Sziasztok! 

Megérkeztem ezzel is. Remélem, hogy tetszeni fog. Azért lassan de biztosan haladunk.......valami felé, ami vagy jó vagy nem. Sokat segítettem? :D Nagyon köszönöm, hogy itt vagytok és mindig kommenteltek nekem. Ezek tartanak életben, amikor időt kell keresnem, hogy írjak nektek. Köszönöm, és hagyjatok nyomot, mert imádom!

Puszi&Pacsi

Még kora reggel leléptem otthonról, amikor Harry a kanapén játszott Noellel. A csípőjére ültette, ő elfeküdt, és csikizte, meg lovagoltatta magán. Elragadó látvány volt a boldogan kacagó kisfiam, és az ugyanolyan boldognak tűnő göndöröm is. Nagyon nehéz elhinnem, hogy már ősz van. Januárban Noel egy éves lesz. Még azt sem fogtam fel, hogy apa vagyok, ő meg lassan járni meg beszélni fog. Mikor történt mindez? Hihetetlen gyorsasággal rohan el mellettem az idő, és ez mindig megrémít.

Az egész nap végeláthatatlan próbákkal telik, én pedig annyira aggódom a fiúkért, hogy ez, ha nem is túl sok időre, de képes kiverni a fejemből Harryt, a tökéletes, hibátlan testét azokkal a vadító tetoválásokkal. Mégis egy bárgyú vigyor terül el az arcomon, amikor kapok tőle egy sms-t éppen a show indulása előtt. A kamerák még nem forognak, de már mindenki készen áll, és a takarásokban várakozik a megjelenésére. Sok sikert kíván, én pedig idióta vagyok, és magam elé képzelem az izgatóan beharapott ajkait, és rózsásan zavart arcát, és már gondolkodás nélkül gépelem be a válaszom, hogy mire vége az adásnak, legyen kész, mert ma bulizni megyünk, és küldök érte egy sofőrt. Ám mielőtt elküldhetném, Simonra téved a tekintetem, eszembe juttatva a szerződésem, és hogy sok alkohollal a véremben tudom jól, képtelenség lenne egy másodpercre is ignorálnom a bongyorit. Leszarom Simont, ha csak róla lenne szó, örömmel húznám az agyát, de a szerződésszegéssel már nem vagyok ilyen tökös. Ezt a pár hónapot már kibírom. Ki kell bírnom. Robbie asszonykája oldalba könyököl a ledpanelek mögött, hogy tegyem már el a mobilom, mert nyílnak a falak, és végül még csak nem is válaszolok Harrynek, egyszerűen a farzsebembe csúsztatom a készüléket.

Az élő meglepően jól alakul, a fiaim mind brillíroznak, szóval megint úgy érzem, hogy nincs mitől tartanunk holnap, de nem vagyok naiv. Nem iszom előre… A nézők sokszor kiszámíthatatlanok. Legalábbis ezeket a műsorokat még soha nem olyan nyerte, akire én ráböktem volna.

Az afteren persze igazam lesz, nem bírok a véremmel. Egy hosszú hajú srác áll a bárpultnál, igaz a haja szalmaszőke, de Harry jut eszembe a hullámokról, amikben a vállára omlik. Már sokadszor sandít felém, mire rohadék módon úgy döntök, egy kicsit száműzöm most Harryt a fejemből. Ha csak miatta nem csapnék le erre a srácra az mindenképpen úgy nézne ki, mintha hűséges lennék, ami arra utalna, hogy egy kapcsolatban vagyok, pedig ez egyáltalán nem igaz. Ezen a gondolatmeneten felbuzdulva a pulthoz vergődök, közben legalább háromszor megbotlok, mert a véralkohol szintem magasabb, mint a Big Ben, de csak sikerül a vállának dőlve megérkeznem.

- Szia, madárkám - csiripelem a füléhez hajolva, mire szemmel láthatóan remeg meg az egész teste. Szeretem az ilyen készséges babákat. - Tíz perc múlva a mosdóban.

Felém kapja a rémült szemeit, de közben ott ragyog benne az eltéveszthetetlen vágy is. Körbenézek, de megnyugszom, hogy drága főnököm semmit sem látott. Ő sem kevésbé van elázva, mint én, és három huszonéves lánynak teszi éppen a szépet. Gyorsan a VIP mosdók felé veszem az irányt, hugyozok egyet, aztán megmosom a kezem, meg az arcom, amíg várok. Épp egy papírtörlővel törölközöm, amikor nyílik az ajtó.

- Hamarabb jöttél - dörmögöm, és az egyik tágas fülkébe lökdösöm, de szólni sincs ideje, mert miután magunkra zárom, szemből a csempének nyomom a testét. - Le a nadrággal!

Egy pillanatra megfeszül a teste, de rögtön utána hallom, ahogy kioldja az övet, és lecsúszik a cipzár. A dereka két oldalánál az anyagba akasztom az ujjaim, és a térdéig tolom a farmert. Szép fenék, talán formásabb, mint Harryé, mégis dörzsölnöm kell magam egy ideig, mire legalább akkora merevedésem lesz, hogy meg tudjam dugni. Az otthon várakozó fiúnál ilyenre nincs szükségem… Már a gatyámban lüktetve szoktam feszülni, ha csak elnyílnak azok a csodás ajkak egy pillanatra.

A srác hátranyúl, és át akarja karolni a nyakam, gondolom csókot akar, de kitérek a keze elől, aztán elkapom, és a csempének nyomom.

- Úgy tűnik, hogy romantikázásra vágyom? - kérdezem, közel hajolva a füléhez, halkan, de mélyen duruzsolva neki. Ő visszavesz a lendületből, hamar felfogja, hogy egyenrangúságról szó sincs, és a fejét megrázva engedelmesebb lesz. - Akkor kezek a falon maradnak, a száj csendben, és a hátsódat told szépen ide nekem. Csak a nyögéseidet akarom hallani.

Mint egy szófogadó kiskutya, azonnal felsóhajt, ahogy a seggébe markolva húzom szét, és veszem szemügyre tüzetesebben, másik kezemben a farkammal. A kezeit végül mégis elveszi a falról, de csak addig, míg hátra nyújt nekem egy óvszeres zacsit. Úristen, részegen mekkora felelőtlen fasz vagyok. Képes voltam egyszerűen nem is gondolni erre, és ez már nem az első ilyen lenne - emlékezzünk csak Linette esetére… El kellene kezdenem minden alkalommal gumit tartani a farzsebemben, amikor bulizni megyek. A nyálamat használva teszem egy kicsit könnyebbé a bejutásom, de az arca fájdalmasan eltorzul, és hangosan felkiált, így azt gondolom, ez nem volt elegendő neki, de valahogy most nem érdekel. Még így, félszárazon sem olyan szűk, mint Harry, és bár érzem, hogy profi a parancsra ellazulásban, közel sem olyan jó érzés benne lenni. Készséggel tolja a lökéseim ellen a hátsóját, de nem… Egyszerűen még így sem elég. Ő nem olyan… Nincs az a készséges behódolás, mint a göndörrel. Ő nem Harry. Homlokráncolva veszem tudomásul, hogy erre a felismerésre a farkam máris lankadni kezd, ezért durvábban mozgok, ő pedig hangosan nyög, annak ellenére, hogy másokat is hallok a mosdóban. Akármilyen intenzív is az aktus, nem érzem közeledni a végét, és eszemben sincs órákig farkalni a srácot, mire végre nehézkesen elélvezek. Tudom, hogy mi segíthetne, csak elfogadnom nehéz, hogy erre van szükségem a kalandjaim alatt. Lehunyom a szemem, és a hajába markolva elképzelem magam előtt Harryt. Kurva nehéz, mert amikor vele vagyok, az illata az orromban, a puha bőre az ujjaim alatt, és beleveszek a mámorba, de erősen próbálkozom feleleveníteni egy olyan emléket, ami itt is előcsalja az orgazmusom. Így már elég néhány kegyetlen becsapódás, a pasi szinte felsikolt, és már meg is vagyunk. Kihúzódva még egy picike rózsaszínt is látok, lehet, hogy túl durva voltam, és ahogy megfordul a totálisan lankadt farkával, ebben már biztos is vagyok. Ha egy kicsit is józanabb lennék, valószínűleg érdekelne, és ha mást nem is, hát gyorsan kiverném neki, de egy cseppet sem érdekel. Ahogy még így is mosolyogva néz le rám, úgy ítélem meg, neki amúgy is tökéletesen elég cserébe a tudat, hogy Louis Tomlinson dugta meg a vécében. A barátainak meg majd kreál valami történetet, amivel kitöltheti a lyukakat, tündökölhet a többiek előtt, és idővel talán ő is elhiszi, hogy úgy volt, aztán kellemes emlékekkel gondol majd vissza erre. Visszaöltözöm, miután a gumit a kukába hajítottam, és kényszeredetten visszamosolygok rá, aztán kilépek a fülkéből, és neki is jelzek, hogy szabad a pálya. Megmosom a kezem, épp mint az elején, és egy szó nélkül, csak megpaskolva a srác hátát, kisétálok. Vissza a tömegbe, ahol Zack elkapja a karom, hogy a zsúfolt, táncoló részegekkel teli parkettre rángasson. Innentől nem iszom többet, inkább mozgok egy kicsit, nem akarom összehányni a házam, amikor tündérke anyja is ott van.

Mire úgy érzem, hogy már akár egyenesen járni is képes vagyok, és az idő is hajnali egy felé jár, végül a testőrömhöz lépkedek, és jelzem, hogy indulnék.

Olyan halkan megyek be a házba, ahogy tőlem telik, bár valószínűleg a valóságban a holtakat is felverem. Még a cipőmet sem dobom le, egyből a konyhába sétálok, hogy keressek valamit a hűtőben. Azonnal, szinte kiszúrja a szemem egy kis lefóliázott tányér, rajta a neonsárgán világító tapadós cetli, hogy “Louis”. Mint múltkor. Ez Harry kézírása, most már megismerem. Kiemelem a ránézésre kettő sonkás szendvicset tartalmazó tányért, és egy palack vizet. Amikor leülök, még nézem egy kicsit a csomagot, mielőtt megbontanám.

- Úgy kellett lebeszélnem, hogy egy szívecskét is odabiggyesszen - kuncog egy teljesen idegen, de meglehetősen kellemes női hang a hátam mögött. - Harry nagyon megkedvelt téged.

- Csak tudnám, miért… - motyogom az orrom alatt, és nem vagyok benne biztos, hogy hallotta. Nem is baj, ha nem hallotta. Leül a mellettem lévő székre, és a kezét nyújtja felém, amire egy kis ideig csak értetlenül bámulok. Nem, határozottan nem vagyok még eléggé józan ehhez.

- Anne vagyok, de gondolom ezt sejtetted - mosolyog rám. Szóval fogalma sincs, mit művelek a kisfiával, amikor elkap minket a hév. Ezek szerint ez nem egy olyan “anyuval mindent megbeszélek” anya-fiú kapcsolat. Az enyém az volt. Valószínűleg Harryről is tudna. Nem mondom, hogy díjazná. Sose örvendezett az ilyen típusú, nem komoly, de teljesen leigázó kapcsolataim miatt, de anya tudna róla. Ha megismerhetné, biztosan kedvelné a göndört. Azt hiszem, Harryt mindenki kedveli.

- Én meg Louis, de gondolom, te is - próbálok kedvesen visszamosolyogni, már amennyire a kimerültségem engedi.

- Köszönöm, hogy a házadban maradhattam - néz körül, majd visszaemeli a vidám szemeit rám. - Gyönyörű otthonod van. Már-már irigykedem a fiamra, hogy itt lakhat.

- Üdv itt - bólintok, majd kibontom a kései vacsorám, és enni kezdem, hogy hamar kimenekülhessek abból a helyzetből, amit mindennél jobban szerettem volna elkerülni.

- És a fiad is tündéri - folytatja, és csak nem akar visszamenni a vendégszobába, hogy aludjon, mint minden normális ember ebben az időben. Majdnem rávágom, hogy a te fiad is, de ezt inkább egy kis mosollyal megtartom magamnak. - Hasonlít rád. A kis vigyora mindenképp. Sokat mosolygott az este, és a hangodat is felismerte a tévében.

Valahogy megenyhülök egy kicsit, miután elmondja, hogy Noel hasonlít rám. Ezt még sosem mondták, és nagyon jól esik. Ezen is csak teli szájjal vigyorgok, és hamar behabzsolom a személyre szabott “részegen jót tesz a gyomornak” szendvicsem, hogy a másodikért nyúljak.

- Harry nem csak egy játékszer számodra, akivel kellemesen elszórakozhatsz, amíg felhasználod a céljaidhoz, és ha megkaptad amit akarsz, elhajítod, ugye? - fogalmazza meg a jövőbeli terveimet olyan tűpontos kérdésben, hogy majdnem félrenyelek. Megállok a rágásban, nyelek egy nagyot, aztán iszom pár korty vizet, amíg felkészülök a válasszal.

- Fogalmam sincs, hogy miről beszélgetünk most - ingatom meg a fejem, és egyszerűen csak folytatom az evést, mintha ez tényleg ennyi lenne.

- Látom, hogy valamivel már teljesen az ujjad köré csavartad, és aggódom érte, gondolom ez érthető - könyököl az asztalra, és bár mosolyog, valamiért eléggé hátborzongató a pillantása.

- Az - bólintok, és gyorsan legyűröm az utolsó néhány falatot is. De rohadt frusztráló úgy enni, hogy Harryanyu közben folyamatosan rajtam tartja a szemét.

- Harry egy kedves, jószívű, odaadó fiú - sorolja, én meg majdnem elmosolyodom, hogy ha tudná, valójában mennyire odaadó. Legalábbis remélem, hogy nem tudja. Tényleg addig jó, míg nem tud semmit a magánéletünkről. - Nem akarom játszani a védelmező anyát, aki elijeszti az udvarlókat. Harry nagyfiú már. Nem szólhatok az életébe. Csak szépen kérlek, hogy ne használd ki őt. Annyian megtették már. Téged komolyan kedvel, ha te is megteszed vele, biztos, hogy megint padlóra kerül. Nem érdemli meg.

- Ebben egyetértünk - mosolyodom el, de szerintem simán átlát rajtam, mennyire nem valódi. Próbáltam ignorálni őket, de a szavainak mégis sikerült eljutni az agyamig, és megint arra jutottam, hogy talán békén kellene hagynom ezt a fiút, és úgy tekintenem rá, mint egy… barátra? - Hogy értetted, hogy annyian megtették?

- Nem volt együtt sok fiúval - rázza meg a fejét, mert úgy látom rájött, hogy félreérthetően fogalmazott. - A legtöbben egyből ágyba akarták vinni. Az elején még sikerült egy-két szerencsésnek, akik aztán felszívódtak. Utána Harry már senkivel sem ment el az első néhány randi alatt. És ha valaki bepróbálkozott nála, akkor azzal inkább nem találkozott többet. Azt hiszem, elkezdett félni a csalódástól. A végére bezárkózott. Elkönyvelte magában, hogy őt képtelen bárki is szeretni, mindenki csak a csinos külsőt látja. Úgy döntött tanulni fog, minden nap órákat töltött a könyvei felett, hogy megmutassa, nem csak kívül értékelhető. Sose mondta, de tudom, hogy ez is az egyik oka, amiért a jogi egyetemre jelentkezett. Ezek után jött Luke.

- Hát persze… Luke - forgatom meg a szemeimet, mire Anne csak felnevet, és a felkaromra simítja a kezét.

- Mesélte Harry, hogy mennyire nem jöttetek ki jól - mosolyog rám, és még mindig nem engedi el a karom. Kicsit kényelmetlen az érintése, de nem akarok olyan bunkó lenni, hogy lefejtem magamról. Néhány mély lélegzettel elviselem. - Olyan boldog vagyok, hogy szakítottak. Nem tudom, hogy volt-e közöd ahhoz, hogy eltűnt az a mitugrász, de ha igen, akkor hálás vagyok. Harry nem beszél arról, hogy mi van köztetek, de átlátok rajta. És amikor rákérdezek, tereli a témát.

- Nincs semmi, amiről beszélhetne - felelem gyorsan, talán túl gyorsan is, és igyekszem nem a szemébe nézni. - Linette a barátnőm, a fiam épp csak megszületett.

- Rendben - mosolyog, de van mögötte valami. Mint aki pontosan tudja, hogy csak ködösítek, és úgy döntött, hogy békén hagy, és megvárja, amíg magamtól mondom el. Nincs mit elmondani, Anne, sajnálom. Ami van, azt meg jobb, ha nem tudod. - De Linette nem jó ütőkártya, főleg, hogy ismerem a per részleteit, amibe a fiam készül belevágni. Nagy büszkeségemre.

- Harry az alkalmazottam - jelentem ki most már sokkal jelentőségteljesebben, és látom, hogy tényleg nem fogja tovább firtatni. Annyira tudtam, hogy nem akarok találkozni vele. Talán Zacknél kellett volna aludnom, és csak holnap este hazajönni. Az lett volna a legszerencsésebb.

- Jól van - sóhajt fel, aztán a vállamra támaszkodva kel fel, mintha már évek óta ismernénk egymást. - Megyek aludni, csak a mosdó miatt keltem fel, és hallottam, hogy megjöttél.

- Jó éjt, Anne - sürgetem az elválást, és a tányérom a mosogatógépbe teszem. Hallom még a hátam mögül, hogy ugyanezt kívánja, és amikor megfordulok, már nincs ott. Megállás nélkül azon kattog az agyam, hogy mi lenne a helyes lépés, de legbelül pontosan tudom, hogy túl önző vagyok ahhoz, hogy sokáig távol legyek Harrytől. De talán ha gyakran játszom ezt el vele, egy idő után ráún, és ő lép tovább. Az lenne a legjobb mindkettőnknek. Neki mindenképpen.

Egy kiadós zuhany után még azzal sem törődöm, hogy a ruháimat a szoba sarkában lévő szennyeskosárig elvigyem. Egyszerűen a fürdő mellett a földre szórom, és bemászok az ágyba. A gondolatok olyan gyorsan cikáznak a szemem előtt, hogy szinte beleszédülök, de felfogni nem sok erőm van, mert annyira álmos vagyok, hogy az agyam nem tudja értelmezni, amit látok.

Egy idő után összerezzenek, amikor az egyik ilyen kép egy kicsit valósághűbbre sikeredik az átlagnál, és szinte érzem, hogy hozzám ér. Az érintése annak az arctalan valakinek az álmomban, szinte égeti a bőröm. Meg akarok mozdulni, hogy elhessegessem a kellemetlen képeket, de képtelen vagyok rá, a szemeim pedig szinte kipattannak, amikor a teljes testem elnehezedik. A szobámban vagyok, csak egy álom volt. Legalábbis ezt hiszem néhány pillanatig, de amint megérzem a göndör ajkait a nyakamon, és a haja cirógatását a mellkasomon, megértem, hogy miért kreálta az agyam azt, amit.

- Harry…? - motyogom halkan, és a torkom szinte belefájdul a beszédbe az éjszaka közepén, amikor gyakorlatilag minden apró sejtem aludni vágyik. - Mit csinálsz?

Nem felel, csak felemeli a fejét, és szenvedélyesen a számra tapad. Megharapja az alsó ajkam, és ahogy a fogai közt lejjebb húzza, sikerül elég időt nyernie, hogy nyelvével a számba furakodhasson. Fogalmam sincs, hogy hol tanulta ezt, de lenyűgözött a mutatvánnyal. A nyelvem akaratomon kívül kezdi simogatni az övét, és amikor felemelem az eddig békésen az oldalam mellett pihenő kezeimet, hogy a hátára simítsam őket, érzem, hogy nincs rajta felső. Élesen szívom be a levegőt, még mindig töretlenül csókolva őt, a forró, meztelen bőrének érintésétől lángolnak az érzékeim. A farkam megrándul az alsómban a takaró alatt, és képes lennék eltátani a számat tőle, ha most nem lenne éppen nagyon elfoglalt. Ennyi? Egy kis csókolózás félálomban, és garantált erekció? Ez nem lehet igaz. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy hogyan csinálja ezt velem. Mintha a testem energiája még álmában is, öntudatlanul is összekapcsolódna az ő testének energiáival, és úgy válunk függővé, hogy nem is tudunk róla. Igen, ez a helyes szó. Függője, rabja lettem az érzéseknek, amik a sejtjeimben vibrálnak minden alkalommal, amikor hozzám ér, vagy a közelemben van.

Egy pillanatra elhúzódik tőlem, és lerángatja rólam az alsóm, amire csak egy kis morgást tudok kiengedni magamból, és nézni a sziluettjét a sötétben, ahogy a saját bokszerével is ezt teszi. Úgy nyúl az éjjeliszekrényem fiókjába, mintha már évek óta csinálná, és felszisszenek, ahogy a farkam tövére markol, és gyorsan ráhúz egy óvszert. Nem tudom, hogy a magabiztosságától, vagy még mindig az álomittas hangulatomtól, de csak nézem őt mozdulatlanul. Még csak hozzá sem érek, a kezeim a csípőm mellett fekszenek a matracon. Alaposan körbesimogat síkosítóval, a maradékot pedig, ami a tenyerén csillog, hátranyúlva magára dörzsöli. Felsóhajtok a látványtól, mire egy szelíd mosollyal néz rám, aztán átveti rajtam a lábát, és mire háromig számolhatnék, már az erekciómat vezeti magába. A szemeit összeszorítja, és úgy kapaszkodik a derekamba, mintha az elmulaszthatná a pillanatnyi fájdalmat. - Ah, göndör…

Nem szól semmit, és nem is moccan, csak amikor a combjaira simítom a kezeim, akkor dől előre, és ejti rabul újra az ajkaimat. Tudom, hogy azért támaszkodik felettem ilyen lehetetlenül merev pozícióban, mert bátor volt, de az előkészítés, vagy éppen a kalandjaink előtti megszokott játszadozásunk nélkül ez most soknak bizonyult. Hagyom neki még néhány másodpercig, hogy szokja, aztán eszakadok az ajkaitól, és a füléhez hajolok.

- Az anyád itt alszik két szobával arrébb - súgom mély hangon, mire érzem, hogy megremeg a teste. Ha nem hazudtam volna szemrebbenés nélkül a nő arcába, hogy semmi sincs köztem és a fia közt, most még élvezném is a játékot, hogy vagy meghall minket vagy nem, de így egy kicsit frusztrál. - A mai feladatod, baba, hogy csendben kell maradnod. Néma csendben.

- Azt hiszed, menni fog? - néz le rám, és már tisztán látom a vágyat a szemeiben. Csak egy kéjes vigyorral bólintok, aztán magam alá gyűröm. A lovagló póz nem rossz, de amúgy sem a kedvencem, így viszont sokkal könnyebb lesz csendben tartanom a göndört. Nem várok tovább, egyik tenyerem a szájára szorítom, és még látom, ahogy elkerekednek a szemei, amikor felismeri, mire készülök, aztán újra összeszorítja őket, és erősen a kezembe nyög, amikor tövig elmerülök benne. Egy pillanatig sem babusgatom, erre nyilvánvalóan nem is számított, bár meglep a bátorsága, hogy ő volt, aki invitálás nélkül, az éjszaka közepén az ágyamba mászott. Még soha nem közeledett felém ilyen nyilvánvaló magabiztossággal. A nyögései egyre hangosabbak, így már a kezemet sem érzem elegendőnek, ezért elhúzódom tőle, mire kétségbeesetten néz rám, és majdnem utánam kap, de végül a mozdulat közben megállítja magát.

- Úgy látom, hogy nem érted a mai feladatod - ingatom a fejem, és még mielőtt megszólalna, felpattanok, és kiveszek egy vastag kendőt a szekrényemből. Ezzel szemeket szoktam bekötni, de most mást tervezek vele. Ha már itt járok, egy bőrbilincset is elveszek. Az egyik kedvencem a hozzátartozó szíjjal. Visszatérdelek az ágyra, és mielőtt bármit is tennék, a hasára fordítom Harryt. - Nyisd ki a szád.

Azonnal engedelmeskedik, mint egy igazán jó alattvaló, én pedig a nyáltól csillogó ajkai közé tömködöm az anyagot. Elképesztően izgató a látvány, de inkább visszatérdelek a lábai közé, és megemelem a csípőjét, míg a fejét a párnába nyomom. A kezeit magától teszi hátra, és hagyja, hogy szorosan rácsatoljam a puha bőrt, aminek a szíját a kezemben tartom.

- Így talán már menni fog - felelem gonosz vigyorral, mire megint hallom őt, de már sokkal tompábban. Tudom, hogy így már nem fog kiszűrődni a szobám falain át, de én még hallhatom az élvezetét. Most már csak magamon kell uralkodnom, és ez nem éppen a legegyszerűbb feladat, ha Harryt dugom. Ez a fiú az őrületbe kerget, és mindezt a legeslegjobb értelemben. Ahogy a kezdeti intenzív lökéseim csak tovább erősödnek, aztán a hátára hajolva a mellkasát és a könyörgő erekcióját simogatom, rámarkol a bilincsre a csuklóján, és olyan erősen szorítja, hogy minden ér kidagad az alkarján. A fenekét készséggel mozgatja, így könyörögve többért, és többért. Rajtam meg aztán ne múljon az élvezete. Térdre magasodom mögötte, és ezúttal csak a bilincsbe kapcsolt szíjakba kapaszkodom, ami egy kicsit megemeli a mellkasát. Belé csapódok néhány igazán durvát, mire szinte belesikolt a kendőbe, és én is a számba harapok, hogy csendben tudjak maradni. - Nagyobb terpeszt.

Egy pillanatig még mocorog, de aztán sikerül megtennie, amit kértem. A mozdulataim így még durvábbak, és igyekszem nem túlságosan hátrahúzni a kezeit, hogy a kelleténél jobban fájjon neki, de így, egy kis jótékony fájdalommal még el fog bírni. Sőt még lejjebb is engedem egy kicsit. Csak annyira, hogy az arcát a párnába tudja temetni, ha akarja, de az izmai még mindig feszüljenek a hátán és a karjain. A fejét folyamatosan mozgatja. Hol az egyik oldalra, hol a másikra, vagy éppen a párnába fúrva, amikor sikoltani szeretne. Addig mozgok benne így, amíg már inkább tűnik kétségbeesettnek, a kezei pedig ökölbe szorulnak, aztán lenyúlok a hasa alá. A kezem gyorsan mozog a merevedésén, és érzem, amikor elélvez, és sebesen lüktet az ujjaim közt. Ahogy folytatom a mozdulatokat, élvezem az ondója sikamlósságát a tenyeremben, és amikor elengedem őt, gondolkodás nélkül emelem a számhoz, és veszem az ajkaim közé a mutatóujjam, hogy lenyaljam róla. Az íze méregként árad szét a testemben, megőrjíti az ízlelőbimbóimat, és ezzel együtt az érzékeimet is. Gyorsan mozgatva a csípőm, még mindig magam előtt tartom őt a karjainál fogva, de a másik, Harrytől mocskos kezemet a hajamba merítem, ahogy a plafon felé emelem a fejem, és hagyom, hogy az orgazmus magával ragadjon. Semmire sem figyelek, csak arra, amit minden sejtemben érzek ebben a pillanatban.

Már kezdek megnyugodni, bár a zihálásom nem akar szűnni, amikor mellé hanyatlok, és az elhasznált gumit csak hanyagul a földre dobom. A hajam Harrytől ragacsos, ő éppen a sarkain ülve próbál nem beletérdelni a saját tócsájába a lepedőmön, és némán könyörög. Csak a kezére bökök, hogy forduljon meg, és nem teszek mást csak kicsatolom az övet a kezén. Onnantól ő szabadítja ki magát, aztán kiszedi a szájából a textilt, amit beletömtem. Oldalra nyúlva, kihúzok egy zsepit a kis dobozból, és letörlöm a tenyerem, aztán nyújtok kettőt Harrynek is. Először az ágyat próbálja rendbe tenni, aztán a farkát törli körbe, majd rám néz azokkal az igéző pillantásokkal, amiket még így, az éjszakai sötétben is jól látok, miután a látásom már hozzászokott. Találkozik a tekintetünk, és szerintem több mint egy percig csak bámulunk egymásra. Ő nem tudom, mit gondol, vagy mit érez, de én személy szerint csak gyönyörködöm a fiúban. Végül egy kis torokköszörüléssel másfelé fordul, és lemászik az ágyról. Megfogja a zsepiket, majd az ágyat megkerülve azt is, amit én hajítottam el, a kotonnal együtt, és a fürdőbe sétál, hogy kidobja. Figyelem, ahogy légies léptekkel átszeli a szobámat, azokkal a manöken lábakkal. Nem, ez nem a helyes hasonlat. Kecses ugyan, de sokkal izmosabb, mint egy manökennek. Ő egy… izmos manöken. Amint a saját késő éjszakai hülye gondolataimon mosolygok, ő a fürdőszobából kifele jövet felkapja az aznapi ruháimat is a földről, és a szennyesbe dobja, aztán visszajön az ágyhoz. A lábunknál összegyűrt takaró ráncai közül előkotorja az alsóját, és magára veszi, aztán megint rám néz.

- Akkor én most… - zavarban van, látom azon, ahogy a szája szélét rágcsálja, és az ujjain a gyűrűket tekergeti. - Megyek, ugye?

Összeráncolom a szemöldököm, hogy ez milyen kérdésnek is indult valójában, de ő egyből hátat fordít, és kisiet a szobából. Érzem magamban a késztetést, hogy utána szóljak. Hogy megkérjem, hogy maradjon, ha ez a dolog őt olyan nevetségesen boldoggá tenné, de nem teszem. Valamiért nem. Csak hagyom, hogy kisétáljon a szobámból, és nézem becsukódni mögötte az ajtót.