Sziasztok! 

Csúsztam. Tudom. Nincs mentségem, csak hogy nálam még csak szombat kora este van, és egyszerűen elfelejtettem, hogy otthon nem, és kicsúsztam az időből. Remélem a rész... hát.. nem tudom... kárpótol? A legeslegvége talán. : )) 

Puszi&Pacsi 

Hallom felülni őt az ágyban, és látom a sziluettjét, amikor oldalra nyúl, hogy felkattintsa a kislámpát.
- Louis? - kérdi mély hangon, és a szemét dörzsöli, hogy jobban lásson. Ezt még édesnek is látnám, és talán mosolyognék is, ha nem lennék ennyire nagyon ideges. - Minden rendben?
- Nem tudom - felelem kimérten, és szívok egy mélyet a cigimből, aztán az ő irányába fújom a füstöt, bár már a szoba közepén szétfoszlik. - Mondd meg te.
- Összezavarsz - néz rám, és a homlokát ráncolja. - Részeg vagy?
Nem válaszolok neki, csak felhorkanok, és otthagyom. Le kell hoznom az emeletről néhány dolgot, amire ma egészen biztosan szükségem lesz, és miután végzek vele, már vissza is térek a szobájába, aztán becsukom az ajtót magam mögött. Harry az ablak előtt áll, éppen most nyitotta ki, gondolom, hogy kiengedje a füstöt.
- Ülj vissza az ágyra - parancsolom neki, de egy pillanatig csak néz rám, mielőtt elindulna. Még mindig megteszi amit mondok neki, szóval nagy bajt azért nem okozott Niall kis akciója. A térdemmel félrelököm az övét, és beállok a lábai közé. A számból lógó cigimet a hamutálba teszem, amit magammal hoztam, és megragadva Harry nyakát, közelebb rántom magamhoz. Látom, hogy arra számít, hogy megcsókolom, de nem teszem. A tüdőmben maradt füstöt az arcába fújom, és meglököm, hogy elfeküdjön. Néhány másodpercig nem vesz levegőt, nyilván zavarja a füst, és pont ezt akartam elérni.
- Vetkőzz teljesen meztelenre - utasítom, és igyekszem, hogy a hangom érzelemmentes maradjon, pedig valójában eszelős düh kering a véremben. Tudom jól, hogy nekem senkit sem szabadna magam alá parancsolnom, amikor ennyire ideges vagyok, de képtelen vagyok uralkodni magamon. Mire előveszem a szíjakat, rajta már semmi sincs. Jó fiú, legalább nem szítja tovább a tüzet, amit Niall barátjával gyújtottak meg.
A kezeit fogva megfordítom az ágyon, hogy a hasán feküdjön, és a csuklóira csatolom a bőrbilincseket, amit az ágykerethez rögzítek. Egyre szaporábban veszi a levegőt, és a fogai közé szívja az alsó ajkát. Vár rám, helyes. Ma egy kicsit változtatunk a megszokott játékszabályainkon. Nem leszek olyan finom, és visszafogott vele, mint szoktam. A combjait egy vastag, durva kötéllel fogom szorosan össze, és egy kicsit felszisszen, amikor megkötöm.
- Egyetlen szót sem szólhatsz ma - morgom a háta mögött, amikor egy fekete selyem sállal takarom el a szemét. - Nem akarlak hallani.
Előveszem a finomszálú bőr ostort, és veszek néhány mély levegőt, mert nem akarok messzire menni. Meg kell próbálnom a kínzás határát semmiképp sem átlépni. Most, hogy rendeztem a gondolataim egy kicsit, végigsimítok Harry hátán a ostorral, hogy tudja, mi fog történni, és finoman megremeg tőle. Pontosan ezt akartam elérni. Talán amikor már az élvezet valamely formáját várná, lendületből lecsapok rá, és ettől ijedten kiált fel, még egy kicsit el is húzódik. Az apró, piros csíkok szinte azonnal megfestik a bőrét, és ez az előbbinél is nagyobb ütést vált ki belőlem. Látni akarom őket, azt akarom, hogy nyoma legyen a kibaszott tetteinek. Magamat is megrémítem egy kicsit, amikor már nem csak a bőrpír a bizonyíték a büntetésére, hanem néhány vékony csík is, ahol felszakadt a bőre, és bár nincs elég vér ahhoz, hogy kiserkenjen, mégis tisztán látszik. A háta, a dereka és a hátsója is vörösen izzik előttem, és tudom, hogy le kell állnom, bármennyire is elveszetten élveztem, ütésről-ütésre csak egyre jobban.
Egyáltalán nem figyeltem közben Harryre, minden hangját kizártam, amit kiadott, így csak most hajolok egy kicsit oldalra, hogy megnézzem. Sűrűn veszi a levegőt, és úgy szorítja a szíjait az ágy végében, hogy az ujjai már elfehéredtek tőle.
- Mondj egy vörös kódot, ha végül úgy éreznéd, ma este minden határod átléptem - utasítom őt, olyan tisztán, hogy biztosan értsen minden szót.
- William - motyogja halkan, de a levegőt még mindig zihálva veszi. Egy pillanatra meghökkent, hogy a második nevem akarja használni, de egyben imponál is. Semmi külsős dolog. Még akkor is hozzám akar könyörögni, csak egy másik módon. Senki sem szólít így, ezért még elképzelnem is izgató, mi lenne, ha ebben a helyzetben, tőle hallhatnám ezt.
- Csak abban az esetben állok le azonnal, ha ezt fogod mondani - ismertetem a szabályaimmal, mire csak bólint egyet, aztán szélsebesen térdelek fel mögötte, és csapok egy utolsót az ostorral a feneke még ép oldalára. A váratlan történéstől hangosan kiált fel, de nem mond semmit, amitől muszáj elmosolyodnom. Alá nyúlok, hogy ellenőrizzem, tényleg minden rendben, és érzem, hogy kőkeményen feszül a matracnak. Egyikünk sem lehetne ennél betegebb, ezt garantálom. Innen már teljes egészében bízhatok abban, hogy nincs semmi baja velem, és szólni fog, ha mégis, így csak visszanyomom az ágyra a csípőjét, és csapok rá egy utolsót. A vörös csíkok a hátán gyönyörűek, és muszáj lágyan végigsimítanom rajtuk, mielőtt tovább megyek. Halkan felszisszen annál a vágásnál, ahol egy kis vér is marad az ujjamon, ezért egy apró csókot is adok a sebre. Jóleső sóhaj hagyja el az ajkait, így megnyugodni látszik, hogy talán a nehezén túl van, de ez messze sincs így. Eloldozom a kezeit, és a hátára fordítom, míg rácsatolom a nyakörvét, hogy most ahhoz rögzítsem a bilincseit. A farka már szivárog a hasán, és ilyenkor biztosan tudom, hogy Harry nem csak értem tűri ezt el. Ő egy igazi, született alávetett, csak szüksége van valakire, akivel biztonságban érzi magát. A kendő miatt nem látom a szemeit, és ő sem tudja, mikor mire készülök, ami mindig feltüzel. Csak azért fordítottam meg, hogy rácsatoljak egy péniszketrecet, mert ma nincs dörgölőzés. Egyetlen csepp enyhülést sem kaphat, amíg én azt nem mondom.
Amikor az utolsó ponton is rögzítem az eszközt, amit a legritkábban használok, Harry nyöszörögni kezd, és a kezét próbálja mozdítani. Mielőtt visszafektetném a hasára, még én is levetkőzöm, mert mindennél jobban vágyom arra, hogy vakon, teljes testén béklyókkal mozogjak a szájában. Már semmi sincs rajtam, amikor úgy döntök, kihasználom azt, hogy nem lát engem. A matrac szélére húzom, és ahogy a feje hátracsuklik, a vadító, göndör tincsei leomlanak az ágy szélén. Először csak a szája sarkához érintem a makkom, és látom a tanácstalanság semmitmondó arcát egyetlen pillanatig, amíg nem tudja mi is az, amit érez, de ahogy rájön, azonnal arra fordul, és már nyitja is a száját, hogy megkapjon. Kéjes hangok, és hangos cuppanások jelzik, mennyire élvezi, és ez engem is elsodor egy sokkal mélyebb óceánba. Ott már nincs kapaszkodóm, és a partot is túl messzire hagytuk el, hogy visszafordulhassunk. Csak egyetlen egyszer engedem meg magamnak, hogy olyan mélyre menjek, ahol már komoly ellenállásba ütközöm, így elhúzódom, és újra a hasára fordítom. Azonnal mozdul, és maga alá húzza a lábait, hogy a lehető legszemérmetlenebbül kínálhassa fel magát nekem.
- Én mondom meg, hogy mit csinálj! - morgom a hátára hajolva. - Ne mozdulj, ha én nem utasítalak rá!
Heves bólogatásba kezd, és egyetlen moccanást sem enged meg magának. Annyit sem, hogy visszahelyezkedjen az előbbi pózba, és ez dicséretes. Harry készült rám, ez egyértelmű abból, hogy teljesen csupasz, és sehol egyetlen kósza szőrszál, csak combtól lefelé. Annyira izgató ez a látvány, hogy muszáj egy csókot adnom a derekára, miközben kézbe veszem a mellettünk lévő flakont, hogy benedvesítsem az ujjaim. Úgy terveztem el, hogy a mai játékom a fájdalom jegyében fog telni, ehelyett mégis a lassú kínzás lehetősége mellett döntök, és úgy kezdem el izgatni őt az ánusza környékén, hogy már szűkölve veszi a levegőt, és pontosan tudom, ha megszólalhatna, kétségbeesve könyörögne azért, hogy kapjon valamit. Bármit. A legcsodálatosabb alávetett, most már biztos vagyok ebben. Nem hiába a rengeteg játékszer a szekrényemben, nem Harry az első személy az életemben, akin alkalmazom mindezt, de mindenképpen ő a legalázatosabb mindeddig. Ő nem játssza meg magát.
A gimiben próbáltam ki először, és annyival kezdődött, hogy megkötöztem egy lányt, miközben szexeltünk. Valamiért százszor jobban élveztem, mint előtte bármit, de ehhez persze az is kellett, hogy ő maga is így érezzen. Amikor egy srácnak nem áll fel a farka, miközben te éppen játszol vele, vagy egy lány szárazabb, mint egy sivatag, akkor ebben semmi jó nincs. Nem kínozni akarok embereket, és nem is egy tökéletes, de megjátszott pornót hívni életre a hálószobámban. Élvezetet akarok, a legnagyobb magasságokba repítve a partnerem, és ebben Harry a legjobb társ egész eddigi életemben. Talán itt kezdődnek a személyes gondjaim. Túlságosan jó vele, és amikor úgy döntenék, hogy távol tartom magam, végül mégis észrevétlenül keveredek megint a hálójába. Dühös vagyok emiatt, és azért is, amit Niallel művelt. Nem szabadna így éreznem, de kibaszottul féltékeny vagyok emiatt. Az adrenalinom csupán néhány gondolattól is az egekbe szökik, és az eddigi gyengéd, lassú érintéseimet felváltják a durva mozdulataim. A hátsójába markolok, és ahogy elképzelem, hogy csupán néhány órája Niall megdughatta őt, a sikolyból ítélve talán túl erősen harapok a fenekébe, de elhallgattatom azzal, hogy hátrarántom a láncot, ami a nyakörvére van biztosítva. A sikoly elhal, helyette egy nyögés szökik ki az ajkain, és csak sóhajtozik, amikor az előbbi harapásom nyomait nyalogatom. Látszani fog még napokig, efelől semmi kétségem sincs. Hirtelen, de mégsem durván tolom tövig a mutatóujjam a fiúban, aki mindent úgy fogad tőlem, mintha egy ajándék lenne, annak ellenére, hogy biztos vagyok benne, nem fájdalommentes számára ez az egész. Nem lehet az, és élvezi, mintha csak erre lenne kiéhezve már régóta. Nagy erőfeszítésébe telik mozdulatlan maradni, látom a teste rezdülésein, és a második, majd harmadik ujjam sem segít rajta. Többet akar, pontosan tudom. Engem akar.
Kihúzom az ujjaim, és megfordítom őt az ágyon. A kendő egy kicsit elmozdult már attól, ahogy az arcát a matracon tartotta eddig, ezért megigazítom, hogy továbbra is tökéletes takarást biztosítson, majd körbesimítom a vörösre rágott ajkait.
- Olyan kibaszottul kívánlak minden alkalommal, amikor meglátlak - mondom, még mindig az ujjaimmal a száján, amit most a duzzadt ajkak közé tolok, és ő készséggel nyalogatja őket. - Te nekem lettél teremtve, Harry. Igazam van? Csak az én játékszerem lehetsz… Csakis az enyém!
Elhúzom az ujjaim, és az egyik dobozból előkapom az egyik olyan eszközöm, amit talán épp olyan ritkán használtam életem során, mint a pénisz ketrecet. A sterilizálás után általában egy zacskóba rakom a tárgyakat, hogy tiszták is maradjanak, így miután kicsomagolom a könnyű acélból készült kampót, Harry kíváncsian forgatja a fejét egy kicsit, hátha a hangok alapján rájöhet, hogy mi következik. Az ánusza mostanra kellően nedves és befogadó, ezért nem kenek külön síkosítót a nagy kampó végén lévő három golyóra sem, egyszerűen a rózsaszínen lüktető izmokhoz érintem, és körbesimogatom vele egy kicsit. Harry megrezzen a hideg fém érzésére, de a sóhajai alapján alig várja, hogy megmutassam, mire való. Nagyon finoman és lassan vezetem egyre beljebb, míg az utolsó golyó is el nem tűnik, és a kampó vége már a hasán fekszik. Lemászom az ágyról, és úgy húzom őt a matrac szélére, hogy a feje lelógjon róla, de egyébként kényelmesen feküdjön. Kéjesen nyöszörög minden mozdulatra, és az ajkai elnyílva várják, hogy megint elmerítsem bennük a farkam. Eszméletlen érzés, ahogy nehezen, de a torkára enged, miközben apró rezgéseket küld végig a merevedésemen a nyögései által. Nem tudja elfojtani, hiába próbálná, mert a játékom végét megragadva, folyamatosan mozgatom benne. A látvány, az érzések, a hangok, és Harry illata, ami a testéből árad, mintha szex közben még a normálisnál is különlegesebb lenne… Mind elveszik az eszem. Durván ostromolom a száját, és kapaszkodok egyik kezemmel a nyakörvébe, másikkal pedig a kampó végébe. Az utolsó pillanatban húzódom el, mert ha tovább maradok a simogató nyelve és ajkai közt, biztosan másodperceken belül elélvezek. Harry merevedése már egészen piros, ahogy a saját méreténél sokkal kisebb ketrecből szeretne kiszabadulni, de még mindig szivárog, amit úgy nyalok le a csúcsáról, hogy bedugom a nyelvem a kis rácsok közt. Harry jobban megfeszül az ágyon, mint eddig bármitől, és összeszorított fogakkal próbálja visszatartani a hangját és a vonaglást.
- Isteni vagy - motyogom a bőrébe, mert képtelen vagyok visszafogni magam, és a hasához dörgölőzöm, hogy a nyelvemen érezzem a finom rétegben csillogó izzadt bőrét.
Már kibaszottul vágyom rá, hogy benne legyek, ezért visszaigazítom őt az ágyra, de mielőtt én is visszamásznék, a számba veszek egy szál cigit, és meggyújtom. A füst jól esik most, mélyeket szívok, amitől szédültnek érzem magam, mert túl hirtelen volt, túl gyors és túl sok, de ezt akartam elérni. A lábai közé helyezkedem, és kenek magamra egy kis síkosítót, aztán lassan kihúzom a golyókat. Ő szinte sírva könyörög szavak nélkül, és amint az utolsó golyó is eltűnik, én kezdem egyből tövig tolni magam lassan. Amennyire a béklyóiban sikerül neki, ívbe feszíti a gerincét, és a fejét az alatta ráncolódó vastag paplanba szorítja. Az összekötözött kezeibe kapaszkodom, és gyorsan igyekszem elhozni a saját orgazmusom, hogy utána Harryvel is foglalkozhassak. Az első pillanatokban azt gondoltam, ez ma más lesz. Bántani akartam. Bántottam is. A nyomaim hosszú ideig a hátán és a fenekén lesznek, de ennél is durvább akartam lenni. Mindenáron ki akartam csikarni belőle, hogy könyörögjön nekem, rimánkodjon, szegje meg a szabályom, hogy nem szólalhat meg, és végül ne legyen más választása, mint a kódhoz fordulni, és leállítani engem. Hogy érezze, kinek a kezében van, és azt is, mennyire nem szórakoztam, amikor azt mondtam, csak velem dughat, senki mással. Hányinger kerülget, ahogy elképzelem őt ezen az ágyon fekve, amint édesen szeretkeznek az egyik hamis barátommal. Magától mozdul a kezem, és lecsatolom róla a ketrecet. A szabadság érzésétől kiabálva vonaglik alattam, és amikor a lüktető merevedése tövére markolok, eléri azt a pontot, amikor már hangot is képtelen kiadni. Még mindig mozgok benne, és a kezem is épp abban az ütemben mozgatom a megviselt erekcióján, így csak az utolsó pillanatban sikerül a hamutálba pöccintenem a cigarettám elhalt végét. Egyre mélyül bennem a düh, ahogy a képzeletem szülte képek a szemem előtt cikáznak, és tudom, hogy megint durva vagyok, de elvesztem. Képtelen vagyok leállni, csak a vörös köd irányít, amikor majdnem a nevem kiáltva élvez el, de az elkezdett szó egyből elfúl, mielőtt megszületett volna. Lerántom a szeméről a kendőt, és éppen, amikor rám néz a már könnyektől csillogó szemeivel, a csípőjén gyönyörűen kidolgozott v-vonalában nyomom el az ujjaim közt semmissé égett cigaretta csikkjét. Még akkor felkiált, hogy ne tegyem, amikor már látja mire készülök, és a kezem után kap, de túl késő, és az agyam már túl mélyen van. Összeszorított fogakkal próbálja tartani magát, remegő kézzel igyekezve elhúzni a kezem a testéről, amikor újra megszólal.
- Will… William… - nyöszörög és zihál, de egyből kijózanít, amikor meghallom, mit próbál mondani nekem. A csikket azonnal a hamutartóba hajítom, és óvatosan kihúzódva a kimerült fiúból a konyhába rohanok. Egy csomag fagyasztott borsót ragadok csak meg, ami talán nem okoz további fájdalmat, és visszasietek. Arra számítottam, hogy Harry már rég a mosdóban lesz, vagy próbálja valahogy ellátni saját magát, mire rájövök, hogy még mindig össze vannak kötözve a kezei, amik szintén véresek, ahogy minden fájdalmat kizárva próbálta megragadni velük az én csuklóm az égés pillanatában. Óvatosan a vörös kis foltra teszem a jeges csomagot, amitől felsóhajt, de nem néz rám. Még mindig folynak a könnyei, és kerüli a tekintetem. Kioldozom a kezeit is, és leveszem róla a nyakörvet, mindent visszadobálva a dobozba, hogy majd elrendezzem.
- Túl messzire mentem - felelem végül, amikor már tud mozogni, és ő maga szorítja a csípőjére a hűsítő segítséget, miközben a másik kezével próbálja letörölni magát.
- Határozottan - feleli halkan, de annyira monoton a hangja, hogy megrémít. Egyből az agyamba fészkeli magát egy erős félelem, hogy el fog hagyni. Le fog lépni. Fájdalmasan szorongatja a gyomrom, és nem elég, hogy saját magam meglepem ezzel az egésszel, még reagálni sem tudok megfelelően, hisz mit is mondhatnék erre? Bocsánatot kellene kérnem. Elmondanom, hogy mennyire megbántott, hogy összeszűrte a levet Niallel, és azt is, hogy mindent emiatt tettem, de még ez is olyan elbaszottan hangzik a fejemben, annak ellenére is, hogy ez az igazság.
- Sajnálom - nyögöm ki olyan nehezen ezt a szót, mintha legalább egy házassági ígéretet tettem volna, vagy valami hasonló szarság, és készülök folytatni, de frusztrál a lehetetlenül meglepett arca, amivel felnéz rám. - Elvetted az eszem. Elborult az agyam, amiért hagytad Niallnek, hogy megdugjon, és képtelen voltam gondolkodni, pedig…
- Micsoda? - szakít félbe összehúzott szemöldökkel, és egy kicsit megrezzen az arca, amikor megmozdítja a hideg csomagot, hogy egy másik ponton érintse a sebhez. - Te azt hiszed…? Jézusom, te komolyan úgy gondoltad, hogy lefeküdtünk?
- Niall nem erősített meg az ellenkezőjében - felelem széttárt karokkal. - Mit is kellett volna hinnem, amikor nyíltan rákérdeztem és csak hadovált össze vissza?
- Mondjuk bíznod bennem! - kiált rám olyan indulattal, amilyennek nem csak, hogy velem szemben, de még életemben nem láttam őt megnyilvánulni. Nem is képzeltem, hogy ez az édes kezesbárány képes ilyen durva hangot használni bárkivel szemben. - Annak ellenére sem tetted, hogy én még azt is kurvára elnézem neked, amikor másokat kefélsz helyettem!
- Harry…
- El tudod képzelni, hogy milyen szar érzés volt? - szakít félbe, még mindig kiabálva, és egyszerűen nem tudom, mitévő legyek. - Hogy mennyire utolsó semminek éreztem magam minden alkalommal? Valakinek, akit csak használnak, de soha nem fognak megbecsülni! Egy tárgy vagyok, amit birtokolsz, és kurvára kiakadsz, ha valaki más használni akarja! De én mi a francot érezzek? Mert képzeld el, vannak érzéseim!
- Harry - súgom, ahogy közelebb mászom hozzá az ágyon, és a karjaimba veszem. Próbál kijutni közülük, de nem sikerül neki, hiába kapálózik, mert túlságosan igénybe vettem őt, és nincs elég ereje. A kezei is csúnyán megsérültek, ezt csak most látom. - Shhh…
- Engedj el! - harcol még mindig ellenem, de másodpercről másodpercre gyengül a küzdelme, de a könnyei még mindig záporoznak. - Louis! Lou…
- Itt vagyok - suttogom a halántékára, és egy lassú, érzéki csókot hagyok ugyanott, amitől érzem, hogy ellazul a kezeim közt. A jeges csomag leesett a sebről, ezért míg egyik kezemmel szorosan ölelem magamhoz, és az ujjaim végével simogatom őt, addig a másikkal a sérült bőrére szorítom az enyhülést hozó fagyasztott zöldséget, és amint az egyik kezével megtartja ő is, én elengedem, és magunkra húzom a takarót. - Itt vagyok. És annyira sajnálom. Sajnálom…
Hosszú percekig szuszog szorosan hozzám simulva, és már azt hiszem, hogy alszik, amikor mozgolódni kezd, a mostanra víztől csepegő zacskót a földre dobja, és felém fordul. Néhány pillanatig nézünk egymásra, de az ő arca kifürkészhetetlen. A szemeiben képtelen vagyok olvasni, akármilyen erősen próbálok. Eltereli minden figyelmem, ahogy végül megnedvesíti az ajkait, és egy lassú, érzelmes csókolózásba invitál, ahová gondolkodás nélkül követem. A testem azonnal reagál, amikor a kezét finoman a szerszámomra simítja, és pillanatok alatt leszek megint kemény a takaró alatt. Éppen ellenkezni akarok, hogy inkább pihenjen, amikor elszakad a csókomtól, és rám néz.
- Nem élveztél el - leheli olyan halkan, hogy szinte alig hallani, és egy kicsit lejjebb csúszva a nyakam kezdi elhalmozni puszikkal, és édes harapásokkal. A keze lágyan siklik rajtam, és a farkamon még mindig van annyi síkosító, hogy ne kelljen egyikünknek se megmozdulni a flakonért. - Nem húztál gumit.
- Én… - kezdenék mondani valamit, akármit, de képtelen vagyok rá. Az érintései olyan lágyak, ahogy még soha senki nem kényeztetett, és néhány harapás, néhány perc elég… Bőven elég, hogy a mennyországba repítsen. - Istenem…
Végigsimítok a hátán, ahogy félig rajtam fekve fölém hajol, és a haja tövére markolva húzom fel, hogy az ajkai közé nyögve élvezzek el. Még igazán magamhoz sem térek, amikor már tisztára is töröl egy időközben előrángatott zsepivel, és visszamászik az ölelésembe.
- Mi lesz most? - kérdi nagyon halkan, és a magabiztos, kiabáló, már-már félelmet keltő Harrynek hűlt helye. Most bizonytalan lett, és érezni a hangjában, mennyi bátorságra volt szüksége, hogy fel merje tenni ezt a kérdést, még ha retteg is a választól.
- Aludjunk - súgom halkan a fürtjei közé, és szorosabban ölelem a mellkasomhoz.
- Itt maradsz az ágyamban? - emeli meg a fejét, hogy rám nézzen a sötétben, de én ki sem nyitom a szemem. Ez a legkevesebb, amit megtehetek érte a mai viselkedésem után.
- Veled alszom - motyogom, hogy megértse, álmos vagyok. Még néhány pillanatig néz rám, érzem. Aztán visszafekszik a mellkasomra, és miután ad rá néhány olyan puszit, amit talán azt hitt, hogy meg sem érzem, lassan ellazul a teste, és kis idő után nagyon halkan horkolni kezd. Már csak ezután nyitom ki a szemeim, és kezdem bámulni a plafont a vaksötét szobában, hogy összegezzem mindazt, ami ma történt. Félelmet keltő a tudat, hogy mit teszünk egymással, Harry és én, és tudom jól, hogy az egyetlen jó megoldást az lenne, ha felbontanám a szerződést a céggel, és Harry szépen újra hazaköltözne, megszakítva velem minden kapcsolatot. Akkor talán még mindketten menthetőek lennénk, de így… Tudva, hogy képtelen lennék őt önszántamból elengedni, nem tudom, milyen jövő várhat ránk. Hosszú évek óta most alszom együtt valakivel így. Úgy, hogy ha mélyen magamba nézek, egyértelműen kiderül, én sem próbálok kézzel-lábbal menekülni a kialakult helyzetből. Egyszerre kényelmetlen, és mégis vágyom rá. Harry megbolondít, és képtelen vagyok védekezni ellene. És biztosan tudom, hogy ő is tisztában van azzal, milyen hatással van rám. Tudnia kell, máskülönben olyan vak, amilyet még nem látott a világ.