Au Pair - Epilógus
Sziasztok!
Nagyon sok dolgot szeretnék mondani itt, de félek, hogy nem tudom összeszedni minden gondolatom. Először is, szeretnék kiemelni néhány embert, akik nagyon sokat tettek hozzá ehhez a meséhez. CarmenBlack69 , aki minden lemeradt vesszőért, értelmetlen és furcsa mondatért, vagy épp logikai bukfencek kijavításáért felelt, rengeteg munkája van minden alkalommal, amikor egy ilyen hosszú történet bétázására kérem, és még soha nem mondta, hogy hagyjam már békén. Nélküle ma nem is írnék. VeGotSomethingToTell , aki mindig azonnal elérhető volt chat-en, amikor csak egy beszélgetésre voltam a megoldástól, hogyan kellene folytatnom. Vele támadtak a legjobb ötleteim. HM, aki megint életet mentett, amikor jogi kérdéseim támadtak a végső tárgyalás lefolytatása közben, és csak mert nagyszerű barát. Dreamy Girl, aki a világ leghosszabb, legrészletesebb, és legszívmelengetőbb kommentjeit hagyja, D. aki, az eleje óta velem van, már elképzelni sem tudom a kommenteken nélküle, és persze mindenki másnak is, aki valaha elolvasta, kommentelt, vote-olt, és velünk izgult. Nagyon köszönöm, hogy végigsétáltatok velem Louis nagyon rögös útján, és kitartottatok a legnehezebb pillanatokban is. Nem lehetek elég hálás nektek minden támogatásért, amit kapok tőletek.
A szombat eddig az au pairé volt. Sokan írtátok wattyn is, hogy megéri felkelni miatta, és megéri hétről-hétre várni ezeket a reggeleket. (éjszakákat, ha valaki éjjeli bagoly) A szombat ezután se marad üres. Átveszi a helyét egy vadiúj mese, és nagyon remélem, hogy szeretni fogjátok azt is. Jövőhéten debütál. Íme egy kis ismertető hozzá. Még sose írtam ilyet, remélem, szeretni fogjátok, és méltó utódja lesz az au pairnek a szombat reggeleinken.
Sokszor az emberek csak élik a mindennapi életüket, és teljesen megfeledkeznek arról, hogy az alvilág maga akár a szomszédban is lehet. Néha egy ártatlannak, bájosnak tűnő énekes, akár maffiózó is lehet. Néha egy erősnek tűnő, harcra kiképzett fiú lehet nagyon törött a múltja terhe alatt. Néha a dolgok csak nem azok, aminek látszanak.
Louis Tomlinson még gyerek volt, amikor elvesztette az egész családját, és egy maffiózó család fogadta be őt. Elkerülhetetlen volt, hogy ő is ugyanazt az életet élje, még ha próbálja ezzel egyidőben egyéb álmait is megélni a zenekarával. Louis napról napra él, és a halál gondolata sem különösebben izgatja. Ebben a mentalitásban nevelkedett.
Harry Styles egy fiatal srác, aki rejtélyes, sokakat sokkoló módon keveredett a japán szervezett bűnözés kezére, és így ma már a yakuza egyik legkedvesebb kincse. Egészen véletlenül pedig rajong Louis Tomlinsonért, mint énekes.
Zayn Malik pedig Louis mostoha öccse, akivel ki nem állhatják egymást, de az orosz maffia sem kevésbé vallja azt, amit az olasz; a család az család, ezért tűzbe is mennének a másikért.
Jövő szombaton ezzel várlak titeket.
Puszi&Pacsi
Sophie
Epilógus
Isabella három hónapja tölti minden napját Louis-val. Kezdetben aggódtam. Mindkettejükért. Annyi... Annyi elcseszett dolog történt mindannyiunkkal. Amikor újrakezdtük Lou-val, féltem. Bíztam és féltem egyidőben. Aztán láttam... Vagyis igazából nem láttam már azt a férfit, akibe beleszerettem. Helyette viszont láttam egy férfit, akit elképzeltem akkor, amikor beleszerettem. Úgy bánt velem, ahogy annak idején csak álmodhattam róla. Majdnem négy hónapja már, hogy ébren álmodom. És ebben az éber álomban azt az életet élem, amit mindig is akartam, de sosem hittem benne. Rohadtul megszenvedtünk ezért. Mindketten. Azt hiszem, ő sokkal jobban, ami miatt még mindig magamat hibáztatom, de valójában mindketten. Még mindig van miről beszélgetnünk. Szinte nincs nap, hogy ne játszanánk egymással valamilyen formában, de amikor este fekszünk az ágyban, teljesen mindegy, milyen fergeteges szeretkezésen vagyunk túl, akkor is mindig beszélgetünk. A múltunkról, arról, amit szerettünk benne, és amit nem. Amit szerettünk egymásban, és amit nem. Amit várunk az új életünktől. Egymilliószor bocsánatot kértem már azért, mert véletlenül, egy idióta pillanatomban lebuktattam őt, Lou pedig az utolsónál megelégelte, és megbüntetett azért, mert még mindig nem értem meg, hogy minden így jó, ahogy van. Két órán át kínzott. Életem legjobb büntetése volt. Louis sokat mesél Leáról, akihez jár, és aki segített találni egy csodálatos terapeutát Isabellának. Boldog vagyok, amiért végül tényleg segítséget kért, mert nem hazudtam akkor, valóban úgy gondoltam, hogy szüksége van rá, és most már ő is így érzi. Az viszont, amit Isabellával művelt ebben a három hónapban, amióta a kicsi is velünk van, maga a csoda. Az első pillanattól kezdve olyan vele, mintha az igazi apja lenne, és nem csak vigyáznánk rá. Izzy szereti a zenét, Louis pedig ahogy megtudta, minden nap magával vitte őt a stúdióba. A kislány a földön vagy a kanapén ülve rajzolgatott vagy színezett, Lou pedig dolgozott. Gitáralapokat játszott fel, a zongora mögött ült, vagy épp a süketszobába ment, hogy egy-egy sort felénekeljen, aztán visszahallgassa, majd újra felénekelje. Izzy egyre egyértelműbben nem csak elvolt magában, hanem figyelte őt. Louis mindig elmesélte, hogy egész nap közönsége volt. Aztán Izzy már nem csak távolról figyelte, mellette ült a zongoránál, az ujjai mozgásán nevetett, amikor gitározott, és bekéretőzött a süketszobába is. Lou rájött, hogy az nem lesz kifizetődő, mert a kicsi nem tud csendben maradni, és mindig vele énekel, de Lou-t nem érdekli. Imádja, és lelkesen mutogatta végig a duettjeiket, amikor Izzy vékony kis hangja végig az övét kíséri, aztán jót nevetnek saját magukon. Isabella szépen lassan, az együtt töltött mindennapjaiknak hála, beszél Louis-val, és ez volt a boldogságom csúcsa. Néha nehezen értik meg egymást, de Isabella most már tudja, hogy Lou-val angolul, velem pedig olaszul is tud beszélni. Néha, amikor nagyon jó napja van, viccesen kibeszéli Louis-t olaszul a vacsoránál, vagy a fektetésnél. Elkezdett kinyílni, mint egy gyönyörű rózsabimbó, és elolvad a lelkem, ahogy nézem őt. Szeretem, és életem egyik legnehezebb napja lesz, amikor a tökéletes család magához veszi. Van két jelöltem is, és már csak néhány háttérvizsgálat eredményét várom.
Már néhány perce beparkoltam az udvarra, de még hátrahajtott fejjel ülök az autómban, mielőtt bemennék, mert átjár a keserű, félelmetesen szorongató érzés, amiért hamarosan el kell engednem ezt a kislányt.
- Hééé, büdös kölykök! - kiált fel Louis, éppen amikor becsukom magam mögött az ajtót, de mindhárman hangosan nevetnek. Basszus! Noel itt van, teljesen elfelejtettem, hogy ma érkezik. Azóta nem láttam, hogy csecsemőként a kezemben tartottam. Kameráztunk néhányszor, mióta ideköltöztem, de az nem ugyanaz. - Mondtam, hogy nem nyúlkálunk a csokikrémbe! Ez holnap reggelre készül. Aztán majd kukorékoltok egész éjjel. Bezárom a szobaajtókat...
Mosolyogva megyek a konyha felé, és a látvány letaglóz. Louis áll a konyhaszekrény előtt, kever valamit, a gyerekek pedig két széken állnak, amit odahúztak Louis mellé két oldalt. Azonnal előveszem a telefonom, és gyorsan lövök róluk egy fotót, mielőtt meghallanák, hogy itt vagyok.
- Kell erősítés? - kérdezem végül, és mindhárman felém fordulnak, Izzy pedig le is mászik a székről, hogy hozzám fusson egy ölelésre.
- Remélem, még elbírok két óvodással - nevet fel Louis, a pillantásom pedig összetalálkozik Noelével. Kíváncsian néz rám, de a tekintete, az, ahogy méreget, teljesen idegen. Nyilván... Fél éves volt, amikor ideköltöztem, nem emlékezhet, mennyire sokat jelentett nekem ő és az apja is, valamiért mégis egy kicsit keserűen ölelem magamhoz a karomban tartott kislányt. - Milyen volt a nap az irodában? Sikerült már teljesen beilleszkedned az új közegbe? Eddig szinte mindig, amikor csak tudtál, hazamenekültél, de a héten nem.
- Fogjuk rá, hogy sikerült - válaszolom, és közelebb sétálok, hogy adjak egy csókot Louis-nak, de megakaszt Noel tekintete, aki minden lépésem árgus szemekkel figyeli. Eldöntöm magamban, hogy a kissrác előtti csókolózás az apjával talán nem a legideálisabb ebben a pillanatban. - Még van mit megszoknom. Öhm... Szia, Noel. Remélem jól utaztál.
- Szia! - mosolyodik el, mintha csak arra várt volna, hogy végre hozzá szóljak, aztán hosszú percekig megállás nélkül mesél arról, milyen menő volt négy évesen teljesen egyedül utazni, mert Karen csak feltette a gépre Los Angelesben, Louis pedig a beszállókapunál várta Londonban. Nem titkoltam Louis elől, hogy mennyire aggódom emiatt, bár sokan csinálják ezt. Rábízzák a gyereket a légiutaskísérőkre, és tudom, hogy mindig minden rendben van, mégis... Azt hiszem, belehalnék az aggodalomba, ha például Izzyt küldeném így valahova.
Amíg Noel mesél, Izzy próbál a legcsillogóbb tekinttel egy kis csokit kunyerálni Louis-tól, aki a reggeli palacsintához készített elő mindent, én pedig a vacsorának valót melegítem fel, és teszem az asztalra. Reggel nem lesz sok időnk. Hajnalban kell kelnünk, és hétkor már indul is a gépünk Ibizára, ezért tesz Louis mindent készen a hűtőbe, hogy csak elő kelljen venni. A csomagjaink is az előszobába készítve várnak. Nem hiszem, hogy túl sokan utaznak elkülönített első osztályon, biztonsági őrökkel nyaralni, két kisgyerekkel a hátukon, ezért mindenképpen izgalmas lesz a holnap délelőtt.
Az estéink általában úgy néznek ki, hogy együtt megvacsorázunk, ezúttal két gyerekkel, aztán én megfürdetem Izzyt, Louis addig előkészíti a pizsit, és a hálószobáját, aztán valamelyikünk olvas neki. Most viszont, hogy két gyerek van, egy kicsit kaotikusabban zajlik az este. Főleg mert Louis-nak támadt egy fájdalmasan rossz ötlete, és elindított egy kajacsatát a fiával, amit végül Izzy művel a legprofibban. Akkor találja el őket, amikor épp nem figyelnek rá, mert egymást dobálják.
- Osszuk meg a munkát - lép mellém Louis, amikor éppen az asztalt pakoljuk le, és végre ad egy édes csókot. - Megfürdök mindkettővel fent a nagy zuhanyzóban, te meg rendbeteszed a konyhát.
Csak bólintani tudok, mert egy hangos csörömpölés hallatszik a nappaliból, aztán mindkét gyerek megjelenik az ajtóban, a lehető legbűnösebb pillantásokkal nézve ránk.
- Na jó, ördögfajzatok! - kiált fel Louis játékosan. - Marie, nyomás a fürdődbe, hozd a kedvenc samponod, Noel, te pedig az emeletre. Óriás gyerek áztatás lesz, ha tetszik, ha nem. A zuhany alatt pedig kitalálhatjátok, hogyan kértek bocsánatot az összetört gyümölcsöstálért.
- Hm... - harapok az ajkamba, Louis pedig azonnal rám néz.
- Ez kibaszottul rosszul hangzott, mi? - kap a fejéhez, de egy kicsit azért direkt túldramatizálja. - Mint valami öreg perverz kéjenc...
- Ne aggódj, majd ha a kölykök elaludtak, megmutathatod, mennyire vagy perverz és kéjenc - lépek mellé, amikor már egyik gyerek sincs közvetlenül mellettünk, és megnyalintom az orrát. Ő csak rám kacsint, és már el is szelel, még messziről hallom, hogy azt kiabálja, Marie, hol vagy már, aztán csak az emeleti dübörgő talpak hangja tölti be a földszintet. Isabella második neve Maria, és Louis az első naptól kezdve franciásan Marie-nak szólítja, Izzy pedig imádja. Azt mondta, ettől olyan hercegnősen érzi magát, így hát nem is volt kérdés, hogy marad a Marie. Persze csak kettejük között, mert ők így francia hercegek és hercegnők.
Nehéz ez az egész, mert... Működik. Most legalábbis működik, és látom magunkat, mint egy boldog család, mégis próbálom nem ezt érezni. Bár hiába védem saját magam, tudom, hogy szenvedni fogok Izzy nélkül. De azt is tudom, hogy vár rá valahol egy szerető család, akik imádni fogják, és boldog élete lesz. Ez mindig megvigasztal.
*
Az utazás épp olyan, ahogy annak idején megterveztem Louis-val. Egy teljesen elszigetelt villa a tengerparton, saját partszakasszal, ahova senki nem jöhet be. A biztonsági őrök nem zavarnak minket, a szomszéd villában van a szállásuk. Szinte észre sem veszem őket, és minden annyira... Idilli.
- Bekented magad? - kérdi Louis, ahogy leül a mellettem lévő napágyra, és miután bólintok, el is terül rajta. - Nagyon fáradtak voltak. Kiszívta őket a víz.
- Már alszanak is? - nézek oldalra, és úgy is maradok, mert nem tudom nem nézni, ahogy Louis éppen a mellkasát és hasát kenegeti naptejjel.
- Igen - feleli. - Képzeld, le kellett mennem a konyhába, mert Marie lent felejtette a lila elefántot, és amikor felmentem, hallottam őket beszélgetni.
- Viccelsz!
- Nem - rázza meg a fejét. - Noel Los Angeles izzasztó nyarairól és az óceán partról mesélt neki Malibu egyik eldugott részén a sziklák között, ahova Karennel járnak minden nap, amikor jó az idő. Marie pedig folyamatosan kérdezett tőle. Bárcsak ott lett volna a telefonom, hogy felvegyem.
- Kedvelik egymást - mosolyodom el büszkén.
- Aztán... Bőgni fogsz, ha elmondom, mit üzent neked - folytatja, és már meg akarom rúgni, mert folyton azzal húz, milyen sírós tudok lenni néha, de megszólal a telefonom, és mivel az irodámból hívnak, muszáj egy kis türelmet kérnem tőle, és felvennem.
- Dr Styles.
- Aham... Dr Styles... - motyogja mellettem Louis, és amikor ránézek, olyan perverzen kacsint rám, hogy azonnal lever a víz, és már tudom, ha letettem a telefont, fel fogom cibálni őt a hálóba, hogy mi is... sziesztázzunk egyet, amíg a gyerekek alszanak.
- Ne haragudjon, amiért a szabadsága közben zavarom, de a kis Isabelláról van szó - mondja az egyik asszisztensem, én pedig egyből felülök, hogy minden idegszálammal odakoncentráljak.
- Figyelek.
- Mindkét családot mélyen átvilágítottuk, és megjöttek a papírok - kezd bele a vonal végén lévő fiatal nő. - Az Owen család visszalépett, mert találtak egy árvát, akinek azonnali segítség kellett, ők pedig jelentkeztek. Így maradt a Gelbero család. Minden adat tiszta róluk, jogilag készen állnak az örökbefogadásra. Tartottam egy interjút a kérdőívvel, és teljesen fel vannak készülve Isabella befogadására.
- Ó... Ez nagyszerű - felelem, de valahogy egyáltalán nem sikerül olyan boldog hangot megütnöm, amilyen elvárt lenne ebben a helyzetben.
- Szeretné, ha felhívnám őket, elmondanám a jó hírt, és megbeszélnék egy találkozót, ha hazaért a nyaralásból?
- Öhm... Igen - felelem, aztán mégis megrázom a fejem. - Vagyis nem. Majd én beszélek velük. Innentől átveszem. Köszönöm, hogy hívott.
Miután leteszem a telefont, csak bámulok a kezemben lévő mobilra. Nyilvánvalóan nem állok készen. Nem is hiszem, hogy erre valaha készen lehet állni.
- Mi történt? - ül fel Louis, és közelebb hajol. Abban a pillanatban, hogy a hátamra teszi a kezét, én pedig a szemébe nézek, elfutják a könnyek a szemem. Igaza volt az előbb, hogy bőgni fogok. - Marie.
- Megvan a család - mondom halkan, Louis állkapcsa pedig megfeszül. - Készen állnak. Azt hiszem... Úgy tűnik, ez a búcsú utazásunk.
Louis nem válaszol, csak a száját rágja, az egyik térdét kezdi rázni, és nézi a végtelennek tűnő tenger hullámait. Percekig, nagyon hosszú percekig ülünk így, én pedig már a könnyeimet törölgetem. Nem véletlen gondoltam erre annyit mostanában. Tudtam, éreztem, hogy közeleg ez a pillanat.
- Fogalmam sincs, hogy fogom végigcsinálni, Lou... - suttogom, és megint az ölembe bámulok.
- Tönkreteszed őt - szólal meg végre, de sokkol azzal, amit mond. - Megint. Végre jól van. El tudod képzelni, mi lesz, ha most betesszük őt egy idegen családba? Mindent elbaszunk neki.
- De... Mégis mit kellene csinálnom, Louis? - tárom szét a kezeimet. Nem értem most ezt az egészet. - Boldog életre van szüksége.
- Igen, és Marie most boldog - néz a szemembe, és látom, hogy az övében lángol az elszántság. - Ma apának hívott téged.
- Tessék...? - lehelem, és szinte fulladozom a szavaitól.
- Most. Azt mondta, mondd meg apunak, hogy szeretem - mondja azt, amit a hívás előtt kezdett el. Erről beszélt. Ezt üzente nekem Marie. - Harry... Ez nem könnyű, de az elmúlt egy-két hétben rengeteget gondolkodtam. Jók vagyunk ebben. Meg tudjuk csinálni.
- Miről beszélsz? - szűkítem össze a szemeimet, és értetlenül rázom a fejem.
- Hogy ne adjuk oda őt senkinek - mondja ki végre, nekem pedig leesik az állam. A szívem hevesen ver, és úgy érzem, mindjárt el fogok ájulni. - Jó apák vagyunk. Működik. Marie sose volt még boldogabb. És... Harry, mi sem voltunk még soha ennél boldogabbak. Nekünk is szükségünk van rá, nem csak neki ránk.
- És... De nekem továbbra is dolgoznom kell az ügyfelekkel - válaszolom, de megremeg a hangom. - Ha befejezed a lemezt, turnéra kell menned. Hogy tudnánk neki teljes gyerekkort adni?
- Van több, mint fél évünk találni egy Karenhez hasonló angyalt - feleli egyszerűen. Annyira összeszedetten beszél az egészről, hogy már látom, tényleg agyalt ezen. Tényleg alaposan átgondolta. - Természetesen Marie jön velem a turnéra, és visszük a dadust is, aki figyel rá, amíg a színpadon vagyok. Te is sokat otthon vagy, nem mondhatjuk, hogy éjjel-nappal az irodában vesződsz. Mindketten maximálisan bíztunk magunkban, amikor Noelt akartuk megszerezni. Én most is ugyanúgy bízom magunkban.
- Tényleg komolyan beszélsz.
- A legkomolyabban - mosolyodik el egy kicsit. - De, hogy teljesen egyértelmű legyen, miről beszélek... Nem adom senkinek Marie-t.
- Jézusom... - nevetek fel a könnyeim között, és az arcom törölgetem. - Soha nem mondtál erről semmit.
- Mostanában akartam - ránt vállat, én viszont csak hitetlenkedve nézek rá. Nem beszélek többet, csak felkelek, és szembe vele az ölébe mászom, hogy mélyen megcsókoljam. Hevesen, hálával, szerelmesen. - Gyere, sózsák - emel meg, és elindul velem a házba. A lépcsőnél letesz, hogy a saját lábunkon szaladhassunk fel. - Engedek fürdővizet. Eléggé leizzadtam, áztassuk ki magunkat egy kicsit.
- Vagy nagyon - lépek közelebb, miután megnyitja a csapot, és a szájába nyalok. A morgása... A tipikus Louis-s morgása elveszi minden eszem. - Apa... Azt mondta, apa.
- Azt - bólint, és közben ügyesen próbálja leedzeni mindkettőnk fürdőgatyáját.
- Az apja vagyok.
- Az vagy - motyogja a nyakamba, amikor a farkamra markol, és tehetetlenül ejtem hátra a fejem. Mint minden alkalommal, ha Louis hozzám ér.
- Te is az apja vagy - lihegem, és ő egy aprót harap a vállamba, miután kimondom.
- Igen - motyogja, aztán visszaránt, hogy a szemébe nézzek. - Meg tudjuk csinálni. Mindenre képesek vagyunk. Mindent túléltünk. A szerelmünk halhatatlan. Nincs akadály, amit ne küzdhetnénk le.
- Szeretlek! - mosolygok rá, ő pedig a fejével int, hogy másszak be a kádba. - De... Ha lesz egy gyerekünk, viszont nem vagyunk házasok... Akkor az...
- Ó, hogy a jó ég áldjon meg, Harry! - nevet fel, és lefröcsköl, amikor utánam mászik. Megragadja a derekam a hatalmas kádban, és az egyik szélébe épített ülőkére dönt, én pedig azonnal a dereka köré fonom a lábaimat. - Egy nap... Amikor a legkevésbé számítasz rá, olyan nyálasan foglak megkérni, ahogy kislány korod óta álmodozol róla.
- Kapd be! - nevetek fel, ő pedig boldogan vigyorogva néz rám.
- Örömmel - bólint, és lejjebb kúszva, engem pedig feljebb tolva a lábam közé helyezkedik.
Az életünk egy masszív történelemmel rendelkezik. Az életünk még ma sem könnyű és akadálymentes. Alaposan megszenvedtünk mindenért, amit szeretünk, de leginkább egymásért. Mégis... Nem lehetnék ennél boldogabb. Talán még akkor sem, ha végre tényleg megkérne.
9 Comments
Imádtam minden sorát! És a történet összes részét! ❤ Várom a következőt amire szintén jó lesz kelni szombatonként! 😘
VálaszTörlésNagyon köszönöm! Örülök, hogy imádtad, és remélem, hogy a következő mese is tetszen fog. :)))
TörlésSzia😊
VálaszTörlésHát eljött ez a pillanat is, amikor újra búcsúznom kell egy újabb csodálatos történetedtől. Jaj, ilyenkor a szívem szakad meg, mert minden egyes karakter a szívemhez nőtt és nehéz elengednem őket. Nagyon nehéz. Mindig, mikor véget ér egy történeted, ürességet érzek magamban. Csak ülök, és nézek magam elé. Nehéz ez, de ennek így kell történnie. Egyszer vége lesz mindegyik szrotinak, bármennyire is szeretné az ember örökké olvasni őket❤️ De bármikor, ha hiányzoknak, visszatérhetek hozzájuk és újra átélhetem a csodát, ami minden szombatomat felvillanyozta.❤️ Köszönöm, hogy megemlítettél, nagyon kedves tőled. Imádlak❤️
Jaj ez a rész. Istenem. Olyan aww. Imádtam minden pillanatát. Annyira láttam őket és szétolvadok. Hihetetlen, hogy tényleg mennyit változtak, főleg ugye Louis. Ha belegondolok az elejébe. Nagyon büszke vagyok Loura. Ő egy csoda.❤️
És beszélnek. Mindig. Ennek nagyon örülök. A legfontosabb dolog, hogy mindig mindent megbeszéljenek és figyeljenek egymára. De ezzel nem lesz gond, tudom, látom rajtuk. Minden a legnagyobb rendben lesz ezek után is.❤️
Louis és Izzy. Aww. Istenem. Hát én megzabbantom őket. 😍😭❤️ Annyira láttam őket együtt, és mindjárt szétolvadok. Ahogy mesélte Harrynek, hogy mindig együtt vannak, ott van vele a stúdióban, még ő is hozzádja a kis hangját Louiséhoz. Túlcsordulnak az érzelmeim. Végem van. 😍❤️ Egyszerűen csak mosolyogtam, mosolyogtam és olvadoztam, hogy awww. 😅❤️ Édesek együtt. És nagyooon nagyooon szorítottam, hogy az legyen, amit mondogattam már itt párszor😂 Vártam a pillanatot😍 Ahogy Louis a két kis mukival ügyködött a konyhában. Jaaj, nem bírom. Én teljesen szétolvadtam. Fel kéne mosni a padlóról, mert kész vagyok teljesen. 😭😍❤️ Noel is kis cuki😍
"-Mint valami öreg perverz kéjenc..." Na jó ezen akkorát nevettem. Imádom őket😂😂
"Működik. Most legalábbis működik, és látom magunkat, mint boldog család..." ❤️❤️ Én is így gondolom. Bár itt még nem tudtam, de azért reménykedtem, hogy azok lesznek❤️
Dr Styles... Ohhh neee😂 A fantáziám ilyenkor mindig nagyon beindul, de látom nem csak nekem😅😂
TörlésJaj, nagyon izgultam a hívás miatt. Mondom biztos egyik se lesz az igazi, és akkor úgy döntenek, hogy náluk marad Izzy. Ezt mondogattam én is, hogy most innen ki akarják szakítani, hiszen látszik, hogy boldog velük, hogy szereti Louist meg Harryt. Jaaaj. Amikor Louis megszólalt vááááá!! Mondom ez az! Igeee!! Köszönöööm!! 😭😍❤️
Jaj apának hívta Harryt. Aww. Meghaltam. Annyira kíváncsi voltam mit mondhatott Harrynek, amitől bőgni fog😂 és ez annyira édes❤️ Mindent meg tudnak oldani. Annyi mindent meg tudtak ezelőtt is. Együtt minden menni fog nekik ebben én is nagyon biztos vagyok!❤️
És a végére a házasság dolog nem maradhatott el. Imádom😂😂 Ismét jót nevettem. Meglesz az is Harry. Nyugi 😂😂😂
Imádtam! Szerelem ez a történet is, és alig várom, hogy újra olvashassam! Hogy újra átéljem ezt a csodát is! Egyszerűen tökéletes befejezése a történetnek! Ebben a sztoriban is minden volt, ami kell egy szuperjó sztorihoz. Sokszor nevettem, boldog voltam, majd sírtam, mérgelődtem is, és persze élveztem a huncut részeket. Minden volt benne❤️
El se tudom mondani, mennyire szerettem/szeretem ezt a sztoritad is. Annyira tanulságos volt. Iszonyat sokmindent tanított, amit szintén imádok az írásaidban. Köszönöm, hogy részese lehettem ennek a csodálatos sztorinak is! ❤️
Az Au Pair is elfoglalt egy helyet a szívembe a többi mellett. ❤️ És van még hely bőven, csak mondom😁😍❤️
Egy csoda vagy! Olyan fantasztikusan bánsz a szavakkal, hogy mindig ámulattal olvaslak még ennyi történet után is. Mindig mutatsz valami újat. ❤️ Látszik minden egyes részen, hogy ki van dolgozva, annyira alapos. Minden passzol. Tökéletes, tökéletes, tökéleteeees! Ennyi❤️
A kövi sztorihoz meg már írtam, mikor véletlen rábukkantam, szóval tudod, amit tudsz😂😍 Újabb halál. Már ásom előre a síromat. Készülök rá! Jsjymxkslxmckkxkxmxklxx Nagyon örülök, hogy megint szombaton lesznek részek, mert akkor általában nyugiban otthon tudom azonnal olvasni, úgyhogy máris boldogság van❤️ Amúgy is, de na😅
Imádat van ezerrel! Köszönöm, hogy vagy, hogy mindig megszínesíted az írásaiddal a napjaimat. Szerintem fogalmad sincs, mennyi mindent adsz nekem velük. Nagyon sokat.
Éés remélem, soha, de soha ne fogod abbahagynu az alkotást, mert te erre születtél és nagyon remélem, hogy majd hamarosan könyvek formájában is olvashatok tőled! ❤️ De azért maradj meg a blogon is❤️
Puszi😘
Vigyázz magadra!
És még annyi, mert nehéz befognom, hogy mikor lesz már szombaaaaat???? 😅😂❤️ Váááááá! Már most izgulooook!
Eskü megigértem magamnak, hogy nem írok sokat, de hát... Bocsi😅
SZiaa!
TörlésNekem is a szívem szakad bele, amikor el kell engednem egy történetet a benne élő karakterekkel együtt. Kicsit olyan ez, mint egy szakítás... Vagy amikor elszakadsz a barátaidtól, akiket szeretsz.. Nem is tudom.. Nagyon köszönöm, hogy az elejétől kezdve végig velem voltál, kitartottál a legnehezebb időszakban is, és nem tudom elégszer megköszönni a szavaid és támogatásod minden egyes fejezet alján. Minden alkalommal mosolyogva olvasom őket.
Nagyon szeretem, amikor kiemeled azokat a mondatokat, amik valamiért a többinél is jobban megfogtak, azokon mindig jókat mosolygok.
Boldoggá tesz, hogy ennyire szereted olvasni a történeteimet, és hogy tényleg tehetségesnek tartasz.
Bárhova is sodorjon időközben a sorsom, azt megígérem, hogy minden egyes mesét meg fogok még írni ide a blogra, amit valaha leírtam magamnak jegyzetbe. És abból van még pár ;)
Köszönöm, hogy vagy! Hogy itt vagy! Velem vagy! Őszintén!
Puszillak! <3
Aranyos vége volt!😍😍
VálaszTörlésKöszönöm szépen! :))))
TörlésÖrülök, hogy veled lehettem ennél a történetnél is.
VálaszTörlésImádtam! 💖
Örülök, hogy írsz nekünk! Minden sorod arany! De tényleg!
Köszönöm 😊
Pussz 😘 😘 😘
Aww Andi, köszönöm, hogy itt vagy velem, olvasol, kommentelsz és mindig támogatsz. Örülök, hogy tetszik, amit alkotok. <3
TörlésPuszii