerint csak a másodpilótád vagyok.
- Ez csak azért van, mert én a repülés miatt vagyok itt - feleli Louis, és a kezébe veszi a telefonját. - Nem a fizetés, vagy a státusz vonzott, hanem az, hogy irányíthatok egy ilyen gépet, és a magasba vihetem. És ha én vagyok egy ilyen csodálatos nőnek a tulajdonosa - mondja elbűvölten, és egy kicsit előrehajolva végigsimít a műszerfalon -, én is akarom irányítani őt.
- Azt hiszem, én is ilyen pilóta szeretnék lenni - leheli Harry, de tudja jól, hogy Louis tisztán hallja őt a fejhallgatókon át. - A repülés miatt csinálni.
- Nem is vártam ennél kevesebbet - feleli Louis, és Harry szinte megugrik, amikor megszólal a zene a pilótafülkében, Tomlinson pedig leveszi a fejhallgatóját. Harry is ugyanazt teszi, és a homlokát ráncolva figyeli a Waterloo Sunset fülbemászó dallamát, ami betölti az apró fülkét.
- Mi a fene ez? - kérdi, amikor mindketten kikapcsolják a biztonsági övet. Louis még hátra szól az egyik légiutaskísérőnek, hogy most már mindenki más is mozoghat a fedélzeten, aztán Harry felé néz, és megint a kávéját kezdi szürcsölgetni.
- The Kinks - feleli olyan hangsúlyban, mintha ez mindenkinek egyértelmű kellene, hogy legyen. - A világ legjobb zenéje.
- Na ne fárassz! - nevet fel Harry. - Ezek a pasik csak a Beatles-t majmolták.
Louis nem szól semmit, egyszerűen feljebb hangosítja a zenét, és így egyikük hangját se lehet hallani többé.
Már egy órája repülnek, és mindenről beszélgetnek, amikor az egyik fiatal, és meglehetősen csinos stewardess halk kopogás után belép a pilótafülkébe.
- Szia, drága - köszön egyből Louis, Harry pedig azonnal hátranéz a nőre. Fekete hajú, gyönyörű kontyban hordja, a sminkje kifogástalan, a lábai hosszúak, és Harry valami teljesen szokatlan és felesleges féltékenységet érez attól, ahogy Louis a nőre néz.
- Kértek valami harapnivalót? - kérdezi a stewardess, és bár Harry egyből megrázza a fejét, Louis inkább elgondolkodik, aztán felkel a székből, és a fiatalabb felé néz.
- Figyeld a rádiót, és tartsd a gépet robotpilótán - utasítja Harryt, ő pedig csak bólint, és azt nézi, ahogy Louis félreérthetetlen közelségben a nő háta mögött kisiet a kabinból. Eközben persze valamit motyogva a stewardess fülébe. Harry szája azonnal keserű lesz, és felcsatlakozva a gép wifijére, inkább mélyen a telefonjába merül arra a bő harminc percre, amíg Louis nem kerül elő.
Utána se szólal meg, csak a szeme sarkából nézi, ahogy a mellette ülő kapitánya a nyakkendőjét igazgatja, és a tincsei, amik a tarkójára lógnak még most is egy picit izzadtak. Harry pontosan tudja, hogy mit művelt Louis és az a nő... valahol a gépen.
- Azt hittem, Captain Tomlinson ennél szabálykövetőbb - morogja az orra alatt, Louis pedig azonnal mosolyogva fordul felé.
- Captain Tomlinson nem olyan karótnyelt, mint amilyennek gondoltad - válaszolja szúrósan, és Harry nem is tud reagálni rá, csak a száját rágcsálva továbbra is az Instagramot görgeti. - Fél óra múlva meg kell kezdenünk az ereszkedést.
- Tudom - válaszol Harry, és ő is felkel a székből.
- Hova mész?
- Csak kinyújtóztatom a lábaimat landolás előtt - feleli Harry, aztán már ott is hagyja a pilótafülkét. Tudja jól, hogy amit érez, az ostobaság. Nem szabadna ennyire magára vennie valamit, ami nem is róla szól, de sajnos azon túl, hogy utálja Tomlinson mindent beterítő tökéletes hírnevét a szakmában, nagyon úgy fest, hogy elkezdte megkedvelni őt.
Már csak akkor megy vissza Louis mellé, amikor kellőképpen lecsillapította magában ezt a furcsa vihart, és úgy érzi, képes megint úgy beszélni a másik férfihoz, mint a kollégák. Akkor már nem is marad sok idejük beszélgetni, mert Louis jelzi az utasoknak, hogy kapcsolják be a biztonsági öveiket, és átveszi az irányítást a robotpilótától.
- Captain Tomlinson a toronynak, hamarosan belépünk Miami légterébe, ebben a pillanatban megkezdem az ereszkedést. A jelenlegi magasságunk huszonkilencezer láb, engedélyt kérek a leszállásra, vége - mondja egyből, amint újra a fejére teszi a fülhallgatót és a szája elé húzza a mikrofont. Harry nem tudja nem nézni, miként feszülnek meg finoman az izmok az alkarján, ahogy a botkormányt fogja, és lassan tolja előre.
- Captain Tomlinson, itt a torony, lassan ereszkedjen, hamarosan meg fogja látni a gépet maga alatt, őket kövesse, és hagyjon nekik tízezer láb előnyt a leszálláshoz - magyaráz egy vidám férfihang a Miami toronyból. - A négyes kifutót használják a landoláshoz, vége.
- Értettem, vége.
És ahogy Louis fel is vezette a földi irányításnak, szépen lassan, néha kérdezgetve Harryt, mi a teendő éppen, mintha vizsgáztatná, de leteszi a gépet. Olyan finoman ér az aszfalthoz, hogy Harry alig érzi a pillanatot, amikor a kerekek földet érnek. A fülke ajtaján át is jól hallani a tapsot, amit Louis kap a tökéletes, tankönyvben leírt landolásért cserébe, és Harry megint a száját rágcsálja, ahogy Tomlinson büszke mosolyát nézi.
- Itt Captain Tomlinson beszél, szerencsésen földet értünk a Miami Nemzetközi Repülőtéren, helyi idő szerint tíz óra huszonhét perc van, 31° fok van, és ami a kellemetlenebb, 87%-os páratartalom. A víz viszont isteni, 28° fokos, mindenkinek nagyon ajánlom, én és az első tisztem is gondolatban már fürdőgatyában vagyunk. Köszönjük, hogy a Delta Airlinest választották, vigyázzanak magukra.
Harry egészen elmerült a gondolataiban, és amúgy se igazán lett volna sok lehetősége beszélgetni Louis-val, mert a landolás után felgyorsultak az események. Átadták a gépet a reptérnek, végig kellett mászniuk az egész repteret, mire elétek a taxihoz, ami már várt rájuk a kijáratnál, és Louis megállás nélkül a sofőrrel beszélgetett egészen a szállodáig. Ott aztán becsekkoltak, és mire Harry újra feleszmélt, már a liftben álltak egymás mellett.
- Szusszanok egyet, csak adj fél órát, aztán menjünk, együnk valamit - fordul felé Louis, miután lehúzza a mágneskártyáját a szobája ajtaján.
- Ó, oké - egyezik bele Harry, és ő is benyit a saját, Louis-éval szomszédos szobájába. - Kopogj be, ha készen állsz.
Harry villámgyorsan lekapkodja magáról az egyenruháját, és felvesz egy fehér fürdőgatyát. Lekapcsolja a légkondit, mert világéletében fázós volt, és csak eldől az ágyon, hogy felhívja az anyját, mert nem telhet el úgy nap, hogy ne keresse. Mind a harminc percet beszélgetéssel tölti, és csak akkor köszön el Anne-től, amikor Louis az ajtaján kopogtat.
- Készen állsz? - kérdi Tomlinson az ajtóból, és nincs nála más, csak egy törölköző, meg a piros fürdőnadrágja, ami a combjára feszül. Harrynek muszáj vennie három mély lélegzetet, amikor visszamegy a saját cuccaiért, mert Louis-nak nem csak a feneke, mindene tökéletes. - Átgondoltad a fehér fürdőgatyát?
- Mi baj van vele? - néz le a lábaira Harry, amikor már a part felé sétálnak.
- Játszottatok valaha vizespóló versenyt a fősulin? - horkan fel Louis, nyilvánvalóan arra próbálva rávezetni Harryt, hogy a gatyája talán láthatatlanná fog válni ha átnedvesedik.
- Nem jártam egyetemre - kezdi a magyarázkodást, aztán ahogy leérnek a homokos partra, leteríti a törölközőjét a szálloda egyik saját napozóágyára. - És nem fogod látni a farkam akkor se ha bemegyünk a vízbe, ne aggódj - bár szó nélkül levetkőznék neked, ha arra kérnél... teszi hozzá magában, de szerencsére legalább ez alkalommal működött valamicskét a szűrője.
- Hogy értetted azt, hogy nem jártál egyetemre? - kérdi Louis, amikor már mindketten szereztek maguknak egy-egy burritot, és palack vizet a hotel büfés standjából. Újra egymás mellett fekszenek a napozóágyakon.
- Úgy, ahogy mondtam - von vállat Harry. - Nem igazán érdekelt semmi, ezért nem tanultam tovább. A húszas éveim első fele... zűrös volt. Főképp csak pasiztam és buliztam.
- Ó... Mármint...? Ó! - zavarodik össze teljesen Louis, és Harry szinte látja rajta, hogy fogalma sincs, mi a fenét kellene mondania. Ez meglehetősen szórakoztatja őt. - Szóval te... Basszus.
- Mi van? - nevet fel Harry, és amikor az utolsó falat burritot is a szájába dobja, egészen addig egyikük sem szólal meg, míg le nem nyeli azt. - Az akasztott meg, hogy meleg vagyok? Remélem nem vagy valami homofób seggfej.
- Nem! Dehogy! - védekezik azonnal Louis, és ő is villámgyorsan letolja a torkán a maradék ebédjét, aztán hosszan és lassan kortyolgatja a vizet az üvegből. - Csak meglepett. Ahogy Sylviára néztél a gépen, ahogy végigmérted, azt hittem... De...
- Ja nem azért bámultam meg - rázza egyből a fejét Harry, és vigyorog, mert a helyzet lehetetlenül szórakoztatja. Az, hogy végre valami hihetetlen módon nem ő van zavarban és nyökög mint egy kisiskolás, hanem Louis. - Igazából csak felmértem milyen a típusod. De meg kell hagyni, félelmetesen sztereotipikus. Húsos száj, szép szemek, hosszú combok...
- Na ne mondd! - nevet Louis, de tapintani lehet a zavarát. - Miért, mégis mi a te típusod? Fogadjuk a kigyúrt, borotvált, lebarnult...
- Nincs típusom, kapitány - néz oldalra Harry, és most hogy végzett a kajálással, gyorsan befújja magát napvédővel. - Inkább az emberek kisugárzása, személyisége vonz. De szeretem a kerek hátsókat, mi tagadás.
- Nem tudom... Létezik férfiaknál kerek hátsó? - húzza fel a szemöldökét Louis, és a fiatalabból egyszerűen csak kirobban a nevetés attól, Louis mennyire nincs tisztában az adottságaival.
- Mondjuk, hogy ismerek pár olyat, akinek az van - feleli végül Harry, és lehunyja a szemét, hogy kikapcsoljon egy kicsit. Tényleg nem vágyik másra, csak a napsütésre és pihenésre.
- Bevallok neked valamit - veszi halkabbra a hangját Louis, és Harry abban is biztos, hogy kicsit közelebb hajolt hozzá. - Még soha életemben nem beszélgettem meleg pasival.
- Ne már... - motyogja Harry, és oldalra is néz, csak hogy lássa Louis arcát, ránézésre viszont igazat mond. - Vagy csak nem tudtál róla. Abból, ahogy meglepődtél, nyilvánvaló, hogy nem valami jó a radarod.
- Lehet. A lényeg, hogy te vagy az első.
- Megtisztelő.
- Szóval, ha a húszas éveid csak pasizással teltek, hogy jött az, hogy beiratkozz a programra? - kérdi Louis egy hosszúra nyúlt csend után. Harry már majdnem elaludt a kellemes melegben, és az emberek és óceán monoton hangjára.
- Az egyik barátom apjának van egy repülője - kezd bele Harry a mesébe, de meg kell köszörülnie a torkát, mert olyan rekedten indított, hogy ő maga is alig ismerte fel. - Egy apró kis járgány, kétszemélyes. Elvitt egy körre, és már azelőtt tudtam, hogy ezt akarom csinálni, mielőtt földet értünk. Persze nem kisgépekkel. Nagyban gondolkodtam.
- A kicsi gépeknek is van varázsa - mosolyodik el Louis, és a víz hullámzását nézi. - Talán több is, mint a nagyban. Minden sokkal intenzívebb. Nekem is van egy Mooney M10T-m Atlantában.
- Komolyan? - kérdez vissza Harry izgatottan. - Azok gyönyörűek, és a világ leggyorsabb, legkecsesebb egymotoros gépei.
- Igen - vigyorog Louis, és a tekintetét Harry meg az óceán között járatja. - Vezettél már olyat?
- Dehogy! - horkan fel, és még a száját is elhúzza. - Nincs saját gépem. Talán majd egy nap, ha összeszedek rá elég pénzt. De akkor sem valószínű, hogy tudok venni egy Mooneyt. Mióta megszűnt a gyár, aranyárban van, kincsnek számít.
- Az is - bólint Louis, és nyel egyet a víz habjait bámulva. - Ha gondolod... Amikor hazaérünk, eljöhetsz a hangárba, és megyünk vele egy kört.
- Igen! - lelkendezik Harry, miközben megint lehunyja a szemét. - Nagyon jól hangzik. Ígérem, nem esik baja a kincsednek.
- Ajánlom is! - nevet fel Louis. - Na, most pedig irány a vízbe! Majd utána szundikálsz.
- Ó, istenem! Ó, édes istenem... - nyöszörög Louis, amikor nyakig merülnek a kellemesen meleg óceánban. Harry csak óvatosan lépked, mióta volt egy medúza incidense, és órákon át szenvedett az égő, viszkető, fájdalmas csípések miatt. Viszont ahogy meghallja Louis nyögéseit, teljesen elfelejti minden félelmét a medúzák miatt. Jelen pillanatban örül neki, hogy nyakig ellepi őket a víz, mert ha egyelőre még nem is sziklamerev, érzi, ahogy a vér az ágyékába áramlik. Önkéntelenül is elképzeli, milyen hangokat adhat ki Louis a hálószobában, pedig ez a legutolsó dolog, amit csinálni szeretne. Elkezdeni vonzódni egy hetero pasihoz. Minden meleg srác rémálma. - Szóval te... meleg vagy, azt mondod.
- Azt - feleli Harry, de nem tudja visszafojtani a kis horkatást amiatt, ahogy ezt Louis mondja.
- Mióta tudod, hogy az vagy? - kérdi tőle az idősebbik, és Harryben egy furcsa, egyelőre megmagyarázhatatlan érzés kezd szétáradni.
- Azt hiszem, mindig is tudtam - válaszolja egy kis gondolkodás után, aztán a felhőket kezdi nézegetni. Meglát egy repülőt a magasban, ami vastag fehér kondenzcsíkot húz maga után. Elgondolkodik, vajon hova tarthat az a gép, honnan indult, és kik ülnek rajta. Van olyan, akinek ez az út az egész életét megváltoztatja? Vannak üzletemberek, akik utálják, hogy éppen a magasban kell ülniük egy újabb munkaügyi utazás miatt? Van olyan, aki a szerelméhez tart, és izgatottan fészkelődik az ülésben, alig várva, hogy végre odaérjenek? - Te is bámultad gyerekként a repülőket az égen?
- Persze - válaszolja Louis, és felnéz, hogy ő is elkapja az apró kis fehér járatot odafent. - Sokszor képzeltem el, hogy merre tartanak. Sokszor kívántam azt, bárcsak én is rajta ülhetnék.
Harry nem vágja rá, hogy ő is épp ugyanezen gondolkodott, és kölyökként pont ezt csinálta, helyette csak elmosolyodik, Louis-ra néz, majd vissza az égre.
- Mikor vállaltad fel magad? - kérdez újra Louis, és Harry egyre forróbban érzi azt, amiben egyelőre még nem akar hinni. Először muszáj lesz megbizonyosodnia mindenről, nehogy véletlenül is árnyékra vetődjön. Ha pont Tomlinsonnal történne meg az a kínos dolog, hogy ő ráhajt, a pasi pedig elküldi, mert hetero, karrierje végéig szégyellné magát a férfi előtt. Márpedig az hosszú idő.
- Talán... tizenhat voltam - von vállat Harry, mert már nem is tudja biztosan. Nem volt jelentősségteljes pillanat. Talán azért, mert senkit sem lepett meg vele. - De kicsit olyan volt, mintha ezt amúgy is mindenki tudná, csak addig nem beszéltünk róla. Anya is úgy kezelte, mintha fellélegzett volna, hogy végre elmondtam. Végre beszélhetünk róla. A barátaimat se döntötte le a lábukról a hír váratlansága.
- Szerencsés vagy - mondja Louis sokkal halkabban, és nem is néz Harryre. - Ha én ilyennel álltam volna elő... Nem tudom. Anya valószínűleg mellettem lett volna, de apám... Nehezen tudom elképzelni. Mindig nagyon fontos volt neki a politika, a hatalom, a sereg. Sokszor voltak megjegyzései férfiatlan férfiakra. Akkor okoztam neki az első csalódást, amikor elmondtam, hogy nem csatlakozom a hadsereghez, hanem pilóta leszek - meséli Louis, és a fiatalabb egy pisszenés nélkül hallgatja végig. Ma reggel a gépen még megtippelni se tudta volna, hogy ilyesmiről fognak beszélgetni. - Utána persze megörült, hogy ez nagyszerű, akkor még mindig ott a Brit Királyi Légierő.
- Olyan érdekes - ingatja a fejét Harry. - Az én családom hálát adott az égnek, hogy eszemben sincs csatlakozni a légierőhöz, a tied meg csalódott volt, amiért nem akarod napról napra kockára tenni az életed.
- Egyértelműen más értékrendekkel körülvéve nőttünk fel - ért egyet Louis. - Nyilván nem gyűlöl, csak mert végül utasszállító pilóta lettem, de nem is rajong a karrieremért.
- És anyukád hogy áll mindehhez? - kérdez vissza Harry, mert sose tudta elképzelni, hogy egy anya képes minden gond nélkül a seregbe küldeni a fiát. Potenciálisan a halálba küldeni őt.
- Anya néhány éve meghalt - feleli Louis, a hangja egy kicsit szárazabb, rekedtebb, de ahogy Harry a vonásait vizsgálja, nem látja jelét lehetséges kiborulásnak.
- Sajnálom, én...
- Ne, nem tudhattad - neveti el magát halkan Louis. - És jól vagyok. Szarul viseltem, persze. Nagyon. De már jól vagyok.
- Az jó - válaszolja sután Harry, mert fogalma sincs, mit kellene mondania.
- És mikor... mikor volt az első olyan pillanat, amikor... baszki, nem is tudom, hogy akarom kérdezni - nevet Louis, és felfekszik a víz tetejére.
- Hát akkor csak kérdezd meg - mondja Harry könnyedén. Szeretne kialakítani, egy nagyon kötetlen beszélgetést, ami eddig jól halad.
- Nem tudom, szóval... könnyedén ment, amikor először fizikálisan kapcsolatba léptél valaki hozzád hasonlóval?
- Jézusom, Louis! - nevet fel Harry, hangosan és teljes szívből, mert még sose hallott ilyen komplikáltan feltenni egy ennyire hétköznapi kérdést. - Csak kérdezd meg, milyen volt az első szex egy sráccal.
- Oké, szóval, milyen volt? - vigyorog a másik, de láthatóan zavarban van. - Hogy megy ez két srác között? Mármint... Nyilván a módját tudom, csak... ahh...
- Tényleg? Honnan tudod a módját, Louis? - dönti oldalra a fejét. - Csak nem megnyitottunk néhány mocskos weboldalt unott magányunkban?
- Ugorjunk - válaszolja Louis kínjában, és nem is néz Harryre. - Szóval?
- Ma már sokkal jobb, mint akkor volt - kezd bele Harry, és bár valamiért mindig zavarban érzi magát Tomlinson társaságában, a férfi folyton képes kellemetlen helyzetben hozni, most mégis nyeregben érzi magát. Ő irányítja ezt az egész beszélgetést, és úgy alakítja, ahogy kedve tartja. - Többnyire... Általában passzív vagyok, szóval kellett idő, míg megismertem a testem, kitapasztaltam mit és hogyan szeretek.
- Tapasztalt vagy? - kérdez közbe Louis, pedig Harry még folytatta volna. - Sok pasid volt, vagy...
- Nem veszettül sok - rázza a fejét Harry. - De azért igen, tapasztaltnak érzem magam. Sose érdekelt ez az oldal?
- Hm... - gondolkodik el Louis, de hosszú másodpercekig nem szólal meg. Harry már azon van, hogy mondjon valamit, amikor Tomlinson végre rá néz. - Nem gondolkodtam még ezen. Megyek, úszom egyet - hadarja, aztán már el is siklik Harry mellől, egyre távolodik tőle.
- Hát persze... - vigyorog Harry, mert most már nem csak érzi, egészen biztos benne, hogy igaza volt korábban. A radarja nem jelzett hibásan. - Hazug.
A délután hátralévő részét azzal töltötték, hogy Louis húzta valamivel Harryt, de ő ezt egy pillanatig sem bánta. Élvezi, hogy egyre kötetlenebbnek érzi a kapcsolatukat.
- Aludnunk kellene - sóhajt fel Louis a szálloda udvarában, egy végtelenül kényelmes nyugágyon fekve. - Hatra a reptéren kell lennünk.
- Szörnyen hangzik - nyöszörög Harry, és feltornázza magát Louis mellől. - Szerintem ezt szeretem a legkevésbé ebben az egészben.
- Nem hibáztatlak érte.
A reggeli felszállás ideje sokkal hamarabb jön el, mint Harry várja. Még szinte félálomban huppan be a másodpilótáknak fenntartott jobboldali ülése, és köti be magát, miközben Louis megkapja a felszállási engedélyt, és éppen az utasokhoz beszél. Magasba emeli a gépet, és újabb két óra repülés vár rájuk. Együtt.
- Mikor van egy kis időd? - kérdezi Harry, de közben enyhén a fejét rázza, mert Louis már megint a The Kinks zenéit teszi be, ráadásul olyan hangosan, hogy azt nyilvánvalóan az utasok is hallják. Legalábbis tompán. - A héten elmehetnénk repülni.
- Persze - egyezik bele Louis, de fel se néz a mobiljából miután beállította a robotpilótát. - Holnap Chicagoba repülök, de még aznap este jövök vissza. Pénteken? Szabad vagyok.
- Én reggel repülök vissza Little Rockból - mondja Harry, és nagyon megörül, hogy két nap múlva újra találkozhatnak. Kettesben. Nem munka közben. - Nyolcra landolnunk kell, legkésőbb fél kilencre kint leszek a reptérről.
- Nagyszerű, akkor elküldöm a hangár címét, ahol a hercegnőt tartom - mondja Louis, aztán felkel Harry mellől és szó nélkül hagyja el a pilótafülkét. Csak néhány perc telik el amíg visszaér, a kezében két papírpoharas kávéval. Egész hazaúton beszélgetnek, és bár a homoszexualitás többé nem kerül szóba, Harry nagyon jól érzi magát az idősebb pilóta társaságában.


Harry szinte futólépésben hagyta el az atlantai repülőteret, csak hogy minél hamarabb autóba vágódhasson, és elinduljon a hangárba, ahol Louis vár rá. Mégcsak át sem öltözött. Amikor kiszáll a kocsijából és Louis felé sétál még mindig a fekete öltönynadrág és a fehér ing van rajta, a vállán a rangja jelzéseivel. Hamarosan kap még egy csíkot, amikor végre első tiszt lesz, és már tényleg alig várja, hogy végre megkapja a szárnyakat is a zakójára.
- Nézzenek oda, hivatalos pilóta öltözetben? - tárja szét a kezeit Louis, és mindketten vigyorognak, ahogy közelebb érnek egymáshoz. Az idősebb férfin aviator napszemüveg van, egy fehér póló, fölé pedig fekete bőrdzsekit vett fel. A ugyanolyan színű farmer szorosan feszül a lábaira, és csak egy fehér Adidas edzőcipő van a lábán, semmi komolyabb. - Gyere, a hercegnő már csak rád vár.
- Basszus, de szép! - leheli Harry, ahogy a gép mellé érnek, és végigsimít a csillogóra polírozott géptesten. Mindketten beszállnak, és Harry alaposan körülnéz a pilótafülkében is. - Piros bőr kárpitok?
- Szeretem a pirosat - von vállat Louis, és Harry kezébe adja a gép indító kulcsait. - Vigyázz rá, Harry! Mint az életedre. Ha csak egy...
- ...Karcolás is lesz rajta, kiherélsz - fejezi be helyette Harry, próbálva utánozni Louis hangját és hanglejtését. - Értettem, Captain Tomlinson.
- Oké, akkor csak óvatosan Captain Styles - kacsint rá Louis, a fiatalabbnak pedig nyelnie kell egy nagyot. A műszerfal felé fordul, és a gyújtásba dugja a kulcsot, aztán mindketten a fejükre húzzák a fülhallgatókat, a szájuk elé állítják a mikrofonokat. Louis az első, aki valaha is így szólította őt, és ettől forró izgatottság árad szét az ereiben. - Itt Captain Tomlinson az INFÓnak, felszállási engedélyt kérek a huszonötös hangártól, vége.
- Itt az INFÓ, a felszállási engedélyt megadom, a négyes légifolyosót használja, küldje át a repülési tervet és koordinátákat, hogy regisztráljuk a radaron, vége.
- Köszönjünk, máris küldöm, vége - mondja Louis, és a műszerfalon kezd matatni, miközben Harry elindul a Mooneyval, és lassan gurulni kezdenek a széles aszfalton. Még soha nem vezetett ennyire szépen kialakított, modern, kényelmes, tágas belterű egymotorost, mint ez a gép. - Lassan emeld meg az orrát, ha hirtelen kapod fel, túl gyorsan fogunk emelkedni.
- Oké - motyogja Harry, aztán teljesen elveszíti a kapcsolatot a külvilággal. Csak ő van és a Mooney. A botkormány piros bőrborítása a markába simul, és szinte simogatja. A gép úgy emelkedik a magasba, mintha saját lelke lenne, ami oda vágyik. Harrynek alig kell húznia a kormányt.
- Gyönyörű emelkedés - dicséri meg Louis, és ettől tér vissza Harry is újra, hogy egy hatalmas mosollyal nézzen Louis felé. - Ne vidd tízezer lábnál magasabbra. Milyen érzés?
- Elképesztő - nevet fel Harry, amikor lassan elérik az első felhőket maguk körül. Már egész Atlanta elterül alattuk.
- Jobb, mint a szex - mondja Louis, és kinéz oldalra, hogy az alattuk fekvő városban gyönyörködjön.
- Nem tudom, nekem jó a szexuális életem - csipkelődik Harry, pedig pontosan tudja, Louis hogyan értette, amit mondott. Valóban ez egy egészen másfajta élvezet, és felér egy orgazmussal, amikor a magasba repülsz egy ilyen géppel, ami egyedül a te irányításod alatt áll.
- Valóban? - nevet fel Louis, és előveszi a telefonját, hogy messze tartva csináljon mindkettejükről egy szelfit. - Szóval, kapcsolatod nincs, de alkalmi partnered...?
- Persze - válaszolja Harry egyértelműen. - Mondjuk én nem egy utasokkal teli gép személyzeti mosdójában szoktam - kacsint Louis felé, bár a férfi valószínűleg nem is látja, mivel mindketten napszemüveget viselnek, és Harryé nem olyan enyhén sötétített, mint a másiké.
- Pedig van abban valami különleges - biztosítja Louis, aztán hirtelen Harry felé kapja a fejét. - Várj már! Ugye nem azt akarod mondani, hogy... Még soha? Fiatal, jóképű pilóta vagy és még nem vagy tagja a Mile High Clubnak?
- Egyrészt, köszönöm, a jóképűt bóknak veszem, kedves vagy - küld egy túljátszott, színpadias puszit Louis felé, aztán folytatja. - Másrészt, nem. Még senkivel se szexeltem repülőn.
- Fogalmad sincs, mit hagysz ki - ingatja a fejét Louis, és olyan vigyor ül az ajkain, amiről Harry képtelen levenni a szemét.
- Csináltad már itt? - néz hátra a kicsit szűkösebb, de még így is kényelmesnek tűnő hátsó ülésekre.
- Nem - feleli egyből Louis. - Még soha nem hoztam fel ide egy randimat se. Már megvolt a gépem, amikor még volt barátnőm is, de ő soha nem jött fel velem. Nem szeretett repülni.
- Pedig nehéz elképzelni ennél romantikusabb randit - mondja Harry, és ezúttal sokkal tovább bámulnak egymásra, mielőtt Louis megköszörüli a torkát, és a szélvédő felé pillant. - Nekem is egyértelműen top első helyre ugrott a mai randink.
- Örülök, hogy levettelek a lábadról - mondja Louis, és bár jókedvű, viccelődik, Harry mégis érez egy kis feszengést a hangjában.
- Határozottan - válaszol Harry, és még a száját is beharapja. Érzi, hogy Louis figyeli őt, ezért kicsit kidugja a nyelvét az ajkai között, és lassan nedvesíti be őket. Meg merne esküdni, hogy nem csak a gép zajait hallotta a fülhallgatón át, hanem Louis sóhaját. - Mit tennél most, ha azért hoztál volna fel ide, mert érdekellek?
- Valószínűleg felvinnélek a hegyek fölé, mert ott káprázatos a kilátás - mondja Louis, Harry pedig csak bólogat.
- Oké, ez tetszik - feleli Harry. - Mindjárt ott vagyunk, már tisztán látni őket. Mit csinálsz utána?
- Mit művelsz, Harry? - kérdi Louis komoly hangon, Harry pedig felé néz. - Jól érzem, hogy ez valami nagyon fura, nagyon elcseszett flört?
- Ha nem tetszik, vess véget neki - vágja rá Harry, és igen, ez már megint szűrő nélkül hagyta el a száját. Hivatalosan is túl messzire ment, innen már nincs visszaút, ezért úgy dönt, hogy nem is fog meghátrálni, amíg nem Louis kényszeríti rá. Hosszú másodpercekig, aztán percekig hallgatnak, de nem néznek egymásra. Mindketten a tájat nézik maguk mellett és alatt. - Hamarosan a hegyek felett vagyunk. Mi a következő lépés?
- Harry... - sóhajt fel Louis, de ez nem egy fáradt, hogy mondjam meg, hogy nem akarom ezt sóhaj. Sokkal inkább frusztrált és tanácstalan. - Ez a kedvenc helyem a hercegnővel. Ma olyan tiszta a levegő, hogy ellátni a legmesszebbi hegyvonulatig. Valószínűleg robotpilótára kapcsolnék, és itt csókolnálak meg először.
- Nagyon romantikus - suttogja Harry, és fogalma sincs, hogy Louis hallotta-e a rádión át, de őszintén így gondolja. És nagyon szereti a romantikát. - Ha én lennék, akit megcsókolnál, a gép pedig robotpilótán lenne, az öledbe másznék, hogy közelebb lehessek hozzád. Hogy átkarolhassam a nyakad, és élvezhessem az illatodat.
- Kapcsold robotpilótára a gépet - mondja Louis éles hangon, és mindkét kezével végigsimít a saját combján, mintha az izzadt tenyerét kellene megtörölnie.
- Mi?
- Ez egy parancs, Harry - néz rá, és végülis, ő a repülő tulajdonosa, Louis meg egyébként is szeret főnökösködni Harry felett, amikor repülnek, ezért már nyúl is előre, hogy beállítsa a robotpilóta pontos paramétereit. Louis keze is megjelenik az övé mellett, és a férfi átállítja Harry utazási sebességre vonatkozó adatait, és lassabbra veszi a gépet.
Ezután egymásra néznek, de egyikük sem mozdul. Harry eddig bátornak érezte magát, viszont ennek most vége. Valami tényleg történik ebben a pilótafülkében, és egyiküknek sincs menekülési útvonala, hacsak nem akar kiugrani a gépből. Aztán kiderül, hogy nem is kell semmit csinálni. Louis, ígéretéhez híven felé nyújtja a kezét, és magához húzza Harryt. A férfi nem pocsékolja az időt, azonnal átmászik Louis ölébe, és remegő térdekkel szorítja a combjai közé az idősebb csípőjét. Mindenük összeér, nincs egy milliméter se az ágyékuk között, és ez csak azért kellemetlen, mert Harry már ennyitől is keményedni kezdett, Louis viszont még mindig nem csókolta meg. Harrynek nyelnie kell egyet, ahogy a férfi az arca felé nyúl és leveszi Harry napszemüvegét, aztán a sajátját is. Így, az átható kék tekintetének kereszttüzében Harry egyre kevésbé jut levegőhöz. Muszáj lehunynia a szemét, amikor Louis az ujjai végével megérinti az arcát. Annyira puhán cirógatja végig a mostanra kicsit borostásabb arcát, hogy Harry libabőrös lesz tőle. Nem mozdul, hagyja, hogy Louis azt csináljon, amit akar, abban a tempóban, ahogy ő akarja, mert fogalma sincs, valójában mi történik. Hogy Louis tényleg nem hetero, csak azt mutatja, vagy esetleg ez az első élménye egy másik férfival. Nem ijesztheti el.
- Olyan szép az arcod - mondja Louis, de minden nagyon különlegesen hat Harryre, mert a fülhallgató még mindig a fejükön van. Azt le sem vehetik, mert bármikor jelezhet az INFÓ valami fontos dolog miatt, és más gépekre is figyelniük kell. - Ez volt az első, ami feltűnt. Amikor először beültél mögém a pilótafülkémbe. Stresszeltél, mert a zöld szemeid minden mozdulatomat figyelték, az arcod pedig olyan volt, mint egy angyalnak.
- T... Tessék? - kérdez vissza Harry, mert nehezen hisz a fülének, nem lehet, hogy Louis-nak már akkor tetszett. Teljességgel lehetetlen. - Az... Az hónapokkal ezelőtt volt. Amikor először...
- Pontosan - feleli Louis mély hangon, és ezúttal már Harry ajkain simítja végig az ujjait. - Fogalmad sem volt. Ez vicces.
- Nem az - rázza meg a fejét Harry. - Ha tudtam volna... Azt hittem, te...
- Részben igazad van - vallja be Louis, de tovább simogatja Harry arcát. Az orra ívét, a gödröcskék helyét. - Gimiben egyszer részegen csókolóztam egy sráccal. Talán egymáshoz is értünk, de ennyi. Te vagy az első olyan férfi, akit valamiért gyönyörűbbnek láttam, mint egy nőt. A hosszú hajad erre rá is segített. Úgy értem, hogy... Csinosabbnak tűnj? Mármint, mint egy nő... Istenem - nevet fel Louis, mert nyilvánvalóan bókolni akar, de ő is zavarban van.
- És ez elmúlt, amikor levágattam a hajam? - kérdezi Harry, mert ez a válasz sok dolgot fog eldönteni. - Az, hogy vonzódsz hozzám? Most sokkal rövidebb.
- Nem - leheli Louis, Harry pedig nem is vár többet. Azonnal a férfi ajkaira veti magát, és ahogy ígérte, a nyakát átkarolva simul hozzá, úgy csókolja őt. Hol lassan, hol gyorsan és vadul harapva a másik száját, de minden esetben tele szenvedéllyel. Amikor Louis végignyalja az ajkait és Harry fenekére siklanak a kezei, a fiatalabb képtelen visszafogni magát, és lágyan Louis-hoz simítja a mostanra merev férfiasságát. Louis-n ugyan farmer van, de rajta csak egy puha anyagú szövet nadrág, és tökéletesen érzi, hogy Louis is éppen annyira izgatott, mint ő maga. Egyszerre nyögnek fel, ahogy egymáshoz érnek, és Louis még hátra is ejti a fejét az ülés támlájára. Lehunyt szemmel, résnyire nyílt, csillogó ajkakkal ösztönzi Harryt további mozgásra, és a fiatalabb teljesen elveszti a fejét, amikor Louis az egyik kezét a szövetnadrágjába csúsztatja, így még közelebbről, még kevesebb akadály nélkül markolhat a fenekébe. - Bassza meg... Akarlak. Itt és most.
Harry megszólalni se tud ezután, csak nyöszörögve Louis vállára dönteni a fejét, és darabokra hullani, amikor a férfi elkezdi kigombolni rajta a nadrágot és a fehér pilóta inget.
- Komolyan gondolod? - lihegi, amikor Louis már a mellkasát csókolja végig, és elakad az egyik mellbimbójánál.
- Teljesen - morogja Louis, de már nehezen hallja Harry a hangos gépen és a szája elől félretolt rádión át. Csak motyogásnak érzékeli a fülében. - Ez a nyaklánc nagyon beteg! - nevet fel Louis, amikor a kezébe veszi Harry banán alakú medálját.
- Tudom... Louis... Érj hozzám! - könyörög magán kívül, de Louis-nak nem kell ennél több. Először Harryről ügyeskedik le a nadrágot, egyszer majdnem neki is esik a műszerfalnak közben, amitől mindketten csak kuncognak, aztán Louis is letolja a saját farmerét és alsóját egészen a térdéig, hogy mindenét érezhesse Harrynek, amikor visszaül az ölébe. A fiatalabbon még rajta az ing, csak teljesen kigombolva, és ránézésre Louis nem is akarja levenni. Végigsimogatja a mellkasát, de hátradőlve, Harry arcát nézve vezeti lejjebb az ujjait, és fonja őket a férfi merevedésére. A fiatalabb talán még soha nem érzett ilyet. Nincs ebben semmi embertelenül különleges, hisz annyi módon szexelt már másokkal, de valamiért most képtelen észhez térni a mámorból, az adrenalinból, amit Louis okoz neki. Talán az, hogy tudja, a másiknak ez az első komolyabb próbálkozása egy másik férfival, vagy az, hogy éppen háromezer méter magasan vannak egy gyönyörű Mooney belsejében kettesben, miközben Georgia legszebb része terül el alattuk, talán csak mert Louis a legvonzóbb férfi, aki valaha is hozzáért. Valamelyik indok a sok közül, de az is lehet, hogy az összes egyszerre, és máris senki sem hibáztathatja őt, amiért egy remegő masszaként kapaszkodik Louis-ba, és veszettül közel van ahhoz, hogy elélvezzen, hiába próbál küzdeni ellene. Csak most veszi észre, hogy Louis közben saját magát is kényezteti, és ez is ad neki még egy löketet. - Nem tudom, meddig fogom bírni...
- Mi lenne, ha... - kezdi Louis, és Harry csak reméli, hogy nem mondott semmi mást, amit már nem hallott a zajban, és a saját pulzusa dübörgésében. A levegő viszont a tüdejében reked, amikor Louis alaposan benyálazza a saját ujjait, és kettejük között nyúl Harry alá. A kutató, lágyan masszírozó ujjak az ánusza körül, és közben Louis puha tenyere, ahogy marokra fogja Harryt... Kezd lassan tényleg túl sok lenni. A világa mégis akkor esik darabjaira, és kell minden porcikáját Louis-ra bíznia, amikor megérzi magában az ujjait. Szépen, lassan, egymás után, gondoskodó érintésekkel. Nehéz elhinnie, hogy ezt most csinálja először, mert a mozdulatai, ahogy hozzáér, minden annyira profi. Mintha mindig is ismerték volna egymás testét. Harrynek majdnem fel kell kuncognia, amikor eszébe jut, csupán néhány napja még szinte az ellenségekét, de mindenképpen riválisaként gondolt Louis-ra. Legmerészebb álmában se gondolta volna, hogy ma ezt fogják csinálni Louis saját gépén. - Ez jó? Beszélj hozzám, gyönyörűm!
- Basszus... Ha még beszélni is akarsz mindeközben, három másodperc múlva fogok elélvezni - zihálja Louis nyakába, remélve, hogy hallja, miközben az ülésbe kapaszkodik, és gyakorlatilag meglovagolja a férfi ujjait. - Nagyon jó... Túl jó.
- Olyan szűk, szinte lehetetlen elképzelnem magam benned - morogja, és Harrynek muszáj a saját farka tövére markolnia, nehogy ennyi legyen a szórakozásuknak. Louis nem is kérdez, csak két kézzel Harry hátsója alá nyúl, hogy megemelje őt, és onnan már a fiatalabb is segít neki. A pillanat pedig, amikor egybeforrnak, maga a kánaán. Louis tökéletes mérete, és ahogy a derekát tartva lassan magára húzza Harry testét, majd amikor már teljesen összeérnek, átöleli őt, és csókolózva kezd óvatosan mozogni. Harry azonnal meg tudja állapítani, hogy Louis csodálatos szerető, és ez az első olyan pillanat mióta először egymáshoz értek, amikor Harry azt kívánja, ne ez legyen az egyetlen együttlétük. Rengeteg más módon is érezni akarja még Louis profizmusát, nem csak most az egyszer. - Eszement jó...
- Igen... - nyöszörgi Harry, és Louis éppen akkor kezdi erősebb csípőmozdulatokkal ostromolni őt, az egyik pedig a legjobb helyen találja el. Megint muszáj magára markolnia, de tudja, hogy egyre közelebb a vég. - Igen! Louh!
- Itt? - kérdez vissza Louis, de már az ő hangja is sokkal kevésbé összeszedett. Egyre gyorsabban mozog, és folyamatosan abban a szögben próbálja eltalálni Harryt, ami az előbb annyira tetszett neki. A fiatalabb maga sem érti, hogy lehetséges, hogy Louis az, aki előbb kezdi teljesen elveszíteni az irányítást, és élvez el miközben a lehető legmélyebben van Harryben. - Ó, istenem... Haz...
Ez az a pillanat, amikor Harrynek eszébe jut, hogy nem védekeztek, miközben semmit se tud Louis-ról, fogalma sincs mennyire tiszta, milyen gyakran szexel másokkal, olyankor szokott-e gumit húzni, és egy pillanatra sokkolja is, amiért ez egyáltalán nem érdekelte. Aztán az ilyen jellegű hirtelen felcsapó aggodalma abban a pillanat oszlik szerte, hogy Louis magához tér, és újra mozogni kezd, ezúttal már csak Harry élvezetéért.
- Készen állsz életed legjobb orgazmusára? - lihegi Louis, a fiatalabbnak pedig muszáj elmosolyodni ettől.
- Nagyon... Basszus... Nagyon magabiztos vagy.
- Ó, nem magam miatt mondom ezt - vigyorodik el Louis is, előrébb tolja az ülését, és Harry háta mögött matat a műszerfalon, aztán a botkormányért nyúl. Harry adrenalinja újra az egekig ugrik, amikor megérzi, hogy a gépet többé nem a robotpilóta vezérli, hanem teljes egészében Louis.
- Nem akarok meghalni - motyogja a férfi nyakába, de közben képtelen leállni. Ő maga és Louis is mozgatja a csípőjét, a gép pedig egyre gyorsabban repül, és tudja, hogy már csak másodpercei vannak hátra. Hirtelen meg is változik a véleménye. Ha most, eközben az orgazmus közben halnának meg, még az is oké. - Ó, baszki... Baszki...
És igen, Louis-nak tervei voltak a géppel. Harry csak akkor jön rá, amikor éppen minden izma megfeszül a legutolsó pillanatban, mert akkor Louis lefelé irányítja a repülőt, és úgy érzi, mintha zuhannának, aztán, vélhetőleg az utolsó pillanatban felemeli, és az érzés elsöprő. Soha életében nem élt még át ilyet. Úgy kapaszkodik Louis nyakába, mint egy kismajom, és a saját nyögéseit is visszahallja a rádión át, ahogy összekeni magukat.
A légzése csak lassan nyugszik meg, és a homloka gyöngyözik Louis nyakába temetve, amikor a férfi megint lassít a tempójukon, és érezhetően visszavált robotpilótára.
- Milyen volt? - súgja a mikrofonba, amit azóta visszahúzott a szája elé. - Soha nem csináltam még ilyet.
- Nem igazán... Találok rá szavakat - feleli Harry, és ahogy felegyenesedik, érzi hogy már mindketten csak félmerevek, eszementül megizzadtak, és Harry miatt még ragacsosak is, de egyáltalán nem érdekli. Ez volt élete legjobb élménye. - Fogalmam sincs, ezek után meg tudok-e majd elégedni a hálószobai szexszel.
- Majd dolgozunk rajta - kacsint rá Louis, Harrynek pedig azonnal felforrósodik az arca, és egy kellemes bizsergés költözik a hasába a gondolattól, hogy ezek szerint Louis sem csak egy alkalmon gondolkodik. - Gyere - tolja el megint a mikrofont a szája elől Louis, és mélyen, szenvedélyesen megcsókolja Harryt. - Most már el kellene indulnunk vissza.
- Igen - kuncog a fiatalabb is, és kikászálódik Louis öléből, hogy a saját ülésébe ülve újra magára rángassa a ruháit. Lou nyújt felé egy zsebkendőt, amivel ő is megtörölgetheti magát, és az utolsó simítás mindkettejüknek az, amikor visszaigazítják a fejhallgatókat és a napszemüvegeket. - Basszus, hol vagyunk?
- Messze, de nem vészes - magyarázza Louis, és Harry érzi, hogy ezzel az egésszel valami megváltozott kettejük között. Louis egészen más hangon beszél vele, még akkor is amikor a kapitány szól belőle. - Az üzemanyagunk még bőven elég, hogy hazaérjünk, de kitérőre már nem.
- Akkor fordulunk - mondja Harry fülig érő szájjal, aztán átveszi a gép irányítását, és amíg Louis jelzi az INFÓnak, hogy indulnak vissza, a fiatalabb pilóta megfordítja a gépet.
- Holnap megkapod a szárnyaidat - szólal meg Louis, Harry pedig megint izgatott lesz az egész ceremónia miatt. - Hivatalosan is az első tisztem lehetsz.
- Meddig tartott, amíg kapitány lettél? - kérdezi Harry, és gyorsít egy kicsit a gépen, de még így is élvezheti a zöldellő hegyek nyújtotta csodás kilátást.
- Csak fél éve kaptam meg a címet.
- Szóval még másfél évig kell tűrnöm, hogy főnökösködsz a melóban - forgatja meg a szemeit Harry.
- Nézd a dolog szomorú oldalát - válaszol Louis, és átnyúl, hogy Harry combjára simítsa a kezét. A férfi szíve nagyot dobban már csak a mozdulattól is. - Csak addig repülhetünk együtt, amíg első tiszt vagy.
- Váó, most elrontottad az egészet - morogja Harry, persze nem teljesen komolyan, de ebbe így tényleg nem gondolt bele. Ha kapitány lesz, ő is első tiszteket fog maga mellé kapni, nem egy másik kapitányt. - Eddig alig vártam.
- A hercegnővel bármikor repülhetünk együtt - próbálja azért valamelyest javítani a helyzetet Louis, és persze sikerül is neki. Harry pilóta karrierjének nem az a csúcsa, ha együtt repülhetnek, de azért ez a tény valahol elszomorító. - Akarod, hogy... Nem tudom... Hogy elmenjek veled holnap a ceremóniára? Vagy ott lesz a családod? Mert akkor nem akarok zavarni.
- Nem lesznek ott - rázza meg a fejét Harry. - Csak néhány barátom. A szüleim nem tudtak csak emiatt iderepülni, nyárra tervezünk egy hosszabb kiruccanást valahova itt az Államokban. Még sose jártak itt.
- Értem - feleli Louis egyszerűen. - De nem válaszoltál a kérdésemre.
- Szeretném, ha eljönnél.
- És szeretnél hazajönni velem, ha landoltunk? - kérdi Louis, Harry pedig abban a pillanatban rákapja a tekintetét, hátha ezzel is nyerhet egy kis időt, amíg jobban összeszedheti magát. Minden, amit Louis tesz vele ebben a néhány napban, de főleg ma, annyira váratlan, hogy egy kicsit attól tart, valójában csak álmodik.
- Ezek szerint, lesz második randink? - kérdez vissza kacéran Harry, amin Louis azonnal elneveti magát, és egy kicsit megszorítja a fiatalabb combját.
- Próbáljuk meg! - nyal végig az alsó ajkán a férfi, és már nem igazán koncentrál a kilátásra, főképp inkább csak Harryre, aki ettől kezd picit zavarba jönni.
- Louis? - néz most Harry is oldalra, de továbbra is a vezetésre figyel, és egy pillanatra se engedi el a botkormányt. - Ez egy randi volt? Mármint... amikor elhívtál, annak szántad?
- Nem, amikor elhívtalak, még nem.
- És ma, mielőtt ideértem, vagy...
- Igen - szakítja félbe Louis, be se kell fejeznie az amúgy is nehezen születő mondatot. - Vagyis... Nem döntöttem el, hogy az. Nem tervezgettem, hogy romantikus legyen, vagy ilyenek. De valamiért izgatott voltam, és azt akartam, hogy jól érezd magad. Ezt általában randiknál szoktam.
- Szóval, most gyakorlatilag felhívtál magadhoz a randink után? - kérdez vissza szórakozottan Harry, de már mindketten közel vannak ahhoz, hogy elnevessék magukat. - Szívesen eljátszanám a szende szüzet, aki nem csinál ilyet az első randin, de még mindig ragad a hasam, le kellene zuhanyoznom.
Ezen már mindketten jót nevetnek, és Harry egészen a hangárig be sem tudja fogni a száját, mert egyre izgatottabb a holnapi nap miatt is. Csak akkor hallgat el, és engedi el magát egy kicsit, fúj ki egy nagyobb adag levegőt, amikor leteszi a Mooneyt, és a Louis által bérelt hangárba.
- Köszönöm, egy élmény volt irányítani a...
Harry képtelen befejezni a mondatot, mert Louis megragadja az inge gallérját, és a repülő oldalának szorítva tapad az ajkaira. A fiatalabbnak újra levegő után kell kapkodnia, mert erre már megint nem számított. Úgy tűnik, innentől kezdve jobb lesz, ha megszokja, Louis olyan mint egy hurrikán, és bármikor képes jönni, és ledönteni őt a lábáról.
- Istenem... - lihegi Harry, amikor Louis a nyakába temeti az arcát, és végigharapdálja a bőrét. - Louh...
- Mhh... - morogja hangosan az idősebb, és újra Harry száját támadja meg, miközben motyog neki. - Tetszik, amikor így mondod a nevem.
Harry alig képes elhinni, milyen módon tudja Louis uralni minden mozdulatukat, az egész testét, és elérni azt, hogy két perc alatt remegjen a vágytól, de megint itt tartanak. Képes lenne térdre rogyni és könyörögni neki, hogy menjenek már haza.
- Nem akarom itthagyni egyikünk kocsiját se - mondja végül Louis, amikor egy kicsit elszakad tőle, és Harry közvetlen közelről láthatja a kék szemeket. - Kövess az úton!


Ígéretéhez híven, Louis ott volt Harryvel, amikor megkapta a szárnyait, és aznap még a barátait is megismerhette. Meglehetősen kedvelte őket, kifejezetten az ír srácot, de még ők sem voltak képesek visszatartani attól, hogy két óra iszogatás után az egyik közeli bárban, ne könyörögjön Harry fülébe suttogva, hogy menjenek már haza.
Louis-nak igaza volt. El tudta érni, hogy Harry mindenhol ugyanannyira élvezze, amikor hozzáér, legyen az a földön, az égben, vagy esetleg vízben - amit a legutóbbi közös repülésük után tapasztaltak meg a szálloda medencéjében éjszaka. Az különösen izgalmas volt, tekintve mekkora volt a lebukás veszélye.
Ma már sokadszor repülnek együtt, ezúttal egy hosszabb útra, egészen Seattle-ig, de egyikük sem bánja. Sőt, Harry esküdni merne, Louis keze benne van abban, hogy ilyen gyakran vannak ugyanarra a gépre beosztva. A kapcsolatuk, ami kimondva nem lett, de mindketten az első közös Mooney kalandjuktól számítják, már öt hónapja tart, és Harry még soha nem volt ennél boldogabb, kiegyensúlyozottabb. Úgy érzi, megtalálta a helyét. Mind a Delta Airlines pilótafülkéiben, mind Louis mellett, akivel két napja bútorozott össze, amikor a férfi megkérte rá. Nagyon kómás volt, reggel fél öt környékén, és azzal keltette fel Louis-t, hogy mennie kell, mert otthon felejtette a váltás egyenruháját, anélkül nem mehet el, hisz ki tudja, mi történhet az úton. Louis morcos volt, álmos, és kategórikus, amikor másnap kijelentette, hogy nem csinálja ezt a hol itt hol ott alvást tovább. Neki van saját lakása, Harry csak bérli, evidens, hogy hol, és végre költözzenek össze. A fiatalabb, majd' kiugrott a bőréből, de persze próbálta leplezni. Valamiért még mindig úgy érezte, hogy nem akarja lerohanni Louis-t. Neki még új volt ez az egész, kapcsolat egy férfival, és szerette volna, ha minden tökéletesen alakul. A kollégáik elől se titkolták soha, és végtelenül büszke volt a kapcsolatukra, ahogy arra sem kevésbé, hogy Louis mennyire nyíltan vállalta az egészet. Sose kérdezte tőle, de lát rá esélyt, hogy a férfi valójában mindig is vágyott erre, csak talán a családja miatt tartotta magában, nyomta el. Nem tudná pontosan megmondani, de azt már eltervezte, hogy egy nap megkérdezi tőle.
- Na, most van néhány szabad óránk - dől hátra Louis, és jelentőségteljesen néz Harryre.
- Komolyan? - kérdez vissza a fiatalabb, mert pontosan tudja, mire gondol Louis. - Szerelmem, most szálltunk fel.
- Bezárom az ajtót - mondja végül válasz helyett, és Harry csak a fejét ingatva kapcsolja ki a biztonsági övet, aztán nézi végig, ahogy Louis még vált néhány szót a stewardessek vezetőjével, majd észrevétlenül magukra zárja a pilótafülke ajtaját. Szerencsére ez mindenképp kényelmesebb, mint a mosdóban csinálni, és amúgy sem hagyhatnák el mindketten ugyanakkor a fülkét. Így hát öt hónapja ez a menetrend. A pilótafülke egy nagyon különleges hellyé vált a számukra, Louis pedig mostanra többszörösen felavatott Mile High Club taggá tette Harryt.