Sziasztok!

Erre biztosan sokan nem számítottatok, de vagytok sokan, akik már az Insta sztorimból kikövetkeztették mi is várható. :P Meg szerettem volna köszönni nektek, hogy már 700-an vagyunk a wattyn, de elkéstem, mert azóta gyarapodtunk. Mindenesetre nagyon köszönöm, hogy ott és azt is, hogy itt vagytok! A blogra is sokkal több kattintás jön mostanában.

Puszi&Pacsi

Mindent előkészítettem, és mindennek tökéletesnek kell lennie. Nincs lehetőség hibára. Ma igazán beszélnem kell Harry testének nyelvén, mert nem használhatja a biztonsági szót. Ha használná, az minden tervem elrontaná.

- Apa... - hallom meg halkan Marie kérlelő, álmos hangját.

- Mi történt, hercegnőm? - pattanok fel egyből a kanapéról, hogy a kezembe fogjam őt. Harry már milliószor kért rá, hogy ne kapkodjam fel folyton, elég nagy már, és le kell szoktatnunk erről. Tudja jól, hogy az én hibám, mert ha valami van, mint most, egyből a karomba veszem.

- Rosszat álmodtam - mondja halkan a nyakamba bújva. Egyből elindulok vele a szobája felé, hogy együtt bújjunk vissza az ágyba. - Apa még nincs itthon?

- Nincs - rázom a fejem, amikor magunkra húzom a takaróját. Harrynek tárgyalása volt ma késő délután, utána pedig még be kellett mennie az irodába. Azt mondta a telefonba, hogy ez élete legrosszabb napja. Tudtam, hogy akkor muszáj változtatnom ezen. Ezért terveztem mindent ma estére, csak Marie rémálmával nem számoltam. Vele kell lennem, amikor ennyire elveszett, ez nem kérdés. Csak reménykedni tudok, hogy Harry nem ér haza, amíg vissza nem altatom. Ha dúdolok neki, az mindig működni szokott.

Marie egy éve él már velünk, mint jog szerint is a saját lányunk. Harry pillanatok alatt elintézte az örökbefogadást, miután meghoztuk a döntést. A legjobb döntést. És úgy állapodtunk meg, hogy mivel Noel az én nevemen van, Marie Harry nevét viselje. Mára végre teljesen rendbe jött, és nem csak velünk, de a családtagjainkkal és néha már idegenekkel is bátran viselkedik, beszélget, még viccelődik is. Hatalmas utat tettünk meg idáig, és ma már csak havi egyszer járunk a Lea által ajánlott gyerek terapeutához. A szülők próbáltak kapcsolatba lépni Harryvel a börtönből, mert bár elvették tőlük a kicsit, azért könyörögtek, hadd láthassák. Harry azonnal nemet mondott, és egy egész estés cirógatás volt az ára, hogy meg tudjam nyugtatni, annyira zaklatott volt. Azt mondta a szülőknek, ha majd maga Marie kér minket arra, hogy látni akarja őket, akkor is csak talán. Harry kétségtelenül a legjobb apa a világon, ezt már nagyon sok módon bizonyította, és hát, én is erőmön felül igyekszem.

- Elmesélek valamit, hátha jobb kedved és jobb álmaid is lesznek tőle - suttogom a szoba félhomályába, Marie pedig felém fordulva figyel. - Ha minden jól megy, hamarosan felveheted a gyönyörű, fehér tüllszoknyád.

- Komolyan? - néz rám, és elbűvölt, csillogó szemekkel hallgatja végig minden szavam a terveimről. A végére már mélyeket pislog, és még mindig nem fejeztem be a mesét, amikor végre újra elnyomja az álom. Az arcán egy halvány mosollyal. Remélem ezután tényleg szép álmai lesznek.

- Minden rendben? - ijeszt meg Harry mély hangja a hátam mögött, amikor visszacsukom a gyerekszoba ajtaját.

- Baszki, Harry... - kapok a mellkasomhoz, aztán egyből az övéhez, hogy megragadjam a piros zakójának a gallérját, és lehúzzam magamhoz egy csókra. - Rám hozod a frászt.

- Sose szoktam - szűkíti össze a szemeit, ahogy elhajol, és a konyha felé indul. - Rosszban sántikálsz?

- Szoktam jóban? - kérdezek vissza, hogy eltereljem a figyelmét. - Éhes vagy?

- Bevallom, nem nagyon - rázza meg a fejét, és csak egy üveg vizet vesz ki a hűtőből, pohárba tölti magának, aztán a pultnak dőlve iszik, közben pedig engem néz. - Remélem már ettél, és nem engem vártál. A bíróságról az irodába menet megálltam egy Greggsnél, vettem egy salátát meg egy csirkés szendvicset.

- Ettem Marie-vel - nyugtatom meg, és csak nézem őt, ahogy issza azt a pohár vizet. Tudnia kell. Mostanra már minden alkalommal kiolvassa a szememből, ha játszani akarok.

Csak néhány plusz másodperc kell, és máris látom felcsillanni a szemét, aztán a fél üveg vizet visszateszi a hűtőbe.

- Engedd meg, hogy lezuhanyozzak, oké? - leheli a számra, ahogy közelebb sétál hozzám, én pedig csak biccentek, és megcsókolom. Úgy szalad az emeletre megfürödni, mintha az élete múlna rajta, és amikor a hálóba érek, már hallom a vízcsobogást. Még utoljára ellenőrzök mindent. Ma nem fogok nagyon sok játékot használni, de azért szeretném egy kicsit, vagy nagyon megkínozni, mielőtt a végére érünk. A síkosítót előre kiveszem a fiókból, és csekkolom azt is, hogy a végső kellék viszont ott maradjon. Ahogy nézem, hevesebben kezd verni a szívem, de gyorsan visszatolom a fiókot, amikor hallom Harryt kilépni a zuhany alól. Leveszem a pólóm, de az alsóm magamon hagyom, és teljesen készen állok, amikor a szépség megjelenik az ajtóban. Képtelenség megunni a hosszú őzike lábai látványát, és a forró víztől pirospozsgás bőre még csábítóbb.

- Gyere ide - kérem őt, most még a legkedvesebb hangomon, Harry pedig azonnal felém indul, és szerencsére ruhájjal se kell bajlódni, mert teljesen meztelen. Felmászik az ágyra, és a combjaira tett kézzel térdel előttem, kényelmesen a sarkaira ülve. - Gyönyörű vagy, tudod? - kérdezem tőle, ő pedig hálásan néz rám, a pillantása tele szerelemmel. Azt hiszem, a mi szerelmünk ezért is ennyire mély, ennyire szenvedélyes, mert képtelenek vagyunk ráunni a másikra, vagy a kapcsolatunkra. Annyi szín van benne, hogy végigjárni is nehéz.

Felteszem rá a nyakörvét, ő pedig szinte dorombol az érzéstől. Tudja jól, hogy a játék itt elkezdődött, és mostantól az én kezemben van, százszázalékosan rám kell bíznia magát.

- Ma egy különleges szabályom van a számodra, még nem használtuk korábban - kezdek bele, hogy elmagyarázzam neki, és Harry issza minden szavam. A merevedése már keményen pihen a combjának dőlve, pedig még hozzá sem értem. Elég volt a gondolat, hogy ma valami újat fogunk csinálni. - Az egyetlen szó, amit használhatsz, az igen. Bármit kérdezek tőled, bármire is utasítalak, csakis igennel válaszolhatsz. Érthető?

- Igen - vágja rá, és ettől egyből ravasz félmosoly kúszik az arcomra.

- Nem mondhatsz semmi mást, csak azt, hogy igen - erősítem meg, hogy biztosan értse. - A nevemet se, nem is káromkodhatsz, az egyetlen szavad az igen. Ezen kívül maximum a Williamet mondhatod ki, de remélem arra nem lesz szükség. Értesz, bébi?

- Igen - válaszolja, és tudom, hogy nem kell tovább magyaráznom, innentől nem fog mást mondani. Ahogy én maximálisan megtanultam uralni a testét, ő is megtanult együttműködni, és bár a mi játékunkba a büntetés csak akkor fér bele, ha nagyon nem azt csinálja, amit elvárok tőle, erre olyan régen volt utoljára szükség, hogy már nem is emlékszem az okára. Harry ismeri a szabályokat, én pedig ismerem őt.

- Mássz feljebb, feküdj a hátadra, és hajtsd a fejed a párnára - utasítom. Harry azonnal teszi, amit mondtam. - Szeretnéd, ha bekötném a szemed?

- Igen.

Mielőtt bármit is csinálnék, az ajtóhoz megyek, és kulcsra zárom, biztos ami biztos, bár a gyerekszoba kamerája az éjjeliszekrényen van, ha esetleg történne valami, és Marie-nek szüksége lenne ránk. Ilyen még soha nem volt, és a hálónkat, nem véletlenül hangszigeteltük is nem sokkal azután, hogy hazaértünk Ibizáról. Egyikünk sem akart lemondani arról, amit annyira imádunk, és nem is éreztük, hogy szükséges, egyszerűen csak elővigyázatosnak kell lenni.

Az ágyra mászom Harry után, és először a csuklóit szíjazom az ágy széléhez, aztán a bokáit, de azt ezúttal egy kicsit lazábbra hagyva. Csak hogy deréktól lefelé azért tudjam mozgatni őt.

- Ma meg foglak kínozni - mondom neki nyugodtan, ahogy a fekete szatén sálért nyúlok, és nyöszörög, amikor elképzeli a szavaim után következő élvezetet.

Most, hogy már nem láthat, sokkal izgalmasabb a játék, mert egyáltalán nem tudja, hol fogok hozzáérni. Azonnal megfeszül az egész teste, amikor körbenyalom az egyik mellbimbóját.

- Ezt imádod, igaz? - vigyorodok el, és azonnal áttérek a másikra.

- Igen - sóhajtja, bár erre nem is feltétlen vártam választ, a kérdésem nem volt tervezett. Tudom, mennyire szereti, és milyen nagyon fel lehet izgatni vele. Néhány perc mellbimbó rágcsálás, és Harry már izzadtan könyörög valami direktebb érintésért a lába között.

- Nem élvezhetsz el az engedélyem nélkül, ez világos, ugye?

- Igen - vágja rá egyből, mert ez tulajdonképpen minden egyes alkalommal az egyik vezető szabályunk. A köldökében jár a nyelvem, amikor a matracra tett első kellékért nyúlok. Még semmit nem használtunk ezek közül, ma minden vadonatúj, azelőtt csomagoltam ki őket, hogy Harry hazaért volna.

- Tudom, hogy nem szeretted a pénisz gyűrűt - kezdek bele, és lélegzetvisszafojtva figyel. - Nem fogom rád erőltetni, találtam valamit, ami talán kellemesebb, mégis hasonló hatást ér el. Bízol bennem?

- Igen - súgja halkan, izgatottan, és felnyög, amikor végre az erekciója után nyúlok. Mielőtt bármit is csinálnék, lassan, mélyen a számba engedem, amitől nagyokat sóhajt, és a párnába szorítja a fejét. Mielőtt teljesen elhajolnék, még adok néhány apró, de nedves csókot a makkjára, aztán a farka tövére csatolom a pici, bőrből készült gyűrűt. Nem fogja annyira szorítani, mint az apró szilikon, amit korábban próbáltunk, és a bőrébe se vág be. Viszont szorít majd eléggé, hogy érzékeny legyen, és nagyon el akarjon élvezni. Harry zihálni kezd, amikor elkészülök, a gyűrűnek hála pedig a farka is mereven áll, minden nagyobb ér tökéletesen kirajzolódik rajta. Nem tudom visszafogni magam, muszáj végigsimogatnom a nyelvemmel az összeset, Harry pedig szinte vergődik, mert ez a gyengédség is tripla erősen hat, hála a kis pénisz övnek.

Egy nagy előcsepp fénylik a hossza végén, és mielőtt áttérnék a heréjére, még belemártom a nyelvem. Ezután a golyóit szopogatom körbe, és már ökölbeszorított kézzel nyöszörög, amikor lejjebb vezetem a nyelvem. Fel kell nevetnem, ahogy észreveszem... Nagyjából tíz percet töltött a fürdőben, de úgy tűnik, abból hármat arra használt, hogy villámgyorsan megborotválja magát. Sima és fényes a kis rózsaszín bejárata. Ha tilos lenne hozzáérnem, se tudnék most ellenállni neki. Körberajzolom az ujjammal, és bár már ettől összeszorítja a lábujjait, hangosan nyög fel, amikor a nyelvem is hozzáér. A lehető legmélyebbre mártom a nyelvem, aztán a kis tollas cirógatóért nyúlok, amit annyira imád, és élvezettel nézem, ahogy az egész teste remegni kezd a túl sok ingertől.

- Nagyon jól csinálod - biztatom, és hálásan sóhajt fel tőle. A játékban nagyon fontos a szabály, amit hoztam, de a legnagyobb baj, hogy borzasztóan hiányoznak a szavai. Az apró káromkodások, azt, ahogy a nevem mantrázza, vagy éppen többéret könyörög. - Szeretnéd az első ajándékom?

- Igen! - szakad ki belőle, és felnevetek a hevességen. Nagyszerű, ahogy még ezzel az egy szóval is tud játszani. Tökéletesen képes kommunikálni vele.

- Szeretni fogod, bébi - adok egy utolsó csókot az alaposan benedvesített izomgyűrűkre. Most muszáj használnom egy kis síkosítót is, ahogy az ujjamra húzom a kis szilikon vibrátort. Egész biztos vagyok benne, hogy ezt nekünk találták ki. Harry imádja a vibráló játékainkat. Mély levegőt vesz, amikor bekapcsolom, és hallja a halk zümmögést. Ez olyan, mint egy ujjbáb, amit a mutató és hüvelykujjamra húzhatok. Bárki is találta ki, egy zseni, mert Harry szinte felsír a gyönyörtől, amikor elmerítem benne. Próbálom lassan mozgatni a kezem, és közbe a göndör fölé mászni, hogy megcsókoljam őt. Ahogy összeér a szánk, azonnal megrántja a kezeit, mert ösztönből magához akar szorítani. Zihálva falja az ajkaimat, és istenem... de szerelmes vagyok ebbe a férfiba. Fogalmam sem volt, hogy egyáltalán lehetséges így szeretni, ennyire függni valakitől. - Tetszik? Megtartjuk?

- Mmh... Igen! - válaszolja egyértelműen. Kétség sem fér hozzá, hogy egy kedvenc darabja lesz a kollekciónknak.

Rövid idő után könyörög a nyöszörgésével, hogy többet akar egyetlen ujjamnál. Már a hangjait is tökéletesen értem. Ennek ellenére sem kap többet egynél.

- Más terveim vannak az felkészítésedre - húzódom el tőle, és annyira közel van, hogy megszólaljon, könyörögjön, akadékoskodjon, mint minden alkalommal, ha valamit nagyon akar, hogy muszáj beharapnia az alsó ajkát. Ráadásul olyan erősen, hogy talán sebes is marad utána.

- Ne legyél mohó, göndör! - szólok rá, és nem túl erősen a combjára csapok. - Élvezni akarod, igaz?

- Igen...

- Azt akarod, hogy a legjobb legyen, amit elterveztem neked, ugye?

- Igen... Igen - mondja bólintva egyet, és már látom, hogy kicsit kezdi visszanyerni a kontrollt.

- Kíváncsi vagy a következő ajándékomra? - kérdem halkan, és körbenyalom az ajkait.

- Igen, k... Igen! - Szinte rám kiabál, aztán mélyen megcsókolom. Annyi ideig simogatom a nyelvét a sajátommal, amíg egészen ellazul alattam, és a légzése is valamelyest normalizálódik. Csak ezután húzódom el tőle, és alaposan bekenem az utolsó mai játékszerünket is síkosítóval. Ez egyelőre annyira kicsi, hogy Harry szinte a testbeszédével is számon kér, vajon komolyan gondoltam-e. Amikor az egész mélyen Harryben van, végignyalok a számon.

- Fogalmad sincs, mi ez, igaz? - kérdem, ahogy a merevedése után nyúlok, és simogatni, masszírozni kezdem. Annyira kemény, hogy szinte már fájdalmasnak néz ki. - Össze vagy zavarodva?

- Igen - válaszolja értetlenkedve, és az análballon pumpájához nyúlok. Nem hagyom abba a hossza kényeztetését, azzal egyidőben pumpálok egyet, és Harry szinte elveszti az eszét. Megint a száját kell harapnia, nehogy megszólaljon. Hangosan nyöszörög, zihál, szűköl, miközben én minden ötödik simításomnál a farkán, pumpálok egyet a ballonon is. Hosszú, és szilikon, éppen, mint egy dildó, de sokkal puhább, inkább mint egy vastagabb lufi. A legjobb részt mégis a legvégére hagytam neki. Amikor már ránézésre egyáltalán nem akarom vastagabbra pumpálni, minden érintést megvonok tőle, és csak várok. Hallgatom az édes szűkölését, nézem a kényszerű mozdulatait, hogy bármilyen módon, de enyhüléshez jusson, és élvezem, amit látok. A legszebb, amit adhat, a kielégíthetetlen vágya irántam.

- El akarsz már élvezni, igaz?

- Igen, igen, igen... - mantrázza, és olyan édes, olyan zabálnivaló, ahogy ezt az egyetlen szót használja a könyörgéséhez.

Megnyomom a pumpa végén lévő gombot, és Harry a fogait összeszorítva veti hátra a fejét, az egész teste remegni kezd, az izmai pedig megfeszülnek, ahogy a vibrálás szétterjed a testében. A mellkasán csillog az izzadtság, és amíg hagyom, hogy az új kellékünk tegye a dolgát, feljebb mászok, és megint a mellbimbóit tüntetem ki a figyelmemmel. Amikor hozzám került, amikor először vetkőztettem le, még teljesen csupasz volt, szinte tinédzser, mostanra viszont egy halvány, göndörödő szőrréteg nőtt a mellkasára, és imádom belemeríteni az ujjaim, egy kicsit meghúzni, hogy ez is egy újabb ingert küldjön szét a testében.

- Aaaahhh! - enged ki egy hangos kiáltást, és a szájába harap. Közel van. A hangján hallom. A tagjai rezdülésén látom. És tudom, hogy az sem segít, ahogy a merevedésének dörgölőzöm. Visszamászom a lábai közé, és eggyel szorosabbra kapcsolom az övet az erekciója körül, de úgy, hogy közbe ne engedjem el, nehogy pont a megkönnyebbüléstől élvezzen el. Véletlenül. Tudom, hogy az nem azért lenne, mert képtelen uralkodni magán.

Fájdalmasan nyöszörög, de nem sajnálom, mert én már tudom, hogy mindjárt elengedem őt. Csak egy utolsó hajrá a vége előtt. Csak még egy kis édes kínzás.

- Szeretsz? - kérdem, ahogy megmozgatom egy kicsit a vibráló ballont, Harry pedig felsír a gyönyörtől, amit vissza kell tartania.

- Igen! Igen! - mondja kétségbeesetten, mintha nem hinném el neki.

- Szeretnéd, ha megdugnálak?

- Ah, igen!

- Durván szeretnéd, vagy szeretkezésre vágysz? Egy igen, ha az első, kettő, ha a második - magyarázom el neki, közben pedig leveszem az alsóm, és alaposan bekenem magam. Harry nem válaszol, nyűglődik, a fejét dobálja a párnán, és a száját harapja. Már látom, ahogy vöröslik a vértől. - Válaszolj, Harry, mert tovább fogom húzni.

- Igen!

- Rossz válasz - vágom rá, ő pedig annyira összezavarodik, hogy még a száját is nyitva felejti. Valószínűleg fogalma sem volt, hogy létezik rossz válasz. Mindenesetre egyből elfelejti, hogy min volt ennyire meglepődve, amikor kikapcsolom a vibrálást, és leengedem a ballont, ami így egyszerűen kicsusszan. - Nagyon figyelj rám! Vegyél mély levegőket, Harry - utasítom, ő pedig azonnal teszi, amit mondtam neki. - Mindjárt le fogom venni az övet, és nem élvezhetsz el. Megértetted?

- Igen - bólint, és mély levegőket vesz, próbál egy kicsit megnyugodni. Viszonylag jól megy neki, de azért nagyon óvatosan nyúlok a merevedése alá, és egy kicsit rá is szorítok, amíg leveszem róla a kis bőrszíjat, hogy fokozatosan csökkentsem a szorítást.

- Elhiszed, ha azt mondom, hogy én is szeretlek? - kérdezem tőle, és az éjjeliszekrény fiókjába nyúlok.

- Igen - feleli gyengéden, mintha azt gondolná, hogy meg kell győznie erről. A hangja simogat, én pedig a kendő után nyúlok, mert most látnia kell engem, de nekem annál is jobban látnom kell őt. - Igen.

- Hozzám jössz, Harry? - kérdezem tőle. Az ölében ülök. És a kis dobozkát tartom a kezemben, amit eddig titkon őriztem előle a gardróbban az egyik öltönyöm zsebében, ami szökőévente van rajtam. A zöld szeme hatalmasra nyílik, a pupillái már így is tágak, szinte alig látni az íriszét. Szaporán kapkodja a levegőt, és amikor könnyeket látok, fel is nyitom a dobozt.

- I-igen... - súgja, de elcsuklik a hangja, és megremegnek a kezei. Tudom, hogy most a szája elé kapná, ha nem lenne megkötözve. Ahogy pislog egyet, mindkét szeméből a haja vonalába folynak a könnyei. - Igen... Igen, igen!

- Szeretlek, bébi - mosolygok rá úgy, mintha lett volna esély arra, hogy nemet mond. - El akarlak venni.

- Igen - szipogja, én pedig felnevetek.

- Most már mondhatsz mást is - döntöm az övének a homlokom. - Ez volt a játék lényege.

- Istenem, Louis - nyöszörgi, és megrántja a szíjakat a kezén. - Kérlek, oldozz el.

- Csak egy valamit ígérj meg - kérem, miközben mindkét kezét szabaddá teszem. - Nem akarsz menyasszonyi ruhát.

- Nem akarok - nevet fel, és azonnal magához ránt, ahogy alkalma van rá. - Csak téged... mindig csak téged akarlak.

- Az jó, mert én is téged - motyogom a csókjaink közé. Nyálasak, akaratosak, indulatosak, és lágyak egyszerre. - És... Nem szeretnék hatalmas felhajtást.

- Rendben.

- Megtartjuk itt az udvarban, és elhívjuk a családot, meg a barátainkat - folytatom, ő pedig mindenre csak bólogat. Szerintem bármit mondhatnék, benne lenne, csak vigyem oltár elé. - Úgyse akarnám, hogy olyanok ünnepeljenek velünk, akik nem állnak közel hozzánk.

- Én se - szorongat, hogy már levegőt is alig kapjak. - Nem érdekel, hol lesz, mennyi vendég lesz ott, nem érdekel, mit fogunk viselni, Louis. Csak azt akarom, hogy a férjem legyél.

- Ó, göndör - rázom meg a fejem, és megint megcsókolom.

- Na, add már ide a gyűrűm! - nevet fel a záporozó könnyei között. - Mutasd!

- Itt van - tartom felé a dobozkát, aztán kiveszem belőle az egyszerű fehérarany ékszert, amiben egy apró kék kő van. Pont olyan, mint amilyen a mandzsettáiban is. - Remélem tetszik.

- Imádom - mondja elképedve, miközben felhúzom rá, aztán úgy nézegeti, mintha tényleg menyasszony lenne. Míg nem figyel, a lábai közé mászom, és két kézzel a vállamba markol, amikor elmerülök benne. - Istenem... Lou... Ezért mondtad, hogy szeretkezni akarsz.

- Aha... - nyögöm a nyakába, aztán finoman megharapdálom, ő pedig minden egyes gyengéd lökésemre nagyokat sóhajt. Boldog vagyok, hogy nem akar semmi őrültet, csak egyszerűen, zárt ajtók mögött hozzám kötni az életét. Engem sem érdekelnek a sallangok. Nem érdekel semmi rongyrázás, csak megünnepelni a szerelmünk, és hivatalosan is összetartozni.

Harry a hátam karmolja, mert egyre gyorsabban mozgok, és tudom, hogy a többszörösen visszatartott orgazmusa miatt már nagyon közel van. Vészesen közel, ezért nekem is bele kell húznom. A csípőjébe kapaszkodom, miközben egyre erősebben csapom előre a sajátom, és már csak a nyögéseink hangja visszhangzik a falakról, miközben először ő, és maximum egy perccel később én is a csúcsra érek.

- Szeretlek, Harry - lehelem a fülébe, és még képtelen lennék megmozdulni a mellkasán fekve.

- Én is - motyogja, teljesen kimerülten, és tudom, hogy most még nincs magánál. Tudom, hogy most az én dolgom lesz kioldani a lábait is, elpakolni a játékszereket, nehogy Marie reggel meglássa, és betakarni mindkettőnket, mert most épp ott van, abban az állapotban, amiben nem képes semmi másra, csak hálásnak lenni, lélegezni, és szeretni. - Annyira nagyon.

Sokan kommenteltek nekem a wattyn ahhoz a bekezdéshez szomorkodva, hogy Lou, majd egyszer megkéri Harryt valamikor, de mi azt már nem láthatjuk. Muszáj volt megírnom nektek. : ) Na de!!! Ezután ne írjatok szomorú kommenteket arról, hogy az eskövőőőt iiis, léccciii. :DD Azt már nem akarom megírni. :P Itt amúgy is kibeszélték, milyen lesz. :)) Imádlak titeket, és hagyjatok nyomot nekem, mint mindig!