Sziasztok! 

Újra szombat, újra rész. : ) Haladunk tovább. Ahh, valójában már nincs is olyan nagyon sok vissza, amire nemrég döbbentem rá... Ez egyszerre felszabadító, és nagyon elkeserítő... : ( Na de, még ne temessük, azért még van vissza pár naggggyon fontos esemény! : ))) Hagyjatok nyomot! : )

Puszi&Pacsi

Nemrég értem haza, és mivel a repülőn volt annyi időm, hogy alaposan átgondoljak mindent, közben pedig részletesen le is írjam, küldtem egy e-mailt Mattnek és a menedzsmentnek a tárgyaláson történtekről. Elfelejtettem átállítani a telefonom a repülő módról, itt pedig már nincs wifi, hogy lássam, válaszoltak-e, de nincs is rá szükségem. Én vagyok az első, aki elhagyja a gépet, direkt feltartanak a kedvemért mindenki mást, Matt és két biztonságiőr pedig már a folyosó végén várnak. Kimondhatatlanul hálás vagyok érte, mert LA-be Simon magángépén repültem, és a reptérre is ők hoztak ki, ezért most taxiba kényszerültem volna, na meg arra, hogy egyedül átvágjak a teljes reptéren. Így is vannak páran, akik felismernek, kiosztok két autogramot, és egy közös fotót is csinálok egy fiatal lánnyal, aki a bőröndjeit hátrahagyva rohant felém emiatt. Ezután viszont megszaporázzuk a lépteinket, és egy reptéri biztos vezetésével a személyzeti folyosókon megyünk végig a mélygarázsig. Egy pillanatra ellazulok, amikor beülök a hátsó ülésre, mert tudom, hogy innen egyenesen a házamba visznek, és megint lehet egy kis nyugtom.

- Milyen volt az út? - kérdi Matt, amint beül mellém, aztán a gorillák is előre, és elindulhatunk. - Szólhattál volna előbb, és intézkedek az ottani védelmedről.

- Nem volt gázos, a reptéri dolgozók segítettek - felelem, ő pedig bólint. - Hidd el, ez volt a legkisebb gondom.

- Sajnálom, ami a tárgyaláson történt - kezd bele. - Ott kellett volna lennem. Többet nem rázol le, ez volt az utolsó.

- Nem baj - rázom meg a fejem. - Tulajdonképpen jó volt egy kicsit egyedül. Na meg… volt időm elköszönni Noeltől.

- Találkoztatok Linette-tel az eredmények után?

- Igen - sóhajtok fel, és elkezdem mesélni neki az egészet. - Lehet, hogy én is tapló voltam, és ezért húzta úgy össze magát a közelemben, de most az egyszer nem akadékoskodott semmiért. A teszt persze csak egy dolog, Simonnak eszében sem volt felvállalni a kicsit. Elmondtam neki, hogy Noel a nevemen marad, támogatom őket, és később sem kell semmit elmondanunk neki.

- Továbbra is el akarod játszani, hogy az apja vagy? - kérdezi értetlenül, mintha valami egészen másra számított volna.

- Igen - bólintok, és veszek egy mély levegőt. - Nagyon sokat gondolkodtam. Már amikor nem voltam túl részeg hozzá… És arra jutottam, hogy ő semmiről sem tehet. Az anyja egy pénzéhes ribanc, az apja meg a világ leggusztustalanabb férge, de ez nem az ő hibája. Nem az ő terhe. Felnőhet enélkül. Attól nem kell tartanunk, hogy Simon majd el akarja mondani neki az igazat.

- Rendben - válaszol egyből, és nem tudom, hogyan fejezzem ki a hálám, amiért ő a menedzserem. - Intézkedni fogok, és a tárgyalás minden részlete titok marad. Miben állapodtatok meg Linette-tel a gyerekneveléssel kapcsolatban?

- Próbált édesen mosolyogni, és hízelegni, de eléggé durván beszéltem vele - vallom be, mert valóban így volt. Nem túl kellemes jelzőkkel illettem, és az elválásnál azt is mondtam, hogy innentől csak akkor akarom látni, ha nagyon muszáj. Minden egyebet a gyerek dadájával fogok majd intézni. Vele elérhetőséget is cseréltünk, és a pénzt is rajta keresztül fogom eljuttatni Noelhez. - Azt beszéltük meg, hogy akkor láthatom, amikor csak akarom.

- Te hogy érzel ezzel kapcsolatban most, hogy már tudod az igazat? - kérdi néhány másodperc hallgatás után. A hangja lágy, és próbál kíméletes lenni.

- Két ellentétes érzés küzdött bennem még azután is, hogy megkaptam a teszt eredményét - rázom meg a fejem, és csak lemondó hangon folytatom. - Nagyon szeretem azt a kisfiút. Még ha nem is az enyém, képtelen lennék rajta bosszút állni. Ő nem tehet arról, hogy eladták. Hátha még segíthetek abban, hogy jó élete legyen. Ő apaként néz rám… Nincs szívem ezt elvenni tőle. Majd néha meglátogatom, beszélünk videó chaten, ha nagyobb lesz, hosszabb időt is tölthet nálam. Elviszem turnézni, meg meccsekre. Megtanítom focizni. Próbálok apa lenni, még ha most úgy is érzem, hogy képtelen lennék mosolyogni.

- Neki mindig apa leszel - teszi a kezét a vállamra, nekem pedig újra gombóc gyűlik a torkomba. Sírni akarok. De már annyit bőgtem az elmúlt napokban, nem is vagyok benne biztos, hogy menne.

- Csak a körülmények… Ez az egész, ahogy belerángattak ebbe - ingatom a fejem, és úgy tűnik mégis maradtak könnyeim, mert egy pillanat alatt átfutják a szemem.

- Simon azóta próbálta felvenni veled a kapcsolatot?

- Szerencséjére nem - válaszolok egyből, ő pedig nem mond semmit, csak tudomásul veszi, és egy ideig némán autózunk. Már a ház előtt vagyunk, amikor újra felém fordul.

- Most ne foglalkozz semmivel, oké? - néz a szemembe, én pedig egy erőtlen, őszintétlen félmosolyra húzom a szám. - A lemez megjelenéséig még van egy hónapunk. Bízz rám mindent, intézem a promót, te pedig csak néha adj magadról valami életjelet a közösségi oldalaidon. Tartsd ébren a rajongókat, ennyit kérek. Minden mást intézek, te pihenj, mert utána nagyon sok dolgunk lesz. A turné kilencven százaléka már hivatalos, aláírtuk a szerződéseket a helyszínekkel. A lemez előtt egy héttel kijönnek a dátumok, és elindul a jegyeladás is.

- Oké - bólintok, ő pedig elenged, így végre bezárkózhatok a saját, biztonságos falaim közé, hogy újra belesüppedjek a saját nyomoromba.

*

A napjaim mind így telnek. Amikor ébren vagyok, iszom. Sokat. Ettől viszont legalább annyit alszom is. A legelső változás talán egy hét múlva áll be, amikor Niall szó nélkül megjelenik a nappalimban, és kiveszi a kezemből a pezsgős üveget. Valami méregdrága cucc volt, amit ünnepekre kellett volna megtartanom, de abból nem sokban van részem az utóbbi időszakban.

Niall még csak nem is köszönt. Mogorván felvakar a kanapéról, és az emeletre rángat. Gyenge vagyok, hogy ellenkezzek, főleg mert későn kapcsolok, hogy mire készül, és a nem teljesen hideg, de hűvös zuhany már a nyakamba ömlik. Eleve csak egy rövidgatya volt rajtam, meg egy ujjatlan trikó, így azokat gyorsan le tudom dobálni magamról.

- Zuhanyozz le alaposan, addig keresek valami tiszta ruhát, és elindítok egy mosást is - morogja, aztán a mosógépbe dobja a vizes ruháimat, és minden mást is, amit a ház különböző pontjairól szedett össze. Nem tudom, miért csinálja. Régen jó barátok voltunk, de az valahol átváltott egyfajta rivalizálássá, amit így visszagondolva, kezdettől fogva Simon generált. Majd a képbe jött az is, ahogy megkörnyékezte Harryt azon az estén, és úgy éreztem, ez ennyi volt. Most mégis ő az egyetlen, aki még azt se hagyja nekem, hogy szenvedjek a saját mocskomban. Egyedül. Sokáig azt gondoltam, Niall csak egy haver, de már látom, hogy nem. Ő az egyetlen barátom.

Amikor elkészülök, egy tiszta alsó, melegítő, póló és pulóver vár a frissen vetett ágyamon, és nem akarom elhinni, hogy kajaszagot érzek a földszintről. Még most sem vagyok egészen józan, bár ma nem ittan annyira sokat. Csak azt a háromnegyed üveg pezsgőt pusztítottam. Ez a napi átlagomhoz képest semmi, ezért minimális dülöngéléssel tudok a konyhába sétálni.

- Nem vagyok a bejárónőd, és nem foglak rendszeresen kiszedni a mocsokból, de megértelek haver - kezdi, amikor mindketten leülünk a konyhaasztalhoz. Valami rotyog a lábosban a tűzhelyen, és az illata alapján chilire szavazok. Harry szerette, ezért volt hozzá minden a spájzban. - Nekem se lenne több életkedvem a helyedben.

Kérdez néhány dolgot ő is arról, miben állapodtam meg Linette-tel, aztán a családomról. Előlük sem bújhattam már el azután, hogy hazaértem. Ahogy megtudták, mi történt, le akartak utazni hozzám. Megígértem nekik, hogy jól leszek, csak adjanak egy kis időt egyedül. Tudom, hogy teljesen belemerültem ebbe a kényelmes magányba, de egyszerűen képtelen vagyok hosszútávon bárkit is elviselni a közelemben. Niallnek is csak tőmondatokban mesélek, miközben eszem valamennyit a szar chiliből, amit csinált. Harry egymilliószor jobban főzött. Mindent jobban csinált, mint bárki, akit ismerek.

- Annyira hiányzik - vallom be halkan, és Niallnek magyaráznom se kell, pontosan tudja, kiről beszélek.

- Tudja, mi a helyzet? - kérdi, de egyből a fejem rázom. - Mit írtál neki akkor?

- Csak, hogy vesztettem - vonok vállat, aztán bizonytalan mozdulatokkal a mosogatógépbe teszem a tányérom. - Zárt tárgyalás volt. Máshonnan se tudhatja.

- Akarod, hogy elmondjam neki? - kérdezi, ahogy mindent elpakol a konyhában. Én közbe a nappaliba indulok, hogy újra a kanapéra vessem magam.

- Nem. Nem számít - rázom meg a fejem, és épp akkor csatlakozik hozzám, amikor magamra húzom a pokrócot. Ez is egy friss darab a szekrényből, szóval gondolom az előzőt is a gépbe dobta. - Nem reagál semmire. Nem kér belőlem, én pedig elfogadom. Nem fogom zaklatni, se könyörögni neki, hogy sajnáljon, és jöjjön vissza. De ettől még kibaszottul hiányzik.

- A sajtó kurva hangos a lemezedtől - ingatja a fejét, ahogy hátradől a mellettem lévő fotelban. - Ha tudnák, hogy egy romhalmaz vagy, és bele vagy süppedve az önsajnálatba…

- Kapd be, Niall! - förmedek rá, de látom a szemében, hogy csak viccelődni próbál velem.

- Az a szerencséd, hogy tudtam, mennyire a padlón lehetsz - szólal meg újra, aztán a pulóvere zsebébe nyúl, és egy fém, elegáns cigisdobozt vesz elő, benne pedig gyönyörűen sodort jointok sorakoznak. - Ezért hoztam ezt. Ellazulunk egy kicsit. Mindkettőnkre ráfér.

- Valami gáz van? - nézek rá, és felé nyújtom az öngyújtót az asztalról. Ő nem sokkal később a kezembe adja az egyik füves cigit, egy másikba pedig egyből beleszív. Égeti és kaparja a torkom, ahogy egy mély slukkal indítok. Rohadt erős cucc. - Mesélj már! Végre nem a saját elbaszott életemen kellene gondolkodnom.

- Csak dráma - feleli fojtott hangon, ahogy néhány másodpercig benntartja a füstöt, mielőtt kifújná. - Nehéz barátnőt tartani úgy, hogy ő semmit nem tud a szeretődről. Ellenben a szerető féltékeny a barátnőre. De neked ezt nem kell elmagyaráznom.

- Baszki, Ni… - nevetek kényszeredetten, és már érzem is a véremben a marihuána kellemes hatását. - Menekülj! Hagyd ott mindkettőt. Nem éri meg.

- Dehogynem - feleli, és tudom, hogy itt most a szeretőre gondol. Eléggé hosszú ideje tart ez a dolog vele és Shawnnal a háttérben, de egyikük sem akar coming outot. Igazából Shawnnak is van kapcsolata a média előtt. Nem értem, miért hisztizik Niall miatt. Ez a történet így nem igazán fair. - És te is tudod, hogy megéri.

- Ezek szerint megint dúl a láv Shawnyval? - nézek felé, mert azt tudom, hogy egy egészen hosszú mosolyszünetük volt nemrég. Ezért is hajtott rá Harryre. Akkor éppen nem beszélt a saját kis kedvencével.

- Csak problémás - ránt vállat, és szív egy nagyot a cigiből. - Szóval leléptem, és a ma éjszakát inkább veled töltöm.

- Nagyszerű - nevetek fel, és már érzem, hogy képtelen vagyok kontrollálni az izmaim. Vigyorgok, mintha bármi okom is lenne rá. Viszont szükségem van erre, Niall nagyon is jól érezte. Másodpercről másodpercre lazulnak el az izmaim, kezdem más színben látni a világot, és minden vicces. Minden, ami körülvesz. - De engem nem dughatsz meg.

- Túlélem valahogy - röhög hangosan, és én is követem a példáját.

Így telnek a napok. Aztán a hetek is. Alkoholmámorban és drog kábulatban. Először akkor próbálom összeszedni magam, amikor megjelenik a lemez, ezért kénytelen vagyok interjúkon részt venni, és rádióműsorokban szerepelni. De ez sem tart tovább néhány hétnél, aztán megint van pár napom, hogy teljesen begubózzak. Az utóbbi időben elszívtam egy erdőnyi füvet, és megittam egy óceánnyi alkoholt, de nem érdekel. Segít kikapcsolni. Segít írni is. Niall sokszor átjön, és zenét komponálunk a stúdióban. A dalszövegeket még nem látta, amiket a zenékhez írtam. Én is csak a sokadik után jöttem rá, hogy mind az árulásról, a darabokra tört szívekről, vagy Harryről szól. Valamelyik nap kifejtette, hogy néha oké, ha lazulunk, ezért is hozta nekem a Marie J-t, de szerinte most már túlzásba viszem. Aztán megmutattam neki a szövegeket, amiket az elmúlt hetekben írtam. Miután mindet elolvasta, csak elhúzta a száját, és megölelt.

- Továbbra is azt mondom, hogy ez így nem lesz jó - mondta, aztán a telefonját kezdte nyomkodni. - Ezen nem leszel túl egyedül. Elküldöm neked a terapeutám számát. Keresd meg, Louis.

- Terapeuta? - kérdeztem vissza, és egyből az a nap jutott eszembe, amikor Harry javasolta nekem ugyanezt. Niall még magyarázott valamit, de nem is figyeltem, csak a szavába vágtam. - Beszéltél vele mostanában?

- Igen - bólintott egyből. - Jól van. Nem dolgozik, csak az egyetemre koncentrál. Jól megy neki.

- Ez nagyon jó - mosolyodtam el, és őszintén örültem ennek, még ha belül újra darabokra is szakított a hiánya. - A lényeg, hogy boldog legyen.

- Nem hiszem, hogy az.

- Idővel majd az lesz - bólogattam, mintha magamat is meg akartam volna győzni erről.

Most itt ülök Dr. Lea Gray rendelőjének várótermében, és azt sem tudom, mit művelek. Pulóver van rajtam, baseball sapka, és arra még a kapucnit is ráhúztam, hogy elrejtőzzek, bár eddig többen is elsétáltak előttem, senki még csak rám se nézett. A lábam rázom, és már közel vagyok ahhoz, hogy meglépjek, amikor nyílik az ajtó, kilép rajta egy fiatal srác, nyilvánvalóan méregdrága ruhákban, de üres szemekkel, aztán elsétál. A terapeuta rám néz, és mosolyogva int, hogy menjek be.

- Hogy van ma reggel, Mr. Tomlinson? - kérdi, aztán becsukja az ajtót mögöttünk, és megmutatja, hova ülhetek le. A kanapé nagyon kényelmes, még ha én magam kényelmetlenül szorongok is benne. Még soha nem voltam agyturkásznál. Bár Niall szerint ez nem is egészen olyan.

- Jól, én… egy kicsit álmos vagyok - vallom be, Lea pedig elmosolyodik, és felveszi a tálcát, ami a helyiség kis konyhasarkában volt eddig. Az előttünk lévő dohányzó asztalra teszi, és mindkettőnknek tölt egy csésze kávét, az ízesítést viszont rám hagyja.

- Tegeződhetünk? - kérdi a csészét a kezében tartva, aztán egy aprót kortyol belőle, mielőtt megszólal. - Sokkal kényelmesebb lesz úgy beszélgetni.

- Persze - felelem egyből, és miután telenyomtam cukorral a saját feketém, hátradőlök, és Leára nézek. - Fogalmam sincs, hogy megy ez a dolog. Ez az első alkalom, hogy ilyen helyen járok.

- Ne gondold túl - rázza meg a fejét. Lea egy nagyon csinos, talán negyvenöt, maximum ötven éves nő. A haja egy tökéletesen megkomponált kontyban van összefésülve, almazöld kosztümöt visel, fehér blézerrel és fekete magassarkú cipővel. Egy fehér gyöngysor van a nyaka körül, ami egy pillanatra anyára emlékeztet. Neki is volt egy ilyen. Ő is hordta így a haját. Lea egy kicsit anyára emlékeztet, ez pedig egy pillanat alatt nyugalommal tölt el. Annyi a különbség, hogy anya ritkán vett fel magassarkút, vagy tett magára erősebb sminket. De Leának jól áll. - Csak beszélj bármiről, amiről szeretnél. Amiről jól esik. Nem is muszáj valami olyan témával kezdened, ami miatt úgy gondoltad, eljössz hozzám.

- Hát… - kezdek bele, és elgondolkodom, mit mondhatnék. - Nemsokára világkörüli turnéra indulok. Hetven állomás. Karácsony után lesz vége.

- Az egy hatalmas turné. Izgulsz? - kérdi, és a szemeiben őszinte kíváncsiságot látok. - Én biztos már a plafonon lennék a helyedben.

- Meglepő módon, nem annyira - ingatom a fejem. - Inkább várom. Talán egy kicsit képes lesz elterelni a figyelmem. Az utóbbi néhány hónapot úgy éltem meg, mintha a pokolban kínoznának.

- Látom rajtad - bólint, és iszik egy korty kávét. - Végeztem egy kis felkészülést, miután időpontot egyeztettünk. Olvastam néhány dolgot, de ha a poklot jártad meg, azt ügyesen titkoltad.

- Nem akartam, hogy ezen csámcsogjanak - rázom meg a fejem.

- Szenzáció lenne, ha kiderülne?

- Az biztos! - nevetek fel, és a kiürült csészém az asztalra teszem. - A világhírű énekesről kiderült, hogy egy férfit szeret, és a gyerekének se ő a biológiai apja… Ilyen, és ehhez hasonló szalagcímeket találtál volna.

- Menjünk szépen sorba - javasolja Lea, én pedig bólintok. - Szerelmes vagy?

- Igen - felelem, és ez az első alkalom, hogy nyíltan kimondom. Nem gyengítem azzal, hogy azt hiszem, vagy úgy gondolom. Mostanra biztosan tudom, hogy így van, különben nem kínozna ennyire Harry hiánya. - A neve Harry, és úgy fél évig a házamban lakott. Amiket kiváltott belőlem… azt előtte soha nem éreztem.

- Miért lakott nálad?

- A bébiszitterem volt - válaszolom, ő pedig mosolyogva bólint egyet, de nem tesz fel újabb kérdést. Mintha arra várna, hogy folytatom. - Lassan történt, de beleszerettem. Ő pedig valószínűleg ugyanilyen lassan kiszeretett belőlem. Rettenetesen bántam vele.

- Ő is azt mondta, hogy rosszul bánsz vele?

- Az elején nem - rázon meg a fejem, és próbálom felidézni a kapcsolatunk lépcsőit. - Nagyon sokszor bántottam őt, mégis hamar szerelmet vallott. A legszebb módon, ahogy életemben hallottam. Értem ezalatt a romantikus filmeket vagy könyveket is.

- Később viszont ő is azt mondta, hogy rosszul bánsz vele?

- Egyszer a fejemhez vágta, hogy terápiára lenne szükségem - bólintok, de annyira csapongunk, hogy érzem, muszáj mindent tisztába tennem Lea előtt, hogy teljesen megérthessen engem. - Engedd meg, hogy az elejéről kezdjem. Egy olyan történettel, amit kevesen tudnak rólam, de nagyban összefügg azzal, hogy elveszítettem Harryt.

- Bármit elmondhatsz, Louis. Minden köztünk fog maradni - bíztat mosolyogva, majd a kezébe vesz egy mappát, és egy tollat. Azt hittem kényelmetlen lesz, de nem érzem annak.

Elmondok neki mindent onnan kezdve, hogy mit tettem a hírnévért és csillogásért cserébe, végighaladva a fiam születésén, a Simonnal vívott háborúkon, érintve azt, hogy Harryt sokáig csak egy játékszerként kezeltem, és sokszor fizikailag is bántalmaztam, egészen addig, hogy elhagyott, majd elvesztettem a fiam, a legjobb barátom, és a hitem az élet pozitív kimenetelében. Miután Niall ajánlásával zárom a mesém, csak nézünk egymásra néhány másodpercig.

Másfél órája ülök itt, és úgy meséltem el mindent, hogy Lea egyszer sem szakított félbe, csak hallgatott. Fogalmam sem volt, hogy ezt fogom érezni, de már ennyitől is sokkal könnyebb a lelkem, még ha nem is érzem magam jobban, vagy gyógyultabban.

- Simon volt az első férfi az életedben?

- Nem - rázom meg a fejem. - Az első, akivel passzív voltam, de nem az első.

- Harry azután kezdett megváltozni, hogy elmondtad neki az igazat?

- Igen - sóhajtok fel, és Lea látványosan töri a fejét minden elhangzott részleten. - Megszállott lett. És igen… Utalt rá, hogy talán Simonnak köze van ahhoz, hogy… Néha erőszakos vagyok.

- Erőszakos, vagy csak szereted a BDSM-hez köthető együttléteket? - kérdezi, és látom, hogy milyen erősen próbálja megfejteni az egészet.

- Mindig szerettem játszani - válaszolom, ő pedig bólogatva hallgat. - Már gimis koromban is volt olyan kapcsolatom, ahol játszottam az ágyban. Viszont azért nem tudok felelni erre, mert Simon után, vagyis inkább miután megkötöttük a szerződéseket, nem igazán voltak kapcsolataim. Férfiakkal meg pláne nem. Max gyors menetek valahol, de nem megkomponált játék. Hosszú évek után Harry volt az első. Ő ébresztette fel a szörnyet.

- Miért hívod szörnynek?

- Sosem gondoltam, hogy teljesen normális, ha ilyen mértékben uralkodni akarok valakin - válaszolom. Lea olyan gondolatokat is elő tud hozni belőlem, amiket eddig még senki más. - Harrynél ez már durva kereteket öltött. Ahogy meséltem, sokszor bántottam.

- Élvezted, amikor bántottad őt?

- Nagyon - felelem halkan, mert borzasztóan szégyellem magam. Pedig abban a pillanatban tényleg élveztem.

- A gimi alatt, amikor játszottál, akkor is bántottál másokat? Volt, hogy leállítottak?

- Nem, soha - rázom meg a fejem. Nagyon afelé tartunk, hogy talán Simonnak tényleg köze volt ahhoz, amiért a játékosból agresszívvá váltam.

- Mire gondoltál akkor, amikor elnyomtad azt a csikket Harryn?

- Hogy meg akarom büntetni. Megtanítani neki, hogy mit tehet és mit nem. Hogy nyomot hagyjak rajta, ami annak a bizonyítéka, hogy az enyém - sorolom, és a szavaim még nekem is botrányosan hangoznak. Fogalmam sincs, Harry miért nem hagyott el már abban a pillanatban, ahogy ezt tettem vele.

- A gimiben miről szóltak a játékok? Az uralkodásról, a szenvedésről, a haragról?

- Nem - felelem, és próbálok emlékezni az akkori partnereimre. - Csak az élvezetről. Élveztem, amikor valaki maximálisan megbízott bennem, és azt csinálhattam vele, amit csak akartam. Élveztem felépíteni az aktust, és nézni, ahogy a csúcsra jut.

- Azt a dolgot egészségesnek gondoltad?

- Igen - bólintok egy kis gondolkodás után. - Az ártalmatlan volt.

- És a Harryvel folytatott kapcsolatod?

- Tudom, hogy nem volt az - rázom meg a fejem. - Ártottam neki, testileg és lelkileg is. Semmiképp nem volt egészséges velem lennie.

- Miért látod át mindezt most, és miért nem láttad át akkor?

- Nem tudom… - sóhajtok fel, de nem hagyja ennyiben. Bámul rám a válaszra várva. - Talán… Mert most már szeretem őt. Sok olyan dolgot tettem, amit ma már nem tennék. Mert szeretem őt.

- A BDSM kapcsolat tud egészséges lenni, és nagyon is élvezetes, de ahhoz az kell, hogy a domináns fél, aki jelen esetben te vagy, maximálisan a maga ura legyen - magyarázza nagyon kedves hangon. - Csak akkor tudsz uralkodni valaki máson, és egy egész aktuson, ha elsősorban magadon is képes vagy.

- Igazad van.

- Nagyon szeretnék még veled erről beszélgetni, mert azt hiszem látom, honnan gyökerezik ez a probléma, és azt is látom, hogy nem vagy reménytelen eset - folytatja, és a melegbarna szemei megértően néznek rám. - Nem egy egyszerű pszichopata, vagy szadista férfi vagy, Louis. Csak törött. És segíteni szeretnék neked, hogy újra egyben legyél.

- Látsz rá esélyt? - kérdem reménykedve, de talán túlságosan is kétségbeesettre sikerült a hangom.

- Persze! - mosolyodik el. - Két órája vagy itt, egy másik páciens is vár rám, de beszéljünk meg egy következő időpontot. Még a turné előtt.

- Rendben, egyeztetek a menedzseremmel - bólintok, aztán fel akarok állni, de újra hozzám szól, és ezzel megakadályoz.

- Szeretném, ha a következő találkozónkig gondolkodnál, és összeírnád nekem az összes olyan alkalmat, amikor úgy érzed, hogy messzire mentél Harryvel - kéri tőlem, és most már ő az, aki felkel, és az ajtó felé indul. - Mindent, amivel túllépted a határt. Olyat is, ahol szerinted túllépted, de Harry nem állított le.

- Oké - felelem, de máris rosszul érzem magam, mert ez egy nagyon hosszú lista lesz. Lea elköszön tőlem, és fogadja a következő páciensét, én pedig hazáig a kocsiban azon gondolkodom, hogy ez a dolog sokkal tovább fog tartani, mint gondoltam. Itt nem csak egy-két beszélgetésről lesz szó. Annyira részleteiben belemegyünk mindenbe, hogy talán hónapokat is el fogok tölteni Lea kezei között. Vagy annál is többet. Sokkal elbaszottabb vagyok annál is, mint amit eddig magamról gondoltam. Ha másra nem is lesz jó az, hogy rendszeresen találkozunk, hát arra biztosan, hogy rájöjjek, mennyire rosszul működöm.